Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-04 / 126. szám
Három lépés a politikáért A HIVATÁSOS POLITIKUSOK leginkább csak állami vendégként fordulnak meg egy-egy szocialista brigádnál, de ez igazán nem lehet akadálya a politizáló mikrocent- rum kialakításának. Néhány brigád ugyan tagjai között tudhat még parlamenti képviselőt is, pártbizottsági és pártvezetőségi tagot, szakszervezeti vagy ifjúsági vezetőt. Ezeknek a brigádoknak csakugyan könnyebb. Köztük van X vagy Y elvtárs, aki szükség esetén ismerteti, megmagyarázza, vagy ha kell, helyére teszi mindazt, ami egy ilyen kis közösségben szóba kerülhet, választ igényelhet. De mit tehetnek azok, akiknek nincsenek »-saját termésű politikusaik?« Ugyan kérem, ez csak nem probléma, nálunk a politikához és a futballhoz mindenki ért« — válaszolhatnak egyesek. E megállapítását természetesen nem vehetjük komolyan, de segítség hiányában valóban nem múlhat és indokoltan hisz- szük, hogy nem is múlik a dolog. »Szépen néznénk ki, ha még ennyit sem nyújtanánk brigádjainknak« — fakadnának ki joggal a munkahelyek párt- szervezetei. De hogyan jelentkezik a segítség, ez már nem mindig ilyen egyszerű. Kezdődik azzal, hogy az emberek többnyire nem nagyon szívelik az előre beprogram- zott politizálásokat. Sok buzgó propagandistát lehangol, hogy a szépen, szabatosan, jó előre kidolgozott és tervbe foglalt témák iránt gyakran a szocialista brigádok tagjai is érdektelenek. Egy-egy jobb pártnapi vagy ismeretterjesztő előadás még csak valahogy megmozgatja az embereket, bár egy kicsit egyoldalúnak tekintik ezt. Ám lenne csak közöttük az előadó, amikor hallgatókból alkalmi előadókká- válva szinte hajbakapnak egy-egy újságcikken, televíziós vagy rádióriporton. Örömmel győződhetne meg arról, hogy ugyanazok az emberek, akik esetleg tisztelettudóan végigbóbiskolják az előadását, most egymás szavába vágva kérdeznek, vitáznak, jól vagy rosz- szul állást foglalnak. Lenne csak köztük! Dehát miért nincs? Ha nem is állandóan — mert ehhez talán az ország összes előadójának is kevés ideje lenne —, legalább időnként. Olyankor, amikor erre is ideje jut az előadónak, kedve és igénye a brigádnak. Szóval, amolyan programon kívüli — de azért mégis rendszeres —, spontán beszélgetésekre gondolok, ahol egyszerre lehetne mindenki előadó is meg hallgató is. Szőnyegre kerülhetne itt minden, ami az embereket érdekli, foglalkoztatja. A szóba jöhető témák skálájának ez a rugalmas kitágítása persze olyan előadót kíván, aki, ha nem is mindentudó, de lehetőleg naprakészen tájékozott a világ, az ország, a vállalat vagy a gazdaság dolgairól. A PARTSZERVEZET azzal teheti meg az első lépést, azzal kezdheti a segítséget, ha legalább több-kevesebb rendszerességgel gyakorlott politikusokat küld, de még jobb, ha az ott dolgozók közül nevel a szocialista brigádoknak. Nem okvetlenül valami nagy kaliberű fenoménokra kell gondolnunk, hanem olyan felkészültségű emberekre, akik tájékozottságuk, műveltségük, józan politikai érzékük, vitakészségük és bátorságuk révén képesek jó értelemben vett politikai hangadókká, szóvivőkké válni, a brigádban és a brigád körül az állandó politikai közvéleményt kialakítani. Akár külső, akár belső embernek jut az a szerep, elengedhetetlen a személyes és mindennapos kapcsolata azokkal, akik körében politizálni akar. Ez lehet tehát a második lépése a segíteni akaró pártszervezetnek. Persze teljesen igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy csak kellő tájékozottság esetén képesek a mélyebb, az emberek számára kevéssé isEpítővándoroh “ Ingázók, naponta vándorok. Késő este hazatérve legtöbbjük a száz kilométernél több utazástól, a kemény munkában ledolgozott műszaktól és a hajnali ébredéstől fáradtan tér nyugovóra. Szó sincs itt aktív pihenésről, kikapcsolódásról, szórakozásról. Minden nap helytállást kíván, éppen az életmódjukból adódóan. Nem új és nem helyi jellegű gond ez. Országosan sok százezer ember dolgozik messze a lakhelyétől, vállalja gyakran évtizedeken keresztül a mindennapi utazást. Miért? Erre kerestem választ, amikor a Kalinyin lakótelepi ABC-áruház környékén várakozó munkásokkal beszélgettem, jól tudva, hogy csak leszűkített feleletet kaphatok, hogy az országos képből csak egy mozaikrészlet rajzolódik ki. A buszok egyikének vezetőjét idézem: — Négy rendszeres járat hozza be ezeket a munkásokat az építőiparhoz. Csak tavaly ősszel indult meg a busz, addig tehergépkocsival jártak. Télen kevésnek bizonyult a ponyva, nyáron sok volt a por. így már sokkal jobb a helyzetük, hiszen a busz kényelmes, fűthető. Most nézzük meg a négy vonal végpontját. A legközelebbi járat Antalszállás. Huszonnégy kilométer. Marcali és Buzsák már hatvan kilométerre van. Berzence pedig kilencven kilométer! Ha csak az átlagot vesszük, akkor is fél ötkor kelnek és este nyolc körül érkeznek haza az emberek. Amikor hazaérnek. Előfordult már, hogy tíz órakor se voltak otthon. Nem kell más, csak rossz időjárás, például hófúvás, vagy valamilyen műszaki hiba. De ha azt vesz- szük, hogy az ilyesmi ritka, az előbbi időpontok akkor is elgondolkoztatok. Az Állami Építőipari Vállalat mindent megtesz. Körülbelül harminc forintot fizetnek havonta a szállításért hozzájárulásként a munkások, a többit a vállalat fedezi. Berzencei, szőke, karcsú, tizennyolc éves lány Szentkúti Anna. Az elkészült lakásokat takarítja. Keresete 1400 körül mozog. Fárasztónak tartja a naponta bejárást. Otthon késő este sietve megy aludni, különben nem tudna másnap négykor kelni. Szeretne bejutni a szállóba, hogy ne kelljen utazni, de szabály van rá; vagy mindenki bemegy a ber- zenceiek közül, vagy nem mehet be senki. És húsz nő társáról beszél, közöttük sok családanya is ' van. Abban reménykedik, hogy lakóhelyén befejeződik a megkezdett üzem építése, és a többiekkel együtt ott fog dolgozni. A kőműves Horváth György visnyei. Két évig utazott, most szállásra került, mert négy embert nem szállít a vállalat, a rendszeres buszjárat pedig a munkaidőhöz viszonyítva nem megfelelő, így inkább próbál megbarátkozni a szállással, távol a családjától, tizenkét gyerekétől. Művezető Géber Sándor. Marcaliból jár dolgozni. Huszonöt éve ingázó. Szívesen elmenne »fix üzembe«, de ott kevesebb a pénz, így viszont megvan a kétezerhatszáz forintja. Inkább marad. Arról beszél, hogy valóban fárasztó a napi bejárás, hogy elmenne szállásra, de akkor elmaradna a családjától. És sorolhatnám tovább min- düket. Közben beállnak a buszok, felveszik őket és elindulnak velük távoli családjukhoz. »Eltelt megint egy nap« — hallom még valamelyikük hangját. Az építőipar még sokáig igényelni fogja az ingázók napi helytállását, s remélhetően még jobban megbecsüli építővándorait. Mészáros István mert összefüggések tolmácsolására, magyarázására és minősítésére. A kis és nagy politikában nincsenek és nem is lehetnek titkaink. Egyébként is az emberek nem az állami és katonai titkokra kíváncsiak, hanem azokra az eseményekre, okokra és okozatokra, amelyek körülöttünk vagy a nagyvilágban zajlanak, amelyek így vagy úgy hatással vannak életükre, sorsukra. Íme tehát a pártszervezetek harmadik lehetséges segítő lépése. Figyelemmel kell kísérni, hasznosítani a szocialista brigádokban és brigádok körül kialakuló politikai közvéleményt Más szóval: választ keresni, igényelni és adni mindazokra a kérdésekre, amelyek — legyenek akár kényesek, akár kevésbé kényesek — a közvéleményt foglalkoztatják. A TAPASZTALATOK HASZNOSÍTÁSÁT illetően pedig érdemes arra gondolniuk a pártszervezeteknek, hogy működési területekre vonatkozó elhatározásaiknál, közelebbi és távolabbi terveik kialakításánál stabil támpontot nyújthat számukra a brigádok mindenről tudni akaró, mindenről állást foglaló, szocialista módon dolgozó és politizáló közössége. A politika így termékenyítheti, színesítheti meg a szocialistává váló emberek életét, s az életet így kötheti a valóságnak megfelelően a politikához. p 2 Hogyan segíti Siófok élelmiszer-ellátását az Egyetértés Tsz ? Kellemes környezetben, a siófoki hajókikötő közelében sütik a finom falatokat. Még a múlt év végén beszélgettem illetékes mezőgazdasági vezetőkkel Siófokon arról, hogyan készülnek arra a közeli időszakra, amikor községükből város lesz? A kérdés Harmincezer óra bérmunka Szinte mindent lehet csomagolni (morzsát, rizst, cukrot) azzal a lisztadagolóval, amelyet a Csokonyavisontai Gépjavító Állomás gyárt. Az első tavaly készült el az állomáson a Somogy megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat megrendelésére és tervei alapján. Ebben az évben további négyet rendeltek a csokonyavisontaiaktól: kettőt a fővárosi gabonafeldolgozó, egyet Debrecen, egyet pedig Pécs. Üj partnere a gépjavító állomásnak a Ganz-MAVAG bajai gyáregysége, ök gyártják ugyanis a műszereket a szilícium egyenirányítós elektromos Diesel-mozdonyba, s ehhez Csokonyavisonta készíti bérmunkában a mintegy kétszáznegyvenféle alkatrészt. A forgácsolóműhely körülbelül százötvenezer forint munkadíjat keres a gépállomásnak a harmincezer órás bérmunkával. Ezt a munkát februárban kezdték el, s előreláthatólag több évig foglalkoztatja a műhelyt a bajai gyáregység. Ellenőrzik a kész lisztadagolőkat. Bajának dolgozik a forgácsoló gerince az volt, miképpen segítik mezőgazdasági termeléssel közvetett és közvetlen értékesítéssel, az új város élelmiszerrel — ellátását. A siófoki Egyetértés Termelőszövetkezet vezetői akkor elmondták elképzeléseiket, amelyek szerint a kertészet bővítésével és saját eiárrsítéhelyek számának növelésével segítik a különösem nyaranta fokozódó gond enyhítését. Május utolsó hetében megnéztük, mi valósult meg ezekből az elképzelésekből, miután Siófok most már mint város bonyolítja le az idegenforgalmat, s gondoskodnia keli a helyi lakosság, valamint az itt nyaraló és átutazó hazai és külföldi vendégek élelmezéséről. Az Egyetértés Tsz-nek két nagyforgalmú elárúsítóhelye van, a kettő.együtt mintegy 1,3 millió forintos forgalmat bonyolított le tavaly. Hamarosan saját termésű bort mérnek ki ugyancsak Siófokon, aztán itt és Balatomfüreden két zöldségboltot nyitnak. A meglevő elárúsítóhelyek közt akad néhány kisebb forgalmú is. Két évvel ezelőtt hurka-, kolbász- és pecsenyesütő részleget létesített a termelőszövetkezet. A finom sülteket saját gazdaságuk sertéseinek húsából ’készítik. Ezzel egyszerire három célt is elérnek: segítik a vendéglátást Siófokon, több embert foglalkoztathatnak, s szép bevételre tesznek szert: ez az összeg 1967- ben, a megnyitás évében 820 000, tavaly már 1,5 millió forint volt, az idén pedig 1,8 milliót terveznek. Külön részleg dolgozza fel a hízott sertéseket. Az ágazatnak saját önköltségterve van, éven át rendszeresen ellenőrzik, az árukat kalkulált áron hozzák forgalomba, s a vevők elégedettek a készítményekkel. Ebben az évben például csaknem 400 hízó levágását tervezik — ezek 120 kiló átlagsúlyúak —, s a hús a szövetkezet Balaton- parti pecsenyesütőiben kerül forgalomba; ízletes kolbász, hurka, pecsenye formájában. H. F. Hatmilliós tandíj Az év első hónapjaiban, amikor a sajtó bő terjedelemben, s több ízben foglalkozott a cipők, és ezen belül különösen a női csizmák minőségével, joggal fogalmazódott meg a kérdés: hogyan kerülhetnek forgalomba tízezer számra egészében rossznak bizonyult lábbelik, s vajon a vásárlói panaszok tömegének lesz-e hatásos következménye? A néhány hónapja föltett kérdésre most elégedettséggel olvastuk a választ. A könnyűipari miniszter kezdeményezésére a Központi Gazdasági Döntőbizottság bírságolási eljárást indított a Bőr- és Cipőkellék Ellátó Vállalat, valamint a Duna és a Tisza Cipőgyár ellen. Határozatában összesen hatmillió forintot kitevő gazdasági bírságot szabott ki a három vállalatra a forgalomba hozott, rosszminőségű műbőr csizmák miatt. Hatmillió forint tekintélyes summa. Főként, ha nem a nyereség számlájára kell írni, hanem a mulasztások tandíjaként befizetni, s a vállalat nyereségét csökkentő veszteségként elkönyvelni! Igaz, a döntőbizottság határozata még nem jogerős. Jogerősnek tekinthető azonban az a fogyasztói ítélet, amely szerint alapos leckét kell kapniuk azoknak a vállalatoknak, amelyek nehezen vagy egyáltalán nem akarják megérteni, hogy írott és íratlan törvényeink szerint a szocialista gazdálkodás elveinek megsértésével tilos a vállalati hasznot növelni. Az említett három vállalat a lecke megtanulásának tandíját fizeti meg, s a pénzbeli veszteségek mellett a vállalat hírének, nevének erkölcsi csökkenését is viselniük kell. A vásárlói, fogyasztói érdekek védelme sűrűn szerepel a lapok hasábjain, a rádió, u televízió híradásaiban, ám eddig úgy tűnt, sokkal. inkább óhaj, mintsem gyakorlati valóság. Az elmúlt hónapokban azonban — hűen a gazdasági reform szelleméhez és elveihez — szemtanúi lehettünk annak, miként növekednek a vásárlót védő biztosítékok — a kiváló áruk fórumának védjegyét visszavonták, bírságot szabtak ki a Szo- kol rádiók töltőjének rossz minősége miatt stb. —, s most a hatmilliós bírság esetében ismét arról bizonyosodhattunk meg, hogy az állam nem tétovázik, ha a lakosság érdekeiről van szó. A vállalati önállóság, a piaci konkurrencia, az árpolitika nyújtotta lehetőségek jó feltételeket teremtenek a fogyasztói igények tökéletesebb kielégítésére, ám arra nem, hogy a lehetőségekkel akár egyetlen vállalat is visszaéljen. A reform kezdetekor, a múlt évben még csak elv volt: a tisztátalan eszközöket alkalmazó vállalati gazdálkodást — ha a szép szó nem használ — bírsággal kell a helyes útra terelni. A fogyasztónak természetesen öröm, hogy ez az elv ma valósággá kezd válni, a vállalatok pedig — s nemcsak a bírsággal sújtottak — rákényszerülnek, hogy tiszteljék eltartóikat, a vevőket! SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1969. június 4.
