Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-01 / 98. szám

Miért fé! a gyermek ? AZ EGÉSZEN KICSINY GYERMEKET, amikor kör­nyezetével ismerkedik, olyan ráhatások érik, amelyek fé­lelemérzetet kelthetnek ben­ne. (PL megüti magát, ami­kor járni tanul, vagy valami szúrós dologhoz ér, ami megsebzi stb.). Ezek a testi ráhatások emlékezetessé vál­nak számára, s legközelebb igyekszik elkerülni őket... Az ilyenfajta félelemérzet nem vele született, hanem a tapasztaláson alapszik és végeredményben hasznos. Am másfajta okokból is ke­letkezhetnek gyermekeinkben félelem-megnyilvánulások, amelyek nem jók, sőt káros kihatásúak. Nézzünk meg egyet-kettőt közülük... A gyermek pici korától kezdve szüleire, hozzátartozói­ra vaj» utalva... Tőlük kap­ja a táplálékot, a gondozást Nagyon rossz régi szokás, de némely szülő még ma is puszta kényelemszeretetből, kihasználva a gyermek »ki­szolgáltatottságát-«, úgy neve­li a gyermekét, hogy ijeszt­geti. A gyermek mozgását, annak állítólagos »rendetlen­ségét-«, »rosszaságát« úgy fé­kezi, nyesegeti hogy türel­mes, okos, magyarázó szó helyett ijesztgeti. — Ha még egyszer ezt csi­nálod, elvisz a mumus! Vagy: — Ha nem fogadsz szót, odaadlak a zsákos bácsi­nak... stb. Azután vannak olyan szü­lők is, akik nem számolva a gyermek életkori sajátosságai­val, olyan eseteket, rémtörté­neteket beszélnek el a gyer­mek füle hallatára, hogy ije­delmét, félelmet keltenek ben­ne. (Pl. háborús események, babonás hiedelmek stb.) AZ ILYEN ESETEK mély nyomot hagyhatnak a kisgyer­mek lelkében és sokáig elkí­sérik. Még az idegileg telje­sen rendben levő gyermekek­re is, hát még az ideges alka- túakra, a gyengébb idegze- tűekre. Ezért vannak olyan gyermekek, akik még 10—12 éves korukban sem mernek átmenni a szomszéd üres szo­bába vagy a sötét utca egyik oldaláról a másikra. A félelem okai lehetnek a nem gyermekeknek való köny­vek és filmek. Napjainkban a televízió nagyfokú térhódítá­sával különösen vigyázni kell, mit nézhet meg a gyermek: a kicsi és a nagyobb egy­aránt Már közhelyszámba megy annak hangoztatása, ami pe­dig sajnos igaz, hogy egyes krimifilmek után a gyerekek még akkor is megrezzennek, ha valaki erősebben rájuk szól. Sokan azt hiszik, hogy mivel a gyermek kicsi és még nem érti meg, amit lát, így nem is lehet káros reá. Ez nem így van! Mert lehet ugyan, hogy nem érti meg, amit lát, de az érzékeny ideg- rendszere mégis felfogja. Ide­gessé, nyugtalanná teszi, amit lát, a fáradtságról nem is szólva Kifejlődhet a gyermek féle­lemérzete a testi fenyítések miatt is. Sajnos, vannak szü­lék, akik már egészen kiskor­tól kezdve élnek ezzel a »le­hetőséggel« s ismét a meg­győző, okos és a megnyug­tató szó helyett, a nevelés nélkülözhetetlen eszközének tartják. Ez pedig nagyon rossz és káros nevelési mód­szer. Az állatoktól való félelem is állandó kísérője lehet gyer­mekeinknek. Erről azonban hamarosan maguktól is le­szoknak, ha látják, hogy pél­dául a háziállatok az ember hűséges segítőtársai. Nem elhanyagolható a ki­sebb és a nagyobb gyerme­keknél egyaránt az iskolai fe­leltetéstől való félelem sem __ A szülő ez ellen úgy vértez­heti fel gyermekét, ha rá­szoktatja a feladatok rendsze­res, lelkiismeretes elvégzésé­re, mert akkor nincs mitől félnie az iskolában. VÉGSŐ FOKON TEHAT: a félelem érzete nagyon sok do­log miatt kifejlődhet gyerme­keinkben. Bármelyik ok idézi is elő, mindegyik egyformán káros. A szülő feladata és kötelessége, hogy kiküszöbölje a félelemkeltő tényezőket. A megfelelő környezet megte­remtése a gyermek számára, a higgadt, magyarázó, meg­nyugtató okos szó minden gyermek számára szükséges is, amellett érthető és célraveze­tő is. A kisgyermekkorban kapott lelki sérülés egész életre kiható nyomot hagyhat maga után., B. B. Tavaszi festés A tavasz beköszöntésével az éles fényben döbbenünk rá, hogy elérkezett a nagytakarí­tás, a festés időszaka. A kel­lemetlenséggel járó nagy fel­forduláson kívül a legnagyobb gondot az jelenti számunkra, hogyan találjuk meg azt a színt, mely korszerű, új, kel­lemes és otthonos hangulatot varázsol lakásunkba. A belső tér ízléses kialakí­Az egészség és a zöldségfogyasztás A betegségek egy nagy cso­portját a helytelen, hibás, rendszertelen, tisztátalan vagy hiányos táplálkozás okozza. Helyes táplálkozással az ilyen ártalmak és károsodások jó része megelőzhető. A céltuda­tosan összeválogatott étrend­del szervezetét ellenállóvá, erőssé, egészségesebbé teheti az ember. A helyes táplálkozásnak a változatos étrend az alapja. Az étrend a zöldségfélék fel­használásával tehető valóban színessé, változatossá és egész­ségessé. A zöldfőzelékek és zöldsé­gek kalőriaértéke meglehető­sen csekély, legfeljebb 1—3 százalékos hiányos fehérjét és 1—5 százalékos szénhidrá­tot tartalmaznak, zsír pedig csak nyomokban fordul elő bennük Gazdag ásványi­anyag- és vitamintartalmuk teszi őket értékessé és az, hogy nagy mennyiségű rost­anyaguk útján a tápcsatorná­ra ingerlőén hatnak, annak mozgásait és nedvelváltozását serkentik A káposzta, zöldpaprika, pa­radicsom különösen értékes C- vitaminforrások A C-vitamin élettani szerepe az oxidore- dukciós — oxigént felhaszná­ló — folyamatok meggyorsí­tásából áll A sejtközi állo­mányra kifejtett hatás a col­lagen szövetek életerejét nö­veli; fokozza a csontosodást, gyorsítja a sebgyógyítást, ha­tására a csont- és porcszövet, a dentin és érfal épülése erő­södik a gyulladás viszont csökken. Ha a zöldség- és főzelékfé­lékről készített táblázatot néz­zük úgy találjuk hogy az említett káposzta, zöldpaprika és paradicsom 100 grammon­ként 30—100 mg C-vitamint tartalmaz, emellett azonban figyelemre méltók a káposzta 40—80, a paradicsom 50—100 mg-os Bl- és B2-vitaminérté- kei. A paraj, saláta, paradi­Kozmetikai kérdezz—felelek csőm, sárgarépa és pirospap­rika, a Cl-, Bl- és B2-vitamin mellett még sok karotint is tartalmaz, ami az A-vitamin előanyaga. i Külön kell szólnunk a bur­gonyáról. Igaz, fehérjetartal­ma csak 1,5—3 százaléknyi, de az teljes értékű és ezzel más növényi fehérjék hiányosságát is képes pótolni. A másik ér­téke az, hogy 100 grammon­ként 15—30 mg C-vitamint tartalmaz, és ez a héjában főzött burgonyában legna­gyobb mértékben megmarad. Kalóriaértéke elsősorban fon­tos teljes fehérje- és C-vita- mintartalma miatt. Érdemes elgondolkozni azon, hogy mennyivel egészségesebb lehetne az ember, mennyivel könnyebbé tehetné az emész­tését, maradandóbbá az ere­jét, ha céltudatosabban ter­melne és bővebben fogyaszta­na vitamindús zöldséget, fő­zeléket és gyümölcsöt, és fel­használná a friss termények­ben levő természetadta erőt Dr. B. L. tásához a formákon kívül je­lentősen hozzájárul a színek harmonikus megválasztása is, mely nemcsak a berendezési tárgyaknál, hanem az azokat körülvevő falaknál is fontos szerepet játszik. Elsősorban a helyiség mé­retbeli adottságait kell figye­lembe vennünk, mert a színek helyes összehangolásával meg­felelő térhatást tudunk elér­ni, sőt lehetőség nyílik az estleges aránytalanságok kor­rigálására is. A festés, akármilyen helyi­ségről van is szó, mindig a mennyezetig érjen. Ott, ahol a fal és a mennyezet íves haj­latban találkozik, a fal színét a hajlat aljáig kell felvinni, s ott simán, vonal nélkül — ami pontos munkát igényel — tisztán befejezni. Szobafestők arra hivatkozva, hogy a fal egyenetlen, hullámos, előszere­tettel hengerelni szoktak, kü­lönböző színekkel, ízléstelen mintákkal igyekeznek elrejte­ni a hibákat, pedig egy kis munkaráfordítással azokat ki­javítva, nemesen egyszerű, egyszínű, esetleg 2—3 szín­kombinációjú fal sokkal har- monikusabbnak hat. Alacsony, kis alapterületű, esetleg sötét szobát tanácsos tiszta fehérre festeni, ez azért is hálás, mert bármilyen szí­nű lakás-felszerelési tárgy számára a legjobb hátteret biztosítja. 1. Magas szoba esetében a mennyezet sötét tónusa ala­csony térhatást kelt. 2. Világos mennyezettel nö­veljük a magasságot. 3. Sötétebb falakkal szűkít­jük, 4. világos falakkal pedig tá­gítjuk a belső teret. Mindenesetre a falszínek megválasztásánál vigyáznunk kell arra, hogy a különböző textíliák, kárpitozott bútorok, szőnyegek, függöny és egyéb dekorációs elemek harmoni­kusan illeszkedjenek bele, ne­hogy rikító tarkaságot idéz­zünk elő. Sötétebb, napszegény szo­bákban a derűsebb, ún. mele­gebb színeket használjuk, mint a sárgászöld, sárga, na­rancsszín, esetleg egy-egy bú­tordarab vagy kép kiemelésé­hez — kisebb falfelületen — vörös színt is alkalmazha­tunk. A megnyugtató hatású, úgy­nevezett hideg színeket (kék, kékeszöld, zöld) olyan falfelü­leteknél alkalmazzuk, melyek­nél lényeges a megnyugtató^ pihentető szerep (pl. hálószo­bában). Ha festés előtt nem sajnál­juk a fáradságot a színek megfelelő összehangolására, hosszú időre biztosíthatjuk otthonunk derűs, kellemes hangulatát. B. J. Egyszerű receptek Sárgarépakrém. A megtisz­tított sárgarépát nagyon fi­nom reszelön pépesre, apróra lereszeljük. Egy kis citrom­lével és citromhéjjal ízesít­jük. Keményre vert, cukrozott tejszínhabbal elkeverve poha­rakba rakjuk, s hidegen tá­laljuk. Vitaminsaláta. Fele-fele ará­nyú, megtisztított karottát (sárgarépát) és almát leresze­lünk. Elvegyítjük egy citrom levével és ízlés szerinti meny- nyiségű porcukorral. Nagyon finom üdítő, frissítő csemege. Mézzel édesítve gyerekeknek még táplálóbb,' vitamindúsabb. Halaink tápláléka Eltömi-e a púder a póruso­kat? Ez a hiedelem már a múlté. Ez akkor fordulhatott elő, amikor a púdert még rizslisztből készítették. A mai púderek talkumból és egyéb ásványi alapanyagokból ké­szülnek, s erjedésmentesek. Ehhez adagolják a színező és illatosító anyagokat. A púder készülhet arcra, testre, van alapozó púder, púderrúzs, de- sodoráló és izzadsággátló pú­der. Miért válik foltossá az arc­kikészítés, sokszor már egy óra alatt? Rendszerint a zsí­ros vagy a túlzsírozott arcbőr okozza. Ezért az arckikészí­tésre használt krémeket és kozmetikai szereket a zsír- szegényebb készítményekből válasszuk ki. Először a víz­tartalmú nappali krémet ken­jük fel az arcra, erre jön az alapozó, esetleg az_ arcrúzs és végül a púder. (Ha az arc­kikészítés foltossá válik, sose próbálkozzunk a kijavításával, hanem tisztítsuk le arcunkat és készítsük ki újra.) Miért nem ajánlatos min­denkinek, hogy szappannal mosson arcot? A szappanok olykor a vízvezetéki vízzel is, a rendszerint kemény kútvíz- zel pedig még inkább, nehe­zen oldható mészmaradványo­kat képeznek, amelyek lera­kódnak a bőrre, beszívódnak a pórusokba. A lúgosabb vagy erősen illatosított szappanok különösen a száraz bőrűeknek nem ajánlhatók, mert kivon­ják a bőr zsírtartalmát. Arc­tisztításra hideg, vagy legfel­jebb langyos lágy vizet, zsí­ros arctejet vagy olajat hasz­náljanak. Eltávolíthatjuk-e saját ma­gunk is a mitesszereket? A mitesszereket ajánlatosabb szakképzett kozmetikussal el­távolíttatni, de ha nagyon elő­vigyázatosak vagyunk, magunk is megpróbálhatjuk. Először alaposan tisztítsuk meg ar­cunkat és kezünket is. Gőzö­léssel puhítsuk fel az arcbőrt (A gőzöléstől egymagában nem tisztul meg az arcbőr, és a tág pólusú vagy kis piros hajszálerekkel átszőtt bőrűek­nek tilos az arcgőzölés.) A fel­lazított arcbőrből ezután úgy távolítsuk el a mitesszereket hogy mutatóujjunkra gézt borítunk, s mialatt két kö­zépső ujjunkkal a bőrt fe­szesre húzzuk, mutatóujjunk­kal egyidejűleg óvatosan ki­nyomjuk a mitesszert. Igen fontos ezután a kitisztított pórusok fertőtlenítése. Egy kis vattacsomót nagy szesztartal­mú arcvízbe vagy felerészben vízzel hígított tiszta alkoholos oldatba mártunk és ezzel pu­hán átnyomjuk a bőrfelületet. (A kölnivel való fertőtlenítés­től különösen az érzékeny bő­rűek óvakodjanak, mert az al­koholtartalmuk ugyan fertőt­lenít, de az illat hatóanyaga könnyen kiütést, helyi gyul­ladást okozhat) Hogyan távolíthatók él az arcról a szőrszálak? Kitép- desni szigorúan tilos, mert et­től a szórpihe általában meg­erősödik. A kiszőkitést meg­próbálhatjuk 3 százalékos hid- rogénszuperoxidos vagy más szőkítő oldat alkalmazásával. Használat előtt azonban pró­báljuk ki a szert takart bőr­felületen, hogy nem okoz-e gyulladást Ha 24 óra eltelté­vel nincs reakció, nyugodtan alkalmazhatjuk. A kiszőkített szőrszálak alig láthatók. A szőrszálak gyérítésére kozme­tikusok alkalmazzák a gyan- tázást is, a szőrszálak tartós eltávolításának azonban jelen­leg egyetlen módja az epillá- lás; ennél az eljárásnál szá­lanként pusztítják el a haj­hagymákat. Hosszadalmas, de nem fájdalmas módszer, amit azonban csak bőrgyógyász vagy kozmetikus végezhet. F. £. Ha berendeztük az akváriu­munkat, betelepítettük növé­nyekkel és halakkal, gondos­kodni kell arról, hogy kielégít­sük halaink igényeit. Elsősor­ban táplálni kell őket, még­pedig vigyázva, hogy az éle­lem megfeleljen természetük­nek. Az akváriumi halak jó közérzete, egészsége — és ez­zel kapcsolatban élénksége, színpompája, szaporodási haj­lama — nem utolsósorban a helyes etetéstől függ. Ha pél­dáin túl sok kalóriát tartal­maz a táplálék, az a hal test­szöveteinek, ivarmirigyeinek elzsírosodásához vezet. Az etetéssel kapcsolatban két fontos kérdés merül fel: mennyit és mit etetünk? A halaknak — normális anyag­cseréjükhöz — fehérjéket, szénhidrátokat, zsírokat meg­határozott összetételben és váltakozó mennyiségben kell kapniuk. Ezenkívül szükségük van kiegészítő tápanyagokra: vitaminokra és szervetlen sókra is. Fontos szabály, hogy egy­szerre csak annyi táplálékot tegyünk az akváriumba. amennyit a halak nyomban el is fogyasztanak. A halak ter­mészetes taplálkozásmódjának többszöri, kisebb adagú etetés felel meg a legjobban. Az eleség megfelelő mennyiségét pedig tapasztalataink, meg­figyeléseink alapján állapít­hatjuk meg. Ha eleinte elő­fordul, hogy a beszórt eleség egy részét a halak otthagyják, a maradékot iszaplopóval azonnal távolítsuk el És ne felejtsük el azt sem, hogy többféle élő haltáplálékot csak szennyezett vízből lehet gyűjteni, tehát az akvárium­ba való beleetetés előtt csap­vízzel többször öblítsük át. Az élő haltáplálékok közül legnagyobb jelentőségű a cső- tű jóféreg vagy tubifex, ame­lyet egészben vagy összevágva adunk a halaknak. Ha egész­ben etetjük, csipesszel kihú­zunk a féreggomolyagból egy keveset, úgy visszük az akvá­riumba és megvárjuk, amig a halak odasereglenek, akkor engedjük el. Használható élő- eleség-etető is: ez átlyuggatott műanyag vagy üveg kosárka, amelyet a medence oldalához rögzítünk. A halak gyorsan megszokják és a lyukakon ki­mászó férgeket hamar felfal­ják. Kitűnő haleleséget gyűjthe­tünk plank tonhálóval város­széli kisebb tavacskákból, ár­kokból. Leggyakoribb közöt­tük a kis és nagy vizibolha (daphnia), különféle evezőlá- bű rákok, kerekesférgek. Ilyen táplálékot azonban csak olyan vízből gyűjtsünk, ahol nincse­nek halak, nehogy megfertőz­zük az akváriumunkat Sok olyan vízi gerinctelen állat van még, amely jól meg­felel akváriumi haltáplálek- nak. Ilyen például a televény- féreg (enchytraeus), a földi­giliszta, a sóféreg (anemia), a gyümölcslegyecske (droso­phila), a papucsállatka stb. Ezekkel változatosabbá te­hetjük halaink étrendjét, te­hát az »alaptakarmányok« kiegészítésére használhatók. A száraz halele ség csak az élő táplálék kiegészítésére al­kalmas — főleg télen. Ezek lehetnek kiszárított élő hal­táplálékok (vízibolha), vagy mesterségesen összeállított tápszerek. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. május 1. l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents