Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-15 / 136. szám

rűteO — mörgelÄBtt a sofőr. — öru'let, hogy mindig elém terűi va­lami tragacs!..J A mákadámon men­tek. Kara nyári hőség volt, huszonnyolc fok. A sofőr betven-hetvenöt kilométer te­rül tartotta a sebességet; az át horpadásain nagyokat hup­pant a három és fél tonnás Csepel. Mintha máris eltört volna a kocsi rugózata. — Elég j<S megy — mondta 8 segédveaetá — Beérem! — Dühödten mérte fél a távot — Nincs na­gyobb mérgem, mintha nem látom be az utat Az egész Egy teherautóiéi beszéltek, nemrég bukkant fel az »S« kanyar után. Néhány száz mé­ter választatta el egymástól a bét kocsit a Csepel sebessége miatt azonban egyre csökkent & távolság. — Minden sofőr azt akarja, hogy övé legyen az egész or­szágút — nevetett a segéd-ve­zető. Hajlott hátú, sovány em­ber volt nem izzadt zokszó oéSfeül tűrte a hőséget Pedig száraz meleg égetett a bocsi nikkelezett részein szikrákat szórt a napfény. A földek, s távolabb a dombok fényben fürödtefc, minden zöld volt: halványzöld, mélyzöld; csak az út fehérlett a szárazságtót s távol s köröskörül minden beleveszefct a halványkék ég­be./. A sofőr izzadt. Ingerültté tette a moftarházból felszálló hőség, a rossz út a tikkasztó délután, Pélkézzel tartatta a volánt balkarját kidugta a le­húzott ablakon, figyelte a tük­röt: előzik-e? — Kikerülöd ezt a vén fű­részt? — kérdezte unalmában a segédvezető. — Nézd csak! iá masina, de jól megy... — Steyr. Szeméttelepre való. — Nyolcvan^;: — mondta a segédveaető, mai figyelte a Monnóterónát — Nyolcvan­öt... Néhány pere múlva beért®: — A rohadt csibész! — szit­kozódott a sofőr. — Ló a Jól, hogy előzni akarok!... A segédvezető nevetet hát­ra dőlt az ülésen. — A szaki is a te nézetedet vallja ö se szereti, ha előtte furikáz ak. A sofőr rátaposott a ázna, csakhamar újra a Steyr fará­nál voltak. Ameddig cs. ? le­hetett, kiment az út be >lda- lára, csuklóját rányomta . du­dára és megszakítás : ükül tülkölt — Hát süket ez a esi ász?! Alszik, vagy mi az ister csi­nál?! Motorkerékpáros jött sem- be, vissza kellett húzódr i a Steyr mögé. — Ugyan, hagyd! — n md­ta a segédvezető. — Kies i le­lassítunk, ráérünk... ők meg elhúzzák a csíkot és s; .bad lesz előtted az út — Csak nem képzeled, ogy hagyom magam?! — íjra gyorsított, a kocsi faráná ki­húzódott balra, csuklóját rá­szorította a dudára. — A végén még megi a guta! — nevetett a segéd ;ze- tő. A sofőr szóra sem mél itta. Egyre az út balfelén ha adt, nyomta a dudát A Steyr ny- nyira középen ment, ogy nem tudta megelőzni. — Még megsturcoljuk { fá­kat! — hagyta abba a r ve­tést a segédvezető. Már nyolcvan-kilencvef ki­lométeres sebességgel szí ol­dottak, a kocsi ugrált, a fák pillanatonként szabdaltál a levegőt rövid sípolások ág­nekdmegyek! A segédvezető elsái dt Szolid ember volt, nem ve­rette a vagánykodást — Hohhh! — /kiáltott a so­főr. — Hohh! Most!. Elhúztak mellette.' Ce tik választatták el egymástól a két kocsit A segédvezető >e­bűnyta a szesnÄ; a lehúzott ablakon át érezte, minit suhan­nak el a Steyr mellett Ami­kor a két kabin egyvonalba ért, hallotta a sofőrök szitko- zódásait. Egy pillanat múlva már a tyükketreces autó előtt haladtak; alig akarta elhinni, hogy ép bőrrel úszták meg a dolgot — A nyavalyás! — sziszeg­te a sofőr. —' Azt hiszem — mondta a segédvezető — ő is ugyanezt gondolja rólad ... Egy darabig csendben men­tek. Északnyugaton felhők gyűltek, de még csak a kékség látszott sűrűbbnek. A sofőr ci­garettára gyújtott, a kifújt füstöt elkapta a bevágódó léghuzat és vékony foszlá­nyokká tépte. — Talán odaérünk a vihar előtt — szólt végre a segédve­zető. De a sofőr nem válaszolt, a visszapillantó tükröt figyel­te. — Jön utánunk — mondta izgatottan. — Meg akar előzni! — Ugyan, hagyd! — A se­géd vezető szorongva figyelte a társát A Steyr közeledett, de a sofőr nem gyorsított, be­várta Amaz valóban megpró­bált előzni, csakhogy a Csepel máris ott volt asz út közepén, visszaszorította A sofőr neve­tett Megugrott egy kicsit, az­tán úgy tett mintha szabaddá tenné az utat De amint a má­sik előzni próbált kiszárította — Hátha siet? — szolt hal­kan a segédvezető. A sofőr nem is hallotta Lekötötte a bosszú, a játék. Néhányszor megtette még: engedett, majd hirtelen elzárta az utat Fékte­len kedve támadt nevetett — Az ilyen pasasnak nem árt az orrára koppintani! — magya­rázta a társának. — Majd megtanulja!... zgatottan várta a Steyr újabb manőverét De hiába A tyúkketreces kocsi megúnta a küz­delmet lemaradt A sofőr rosszkedvűen, mérte fal a távot Várt Aztán eszébe jutott valamit — Most jön az igazi bünte­tés! ■— mondta Visszafogta a kocsit any- nyira, hogy a távolság negy­ven-ötven. méter legyen. Egy­forma tempóval kihajtott az út jobbszélére, a poros padká­ra. A Csepel nyomában szür­ke, sűrű, átláthatatlan porfel­hő kezdett gomolyogni. A segédvezető észrevette, felpattant. — Azonnal menj vissza a kőre! f A sofőr idegesen felneve­tett. — Mit félted? Hadd prüszköljön egy kicsit! Ha jön, prüszkölhet... — Elvigyoro­dctt, amikor látta a tükörből, hogy milyen vastag porfelhőt kavarnak a szélső kerekek. Olykor megcsillant a Steyr ab­lakán a fény; egyízben a tyúk­ketreces megpróbált óvatosan előzni, de a sofőr résen volt, azonnal balra kapta a volánt, s nem engedte. Az út kanyar­hoz ért, falusi házak tűntek fel. — A faluban majd abba kell hagyni ezt a bolond játé­kot — gondolta a segédvezető. Ekkor az egyik szélső ház ud­varából parasztszerbór fordult ki, s a közlekedési szabályokat megvető nemtörődömséggel kapaszkodott fel az útra. — Te! — kiáltott a segéd­vezető. — Te! Vigyázz!... Pillanatok alatt történt: a sofőrnél? épp annyi ideje volt, hogy balra kapja a volánt; beletaposott a gázba és fél méterrel a rúd előtt elsuhan­tak. A segéd vezető látta, hogy a lovai? felágaskodtak. A kö­vetkező pillanatban fékcsikor- gús hallatszott mögöttük, tom­pa dobbanás, és egy lóvisítás­hoz hasonló nyihogás. A sofőr a volánba kapasz­kodott, egész mellével ráfe­küdt a volánra és tövig nyom­ta a gázpedált. A segéd vezető remegett, a szerelvényfalba kapaszkodott sápadtan. A templomtéren a sofőr hir­telen fékezett Nekiestek a szélvédő-üvegnek; a Csepel nagyot rugaszkodva megállt. P ercekig ültek szóttamiL A sofőr végre elen­gedte a kormányt, ölé­be ejtette a kezét El- féhéredő arccal bá­mult, aztán vinnyogva elnevette magát: — Reszket™ nézd, hogy reszket a kezem™ — mondta. — A segódvezető csukott szemmel ült, erőtle­nül. — Majd jönnek — da­dogta a sofőr —, majd jönnek, ugye... ide. í 1 értem. ... — Nem — mondta a segéd­vezető csendesen. — Nem. Oda kell mennünk ... hozzá­juk ... tak be az ablakon, — Nekimegyek! — dűl 5n- Tyúkketrecekkel van tele. Ré- ^ött a sofőr. — Isten biz ny, A Steyr valami miatt ji >b- a teherautót A Steyr az út ra húzódott kissé. Nem la- közepén ment A Cserpel sofőr- gyón, de annyi hely tárr dt, je dudált, balra húzódott és hogy a Csepel elfért mell te. gyorsított, de újra dudálni tel- Talán megunhatta a hajsz: , a lett: a Steyr, ahelyett, hogy fülsértő dudálást utat engedett volna, rákap­csolt és megugrott. SZAKONY1 KÁROn FULLED f DÉLUTÁN ÜVEGFÜVÓ (Lóránt János műve) KISS ZOLTÁN: A FOLYAM Épít és rombol partfalat, gátakat. Tavasz idején rakoncátlan sodra magasra nő, ha hegyoldalakon napsugár csókjától csörgedező vízzé szelídül a hó. Aztán eljön a nyár lassul a ritmus, munkát vállal a folyam mint az ember, ha férfivá érik, s vállán terhet cipel. Bár ő az úr, nem a teher, mégis viszi,) viszi, míg viheti, míg nem jön az ősz, hot a zátony a vész, s a félig rakott uszály sem érhet célt, mert álljt parancsol a szél, a torlódó jég, a tél. »Rémes« Mindig csendes, nyugodt perceket jelent számomra, ha a feleségem elvonul vásárolni. Ilyenkor sorra veszem tervei­met, megnézem mennyi dugi- pénzem van, ■ és főzök magam­nak egy feketét soron kívül, mert ugye egy tilos fekete job­ban esik, különösen, ha azt magam főzöm kedvem szerint, és amíg iszom, csak a jó ízű kortyolásomat hallom, nem az örökös kísérő-szöveget, hogy »rengeteg kávét iszol-«, »tönk­reteszed a szívedet«, »ez csak rossz szokás«. Azon a »vásárlási napon« éppen ittam a dugi-kávét, és nagyokat szippanthattam a ci­garettámból, amikor a folyo­són váratlanul f elkoppantak feleségem energikus léptei. Li­hegve tört ki belőle a kiáltás: — Ellopták a pénztárcámat! — A kezében lévő cekkert a fotelra dobta. — Ebben volt! Rövid szemle és töprengés Után megkockáztattam: — De kisfiam, ebből a cek- kerből nem lehet csak úgy el­emelni a pénztárcát, hacsak le nem tetted valahol. — Nem tettem le sehol és törtéue t nem »csak úgy«, har m »amúgy« lopták el. — Es sok volt benne? — Az összes. Emléksz< n, hogy egy fiatal férfi so at settenkedett körülöttem. Egy kicsit eltűnődött, c ik azután szólalt meg: — Talán tetszettél neki. — Ugyan, miket beszé z. Nem tetszem én már sen i- nek. — Nono, az nem biztos. — Pillantásom a sublótra es t. Ott feküdt a pénztárca a ni y hamuzó mellett. — Mon 1, kisfiam, az a fiatalember lu y nézett ki? — Magas, sötéthajú, *: p nagy szemekkel és mosolyg s, kedves arccal. Szóval'• oly n jóképű. Nem is úgy nézett i, ■‘'mint egy tolvaj. — Hanem mint egy szivra - ló, ugye? Megnyugtatlak, ni a is volt rabló, mert a pénzű - cádat el sem vitted. Tessi nézz a sublótra, ott van. Sikoltott, felkapta a pér, - tárcát, a cekkert és szó nélh l elrohant. Rémes lett volna, ha észt - veszi, hogy kávét főztem. n. Kuriózumok r T AZ EX LIBRISEK VILÁGÁBÓL Az ex libris (latin kifeje­zés, jelentése: könyveiből) a könyv belső táblájára ragiasz- tott, sokszorosító grafikai el­járással (fametszet, rézmet­szet, rézkarc, litográfia, acél- metszet, linómetszet, klisé,, stb.) készült kisgrafikai lap, amely a könyv tulajdonosá­nak nevén kívül a tulajdonos nevére, foglalkozására, érdek­lődési körére utaló grafikai ábrázolást is tartalmaz, és így nemcsak a könyv őre, hanem képzőművészeti alko­tás is. Üjabhan elszakadt eredeti hivatásától s egyre kevesebben ragasztják be könyveikbe, inkább csere, s ezáltal kisgrafikai gyűjte­mény létrehozását szolgálja. Előnye __ az is, hogy viszony­lag kis költséggel értékes grafikai gyűjteményt lehet belőlük összeállítani. A Tel al Amarnában vég­zett ásatások alkalmával is az i. e. 1400-ból egy fajánsz- plakett ' került felszínre, amely III. Amenophis fáraó könyvtárára utal. E művelő- déstörténetileg igen fontos emlék ma a British Mú­zeumban látható. A könyv­tártudomány mindmáig ezt tekinti a tágabb értelemben vett ex libris ősének. m A vagyont érő középkori kódexeken a tulajdonjogot a tulajdonos címerének a könyv festett díszei között történt feltüntetésével, vagy a kötéstáblába való nyomá­sával jelezték. Ezek, az úgy­nevezett “-szuperexlibrisek« a mai értelemben vett ex lib­risek közvetlen elődei. n Az ex libris a könyvnyom­tatással egyidős, és fametszet formájában jelentkezett a grafikai művészetben. Első művészei között nem kisebb neveket találunk, mint Alb­recht Dürer, Lucas Cranach, Hans Baidung Grien, Hans Holbein stb. Az első ex lib­rist Németországból ismerjük (1470). A mi két legrégibb, XVI. századi ex librisünk egyike Telinkes János pozso­nyi polgár részére készült, a másik pedig a bártfai plébá­nia könyvtárának köteteit díszítette^ Mindkettő famet­szet. Az ex librist közintézmé­nyek (múzeumok, könyvtá­rak) és magánszemélyek egy­aránt gyűjtik. A közgyűjte­mények közül a világ legna­gyobb ex libris kollekciójá­val az amerikai Yale Egye­tem könyvtára dicsekedhet, melynek gyűjteménye Iréné Dween Pace ajándékából ke­rült a könyvtárba és 280 000 lapot tartalmaz. Igen gazdag a British Múzeum és a Bib- liothéque Nationale (Párizs) ex libris gyűjteménye is. A magángyűjtemények közül Dr. Gianni Mantero comói építész gyűjteménye a leg­gazdagabb (100 000 ex lib­ris). Hazai gyűjteményeink közül Soó Rezsőnek, a buda­pesti Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem botanika-pro­fesszorának a gyűjteménye 80 000 lapot számlál. Kuriózumnak számít a vi­lág legkisebb ex librisének elkészítése és birtoklása. E miniatűr lapok természetesen csak erős nagyító segítségé­vel élvezhetők. A pálmát dr. Gianni Mantero Wim Zwierz holland grafikusművész által készített 3X4 mm nagyságú rézkarc ex librise viszi el, amely egy oszlopnak támasz­kodó női aktot ábrázol. A grafikai ex libriseket nemcsak papírra nyomják. Is­merünk selyemre, alumínium- fóliára, parafametszetre, fale- mezmétszetre nyomott ex lib­riseket is. Az utóbbi anyagot Amerikában névjegyek készí- tésére is felhasználják. A kü­lönleges anyagokra nyomott ex librisek gyűjtését ugyancsak kuriózumnak tekinthetjük. A külföldi antikváriumok ex librisekkel ugyánúgy fog­lalkoznak, mint könyvekkel, és az aukciók sem ritkák. Hazánkban a Központi An­tikváriumban találhat időn­ként anyagot a gyűjtő. A jó művészektől származó és rit­kább lapok komoly árakat érnek el. Ebből a szempont­ból mi magyarok sem pa­naszkodhatunk. Az amsterda- mi Galerie d’Art-han (1963) M. D. Giltay Veth tízezer darabos gyűjteményének az aukcióján 623 magyar ex libris cserélt gazdát, lapon­ként körülbelül 20 frankért. Az ex libris gyűjtőket és művészeket egyesületek tö­mörítik, ezt a feladatot ha­zánkban a Kisgrafika Bará­tok Köre látja el. Az egye­sületek folyóiratokkal, kiad­ványokkal, kiállításokkal és pályázatokkal igyekeznek ezt az intim kisgrafikai műfajt népszerűsíteni, s részére újabb híveket szerezni, öt év óta az ex libris egyesületek nemzetközi csúcsszerve a FISÁÉ, amely az UNESCO támogatását élvezi. Az ötve­nes évek óta a világ ex libris művészei és gyűjtői nemzet­közi kongresszusokon talál­koznak. 1970-ben Budapest lesz a soronlevő nemzetközi kongresszus színhelye. Ez a magyar ex libris művészet és gyűjtés komoly megbecsülé­sét jelenti. Galambos Fere-ic SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1909. június 15. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents