Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

Egy hét a világpolitikában Focit Jenő Ausztriában — Pártplénum Prágában Urnák előtt a franciák — A NATO és a Közel-Kelet Fordulat Szudánban Eseményekben gazdag volt a hét, s a felsoroltakon kívül okkal lehetne még tárgyalni fontos problémákat, minde­nekelőtt a hétről hétre fő- és állandó válságnak számító vietnami háborút, amelyben sajnos a helyzet változatlan, s csupán az érdemelt ikülönös figyelmet: hogy »-házi válság« kerekedik a Washington és saigoni bábja nézetkülönbsé­geiből (persze a farok csak azért kísérelheti meg csóvál­ni a kutyát, mert befolyásos amerikai körök állnak Saigon és a háború folytatása mö­gött) A főbb események sorá­ban mostanában mind gyak­rabban szerepelnék kontinen­sünk ügyei; a két világrend- szer határán egyre követelőb- ben. egyre sürgetőbben je­lentkezik az európai biztonság problémája. A magyar-osztrák kapcso­latokon túlmenően, nemzetkö­zi jelentőséget éppen az adott nyilvánvalóan jelzi, hogy va­lójában mit is kell értenünk a konferenciaelőkószítési szaka­szán, amelynek tartalma és hosszúsága viszont már vita tárgya nemcsak a NATO-or- szágak, hanem például Auszt­ria és köztünk is. Aligha vitatható, hogy a csehszlovákiai antiszocialista erők sok kárt okozott tevé­kenysége következményeinek felszámolása és a velük kap­csolatos nyugati remények végleges lehűtése közvetve — és alapvetően — érinti az európai biztonság kérdését. A csehszlovákiai szocialista kon­szolidáció fontos állomása volt a héten a CSKP Központi Bi­zottságának plénuma, amelyen a párt első titkára, Gustáv Husák tartott beszámolót, megjelölte a fő feladatokat és elemezte valamennyi ellent­mondásában a kialakult hely­zetet. Husák alapvetőnek mi­nősítette a párt marxista—le­A NATO-tagországok hadügyminiszterei Brüsszelben ta­nácskoztak a katonai szervezet távlati terveiről. Az ülés­szak egyik központi problémája az a kanadai bejelentés volt, amely szerint csökkenteni kívánja Európában állo­másozó alakulatainak létszámát. A képen: Gerhardt Schrö­der nyugatnémet hadügyminiszter (jobbról) láthatóan nem tetszését fejezi ki Leo Cadieux kanadai hadügyminiszternek a tervezett kanadai lépés miatt. (Telefoto—AP—MTI—KS) miniszterelnökünk ausztriai tárgyalásainak, hogy a fő té­ma az európai biztonság volt. Abban — Fock Jenőnek a pénteki sajtóértekezletén el­mondott szavai szerint — alap­vetően egyeznek a két fél nézetei, hogy: meg kell ren­dezni az össz-európai érte­kezletet e tárgykörben. Ek­ként a magyar—osztrák tár­gyalás fontos része lett annak a folyamatnak, amelyet a bu­dapesti felhívás nyomán a finn kormány kezdeményezése in­dított el. Fock Jenő bécsi út­jának e momentuma beleillik a szocialista és más európai ninista egységének helyreállí­tását, mert csak eleként növel­hető a CSKP cselekvőképes­sége, ami az ország feltornyo­sult gazdasági problémái meg­oldásának záloga. Az sem kétséges, ho>gy kon­tinensünk politikai légkörét, s a kelet—nyugati kapcsolatokat is befolyásolja, ki lesz az Ely- sée-palota új lakója. Ez a kér­dés aligha dől el az elnökvá­lasztás első fordulójában. Ek­képpen az utóbbi két év alatt tizenkettedszer kell urnához járulniok az emiatt egyre job­ban zúgolódó franciáknak. Nem új dolog, hogy Pompidou országok erőfeszítéseibe, s és Poher a nagytőke két va­A BETON- ÉS VASBETON MÜVEK LABATLANI ÜZEME ^«iscellccit keres beloneiem-gyártci munkára Bérezés 8—10 Ft-os teljesítménybéres órabérben. Munkásszállást és napi egyszeri étkezést térítés ellenében biztosítunk. Heti 14 órás munkahét, kéthetenként szabad szombat. Jelentkezés naponta 8—12 óráig az üzem munkaerőgazdálkodási irodáján. (8477) riánsa. Értnek megfelelően programjuk is sokban hason­ló. Az Humanité »Pom-Poher« szóvicce teljesen jogos. Ami Pompidout illeti, kétségtelen, hogy máris végrehajtotta azo­kat a változtatásokat De Gaul­le vonalán, amelyek a gaulle- isták és a mögöttük álló tő- káskörök szemszögéből elke­rülhetetlenek és szükségesek voltak. Poher viszont az aüan- tisták törzskörének »-bosszú­ját« képviseli. Így mégiscsak tetemes a különbség Pompi­dou újsütető atlantizmusa és Poheré között Pomipi'dou a gaulle-izmus revideált .politi­káját jelenti, Poher a koráb­biak teljes elvetését. A meg­osztott baloldalnak sok szava­zata vész el — éppen a meg­osztottság folytán. Pedig ha Duclos lehetne a második he­lyezett az első forduló után, számottevő szavazatmennyiség adhatna figyelmeztetést már a startnál az új elnöknek. A francia helyzet alakulása élénk izgalmat kelt nyugati körökben. Etekintetben a leg­harsányabban persze a nyu­gatnémetek — főleg az »erős ember«, Strauss — viselked­nek. Éppen emiatt sem minő­síthető csupán rutintalálkozó- nak a NATO-hadügyminiszte­rek heti brüsszeli konferenciá­ja, amelynek napirendjén a fegyverkezési program szere­pelt és mind több szó esett — és várhatóan esik még — a nyugat-európai atomfegyver­kezésről. S ha Wilson elutasí­totta is a napokban Strauss Londonban felvetett »nukleá­ris elképzeléseit«, nem szabad elfeledkezni arról, hogy nem­csak Párizsban változik a helyzet, de Wilson sarkában is ott vannaik a konzervatívok. A NATO-értekezlet ráütötte a pecsétet a földközi-tengeri közös flotta tervére. Ez is jel­zi számunkra a közel-keleti válság igazi közelségét, ahol a tűzpárbaj szinte állandósult az arab és az izraeli erők között Hír érkezett viszont arról, hogy a New York-i négyhatal­mi konferenciát elnapolják. A közel-keleti térség fonto" eseménye a szudáni politikai fordulat. Bizonyítja ugyanis az imperialista erőfeszítések eredménytelenségét az arab világ haladó folyamatainak megállítására, éppen a közel- kelet® tarthatatlan helyzetben. Igaz, Szudánban 1964 októbe­rében már végbement némi­leg hasonló változás, amelyet aztán a reakció kitérített irá­nyából. Nem szabad tehát el­hamarkodottan megítélni a szudáni baloldal lehetőségéit, hiszen most olyan erőkkel szö­vetkezve lett részese a hata­lomnak, amely erők eddig egyensúlyozni próbálták a jobboldal és a baloldal között. Mindenesetre a hét második felére olyan hírek érkeztek, hogy az új kormányzat okulni látszik a korábbi tanulságból és keményen leszámol a reak­ció képviselőivel. Avar János l€@€ eir után »önök erősebbek, hadseregük felkészültebb s ezért most legyőzhetik az arabokat, de ez­zel nem oldanak meg semmit, csupán meg­nehezítik a megoldást-« — éppen két éve, az egyre forróbb május végi napokban intette óva e szavakkal De Gaulle francia elnök. Abba Eban izraeli külügyminisztert — az arabok megtámadásától. Hiába. És két év után — az agresszió megvalósultával, a megszállás fenn­tartásával a feszültség lényegében hasonló, bármely percben robbanással fenyegető a Közel-Keleten. A hatnapos háborúval, amely­ben meglepetésszerűen támadt a katonai és propagandahibákat kétségtelenül elkövető arab országokra Izrael, tarthatatlan helyzetet teremtett a KöZel-Keleten. Két éve a Tel Avivot támogató nyugati propaganda gőzerővel terjesztette az érvet: »Izrael nemzeti érdekeiért, fennmaradásáért harcol«. A háborúban és azóta napontó ki­derül, hogy ez az állam korántsem gyenge­ségből tudott hódítani, hanem valójában ka­tonai hatalomnak számít a Közel-Keleten. Most fél éve Dajan izraeli hadügyminiszter kijelentette: »Izraelnek továbbra is olyan erősnek kell lennie, mint akörnyező arab államoknak együttvéve ...« Ez a mondat, bármennyire is a má még valósá­gos viszonyokat tükrözi, egyben lelep­lezi azt a rövidlátó, ön- és közveszélyes po­litikát, amelyet a Tel Aviv-i körök folytat­nak. Már a háború óta eltelt időszak is bi­zonyította, hogy az arab országok gyors ütemben talpra állnak, mind társadalmi, rendjük haladó vonásait, mind hadseregüket fejlesztik nagymértékben a szocialista orszá­gok segítségével. Ha valóban a Tel Avivban sokat emlegetett nemzeti érdek vezérelné a nyugati stratégiai célokat szolgáló és a hó­dítási vágytól megittasult izraeli vezető kö­röket, akkor minden erővel arra kellett volna törekedniük az elmúlt időszakban, hogy meg­nyerjék népüknek a békét. Csakhogy Tel Avivban mindenáron nyerni akarnak a bé­kén — ki kevesebbet, ki többet — hódításo­kat legalizálni. Izrael állam politikai irányvonalának ag­resszív voltára éppen az a legjellemzőbb, hogy makacsul elutasít mindenféle, bárhon­nan jövő rendezési javaslatot, semmibe veszi a Biztonsági Tanácsnak a térség valamennyi állama és a hazájukból immár több hullám­ban elűzött arab menekültek igazságos érde­keit kifejező és szolgáló határozatát. Az egyetlen, mostanában már Nyugaton is egyre hatástalanabb izraeli érv a »közvetlen tár­gyalások« hangoztatása: az arab területeket megszállva tartó Tel Aviv valójában a győz­tesek pozíciójából akarja diktálni feltételeit egész arab környezetének. Ennek a látszatra tetszetős, valójában mélységes politikai ' ön­hittséget és rövidlátást tanúsító formulának a legfőbb jellemzője, hogy megalázni kívánja azt az ellenfelét, akivel állítólag rendezést akar elérni. A történelem tanúsága pedig ép­pen az, hogy a hasonló megoldások sohasem bizonyultak tartósnak. Akárhonnan közelítjük is meg a kérdést, világossá válik, ki akadályozza a közel-keleti rendezést, és hogy a megoldás késlekedésével mint válik szükségszerűen »napról-napra fe­szültebbé a közel-keleti helyzet« —, ahogy május elején U Thant ENSZ-főtitkár fogal­mazta. Mint a New York Times nemrégiben megírta, az izraeli vezérkar már elkészítette az EAK létfontosságú objektumainak listá­ját, amelyekre — a lap szerint — »sorbán akar lecsapni«. Dajan május 12-én »új ka­tonai csapásokkal« fenyegetőzött. Golda Meir miniszterelnök-asszony pedig több nyilatko­zatában is leszögezte, hogy Tel Aviv a meg­szállt területek egy részéről semmiféle rende­zés során nem akar lemondani. A közel-keleti helyzet az elmúlt két év alatt mindenesetre annyira egyértelművé vált, hogy a nyugati hatalmak is kénytelenek voltak előbb megszavazni a Biztonsági Ta­nács 1967. novemberi határozatát, majd pe­dig az idén tavasszal leültek New Yorkban a nagyhatalmak rendezést kutató konferenciá­jának asztalához. A négyhatalmi rendezést Izrael kormánya jóformán naponta utasítja el, minősíti »beavatkozásnak.« Az arab államok több ízben kifejezték készségüket a Biztonsági Tanács határozatá­nak keretei között végrehajtandó, valóban igazságos rendezés elfogadására. Mint Hasszer — ugyancsak május folyamán — kijelentette, a rendezés után elfogadják, tudomásul veszik Izrael állami létét. Tel Avivból azonban minderre csak a sztereotip elutasító válasz érkezett. Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzet­ben az arab államoknak fel kell készülniük minden eshetőségre, beleértve a katonai ösz- szecsapást is. A mostani évforduló eléggé int arra, hogy nem szabad figyelmen kívül hagy­ni Dajan és társai fenyegetőzéseit. A parázs mind jobban izzik a Közel-Kele­ten. Kétségtelen, hogy az újabb háborútól és annak esetleges, láncreakciót, szélesebi? kö­rű nemzetközi konfliktust, atomhatalmi kon­frontációt kiváltó lehetőségétől vissza­riadnak a nyugati hatalmak is, amelyek két éve a haladó arab rendszerek megtörését re­mélték a hatnapos háborútól. Most lázasan próbálják presztízsüket visszaszerezni az arab világban, s a tárgyalások tényével kívánnak jó indulatot tanúsítani. Kétségtelen azonban, hogy mind a négyhatalmi tárgyalások kime­neteléért, mind pedig közvetve az izraeli po­litikáért azok a nyugati hatalmak a felelő­sek, amelyek lényegében a kezükben és a zsebükben tartják Izraelt, és amelyek támo­gatása „nélkül Tel Aviv sem hódítani, sem fenyegetőzni nem tudna. J. Plasztikbomba Szombaton alig éjfél után, plasztikbomba robbant Gaston Deffere marseillei polgármes­ter, szocialista elnökjelölt pá­rizsi lakásán. A pokolgépet is­meretlen tettesek az ablakpár­kányra helyezték. A robbanás csak kJs károkat okozott és sebesülés nem történt, mert senki nem tartózkodott a la­kásban. Mint ismeretes, szerda este szintén plasztikbomba ve­tette »szét egy másik francia elnökjelölt, a trockista Alain Krivine kocsiját. Alain Poher választási iro­dája előtt szombaton bomba robbant. Poher nem tartózko­dott a merénylet színhelyén, ue a robbanás megsebesített egy utcaseprőt. A CSKP HATÁROZATA a külföldön élő párttagokról A Rudé Právo, a CSKP köz­ponti lapja szombati számában Milos Jakesnak, a párt Köz­ponti Revíziós és Ellenőrző Bizottsága elnökének nyilat­kozatát közli a külföldön tar­tózkodó párttagok problémá­járól. Jakes nyilatkozatában el­mondotta, hogy augusztus 21-e után több mint ezer párttag hagyta el az országot. A párt tagjai számára ugyanúgy, mint minden állampolgár előtt nyitva áll az út a visszatérés­hez. A kommunisták eltávo­zását azonban — mint mon­dotta — másként kell megítél­ni. összeegyeztethetetlen ugyanis a párttagsággal, hogy valaki emigrációban éljen, hogy elveszítse a kaocsolatatt a párttal és ne teljesítse kom­munista kötelezettségeit. Fz'rt a kb elnöksége már 1968 no­vemberében határozatot foga­dott el, hogy azokat a pártta­gokat, akik illegálisan tartóz­kodnak külföldöm, töröljék a párt tagjai sorából, vagy füg­gesszék fel tagságukat, azokat pedig, akik külföldön a Párt irányvonala ellen léptek fel, ki kell zárni a pártból. A nyilatkozat további részé ben M. Jakes hangoztatta, hogy a külföldre távozottakka! kapcsolatos párthatározatot nem hajtották végre követke­zetesen és ezért újabb intéz­kedésekre van szükség. Ezeket az intézkedéseket most már e pártszervezetek is követelik. A jövőben kizárják a párt­ból azokat á tagokat, akik kül­földön a párttal vagy Cseh­szlovákiával szemben felién­nek; törlik a párt tagjai sorá­ból azokat, akik 1968. augusz­tus 21-e után illegálisan hagy­ták el az országot és 1969. m-- ius 1-ig nem térték vissz?: felfüggesztik a párttagsága* azoknak, akik augusztus .utó« távoztak külföldre, és utólag iostalamil kaptak hozzá’áru­lást külföldi tartózkodásuk­hoz. (MTI) Szudán a harmadik KÉTSZERESEN IS megor- rott az NSZK Kambodzsára. Előszört azért, mert az utóbbi elismerte a Német Demokrati­kus Köztársaságot. Másodszor pedig azért, mert Bonn ezek után »magyarázatadás végett« magához kérette Kambodzsa nyugat-németországi nagykö­vetét — aki egyúttal Francia- országban is képviseli hazáját és Párizsban van a székhelye —, de az nem ment. Minek is ment volna? Mit lehet »megmagyarázni« vala­min, ami természetes? Csak s színvaknak kell magyarázni, hogy az ég kék, csak a süket­nek kell bizonygatni, hogy a muzsika gyönyörű. Nos, ilyen színvakká válik Bonn, amikor az NDK nemzeti színeit látja, ilyen süketté lesz, amidőn az NDK nemzeti himnusza csendül fel. Makacs konoksággal nem akarja tudo­másul venni, ami immáron kerek húsz esztendeje létező valóság. Az iraki kormány NDK-t el­ismerő sokkjából még fel sem ocsúdott bonni kormánynak arra sem jutott igazán ideje, hogy kellőképpen megsértőd­jék Kambodzsa »barátságtalan gesztusain« — máris követke­zett a »harmadik csapás«: az új szudáni kormány is elis­merte a Német Demokratikus Köztársaságot. .Szudán lépése csakúgy, mint Iraké és Kam- dobzsáé, magában foglalja az NDK békeszerető politikájá­nak, az élet minden területén elért rangos eredményeinek elismerését, s jelenti egyúttal az NDK nemzetközi tekinté­lyének további növekedését. Egyszersmnid valamennyi bé­keszerető erő tekintélyének növekedését is jelenti. Ez nem tetszik Bonnak, ezen fanyalog — »ellenlépéseket« latolgatva — Kiesinger kancel­lár, ezen és emiatt háborog- nak a revansisták, a németek »egyedüli képviselete elvének« támogatói Nyugat-Németor- szágban. S legkivált az nem tetszik nekik, hogy ha beismer­ni nem is szeretik, de lelkűk mélyén nyilván ők is tudják: semmit sem tehetnek ellene! Nem tudják fenntartani többé a már születése pillanatában idejétmúlt Hallstein-doktrinát. Waller Scheel, a bonni par­lament ellenzéki pártjának, a szabad demkoratáknak (FDP) elnöke nyíltan meg is mond­ta véleményét a Hallstein- doktrináról. így hangzott: »Ha Bonn nem szabadul meg ettől a nehezéktől, külpo'itikai lehe­tőségei alaposan csökkennek«. NEM MONDTA KI a mon­dat másik felét, amely vala­hogy így hangzik: ha viszont hajlandó megszabadulni ha elfogadja a status quót, a po­litikai realitásokat és elismeri a Német Demokratikus Köz­társaság állami létét, s ami ettől elválaszthatatlan: elis­meri az Odera—Neisse határt, továbbá aláírja az atomstop- szerződést, törvénytelennek minősíti az 1938-as müncheni paktumot, ezzel tanúbizony­ságát adja, hogy csakugyan hozzá akar járulni az európai béke és biztonság megteremté­séhez. Barabás Tamás Adminisztrátorokat, gépírókat és árukísérő azonnali belépéssel (FELMES Jelentkezés: FÜSZÉRT-fiók, Siófok, Bajcsy-Zs. u. 36. sz. (34284) 2 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. június 1.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents