Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-20 / 140. szám
Könyvtárak a ................... E GT IDŐBEN gyakran találkoztam a panasszal: könyv- ügynökök rászedik a mezőgazdasági szakkönyvtárra vágyó termelőszövetkezeteket Volt a kezemben olyan kötelező erejű papír is, amely szerint francia—magyar kéziszótárat, a finánctőke sajátosságait magas tudományos szinten elemző művet és távol-keleti országok külkereskedelmi szokásait ismertető könyveket »rendelt meg" egy olyan tsz (pontosabban megrendeltette a tsz egyik-másik vezetőjével a jutalékra éhes ügynök), ahol senki egy árva szót sem tudott franciául, senkinek sem volt olyan köz- gazdasági képzettsége, hogy a finánctőke természetrajza érdekelhette volna, ami pedig a távol-keleti országokkal való kereskedést illeti, még csak lázálmaikban sem szerepelt ilyesmi... Azóta az ilyen szervezői manipulációkkal kapcsolatos hírek elhalkultak. így vagy ügy, jól-rosszul kialakultak a tsz-ek zömében a mezőgazda- sági szakkönyvtárak. Olyan számban alakultak ki, hogy összetételük, sorsuk nem lehet közömbös azok számára, akik munkaeszközt látnak a mezőgazdasági szakkönyvben, nem pedig afféle »luxus kiadást", mint ahogy némely helyen emlegetik a könyvtár- fejlesztés költségeit. E könyvtárak iránti érdeklődés figyelemre méltó munkára késztette a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének piackutató csoportját Országos fölmérést végeztek a termelő- szövetkezetek üzemi könyvtárairól. Az erről szóló jelentés szűkszavú. Jobban bízik a számok, a táblázatok gondolatkeltő tulajdonságaiban, mint a kommentátorok befolyásoló erejében. Nézzük csak e fölmérés néhány szembeötlő tanulságát! Tizenkilenc megyében ösz- szesen 184 tsz könyvállományát vették szemügyre. Közülük 69-ben, tehát az érintett szövetkezetek 37,5 százalékában 200 kötetesnél nagyobb könyvtárra leltek. A 151—200 kötetes könyvállományt birtokló tsz-ek száma 42 volt, tehát a vizsgált tsz-ek 22,8 százaléka. A 184 termelőszövetkezet közül 16- ban nem találtak könyvre. Elég tekintélyes kötetszámot kapunk, ha összeadjuk a szóban forgó közös gazdaságok állományát: kereken 46 ezer könyvet Némileg meglepő a fölmérésnek az a tapasztalata, hogy az egyes tsz-ek anyagi helyzete és az általuk fenntartott könyvtár méretei között nem erős az összefüggés. Abban a részletmegjegyzésben viszont, hogy a leggyengébb anyagi helyzetű szövetkezetekben akadtak a legtöbb könyvtár nélkülire, továbbá, hogy a legmódosabb gazdaságok szerezték be a legtöbb könyvet — végül is az élet egészséges tendenciáinak érvényesülése tapasztalható. EZ A FÖLMÉRÉS sok tekintetben korábbi észrevételeinket igazolta. Például még sok helyen nem engedik érvényesülni azt az elvet, hogy a termelőszövetkezetekben elsősorban szakkönyvtárra van szükség. Az esetleg több éve vásárolt 50—100 kötetnyi szépirodalmi és általános ismeretterjesztő anyag többnyire csak hányódik a tsz-iro- dák szekrényeiben. A községi könyvtárnak átadva legalább kézbe kerülnének ezek a könyvek. Így azonban olyasféle szellemi lakomát jelenthet 50—100 kötet egy több száz tagú tsz-ben, mintha 50—100 szem sültkrumplival akarnánk jól tartani egy zár- számadási vacsorára egybegyűlt vendégsereget. Változatlanul szerény mérállattenyésztőre. Egyelőre a főállattenyésztők sokkal töb- ször folyamodnak a könyvekben tárolt tudományos és gyakorlati tapasztalatokhoz, mint például a szakmunkáslányok. Dicséretes, hogy mind több helyen oly mértékben tekintik munkaeszköznek a könyvet, hogy állandó használatra adják ki azoknak a tagoknak, akiknek erre szükségük van. Kevésbé megnyugtató, hogy igen sok helyen nem tartják nyilván hol, kinél, mióta van ez vagy az a könyv. Ha nem is tudós könyvtárosra, de felelős gazdára minden tsz szakkönyvtárnak szüksége van, hiszen helyenkint már több tízezer forint értéket jelent. És a felelős gazda abban is segítene, hogy a tsz ne azt a könyvet szerezze be, amit el akarnak adni neki, hanem azt, ami szükséges. MARIS SZAMOS JELÉT TAPASZTALJUK: mind gyakrabban válik nyilvánvalóvá a felelős tsz-vezetők előtt, hogy ez vagy az az új könyv nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a korszerű termelési eljárásokat eredménnyel alkalmazhassák. tékben használják a tsz szak- Talán belátható időn belül könyvtárát a -szakmunkások vagy a brigádtagok. Márpedig egy baromfitenyésztőnőre legalább annyira ráfér a szak- irodaiom tanulmányozása, mint az egyetemet végzett főaddig is eljutunk, hogy a legszükségesebb 100—110 kézikönyv megtalálható lesz az ország valamennyi közös gazdaságában. B. N. E. Egybefolynak a műszakok Amikor tizennyolc évvel ezelőtt átlépte a gyár kapuját, meggymagozáshoz kerestek asszonyokat, Aztán, ahogy elfogyott a meggy, babot ka- csoztak. Smeddk Edáné úgy ismeri a gyár életét, mint a sajátját Csaknem két évtized köti össze őket Napfényes, patika tisztaságú üzemben beszélgetünk. — Itt ahol állunk, nádpincék voltak — magyarázza —, valamikor annál jobb tárolót nem ismertek De hol van ez ma már a hűtőkamrák praktikusságától. Emlékszem, a sűrítőgépek jöttek először. Aztán a palackozók. Azt hitte az ember, ennél már nem tudhat többet a gép. — És azóta? — Kiderült, hogy sokkal többet is tud. Ma már alig marad olyan munkafolyamat, amelyben ne tudná segíteni az embert. Mert csak segíteni tud, végleg nem helyettesítheti. Rám néz és azt mondja: — A gondolkodó ember pótolhatatlan. Most jó lenne fiatalon kezdeni, hogy megérhetném a ma még beláthatatlan távlatú fejlesztések megvalósulását. Nyolc gumikorongon fényes üveglezáró gyűrűk forognak körbe, és közben a gép beüti Nem eél, hanem eszköz... —■ Az egyesülés a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben nem cél, hanem eszköz: a parasztság életszínvonala növelésének az eszköze. Ugyanezt segítik elő a különböző szövetkezeti társulások, főként a TÖVÁLL-ok. Nemcsak várni, hanem elősegíteni kell a gazdasági egyesülések föltételednek megteremtését... Ha nem is szó szerint így, de ezekkel a gondolatokkal átszőve fogalmazódott meg a termelőszövetkezetek egyesülésének tapasztalatairól alkotott vélemény egy megyei tanácskozáson. A hétköznapok tapasztalatai öltöttek gondolati formát, a mindnnapok gyakorlatára épült a vélemény. Jómagam is szereztem benyomásokat egyesült közös gazdaságokban, beszéltem tsz- vezetőkkel és kétkezi szövetkezeti parasztokkal arról: mi indította őket arra, hogy egyesítsék erejüket a szomszéd község vagy községek parasztjaival. A darányi elnök, Keserű József, a drávagárdonyi tározták el egy adott telepüBerta Sándor bácsi meg a felesége, a drávatamási Horváth János és Csordás Jenő arról beszélt, hogyan jutott előbbre az egyesült gazdaság, az Üj Élet Tsz. Értékeltük az egyesülés tapasztalatait Ber- náth Ferenccel, az Egyesült Kaposvölgye és Varga Sándorral, a hetesi Egyesült Erő Tsz elnökével annak idején, a szomszédos községek közös útra lépése után. Állandó folyamatról van szó, olyan erjedésről, amelyet a fejlődés, a korszerűbb gazdálkodásra való törekvés hozott. Vessünk egy pillantást a somogyi termelőiszövetkezetek történelmére. 1961-ben 274 tsz volt a megyében (most 191 van), s egyre-egyre átlagosan 1879 holdnyi összterület jutott. De már ekkor megkezdődött az egyesülési folyamat, s ennek is két formájával lehetett találkozni. Az egyik az egy községen belüli egyesülés volt: az 1959—60-ban és korábban alakult közös gazdaságok haNagyohbítják a Bartók Béla úti általános iskolát (Tudósítónktól.) A Bartók Béla úton járók napról napra láthatják, miként bővítik a hasonló nevű általános iskolát. A 3 600 000 forintos építkezés után négy tanteremmel lesz több az intézményben. A munkák során elkészül egy 120 személyes ebédlő a hozzá tartozó kiszolgálóhelyiségekkel. Itt épül föl az isi la három politechnikai tanterme. Ezenkívül korszerű pedagóguslakást is építenek. A megnagyobbított iskola átadását a júvitelezők — bár késnek az építkezéssel — szeptemberre ígérik. lésen belül, hogy összevonják erejüket. Fél évtizeddel ezelőtt még a megye kilenc községében volt egynél több termelőszövetkezet; ma m ár egy kezünkön könnyen megszámolhatjuk, hány ilyen község van Somogybán. Aztán a szomszédos, általában kis területtel rendelkező gazdaságok döntöttek úgy, hogy koncentrálják a külön-külön kevésbé érvényesülő anyagi és szellemi tőkét, a milliókat érő munkaeszközökét. Ma hatvanhat termelőszövetkezetnek van 3000 hold felett az összterülete. Különösen az utóbbi három év adott sok jó tapasztalatot főképp a kaposvári járásban érvényesült helyesen a koncentrációs törekvés. Csupán összehasonlításul érdemes megjegyezni, hogy a szomszédos Baranya megyében 1960- ban majdnem 300 tsz volt, ebből az egyesülések folytán mostanáig alig maradt több száznál; egy t&z-nek sincs 1000 holdnál kisebb területe, és a legtöbb közös gazdaság 3000— 6000 holdon gazdálkodik. Ebből adódik aztán, hogy itt előbb kezdődhetett az állattenyésztésen belül például a szakosodási folyamat, a telepek létrehozása. A megyei pártbizottság 1964- bem jóváhagyott, az egyesülésekkel kapcsolatos irányelvéhez ma is igazodni lehet, a koncentrációs törekvések napi folyamatában. Az egyesülés szükségszerűsége a kis gazdaságok esetében immár nyilvánvalóvá vált, s ha érvényesülnek a legfontosabb szempontok — termelési, közgazdasági és közigazgatási körzetek, emberi kapcsolatok, hagyományok stb. —, csak pozitív tapasztalatokat összegezhetünk. mint ahogyan az eddigiekről is többnyire ilyen értelemben szólhatunk. Azt, hogy miért jó, miért előnyös a területi koncentrálás, azt hiszem, ma már senkinek sem kell magyarázni, elmondják ezt maguk a tagok és a gazdasági vezetők, saját tapasztalatukon alapuló meggyőződésből. Tekintélyesebb és korszerűbb beruházásokat tesznek megvalósíthatóvá, módot adnak a szakemberek tudásának fokozottabb hasznosítására, lehetővé teszik a modern állattenyésztési bázisokat — a szakosított telepek — létrehozását. Mint említettem, különösen a kaposvári járásban érdemes vizsgálódni politikai és szakmai szempontból egyaránt, hogyan történtek itt az egyesülések, mi késztette erre a gazdaságokat, és hogyan készítették elő ezt a lépést. Hernesz Ferenc a szükséges számokat, a típus, a gyár számjelét és a dátumot. —■ Amikor még kézzel csináltuk, háromezret lehetett lebélyegezni egy nap. Legalábbis ennyit ismertek el tisztességes teljesítménynek. Maga elé néz, aztán a gépre. Lassan, gondolatok közt keresgélve formálja mondanivalóját. — Tizennyolc év élményhalmazában nem könnyű a kutatás. Smedákné régen úgy begyakorolta a bélyegzés kezet, szívet fárasztó műveletét, hogy tízezerig is eljutott egy- egy műszak alatt. Háromszor többet termelt, mint ameny- nyit vártak tőle. A keze most is gyorsan jár, pedig csak a fémgyűrűk felrakása a gondja, a többi szinte magától megy. Nemcsak a munkáról, a családról is szó esik. Smedákné három lánya itt kezdett a Nagyatádi Konzervgyárban. Ez volt az első munkahelyük. — Iskolaszünetben is itt voltak körülöttem. Ebben a gyárban ismerték meg a munkát, és most felnőtt fejjel is szívesen emlékeznek vissza az itt töltött időre. Pedig akkor még nem volt télen szabad szombat, s mások voltak a munkakörülmények is. Igaz, nyáron a főszezonban most nincs megállás. Ez az időszak az embertől is és a góptől is a legtöbbet követeli meg. Ilyenkor egybefolynak a műszakok. — Mégis, mikorra jön a legszívesebben? — Mindegyik műszakba szívesen jövök. Régóta úgy vagyok a munkahelyemmel, hogy azt hiszem, ha nem vagyok bent, hiányzik a kezem munkája. Pedig még a legfiatalabbak is nagyon ügyesek, szorgalmasak. Tudja, úgy van az, hogy egy idő után akaratlanul is átveszi az ember az itteni munkatempót. Ez magyarázza a fiatalok ügyességét. Volt kitől tanulniuk. Nagy József fi hét végi rakodásért A tény örvendetes: 28,5 ezer embernek minden másodikk szombata szabad Somogybán. Több idő jut pihenésre, kikapcsolódásra. Amióta bevezették a vállalatoknál a negyvennégy órás munkahetet, általános tapasztalat szerint javult a munkafegyelem, s nem esett vissza a termelékenység annak ellenére, hogy a műszaki intézkedések egy része — amelyeket az átállás tett szükségessé — csak az év második felében valósul meg. Minden ígéretüket azonban a vállalatok sem tartották meg. Amikor a csökkentett munkaidőre való áttérés engedélyezését kérték, megígérték azt is, hogy az új munkarend nem okoz fenpakakdást a szállításoknál. Az ígéret sok helyütt csak ígéret maradt: ezt bizonyítják a hét végi rakodások. A vállalatoknak az volt az érdekük, hogy áttérjenek az új munkarendre, hiszen ez ta karékosabb gazdálkodást, jobb munkaerőellátást biztosít szá mukra. A népgazdaságnak viszont az az érdeke, hogy zökkenők nélkül menjen a nagy munka: az ország vérkeringését is biztosító szállításban ne legyen fennakadás. Az ellentét csak látszólagos. Igaz ugyan, hogy többletkiadást jelent az üzemeknek, ha a szabad szombaton is foglalkoztatnak rakodókat, az is igaz, hogy az emberek többsége inkább a szombatot választja második pihenőnapnak, mint a hét másik napját. De az is tény, hogy az árunak időben el kell jutnia a fogyasztóhoz, a felhasználóhoz. Különösen most van ennek nagy jelentősége: a nyár. az aratás megkezdése még inkább megnövelte a kapacitás- igényt. Egy sor áru gyorsan romlik, s a késés jelentős károkat okozhat. A vasút és az autóközlekedés kapacitása pedig nem növelhető. Csak gyorsan forduló szállítóeszközökkel, olajozott munkával lehet ezen segíteni. Somogy külön gondja a Balaton-part ellátása. Éppen a negyvennégy órás munkahétre való áttérés következtében lett nagyobb már szombaton a déli part forgalma. Zökkenő- mentes ellátása több szállítóeszközt igényel. Az igazság viszont az, hogy a vállalatok többsége nem szívesen rakodik szombaton és vasárnap. Ezért kérte a Központi Szállítási Tanács a minisztériumokat, az országos főhatóságokat, hogy utasítással hívják fel erre a vállalatok figyelmét Foglalkozott ezzel a gonddal a Somogy megyei szállítási bizottság is, mert megállapította, hogy a rakodási fegyelem meglazult: hét végén minimálisra csökken a rakodás, sőt a vállalatok gyakran a címükre érkezett szállítmányt sem rakják ki. Igaz, fizetik a kötbért, s ezzel formailag megváltották a jogot ahhoz, hogy várakoztassák a vagont. De csak formailag. A kocsiállás-pénzzel semmiképpen sem fizetik ki azt a kiesést, amelyet ez jelent. Ezért nem lehet szó nélkül elmenni az ilyen jelenség mellett. Tenni kell valamit. A Központi Szállítási Tanács azzal, hogy verseny hirdetett és jutalmakat tűzött ki a hét végi rakodóknak, tulajdonképpen megtette mindazt, amit megtehetett. Kedvezményekkel sietett a munka meggyorsítására a MÁV Pécsi Igazgatósága is. A következő lépést viszont a vállalatoknak kell megtenniük számba venni szállítási igényüket, s ezt elosztani a hét napjaira. Nekik kell biztosítani ehhez a megfelelő munkaerőt is. Néhányan — az állami és tanácsi építőipari vállalat, a közúti igazgatóság — ezt már megtették. A többiek azzal, hogy hallgatnak, nem oldják meg a gondot, pedig az érdekek közösek: a népgazdaságé ugyanaz, mint a vállalaté. Zökkenő nélkül' szállítással talán enyhíteni lehetne valamit a még mindig fennálló anyaghiányon is. Hiszen előfordult már, hogy volt raktáron megfelelő készlet, csak a felhasználóhoz tudták késve eljuttatni. Kercza Imre SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969. Június 26. 3 32010100310101000000
