Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

Fiatal szakember elhelyezkedne... A PILLANATOK JELENTŐSÉGE A mezőgazdaság gyors üte­mű fejlődése egyre több kép­zett szakembert igényel. A me­zőgazdasági nagyüzemekben a egyes termelési ágazatok spe­cializálódnak, sőt ma inár egyre gyakoribb, hogy több tsz vagy állami gazdaság együtte­sen hoz létre hús-, tej- és to­jástermelő kombinátot. Az ilyerj specializálódott üzem­ágakban egyre több mérnökre, technikusra, jól képzett szak­emberre van szükség. A statisztikai fölmérések azt mutatják, hogy jelenleg a me­zőgazdaság különböző ágaza - faiban mintegy 50 ezer munkahely van, ahová legalább techniku­si végzettségű szakember kel­lene. Jellemző adat, hogy 8'iá termelőszövetkezetben egyálta­lán nincs agrármérnök, 440-ben pedig még felsőfokú végzettsé­gű szakember sincs. Az agrár­mérnöki beosztásban lévő sze­mélyeknek csupán 22 százalé­ka rendelkezik egyetemi vég­zettséggel. Szinte hihetetlenül hangzik, de országosan több mint 1300 főkönyvelői beosz­tásban dolgozónak csak általá­nos iskolai végzettsége van. Az egyetemeken és felsőfokú tanintézeteikben együttesen évenként csaknem 2000 fiatalt képeznek ki mezőgazdasági szakterületre. Ezek elhelyezke­dése évről évre gondot okoz. Általános tapasztalat, hogy a végzett szakemberek egy része már eleve nem a képzettségé­nek megfelelő munkahelyre megy dolgozni, hanem más te­rületen helyezkedik el. Azok közül is, akik a mezőgazdaság­ba mennek, egy-két év után többen otthagyják azt, és má­sutt próbálnak boldogulni Ez a jelenség tulajdonkép­pen mindenkinek káros. Sok csalódást és anyagi hátrányt jelent a fiatal szakembereknek, akik nehezen találják meg he­lyüket az életben. Vesztesége­ket okoz a mezőgazdasági üze­meknek, amelyek — alkalmas szakemberek híján — esetleg keservesein kükszködnek az új problémák megoldásával. Meg­rövidül a népgazdaság, mart kénytelen számolni a mezőgaz­dasági termelés lassúbb fejlő­dése révén keletkező kiesések­kel és a kallódó szakemberek képzésére fordított milliók el­vesztésével. Közhelyként hangzik, de mégis hangsúlyozni kell, hogy több ezer holdas gazdaságokat, hús-, tej- és to j ás -»gyárakat", gyümölcs- és zöldségtermelő kombinátokat nem lehet szak- képzettség nélkül gazdaságosan irányítani. Ha a kisparaszti gazdaságban valami nem sike­rült, rossz volt a termés, vagy elhullott az állatállomány, a gazdálkodó összébb húzta a nadrágszíjat, s legföljebb a gyerekek koplalták meg, hogy a családfő elszámította magát. A nagyüzemi gazdaságokban a dolog már nem ilyen egyszerű, mert egy-egy rosszul sikerült gazdasági év a családok százait érinti. A gazdaságot több évre visszaveti a fejlődésben. A több millió forintos bevételi kiesés esetleg olyan terhes adósságba sodorhatja a terme­lőszövetkezetet, amit csak évek múltán tud kiheverni. Mégis, mi lehet az oka an­nak, hogy egyes mezőgazdasá­A Latinka Sándor Mg. Tsz, Kaposvár, nádasdi erdejében kitermelt fäf 0i«fl el saját fuvareszközzel házhoz szállítja. Ara házhoz szállítva űrméterenként 280 Ft. Befizetni az líjmajori központban tohet. (58074) gi nagyüzemek nem töreksze­nek szakemberek szerződteté­sére? Miért van, hogy egyes helyeken a már meglévő és a tsz-ben dolgozó agronámuso- kat, technikusokat nem becsü­lik eléggé, és nem a képzett­ségüknek megfelelő munka­körben foglalkoztatják őket? A választ elsősorban a szemléletben kell keresnünk. Néhány helyen úgy gondolkod­nak, ,hogy eddig is megvoltunk mezőgazdasági mérnök nélkül, ezután is megleszünk. Másik helyen pedig azt mondják: »■mit tud az a fiatal könyvku­kac, nekünk akarja megmon­dani, hogy mit hogyan kell csi­nálni, hisz mi 40—50 éve vé­gezzük a mezőgazdasági mun­kát«. Akadnak olyan tsz-ek is, ahol egyszerűen sajnálják a havi fizetést a szakemberektől. Az elmondottakon kívül olyan probléma ás van, hogy az ag­rármérnöki diplomát nem te kintik egyenértékűnek az or­vosi vagy ügyvédi, tanári vég­zettséggel. Ügy vélik, hogy a mezőgazdasághoz mindenki érthet, minek kell azt annyi ideig tanulni. Az, ilyen maradi szemlélet következménye sok esetben, hogy a gazdaságokban dolgozó mérnököket, technikusokat nem becsülik eléggé. A gazda­ságra vonatkozó észrevételei­ket, javaslataikat gyakran nem ágak fejlesztésére tervet dol- fogadják el. Ha az egyes üzem- goanak ki, azt sokszor, különö­sebb megfontolás nélkül, elve­tik. Számos gazdaságban nincs megfelelő munkahelyük, a kü­lönböző vizsgálatokhoz beren­dezésük. Sok helyen nem gonr dos kodnak számukra lakásról, élelmezési lehetőségről. Ezekből a problémákból adó­dik. hogy a fiatal agrárértelmi­ség egy része egy-két éves kín­lódás után elkeseredik, búcsút mond tanult szakmájának, és olyan helyen próbál szerencsét, ahol Jobban megbecsülik munkáját• És itt elérkeztünk ennek az ellentmondásos állapotnak az emberi oldalához. Nyilvánvaló, hogy azok a fia­talok, akik az agráregyete­mekre vagy főiskolákra je­lentkeznek, többnyire azért teszik ezt, mert szívügyük a mezőgazdaság. Arra készülnek, hogy tanulmányaik elvégzése után ott fognak dolgozni, al­kotni, ott segítik majd a ter­melőmunkát. Ha ez bármilyen oknál fogva nem sikerül ne­kik, könnyen elhomályosul életcéljuk, elvesztik alkotóked­vüket. Keserű, mindennel elé­gedetlen emberekké válnak, akik más területen csak ím- mel-ámmal végzik munkáju­kat Azon munkálkodunk, hogy a szocialista társadalomban bol­dog, megelégedett, alkotni vá­gyó emberek éljenek; ez a tár­sadalom és az egyén egyete­mes érdeke. Ha ez az érdek a termeléssel és a technikai ha­ladással ötvöződik, s ebben az irányban hat segítenünk kell az akadályokat eltávolítani érvényesülése útjából. Érettségivel rendelkező férfiszabókat szalagvezetőneb, 8 általános iskolával rendelkező fiúkat szabóipari tanulónak fölvesz a KAPOSVÁRI RUHAGYÁR Jelentkezni lehet a személyzeti osztályon. _________________________(42809) K ét dátumnak különös je­lentősége van Otolecz János életében. S bár az egyiktől már harmincegy esztendő vá­lasztja el, annak fénye a mai napig semmit sem halványult. 1938-ban tanulta ki a kőmű- vessaakmát. Annak idején, amikor az építés még idény­munka volt, ezt a szakmát nem az irigyelt foglalkozások kö­zött tartották számon. Neki mégis mást jelentett: gyerek­kori tervének megvalósulását, őszintén szólva mindig vala­miféle hitetlenkedést ébreszt bennem, ha valaki szakmajá' dicsérve a bölcsőig vissza tue emlékezni, hogy azóta készüli kizárólag arra a pályára. Most mégis meghatottan hallgattam hogyan ébredezett az építir- utáni érdeklődés a hajdan drávaszentesi parasztszülő', gyerekében. — Kenyérsütés után téglát égettem a forró kemencében. Gyufásdobozzal vetettem az apró vályogokat, és a kész tég­lákat malomépítésre használ­tam. Most, ha felnőtt fejjel vé­giggondolom, azt hiszem bizto­san azért tettem, mert a falu­ban a malom volt az egyik leg­nagyobb épület. A véletlen hoz­ta úgy, hogy később képesített kőművesmester koromban egy­másután több malom építésé­ben is részt vettem. Elmondha­tom, hogy nálam találkozott a gyerekkori elképzelés a ké­sőbbi munkámmal, az életem­mel. A tanácsi építőipari vállalat fődiszpécsere szívesen beszél szakmájáról. — A legszebb terv, a leg­csodálatosabb építőművészeti elképzelés is csak az építő­munkások keze nyomán válik alkotássá. A kőműves is része­se lehet így vagy úgy az elké­A gépkocsi fékez a bodvioai fodrászüzlet előtt. A felvilágo­sítások szerint itt lakik Szabó Jánosné, aki most érettségizik a nagyatádi Ady Endre Gim­názium levelező tagozatán öt­vennyolc éves fejjel. Szabómé a gimnázium fennállása óta a legöregebb levelező hallgató, s dicséretére válik, hogy jelesen tanuL Előzőleg az osztályvizsga biztosánál kezdtük fotóripor­ter kollégámmal az érdeklő­dést. Dorcsi Sándor mosolyog­va idézi föl tévedését: — Bemegyek a gimnázium­ba, látom, hogy ott ül egy idős asszony. Gondoltam, elkísérte a kislányát, s érte szurkol a folyosón. Aztán amikor később bementem a matematika vizs­gára, a legnagyobb meglepeté­semre ott áll a tábla előtt, s magyarázza a tételét. »Ö Is szült műnek. A terv akkor kezd élni, amikor hozzáfognak az alapozáshoz. Bár minden •építő érezné az ebből adódó óriási felelősségét. Magam úgy vagyok vele, hogy minél többet ismertem meg a szak­mából, annál ijesztőbben éhez­tem, milyen kevés, amit tudok róla. A másik nevezetes dátum, amelyikre szívesen emlékszik a kőművesmester, ezerkilevc- százhatran. Miniszteri hozzá- iárwlással negyvenegyévesen iratkozott be a Pécsi Építőipari Technikumba. A fiával egy­szerre végeztek, ő az estin, s fia a nappali tagozaton. Emlé­keiről faggatom, az érzéseirő’ amikor egyszerre készültek a- érettségire. — Egy-két héttel kés">b’ érettségiztem, mint a fiam Ügy álltam a bizottság elé hogy egy pillanatra se ment ki a fejemből, milyen jelentősége van most minden feleletnek. Tudtam, hogy csak jól vizs­gázhatom. A fiam a másik é;>í- tötipari vállalatnál dolgozik. Az alma nem esett messze a fájától, nemegyszer minden megbeszélés nélkül összetalál­koznak valahol, valamelyik építkezésen, érdeklődnek egy­más munkája iránt. Otolecz Jánost sokszor a késő esték is az építkezéseken találják. Tud­ni akar mindenről, ami akadá­lyozza, nehezíti a munkát. S ez bizony nem mindig fér bele a nyolc órába. Az építők százezres táborát ünnepli ma az ország. Közülük sokan ma kapják meg jó mun­kájuk elismeréseként a kiváló dolgozó kitüntetést, valamint az építőipar kiváló dolgozója címet. Köztük Otolecz János fődiszpécser is. Nagy József vizsgázik?« — kérdeztem a tanártól. Persze — felelte a legnagyobb természetességgel... A dolgozata is kitűnő volt, a példákat ugyanilyen jól oldot­ta meg. Tizenöten jártak az osztályba, s egyedül Szabóné vizsgázott kitűnőre, az utána következő is csak jórendű. Olyan furcsa érzés fogott eL, amikor példaképül állítottam a fiatalok elé... Az édes­anyám is ötvennyolc éves, s elképzeltem őt az iskolapad­ban. Más szabadságot vesz ki az érettségi előtt, Szabó Jánosné pedig nemrégen helyezkedett el a nagyatádi fogyasztási szö­vetkezet irodájában. Sok-sok keresés után itt találtuk meg a számlák fölé hajolva. Négy év alatt elvégezte a hetedik és a nyolcadik általá­------------------------------------------------------------­­B özsi Felkészült a szezonra a Batoafelvásárlő és Feldolgozó Vállalat Mivel foglalkozik jelenleg i Somogy megyei Gabonafelvá- .5árló és Feldolgozó Vállalat melyek a legfontosabb felada­tai? — ezzel a kérdéssel keres­tem föl Tárkányi Lászlót, e vállalat kereskedelmi igazga­tóhelyettesét. — Legfontosabb munkánk a termés átvételének előkészíté­se. Néhány év alatt csaknem háromezer vagonnal növeke dett az átvétel kenyérgabona bél, ebben az évben pedi még ennél is többre, a tavalyi­nál ezer-ezerkétszáz vagonná nagyóbb mennyiségre számi tunk. Ennek az elhelyezése fo kozott gondot jelent, mert r korábbi évekkel szembe olyan tartalék készletek ma­radtak a raktárakban, ami lyek nagy férőhelyet igényel­nek. Ezért is kellett a télen szabadon tárolni például a ga­bonát. Károsodás nem érte v terményt, mert a helyet gon I dósán elkészítettük. Bővítették a tárolóhelye1 mintegy ezer vagon termény nyel többet raktározhatlak el. Most folyik a nagy siló építé­se, ősszel már ezt is használ­hatják. Ezenkívül a szabad ég alatt továbbra is tárolnak ga bonét: kijelölik az erre meg­felelő helyet, elvégzik a szük­séges talajmunkákat. Nagy gondot fordítanak a szállító-, tisztító- és szárítóbe­rendezések — csigák, szalagok, rosták-, valamint .a mérlegek és a műszerek karbantartásá­ra. hogy ezek kellő időben ki­javítva, üzemképes állapotban legyenek. — A felvásárló hálózatban dolgozó munkatársaink isme­reteit fölelevenítjük, bővítjük; oktatjuk őket a minőségi át­vétel szabályaira. A gazdasá­gok sokat segíthetnének raj­tunk azzal, ha az átvétel idő­szakában szabad férőhelyeiket rendelkezésünkre bocsátanak Ugyancsak örömmel vennénk, ha nélkülözhető gépi fuvaresz­közeiket, speciális berendezé­seiket erre az időszakra köl­csönadnák. Mindezt természe­tesen nem ingyen kérjük tőlük. Így több átvevővonal dolgoz­na, még gördülékenyebb lenn« ez a munka. Tavaly a gabona átvétele a kombájnolással egy időben folyt, és ezt'szeretnénk az idén is megvalósítani. Ha a betaka­rítással párhuzamosan, időben át tudják venni a termést, a gazdaságoknak nem lesz gond­juk a tárolásra. Ilyenkor a tisztítást már a vállalat végzi. Korábban csak rostált gabonát vettek át. — A feltételekben már ta­valy megállapodtunk a szállító gazdaságokkal. Most ismét megbeszéltük a tennivalókat, hogv semmiféle probléma ne merüljön föl. Elmondták, hogy melyik a számukra legalkal­masabb időpont; kidolgoztuk a minőségi átvételt, a műszeres vizsgálatok lebonyolítását; fi­gyelembe vettük a gazdaságok kívánságait. Remélem, nan lesz zavar, torlódás, és emiatt panasz. Most fo-l.vik a raktárak ta­karítása, fertőtlenítése. Építe­nek két hídmérleget, így a ka­lászosok 95 százalékát öm­lesztve vehetik át. Ez a ko­rábbi évek többnyire zsákos átvételéhez képest jelentős fej­lődést jelent, — Szárító kapacitásunk ele­gendőnek látszik, még a leg­nedvesebb évben sem volt. probléma. A meglevő berende­zéseket bővítik, korszerűsítik. A vállalat feladata ezenkí­vül a gazdaságok jó táotakar- márvnyal történő ellátása. Új­fajta tápokkal is jelentkeznek, ezek a legnagyobb igényeket i* kielégítő tápanyagokat tartan maznak. Az idén mintegy ezer- ezerötszáz vagonnal több ma gas fehérjetartalmú takar mánvkeveréket tudnak fo-g lomba hozni, mint az elme években. Ez a tevékenységi előmozdítja a megve gazdas' na inak áll atten vesztését, a gaz daságos termelést. Fehér Év* érettségije most, s a négy gimnáziumot. Kétezer vágta nagy fába a fej­széjét: egy év alatt tette le a hét-nyolcat, s ugyanígy az el­ső és a második gimnázium vizsgáit. — Mindig szeretett volna ta­nulni, Erzsi néni? — A tanító be sokszor kezd­te így, amikor nem tudtak va­lamit a társaim, no majd a Somogyi Erzsi megmondja ... De hat heten voltunk testvé­rek, s a szüleim úgy döntöttek, majd a kisebbek tanulhatnak. Az egyik bátyja önszorga­lomból négy nyelvet megta­nult, egyik leánytestvóréböl pedig tanítónő lett, most Ka­posváron tanít Az is tiszta je­lessel végezte az iskolákat. Szabóné az egyívású pa­rasztasszonyok sorsát élte a tsz megalakulásáig. Akkor be­került Bőd vioán az irodára bérelszámolónak. A férje a megalakulás óta brigádvezető, egy ideig még elnök is volt — Engem nagyon sokat pisz­káltak azért mert irodán dol­goztam, s állandó keresetem volt Erre fogtam magam, szakkönyvekből megtanultam a dimmyetermesztést Én irá­nyítottam a munkát, adtam el a termést Akkordbaln bizony igen nagy szó volt, hogy tíz százalékkal túlszárnyaltuk a tervezett bevételt Következő évben elverte a dinnyét a jég. A biztosító megtérítette a kárt, a brigádvezető mégis azt mondta: »Bözsi néninek úgy sincs gyereke, tovább nem termelünk dinnyét.« Irgalmat­lanul megsértődtem erre, s odavágtam neki, akkor pedig én elmegyek tanulni... Persze ezt könnyebb volt ki­ejteni a száján, mint megten­ni. Nagyon restellt nekiállni ötvennégy éves fejjel a hete­dik osztálynak. Szerencsére a húga révén ismert egy pedagó­gust, dr. Krivalics Lajosnét, 6 egyengette az útját,, ö írta meg a kérvényt is helyette, hogy két osztály anyagából vizsgáz­hasson. — Amikor jelentkeztem a gimnáziumba, az igazgató csak annyit mondott, hogy bete létszám ... Biztosan a ko miatt nem bízott bennem, kor én azt kértem, vegye gyelembe, mennyire szeret tanulni. »No, jó, hozza a b nyítványát« — engedett. — S most? — Azt mondta, ott ne hu. jam őket... Tiszta ötössel fejezte be első gimnáziumot, s titokb nekilátott rögtön a mása osztály tananyagának. Ser sem tudta odahaza. Éjjel, b sötétített szobában tanult.-Se szar még hajnali háromkor' égett a lámpája. A férjé c? akkor tudta meg az elhatá zását, amikor be kellett vin Kaposvárra a kérvényt, en délyezzók neki az ugróvizsi — Ki segített a tanulást* — Különösképpen senki, hozzám jöttek matematikát nulni. Az ugróvizsga e azonban vettem öt órát a t tematikatanártól. Ha a gom közelebb lakna, tőle k tem volna segítséget... . — S a férje? — Nagyon szereti a p kát, rendszeresen olvas í got, hallgat rádiót, sokat : tett nekem a történ elerr Aztán megetette helyettem állatokat, amikor elmenter iskolába. S amikor most e a ballagás, azt mondta, lünk még nem volt családi nepély, ezt megünnepel Levágtunk egy borjút, nagj rádé, harmincöt vendéi volt A sógor autóval he őket be a gimnázium gyem sok dísztáviraté vet kaptam. A férjé regényt adott. A kos. ben fiai-t... Tudja, é azt tudom mondani, sajnálom, hogy befejezőn gimnázium. Bözsi néni hétfőn kezdi az érettségit. Bizonyos, í ugyanolyan eredményesei szí le, mint az eddigi“- '~ Az ábécé szerint utolsi nulmányi eredménye mindig első volt az ősz: Lajc S0M05IINÉPLAP .Vasárnap, 1969. június 1.

Next

/
Thumbnails
Contents