Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-04 / 126. szám

I \ CSEHSZLOVÁKIA Ismertetik a párt határozatait A CSKP nézetegységének és akcióképessége megerősítésé­nek jegyében már szombaton megkezdődtek a kerületi és já­rási pártbizottságok kibővített tanácskozásai. Ezeken a párt- plénum részvevői tájékoztat­ták a pártaktívát Husik és Bildk beszámolóiról, a szemé­lyi és szervezeti intézkedések­ről és a többi határozatról. A rádió, a tv és a sajtó csak e tanácskozások után kezdte is­mertetni az ország közvélemé­nyével a plénum dokumentu­mait A kerületi és járási tanács­kozások lefolyására a párt ha­tározataival, eljárási módjá­val való egyetértés volt a jel­lemző: általában a pártbizott­ságok tagjainak csak elenyé­sző része foglalt el negatív ál­láspontot Különös megelége­déssel vették tudomásul a ta­nácskozások részvevői, hogy a kb egységesen és határozottan foglalt állást és ezt követendő példának tekintik az alsóbb pártszervek számára is. A középcseh kerületi pártbi­zottság úgy kívánja feldolgoz­ni az elfogadott határozatokat, hogy az erősítse a párt befo­lyását és a jobboldali oppor­tunista erők elleni harcot. Ezen a tanácskozáson, de más üléseken is ismertették Beí- nár belügyminiszternek a kb ülésén elhangzott szavait ar­ról, hogy a jobboldali erők mennyire aktívan tevékeny­kedtek, és milyen aktívan dol­goztak az ellenséges hírszerző szolgálatok. Az északmorva kerületi pártbizottság ülésén követelték, hogy ezekről a je­lenségekről kapjon tájékozta­tást az egész párttagság és a közvélemény is. Az északcseh kerületi pártértekezleten rá­mutatta!: arra, hogy azokban a pártszervezetekben, ahol a vezetők »határozottan álltak a lábukon«, ott érvényesültek az elfogadott határozatok. Lemondott a prágai első titkár Hétfőn Prágában megtartot­ták a CSKP városi bizottságá­nak rendkívüli ülését, amelyen megvitatták a központi bizott­ság májusi plénumának kö­vetkeztetéseit és a velük kap­csolatos feladatokat A plénumán a CSKP Köz­ponti Bizottsága Elnökségének és cseh irodájának tagjai is részt vettek, köztük Gusztáv Husák, a CSKP Központi Bi­zottságának első titkára, Cer- nik minisztereümök, a központi bizottság elnökségének tagja, Stromgal, a központi bizottság cseh irodájának elnöke és Kempny, a központi bizottság titkára. Az ülés elfogadta Bohumil Simonnak, a városi pártbizott­ság első titkárának lemondá­sát. Az első titkári tisztségbe Oldrich Matejkát választották meg, aki eddig Prága IX. ke­rületének párttitkára és a köz­ponti bizottság cseh irodájá­nak tagja volt. Bölcsebben, tapasztaltabban, józanabba! Miroslav Moc, a Rudé Právo főszerkesztője cikket írt a lap keddi számában. Bölcsebben, tapasztaltabban, józanabbul címmel. Ebben megállapítja, hogy a CSKP Központi Bizott­ságának két ülése között eltelt hat hét még túlságosan rövid időszak a következetlenségek teljes felszámolásához és az összes félrevezetett emberek meggyőződéséhez. Egy dolgot azonban nem lehet tagadni — írja Moc: A CSKP Központi Bizottsága első titkárának sze­mélyében a pártvezetés ismét pontosan körvonalazott politi­kai és ideológiai arculatot ölt. Világosan bizonyította ezt a májusi plénum is. A cikkíró úgy értékeli az utóbbi hat hért eseményeit, mint bizonyítékokat arra, hogy a politikai harcban győzelmet aratott az elvszerűség. Az utóbbi időben— állapít­ja meg Moc — végre több szó esett arról, mi a teendő, mint arról, amit nem szabad tenni. A korábbinál többet foglalkoz­tak azzal, hogyan kell hozzá­fogni a gazdasági romlás meg­akadályozásához, hogyan kell megoldani a Szovjetunió és a szocialista országok testvéri kommunista pártjaihoz fűződő viszony problémáit, hogyan le­het emelni a párt akcáóképes- ségét és forradalmi harcképes­ségét, s hogyan lehet véget vetni a jobboldali opportuniz­musnak. A% irányelvek Mint ismeretes, a Csehszlo­vák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága 1969. május 29-én és május 30-án tartott ülésén jóváhagyta Gustáv Bu­sáknak, a központi bizottság első titkárának beszámolóját és a beszámoló alapján irány­elveket fogadott el. A 30 pontban összefoglalt irányelvekben a központi bi­zottság ismételten aláhúzza, hogy folytatni kívánja a ja­nuár utáni politikát és vissza­utasítja a január előtti defor­mációkhoz, a törvénytelensé­gekhez, a párt és a társada­lom bürokratikus irányításá­nak módszereihez való vissza­térést. A pártnak a jelen idő­szakban követendő politikájá­val foglalkozva a központi bi­zottság alapvetőnek tekinti az 1968 novemberi plénum hatá­rozatait és hangoztatja el­szántságát, hegy minden tör­vényes eszközt felhasznál a szocializmus alapvető érdekei­nek megvédésére. Belügyi közlemény A csehszlovák belügyminisz­teri um hivatalos közleménye szerint provokatív célzatúak és valótlanok az Observer an­gol lapban 1969. március 2-án közölt jelentések a csehszlo­vák népi milícia állítólagos összeesküvéséről Dubcek meg­buktatására. A minisztérium megállapí­totta, hogy az Observer dur­ván megtámadott több magas rangú csehszlovák funkcicetó.- rust és valótlan információt közölt a belügyminisztérium szerveinek tevékenységéről. A belügyminisztérium vizsgála­tot végzett a lap jelentéséről, amely a belügyminisztériumi szervek 1968-ban és 1969-ben folytatott bizonyos állítólagos tevékenységével foglalkozott megállapította, hogy a jelentés provokatív célzatú és valótlan. 4 MOSZKVAI TAVÁCSKOZÁS ELÉ Az ellenség „természetrajza“ A kommunisták, az összes haladó erők arra készülnek, hogy minden lehetőség maximális kihasználásával széle­sebb körű támadást intézzenek az imperializmus, a re­akció és a háború erői ellen. E támadás stratégiájának és taktikájának kidolgozásakor számításba kell venni az el­lenség helyzetét, erőállapotát, jellegzetességeit, vagyis jól kell ismerni a szemben álló felet. Nem meglepő te­hát, hogy az utóbbi időben számos testvérpárt mélyreha­tóan elemezte a tőkésvilág mai helyzetét. Az elemzések lényegükben egybehangzók, érdemes kiemelni a legfon­tosabb megállapításokat. A lengyel választások eredménye Az országos választási bi­zottság közzétette a Lengyel Népköztársaság június 1-én megtartott nemzetgyűlési és néptanácsi választásainak hi­vatalos végeredményét. A közlemény szerint a vá­lasztásra jogosultak száma 21 14S 000 volt. Közülük 20 642 OOO-ren szavaztak, ami a választásra jogosultak 97,6 százaléka, összesen 20 635 000 érvényes szavazatot adtak le. A Népi Egységfront jelölt­jeire 20 473 000-ren szavaztak. Az érvényes szavazatok 99,2 százalékát kapták. (MTI) ]N ixon tanácskozásai Nixon elnök kedden délelőtt együttes ülésre hívta össze a nemzetbiztonsági tanácsot és a kormányt, hogy meghall­gassák Rogers külügyminisz­ter beszámolóját ázsiai kör­útjáról és a jövő vasárnapi Nixon—Thieu találkozó előké­születeiről. Az elnök a nap folyamán, később, vidéki kör­útra indult. A hét végét Ni­xon kaliforniai házában tölti, hogy felkészüljön a Midway szigeti megbeszélésekre. A Fehér Ház közlése sze­rint Nixon mintegy hatórás tanácskozást tervez Thieu-vel A megbeszélésen részt vesz Rogers külügyminiszter, Laird hadügyminiszter és Nixon Midway szigetére rendelte Henry Cabot Lodge nagykö­vetet, a párizsi tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség vezetőjét is. Nguyen Van Thieu, a sai- goni rezsim elnöke, aki ked­den érkezett haza Dél-Koreá- ban és Tajvanon tett hivata­los látogatásáról, röviddel megérkezése után rádió- és te­levízióbeszédet mondott Sai­gonban. Beszédéből egy dél­vietnami—dél-koreai—tajvani szövetség körvonalai bonta­koztak ki. Thieu kijelentette, hogy a koalíciós kormány meg­alakításénak még a lehetősé­géről sem szándékozik Nixon- nal tárgyalni, amikon június 8-án találkozni fog vele. (MTI) Az imperializmus, mint vi­lágrendszer, nem lett erősebb, de fokozódott a fő imperialis­ta nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok agresszivi­tása. Ezt bizonyítják a többi között: Vietnam, a NATO ak­tivizálása, a latin-amerikai beavatkozások, a közel-keleti világpolitika stb. A testvér­pártok nem tévesztik szem elől a nyugatnémet imperia­lizmust sem, amely kiépíti háborús gépezetét, atomfegy­verek birtoklására tör, harcol a nemzetközi feszültség eny­hítésére irányuló minden tö­rekvés ellen. Nagy-Britannia uralkodó imperialista körei a nemzetközi politika legfonto­sabb kérdéseiben az Egyesült Államok alárendelt partnerei. Erősödik a japán imperializ­mus. fokozza terjeszkedését Ázsiában, s enged a veszélyes militarista tendenciáknak. A francia imperializmus igyek­szik megtartani és erősíteni a világgazdaságban és a világ- politikában elfoglalt pozícióit. Fokozódik az olasz monopol­tőke expanziója is. Ez tehát a válasz arra a kérdésre, kikről van sző tulaj­donképpen. Ezután logikusan következik a kérdés: mit akar­nak az imperialisták? Az. elemzések általában meg­egyeznek abban, hogy az im­perialisták agresszív politiká­jukkal gyengíteni akarják a szocializmus világrendszerét, elnyomni a népek nemzeti felszabadító mozgalmát, aka­dályozni a tőkés országok dol­gozóinak harcát, feltartóztatni a kapitalizmus hanyatlásának folyamatát, S hogyan akarnak célt érni? A tapasztalatok szerint az im­perializmus stratégiájának éle mindenekelőtt a szocialista országok ellen irányul. E,zt a stratégiát azonban kettős tak­tikával próbálják sikerre vin­ni. Egyrészt a nyílt háborúig fajuló, durva önkénnyel, erő­szakkal, a nemzetközi jogot sárba taposó fegyveres ak­ciókkal. Példa erre a vietna­mi és a közel-keleti agresszió, a KNDK-t és Kubát fenyegető provokációk sorozata. Ahol ez a taktika nem alkalmazható, ott békésnek álcázott, hosszú távú taktikával, az államközi kapcsolatokat kihasználó be­hatolással, ideológiai diverzió- val, egyszóval a fellazítással kísérletezik, de az erőszakról itt sem mond le, csak fegy­vertárában hátrább helyezte. A fellazítás különféle jelensé­geivel az európai szocialista országok — mert ők állnak e taktika célpontjában — na­ponta találkoznak. A másik harci terep maga a kapitalista világ, amelyben a nyílt erőszak, a rendőri üldözés, a munkásellenes tör­vények, a szociális demagógia és más módszerek jelzik az imperialista manőverezést. Az imperializmus mindent megra­gad — a burzsoá reformizmus­tól az opportunista áraihlato- kig —, hogy belülről bomlasz- sza az osztályharcos erőket Makacsul védelmezi a gyar­mati rendszer végvárait. Mint­hogy ebben egyre kevesebb sikert arat, neokolonialista politikával igyekszik fékezni az újonnan felszabadult népek előrehaladását, politikai, gaz­dasági és katonai nyomást gyakorol rájuk, A »hogyanéhoz tartoznak még az agresszív paktumok, a puccsok, az idegen területen levő támaszpontok, amelyek segítségével az imperializmus fenntartja a feszültséget a vi­lág számos körzetében. Az elemzések a továbbiak­ban logikusan arra térnek ki: milyen az ellenség belső hely­zete? Általában úgy értékelik, hogy fokozódik a gazdasági fejlődés egyenlőtlensége a kü­lönböző imperialista hatalmak között és az egész tőkés vi­lágban. Éleződik a harc a be­folyási övezetekért, a felvevő piacokért, a nyersanyag-for­rásokért. Az ellentétek és el­lentmondások nemcsak gazda­sági síkon jelentkeznek: la­zulnak az agresszív tömbök Nyugat-Európában és Ázsiá­ban. A megfigyelők hangsúlyoz­zák az imperializmus néhány új vonását: mindenekelőtt az állammonopolista jelleg erősö­dését, a tőkekivitel új formáit A testvérpártok nagy nyo­matékkai hívják fel a figyel­met az osztályharc éleződésé­re a tőkés világban, mint az imperialistaellenes harc fontos tényezőjére. Számos kapitalis­ta országban társadalmi-poli­tikai válságok robbannak ki, amelyek kapcsán mind többen ismerik fel a mélyreható és döntő változások szükségessé­gét. Az értékelésekben lehull a lepel azokról a burzsoá pró­bálkozásokról. amelyekkel a kizsákmányoló osztály külön­féle koncepciók — »népi ka­pitalizmus«. »jóléti állam« stb. — segítségével akarják tom­pítani az osztályharc élét Az imperializmus — minden belső és külső problémája, tör­ténelmi kilátástalansága elle­nére — számottevő és veszé­lyes ellenfél. S ha a haladás és a béke erői nem fognak össze, hogy véget vessenek az imperialista háborúknak, akkor azok még nagyobb szenvedé­seket zúdítanak az emberiség­re — így foglalhatnék össze a véleményeket. Vajon vissza tudja-e mind­ez fordítani a világ fejlődé­sét? A felelet egyértelmű: nem! S az indoklás: egyre na­gyobb az ellentmondás az im­perializmus »erőpolitikája« és reális lehetőségei között. Az emberiség fejlődésének fő irá­nyát a szocializmus, a nem­zetközi munkásosztály forra­dalmi erői határozzák meg. Pálos Tamás Rockefeller fogadtatása Nelson Rockefeller New York-i kormányzó, Nixon el­nök latin-amerikai különmeg- bízottja, hétfőn este New Yorkba érkezett, miután a ve­nezuelai kormány kérésére le­mondta caracasi látogatását. A kormányzó, aki az elnök megbízásából járja sorra a la­tin-amerikai országokat »óriá­si sikernek« nevezte útját an­nak ellenére, hogy mindenütt tüntetések fogadták és Vene­zuelába nem látogathatott el. Rockefeller szerint az utazás annyiban óriási siker, hogy »sikerült felderíteni« azt, aminek felderítésével az elnök megbízta. Rockefeller útjának további állomásain is kényelmetlen fogadtatás várja. Hétfőn pél­dául az egyik chilei délutáni lap egy ismeretlen személy levelét közölte, aki azt írta, hogy megöli Rockefellert, ha az Santiagóba látogat. »Büsz­ke leszek arra, hogv így meg­bosszulhatom mindazokat, akik Latin-Amerikában estek el« — írja az »Eev chilei« alá- írású levél szerzője. Rockefel­lernek eredeti útiterve szerint el kell még látogatnia Chilébe, Argentínába, Brazíliába és több karib-tengeri országba. Mind latin-amerikai, mind észak-amerikai szakértők tá­madják Rockefellert. Rámu­tatnak: a Rockefeller missziói­val szembeni ellenállás Latin- Amerika kiábrándultságát és reménytelenségét tükrözi, amely az USA politikájával kapcsolatban megnyilvánul. (MTI* Összeütközött két hajó Képünk a Melbourne ausztráliai repülőgép-anyahajót mutatja, amely összeütközött a Frank E. Evans amerikai rombolóval, s kettévágta azt. , . , 'Telefoto — AP—MTI—KS) A Melbourne ausztráliai re­pülőgép-anyahajó kedden ko­ra hajnalban összeütközött a Frank E. Evans amerikai tor­pedórombolóval és kettéhasí­totta azt. Az amerikai hajó legénységéből 216 ember ma­radt életben, egy matróz meg­halt, ötvvnhét eltűnt. A repülőgép-anyahajó és a torpedóromboló a SEATO Sea Spirit elnevezésű gyakorlatán vett részt, amely május 26-án kezdődött a Manilai-öbölbén és a jövő héten kellett volna véget érnie Thaiföld partjai­nál, de a szerencsétlenség kö­vetkeztében a gyakorlatot azonnal v felfüggesztették, s a részt vevő tengerészeti egysé­geket visszaküldték támasz­pontjaikra. Az összeütközést követően a torpedóromboló első része le­vált és azonnal süllyedni kez­dett, a hajó fara fennakadt a repülőgép-anyahajón, ez tette lehetővé, hogy a legénység nagy része a rögtönzött hi­dakon a Melbourne fedélzeté­re menekülhessen. A Melbourne nem első ízben keveredett hasonló szeren­csétlenségbe: nemrégiben állí­tották ismét szolgálatba egy nagyjavítás után. Ugyanis 1964 februájárban egy auszt­ráliai torpedórombolót vágott ketté, akkor a halálos áldoza­tok száma nyolcvankettő volt. Idén januárban Sydney kikö­tőjében egy japán teherh a jó­val ütközött össze, ezúttal azonban egyik hajón sem ke­letkeztek jelentősebb károk. (MTI) 2 SOMOGYI NÉPLAP Szerda. 19«, Jtatai A,

Next

/
Thumbnails
Contents