Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-15 / 136. szám

____ -37 f itÄG PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK! Ära: I foHnt Somogyi Néplap XXV. évfolyam, 136. szám 1969. június 15., vasárnap A nagy nemzetközi tanácskozás feltétlenül eléri legfőbb célját KÁDÁR JÁNOS SAJTÓÉRTEKEZLETE MOSZKVÁBAN A világsajtó kétszáz tu­dósítóját mozgósító ese­mény színhelye vblt szom­baton délután a moszkvai nemzetközi tanácskozás saj­tóközpontja: Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára tartott sajtóértekezletet. Kádár János bevezetőben köszöntötte a nemzetközi sajtó képviselőit, s méltatta a sajtó fontosságát a politikai és tár­sadalmi kérdések megoldásá­ban. Utalt arra, hogy a moszk­vai értekezlet célja a társadal­mi hala4ás, a nemzeti függet­lenség és a béke ügyének vé­delme, előmozdítása. _ Mindez valamennyi nép általános ér­dekeit érinti — így remélhe­tő, hogy a nemzetközi sajtó en­nek megfelelő felelősséggel foglalkozik az értekezlettel. Kádár János ezután rövid nyilatkozatban ismertette az MSZMP álláspontját: — A Magyar Szocialista «Munkáspárt kezdettől fogva támogatta a kommunista és munkáspártok jelenlegi moszkvai találkozójának ösz- szehívását Megtisztelő _ szá­munkra, hogy az előkészítő munka egy részét —a testvér- pártok bizalmából —- pártunk végezhette Budapesten. — A tanácskozás, amely munkájának! befejező^ szaka­szához érkezett, az előkészítés . időszakában és itt, az ülés ide­jén is mindvégig a pártok ön­állóságának tiszteletben tar­tásával, demokratikusam, az elvtársiasság szellemében vé­gezte és végzi munkájáig Célja különleges fontosságú, az egész emberiség legalapvetőbb érdekeit érinti. — Mi, a magyar küldöttség tagjai bízunk a munka ered­ményes befejezésében. Bizal­munkat megerősítik a tanács­kozás munkájában már elért eredmények: a vietnami kér­désben egyhangúlag elfogadott két nyilatkozat, a közel-keleti kérdésben, az indonéz kérdés­ben és más kérdésekben nyil­vánosságra hozott egységes ál­lásfoglalások. A továbbiakban Kádár Já­nos a kérdésekre válaszolt. Erosodo egységtörekvések A Neues Deutschland tudó­sítója arról érdeklődött, hogy milyen új mozzanat volt ta­pasztalhat^ a nemzetközi kom­munista mozgalomban a moszkvai tanácskozás előké­szítő szakaszában. Az MSZMP Központi Bizottságának első titkára legfőbb új mozzanat­ként a nemzetközi kommu­nista mozgalomban erősödő egységtörekvést jelölte meg. Ezt bizonyítja az is, hogy vé- , gül is mintegy 70 párt kapcso­lódót 'be és vett részt a moszkvai tanácskozás előké­szítésének munkájában. Az UPI tudósítója azt kér­dezte, hogy melyek a tanács­kozás legfőbb céljai, s vajon sikerül-e ezeket a célokait el­érni? — A tanácskozás fő felada­ta a kommunista és munkás­pártok egységének, az összes antiimperiaüsta erők összefo­gásának előmozdítása, az im­perializmus elleni harc még szélesebb kibontakoztatása. Véleményem szerint a tanács­kozás e célját feltétlenül eléri — hangzott a válasz. A tudósítónak egy másik kérdése arra vonatkozott, hogy — tekintettel a tanácskozáson (s a magyar küldöttség felszó­lalásában is) elhangzott bí­rálatokra — lehet-e azt állí­tani, hogy Kína nem tartozik többé a nemzetközi kommu­nista mozgalomhoz. Kádár János kijelentette: — Küldöttségünk felszólalá­sában 14 szocialista országról volt szó, s ebbe minden vonat­kozásban beleértendő a Kínai Népköztársaság. A UPI következő kérdésé­re — amely a Szovjetunió és Kína közötti eseteges háború veszélyéről érdeklődött — Ká­dár János ezeket mondta: — Bízom abban és remélem, hogy a Szovjetunió és Kína között soha sem kerül sor há­borúra. Ha bekövetkezne, ez tragéda lenne nemcsak — mi­ként némelyek hiszik — a szocialista országok, a kom­munista világmozgalom, ha­nem az eg'sz emberiség szá­mára. Az UPI tudósítója végül azt kérdezte: »milyen feltételek között helyeslik a hatalmon levő kommunista pártok a katonai behatolást más kom­munista országban. Erre vála­szolva Kádár János hangsú­lyozta: — Jelenleg sokfelé tartóz­kodnak fegyveres erők más országok területén — messze legnagyobb számban az Egye­sült Államok fegyveres erői. Különböző és érvényes meg­állapodások alapján szocia­lista ország fegyveres erői is tartózkodnak más szocialista ország területén. Ami a kér­dést és a jövőt illeti, felada­tunk nem az, hogy igazolást keressünk — idézem a kérdés fogalmazáséit — »-a hatalmon levő kommunista pártok ka­tonai beavatkozására egy má­sik kommunista országban«, hanem, hogy mindent megte­gyünk az olyan helyzetek el­kerülésére, amelyekben ennek szükségessége egyáltalán fel­merülhet. Európa biztonságáért Az össz-európai biztonsági értekezlet perspektíváiról ér­deklődött az Izvesztyija tudó­sítója. A válasz így hangzott: — Az európai biztonsági konferencia előkészítésének és összehívásának távlatait — fi­gyelembe véve számos kor­mány pozitív állásfoglalását, kiváltképpen a finn kormány konkrét kezdeményezését, s az ezt támogató szovjet, ma­gyar és más hivatalos nyilat­kozatokat — biztatónak tar­tom. A Süddeutsche Zeitung tudó­sítója — emlékeztetve arra a magyar álláspontra, amely szerint hazánk kész normális diplomáciai kapcsolatokat te­remteni az NSZK-val, ha az akadályozó tényezők eltűnrek — azt kérdezte: Van-e reális lehetőség arra, hogy a közeljö­vőben Budapesten vagy Bonn­ban hivatalos tanácskozások kezdődjenek a még meglévő akadályok felszámolásáról. Kádár János válasza a követ­kező volt: — Európa népeinek sürgős a biztonság megszilárdítása kon­tinensünkön. Ennek fontos és elengedhetetlen részeként ha­laszthatatlan az előrelépés a német vonatkozású kérdések­ben is. Bízom abban, hogy a Német Szövetségi Köztársaság­ban is érvényre jút a realitás, felülkerekedik a józanság — mivel más járható út számára nincs —, és belátható időn be­lül a szocialista országok által elfogadható új álláspontokkal jelentkezik, ideértve a fenn­álló határok, a Német Demok­ratikus Köztársaság elismeré­sét — Ebben az esetben éssze­rűnek tűnik — és szerintem be­látható időn belül sor kerülhet rá —, hogy tárgyalások kez­dődjenek a Magyar Népköz- társaság és a Német Szövetsé­gi Köztársaság között a diplo­máciai kapcsolatok felvételé­nek kérdésében. Ezután az UPI tudósítója megkérdezte, mi a helyzet ak­kor, ha a szocialista országok egymástól eltérően ítélik meg nemzeti és nemzetközi érde­keiket. Kádár János válasza: — Felszólalásomból kitűnhe­tett, hogy felfogásúnk szerint szocialista ország részéről a nemzeti és a nemzetközi érde­kék csak jól összeegyeztetve és együtt érvényesíthetők. A dolgok normális menetében e kérdések rendszerint így is je­lentkeznek. Következésképpen nem szükséges a nemzetközi és a nemzeti érdekek egymás fö­lé- vagy alárendelése. „Tetszett Husák elvtárs felszólalása“ A CTK tudósítója azt kér­dezte, miként vélekedik dr. Gustáv Husáknak, a CSKP Központi Bizottsága első titkárának a tanácskozáson elhangzott felszólalásáról. Az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára hangsú­lyozta, hogy a magyar delegá­ció figyelmesen és örömmel hallgatta a felszólalást — Abban — mondotta Ká­dár János — az általános nem­zetközi kérdéseket illetően, ugyanaz az elvi álláspont ju­tott kifejezésre, mint amelyet a Magyar Szocialista Munkás­párt is képvisel. A csehszlová­kiai helyzet megítélését dele­gációnk szintén megértéssel és egyetértéssel fogadta. Küldött­ségünk az egész felszólalással egyetértett, mindaz, amit Bu­sák elvtárs elmondottr ■ meg­győző volt, nekünk tetszett. Husák elvtárs felszólalásá­nak meghallgatása után sze­retném megismételni a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, a magyar munkásosztály, a ma­gyar dolgozó nép őszinte jó­kívánságait. Bízunk a Cseh­szlovák Kammundsita Párt (Folytatás a 2. oldalon.) Megnyílt a nők világkongresszusa Tegnap Helsinkiben meg­nyílt a nők világkongresszusa. A finn nőszövetség nevében Hertta Kuusinen köszöntötte á 110 ország képviseletében megjelent küldöttségeket. A kongresszuson 25 nemzetközi szervezet is képviselteti ma­gáit A kongresszus fő beszámoló­ját Cécile Hugel, az NDN fő­titkára tartotta »A nő szere­pe a mai világban« címmel. Hangsúlyozta, hogy korunkban egyre több nő tudja és érti meg, jövője és egyben a világ jövője^ is függ attól, hogy mit tesz érte. Ez az oka, hogy mind többen dolgoznak külön­böző társadalmi szervezetek­ben. Cécile Hugel javasolta, hogy a kongresszus küldjön küldöttséget a Béke-világta- nács még e hónapban Berlin­ben megtartandó konferenciá­jára. A vietnami nők harca az amerikai agresszorok ellen né­pük jólétéért és A világ asz- szonyainak szolidaritása a viet­nami nőkkel és gyermekekkel című napirendi ponthoz két beszámoló hangzott el. Az elsőt Nguyen Thi Chom, a dél­vietnami nők képviselője mon­dotta. Ismertette az ideiglenes forradalmi kormány megalakí­tásának körülményeit és a mellette működő konzultatív tanács munkáját az ellenállási harc szervezésében. Hozzá ha­sonlóan a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság Nőszövetsé­ge elnökségének tagja, Phan Thi An, az észak-vietnamiak küzdelméről beszélt. Elsie Leyden (Ausztrália), »A női a családban« címmel tartott előadást. A nő a családban címmel adást Valentyina Nyikolajeva Tyereskova űrhajósnő, a 'szov­jet nőbizottság elnöke, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak tagja tartotta meg. Tyereskova hangsúlyozta, hogy fokozódik a nők részvé­tele a termelésben és ez je­lentős tényezője a társadalmi haladásnak, a nemzeti függet­lenségért vívott harcnak, a demokratikus fejlődésnek. Az első napon hangzott el A nő a társadalomban című referátum és A nő szerepe a nemzeti függetlenségért, a de­mokráciáért, a békéért vívott harcban című beszámoló is, amelyet mexikói, illetve szu- dáni nőküldött tartott. Ülést tartott a Kaposvári Járási Tanács V. B. Zselici tanácsok kulturális irányító tevékenysége Kaposszerdahelyt, Szennát, Patcát, Zselickisfaludot és Szilvásszentmártont július 1-től közös tanács irányítja. Mielőtt a tanácsokat össze­vonnák, jónak látta a Kapos­vári Járási Tanács végrehajtó bizottsága, hogy értékeljék a tanácsok kulturális tevékeny­séget irányító munkáját, s ez­zel hozzájáruljanak a további feladatok meghatározásához. Szenna tanácsa az elmúlt esz­tendőben többek között elren­delte az, analfabétizmus felszá­molását, az iskolai mulasztá­sok megszüntetése érdekében pedig a cigánytelep lebontását. Továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy a népi együttes lét­számát fiatalokkal, időseb­bekkel egyaránt gyarapítsák. Zselickisfálud tanácsa ja­nuárban értékelte a könyvtár munkáját s határozatot hozott az olvasók számának növelésé­re. Kafosszerdahelyen nagy gondot jelent a klubterem rossz állapota, 1968. szeptem­berétől már nem is használ­ható. A tanács éppen ezért a lakosság rendelkezésére bocsá­totta az egyik termét és a tv­készül ékét. A három tanács jelentése beszámol a termelőszövetkeze­tek szociális és kulturális alap­jának felhasználásáról is. A kaposszerdahelyi Igazság Tsz ez évben a 65 ezer forintból 5 ezer forintot, a szennai Üj Barázda Tsz a 114-ből 10 ezer forintot, a zselick;sfalu- di Közös Erő Tsz pedig a 135-ből 15 ezer forintot bo­csátott a kulturális célokra. AHOL APÁIK, HONFITÁRSAIK HARCOLTAK. Bolgár gyerekek Csurgón Megható volt látni a sza­bályos sorokban haladó ének­lő gyerekeket. Messziről jöt­tek, sok száz kilométerről, de fáradság egyikükön sem lát­szott. Tudták, olyan földön járnak, melynek szabadsá­gáért apáik is harcoltak. Háromszáz gyerek érkezett tegnap különvonattal Bulgá­riából, a Sliven nevű város­ból és környékéről Csurgóra. Egyhetes programjuk során végigjárják azokat a városo­kat, helységeket, ahol szü­leik, honfitársaik is vérü­ket ontották a fasizmus fö­lötti győzelemért. Néhányan azok közül is el­jöttek, akik 1945-ben ha­zánknak ezen a részén har­coltak. Mint például Gentso Dimitrov. — Tudom, frázisot « szó, de megmagyarázhatatlan az az érzés, ami akkor támadt bennem, amikor Vonatunk át­ért a határon. A felszabadu­lás óta először járok Ma­gyarországon. Ez azonban egyáltalán nem jelenti' azt, hogy idáig nem volt kapcso­latom az országgal. Minden év márciusában találkozót rendezünk, amelyen az itt harcolt bajtársainkkal föl­idézzük az örökre megmaradó emlékeket. Itt minden isme­rős, ahol laktunk, rokonként fogadtak bennünket... Látszik, alig tud úrrá len­ni érzésein — talán nem is akar — amikor a kis bol­gár pionírok és a magyar út­törők koszorúi, virágokat he­lyeznek elesett bajtársainak emlékművére. Egy perces né­ma csönd következik — a tisztelet, a kegyelet perce ez. Aztán az iskolához me­gyünk, ahol énekkar és lel­kes gyerekek várják messzi­ről érkezett pajtásaikat. A megbarátkozás pillanatok műve, itt is, ott is birkóznak a szavakkal, »beszélgetnek« a gyerekek. Ivan Stefanov, nyolcadik osztályos, egy Sliven környé­ki kis faluban lakik. Vidám tekintetű, fürge mozgású fiú. — Mit hallottál azokról az emberekről, akik itt harcol­tak? — Az iskolában sokat be­szélgettünk a harcokról, min­denkit érdekelt. Arra nem is mertem gondolni, hogy a helyszínre is eljutok ... Közben megkezdődik a »nemzetközi« futballmeccs. A bolgár gyerekek felszerelést kaptak a csurgói iskolától, hogy bizonyítsák, küzdőszel­lemben bennük sincs hiány. Szabó Mária, a csurgói já­rási úttörőtitkár boldogan néz végig a vidám gyereke­ken — a ragyogó szervezés nem maradt hatástalan. S végül Andrej Ändrejev- nek, a sliveni pionír titkár­nak, egyben a bolgár gyere­kek vezetőjének szavai: — Kár, hogy el kell men­nünk Csurgóról, de vár ben­nünket Pécs, Harkány és Budapest... (Piatér)

Next

/
Thumbnails
Contents