Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-29 / 148. szám

A piacon a vágott virágok, sárgarépa csomók társaságá­ban örömmel fedeztük, fel az eddig hiába keresett új bur­gonyát. A helyi tsz egyik al­kalmazottja méri, nyolc fo­rintért. Tegnap szedték, ma még keveset tudtak a piacra hozni. Megtudjuk, hogy az ÁFÉSZ zöldségesboltjában is kapható e régen várt primőr­áru — 7.40-ért. Igaz, hoszú sorbaállás után lehet csak hozzájutni. Kiderül, hogy két hete nem hoztak csirkét a tsz-ek. Csu­pán néhány párat árultak az őstermelők, párját 60—70 fo­rintért Utoljára májusban ho­Féltékenység N | am a szerelmi féltékenységről akarunk szólni. Ám­bár, erről is lehetne fnondani egy és mást Amiről beszélünk, az hatásában egyértelműen káros je­lenség. Szakmai féltékenységnek, pozícióféltésnek egyaránt nevezehetjük. Könnyedén legyinthetnénk rá, s egyetlen toll­vonással kipipálhatnánk a gondok közül, ha csupán az em­beri gyarlóság, a kicsinyes önzés ártatlan jelensége lenne. Sajnos, több ennél. Politikai — ha tovább gombolyítjuk a fonalat —, gazdasági probléma is. Nemrég egy értekezleten hirtelen vita robbant körülöt­tem. Jobbára agrárszakemberek váltottak itt kemény sza­vakat, s többen kijelentették, hogy az a gazdasági vezető, aki vonakodva alkalmaz újabb szakembereket — saját presz­tízsének védelmére, de a társadalom sérelmére —, bűnt kö­vet el! Az ilyen vezető nem örül a nagyobb tudással érkező munkatársnak, hanem remegés fogja el: jaj, nehogy a fe­jemre nőjön! Dehát nem olyan könnyű ám a növekedés. Régi és bevált receptek állnak a féltékeny vezető rendel­kezésére. A legkézenfekvőbb: elkedvteleníti * az új munka­társat, hátha odébbáll. Ez elérhető kellemetlen beosztással, jól irányzott lekicsinyítéssel, sértéssel. Legjobb azonban mindjárt az elején kitapintani az »ellenfél« gyenge pontját, ha nincs, akkor ki kell találni, s ennek feltüntetésével kell mindjárt leltárba venni. S állandóan emlegetni a meglévő vagy kitalált fekete pontot Ezzel együtt már elismerhetjük tehetségét szorgalmát jóindulatát, hiszen biztosítékként mindig odatesszük, hogy: csakhát... Ezt a csakhát-ot aztán őrizni kell, mint a kincset A féltékenységről vitázva úgy tűnik, nemzedéki vitát is folytatunk. Ez a dolog természetéből adódik: az új szakemberek általában fiatalok. Friss elméleti tudással, ifjúi lendülettel vágnak neki az életnek, amelyre készültek. Tény viszont, hogy híján vannak gyakorlati is­mereteknek. Jó, ha ezt számításba vesszük, de helytelen, ha ezt választjuk »fekete pontnak«, kizáró tényezőnek, »csakhát«-nak_ Mert a gyakorlati ismeretekről nem szokás bizonyítványt kiállítani, szemesztereket kijelölni. Meddig köteles hát cipelni a fiatal szakember ezt a »csakhát«-ot? Egy év, öt év, tizenöt év? Könnyű lenne klasszikus példákat idézni az irodalomból, művészetből, tudománytörténetből. Zseni persze nem születik minden órában. Vezetésre, fele­lős, »felnőtt« beosztásba való fiatal azonban bizonyára több akadna, mint amennyi jelenleg a képességeinek megfelelő helyen van. A közvélemény értesült már arról a felmérés­ről, amelynek adatai szerint a tsz-ek többségében például egyáltalán nincs harminc éven aluli vezetőségi tag. De is­merjük a fiatal műszaki értelmiségiek panaszait is: vár­junk, várjunk, fiatalok vagyunk! A félreértés elkerülése végett: senki nem kívánhatja, hogy mindenütt fiatalokat kell főmérnöki, igazgatói, vagy tsz-elnöki székbe ültetni, s azokat, akik eddig ott ültek, a »kispadra« tanácsolni. A tapasztalat éppen azt igazolja, hogy a jó elméleti felkészültésgű, nagy gyakorlattal rendel­kező szakemberek, a derékhad katonái azok, akiken a leg­több múlik. Amíg győzik kedvvel és energiával, posztjukon a helyük. De igenis figyelni kell a fiatalokra, akik kellő tudással, hasznos igyekezettel, illedelmesen kopogtatnak a nagyobb lehetőségek kapuján. Nem szabad megengedni, hogy kinevezésük, megválasztásuk egyetlen akadálya születésük dátuma legyen, ha egyébként a felelős, »felnőtt« munkára alkalmasak. Könnyű a felelőtlen, szemtelen, cinikus ifjúság­ról elmarasztaló véleményt fogalmazni. Akadnak sajnos olyanok, akik példát is szolgáltatnak ehhez. Kecskére való­ban nem bízhatjuk a káposztát De most nem ezekről van szó. Hanem azokról — s bizton hisszük, hogy ők vannak többen —, akik tudást is szereztek a felkészülés időszaká­ban, nem csupán az éveket töltötték. T udom, egyszerű lenne ellenérveket sorakoztatni. Az idősebb, tapasztaltabb, higgadtabb ember biztonsá­gosabban vezethet irányíthat. Átmeneti években semmi szükség arra, hogy néhány szeleburdi gyereket be­engedjünk a »nagy pályára«, hogy ott zavarjanak bennün­ket a mozgásban. Node — folytatva a hasonlatot —, vala­hol meg kell tanulnia »játszani« a gyereknek is. Mint ahogy úszni is könnyebb vízben tanulni, mint a tornateremben vagy a medence partján. Erről van hát szó. Az arra érde­meseket támogatni, bátorítani, türelmesen »edzeni« kell. A féltékenység itt igen rossz tanácsadó. Aki leendő vezetőt nevel, az nem ellenfelet nevel, hanem — utódot. Márpedig egészséges erkölcsi érzékkel rendelkező ember aligha lehet gyerekeire féltékeny. ' A. J. A hét végi rakodásért Versenyt hirdetett a DÉDiSZ Jelentős eredményeket érj el az utóbbi években a Dél-du­nántúli Áramszolgáltató Vál­lalat kaposvári üzletigazgató­ságának szállítási szocialista brigádja a tervszerű áruszállí­tásban. Sikerült megszüntet­niük a korábbi években olykor még meglévő kocsiállást és az áruk torlódását. Jelentősen csökkentették a rakodási időt, s ennek következtében mini­mális volt a kocsiálláspénz, alig fizetett a vállalat fekbért. Ez a gazdasági hasznon túl az­zal az eredménnyel is járt, hogy a korábbinál sokkal job­ban kihasználhatták fuvarozá­si eszközeiket, gazdaságosabbá vált az áruszállítás. Az ötna­pos munkahét bevezetése után még nagyobb szükség van ar­ra, hogy a vasúti fuvarozáso­kat egyenletesebbé, gazdaságo­sabbá tegyék. Ezért a Somogy megyei szállítási bizottsággal egyetértésben a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat ka­posvári üzletigazgatóságának Közös Erő elnevezésű kétsze­res szocialista brigádja felhí­vással fordult Somogy valamennyi vállalatához, üze­méhez a hét végi rakodások jobb megszervezése végett. Pálfi Zoltán, a brigád vezető­je elmondta, hogy a verseny- felhívás értelmében a fekbérek költségét a korábbihoz képest tíz százalékkal akarják csök­kenteni. Mindenkor a megsza­bott határidőn belül végzik el a kirakodást. Gondoskodnak a kirakott anyag elszállításá­ról, s helyet biztosítanak az új vasúti kocsik fogadására Hogy a hét végi rakodás ide­jén se legyen fennakadás, ké­szenléti szolgálatot szervernek. A versenyfelhívás tartalmazza azokat a kötelezettségeket is, amelyek a rakodási szabályok betartására vonatkoznak. A verseny eredményessége érde­kében felkérték a MÁV-ot is, hogy időben értesítse a válla­latokat a megérkezett vago­nokról. A verseny értékelésére a Somogy megyei szállítási bi­zottságot és a MÁV illetékes szerveit kérték fÖL arcaliban a Hazafias Népfront ankétot tar­tott az elmúlt napokban. A té­ma a nők közéleti tevékeny­sége volt. Szó esett a csa­ládanyák otthoni elfoglaltsá­gáról, a háziasszonyi teendők megkönnyítéséről is. A vita során felszólalt egy tisztvise­lőnő, aki elmondta, hogy Mar­caliban hetek óta nincs csir­ke a piacon, hiányos a zöld­ségellátás, a heti két piacon kívül az ÁFÉSZ egyetlen zsú­folt boltja áll a lakosság ren­delkezésére. Gyakran üresek a mirelit tárolók a nagy ABC-áruházban, sokszor nincs semmiféle száraz hentesáru Cementáru Zákánytelepril Az idén a csurgói fogyasz­tási szövetkezet zákánytelepi betonáru-üzeme kilencféle ter­méket állít elő. Több mint öt és fél milliós tervüknek eddig a negyven százalékát valósí­tották meg A kútgyűrűk, ke­rítésoszlopok, járdalapok és útszegélyek mind korszerű elektromos gépekkel készül­nek. A vibrálással tömörített beton a legkényesebb építő­ipari igényeknek is megfelel. A legtöbb cementáru a szövetke­zeti TÜZÉP-telepekre kerül, de vásárolnak Zákánytelepről a barcsi, a siófoki állami TÜZÉP-telepek is. készítését is teljesen gépesítet­ték, a préseléstől, a csiszolásig minden munkafolyamatot a gépek segítségével végeznek. sem. Kovács Lászlóval, a Haza­fias Népfront járási titkárá­val és Nagy István járási NEB-elnökkel elindultunk a probléma nyomában. Fácáncsibék a méhkaptárban Az irodának kineveztt kis lyukban vadászpuska lóg a falon. A főkertészé, Do ma Fe­rencé. A fonyódi tsz föker- tésze szabad idejében va­dászni szokott. A dűlőút mellett egy kise­lejtezett méhkaptár, körülötte madzagra kikötött kotlóstyúk strázsál. A fűből csíkos há­tú, apró, madárszerű póhegem- bóook tűnnek elő egy-egy szempillantásra, aztán szél­sebesen eliszkolnak a termé­szet zöld védőpajzsa mögé. Csak a kotlós hívogató kári- cálására mutatják magukat ismét Óvatosan lépünk, köny- nyen rátaposhatnánk az egy­hetes fácáncsibákre.. . — Valamikor méhészked- tem, nagyon sok családom volt — meséli a íőkerbész. — Mé- heim most már nincsenek, így hoztam lei ide ezt a kiszupe- rált kaptárt a fácáncsibék­nek. Vadászember vagyok, szeretek vadat lőni, de ma éppen a szarkáidat kellett el­ijesztenem meg egy macskát, mert elvittek néhány csibét — Hogyan jutott a fácán­csibékhez? — Évek óta összegyűjtöm a tojásokat, és kotlóssal kikel­tetem. Tavaly negyvenhárom csibét neveltem föl, az idén eddig hatvan tojásból kelt ki csibe. Mondtam a fűkaszával dolgozó traktorosnak, hogy ami tojást talál a réten meg másutt, szedje össze és adja oda nekem. Hát ez nem ment simán. Aztán azt mondtam, adok két forintot darabjáért Ez már megéri. Jött is a to­jás. .. Tudja, ennek megvan a módja. Nem elég csak a lekaszált tarlóban észrevenni a tojást, íeszállni érte a gép­ről, ezt mondtam a traktoros­nak is. Óvatosan menjen, mert nemegyszer bizony levágta a tojásokon ülő fácán fejét a kasza. Érdedkes szárnyas ez. Ha már csibék, vannak a fé­szekben, az anya különösen nehezen hagyja el őket. Ott gubbaszt fölöttük, ha jön is a veszély, vagy felszáll, de csak pár méternyire, aztán vergőd­ve visszaérik, minha halálán volna. Talán azért teszi ezt, Doma Ferenc kotlóssal kelteti ki a fácán tojásokat. nogy magara vonja a ügyei­met és elterelje féltett kicsi­nyeitől a közeledő veszélyt? Ki tudja... Szenvedéllyel mesél: a va­dásznak nemcsak az a dolga, hogy fölemelje a fegyverét és lepuffantsa a vadat a fel­röppenő fácántyúkot vagy ka­kast Segíteni kell, hogy mi­nél kevesebb tényező hátrál­tassa ennek a szárnyasnak a természetes szaporodását. Ki­kelteti az összeszedett tojá­sokat — a koüóst az anyós­tól kapta kölcsön a főkertész —, az apróságokat a saját költségén neveli föl, vigyáz a csibékre, aztán... — Hadd szaladjanak, ha már felnőttek — mondja. — Egészen addig szépen meg­vannak itt. A kotlósnak éppen olyan a tekintélye előttük, mint saját anyjuknak: figyel­meztetésére a kaptárba búj­nak, nem távolodnak el tőle a biztonsági körzeten túl. És aztán szerteröppennek, oda, ahol az igazi hazájuk van, a mezőbe, az erdőbe. Kézbe veszi az. apróságokat, nyugtatja a csíkos hátú. csi­béket, valahogy így: — No, no, ne olyan für­gén. .. Hiszen úgyis találko­zunk mi még, csak akkor már nem ilyen békésen. Hát igen. A fácánhúsból fi­nom leves to, xacamra va­dászni élvezet. Doma Ferenc nem is titkolja, hogy bízik abban, a kaptárban és a kot­lós szárnyai alatt fölnevelke­dett fácánokból sokat ő vehet majd puskavégre. Majd, ha a mostani kis csíkos hátuakból pompás tollazatú kakasok lesznek, s nem kell tartaniuk a szarkától és más veszede­lemtől, amely ma még ott le­selkedik — csak az embertől. Az embertől, aki most védi, neveli, istápolja; aki beleszólt a természet ősi törvényébe, megbontotta a rendet, hogy fönntartsa az apró életeket s így módot adjon újabb életek születésére. A közelmúltban a TÓT köz­reműködésével megrendezték az I. országos vadgazdálkodási tanácskozást. Ezen hangzott el: egy élő fácán dollárkihoza- tala megfelel 6—7 kiló vágó­baromfiénak, egy lőtt fácáné pedig 3 kiló lágottbaromfié- nak. S a vadgazdálkodásnak rendkívül kedvező exportlehe­tőségei vannak. A felszabadu­lás előtti fácánállománynak csak 96 százaléka a jelenlegi. A fejlesztési tervek szerint a mostani állományt megkétsze­rezhetik. Ezt a célt segíti a maga egyszerű, de áldozatos módszerével Doma Ferenc is. Hernesz Ferenc — Nem tudom. Talán, ha a községi tanács a piacon biz­tosítana pavilont, esetleg más üzlethelyiséget .. Addig egye­lőre marad a zsúfoltság. Megkerestük Magyarossy Bélát, a községi tanács elnök- helyettesét is. — A zöldségellátás valóban rossz. Ezen a legrövidebb időn belül — ha az elhelye­zés megoldható — két-három pavilon megnyitásával szeret­nénk segíteni. Mindegyiket a MÉK üzemelteti majd. Az egyik berendezve várja már az eddig még meg nem ta­lált vezetőjét és az árukat. Igaz, nem a község központ­jában, hanem a III. kerület­ben. Ezt követi a Rákóczi ut­cán felállítandó árusítóhely, talán néhány hét múlva. Végül Kula Józsefhez, a já­rási tanács elnökhelyetteséhez kopogtattunk be. — Mi sem vagyunk elége­dettek a zöldségellátássaL Tárgyaltunk is eleget, megala­pozott tervekkel rendelkezünk a kissé távolabbi jövőre. De egyelőre nem sokat tehetünk. A helyi tsz jelentősen javít­hatna egy piaci zöldségpavilon megnyitásával, de nem akar áldozni e célra; mindenkép­pen főút menti üzlethelyiség­hez szeretne jutni. Ez pedig egyelőre nincs. A csirke? A járásban mindössze két tsz, a marcali és a pusztakovácsi foglalkozik a tenyésztésével. Ügy tudom, az előbbinél át­menetileg elfogyott az áru, a másik pedig kényelmesebb­nek tartja baromfiját válla­latnak. »háztól«, nagy tétel­ben eladni. — És a lakosság ellátása? — Egyelőre nem tudok biz­tatót mondani,.. Paál László Optimális termelési körül­ményeket biztosít az üzemnek a közvetlen szomszédságban, az üzem területén lévő kavics­bánya. A kéznél lévő anyagot részben osztályozva használ­ják fel. Mozaiklapból 1 milliót ké­szítenek az idén és nem ke­vesebb mint nyolcféle válto­zatban. Ez a termék különösen keresett a kislakásépítők kö­zött, akik a TÜZÉP-en keresz­tül vásárolhatják meg a zá­kánytelepi mozaiklapot. Az el­múlt évek során a cementlap Géppel csiszolják a mozaiklapokat. Zavarok az ellátásban fi zöidséi nyomában zott sokat a pusztakovácsi tsz, miután a marcali Vörös Csil­lag nem tudta biztosítani az ellátást a vágnivaló csirkéből. Érdemes megjegyezni a má­jusi átlagos árat: a tavalyi 28,24 forinttál szemben 34,90 kilónként. De hetek óta eny- nyiérfc sincs. A két mélyhűtő pult is Üres az ABC-ben. Mit mond erről Abonyi Károly boltve­zető? — Hetenként kétszer érke- kezik mirelit baromfi, de másfél nap alatt valamennyi elfogy. Különösen mióta a piacon nem árulnak élő csir­két Többet nem is kapunk, tárolni sem tudnánk Ugyan­akkor a töltelékáruk iránti keresletet sem tudjuk kielégí­teni. Üres a koíBászok, a szalá­mik hűtőpultja. Délutánra megtelik ugyan, de órák alatt kiürül. Kutast Jánost, az ÁFÉSZ kereskedelmi osztályvezetőjét is megkérdezzük. — A burgonyaellátásban további javulás várható. Si­került a helyi tsz-el egyelőre 60 mázsa szállítására meg­állapodást kötni. Az elmúlt években is törekedtünk a he­lyi, közvetlen árubeszerzésre, de sehogy sem sikerült meg­egyeznünk az átvételi árban. Így a MÉK-re »szorultunk«, a legnagyobb igyekezet mel­lett sem tudunk mindig friss és kellő mennyiségű áruval szolgálni. A zöldségbolt fejlesztésé­iről érdeklődünk. SOMOGYI NÉPLAP Vásárnál», 1969. június 29.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents