Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-01 / 98. szám
Fenykepezte: Jávori Béla A Borba a hídról A belgrádi Borba fényképes beszámolót közöl a barcsi Dráva-hídról. Hangoztatja, hogy a hid és a korszerű határátkelőhely megnyitása után a magyarok a legrövidebb úton juthatnak el az Adriai-tengerpart középső és északi részéhez. Magasépítésben nagy gyakorlattal rendelkező művezetőket, építőipari technikusokat művezetői és technikusi munkakörbe. Fejér megyei és Balaton környéki munkahelyekre azonnali belépésre felveszünk! MAGAS KERESETI LEHETŐSÉG! Modern munkásszálloda és üzemi étkezés alacsony térítés ellenében! Lakásprobléma megoldásában segítséget nyújtunk! Jelentkezés — önéletrajz beadásával— személyesen vagy írásban a személyzeti osztályon. Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat Székesfehérvár, Ady Endre u, 13. (8353) Tüzes tánc a Dráva felett. HÍDAVATÁS Oj kapu nyílt a magyar— jugoszláv határon: tegnap ün- nepélyfesen felavatták az újjáépült barcsi Dráva-hidat. A karcsú acélszerkezet fellobogózva várta avatóit: a tervezőket, építőket, a 'határmenti falvak küldöttségét. Részt vett az ünnepségen Dragovic Vaso jugoszláv államtitkár-helyettes és Kiss Dezső magyar közlekedés- és postaügyi miniszKiss Dezső miniszterhelyettes köszönti az építőket. terhelyettes is. Ott volt a híd közepén összegyűlt ünneplők között Tikviczki Géza, Jugoszlávia budapesti és Marjai József hazánk belgrádi nagykövete. Részt vettek az ünnepségen megyénk vezetői: Németh Ferenc, a párt Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára és Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke is Először a tervezőket és építőket köszöntötték. Kiss Dezső miniszterhelyettes a barcsi járási tanács épületében A közlekedés kiváló dolgozója jelvénnyel tüntette ki azokat, akik a legöbbet tették a hídért. Fél órával később a hid közepén — a jugoszláv és magyar himnusz hangjai után — — ugyancsak róluk esett először szó: két hónappal a határidő előtt készült el a négy nyílású, 283 méter hosszú híd. Ez a határidőrövidítés jelentős. Nagy munka van mögötte. Az UVATERV mérnökei hibátlanul küldték rajzaikat á kivitelezőnek, a belgrádi Mosztogradni Hídépítő Vállalatnak. S az acélszerkezetek, melyeket a Ganz-MÁVAG szállított, pontosan érkeztek. Most áll a híd. A forgalmat várja a 7,5 méter széles kocsipálya és két oldalán a 1.5 méteres gyalogjáró. A tömeg, mely összegyűlt a hídon, jóleső érzéssel veszi tudomásul az építők igyekezetét. A hozzá kapcsolódó 6-os számú főközlekedési úttal együtt nem kevesebb, mint százmillió forint értékű a munkájuk. Erről beszélt az építésre alakult jugoszláv—magyar vegyesbizottság nevében Gasparovic Lov- ró, a Horvát Köztársaság útalapjának helyettes vezetője és dr. Kozári István, a KPM főosztályvezetője. Dr. Papp Ferenc, a Barcsi Járási Tanács vb-elnöke köszöntőjében azt emelte ki, hogy a második világháború idején lerombolt híd újjáépítését régóta várták. Pavo Herczigova, a viroviticai kupscsina elnöke pedig így szólt többek között: »-Legyen ez az új híd a két nép barátságának, s a szocializmus közös építésének jelképe.-« Szükség volt a hídra — hangsúlyozta beszédében Kiss Dezső miniszterhelyettes. — A növekvő nemzetközi forgalom lebonyolítása csak megfelelő határátkelőhelyek építésével lehetséges. A barcsi Dráva-híd nemcsak átkelőhely, hanem szép műszaki alkotás is. Jelentős útvonalak gyűlnek itt össze. Ezért nemcsak a két szomszédos ország. Jugoszlávia és Magyarország érdekeit szolgálja. Az itt átvezető útvonalak Lengyelország és Csehszlovákia számára is jelentősen rövidítik a távolságot az Adriai-tenger felé. Ezen keresztül a legrövidebb az út a tenger és a Balaton között is. »Figyelembe kell venni azt is, hogy a jugoszláv—magyar határnak ezen a részén az átkelőhelyek távolsága eddig kétszáz kilométer volt. Az új híd ezt megfelezi. Nagy jelentőségű a híd a határmenti területek lakói számára is.« Ezután igy folytatta: »Kedves kötelességemnek teszek eleget, amikor megköszönöm mindazoknak a munkáját, akik leheővé tették, hogy a híd forgalomba helyezését és a határforgalom ünnepélyes megnyitását ma végrehajtsuk. A legnagyobb köszönet és elismerés azokat a munkásokat és műszakiakat illeti, akik a gyárban mint az acélszerkezet gyártói dolgoztak, s azokat, akik itt, a helyszínen valóra váltatták a tervezők elképzelését.« Kiemelte a helyi párt- és tanácsi szervek, a határőrség és a vámhatóság támogatását is. Ezután Dragovlc Vaso köszöntötte az új híd avatóit. Kiemelte: jelentős szerep vár a két part között ívelő acéltitkár-helyettes és Kiss Dezső miniszterhelyettes átvágta a híd közepén húzódó szalagot, megnyílt az út a két ország között Aztán dal szállt a Dráva felett: jugoszláv énekkarok a szülőföld szépségéről, a haza szeretetéről énekeltek. Tüzes magyar tánc volt rá a válasz. S amikor felcsendült az In- ternacionálé, jugoszláv és magyar állampolgárok nyújtottak egymásnak kezet a Dráva közepén, aztán rövid időre csöndes lett a híd. A jugoszláv vendégek Barcsra utaztak. Egy órával később. Arany Trombita Az ünnepi pillanat: megnyílt az út a két ország között. testre, hiszen ez is összekötő kapocs lesz a közép- és keleteurópai szocialista országok között Ünnepi pillanat következett ezután Dragovic Vasó államamikor a 1 ’togatás viszonzására Virovitizára indult a gépkocsisor, a híd már szol« gála than állt: autók sora várakozott a határátkelő helyen, s megláttuk az első gyalogosokat is: Trezino Poljeből indultak Barcsra. A híd teljesíti kötelességét A határtól nincs messze Vi- rovitica. A tizenöt kilométert néhány perc alatt futotta le a gépkocsi. Zászlódíszbe öltözött falvakon keresztül haladt a Jugoszláviába látogató magyar küldöttség, s a viroviticai tiszti klub előtt a város lakói fogadták a vendégeket Bent a színházteremben ismét ünnepi percek következtek: Lovric Tomislav, az OSV viroviticai titkára — mint mondotta, kellemes feladatot teljesít — a Szövetségi Végrehajtó Tanács nevében adta át a híd építőinek és az építés segítőinek az írásbeli elismerést: díszes oklevelet és egy albumot a hid építésének fontosabb mozzanatairól. Kiss Dezső miniszterhelyettes a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium nevében nyújtotta át a jugoszláv építőknek a magyar elismerést Esteledett, mire a vendéglátók és a vendégek, a híd építői búcsút mondtak egymásnak. írta: Kercza Imre Egy római polgár mindig ezzel végezte beszédét: Karthágót le kell rontani; én mindig azt mondtam és fogom mondani, hogy a cenzúrát el kell törölni. Táncsics Mihály Lehet, hogy a fenti sorok ars poeticát helyettesítenek, művészi politikai hitvallása egy olyan embernek, aki egész életén át a szabad magyar sajtó ügyéért küzdött. Az elnyomott osztályok nevében tette hitvallását, és ügye mii" csírájában is, halálra ítélt volt. Olyan réteget próbált képviselni, amely az 1867-es kiegyezés utáni esztendőkben kezdett éledni, szélesülni és lassan osztállyá szerveződni: a munkásságot. Táncsics Mihály egész életútját perek, a hivatalos kormánykörök intrikái, letartóztatások kísérték. De kísérte az 1848. március 15-i dicsőséges kiszabadítás is; a harcos publicista, a harcos tanító legigazibb ünneplése. Már 184S-ban próbálkozott munkáslappal — aki ismeri a kor sajtóviszonyait, a politikai és az anyagi nehézségeket az tudja, hogy milyen óriási vállalkozás volt a Munkások Üjsága elindítása. Táncsics a felvilágosító munkát tekintette legfőbb céljának, a kor iparilag elmaradott magyar társadalmát akarta megismertetni az iparilag élen járó társadalmak produktumával, az első munkáseszmékkel. hogy a szó mozgalmak elindítójává váljon egyszer. Száz éve újra próbálkozott. 1869-ben új munkáslapot indított, az Arany Trombitát A cenzúra esküdt ellensége volt, és mégis meg kellett tanulnia, hogyan • kell kijátszania azt »Cirógattam a dühöncöt« — írja a hetilapjáról. Ha burkolt formában is, ha kétértelmű kifejezések sokaságán keresztül is, de hangot kaptak a munkástörekvések. Lehet, hogy a meghirdetett program még elég eklektikus volt, nem kikristályosodott eszme adta a cikkek gerincét, de felszólalt a lap a lakáshiány enyhítése, az általános és közvetlen választójog követelése ügyében. A megyei hivatalnokok jól értettek ahhoz, hogyan szigeteljék el a parasztságot ettől az újságtól, de a gyárak népe már hozzájutott. A még erősen nemesi alapú magyar társadalom uralkodó elitje azonban a kiegyezés évtizedében biztosabbnak látta pozícióját, ba az ilyen kezdeményezéseket ninél előbb elfojtja. Az Arany Trombita százéves példánya mégis becses dokumentum az utókor számára, hiszen útközben szívesen gondolunk azokra, akik az első ösvényt taposták. T. T. FELSŐ MEZŐ »Odáig nem szabad elmenni játszani« — emlékszem anyám szavaira még gyerekkoromból. A felső mező messze volt a falutól, csak kocsival mentek arrafelé. Tiltott volt, titokzatos is. Es hívogatott mindig. Már nagyobbak voltunk, amikor elhatároztuk, hogy ott fogunk katonázni, a régi temető mellett. Sokáig gyalogoltunk a poros dűlöúton. Széles, szépen vetett táblák, mindegyik tükre a gazda szorgalmának. A zöld vetésfoltokat keretbe fogták az elválasztó barázdák. Néhol csutából épített putrifélék álltak, nem messze a kőkereszttől. Arra valók, ha hirtelen jön a zivatar és villámok csattognak a mezők fölött, legyen hova elállni az embereknek. A széles szántón egyetlen oázis a régi temető volt. Olyan szorosan fonódtak össze a fák a bokrokkal, hogy az idegen nem is sejtette volna: régi süppedt sírokat, öreg kőkeYesz- teket rejtenek. Nehéz volt áttörni az indák láncszövetét. Burjánzásnak indult itt minden, hódító illatot árasztottak vadon tenyésző jácintok. Darazsak sokasága dongott a levegőben és az egykor szabályosra nyesett díszfák összeölelkeztek a fehér virágú akácok bozontos ágaival. A régi vaskeresztek és a nemesi család obeliszkjének felírását is elmosta az idő. Mintha nem is a Kapos mente egykori lakóinak, hanem a bokor alatt lapuló fácánkakas nyugalmára vigyázna itt minden. Nemrég ismét a felső mezőn jártam. A régi csutakunyhóknak nyoma sincs már, egyetlen hatalmas tábla az egész. Az összes gazda szorgalmának tükörképe. Felszántották az elválasztó barázdákat, tenyérnyi zöld folt a régi temető is. Traktorzörgés űzte messze a régi csöndet a mezőn. Eltűntek a mohos kövek is, az intő szavakkal és a gyerekkorral együtt — a múlt távolában. (tröszt) Veszélyek a legelőn 406 ezer forint legeltetési biztosításért A tavaszi hónapokban sok veszély fenyegeti a legelőre kihajtott szarvasmarhát. Ilyen például a fehérjemérgezés, amelyet a zsenge fű okoz. A nagy mennyiségű pillangós zöld- vagy harmatos zöldtakarmány fogyasztásakor jelentkezik a szarvasmarha heveny felfúvódása. Ha kihajtás előtt nem végzik el a szarvas- marha körmözését, súlyos gyulladás keletkezik az állat lábán. Sáros, köves utakon pedig könnyen eltörhet a szarvas- marha lába. Az Állami Biztosító legeltetési biztosítási statisztikája is sok balesetről árulkodik. 1968- ban 6300 szarvasmarha pusa- tult el a legeltetési idény alatt. Somogy megyében 1967-ben 195, 1968-ban 207 állat hullott el. 1967-ben 272 ezer forint, tavaly pedig 406 ezer forint kártérítést fizetett ki az Állami Biztosító a legeltetési biztosítások után. Ez a biztosítás a közös kihajtás első napjától a behajtásig védi az állatokat. A Tabi Gépjavító Állomás eladásra felkínál telített fenyőoszlopot 7 métertől 12 méteres hosszúságig, valamint 3 tormás daruskocsival bérmunkát vállal. (8367) SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. májas L 3
