Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-13 / 107. szám
CEAUSESCU: „A nézeteltérések átmeneti jellegiek“ Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, az államtanács elnöke fogadta Tinzo Bettizat, a Cor- riere Della Sera című olasz lap külpolitikai kommentátorát és válaszolt kérdéseire. A kommunista és munkáspártok júniusban Moszkvában összeülő világértekezletéről szólva Ceausescu kijelentette: a román párt abból a meggyőződésből indul Ei, hogy a kommunista és munkáspártok növekvő szerepet töltenek be a társadalmi fejlődésben, nagy jelentőségű e -tártok állásfoglalása és szava a nemzetközi problémák megoldásában. Ennek a jelentőségnek megfelelően a kommunista és munkáspártok egységes és szilárd együttműködésre törekszenek az antiimperialista harcban. Ez a szolidaritás csak olyan alapon lehetséges, hogy tiszteletben tartják mindenegyes pártnak ama jogát, hogy maga határozza meg tevékenységét saját népe, egyszersmind a szocializmus és a béke ügye érdekében. A kommunista és munkás- mozgalomban meglevő ellentétek — mondotta —, nézetünk szerint időleges jellegűek és úgy látjuk, hogy mindaz, ami egyesíti a kommunista és munkáspártokat — a marxista—leninista ideológia, a szocializmus és a kommunizmus építésének közös célkitűzései — határtalanul hatalmasabbak bármiféle ellentétnél. Ebben a szellemben fejleszti a román párt kétes sokoldalú kapcsolatait mindegyik párttal és ebben a szellemben vesz részt a moszkvai világértekezlet előkészítésében. (MTI) Kiéleződtek a fiai* Dél-Wietnaonbam Telje» késxültaégben a rendőrség A DNFF bombái és gránátjai robbantak vasárnap és hétfőn Saigonban. Kiújultak a harcok eközben az ország más térségeiben is — és a fokozódott harci tevékenységre való tekintettel — a délvietnami rendőrséget teljes készültségbe helyezték. Saigonban az összecsapások vasáimap este kezdődtek. A partizánok bambát hajítottak Ehno Zumwalt amerikai altengernagy rezidenciájára. A robbanás nagy anyagi károkat okozott, de az altábornagy nem tartózkodott a lakásán. Helyi idő szerint hétfőn 3,10 órakar hatalmas detonáció ráz- fcodtatta meg a főváros negyedik kerületét. Ä rendőrség mindeddig nem tudta megállapítani, hogy a robbanást milyen típusú fegyver okozta Mindössze annyit közölt, hogy három épület megsemmisült és hat személy életét veszhette, kilenc pedig megsebesült. A legdrámaibb fejlemény vasárnap este történt mindössze hat háztömb távolságra az elnöki palotából. Partizánok aknavetőt állítottak fel az egyik elemi iskolában és onnan tűz alá vették az elnöki palotát, valamint az egyik közeli rendőrállomást. Az első jelentések szerint a rendőrállomás egy része romba dőlt A fővárosban kirobbant harcokkal egyidejűleg heves ösz- szecsapások folytak Dél-Viet- nam más térségeiben is. A DNFF egységei 31 ellenséges célpontot vettek tűz alá. Támadás érte Hűét, Vietnam ősi császári városát is. Egy amerikai szóvivő kijelentette, hogy e támadások 130 halálos vagy sebesült áldozatot követeltek. Pleiku és Da Nang körzetében az amerikaiak összesen harminc halottat veszítettek. Thieu elnök hétfőn az elnöki palotában rendkívüli ülésre hívta össze a nemzetbiztonsági tanács tagjait. A DNFF egységei által indított újabb támadássorozat megvitatására. Egy amerikai katonai szóvivő szerint vasárnap a DNFF egységei légelhárító ágyúval lelőttek négy amerikai helikoptert és egy sugárhajtású vadászbombázót. A pilóták közül tizen meghaltak és tizenegyen megsebesültek. (MTI) Nasszer interjúja A Time amerikai hírmagazin hétfői száma interjút közöl Nasszerrel, az Egyesült Arab Köztársaság elnökével. A Time két szerkesztője megkérdezte Nasszert: Kész-e arra, hogy elfogadja Izrael állam létét — amennyiben az izraeli csapatokat kivonják, és tartós megállapodást sikerült elérni? Nasszer így yá- laszolt: »Ha sikerül kieszközölni egy emberséges megoldást, akkor elfogadom Izrael létezését, és hozzám hasonlóan fog cselekedni népem is.« A közel-keleti válság leküzdésének esélyeit latolgatva az egyiptomi elnök a következőket mondotta: -A Sinai-félszi- get megszállása két év óta tart. Hozzájárultunk ahhoz, hogy a Biztonsági Tanács 1967-es határozatának végrehajtásával békés eszközökkel oldódjék meg a válság. Izrael máig sem fogadta el a Biztonsági Tanács határozatát. Izraelben azt mondják, nem vonulnak ki a megszállt területekről addig, amíg nem ülünk le velük tárgyalni. Ml azonban erre nem vagyunk hajlandók. Ha most leülnénk tárgyalni csak úgy tehetnénk ezt, mint egy legyőzött nép, amely csak azért ül a tárgyalóasztalhoz, hogy megadja magát. Ezt pedig nem tehetjük meg.« Az 1967-es háborút megelőző határok esetleges módosításáról, a Jeruzsálem kérdéséről Nasszer kijelentette, hogy Egyiptomnak és Izraelnek a Sinai-félszigeten húzódó határaiban semmiféle módosítás nem történhet: ami pedig Jeruzsálemet illeti, »az arab Jeruzsálem teljes kiürítése mellett szállunk síkra« — mondotta Nasszer elnök. »Enélkül — folytatta — nem állhat helyre a béke. 1967- ben nem terveztünk háborút, most azonban háborúra kell készülnünk, tekintetbe véve azt a lehetőséget, hogy minden más megoldási kísérlet kudarcot vall.« AZ UINEN a kínai pártkongresszusról »A Kínai Kommunista Párt IX. kongresszusa előre kitervelt politikai bohózat volt, amelynek semmi köze sem volt egy kommunista párt- kongresszushoz, ahogyan ezt a marxista—leninisták értelmezik« — írja hétfői számában az Unen, a Mongol Népi Forradalmi Párt és a kormány lapja. A kongresszus összehívásával Mao Ce-tung csoportja népellenes, szocialistaellenes célt követett saját nagyhatalmi—hegemonisz- tikus terveinek megvalósítása érdekében — folytatja a lap. »A kongresszus megrendezői megsértették a párton belüli demokrácia szabályait, a küldettek választásának elvét. Egyszerűen összegyűjtötték a- at az embereket, akik kü- i sen kitűntek a »nagy ki mányos« iránti vak engedi ' ■ ességben. kongresszuson »tisztelet - 11 küldöttekként« jelen volt- ‘v azok a maoista terroristák, akik az Usszuri-folyó mentén szovjet határőrökre löt! k. — Mao és követői most a »KKP kongresszusa« cégére alatt utólag szentesítik a pártban és az államban általuk erőszakkal végrehajtott fordulatot. A maoisták által újonnan létrehozott »párt« platformját tekintve kispolgári-nacionalista politikai szervezet. A harc a Nagy Októberi Forradalom hazája, a Szovjetunió ellen, a lenini SZKP ellen, más szocialista országok testvérpártjai ellen; eze.. a fő feladatok, amelyeket a Mao-csoport az általa újonnan létrehozott szervezet elé tűzött külpolitikai vonalon — állapítja meg az Unen. — A »kongresszus« menete és dokumentumai bizonyítják, hogy nem minden ment simán, rendezői óhajának megfelelően. Ezért a »kongresz- szus« határozatai felhívást tartalmaznak, hogy folytassák a »kulturális forradalmat«. Voltaképpen ez azt jelenti, hogy Kínában a maoisták továbbra is üldözik és megcsúfolják a becsületes kommunistákat és a kínai nép legjobbjait. (MTI) Tűzpárbaj Egyiptomi erők és a Szuezi- esatoma keleti partját megszállva tartó izraeli alakulatok vasárnap több mint nyolc órán keresztül tüzeltek egymásra. Kairóban egy egyiptomi katonai szóvivő közölte, hogy az izraeli tüzérség Port Said városát lőtte. Egy ház romba dőlt, egy polgári személy meghalt, kilenc megsebesült. A UPI hírügynökség szerint az 1967-es háború óta most fordult elő első ízben, hogy az izraeliek közvetlenül Port Said városát lőtték. Egy jordániai katonai szóvivő hétfőn délután bejelentette, hogy jordániai erők az Abdullah király hídjának térségében, a Jordán völgyétől délre megsemmisítettek egy izraeli katonai járművet. A szóvivő elmondotta, hogy az izraeliek helyi idő szerint 14.15 órakor gépfegyvertüzet nyitottak jordániai egységekre, amelyek viszonozták a tüzelést. A szóvivő szerint jordániai részről nem voltak veszteségek a harminc perces tűzharcban. (MTI)-J*rank vihar Nyugat-Európában ismét lejátszódott egyike azoknak a nagy spekulációs hadműveleteknek, amelyek során valóságos új vagyonok születnek, s a tőkés országok központi bankjai is alkalmat találnak a maguk pénzügyi manővereinek lebonyolítására. Ezúttal a valutavihart De Gaulle francia tábornok-elnök visszavonulása váltotta ki. Emlékezetes, hogy múlt év novemberében a nagy frankválság idején a nyugatnémet kormány megtagadta a valóban »túlerős« márka egyoldalú felértékelését, amely nemcsak a franknak, hanem a fizetési mérleg nehézségeivel küzdő fontnak, sőt a dollárnak is segítséget nyújtott volna. Ezek után mindenki arról beszélt, hogy a frankot devalválni kell. De Gaulle azonban — elsősorban presztizsokokból — megtagadta a frank leértékelését és erőteljes devizakorlátozó intézkedéseket vezetett be Franciaországban. Ezek hetőségek vizsgálata során mindenekelőtt a nyugatnémet márka esélyeit kell megvizsgálni. A márka helyzete valóban rendkívül erős és pénzügyileg indokolt annak felértékelése. Ezt tükrözte, hogy a nyugatnémet központi bank vezetői (élükön Blessing, a bank elnöke) már novemberben is a fel- értékelés mellett kardoskodott. Akkor Strauss pénzügyminiszter a CDU—CSU nevében és Schiller gazdasági miniszter a szociáldemokraták szószólójaként egyaránt a felértékelés ellen foglalt állást. Őket elsősorban politikai meggondolások vezették. Amiatt aggódtak, hogy az újra megélénkült. nyugatnémet konjunktúra lelassul és ez a szeptemberi választások előtt kedvezőtlen helyzetet teremt. Ügy látszik, de Gaulle bukása és a választások közeledése megosztotta a »nagykoalíció« pártjait. Az információk azonban egyelőre nem világoStrauss pénzügyminiszter nagy feltűnést keltett nyilatkozata, amely szerint egy nemzetközi rendezés keretében Bonn hajlandó a márka 8—10 százalékos felértékelésére, erre az eshetőségre vonatkozott Miután továbbra is az a helyzet, hogy a márka felértékelését a frank devalválásához kötötték, indokolt a francia elképzelések vizsgálata is. Pusztán pénzügyi szempontból nézve a dolgokat, úgy tetszik, hogy a francia gazdaság vezetői készen állnak a frank leértékelésére. Ez ugyanis megóvná a még mindig jelentős francia aranytartalékokat a további lemorzsolódástól és versenyképesebbé tenné a francia exportot. Az időzítés azonban itt is nagyon lényeges politikai szerepet játszik. Először is: nem valószínű, hogy a június elején megtartandó elnökválasztásokig az ideiglenes vezetés döntésre szánná magát egy ilyen nagy horderejű kérdésben. Conrad Ahlers, a bonni kormány szóvivője sajtókonferencián közölte a nyugatnémet kormánynak azt az elhatározását, hogy nem értékelik fel a nyugatnémet márkát. (Telefotó: AP—MTI—KS) mindmáig érvényben vannak. Ilyen előzmények után szinte természetes volt, hogy De Gaulle távozása megmozgatja a pénzügyi frontot. Nyomban megindult a spekulációs tőke áramlása Bonn felé: a spekulánsok frankot, fontot, sőt dollárt adták el, hogy nyugatnémet márkát vásároljanak, mert meg voltak győződve, hogy bekövetkezik a felértékelés. Közben az egyes központi bankok a kulisszák mögött tárgyaltak egymással és különböző manőverekkel igyekeztek korlátozni a spekuláció hatását. Végül a spekulációs viharnak ideiglenesen az a bonni bejelentés vetett véget, amely szerint a minisztertanács hosszas vita után úgy döntött: jelenleg nem történik meg a márka egyoldalú fel- értékelése. Nyomban ezután a New York-i tőzsdén zuhanni kezdett a márka árfolyama. Persze ez a pénzügyi vihar egyáltalában nem tisztította meg a levegőt. A tények azt mutatják, hogy az egész, rövid lejáratú pániknak' nagymértékben spekulációs jellege volt. Az igazi, komoly döntés még várat magára. A lesak és nem is megbízhatóak. Annyi bizonyos, hogy Schiller és Strauss, a szociáldemokraták és a CDU—CSU álláspontja már nem azonos a felértékelés kérdésében. A nézetkülönbségek azonban valószínűleg csak az időzítéssel és más részletkérdésekkel kapcsolatosak. Minden jel arra mutat, hogy néhány döntő kérdésben a bonni politika csúcsain továbbra is meghatározott feltételeket. támasztanak. Ezek a ’elek szerint a következők: 1. Bonn nem egyoldalúan akarja felértékelni a márkát, hanem lehetőleg úgy, hogy azzal egy időben felértékeljenek más erős valutákat is (líra, svájci frank, holland forint), s ugyanakkor devalválják a francia frankot. Ez ugyanis lehetővé tenné Bonn számára, hogy a felértékelés miatt bekövetkező exportveszteségek Olaszország, Svájc és Hollandia viszonylatában ne érvényesüljenek. 2. Ha az említett országok — ami valószínű — nem hajlandók követni a márkát, szó lehet egy márka—frank megoldásról is. Tehát: a márkát felértékelnék, a frankot pedig devalválnák. Másodszor: egy új elnök — akárki Is az — nem kezdheti karrierjét úgy, hogy első jelentős döntése mindjárt a frank devalválása. Ez arra mutat, hogy a döntés julius vége felé vagy esetleg augusztusban következhet be — ha a nyugatnémet belpolitikai harcok során lehetővé válik a márka árfolyamának megváltoztatása a szeptemberi választások előtt. Ha a bonni csaták úgy alakulnak, hogy a márka árfolyam-változtatása a választások utánra tolódik, akkor a rendezés csak az őszi hónapokban várható. TIl.it minden kombinációt, ezt is egy »csipetnyi sóval« kell ftl-’ni. A nyugati pénzügyi rendszer jelenlegi helyzetében elképzelhető egy olyan drárrmi lefolyású pánik, amely minden reális kombinációt 1 elborít és kierőszakolja a fordulatot. A jelenlegi helyzetben azonban a valószínűségek arra mutatnak, hogy az árfolyam-változás nem egyoldalúan történik, hanem valamiféle nemzetközi rendezés keretében és nem azonnal, hanem a nyár derekától őszig terjedő időszakban. — le — Rockefeller latin-amerikai körútja Indiai körök és a „linóleum-ügy" Nelson Rockefeller New York-i kormányzó vasárnap este Nixon amerikai elnök különleges megbízottjaként latin-amerikai kőrútjának első állomására, Mexikóba érkezett. Rockefeller 23 latin-amerikai és karib-tengeri országba látogat el. Küldetésének az a célja, hogy tájékozódjék a térség politikai, gazdasági és társadalmi problémáiról és felmérje, hogy az Egyesült Államok »miként segítheti elő e problémák megoldását«. A New York-i kormányzót Mexico-város repülőterén Alfonso del Rosal polgármester fogadta. Nixon megbízottja megérkezése után Díaz Ordaz mexikói elnök rezidenciájára hajtott és ott azonnal megkezdte tanácskozásait az elnökkel. (MTI) Az AFP új-delhi tudósítója illetékes indiai körök véleményét idézi, amelyek szerint a vasárnap az Új Kína hír- ügynökség által közzétett cáfolat a kínai—szikkimi határon az indiai haderőkhöz intézett ultimátumról teljességgel nem felel meg a valóságnak. A kínai hírügynökség vasárnapi állításai szerint a kínai erők mindössze arra kérték az indiai határőröket, hogy távolítsanak eíy öt linóleumdarabot, amelyet egy erős szél kínai területre sodort. Az indiai verzió szerint valójában a kínaiak április 23-án és 24-én ultimátumot küldtek, követelve, hogy az indiai haderők vonuljanak vissza a Nat- hu-dombról, s amennyiben ezt nem teszik meg, a kínai hadsereg kénytelen lesz tüzet nyitni. Indiai körök kijelentették, hogy a kínaiak által hangszórón intézett ultimátumnak ezek voltak a pontos feltételei. Illetékes indiai körök ugyanakkor szkeptikusan fogadják azt a kínai jelentést, hogy Kína sohasem támad elsőnek. 2 SOMOGYINfiPLAP Kedd. 1969. atfjm U.
