Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-07 / 102. szám
„Pihenni fogok, s az unokáimmal játszani...“ Törzsök Ferenc ajándékot vesz át Völgyi György őrnagy tói. Mosolyogni akar, de szeme sarkában könnyek gyülekeznek. S hiába kísérli meg, hogy könnyedén válaszoljon, nem Sikerül. — Most majd rengeteg időm lesz ... Eddig úgyis keveset lehettem a családommal, ezután nekik fogok élni... Hiszen az elmúlt huszonhat évből a felét szolgálatban töltöttem el. Sőt a múltban még többet is, mert negyvennyolc óra szolgálat után járt csak huszonnégy óra pihenés. Az államosítás óta huszonnégy óra szolgálat után ugyanannyi a pihenő idő ... De most csak pihenni fogok és a három unokámmal játszani... A búcsú mindig nehéz. S különösen akkor, ha ott vannak azok, akikkel csaknem! három évtizede együtt kezdte a munkát, s az eltelt évek alatt rengeteg közös, nemegyszer veszélyes feladatot hajtottak végre. S a búcsúzó, a most megérdemelt pihenésre távozó Törzsök Ferenc tűzoltó főtörzsőrmesternek nagyon sok az ilyen emléke. — Néhány évvel ezelőtt a vízvári olajtűznél láttam meg igazán, milyen veszélyes a mi hivatásunk. Amikor a tartályokból szertetröccsenő tüzes folyadék alól ugrálva kellett menekülni, s bizony jó néhá- nyan hoztunk magunkkal ap- róbb-nagyobb égési sebeket »emlékként.« Aztán a nagy cukorgyári tűzről mesél, majd arról, amikor Somogyszil égett, alig oltották el az egyik tüzet, néhány száz méterre lángra kapott a másik ház. Huszonhat évvel ezelőtt, 1943-ban jelentkezett a kaposvári városi tűzolóknál. Akkor bizony még lóvontatású fecskendő s hasonló kezdetleges fölszerelés, eszköz állt csak rendelkezésükre. Később, amikor a bombázások elérték Kaposvárt, kapták meg 1944-ben az első gépkocsira szerelt fecskendőt. Meghatottan veszi át a kedve? ajándékokat, s szorít kezet Völgyi György őrnaggyal, Búzást László, Sipos József századosokkal, akikkel együtt vállalta hivatásának ezt a nehéz és veszélyes mesterségét, s akik elsőnek köszöntötték, amikor kitüntették őt a Munka Érdemrenddel, a Tűzren- dészeti Érem arany fokozatával, s a 10 15 és 20 év után járó Szolgálati Érdeméremmel. Neki már nem kell ébren töltenie az éjszakákat, mindenkor arra számítva, hogy valahol tűz keletkezik és síró, riadt emberek várják a segítséget Helyére más áll a sorba, s más ül a gépkocsi kormánykereke mögé is, ahol több mint húsz esztendőt töltött miután 1948-ban letette a sofőrvizsgát ... Pihenni fog... De ha éjszakánként felvijjog a tűzoltókocsi ismerős szirénája, abban a pillanatban ő is ébren lesz. S gondolatban társaival együtt siet, harcol a tűz ellen. (Szalai) Gyógyszerhcgyck a sufniban KÖRLEVÉL ÉRKEZETT megyénk gyógyszertáraiba. Ebben a Somogy megyei Gyógyszertári Központ felhívja a gyógyszerészeket, hogy a tanácsi szervekkel együttműködve szervezzék meg a családoknál, a háztartásokban éveken át összegyűlt gyógyszerkészletek szakmai felülvizsgálását. Ennek során adjanak felvilágosítást, tanácsot a még használható gyógyszerek alkalmazásáról és a használhatatlan, lejárt határidejű orvosságok megsemmisítésére. Ésszerű, okos, humánus kezdeményezésről van szó. Megkérdeztem szakembereket: mennyire becsülik a fogyasztóknál heverő gyógyszermeny- nyiséget megyénkben? Családonként 5—10 féle (megkezdett tubus, doboz.) a felesleges gyógyszermennyiség, átlagosan. Ennyi mindenesetre biztos. De valószínű, hogy több. Otthon előszedtem a családi orvosságos kazettát. Részben kíváncsiságból, részben azért, hogy a felesleg szakmai felülvizsgáltatásával egyáltalán erkölcsi alapom legyen erről a kérdésről szólni. Megjegyezném, viszonylag kevés gyógyszert fogyasztunk. Az eredmény épp ezért meglepett. Több mint harmincféle megkezdett, javarészben lejárt határidejű orvosság gyülemlett fel évek során. És mintegy tizenötféle — fejfájás, nátha, gyomorrontás stb. esetén feltétlenül — szükséges gyógyszert sikerült különválogatni. Ha meggondolom ennek alapján felbecsülve milyen tömegű felhasználatlan gyógyszer porosodik a szekrények, sublótok mélyén, könnyen elképzelhető, hogy e tubusok, fiolák, üvegcsék egy helyütt összegyűlve takaros kis hegyet alkotnának. Mondhatná valaki: az árát kifizettem (»hál’ istennek«, pontosabban államunknak, olcsó volt, mindössze a teljes érték 15 százaléka ...) — tehát kinek mi köze hozzá? A DOLOG MÉGSEM ILYEN EGYSZERŰ. Érdeklődtem a gyermekorvosoktól. Kimutatható, hogy a gyógyszerfogyasztás emelkedésével megnövekedett a kisgyermek gyógyszermérgezésének a száma is. Csak egy-két példát a közeli múltból. Egy alig kétéves csöppség alaposan megdézsmálta a nagymama kinnhagyott bello- idos üvegét. A rendelőintézetből a kórházba vitte a mentő az eszméletlen kicsit A nagymama nem merte bevallani, hogy mi történt, mit »evett« az unoka? Csak később vitte vissza a lelkiismerete... Szerencsére akkor a gyerek már PANASZ az AFOR telepvezetőjére Anélkül, hogy egy panaszoslevél kapcsán ítélkeznénk a kötelessége és az előírások szerint precízen intézkedő ÁFOR-telepvezető ellen, el kell mondani, hogy nem mindig lehet egyetérteni az olyan bánásmóddal, amilyenről Nagy Imre lullai tsz-elnök tájékoztatott bennünket Idézzük a levelét: »Üzemanyagért mentünk a tabi ÁFOR-telepre, s ott a telep vezetője nem volt hajlandó kiszolgálni bennünket azzal az indokkal, hogy ehhez készpénz, illetve fedezetigazolás szükséges. Ezután elküldtem a kaposvári ÁFOR-köz- pont levelét, amelyben elismerték, hogy túlfizettünk négy-ötezer forintot A telepvezetőnek azonban ez sem volt elég, ezután telefonutasítást kapott a kaposvári központtól, hogy termelőszövetkezetünknek adjon üzemanyagot. A telefonhívás lebonyolítása hosszabb időt vett igénybe, és így elmúlt három óra, s a telepvezető azzal az indokkal, hogy a munkaideje lejárt, megtagadta a kiszolgálást. Igv kénytelenek voltunk üzemanyag nélkül hazamenni. Megjegyezzük, hogy tsz-ünk évenként 250 000 forint értékű üzemanyagot vásárol az ÁFOR-nál. Nem tudom. helyes-e hogy a vásárlókkal így foglalkozzanak, és ki legyünk téve az eladó szeszélyeinek.« Eddig a levél. Hangsúlyozzuk, senkit sem akarunk szabálytalanságokra, az előírások megszegésére inspirálni, — ebben az esetben viszont végül is igazolta a szövetkezet fizetőképességét, és nem lehetett volna megtagadni az üzemanyag kiadását, a hosszú várakozás után a felmerülő szállítási költségek miatt sem. Uj mosószerüzem Szolnokon A Tiszamenti Vegyiművek-1 mosószerüzem. Az országban ben Szolnokon elkészült az új | először fuvókás hőporlasztásos eljárással itt készítenek mosószereket. A Tomi néven forgalomba kerülő • mosószerekből három típus készül egyelőre. A Tomi Príma lúgos mosópor vászonáruk, a Tomi Szuper finom mosópor műszál, pamut és gyapjú, a Tomi Extra Univerzális mosópor pedig mindenféle textília mosására alkalmas. Távlati kép az új mosószerüzemről. <MT11°*° — Mező Sándor felvétele) erenaírthiklíi* ß MMim 16. így habzsoltam a boldogságot. Azt hittem, ez az a mesebeli magasság, ameddig a jegenyefák nőhetnek. És még mindig hátra volt az igazi emelkedés. Történt, hogy minden eddiginél kifejezőbb faliújságot kellett főszerkesztenem Sztálin elvtárs születésnapjára. Mivel ennél fontosabb semmiféle munka nem lehetett a mentőállomáson, Vendel- főorvos egyheti fizetett alkotószabadságra küldött. Lévén szó komoly politikai ügyről, elmentem a Magyar —Szovjet Baráti Társaság helyi csúcsszervezetéhez, eszmei konzultációra. Az itteni elvtársak a lehető legmelegebben ajánlották a Szovjet Kultúra című havi képeslap decemberi számát, abban iS a vezércikkre hívták fel a figyelmemet A vezércikk hosszú is volt, nem is hangzott olyan jól, mintha én írtam volna; ezért csak az eredetibb mondatokból szerkesztettem össze a saját vezércikkemet Vendel főorvos önkezűleg akasztotta ki a faliújságot az ünnepi röpgyűlés keretében és így méltatta dolgos személyiségemet: — íme, a leleményes népi alkotóerő bizonyítéka! Mennyi eredetiség, mennyi választékosság, mennyi ízléses tisztelet, amellyel egy derék magyar garázsmester köszönti az emberiség nagy vezérét! Másnap szóról szóra megjelent a cikkem az Észak-du- nántúl című újságban. A cikk mellett közölték rövid életrajzomat, fiatalkori fényképemet és külön méltatták azt a hőstettet, amikor átadtam Sopron városát a szovjet csapatoknak. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy kellemetlen a dicsőségérzet. Nagy ebéclet ettem a Royal zöldtermében, ragaszkodtam az elömejegí tét t tányérokhoz és a monogrammos evőeszközökhöz, majd miután elköltöttem az erőlevestől a lángoló palacsintáig tartó menüt (áperitifnek természetesen kecskeméti kisüstit, étkezés közben pedig balfi vöröset fogyasztottam ásványvízzel), széthajtogattam három példány Észak-Dunántúlt és átnyújtottam képmásomat a pincéreknek. Mihelyt a szemükbe ötltött a cím, hogy így köszönti Sztálin elvtársat egy magyar dolgozó, elfelejtettek utánam szólni, hogy fizessek. Alkonyaiig — azon a bizonyos december 21-én, amikor a legrövidebb a nappal és leghosszabb az éjszaka — sok helyen fizettem még ifjúkori arcmásommal. Már-már az igazán nagy emberek jeges magasságában éreztem magam, amikor váratlanul be- lémdöbbent a lelkiismeret, hogy könnyen elszakadhatok a dolgozó tömegektől, ha így folytatom. Mindjárt önkritikát gyakoroltam és úgy döntöttem, hogy még ezen az ünnepnapon alászállok a társadalmi emlőkre, utóvégre mégiscsak azokon nevelődtem fontos személyiséggé. így vezérelt be osztályösztönöm az Arany Körtébe, ahol hajdanában a jogaikért küzdő munkások sztráiktanyája volt, mostanában pedig a progresz- szív jövedelem-elvonás szerepét töltötte be: mindenki csak annyi pénzt hagyott ott, amennyit keresett, mert a hitelt szigorúan tiltotta a törvény. Hiába állapíthattam meg magamról okkal-joggal, hogy a város előkelő köreiben én vagyok a Jani, az Arany Körtében mégis úgy diktálta az illem, hogy egyszerű munkásszülők gyermekeként viselkedjek. Természetesen jelen volt Diszeli, az üvegszemű borbély, Petár, az alkoholista sekrestyés meg Medres, a szerelő, aki — élete legnagyobb élményeként — a násznagyom lehetett. Számos más vendéggel egyetemben Lila öcsi, a tinó homlokú detektív is minőségi ellenőrzést tartott a zsupplé gyűjtőnéven ismer francia borok fölött, de egyáltalán nem figyelt a társalgásunkra. •— Nagy ember vagy. Illés — hangoztatták többen. — Tele van veled az újság. Diszeli üvegszeme sandán állt az irigységtől. — Ki futtat ennyire? Csak nem a főorvos? — Ha nem vetted volna észre, a boldogság művelt velem csodát — jelentettem ki egyszerű méltósággal. Kapóra jött az ötlet, legalább dicsekedhettem a magánéletemmel, ha már a közéleti szereplés állandó szerénységre kárhoztatott. — Karola tett képessé erre a nagy erkölcsi karriertúl volt a veszélyen. Nem a nagymama utólag fölébredt felelősségétől, hanem az idejé- ber alkalmazott gyomormosástól. Am könnyen sokkal rosz- szabbul is végződhetett volna. Egy szomszédasszony Atropin cseppeket ajánlott és adott egy másik beteg kisgyermeknek. Persze felnőtt adagot és persze még orvos-nemlátta betegségre. Gyakori a Napha- solin orresepp használata is. Egy éves koron aluli csecsemőnek azonban veszélyes: Mégis kiderült már vizsgálatkor, hogy a csöppségnek egyedül ez a baja: nem neki való gyógyszert kapott De sorolhatnánk a többi esetet is, a végkövefkezetetés csak egy lehet: j Még ha nagyon vigyázunk, akkor is véletlenül hozzájuthat kisgyerek is a gyógyszerekhez. És a csoki- vagy cukormázas gyógyszer drazsé különösen csábító lehet... Ám kevesebb gyógyszer, kevesebb veszély. S a példák sora bizonyítja, hogy nálunk, felnőtteknél sincs rendben minden. Nemegyszer jó szívvel ajánlunk egymásnak is gyógyszereket a házi patikánkból, anélkül, hogy annak hatását rendeltetését ismernénk. Nem vezethet jóra ez sem. Persze kényszeríteni senkit sem lehet, hogy a saját érdekében mutassa be megmaradt orvosságait. Az értelemre, a felvilágosult és kulturált gondolkodásra számítunk, amikor javasoljuk, hogy kövessék mindenütt a tanácsi szervek erre vonatkozó felhívásait. Államunk szociális INTÉZKEDÉSEI NYOMÁN valóban minimális összegért kapjuk meg a legértékesebb és a legdrágább gyógyszereket is. (Nyilván ez is egyik oka a mérhetetlen és világviszonylatban is számottevő gyógy- szefogyasztásunknak.) Viszont — az esetek többségében — a beteg a teljes adag beszedése előtt meggyógyul. Megmarad fele, harmada az orvosságnak. Mi történjék ezzel? Ne dobjuk el! Ez is forrása lehet valamilyen veszélynek. Vigyük el a gyógyszertárakba, ahol a szakemberek felülvizsgálják és segítenek a selejtezésben, a házi patika összeállításában. W. E. re. Az ő tisztasága, az ő hűsége, az ő asszonyi ártatlansága megnemesített. Ahány arca van az erénynek, azt mind Karola viseli. Mi abban a rendkívüli, ha méltó akarok lenni egy ilyen asszonyhoz? Mindenkit meggyőztem, csak Lila öcsi, a tinó homlokú detektív nézett rám úgy a pult mellől, mint majom a bolhára. Másnap kora reggel sürgős idézést kézbesített ki a biciklis rendőrfutár. Megkérdezte, elő akarok-e állni önszántamból, vagy bekísérjen? Mondtam neki, kísérjen csak, ne fossza meg magát az alkalomtól, hadd legyen mivel eldicsekednie majd az unokáinak a jövő század küszöbén. Azonnal tudtam, honnan fúj a szél. Rájöttek a csalásra, kiderült, hogy loptam a faliújságcikket, tehát az első te- hervonattal Kistarcsára internálnak, mint politikai szélhámost. Az is lehet, hogy az ünnepi ebéd miatt dugnak kó- terba. Ez esetben szerencsésebb a helyzet, legfeljebb közönséges köztörvényes bűnözőként tanítanak meg kosarat fonni a megyei börtönben. (Folytatjuk) □ SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1969. mája« 1.
