Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-14 / 108. szám

„Meghosszabbítom a fiatalságom“ Közvetlen, barátságos em­ber. Melegség árad a szemé­ből. De ha azt mondja — szá- zad, vigyázz! — mint a kőszik- la, olyan mere­vek a vonásai. Fegyelmezett, kimért mozdu­latokkal ve­zényli a száza­dot — Illetve most már a zászlóaljat — helyesbít Bra- danovics Lász­ló, az “öreg« ifjúgárdista. Hogy miért »öreg-«? Mert 1957-ben, tehát a hivatalos megalakulás (1958) előtt már egy évvel az élcsapat tagja volt Kaposváron. Több mint egy évtizede ifjúgárdista. — Hát igen, az ifjúgárdista annyit jelent, ifjú, elvhű, be­csületes KISZ-es. Jómagam már nem tartozom a tizenéves ifjúgárdisták közé, de kell a tapasztalt, öreg harcos a fiata­lok mellé. Ügy érzem közöttük meghosszabbítom a fiatalsá­gom. — Az ifjúgárdában ez lehet­séges? — Szerintem igen. Ügy ér­tem, hogy csak az legyen gár­dista, aki a szórakozását, a ki- kapcsolódását is itt keresi, ta­lálja meg körünkben. Sok munka és fáradozás vár az ifjúgárdistára, de megéri. Én úgy érzem, végleg megtaláltam az életcélom a gárdában. A régi, »harcos esztendők«, a sok apró győzelem, siker elég alapot szolgáltatott ehhez. De aká most lép be, azt nem tud­juk hol fogadni. Nincs a gár­dának egy szobája, ahol elvé­geznénk a munkát, a »leckét«, ahol hetenként néhányszor összejöhetnénk táncolni, tár­sas játékozni. Ügy tudom, az Ifjúsági Há­zat annak idején éppen a gár­disták hozták rendbe — Igen. Társadalmi munká­ban. Ha pénz kellett valamire, egyik nap vagont raktunk mindnyájan, másnap festet­tünk, takarítottunk, folytattuk a munkát. Más volt akkor. Köszönő szót se vártunk érte. Ügy éreztük, nagy szolgálatot teszünk az ifjúsági szövetség­nek, a városnak. Ma sem jut eszünkbe, hogy jó tett helyé­be... Szűkösen vannak az- If­júsági Házban is, de valami megoldás csak kellene. Az én tizenegy mozgalmi évemmel nem tudom lelkesíteni, szóra­koztatni a mai tagságot. Bradanovics László, az Oleg Kosevoj városi ifjúgárda-zász- lóalj katonai kiképzője. Ami­kor 1962-ben leszerelt a hon­védségtől, ismét visszatért a gárdisták közé. Azóta ő a »ke­mény ember« a gárdában. — Enélkül nem lenne rend és fegyelem. Alapfokú katonai kiképzést kapnak a gárdisták. Mindent meg kell tanulniuk, ami eredményessé teszi mun­kánkat Két és fél éve a BM ifjúság- védelmi csoportjának is tagja. — Különösebbet nem tudok mondani feladatkörünkről. Nem is beszéltek róla szívesen. De azzal eldicsekszem, hogy nem egy olyan fiatal lett ifjú­gárdista, méghozzá kiváló ifjú­gárdista, akit mi figyeltünk, ellenőriztünk, segítettünk a jó és helyes útra. Azt hiszem, tö­rekvéseink legszebb bizonyíté­ka és a legnagyobb ajándék is ez. A gárda katonai kiképzője a Kefe- és Műanyagipari Vál­lalatnál dolgozik. Nemrégen került ide, azelőtt a Finom- mechanikai Vállalat száztagú KXSZ-szervezetének a titkára volt. Terve, hogy tovább ta­nuljon. Ősszel a Gépipari Technikumban fölvételezik. Egy ötéves kislány és egy egyéves kisfiú, boldog édes­apja Hobbyja a horgászás. — Több mint hobby, szen­vedélyem — mosolyodik eL Felülök a motoromra és kime­gyek a Balatonra. A tavon mintha kicseréltek volna. Né­zem az ezüstös hullámokat, s valami végtelen csönd és nyu­galom van bennem. Ezért sze­retem a horgászást Reggelig is elüldögélek a bot mellett Ennyit a »kemény ember« is megengedhet magának. Bán Zsuzsa Jugoszláv pedagógusok cserelátogatása Kaposváron A Berzsenyi Dániel Általá­nos Iskola vendégeként teg­nap délben Berkics József is­kolaigazgató vezetésével negy­vennyolc tagú jugoszláv pe­dagóguscsoport érkezett Ka­posvárra a bjelovári Milan Bakic Baja általános iskolá­ból. Barcson, az új határátkelő- helyen Embersics Imre, a vá­rosi tanács művelődésügyi osztályának vezetője, Magyar Sándor, a Berzsenyi iskola igazgatója és Bálint László szakfelügyelő fogadta reggel a vendégeket, majd Szigetvár megtekintése után érkeztek meg megyeszékhelyünkre. A Berzsenyi Dániel Általános Iskola tanulói virágcsokrok­kal köszöntötték a jugoszláv vendégeket, majd Fekete Pa­ris Lajosné, az iskola párttit­kára mondott üdvözlő beszé­det. Ebéd után a vendégek megtekintették a Kalinyin la­kótelepi óvodát, a Munkácsy Mihály Gimnáziumot, a Pal- miro Togliatti Megyei Könyv­tárt és a Zója Nevelőott­hont. Este szakmai és baráti beszélgetésen találkozott a két iskola tantestülete. Jugoszláv vendégeink ma reggel Balatonföldvárra utaz­nak, délelőtt Tihany neveze­tességeivel ismerkednek meg, holnap Budapestre látogatnak el, majd egy-egy napos bra- tislavai, bécsi kirándulást tesznek. A Berzsenyi Dániel Általá­nos Iskola tantestülete jú­nius közepén viszonozza a bjelovári pedagógusok látoga­tását. H. B. Egy népi játék születése Kis falu kis iskolájában A falu Istvándi, a szokás: Mai fiatalok énekelték és Tanító néni, de szép!... — tanít a Csornai-házaspár, a fonó: Egykor fontos házi- játszották el a járási művé- mondták és tán soha nem Barcson, a járási székhelyen ipari tevékenység, ma fele- szeti bemutatón. Vezetőjük, a erezett örömmel ízlelgették hallottam: áldozatos, szép désbe hulló hagyomány, munkát végeztek egy régi he- amely írásban és színpadi já- lyi népszokás bemutatásával, tékban mégis fennmaradt. gyűjtő, a szerkesztő és beta­nító egy személyben Csornai dúdolták mint újat. A tánc­ban Kozma Ákosné kartárs­istvánné. Törékeny, szőke, fi- nőm s~egített> a szokásanyag 4 kisfiú, akivel ezek a dolgok megestek, hat­éves volt, és nagyon szeretett sétálni. De apu és anyu csak este jöttek haza, nagymamának meg fájt a lá­ba. Ezért a kisfiú az erkélyen állt naphosszat és bámulta az utcát. — Gyere enni, aranyom.' — kiáltotta nagymama. A kis­fiú nem mozdult. Arcát a rácsra nyomta és elmélyülten pislogott a mélybe. Nagymama kijött a vajas kenyérrel. — Miért nem jössz enni, bogaram? — kérdezte. — Nézem az elefántot! — mondta a kisfiú. Nagymama meghökkenve nézett szét az utcán. — Hol látsz te elefántot? — Mindig erre sétál! — Már megint füllentett. Az utcán nem sétál csak úgy egy nagy elefánt! — Ez gyerekelefánt volt! — Talán játékelefánt — vélte a nagymama. A kisfiú megrázta a fejét. — Igazi kis gyerekelefánt volt. Akkora, mint a ház! In­tegetett az ormányával és azt mondta, szia, kisfiú, gyere velem sétálni. — Itt nincs semmiféle ele­fánt, ne beszélj butaságot! — Belebújt a kukába! Min­dig elbújik szegény, ha nézik. Nem szereti, ha nézik. — Még ilyet! — csodálko­zott a nagymama. — Miért nem szereti? — Mert idegesíti, hogy nem látják. Téged is idegesí­tene, ha nem látnának! — Bizonyára — mondta nagymama csüggedten. ' — Ha elmégy, megint elő­jön és sétál. — Edd meg a vajas kenye­ret, bogaram. — Nem vagyok éhes. — A kiselefánt mindig megeszi a vajas kenyeret. — Az elefánt nem eszik vajas kenyeret, csak édes bam busznádat! — Igen! — mondta nagy­mama keserűen. — Még sze­Szia, kiS’jfiá rencse, hogy itt mindenütt annyi az édes bambusznád! — Hol látsz te itt bambusz­nádat? — kérdezte a kisfiú. — Ott, ahol te elefántot! — mondta nagymama sértődöt­ten. — Itt nincs bambusznád! — mondta a kisfiú szigorúan. — Nincs ez jól sehogyse — sóhajtott nagymama. — így nem lehet gyereket nevelni! □DD — Aki nem szereti a spe­nótot, űz kicsi marad! — mondta a nagymama délben. — Egyed bogaram, te vagy a legsoványabb kisfiú a vi­lágon. A kisfiú kavar gáttá a spe­nótot. Ügy látta, sehogyse fogy, hanem inkább szaporo­dik — Erre repült két aranyos kis papagáj — mondta. — Igen? — szólt a nagy­mama szórakozottan és pél­damutatóan kanalazta a spe­nótot. — Az egyik sovány volt, a másik meg kövér — folytatta a kisfiú. — Egyél mondta a nagy­mama. — Integettek a szárnyuk­kal és azt mondták, szia, kis­fiú, gyere velünk sétálni! — Igen — sóhajtott nagy­mama. — Ezt már tudom. — A sovány kis papagáj átrepülte a házat, A kövér kis papagáj csak akarta, csak akarta, de nem bírta a szár­nya. — Egyél már! Neked nem kell repülni — mondta a nagymama mérgesen. — Te nem sajnálod a sze­gény kis kövér papagájt? — kérdezte a kisfiú szomorúan. — A papagájok nem röp­ködnek csak úgy kedvükre, mert megfogja őket a macs­ka. — A macska nem tud rö­pülni! — Ki hitte volna — mond­ta nagymama. — De akkor is megeszed a spenótot! — A sovány kis papagáj ráült a kéményre és csúfolta a szegény kis kövér papagájt, így csúfolta: Úgy kell, ká­posztába hús kell, mért ettél annyi spenótot! A szegény kis kövér papagáj meg csak sírt, mert nagyon szégyellte, hogy még egy vacak házat se tud átrepülni! A kisfiú sírni kezdett, mert igen sajnálta a szegény kis kövér papagájt és könnyei belepotyogtak a spenótba. i — Ne sírj! — sóhajtott még nagyobbat a nagymama. — De az igaz, így nem lehet gyereket nevelni. □ □□ — Mi lesz ebből a gyerek­ből? — kérdezte a nagyma­ma este. — így nem lehet gyereket nevelni. Mire haza­értek, alszik. És mikor fog­lalkozzam vele? Annyi a munkám, hogy nem érzem a lábaimat estére. — Mit csináljunk, mama. ha kell a pénz? — mondta anyu fáradtan. Nagymama arca kipirult. — Ma mindenütt égetni kellett a villanyt, hogy abba­hagyja az ugrást. Miért ugatsz, bogaram, kérdeztem. A kiskutya, aki mindig erre sétál, azt mondta, szia, kis­fiú, gyere velem sétálni! — Elénk a fantáziája — mondta anyu még fáradtab­ban. — De ez a kiskutya fél a sötétben, fiam! Ez a kisku­tya azt hiszi, hogy a mor- máncs áll a háta mögött és meghúzza a fülét, ha nem ugat folyton. Még mindig zúg bele a fejem — panaszolta a nagymama. — Ha jól tudom, ez a ma­ma szavajárása: Vigyen el a mormáncs! A mormáncs né­met szó elferdítése, halálem­bert, illetve halált jelent! — mondta apu és megtörölte száját a spenót után. — Jó, te csak tarts nekem nyelvészeti előadást, fiam! Nektek meg lesz autótok és egy örökké füllentő gyereke­tek! — Ez túlzás, mama! A gye­rek nem füllent, csak nagyo­kat mond, mint minden gye­rek ebben a korban. Nemso­kára sétálhat kedvére eleget, az ősszel iskolába megy. Ott majd leszoktatják a füllentés­ről! — mondta apu és kinyi­totta az újságot. □ □□ A kisfiú boldogan ment is­kolába. A második nap már egyedül is hazatalált. Sétál­hatott kedvére. Nagymama meg türelmetle­nül leste a csengőt minden délben. — Na végre! — mondta ilyenkor> megkönnyebbülten és sietett ajtót nyitni. Nem akart hinni a szemé­nek. Egy fejebúbjáig piros kisfiú állt előtte. — Hát te? — kiáltott nagy­mama és összecsapta a kezét. — Szia, nagymama! Ezt a tanító néni küldi neked! — mondta a kisfiú és nyújtotta az ellenőrzőjét. Nagymama rosszat sejtve rakta orrára a szemüvegét. A tanító néni azt írta, saj­nálja, hogy a gyerek ruhája így bemaszatolódott, de mire észrevette, a kisfiú minden piros krétát felkent a táblára. — Ezt a szégyent! — ke­sergett nagymama —, hogy csinálhattál ilyet? — A tábla azt mondta, szia kisfiú, nagyon szeretem a pi­ros krétát! — Ó! — mondta a nagyma­ma és nem tudott többet mondani. Mihályi Margit nőm vonásé fiatalasszony. Arra kérem, mesélje el, ho­gyan született az Istvándi fo­nó? »A legtöbben még soha nem álltak színpadon. Ta­valy népi tánccal szerepel­tünk: nem valami fényesen, kemény kritikát kaptunk ér­te. Hát bizony nem esett jól, de — mondtam — siránkozás helyett inkább azt nézzük: hogyan és mit lehetne job­ban? Nagyon szeretem az örege­ket. Mindig érdekelt, hogyan éltek régen, milyen volt az ő fiatalságuk? Innen ered a népi játék gondolata is. Itt, Istvándiban szőttek, fontak. Idevalósi vagyok, végigjár­tam a falut és meséltettem az betanítása pedig már köny- nyebb volt. A szokás másképpen ala­kult a társadalmi válaszfala­kon innen és túl... Szegé­nyebb házaknál csak dolgoz­tak a lányok, s a gazda este megkínálta őket — ha volt mivel. Itt elmaradt a fonóbál és a zajos, vidám mulatság. Gazdag háznál reggeltől dol­goztak. közben folyt a mese, a pletyka, az álomfejtés — álmoskönyvből. Estefelé jöt­tek a legények. Tréfálkoztak, incselkedtek, zálogot szedtek. Aztán maszkások érkeztek, be­tyáröltözetben. Erre sok be­tyár volt, s emlékezet sze­rint ki szeretőt is tartott, az tőle kapott kendőt viselt a derekán. Ezt a műsorban a öregeket; a fonásról, ifjúsá- tS2 jk matgondozó;a Mó_ guk oroménál. Szívesen em- ricz Dezs- eleven(tette meg lekeztek... Betyárballadát énekelt. Azt, Az adatközlések, a dalok, h „Csali Písí ,m be_ táncok es szokások jobbara megy a csárdába...- öröm­megegyeztek. Mikor a kor be- mel és szoroalommal járt a - ^pyeztetnf. próbákra. Nem is sejtettük, hogy ilyen tehetség rejlik rendszerezni a gyűjtést. Bi­zony a dalokkal problémám volt. Háromnegyedében mű­dalokat ismertek és énekel­tek itt Fonóban. A népzenei válogatásban dr. Király La­josné segített. Újra körüljár­tam az öregeket: régi keletű somogyi dalokat dúdoltam, ismerik-e? Némelyiket is­merték, azoknál maradtunk, így alakult ki a játék zenei anyaga«... iNexmcgen hosszú vita zaj­lott az irodalmi folyóiratok­ban a magyar népdalról. Kell-e a népdal a mai fiata­benne. Nagy sikere volt: ez a ballada külön díjat kapott az ő előadásában. Végül is ebből az anyagból szerkesztettük meg a fonót. A tánc kivételével sok segítsé­get kaptunk a iMtinka Műve­lődési Házban Henkel Zoltán­tól. Királynétól és Vértes Ele­memétől. A követelmény sze- ”’>< a gyűjtés anyagát művé- énnv°l szükséges feldől­ni és s*'■ -adva állítani. A izottság »kiváló« minősítése alapján ez sikerült.« A vállalkozás tehát sikeres lóknak, vagy kongassuk meg volt: s'került leírni és bemu­a harangot fölötte? Némelyek szerint csak az ún. »folk- beat« elemeiben él tovább a népdal. Mások úgy látják — és helyesen látják —, hogy van természetes igény a mai fiatalokban erre is, de szíve­sen éneklik eredeti népda­lainkat is. Az istvándi fiata­lok ezt igazolják. »... Az olyan kimondhatat­tatni egy régi néphagyományt. S ezalatt a közös munka, a pezsgő izgalmak öröme az egész falut, az egész KISZ- szervezetet megmozgatta. A törékeny, kékszemű fiatalasz- szony egészségét azonban egy kicsit megviselte a megeről­tető munka. Ottjártamkor ép­pen betegszabadságát töltöt­te: pihennie kell. Dé közben lan öröm volt nekem, amikor már új témán gondolkodik: ezek a KISZ-es fiatalok rá- »Régi vágyam egy népiiro­csodálkoztak egy-egy ismeret- talmi színpad eg1 népkölté- len ismerős dallamra. »Meg- szeti, népzer."'- összeállítás, rakják a tüzet, / Mégis el- »Esteledik n taluban...« — aluszik, / Nincs az a szere- ez i°~~ lem, f Ami el nem múlik« . Jl U (j ) I NÉPLAP Szerda, 1969. május 14.

Next

/
Thumbnails
Contents