Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-01 / 98. szám
AZ I FJ Ú M U N KÁS Marxszá ma paraszt szövetség megteremtésének szükségességét a fiatalok soraiban sürgeti. »Értsetek meg minket, hisz mi épp olyan emberek vagyunk mint ti, legyen a mi szavunk egy kalapácsütés, egy zúgó, viharzó harangszó, mely dübörög, felráz benneteket a kábultság- ból s beleránt a nagy idők forró árjába! Dózsa György utódai vagytok Ti, hát nem hat át benneteket a lángnak melegsége? Vagy tán a templom harangjától nem halljátok az igazi szót? Értsetek meg bennünket, legyetek jó barátaink, mint ahogy mi A róCfMNAZJCM nuts AGÁN AI» V FORRADALMI MATINÉJA MÁJUS 1-ÉN ; • • »OY TtB £• MŰSOR: megértünk benneteket nyomorult helyzetetekben, jöjjetek táborunkba, mert itt a helyetek s itt tanulhattok, művelődhettek — emberek lehettek! Földmíves proletárok! A diákok és kézimunkások már együtt dolgoznak, nincs számotokra másutt hely, emelkedjetek fel hát ti is a mi eszméink magaslatára, honnan egy boldogabb, szebb élet tárul szemeitek elé!« A másik fiatalokkal foglalkozó cikk »Az ifjúmunkás«, melyben többek között a munkásfiatalok előtt álló feladatokról ír. »Képezzük magunkat, hogy ezáltal szellemi műveltségünk emelkedjék, minek meg lesz az az eredménye is, hogy a diák és ifjúmunkás- testvérek könnyebben megértik majd egymást. Döntsük le a gátakat közös erővel, melyek szellemi téren közénk emelkednek. Hozzuk helyre azokat a hibákat, melyeket a hibás nevelés mind a két oldalon támasztott.« Az utolsó cikket a »Művészetek a kollektív társadalomban« címmel írták. Érdekes a cikk néhány soros következtetése: »A művészet nem lehet kiváltságos egyének fényűzési cikke, nem lehet szobáknak dísze: a művészet az emberiségé. Népművészetet követelünk! A műélvezet, ezentúl minden ember jogos szükséglete lesz.« A lap utolsó oldalán közli a főgimnázium ifjúságának forradalmi matiné műsorát, melyet a Megyei Tanács nagytermében tartottak május elsején. A színvonalas kultúrműsorban az ifjúság részéről Lövi László tanuló, míg az ünnepi beszédet Merényi Oszkár tanár A lelkek forradalma címmel tartotta meg. Az ünnepség méltó volt a kaposvári 1919-es május elsejéhez. A. A. Atomok futószalagon A kaposvári diákok és ifjúmunkások közös lapja 1919. május elsején ünnepi számmal tisztelgett Marx Károly emléke cl itt. »A mi apostolunk« című, Marx tevékenységét ismertető cikkben olvashatjuk: »A proletárság vö- rös napja ég, forradalmi tüzel áraszt, a világforradalom tüzet. ... Forradalmi vörös tűz égeti a lelkeket. Izzik a szem, a forradalmár szeme... a nagy eszme, a mi prófétánk eszméje diadalt aratott. Ünnepelhetnénk-e még szebben dicsőbben a mai napot mint Marx nevével? — zenghet- nénk-e másról ujjongóbban, mint a mi prófétánkról?« A második cikkben: »Marx Károly történelmi jelenőségé«-1 ismerteti a lap Kautsky nyomán. Ugyancsak Kautsky nyomán közöl kivonatokat »Marx gazdasági tanaiból«. »Marx és Engels« barátságáról, közös tevékenységükről ír továbbá rövid méltatást a diáklap. »A kommunista kiáltványt«-t ismertető cikk néhány gondolatban foglalja össze a munka lényegét. Az utolsó ünnepi megemlékezést »Marx és a kommün« címmel találjuk a lapban. A cikkíró a marxi tanítások gyakorlatba való átültetését ismerteti az 1871-es párizsi kommün napjaiban. A lap közli Rákos Károly ifjúmunkás nyílt levelét a diákokhoz. Rákos az osztálytársadalom társadalmi válaszfalának leqmlása után felszólítja azokat a kaposvári diákokat »akik magukat diák mivoltukban. is proletároknak tekintették, akik fölfogták az idők szelét, akik megértették, hogy Oroszországból kiindult Messiást nem lehet útjában föltartóztatni. Hozzátok szólok most itt az alkalom, hogy szociális érzelműségteknek tanújelét adjátok, oktassátok az idáig tanulástól elvont ifjúmunkásokat«. A szépirodalmi részt Steiner (Somogyi) Pál »Fogolytáborban a cárizmus alatt« című novellája képviseli. A dariciai fogolytáborban sínylődök között egy újsághír nyomán 1916-ban a közelgő békekötés terjed el. A novellaíró a néhány óráig tartó örömmámort írja le és azt a keserű valóságot amikor a foglyok megtudják a hír valótlanságát »A szociális forradalom gyors bekövetkezésének lelki előfeltételei« cikkben a proletárforradalom győzelmének okait boncolgatja. Külön figyelmet érdemel a lap szerkesztőségének levele »Földmíves ifjiímunkástestvé- rek!«-h»r. melvben a munkásA Szovjetunióban jelenleg több mint 130 radioaktív izotópot több mint 900 radioaktív izotóppal jelzett vegyületet állítanak elő. Az izotópelosztási program keretében immár 15 érve működnek a Szovjetunióban olyan elektromágneses berendezések, amelyek segítségével előállíthatok a természetben előforduló elemek túlnyomó részének szilárd izotópját Az izotópelőállítási módszerek kidolgozásával kapcsolatos intenzív kutatások lehetővé tették több mint negyven különféle izotóp rendszeres előállításánál a megszervezését ciklotron berendezéseken is. A közelmúltban félipari kísérletet végeztek még egy e’em — a technécium — izotópja kiválasztásának kromatográfiai módszerével. Évente kb. hetvenezer »■atomcsomagot-« szállítanak a legkülönbözőbb címekre. A jelzett atomok eladása mellett megszervezték a szilárd izotópok állami alapját A Szovjetunió most 17 országnak szállít izotópokat, jelzett vegyületeket és más radioaktív anyagokat, különösen a KGST tagországokba. A Szovjetunió mint az izotópok nagybani exportálója, 1968-ban -, 1965-höz viszonyítva, 400 százalékkal növelte izotóp exportját. Bözsi szónoklata Baló Egy lány áll az ünneplőben sürgő férfiak között. A gombai Baló Bözsi. Halántékán, a finom bőr alatt, szaporán lüktet az ér. Kezében fehér zsebkendőt szorongat. Blúza, leomló rakottszoknyája ugyancsak hófehér. Barna haja tömött kontybán simul a tarkójára. Mellette nyurga fiatalember. — Izgulsz? — Kicsit. — Ne félj! Ott leszünk mögötted. — Sokan vannak. Tele a tér. — örülj neki. Ilyent még úgy sem látott az öreg Szirtessarok! — Még sosem voltam szállodában. Ha elmentem előtte, mindig arra gondoltam, milyen lehet belül. — Látod, ide is beléphettünk. Ez a legdrágább szoba. Sarki. Meg erkélyes. — Kik lakhattak benn? — Nem magunkfajták, gondolhatod. Idősebb férfi lép hozzájuk: — Mindjárt kezdünk. Tudod a szöveget? — Megtanultam. Még sosem akadtam meg a szereplésekben. — De ennyi embert még nem is láttál együtt. — A húsvéti körmenetben. — Az idén ott is kevesebben voltak, mint más években. Nem számoltam. Pedig végignéztem a barátnőm ablakából, a függöny mögül. — Emeletről kell lenézned. Nem szédülsz? — Gyermekoromban versenyt másztam a fákra a fiúkkal. Madarászni is elmentem velük. A szobában izgatott mozgás. Hárman állnak már körülötte. Valaki elmegy mellette, megsimogatja, aztán megszorítja a karját. — Jól tudsz beszélni. Folyékonyan. Mindig irigyeltelek érte. Nekem keresnem kell a szavakat, néha dadogok is, ha sokan hallgatnak. — Ha többen vannak körülöttem, úgy érzem, melegszik a hangom. — Rád mindig figyeltünk. Okosakat szoktál mondani és szépen. Mindenki csodálkozik, aki ismer, hogy hol tanultad. Jó dolgos vagy, az egész falu tudja. A mezőn élsz. — Sokat olvasok. Es szeretem elmondani, amit tudok. — Tanítónak kellettél volna. — Lehet. De sohasem gondoltam rá. — Hallod? Énekelnek! Még nem tudják rendesen, de azért fújták. Majd belejönnek. Ellenzés, vidám hangzavar. »Éljen május elseje!« »Éljen a Tanácsköztársaság!« — Most megmutathatod, mit tudsz. Nagy lehetőséget kaptál. De meaérdemled. Az emberek csodálkoznak majd, ha az erkélyen egy nőt pillantanak meg. Nem kipróbált politikust, községi vezetőt, hanem parasztlányt. És ráadásul Gombáról, a község széléről. Aztán beszélni kezdesz, mint a gombai összejöveteleken a Stephaich-házban — és mindenki rád figyel. — Nagy felelősség. — Az. Igen nagy. Alig tudunk mit kezdeni vele. ■— Sosem hittem, hogy ilyen nehéz. Férfit kellett volna megbízni. Erős férfit. — Te mindenkinél erősebb vagy. — Csak lánynak születtem. — Otthon tudják, hogy szónokolsz? — Titokban tanultam meg a beszédet. Ahogy raktam a kukoricát, többször is elmondtam magamban. Kintről kiabálás: — Halljuk! Taps. — Várnak téged. — Nem engem. Csak valakit, aki szól hozzájuk. — Te vagy a valaki. — Csak sikerüljön! Izgatott hang r. szoba végéből: — Kezdünk, elvtársdk! Ajtó nyílik. Az erkély fekete rácsa mögött színes tömeg. Táblák, zászlók, lobogó pántlikák sokasága. A szemközti gesztenyefán gyerekek kapaszkodnak. Baló Bözsi egy pillanatra megtorpan. Aztán kilép az erkélyre, a tömeg föilé. A rázúduló fény Bemutatjuk a Pokolrév Pille Máriáját „Sohasem lehetünk elégedettek önmagunkkal“ BESZÉLGETÉS SZÉLES ANNÁVAL Széles Annát, a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagját a Tanácsköztársaság jubileumára készült filmből ismerte meg a magyar közönség. Gazdag művészi eszközökkel formálta meg Pille Máriának, a pokolrévi révész leányának alakját, aki — bár apja és bátyja a fehérekkel tart — őszinte és odaadó hívévé válik a Tanácsköztársaságnak. A fiatal, vonzó és tehetséges színésznővel, akit egycsapásra megszerettek a magyar nézők, életéről, pályafutásáról beszélgetett Kolozsváron járt tudósítónk. Mai mese Élt Nagyváradon egy törékeny, szőke kislány, aki arról álmodozott, hogy egyszer majd feljut a csillogó, világot jelentő deszkákra. Szülei amikor tudomásukra jutott leányuk szive-vágya, gyorsan kivették a balettiskolábóL Ezután nyolc évig zongorázni tanult (—Állítólag tehetséges voltam — mondta nevetve.), s közben ügyesen elhallgatta, Ötven oldalas a Rómeó Elsőéves főiskolás volt, amikor — a főiskola hallgatói közül elsőként — Bukarestbe hívták filmezni. — A tengerparti vakáció című filmben egy szerelmes egyetemista lányt alakítottam. Nemcsak az első filmszerep miatt (azóta már tizenhárom főszerep van mögötte) maradt emlékezetes számomra ez a nyár, hanem azért is, mert ilyen távol akkor voltam először a szülői háztól. Otthon kis gyámoltalan gyereknek tartottak és nagyon vigyáztak rám. Múltak a főiskolás évek. Minden nyár újabb filmszereppel ajándékozta meg. Filmjei révén kitárult előtte a világ. Megismerték Cannes- ban, Karlovy-Varyban, és a mexikói Acapulcóban is. — A második mexikói utamra már egyedül mentem — mesélte büszkén. — Ügy fogadtak és kísértek, mint egy igazi sztárt A fesztiválokon olyan világhírű művészekkel ismerkedett meg, akikért diáklány korában rajongott — Mindegyikükkel lefény- képeztettem magam, mert különben a barátnőim nem hitték volna el, hogy velük voltam ... szemébe csap. Ügy érzi, valami könnyedén magasba röpíti, távolabb ragadja a várakozó sokaságtól. Elcsendesedik a tér. Egy öblös hang: — Halljuk! Az elnyújtott követelés végigúszik a fejek fölött és visszhangtalanul nyelődik el a Fő utca házsorai között. Áll a szálloda erkélyén. Fehér rakottszoknyája hosszan omlik le, csaknem a bokájáig. Blúzán viliódzik a májusi napfény. A tér hátsó részén kamaszok röheje. Lepisszegik őket. — Halljuk — Tizen is kiáltják. Szólni kell. Kezdeni, amivel megbízták. — Kedves elvtársak! Mennyi szempár! Ezer? Tízezer? Mind reá figyel. A szavát lesik. Csendben, nagy várakozással. Mintha évek óta itt állnának, díszben, virággal, ünneplősen. A tér hullámozni kezd. A házak, a fák, a térre torkolló utcák is. Háta mögött fojtott, türelmetlen suttogás: — Folytasd, Bözsi! Igen. Folytatni kell. — Tisztelt elvtársak! Az erkély megbillen alatta A fekete díszrácsba kapaszkodik. Ideges, hangos biztatás szisz- szén a szállodai szobából: Szája ismét szóra nyílik. — Mire vársz? Mondd már! Nyelve azonban mozdulatlan. A tér zuhanva tűnik el szeme elől. y Paál László hogy « gyermekkori álom va- lóraváltásáról nem mondott le. Érettségi után jelentkezett a marosvásárhelyi Szentgyör- gyi István Színművészeti Intézetbe. A szülők nagy örömére, elutasították. — Képzelje, azért nem vettek föl, mert kicsinek és gyengének találtak. Azt mondták, nem bírnám a tempót, erősödnöm kell... Toporzékolni tudtam volna dühömben, de azért magamban el kellett ismernem: igazuk van a vizsgáztatóknak ... És a gyengének találtatott kislány gyári munkásnő lett. Egy esztendeig a nagyváradi műanyaggyárban dolgozott. Játékokat, köztük babafejeket festett. (A babákat annyira megszerette, hogy még ma is gyűjti őket...) Aztán elmúlt egy év, és újra ott állt a felvételi vizsgabizottság előtt. — Higyje el — mondta nagy komolyan —, azon a napon, amikor tudtómra adták, hogy fölvettek, én voltam a legboldogabb a világon. vizsgadolgozat és Júliáról A főiskola befejezése után — a vizsgaelőadáson Júliát játszotta és ötven oldalas vizsgadolgozatot írt a két veronai szerelmes drámájáról — a Kolozsvári Állami Magyar Színház szerződtette. Engedtük előre a kis művésznőt... A Szamos- parti város lakói előtt »A mi kis városunk" Emilyjeként mutatkozott be. Az ott töltött négy esztendő alatt sok szép szerepet kapott. Játszott a Sötétség hatalmában, Méhes György: 33 névtelen levél című darabjában, Tamási Áron színművében, az Énekes madár-ban. Jelenleg Mary Chase: Barátom, Harvey című víg játékában szerepel és most készül Shaw egyik ifjúkori művének — Fanni első színdarabja — főszerepére. Föllép a rangos, magyar nyelvű kolozsvári irodalmi hetilap, az Utunk stúdiószínpadán is. Széles Anna nem tesz üönbséget epizód — és főszerep között. — Minden szerepet egyformán szeretek, minden fellépésemre felelősséggel és őszinte alázattal készülök ... Mindezt a közönség is érzi; ezért árad felé a szeretet. Virággal kedveskednek neki, a fiatalok pályaválasztásukhoz tanácsot kérnek tőle, ha vásárolni megy, nem kell sorbaállnia. — Engedjük előre a kis művésznőt — mondják az emberek egymásnak. A kórházi ágyból Tiszanánára Éppen kórházban feküdt, amikor egyik nap telefonon keresték. — Azt hittem, elértették a város nevét, ezért román nyelven kezdtem a beszélgetést. Arra ugyanis még álmomban sem gondoltam, hogy Budapestről keresnek. Mikor aztán tisztázódott, hogy mégsem Bukarestből, hanem Budapestről keresnek, csapot-papot otthagyva, betegséget felejtve, örömmel vállaltam el a felkínált főszerepet. Pille Mária alakja annyira közel került a szívemhez, és úgy megszerettem, hogy Tiszanánán — ha csak egy mód volt rá — még a forgatás után is a filmbeli ruhában jártam... Boldogan újságolta, a Pokolrév bemutatása óta nagyon sok levelet kap Magyarországról. A levelek feladói között — nagy meglepetésre — még egy magyar névrokona is volt Májusban, ha az időpontokat sikerül összeegyeztetni, ismét hazánkba látogat A mis- ttolci színház hívta meg Méhes György: 33 névtelen levél Zsuzsika szerepének eljátszására. Széles Anna, a pálya kezdetén álló fiatal romániai magyar színésznő azt vallja, hogy a színész sohasem lehet elégedett, sohasem juthat el a megnyugvás állapotába. Mindig újabb és újabb követelményeket kell állítania önmagával szemben. Ez a határozott hitvallás, hivatásának mérhetetlen szeretete és tehetsége biztosíték arra, hogy szép pálayfutás vár rá. Bracsok István MOSZKVA 1969-BEN Moszkva 1969 évi városfeji" lesztési terve értelmében a szovjet fővárosban ez év folyamán 120 ezer új lakás épül s ilymódon félmillió moszkvai költözhet új lakásba. A szovjet fővárosban 150 ezer új távbeszélő állomást és több koordinátarendszerű automata telefonközpontot szerelnek fel. Moszkva közelében felépül az ozeri és ruzai víztároló, melyek kristálytiszta ivóvizet biztosítanak a főváro.. lakosságának. Moszkvában 1969-ben több új Metro-szárnyvonal épül, befejezik néhány — összesen 43 ezer személyt befogadó — szálloda és nyolc — összesen 10 ezer férőhelyes — mozi építését. Verset fordítottunk a gyárról Felhúzott térddel ült az ágyon. Mondták, hogy tőle még ne kérdezzenek semmit, mert csak töri a magyar nyelvet ... És különben is, nagyon szomorú, nemrég jött és sokat emlékezik. Hellyel kínált maga mellett, elmosolyodott egy kicsit, aztán egy újságra mutatott: — Most kaptam... irodalmi. .. — Olvasd csak. Én úgyis várom a barátodat. Térdére hajtotta a fejét, úgy olvasott. Egy hosszú versbe kezdett, amiből én csak egy számot értettem meg, 1969. Rám nézett, aztán: — Érdekel téged? — Le tudod fordítani? — Nem... nem hiszem... nagyon nehéz a magyar nyelv. — Te is fizikus leszel? — Igen. — És az irodalmat is szereted? — Szeretem... Nagyon szép ez a vers. — Akkor próbáld meg mégis. — Jó. A címe: Tavasz 1969 ... nagyon szép vers ez... Az van benne, hogy tavaly nagy győzelmek voltak... ezt a sort itt nem tudom magyarul mondani jól. Szóval nagy győzelmek voltak, de... az idén még nagyobbak lesznek. Ezt a sort itt megint nem tudom. Rossz, hogy nem tudom, mert nagyon szép. — És ez a versszak itt középen? — Az? Az a gyárról szól... rádobták a bombát... de felépítik újra, mert az emberek akarnak dolgozni. Megjött a barátja. Mosolyogva szól neki — magyarul. — Verset fordítottunk... a gyárról. A Vietnami Híradóban ismertem aztán rá a fordításra. Az első vérsszakot közölték. A verset a gyárról Ho Si Minh írta. r. T. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. májas 1.
