Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-14 / 135. szám

Biszku Béla rádió- és televíziéinterjúja

(Folytatás az 1. oldalról)

lesztése és végül az állami szervek pártirányítása.

— A témák felsorolása bizonyítja, hogy az állam- életnek úgyszólván egész területére kiterjed a figyelem.

— Igen, a témák felsorolása önmagában ’ is bizonyítja, hogy az államélet, a szocialista demokratizmus mondhatni minden lényeges területét kritikai elemzés alá vesszük, és jellegéből adódan ez a munka megköveteli, hogy a társadalomtudományban, a jogelméletben, a gyakorlati párt-, állami, tömegszervezeti munkában jártas emberek bevonásával végezzük el.

— Ezeknek a kérdéseknek a megközelítése ugyanakkor többféle módon is történhet?

— Igen, többféle megközelítés is lehetséges, ezt nem kell különösen bizonyítani. Amikor előkészítettük az anyagot, és megtárgyaltuk a Központi Bizottság és a kormány együttes ülésén, magunk is feltettük a kérdést: időszerű-e e munka napirendre tűzése; tudunk-e a jelenlegi sziszétmá- ban dolgozni vagy sem? Az első válaszunk természetesen az volt, hogy eddig is dolgoztunk ebben a rendszerben, az állami munkának ebben a felfogásában. De ha úgy fogalmazzuk a kérdést — és mi így tettük fel a Központi Bizottság és a Minisztertanács együttes ülésén —, hogy elég hatékony-e az állami munka, kimerítettük-e már a szocialista rendszerben rejlő lehetőségeket, amelyeket szocialista rendszerünk ezen a területen nyújt, — azt kellett válaszolni, hogy nem.

— En azt hiszem, Biszku elvtárs, ezzel a megfogalmazással azok is egyetértenek, akik egyébként bírálják az államigazgatási szervek munkáját, s ilyen bírálat nagyon sok hangzik el

— A napi munkában a különböző államigazgatási szer- ' vek bírálata gyakori, s ez természetes. De ha úgy tesszük fel a kérdést, hogyan lehetne megszüntetni azokat á negatív jelenségeket, amelyek a különböző államigazgatási szervek munkájában jelentkeznek, ahhoz nem elég a jelenség kritikája, ott már alaposabb. elmélyültebb elemző munkára van szükség.

— Es most tulajdonképpen mi a teendő?

— Az, hogy a bizottságok, amelyek már elkezdték a különböző jelenségek kritikai elemzését és a fejlesztési koncepció kimunkálását, nyugodt körülmények között, a tények ismeretében végezzék munkájukat, mert olyan horderejű kérdésről van . szó, amelyhez nem lehet — bocsánat a kifejezésért — hebehurgya módon hozzányúlni. Ez a munka az egész dolgozó nép alapvető érdekeit érinti, kihatásai vannak, ezért igen nagy felelősséggel kell kezelnünk.

— Vom egy olyan elképzelés, hogy ha csökkentenék az apparátus létszámát, könnyebbé válna a munka.

— Igen, ez most is felmerült. Létezett és létezik olyan megközelítés is, hogy csökkentsük az államapparátus létszámát és ezzel megszűnik a bürokrácia. Annak idején, 1957-ben — azt hiszem, erre ön is emlékezik — a forradalmi munkás-paraszt kormány olyan intézkedést hozott, hogy csökkentette az ál- lamappárátus létszámát, mégpedig jelentősen. mintegy húszezerrel. De később, ahogy az idő múlott, ahogyan konszolidálódott a helyzet, a létszám az eredeti szintre emelkedett. Most ezeket a tapasztalatokat is figyelembe vész- szűk, s amikor az államigazgatás. az állami munka különböző funkcióit határozzuk meg, ennek megfelelően döntünk; minőségileg jobban felkészült, kvalifikáltabb emberekkel dolgozó államapparátust. kell kifejlesztenünk, s lehetséges, hogy ennek a következményeként kisebb állam- igazgatási, államapparátusi létszámmal tudjuk majd elvégezni feladatainkat.

— Itt tulajdonképpen az egész társadalmat érintő folyamatról van szó?

— Igen. Jobb szót nem tudok használni: alapkérdésről. Ezért nem lenne helyes megfelelő vizsgálatok, széles körű viták, a felhalmozódott népi tapasztalatok elmélyült, gondos elemzése nélkül rögtönzött döntéseket hozni, bevezetni és alkalmazni. Az előkészítő munka során felmerülő minden hasznos, ésszerűnek látszó véleményt vagy álláspontot, megoldási módozatot össze kell gyűjteni, értékelni, elemezni, és csak azután születhet meg az elhatározás. Nagyon lényeges azt hangsúlyozni, hogy itt továbbfejlesztésről van szó, nem valami vadonatúj dologról. Az alap nem változik, nem változhat.

— Azt hiszem, nem árt még egyszer megismételni, hogy mi ez az alap, ami nem változik, nem változhat.

— Mindenekelőtt nem változik a hatalom jellege. Mint ismeretes, a mi hatalmunk munkáshatalom, a mi államunk munkásállam, a dolgozó nép állama. Ez a munka- éppen azt a célt szolgálja, hogy az alapokat, tehát szocialista rendszerünket és munkáshatalmunkat, a dolgozó nép államát erősítsük.

— A szocialista demokrácia fejlesztésének igénye nemcsak az államélet területén jelentkezik; a pártban is erőteljesebb lépéseket kellene tennünk.

— Igen, ennék meghatározó szerepe van. A Központi Bizottság munikatervében szerepel, és talán még az idén megtárgyalja a párton belüli demokrácia fejlesztését.

Biszku elvtárs ezután néhány külpolitikai kérdésre válaszolt.

— Június 5-e óta a moszkvai tanácskozás a világ érdeklődésének középpontjában áll. Mit tudna mondani az ott folyó megbeszélésekről?

— Közvéleményünk — ismereteink szerint — nagy érdeklődéssel és figyelemmel kíséri és követi a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásának munkáját. Kádár elvtárs néhány nappal ezelőtt elmondott felszólalásában a mi Központi Bizottságunk állásponjtát és véleményét fejezi ki.

A tanácskozás eddigi menetében jelentős dolgok történtek: egyhangúlag elfogadták a vietnami szolidaritási nyilatkozatot. Ez a kommunisták tanácskozása és ennek az eredménye látható és várható olyan vonatkozásban is, hogy itt is jobban megismerik az egyes pártok a különböző nézeteket. egymás állásnontját, kicserélik a véleményüket a világpolitika nagy kérdéseiről, és végül a vita alapján tovább erősödik a kölcsönös megértés és a kölcsönös bizalom.

Feltételezésem szerint a tanácskozás fokozza minden egyes testvérpártnak a felelősségét a közös ügyért, az imperialisták elleni harcért és fokozza a felelősséget az összefogásért.

— Az elmúlt hónapokban a szocialista országok egymás közötti együttműködését néhány olyan örvendetes tény bizonyította, amelyek az előrelépés lehetőségét is nyújtják számunkra sok kérdésben.

— Igen, önnek igaza van. A szocialista országok között olyan jelentős intézkedések és lépések történtek, amelyek az egység irányában, az egység fejlesztése és erősítése irányába hatottak és hatnak, és ezért is lehetünk bizakodóak. Budapesten ülésezett a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé és a Varsói Szerződés katonai szervezetének megerősítése érdekében megegyezésre jutottak. Ez jelentős dolog az európai biztonság és a világbéke szempontjából.

Hosszú előkészítő munka előzte ezt meg. Azonkívül elfogadtak egy felhívást az európai országokhoz, és — mint ismeretes — a részvevő államok, kormányok vezetői a mi kormányunkat bízták meg azzal a riiegtisztelő feladattal, hogy ezt a felhívást juttassuk el Európa kormányaihoz. Ez megtörtént. Ennek a felhívásnak nagy visszhangja van, és reméljük, hogy eredményes lesz az a munka, amelyet ennek a felhívásnak a nyomán Európa biztonságának megteremtése érdekében végzünk. Azonkívül más tényezők is bizonyítják, hogy erősödött a szocialista országok közötti egység. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának ülése nemrégen fejeződött be, ott a gazdasági együttműködés magasabb szintre emelése, az integráció érdekében folyt tárgyalás és megegyezés. És ez is az egység erősítésének irányában hat és hatott. Végül itt van a moszkvai tanácskozás, amely — a jelentkező véleménykülönbségek ellenére — végső soron szintén az egység érdekében, az egység' .irányába hat — mondotta befejezésül Biszku Béla. (MTI)

A moszkvai értekezlet részvevői

1 NICARAGUA

2 PANAMA

3 KOLUMBIA

4 VENEZUELA

5 BELGIUM

6 NY-BERÜf}

7 LUXEMBURG 13 CIPRUS

8 CSEHSZLOVÁKIA 14 LIBANON

9 MAGYARO. ' 15 'SZÍRIA

■10 AUSZTRIA 16 1ZRÁEÍ

11 BULGÁRIA 17 JORDÁNIA

12 TOROKD.

. .ápgsgc- - f« ■■

A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása — amelynek napirendjén az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi szakaszban és a kommunista és munkáspártok, az összes antiimperialista erők akcióegysége, valamint a Lenin születésének 100. évfordulójával kapcsolatban kiadandó dokumentum áll — folytatja munkáját. Mint ismeretes, a 86 meghívó't párt közül 75 részt vesz a moszkvai találkozón (két illegalitásban működő párt nevét biztonsági okokból nem közölték).

Öt világrész niiilitteinsk tanácskozása

»Közös vágyunk, hogy a béke tartós legyen, s hogy érezhesse azt a földkerekség valamennyi országa. Egyesüljünk, hogy mozgósíthassunk minden erőt a háborús veszély ellen, hogy biztosíthassuk a tartós békét az egész világon. Ha akarjuk, diadalmaskodik az élet!-« Tapsvihar köszöntötte Eugénie Cotton asszonyt, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség azóta elhunyt elnökét, amikor 1963 júniusában a nők világkongresszusának záróközleményét Moszkvában felolvasta a fényárban úszó Kongresszusi-palotában.

A felhívásból idézett mondatok ma is időszerűek, és hozzátehetjük ma még szorosabb összetartást, több erőfeszítést parancsol a béke védelme, mint öt esztendővel ezelőtt. Ezért találkoznak ma ismét az öt világrész nőküldöttei Helsinkiben. Nemcsak a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tagországainak képviselői jönnek el a találkozóra, hanem ott lesznek a legkülönfélébb felfogású, világnézetű nők, nőszervezetek tagjai, akik korunk legfontosabb tennivalóiban, a béke védelmének ügyében egyetértenek és megvitatják a ma asszonyának sok más problémáit is.

A kongresszus programja híven tükrözi a női egyenjogúságért folytatott harc célját, ezért az ott megvitatandó témákat így foglalta össze: »A nő szerepe a mai világban.« Az átfogó probléma ismertetője Cécile Húgéi lesz, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség főtitkára.

Fontos napirendi pontja lesz a kongresszusnak A nő a családban című téma, melyet Elsie Leyden ausztráliai küldött tár a kongresszus elé. Nagy érdeklődéssel várjuk az Évszázad asszonyának, Valen- tyina Nyikolajeva Tyeresková- nak A nő a munkában című referátumát.

Végül a kongresszus részvevői jelentőségéhez mérten megvitatják majd Ma'rta Lopez Portillo de Tamayo asz- szonynak, a mexikói nőszövetség elnökének A nő a közéletben című előadását.

Helsinkiben négy napig tart a nők világkongresszusa, s az utolsó napon a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség megválasztja új vezetőségét.

Az előzetes információk szerint több mint száz ország nőmozgalma küldötteinek

részvételére számítanak. Hazánk tíztagú delegációval képviselteti magát a kongresszuson.

N. L

* * *

Pénteken reggel a magyar nőküldöttség elutazott Helsinkibe, a június 14-e és 17-e között megtartandó világkongresszusra. A küldöttséget Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke vezeti. (MTI)

Japán diákok

és a rendőrség összecsapása

ANGLIA

és a NA TO-fegyverkezés

Kétezer diák vonult fel a japáni Ito városában tiltakozásul egy katonai tanácskozás ellen. A diákokat 7000 rendőr próbálta megfékezni. Az összecsapásokban 35 ember megsebesült és a rendőrség a tüntetés több száz részvevőjét letartóztatta.

(Telefoló: AP—MTI—KS)

NAGY-BRITANNIA stratégiai kutatási intézetének folyóiratában most jelent meg Healey hadügyminiszter cikke. Terjedelmes művét annak a gondolatnak szentelte, hogyan kell — véleménye szerint — a Nyugatnak »megfékeznie« a Szovjetuniót. Healey ismét előrángatja e célból a régi szólamot az úgynevezett keleti fenyegetésről és egyebek között a nukleáris fegyver alkalmazása mellett kardoskodik.

A brit hadügyminiszter elmélkedésének egyik legveszélyesebb tétele Bonn atomfegyver-birtoklási igényének támogatása, — az NSZK ugyanis »nukleáris egyenjogúságot« követel a NATO-n belül. A rajnai militaristák nyelvén »a nukleáris egyenjogúság« azt jelenti, hogy Nyugat-Európában rendelkezési jogot akarnak szerezni a NATO nukleáris erői felett. Healey és nyugatnémet kollégája, Schröder hadügyminiszter meghirdette azt a doktrínát, hogy »konfliktus esetén bármely pillanatban« be kell vetni a nukleáris fegyvert. A Stuttgarter Zeitung című újság szerint a doktrínát magában foglaló dokumentumot május végén megvitatta a NATO nukleáris tervező bizottsága.

Healey írásában határozottan állást foglal amellett, hogy a NATO-tagországok »vállaljanak nagyobb terheket a közös katonai erőfeszítésekből«, majd büszkén kijelenti, hogy »Anglia kész minden erővel támogatni ezt a törekvést«.

Anglia területén 120 ezer embert magában foglaló egységeket és csapatokat tartanaik állandó harci készenlétben a rajnai brit hadsereg erősítéseként. A Nyugat-Né- metországban állomásozó angol csapatok fenntartása egyébként évente 100 millió font sterlingjébe kerül a brit adófizetőknek.

A brit hadügyminiszter cikkében külön fejezetet szentel a haditengerészeti flotta megerősítésének. Kifejti: »Különleges intézkedéseket vettünk fontolóra a földközi-tengeri erőink fejlesztésére.« Nyilvánvaló, hogy a hadügyminiszter sürgetéseire döntött úgy a brit kormány, hogy továbbra is a Földközi-tengeren tartja azt a két fregattot, amelyet korábban át akart irányítani az Atlanti-óceánra. 1970-ben két, irányítható rakétákkal felszerelt torpedó- romboló csatlakozik majd hozzájuk. Londonnak az a terve, hogy további két repülőgép-anyahajét, két heli- kopter-anyhajót, szállító- és deszanthajókat irányít állandó tartózkodásra a Földközitenger vizeire.

Az angol hadügyminiszter harcias szenvedélye nem véletlen. A munkáspárti kormány tíz hónapja lázas intézkedéseket tesz az agresszív NATO-tömb megerősítéséért. Teljes szolidaritást vállalt az NSZK katonai politikájával, amely az európai helyzet kiélezését szolgálja. A NATO tavaly novemberi brüsszeli rendkívüli tanácsülésén éppen London képviselői követelték leghatározottabban a fegyverkezési verseny folytatását, ök kezdeményezték azokat a NATO katonai-politikai . intézkedéseket, amelyek a szo- sialista országok ellen irányultak és azt fejtegették, hogv .Anglia 1939. évi katonai kiadásai rekordmagasságra, két és negyed milliárd font sterlihgre emelkednek. A Sun című angol újság értesülése szerint, amellett a következő évtizedben több mint egy- milliárd fontért akarnak fegyvereket vásárolni az Egyesült 'Államoktól.

EZEK A NÖVEKVŐ KATONAI KIADÁSOK tovább rontják az orr zagyi

helyzetét, his' "v-Britannia már eddig is 3 és fél milliárd fonttal tartozik a nemzetközi bankoknak.

(APN)

SOMOGYI NÉPLAP

Szombat, 1969. június 14.