Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-11 / 106. szám

Amíg egy álom teljesült... — Ma is, új­én átélem azt a. napot, ami­kor — nem használok nagy szavakat — sorsdöntő for­dulat, válto­zás történt éle­temben. A Za­laegerszegi Já­rási Pártbizott­ságra hivattak. Azt hittem, a szokásos vasár­napi falujárás feladatairól tesz szó, de na­gyon meglepőd­tem, hallva a mellemnek sze­gezett kérdést: — Nem volna iedved tanul­ni ?.. Ha igen, szívesen javasolnánk a Kossuth Akadémiára!... Megilletödik, amikor a hu­szonegy évvel ezelőtti, szá­mára végtelenül emlékezetes beszélgetést felidézi. Hiszen ennek eredménye, hogy élete nem úgy folytatódott, ahogyan a nála idősebb falubeli em­bereké és mint szüleié is. Hanem úgy, ahogyan akkor sok ezer és tízezer fiatalé ha­zánkban. Tanulni? Volna-e kedve is­kolára menni? Testvéreivel, egyívásű barátaival, ha egy kis szabadidejük volt, mindig erről álmodoztak. Ott dolgoztak a zalaeger­szegi vasútállomáson pálya­munkásként. A nehéz síne­ket emelgetve, meg krampá- csolás közben és a szünetben másról sem esett szó, mint a tanulásról, várható jövőjük­ről. Faluja, a néhány száz lakosú Bazita. ekkor mégnem sok iskolát végzett emberrel dicsekedhetett... Vajon ők lesznek-e, akik megteszik ezen az úton az első lépése­ket? A tűzoltók szürke egyen­ruhája mindig nagyon von­zotta, * ezért azt kérte, ha le- hetrtjerre a pályára javasol­ják:.. Nehéz lenne még gon­dolatban is végigjárni azt a hosszú utat, amelyet mint hi­vatásos tűzoltó 1948 nyarától megtett. A legkisebb beosz­tásban kezdte... Az egyenruhát mint hiva­tásos tűzoltó Budapesten a Ganz Vagongyárban húzta először magára, ahová egy háromhónapos újanctanfolyam után tűzmesterként kinevez­ték. Járt aztán tiszthelyettesi iskolára, elvégezte a tiszti tan­folyamot, dolgozott a buda­pesti parancsnokságon, volt Szikszón őrsparancsnok. 1951­ben Kaposvárra helyezték, ő lett a város első állami tűz­oltó alosztály-parancsnoka. Innen került Nagykanizsára városi parancsnoknak, majd vissza Somogyba 1958-ban megyei parancsnokhelyettes­nek, 1961-ben pedig megyei parancsnoknak nevezték ki. Azóta is ö látja el ezt a tisztséget, mint alezredes ... Családi hagyománnyá lett náluk ez idő alatt a tanulás, az iskola szeretete. Bátyja rendőr őrnagy, öccse tűzoltó főhadnagy, s ő a polgári el­végzése után gimnáziumba jelentkezett, az érettségi sike­res letétele után az Állam és Jogtudományi Egyetemre, amit ugyancsak eredményesen vég­zett eL Kitüntetéseit nézegetem. A 10, a 15, a 20 évi munka után járó Szolgálati Érdemérem, a Tűzrendészeti Érem és a Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozata arról vall, hogy nagy felelősséggel gyakorolja hivatását. Gyakran voltam dr. Egyed Dezsővel nyári határszemlén. S ott láttam meg igazán, mi­lyen felelősséget jelent me­gyei tűzrendészeti parancs­noknak lenni, őrködni száz- és százmilliós népvagyon, tíz- és százezrek kis családi háza, más vagyonkája felett. Ott győződtem meg. látva a sza­bályok megsértése feletti jo­gos kifakadását, mennyire szenvedélyesen látja el fel­adatát Amikor a hibás gépek vezetőit vagy a cigarettavéget, égő gyufát eldobó embereket kioktatta, elmondva nekik könnyelmüsködésük milyen kárral végződhet... Nyugodt ünnepe, éjszakája jóformán nincs is. Mindig számítania kell arra, hogy pihenés vagy szórakozás köz­ben tűzhöz hívják, mentéshez. De ez a hivatásával jár, s mert ezt választotta, igyekszik erejéhez, tudásához mérten becsülettel teljesíteni felada­tát. Az a több száz ember, aki a napokban tanúja volt az Ady Endre utcában a tűzoltók megfeszített harcának a ka­posvári vegyianyag-raktárnál, ott láthatta dr. Egyed Dezső alezredest is. Átöltözni sem volt ideje, félcipőben, köny- nyű ingben rohant a helyszín­re. s térdig gázolva a vízben, a sárban és habban: oltotta, fékezte a tüzet, hogy a na­gyobb kárt megakadályoz­zák. Dr. Egyed Dezső nem felej­tette el, honnan indult, ki­nek köszönheti, hogy az egy­szerű vasúti pályamunkásból diplomás tűzoltó főtiszt lehe­tett 1947 óta kommunista. Akkor is járta a falvakat, ün­nepnapjait, pihenőidejét ál­dozva, hogy megfeleljen a párt bizalmának. Kilenc éve a belügyi szervek megyei pártbizottságának tagja és ak­tívája a megyei pártbizottság­nak is. Felelősségteljes beosz­tása mellett is talál rá időt, hogy a megyét járva hirdesse, terjessze pártunk politikáját... Szalu László Címnyomozás a postán Naponta köirülbelüi har­minc-negyven olyan levél ér­kezik a kaposvári postahiva­talhoz, amelynek a címzése pontatlan, s az úgynevezett si­ma kézbesítésbe nem kerül­het be. Ml lesz a sorsuk ezek­nek a küldeményeknek, mát tesz a posta annak érdekében, hogy a címzetthez mégis el­jussanak? Bizony nem egysze­rű azonosítani a hiányosan vagy tévesen címzett postai küldeményeket. Reggel felbontják az érkező postát s a küldeményeket kör­zetek szerint szétosztják, az is­meretlen című leveleket kü­lön rekeszbe teszik. Ezeket minden kézbesítő átvizsgálja, hátha tudja, hogy -hova tar­tana!:-. Ezután pedig a szó- leg^zorosabb értelmében vett nyomozás kezdődik. Lapozás a telefonkönyvben, telefon a tanácsra, gyakran a rendőr­ségre Sokszor érkezik olyan külde­mény, melyen címzés egyálta­lán nincs, csak a feladó sze­repel. Ebben az esetben a jó memóriájú törzskézbesítőké a szó. akik ismerik a kézbesíté­si körzetükbe tartozó lakókat, ismerik azok rokoni kapcsola­tait, tudják, hogy honnét szok­tak levelet vagy más külde­ményt kapni. Gyakran ilyen címvisszavezetés után kapja meg a címzett a levelét. S mi történik azokkal a küldemé­nyekkel, melyeken sem a cím, sem pedig a feladó nincs pon­tosan megjelölve? Ezeket Budapestre küldik, ahol egy bizottság felbontja a levelet, s annak tartalmából próbálják kideríteni akár a Címzett, akár a feladó szemé­lyét A címnyamoaás sok ember munkáját veszi igénybe, s gyakran hosszú időbe telik, míg kiderítik az illetékesek cí­mét. S mindezt a munkát a posta ingyen végzi. Néhány érdekes eset a cím- nyomozások közül. Egyik vasárnap délelőtt Pécsről érkezett vissza egy távirat »a címzett ismeretlen- jelzéssel. A kaposvári postahi­vatal kikézbesítette a vissza­érkezett táviratot a feladó­nak, mire az felháborodva sie­tett a postára, hogy panaszt tegyen. Egyben közölte az ügyeletes tisztviselővel, hogy ő húsz éve lakik Pécsen a táv­iratban feltüntetett cím alatt, s az csak természetes, hogy a saját lakáscímét tudja Amikor megmutatták a feladónak a sajátkező írását az eredeti táv­iraton, elképedve vette tudo­másul, hogy nem is olyan természetes, hogy a húszéves lakáscímét tudja, mert vala­mi egészen mást írt a távirat­ra. A kövekező eset a napokban történt meg. Csomag érkezett egy asszony nevére utca, ház­szám feltüntetésével. A házat egy-két hónapja lebontották, s a kézbesítőknek a név ismeret­ien volt A szállítólevél kéz­ről kézre járt, s az egyik pos­tásnak rémlett hogy a címzett xörzeti orvosnő, s két hónap­ja ment férjhez, s a férje ne­ve valószínűleg egyezik a cí­men feltüntetett névvel. Kez­dődött a nyomozás: telefon a rendelőintézetbe, semmit nem tudtak mondani. A rendőrség nyilvántartásában még a régi lakás címe szerepelt. A váro­si egészségügyi csoporton any- nyi támpontot tudtak adni, hogy a férj az egyik kaposvári nagyüzemben dolgozik. Né­hány nap telt bele. amíg a címzett férjével sikerült a kapcsolatot fölvenni. Néhány évvel ezelőtt, ami­kor a gyermekbénulás javá­ban tombolt az országban, külföldről érkezett egy széru­mot tartalmazó csomag a kö­vetkező címzéssel: név — utá­na Kaposvár és MYENRE A címzett nem lakott Kaposvá­ron. Tekintettel a csomag tar­talmára sürgősen meg kellett találni a címzettet. Végül az egyik távirász morzejelekből következtetett arra. hogy a ti­tokzatos szó: MERNYE. — Sok munkát és bosszúsá­got jelent egy-egy cím kinyo- mozása, de szívesen csináljuk. Dolgozóinknak nagyon jólesik az a sok köszönőlevél, amelyet egy-egy Anonymus küld a hi­vatalnak — mondja Csordás János postai főfelügyelő, osz­tályvezető. Horváth Mária ELŐZETEf LETARTÓZTATÁSBAN A VOLT ELŐADÓ Kisajátított tízezrek - kisajátításokból A közvélemény is súlyo­sabban ítél, ha »hivatalos« személy visszaél a munkakö­re nyújtotta lehetőségekkel, az ügyfelek jogi járatlanságá­val. Ezt mi is tapasztalhat­tuk, amióta kiszivárgott, hogy a városi tanács egyik volt dolgozója hivatali vissza­éléseket követett eL Egyedüli főszereplő A la cosság kisebb hányada ilyenkor hajlamos a túlzások­ra, a sértő következtetésekre, ami nem kis mértékben árt a tanács tekintélyének. Természetesen ez ellen minden józan gondolkodású ember tiltakozik, nem szabad engedni, hogy a megyeszék­hely életében komoly szere­det betöltő szervet alaptala­nul gyanúsítgassák, dolgozói­ra, vezetőire felelőtlen kije­lentéseket tegyenek. Ennek megakadályozására fogtunk mi is tollat, hogy még a bírósági tárgyalás előtt ismertessük olvasóink­kal, mi is történt valójában. A szennyes ügy egyedüli főszereplője Koszorú József, a város tanács építési és közlekedési osztályának volt előadója. Koszorút még a múlt év decemberében a ta­nácstól fegyelmi úton elbo­csátották, s ügyét átadták a rendőrségnek. Most előzetes letartóztatásban várja, hogy ítélkezzék fölötte a bíróság. Koszorú a város kisajátítá­sokkal és egyéni telek-meg­osztásokkal kapcsolatos fel­adatokat végzett Az egyez­ségi tárgyalásokat — néhány esetben az igazgatási osztály megkerülésével — egyedül ő folytatta, minden bizonnyal célzatosan. 1966 óta dolgozott a tanácson; rövid idő alatt fölismerte, hogy törvénytelen úton-módon jelentős anya­giakra tehet szert S a felis­erencrirfhiklóí­n jnmh 20. — Amíg a közösségért gür­cöltem a munkahelyemen, ad­dig egy erkölcsi csatornatöl­telék rendszeresen rosszalko­dott a feleségemmel. Sőt azon túl, hogy kizsákmányolta Ka­rola bájait, más módon is zül­lésbe vitte azt a szegény asz- szonyt. Rászoktatta a tömény­szeszre és megtanította ciga­rettázni. Most semmire sem érek rá a hivatalos munkán kívül, főorvos elvtárs. Minden szabad percemet arra kell használni, hogy kiverjem Ka­rolából ezeket a rossz szoká­sokat Kár, hogy a csábítót nem apríthatom fel kacsaele- ségnek. De akárki is az az un­dok kankutya, kívánom neki, hogv minél hamarabb a ré­szegek járjanak vizelni a sír­jára. Szavaim drámai hatást te­hettek a főorvosra. Sápad- tabb lett a tüdőbajos molnár- legénynél is Több említés nem esett sem a tanfolyamról, sem az Alfa Rómeóról. Hosszú időn át mindössze annyi változást tapasztaltam a főorvosnál, hogy elfelejtette fogadni a kö­szönésemet Erre fői én meg a köszönést felejtettem el. Mígnem így szólt hozzám szi­gorúan: — Illés, maga igen rossz ga­rázsmester. Nem képes fe­gyelmet tartani az emberei között. Ha például viccet me­sélnek, maga velük együtt ne­vet. Ez a lealacsonyodás hát­rányos következményekkel járhat önre nézve. — Engem viszont hizlal a nevetés — feleltem. — Most éppen rossz bőrben vagyok, tehát ezentúl sem fogok ki­jönni a garázsból, ha a kol­légáim viccet mesélnek. Ha ez véletlenül zsenirozná a főor­vos urat, szívesen ülök visz- sza a volán mellé. — Kívánsága számomra pa­rancs — közölte hűvösen Ven­del, és én máris újra mentő­sofőrnek érezhettem magam. Attól kezdve, hogy Lila öcsi bigámiával vádolt, naponta több alkalommal különösen kegyetlen módon kivégeztem a főorvost Amikor kifogytam a válogatott halálnemekből, elölről kezdtem az egészet A bosszúállás eme fajtája ren­geteg munkát adott fantáziám­nak és végül egészen meg­nyugtatott Rémtetteim elkö­vetése után hűvös fölény jel­lemezte viselkedésemet, amely lassan-lassan gyűlöletté vál­toztatta Vendel alattomos kár­örömét Miután meggyőződtem immár nyílt gyűlöleté rőt bi­zonyossá vált előttem, hogy az erkölcsi győzelem az enyém, vagyis érdemes volt kezdettől fogva hinni Karola becsületé­ben. A teljes diadal tudatában éltem a mentősofőrök komoly életét, s nem vágyakozva töb­bé a kétes nagyság után. Éppen magamra találásom szerencséjén elmélkedtem, amikor közölték velem, hogy jelenjek meg a fegyelmi bi­zottság előtt. Leültem tehát a piros drapériával takart asz­tal elé, amely mögött három igazságtevő képviselte velem szemben a Rendet és a Tör­vényt Kettő idegen elvtárs, a központból, a harmadik pedig maga a főorvos. — ön lenne Üllös Fábián? — kérdezte némi kellemes csalódottsággal az elnök, aki nyilván nem remélte, hogy ennyire megnyerő külsejű egyén lesz a fegyelmi áldo­zata. — Az a panasz merült fel ön ellen, hogy vezetőivel szemben destruktív magatar­tást tanúsít, iszákosságával rendszeresen megszegi a szo­cialista munkafegyelmet, rá­adásul rongálja a társadalmi tulajdont Elismeri a vádak jogosságát? Emelt fővel néztem az el­nök szemébe. — Tisztelt bizottság, most én lennék a huszadik század legjobb garázsmestere, ha to­vábbra is tűrném, hogy fel­szarvazzon a feleségem. Igaz, egy-két fröccsöt megiszom na­ponta, de mivel mostanában úgyis alacsonyan szabják meg a borok szeszfokát, kocsmai kiadásaimat joggal tekinthe­tem a békekölcsönjegyzés egyik sajátos formájának. Ami pedig a társadalmi tulajdon rongálását illeti, ennek még a fogalmától is iszonyodom, nemhogy gyakorlására vete­mednék. Ez a vád tehát ab­szolúte nevetséges. — Nevetséges? — kérdezte szinte dalolva Vendel főorvos. — Ha nevetséges, akkor ad­jon számot róla, hogy mitől lyukas a sofőrbundája a bal könyökén? Ilyen fordulatra nem számí­tottam. Csakugyan lyukas volt a bundám bal könyöke. — Ha óhajtja a tisztelt fe­gyelmi bizottság, ide hozom a bundám — vágtam ki magam. — Nincs azon semmiféle lyuk. — Hát csak hozza ide — biztatott nyájasan Vendel. — Akkor majd a tárgyi bizo­nyíték fényében győződik meg arról a fegyelmi bizottság, hogy maga örökké a söntés- pultra támaszkodik a bal kö­nyökével, amíg a jobb kezé- zében a fröccsös poharat tart­ja (folytatjuk) mérésből bűncselekmény szü­letett. Kétszer húszezer, illetve kétszer negyvenezer Koszorú 1968 nyarán a Ju­tái úti kisajátítási eljárás ke­retében találkozott özv. K. D.-nével, akinek 523 négy­szögöl ingatlanát is érintette a tervezett kisajátítás. A tár­gyalások során megállapod­tak abban, hogy egyenként húszezer forintos áron a te­lekből kétszer kétszáz négy­szögölet értékesítenek — ez az asszony pénztárcájának sem mindegy. Koszorúnál gyakran jártak ügyfelek, akik házat akartak építeni, és ehhez házhelyet kerestek. Két ilyen szándékú ügyfélnek ajánlotta fel meg­vételre özv. K. D.-né parcel­láit. A vételár azonban nem húszezer, hanem negyvenezer forint volt kétszáz négyszög­ölenként Koszorú el is készí­tette az adásvételi szerződé­seket, de azokon csak húsz­húszezer forintról volt szó! Ezekből is csak tizenkétezret fizetett ki az asszonynak, a többivel a mai napig is tarto­zik. Nem is tudtak róla ld. és ifj. A. J.-nénak 551 négyszögöl ingatlanterülete *esett kisajátítás alá. Koszorú előtt olyan kijelentéseket tet­tek, hogy 193,7 négyszögölt telekkártalanításként vissza kívánnak tartani. Hangsúlyoz­ták, hogv elképzelésük nem végleges, később erre még , visszatérnek. Néhány nap I múlva be is jelentették, hogy korábbi szóbeli nyilatkozatuk ellenére nem tartanak igényt a csereingatlanra. Ezt Koszo­rú tudomásul vette, de hiva­talos jegyzőkönyvben nem rögzítette. Viszont kijelentette ifj. A. J.-né előtt, hogy a cse­reingatlanként szereplő in- gatlanterülelet megtartja sa­ját magának, mivel építkezni -akar. Nem sokkal ezután Koszorú a kaposvári F. L.-nak negy­venezer forintért eladta a tel­eket. Az adás-vételi szerző­désben azonban a tulajdonos­inak id. és ifj. A. J.-nét tün- * tette fel, s vételárnak húsz­ezer forintot írt be. A pénz­ből a két asszony egy fillért sem kapott, sőt a telek eladá­sáról sem volt tudomása. (Ko­szorú a későbbiek során visz- szafizette a negyvenezer fo­rintot F. U-nak.) Az aláhamisított szerződés Koszorú nemcsak a taná­cson követett el bűncselek­ményeket 1967-ben Balaton- keresztúron 400 négyszögöles villatelket vásárolt, három részre osztotta, s az egyik 125 négyszögöles darabot eladta a kaposvári B. T.-nak. Később úgy döntött, hogy telkét még­sem három, hanem hat sze­mélynek adja eL Erről B. T.-t nem értesítette, és a ko­rábban már kizárólagosan megvásárolt telekrészét osz­tatlan közös tulajdonként is­mét értékesítette. Szerződést készített az érintettek nevét pedg aláhamisította. Koszorú törvénysértő mó­don számtalan beadványt és okiratot is készített, természe­tesen nem önzetlenül. Ezen­kívül a kisajátításokkal kap­csolatban egyéb bűncselek­ményt is elkövetett, melynek megnyugtató tisztázása a bí­rósági tárgyalásokon várható. „Volt időm gondolkodni. önként kínálkozik a kér­dés: miért tette? — Azzal válaszolok. amit sok hasonló helyzetben levő társam mond: elkapott a mo­hóság. Mivel alkalmam volt megszerezni a nénzt, nem tud­tam ellentállni. — Mennyi volt a legális jövedelme? — A feleségem is dolgozott, összejött havonta több mint ötezer forint. Nem nyomo­rogtunk. — Akkor hát?... — A csalt pénzből kocsit vásároltam, meg más egyébre is elment. Kár volt, egyelőre úgysem ülhetek a volán mel­lé... Volt időm gondolkodni az elmúlt három és fél hó­nap során, h'.'gyék el, meg­bántam. Ká’-.jlanítani szeret­ném becsapott ügyfeleimet, ahogy lehet, azonnal. Arról kérdezzük, tudja-e, hogy szigorú büntetést érd- demlő cselekedeteivel ártott a tanács tekintélyének. Err» nem válaszol... Koszorú József bűnügyében az ügyészség befejezte a vizs­gálatot: üzérkedéssel, csalás­sal, hivatali visszaéléssel, hi­vatalos személyként elköve­tett csalással és üzletszerű zugirászattal vádolják. A bí­rósági tárgyalásokról annak idején beszámolunk olva­sóinknak. Pintér Dezső El « SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. máin« U-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents