Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-14 / 135. szám
A béremelés kulcsa A NÉVA PARTJÁN Búcsúzás Az MSZMP IX. kongresszusa a jövedelempolitika egyik fontos elveként jelölte meg, hogy az ország gazdasági erejének növekedésével összhangban emelkedjen az életszínvonal.* Az ország nemzeti jövedelme, amely a legfontosabb mutatója a népgazdaság fejlődésének, az előző tervidőszakhoz és a harmadik ötéves terv előirányzatához viszonyítva is gyorsabban emelkedett. Az 1968. évi nemzeti jövedelem 23—24 százalékkal haladta meg az 1965. évit, és így már most elértük a nemzeti jövedelem 1970-re tervezett szintjét. A lakosság pénzjövedelmei a tervidőszak első három évében évente átlagosan 8—9 százalékkal növekedtek. A lakosság fogyasztása mintegy 17 százalékkal nőtt, ami számottevően magasabb, mint amit a terv időarányosan megszabott. A kongresszus határozatainak megfelelően az egy főre jutó reáljövedelemnek 14—16 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbérnek pedig 9—10 százalékkal kellett volna emelkednie öt év alatt. Ezzel szemben a harmadik ötéves terv első három évében az egy főre jutó reáljövedelem kb. 19 százalékkal emelkedett, és ezzel meghaladta az ötéves terv végére tervezett szintet A reálbér három év alatt mintegy 8 százalékkal emelkedett, erősen megközelítve az öt évre tervezett célt. Az eredmények melleit azonban mégis föl kell figyelnünk arra, hogy bár jövedelempolitikánk kezdettől fogva a munka szerinti elosztás elvének következetes érvényesítésére törekedett, a társadalmi igazságosságot érvényesítő szocialista gondolkodás és a társadalmi munka hatékonyságát szolgáló anyagi ösztönzés megvalósítása számos tekintetben ellentmondásokba ütközött Ez az ellentmondás elsősorban abban jelentkezett, hogy a lakosság összes jövedelméből az évek során csökkent a munkateljesítménnyel kapcsolatos, és nőtt a társadalmi juttatásokból eredő jövedelem aránya. A munkából eredő jövedelmek aránya az 1957. évi 82 százalékról 1968-ra 75 százalékra csökkent a bérből és fizetésből élő családok összjövedelmében. A reálbérek és reáljövedelmek növekedését vizsgálva szembeötlik, hogy a reáljövedelmek a tervezett mértéket jelentősen meghaladva csaknem két és félszeresen olyan gyors ütemben emelkedtek, mint a reálbérek színvonala. Ebben az eltérő növekedésbeli ütemkülönbségben jut tulajdonképpen kifejezésre az, hogy az elmúlt években sem tudtuk feloldani életszínvonalpolitikánk ellentmondásosságát. Egyrészt, hogy eleget tegyen a társadalompolitikai elvárásoknak, másrészt, hogy megfelelően elősegítse a gazdasági ösztönzés céljait. Ugyanis, ha a keresetek, bérek növekedését helyezzük előtérbe, ezzel biztosítjuk ugyan a munkától függő keresetek erőteljesebb differenciálását, de akkor a szociálpolitikai, foglalkoztatási igények kielégítésének a lehetősége kerül háttérbe. Ha viszont a szociálpolitikai, foglalkoztatási igények kielégítése kerül előtérbe, akkor ez korlátozza az egy főre jutó keresetek (reálbérek) nagyobb mértékű emelkedését, és ezzel az eredményesebb anyagi ösztönzés elvének érvényesülését. Az elmúlt időszakban gazdaságpolitikánkban nagy szerepet kaptak a szociálpolitikai intézkedések, a teljes foglalkoztatottság megteremtése. Ennek nyomán a nemzeti jövedelem növekedésénél gyorsabb ütemben emelkedtek a társadalmi juttatások költségei. A pénzbeli és a természetbeli juttatások is jelentős mértékben növekedtek. Az adatok szerint a nyugdíjasok száma 1960-tól 1970-ig 50—<55 százalékkal nő, az átlagnyugdíjak összege pedig 40—45 százalékkal lesz magasabb. Emelkedett a családi pótlékra jogosult gyermekek száma és a családi pótlék összege is. A társadalmi juttatásokra fordított összegek 1960-hoz viszonyítva 1970-re 16 milliárd forintról csaknem 32 milliárd forintra, tehát mintegy kétszeresükre emelkednek. Az elmondottakból kitűnik, hogy a társadalmi juttatásoknak a nemzeti jövedelemnél gyorsabb ütemű növekedése — tekintve, hogy a felosztható összes jövedelem aránya nem nő, hiszen a felhalmozási alap nem csökken — szükségképpen korlátozza a reálbérek, a keresetek növekedését. A reáljövedelmek gyorsabb emelkedésének másik lényeges tényezője a foglalkoztatottság jelentős növekedése és a foglalkoztatottsági struktúra változása. A munkás és alkalmazott keresők száma 1960— 1967 között 23 százalékkal emelkedett, és 1970-ig várhatóan eléri a 30 százalékos növekedést. Szocialista építőmunkánk nagy vívmánya a lényegében teljes foglalkoztatottság és létbiztonság megteremtése, ami a jövőben is gazdaságpolitikánk egyik legfontosabb célkitűzése marad. Viszont könnyű belátni, hogy a munkás és alkalmazotti lakosság gyors növekedése — ha nem jár együtt a gazdasági növekedés gyorsabb ütemével — korlátozhatja a reálbérek emelkedését. Ugyanis az új munkaerőt is meg kell fizetni, és ha a munkabér össztöme- gének az emelkedése nem haladja meg lényegesen az újonnan alkalmazottak munkabérének összegét, akkor aligha lehetséges az általános munkabérszínvonal, tehát a reálbér emelkedése. Ezek után nyilvánvaló, a reálbérek gyorsabb növekedésének első és legfontosabb feltétele, hogy nagyobb legyen és gyorsabban növekedjen az ország nemzeti jövedelme. Ugyanis a béren felül vállalt társadalmi kötelezettségek a jövőben sem csökkennek, sőt újabb szociálpolitikai intézkedésekre is sor kerül mint például a családi pótlók és az alacsony nyugdíjak emelése; bizonyos béremelést kell végrehajtani az egészségügyi dolgozóknál, az oktatás területén. Ezek az intézkedések tovább növelik az állam társadalmi kötelezettségét, újabb összegekre lesz szükség a megvalósításukhoz. Mivel a felhalmozás rovására nem célszerű a béreket növelni, nem kétséges, hogy a több bérhez több tiszta jövedelemre van szükség. A több jövedelem megszerzésének pedig nincs más módja, mint a gazdasági hatékonyság, a jövedelmezőség, a termelékenység fokozása. A hatékonyság növelésének és ezzel a keresetek növelésének a kulcsa viszont a vállalatok kezében van. Jórészt a vállalatok jó vágj' rossz munkáján múlik tehát, hogy a reálbérek a jövőben miként emelkednek, milyen szintet érnek eL Két este emléke koronázza meg Leningrádban való tartózkodásomat. Az egyik: a Kis Opera- és Balettházban megnéztük az Antonius és Kleopátra című balletot. 1968 nyarán mutatta be az együttes, azóta zsúfolt nézőtér előtt játsszák. A színház befogadóképessége ezerötszáz fő. Az Ötödik sorba váltott helyet Je- lizabeta. Amikor elkérve tőle a jegyet megnéztem, mibe került: két rubel harminc kopek. Majdnem harminc forint. Amikor felgördül a függöny, Antonius fogadásának pazar képe jelenik meg. A balett koreográfusa, a fiatal Belszkij csodálatos jelenetekben »írta« le Antonius és Kleopátra lángoló szerelmét, ez áll a mű középpontjában. A csataképek szintén lenyűgözőek. A klasszikus orosz balett és a modern balett elemei ötvöződnek Belszkij koreográfiájában. Kleopátra szerepét A. E. Oszipenko, Antoniu- szét Markovszkij táncolja. Ha csak azért az egy estéért utaztam volna el Leningrádba, Az ifjúgárda tevékenységéből tárgyalt legutóbbi ülésén a KISZ megyei végrehajtó bizottsága. A KISZ kb intéző bizottságának határozata alapján megyénkben is átszervezték az egységeit munkáját, feladatait, s jelenleg az ifjúgárda munkája már az új irányvonal szellemében történik. Hampó Ferenc honvédelmi és sportfelelős, a megyei ifjúgárda parancsnoka beszámolójában elmondta, hogy megyénkben az ifjúgárda egységei a határozat megjelenése óta sokkal szervezettebben, aktívabban látják el a KISZ-bi- zottságok által meghatározott feladatokat. A gárda egységeinek, a parancsnokságoknak, a párt- és állami, valamint társadalmi szervek közös összeakkor is felejthetetlen emlék- ■ kel hagytam volna el a várost. A győzelem napja, május 9-e a magyar turistáknak egyben a búcsú estéje is Leningrádtól, a Szovjetuniótól. Munkaszüneti nap. Az emberek már a kora délutáni órákban elözönlötték a parkokat, az utak menti füves sétányokat, sokan kirándulni mentek • a környező erdőkbe. Fiatalok kéz a kézben sétálnak, megszólalnak a gitárok is. Közben megtelik a Neva partja is. Néhány nap alatt levonult a jég, megindultak a kishajók, teli kirándulókkal. A kis csatornákon kajakosok eveznek. Este tíz órakor kezdődik az ünnepi tűzijáték, Leningrád ünnepel. Valóban ünnepel. Az emberek arcára van írva a győzelem. Talán nekünk szokatlan is ez az odaadó ünneplés. De hamarosan mi is részesei leszünk ennek az örömnek, amikor pontosan tíz órakor felröppen az első rakéta. Színes rózsa nyílik ki az égen, fénye a Néva vízén játszik. Minden fogásának eredménye, hogy az ifjúgárda szervezett egység. Ahhoz, hogy valaki magára ölthesse a gárdista egyenruhát, igen komoly feladatok megoldásával kell bizonyítania. Mind a munkahelyén, mind a KISZ-szervezetben olyan kimagasló munkát kell végeznie, hogy méltó legyen a javaslatra, amelynek alapján kérheti felvételét az ifjúgárdába. A KISZ legfőbb célja, hogy sokoldalúan képzett, egységes, a feladatokat jól ellátó, fegyelmezett egységeket képezzen. A jó szervezettség mellett el kell érni, hogy a fiatalok a gárdán belül megtalálják a rátermettségüknek, érdeklődési körüknek legmegfelelőbb munkaterületet. Ennek érdekében minél több irányú lehetőségeket kell biztosítani, s a hagyományos szakcsoportokon kívül új egységeket kell létrehozni. Természetesen a szakosított kiképzés mellett az egyes rakéta fellövését hatalmas hurrá követi, a gyerekeket boldogan emelik magasba a férfiak. Fél tizenegyig szakadatlanul folyik a játék. Mögötte a leningrád i filmstúdió híradót készít a tűzijátékokról. Fél tizenegykor az utolsó rakéta után a lenin- grádiak hazaindulnak, természetesen a Nyevszkijen át igyekszik mindenki otthonába. Mi is itt veszünk búcsút Lé- ningrádtól — a viszont látásra. Másnap TU—104-essel indulunk Moszkvába, ez a gép ötven perc alatt teszi meg azt az utat, amelyik idejövet a kis gépen két órába került. A seremetyevói repülőtér modern épülete nyugtatólag hat szemünkre a sok látvány után. A műemlékek kifárasztották szemünket, jó megpihenni a síma vonalú, egyszerű, hatalmas csarnokban. Innen látni lehet, hogy mikor érkezik meg Budapestről az IL—18-as magyar járat. Üjabb hazai csoport érkezik. Mi visz- szaindulunk fővárosunkba Budapestre. Horányi Barna általános kiképzést is meg kell kapniuk a gárdistáknak. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szakosított kiképzési tervek színesebbé és érdekesebbé tételével tartalmasabb szervezeti életet lehet teremteni. Megyénkben hatszáznegjven- hat ifjúgárdista van. Az ő kiképzésükhöz megfelelő számú helyiségre van szükség. Jelenleg az egységek még helyiséghiánnyal küzdenek. Ezt a továbbiakban úgy kívánják megoldani, hogy a KISZ és más szervek rendelkezésére álló foglalkozási termeket jobban kihasználják. Az ifjúgárda a KISZ szerves részét képezi és szorosan illeszkedik az ifjúsági munkába. Az ifjúgárdának az lehet a tagja, aki önként vállalja a KISZ-szervezet által rábízott feladatokat, valamint munkájával és magatartásával megőrzi az egyenruha becsületét. H. M. Új zománcozóműhely Egetőkemencébe rakják a munkadarabot. (Tudósítónktól) A Berzsenyi utcai régi gőzfürdő épületében elkészült a Kaposvári Vasipari és Műszaki Ktsz zománcozóműhelye. A műhelyben, amely negyven dolgozóinak ad munkaalkalmat főként nőket foglalkoztatnak. Az 1 200 000 forintos beruházással épült üzem Dunántúl egyik legkorszerűbb zománcozó egysége. Jelenleg a Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalat megrendelésére különböző gázkészülékek tartozékait zománcozzák, később pedig ráállnák a zománcozott füstelvezető csövek gyártására is. Naponta 2000 darab füstcső kerül majd ki az üzemből, ahol előbb zsírtalanítják a vaslemezeket, majd savazás, öblítés, mosás és közömbösítés után a villamos ponthegesztőkhöz jutnak a munkadarabok. Ezután a zománcozóba kerülnek, majd égetőkemencében 850 fokos hőmérsékleten égetik rájuk a zománcot. Az új részleg felállításához a szövetkezet dolgozóinak a Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalat szakemberei nyújtottak segítséget A zsírtalanított vaslemezt savazókádakba mártják. SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1969. június 14.
