Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-15 / 136. szám
/ Élelmiszer-vizsgálatok sngárweszéljben Az ajtón feltűnő tábla figyelmezteti a belépőt: Vigyázat, sugárveszély! A belépést az intézet igazgatója, Juhász Árpád engedélyezte, ő vállalta egyben a kalauzolást is. Egy . éve működik a megyei Minőségvizsgáló Intézet izotóplaboratóriuma a Dirrjitrov utcában. Növényi és állati eredetű élelmiszereink radioaktív szennyezettségét viszgálják itt összehasonlító mérésekkel. fí7. ajtón belül is gyakran találkozni a sugárveszélyre figyelmeztető táblákkal, sárga alapon három piros körcikk: mindenütt a világon, ahol izotópokkal dolgoznak, ez jelzi a radioaktív sugarak közvetlen közelségét Ha a hófehér páncélszekrény ajtaja kinyílik, semmi mással nem foglalkozhatnak a laborban, minden másodpercnyi figyelemkiesés káros hatással lehet a környezetre. Amikor munkaasztalra kerül a kis fehér ampulla, az a legfontosabb, hogy »dolgavégez- tével« mielőbb visszakerüljön a világtól elzáró páncélszekrény ólommal bélelt vastag falai közé. A laboratóriumban ezért kap fontos szerepet a viszgálatok előkészítése. Különleges alkalA labor vezetője az emergiavizsgálóval. lag alatt van — mondja Varga Etelka. A laborvezető köpenyén csöpp kis műanyag keret, benne a sugárzásra érzékeny filmmel. Havonta mérik meg pontos műszerekkel milyen dózisokban érte sugárzás a laborvezetőt. A munkaasztalon előkészülIzwtőpkoneentrátum hígítása. matosságokban szárítják a salátát, a sóskát, a spenótot. Ezután a hamvasztás művelete következik. A növényi és állati eredetű élelmiszerek hamvai kerülnek' asztalra az összehasonlító vizsgálatok során. Hengeres kiképzésű, izzó gyomrú villamos kemencéket mutat sorban az igazgató. A hamvasztókat. A következő teremben finom, egyenletesen sípoló hang fogad, az energiavizsgáló készülék zaja. Apró üvegablakai mögött körbe cikázó piros fényei vilióznak, egymást kergető, szédítő gyorsasággal. A radioaktív szennyeződés vizsgálatának ismertetésében Varga Etelka, a labor vezetője is bekapcsolódik. — A mi munkánk tulajdonképpen a mintavételi helyek kijelölésével kezdődik. Ezt a talajfaiták ismeretében és a csapadéktérkép adatai alapján állítják össze. Azt aligha kell külön magyarázni, hogy a szél által hajtott felhőzettel is érkezik hozzánk radioaktív szennyezettségű csapadék. Izgalmasnak tetszik a -kérdés, több mint egy év után milyen eredményekről adhat számot a megye egyetlen ilyen rendeltetésű izotóplaboratóriuma. — Minden vizsgálatunk azt bizonyítja, hogy megyénkben az élelmiszerek radioaktív szennyezettsége jóval a megengedett, sőt az országos átnek az izotópkoncentrátum hígítására. Fotós kollégámmal szinte misztikus szertartásnak találjuk ezeket a műveleteket. Amikor mindent tervszerűen előkészítenek, csikordul a páncélszekrény zárja, és a sugárnyelő ólomlapok mögül kiemelik az átlátszó kis ampullát. Flexifal mögül, távolról irányítható karokkal »lékelik« meg az izotópot, hogy hozzákezdhessenek a hígításához. Izgalmas pillanatok, nekünk talán kicsit hosszabbaknak tűnnek, mint Varga Etelkának és az intézet igazgatójának. Övóintézkedések nélkül az emberi szervezetre rendkívül káros hatással lehetnek a radioaktív sugarak. Ékről a veszélyről már csak akkor beszélgetünk, amikor az ártatlannak látszó ampulla visszakerül a fehér páncélszekrénybe. — Ha valamilyen használati eszközt munka közben szennyeződés ér, a radioaktív temetőbe szállítják, s az se mindegy, hogy mikor. Az izotópok lebomlási ideje nem egyforma, de sugárfertőző veszélyük egyformán nagy — magyarázza az igazgató. — Megfelelő »bánásmód« mellett viszont a gyógyításban, az energiatermelésben, a kutatómunkában az ember segítői lettek a rádióizotópok. Azoknak pedig, akik a sugárveszélyt jelző táblák mögött dolgoznak, egy idő után ez is olyan munkahely, mint- bármely másik. A kaposvári izotóplabor vezetőjének még többet jelent: szereti ezt a munkát. . Nagy József Mérlegen a színházi évad f llítólag huszonnégy szempont szükséges a 'L x színházi évad műsortervezéséhez. De lehet, hogy több, és az is, hogy kevesebb. Kétségtelenül sokféle igény, lehetőség, anyagi, személyi, tárgyi stb. feltétel számbavétele előzi meg a műsorterv kialakítását mindenütt. Kaposváron a sok szempont mellett két fő törekvéssel találkoztunk az elmúlt .évadban: népszerű és oldottabb hangvételű műsort adni a közönségnek. Ilyenformán a kép — mind a műsortervezés, mind a megvalósulás szempontjából— meglehetősen bonyolult, ellentmondásos, tarka. Amilyen maga az évad műsorterve: tarka, de korszerűtlen. Hogy miért? Á műsorpolitikai korszerűség alapvető követelménye a jelenkor színházának, ma sokkal inkább, mint valaha. Korszerűnek tartom azt a műsortervet, amelynek középpontjában a ma emberét foglalkoztató, izgalmas erkölcsi, társadalmi problémákat feltáró színpadi művek állnak. Olyan drámák és középfajú drámák mindenekelőtt, amelyek felzaklatnak, vitára ingerük az embereket, s amelyekkel a színház elsősorban képes betölteni a társadalmi tudat alakításában reá háruló missziót. Szükségképpen a műsorterv gerincét alkotják tehát az ilyen művek; a zenés darabok többsége pedig a modern ízlésformálás szolgálatában nyújt kellemesen tartalmas szórakozást. Mi szükséges mindehhez? Magas művészi értékű prózai művek, jól Szórakoztató zenés darabok színvonalas előadásban. Nos, ebben is igen eltérő, ellentmondásos, bonyolult az a kép, amely a kaposvári Csiky Gergely Színház 1968/69-es évadjának áttekintésével - kialakulhat bennünk. Láttunk vitatható művészi értékű produkciókat értékes előadásban és viszont: megbuktak »népszerűnek« remélt darabok is. Egy biztos: A műsortervet sokféleképpen vizsgálhatjuk, magyarázhatjuk. Az viszont — szerintem — nyilvánvaló, hogy értékei ellenére talán két darab kivételével (Handabasa...; Egy- szál magam) a korszerű mű- sorpoíitikához nem sok köze volt a-színház idei programjának. A bemutatókról annak idején elmondtuk véleményünket. Ezúttal összefüggéseiben szeretnénk még egyszer visszapillantani egy rövid mérlegkészítés ürügyén. Egyetlen szempontunk ebben az, hogy mit kapott a színháztól a közönség az elmúlt évadban? Néhány igazi, emlékezetes színházi élményt. A Handabasa, avagy A fátyol titkai; az Űri muri; A windsori víg nők és az Hernani esetében. A Handabasa kivételével itt is erősen érezhető a népszerűség-igény, a jól ismert mű, illetve a vonzó alkotói név jó csengése. Mi tagadás, ez a tipp bevált, még V. Hugo esetében is, akinek Hernanija bizony nincs arányban a szerző világ- irodalomban elfoglalt helyével. Mégis kitűnő rendezésű, nívós előadásban láthattuk, így kellemes csalódást okozott. S a másik három mű is szerencsésen találkozott a szereposztással és a rendezői koncepcióval: jó színházat láthattunk. A z évad értékeinél szükséges megemlítenünk a három nagyobb zenés produkciót is (János vitéz, Leányvásár, Bajadér). Mindhárom — ha nem a legkorszerűbb törekvések jegyében is — a színvonalas, kulturált szórakoztatást szolgálta. Nem mondhatjuk el viszont ugyanezt a két zenés vígjátékra (Szökés a Sing-Singből, A füstbe ment terv), melyeknél a színház a darabok eredeti bemutatójára vállalkozott. Mind a zene, mind a szöveg érdekességében, szórakoztató töltésében szegényes alapanyag volt ahhoz, hogy jól szórakoztasson bennünket, és mint észrevételez- tük, előadásukban is jócskán akadt kifogásolni való. Ebben a műfajban, úgy látszik, sokkal szerencsésebb a zenével »magyarított« könnyű francia vígjátékok kiválasztása. Mivelhogy — ha már vígjátékhoz ülünk be a nézőtérre — szeretünk nevetni... Harmadsorban említeném azt a két drámai művet, amelynek előadása különösképpen ellentmondásokra vezetett. Miben érezni ezt? Egy mű — mint annyiszor tapasztalhattuk — a színpadon teljesedik drámai alkotássá. Akkor teljesedik, ha a folyamat fő követelményei jelen vannak; ha a mű sajátos figurái megtalálják a sajátos szereplőket, ha a rendező ezzel a maga elgondolását valóra válthatja; ha a mű újrateremtése művészi hőfokon, megHáram év után a Latinka szabadegyetemről »Vörös Csillag« forgórakodó gépre vizsgázott gépkezelőt gépkocsivezetői jogosítvánnyal, magas kereseti lehetőséggel {elveszünk Jelentkezés a vállalat központjában, Kaposvár, Szántó Imre út 19. sz. alatt. Kaposvár, Közúti Építő Vallalat. (42956) EMLÉKSZEM A NYILATKOZATOKRA. s a valóban nagyszerű kezdeményezés visszhangjára. A Latinka Sándor szabadegyetemre országosan is fölfigyeltek — három évvel ezelőtt. »Rendkívül izgalmas művelődéstörténeti jelentőségű próbálkozás volt az immár harmadik szorgalmi évet záró szabadegyetemi ismeretterjesztési forma bevezetése Kaposváron« — olvasom most a Latinika szabadegyetem hároméves működéséről szóló jelentésben, melyet a napokban terjesztettek a szabad- egyetem tanácsa elé. A tanácsülésről nem mondhatok sokat, lelkiismeretem azonban nem hagy szótlanul. Ahol a szabadegyetem kovásza kél, ott is mintha alábbhagyott volna a lelkesedés, az új keresése. Márpedig mindkettőre ugyancsak nagy szükség lenne a »finisben«. Az öt évre tervezett szabadegyetem visz- szalévő két esztendejében sem mulasztható el az, ami kellett és megvolt három esztendővel ezelőtt, az induláskor. 1966-ban hat tagozata indult, kizárólag Kaposváron a Latinka szabadegyetem. A fi- lozófia-etyka, pedagógia, földrajz, történelem, irodalom és művészettörténet—esztétika tagozatokon összesen 1037 hallgató tanult. A következő esztendőben valamennyi tagozaton csökkent a létszám, a művészettörténet—esztétika tagozat kivételével. A legnagyobb lemorzsolódás a földrajz tagozaton volt, így már az 1968—69-es szorgalmi évben nem is indították be. Viszont 1967—68-ban találkozunk új tagozatokkal, a biológia iránt érdeklődők közül 87-en jelentkeztek a szabadegyetemre. 1968—69-re megszűnt a filozófia—etika tagozat, megindult a vezetéslélektan, a közgazdaságtudomány, és a retorika tagozat. így is csaknem százzal kevesebb hallgatóval zárult az év, mint az első esztendőben. Újdonság volt 1967—68-ban és az utóbbi évben, hogy vidéki tagozatokat is szerveztek. Pedagógiát Csurgón, Nagybajomban, Barcson. 1969-ben azonban már csak Látrányban található ilyen tagozat. Nagybajomban történelemmel kísérleteztek, Siófokon idegenforgalommal. A hallgatói átlag Kaposváron három év alatt 105-ről 75-re csökkent. A GYENGÜLŐ ÉRDEKLŐDÉS OKÁT a szabadegyetemi ismeretterjesztési forma ki- a1 aku la Hanságéban kell még rrfindig keresnünk. A kezdeti határozott törekvés helyett pedig egyre inkább a spontaneitás érvényesül az új tagozatok szervezésénél,. Márpedig, a közönség igényeinek figyelembevételével is, a művelődéspolitikai céloknak megfelelően a szabadegyetemi tanács meghatározó szerepének jobban kellene érvényesülnie. Az első évben indult képzőművészeti tagozat — Szilágyi Péter előadássorozatára gondolok — akkori sikere is csak a kezdetet jelenthette. Azóta azonban ez a tagozat megszűnt, illetve — helytelenül — összevonták a zenével. A szabadegyetem »büszkesége« az irodalmi tagozat. Ez nem véletlen, hisz itt az ismeretek mellett a hallgató művészi élményt is kap korra és előzetes ismeretekre való tekintet nélkül. A filmesztétikáról mi más mondható el? A közönség itt elsősorban néző, s nem hallgató... Korábban már felvetődött, hogy a speciális tagozatok mellett szükség lenne egy művelődéstörténeti komplex tagozatra is; a humán és a természettudományos, műszaki ismeretek közös tagozatára, amely gazdag ismeretekkel győzné meg a hallgatóságot végül is arról, hogy a korszerűen'’ művelt, humán érdeklődésű ember nem nélkülözheti a természettudományos, műszaki ismereteket sem. A pedagógiai tagozatnak volt a legtöbb hallgatója: a három év alatt 775. Az általános képzést hirdető célkitűzésnek ez a tagozat felel meg a legjobban. Ide kívánkozik egy érdekes statisztika a szabadegyetem hallgatóinak nem szerinti megoszlásáról: Hatvankét százalék nő, harmincnyolc százalék férfi a három évi átlag alapján. Olvasni kell, s lehet ebből az adatból. A szabadegyetemi ismeretterjesztés iránti igény elsősorban a nőknél mutatkozik. Hogy miért? A kérdés megválaszolására — és nemcsak erre — alighanem egy komoly szociológiai felmérés után vállalkozhatnánk csak. Bár volt egyfajta kezdeményezés, felkérték a város üzemeinek igazgatóit, hogy mérjék föl, milyen igény van náluk a szabadegyetemi ismeretterjesztés iránt. A több tucat levélre két válasz érkezett vissza, s ezek sem adtak kielégítő támpontot. Más úton kell járni. EZT ÉRZI A SZABAD EGYETEM TANÄCSA IS, az írásos beszámolóban fölvetik a permanens művelődés, a folyamatos ismeretszerzés szükségszerűségét, de ez önmagában még kevés. Ennek a folyamatos ismeretszerzésnek nemcsak a tartalmát, hanem a keretét is, tehát a szabad- egyetemi ismeretterjesztés formáját is ki Kell dolgozni, így, hogy az leginkább meg f ele jen célkitűzéseinknek. A következő két esztendőben újabb lendületét, kezdeményezést várunk a Latinka Sándor Szabadegyetemtől. Horányi Barna győző erővel megy végbe, egy bátor hangvételű, értéke» mai magyar dráma is sokat veszíthet a hiteléből, eredeti értékeiből, ha nem megfelelő szereposztásban jut a közönség elé (pl. Egyszál magam); és a legjobb és legnemesebb szándéktól is elfordul a közönség, ha a kellő művészi erőnek, a mű nélkülözhetetlen drámaisá- gának a hiányát megérzi (pl. Legyőzőitek diadala). Akkor is, ha magának az előadásnak, illetve az utóbbi esetben a műnek vannak tetszetős, szép vagy hatásos részei, értékes pillanatai. Végül néhány szót az évad egy érdekes kísérletéről és ezzel kapcsolatban a Csiky Gergely Színház közönségkapcsolatairól. Zsámbéki Gábor rendezésében az ún. Intim Színpadon, vagyis kamaraszínpadon előadott két Shisgal-egy- felvonásos méltán, megérdemelten aratott országos sikert — a szakemberek körében. Annál kevésbé érdeklődtek iránta Kaposváron. Érdemes fölvetnünk a kérdést: vajon ennyire érdektelenek vagyunk az új kísérletek iránt? Köny- nyű volna igennel válaszolni és az Intim Színpad szervezői, irányítói aligha késlekednek ezzel, hiszen a tények erre utalnak. Érdemes azonban vitatkoznunk eme könnyebbik megoldással. A korábbi színházi évadok elején mindig nagy és erős elhatározásokról hallottunk, újra és újra: mégszilárdítjuk a közönséggel való kapcsolatot baráti találkozók, összejövetelek, ankétok, viták révén; lehetőséget adunk a közönség- , nek, hogy beleszóljon a műsorterv elkészítésébe stb. Ez a fajta kapcsolat azonban terv maradt az idei évadban is. Pedig éppen most, a különböző új törekvések, kísérletek esetén igen jól jöhetett volna a színháznak egy valóságosak is létező színházbaráti kör. Ilyen azonban nincs, jóllehet »készül« évek óta. Másfelől az Intim Színpad jobb és nagyobb propagandát érdemelt Volna. Ennek hiányában és a bemutató ad hoc jellegét tekintve azonban lehetséges, hogy sokan nem vették komolyan. Ilyen műhelybeli kísérletekre, kamaraelőadásokra a jövőben is nagy szükség lenne. Persze több figyelemmel — és nemcsak a közönség részéről. S ummázva az elmúlt évad eredményeit és hibáit: a tíz előadásos műsortervet — tehát amit ígért — teljes egészében- megvalósította a kaposvári Csiky Gergely Színház. A műsor szerkezetében azonban kevés volt a korszerűségre való törekvés. Az előző évad tizenkét bemutatójához viszonyítva az idén úgy tűnik, valamivel több volt a színvonalas, élményszerű bemutató, az értékes színházi élmények száma. Lényeges előrelépésről mégsem beszélhetünk a színház 1968/69-es bemutatói után. WaUingor Endre Ipari tanulókat beiskolázunk kőműves, ács, parkettás, műköves, fehérmunka, hidegburkoló szakmákra. Kollégiumi elhelyezésről, teljes ellátásról, munkaruháról, bakancsról gondoskodunk. Ösztöndíjat fizetünk Jelentkezés személyesen vagy levélben « 43. sz. Állami Építőipari Vállalat szakoktatási csoportjánál, Budapest, XI., Dombóvári út 19. (5374) SOMOGYI NÉPLAP Yasárnap, 1969. Június IS.'
