Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-25 / 118. szám

€ODA GÁBOR JEGYZETE; Pertyázom a világban HIRTELEN TÁV ASZÓDOTT. Sőt nyáriasodott Abla­kunk előtt a barackfák keményen vívták harcukat a hosszú hideggel Hideg tél volt ez. Hideg és hosszú. Haláleset, feleségem súlyos betegsége, s a magam kínjai Már százféle formában Ismertem az életet, és idén mégis sikerült neki új grima­szokkal ijesztgetnie. Azelőtt betegség és halál szinte ki volt tiltva a társalgás szótárából, s most nyersen és brutálisan törtek házamba, hogy aligha tudok ocsúdni. Egyszer egyik kedves és baráti orvosom szememre vetette, hogy regé­nyeimben és elbeszéléseimben túlságos szerepet juttatok e ►pesszimizmusoknak-«. Azóta az optimizmusuk sírba vitte őket Író vagyok, tehát mindig arra törekszem, hogy az élet valóságos egységét ne engedjem füllentő mozaikokra töre­dezni Nem játszom az optimizmus és pesszimizmus fogal­maival, inkább keresem valóságos társadalmi jelentőségű- test» HA fi V kfíllKhKIiBBN GONDOLKODOM, más fogalom az optimizmus, mintha évtizedekben mérem jelentőségét Időnként nézegetem a térképet, a földei amelyről csak most kezdünk szerteportyázni a világűrbe. Statisztikákat olvasok, hogy a jelenlegi, csaknem három és félmilliárd ember nyolcvan százaléka nem éri el az emberi ellátottság­nak azt a fokát sem, amelyet magam is keveslek. Világ­szerte — néhány százmillió embert leszámítva — még két- ségbeejtően alacsony az élet korhatára, éheznek, fáznak, iz­zadnak és viszonylag azonos kórságok nyomán fordulnak fel az utcán. Ha fiatalabb volnék és lehetőségem volna rá, bejárnám a világot a nyomorgás nyomába szegődnék, hadd lássam, hogy miért is gondolom a régi rendek átalakításának szük­ségességét. — ÜGY MONDJAK, hogy kétezerre hat-hét milliard ember él majd a nyomorgó világban. Egyesek a felrajzolódó képeket mumusnak látják, amely ijesztgeti az embereket. Az ilyen emberek még azt sem tanulták meg a közösségi törvényből, hogy ezen a földön akkor is minden összefügg és együvé tartozik, ha ezt nem veszi észre a provincialista, nacionalista. Mi már tudjuk, hogy ez a világ egy és osztha­tatlan. Egy, tízezer kilométerre éhező száj szárazsága az én asztalom falatjáról is álmodozik joggal. Azt sem tartom véletlennek, hogy ez az az évtized, amely megdöbbenve a hétmilliárd ember jöttének gyomor- korgásos dübörgésétől, űrhajókra száll és új glóbusokat ke­res az ismeretlen világűrben. Mert nem is hétmilliárd em­berről van szó, hanem a nagy számok törvényénél fogva 30—-40 milliárdróL > Ä társadalom és a természet törvények szerint éL E tör­vényeket megkíséreljük változtatni, de semmi rendellenesség sincs benne, ha ebben a nagy erőfeszítésben gyakran mi szakadunk meg. Ami megszületik, az az élettel született és végsőfokon élni is fog. A TÁRSADALOM TÖRVÉNYEINEK MEGISMERÉSE elsősorban a gazdasági törvények feltárása és e gazdasági törvények szoros összefüggésben vannak az emberi lélek törvényeinek komoly megismerésével. Minden küzdelmet be­csülök, amely általában a haladásért folyik, és a valóság megismerése valóban mindig a haladást szolgálja, még ak­kor is, ha nincsenek ilyen kifejezett céljai. Az emberek nemcsak jóllakni akarnak, hanem a bol­dogságra is vágynak. Az emberiség történelmének, eddigi életének legismertebb szakaszán a boldogság és a tulajdon kérdése úgy függött össze egymással, mint ami örökre el­választhatatlan. Itt a szemünk láttára derült ki, hogy a bankok, az üzemek, a közművelődési intézmények, a válla­latok tulajdonjogi állapotának 100 százalékos fordulata a tömegeket nemhogy boldogtalanná tette volna, inkább re­ménykedővé. Fiatal barátaim között egyetlen egy sincs már, akinek álmai közé tartozna, hogy saját gyára legyen. De 22 évvel ezelőtt még sajtócsatát kellett vívnom egy akkori bankvezérrel arról, hogy egyáltalában lehetséges-e a szín­házat állami tulajdonba adni. A VILÁGON MA VÉGIGNÉZVE, a józan embereknek tisztában kell lenniük azzal, hogy az emberek az emberi életért vívják küzdelmüket, függetlenül a különféle szín­vonalak csakugyan dogmatikus rögzítésétől. A fogalmak átértékelésének korát éljük, amikor éppen ez a reneszánsz század a megőrzött kulturális kincseket az egyetemes emberiség hasznára kívánja felhasználni. így is mondhatnám: a legjobbak keresik az útját annak, hogyan adhatnák vissza azt a rengeteg kincset az emberek milliárdjainak, amit ezek a milliárdok hoztak létre. Tudom, hogy az úton, amelyen a világ halad, gyakori a vereség is. Sokfelől érkezik ez a vereség. Néha a haladó világ állítja a légkeményebbi akadályokat saját útjába. Amint mondani szokás: bizony néha magunk alatt vágjuk a fát. S amikor nem ível nyílegyenesen felfelé az út, tüstént megjelennek azok a retrográd bölcselők, akik a maguk részigazságait szeretik egész nézetük tévedéseit igazolva fel­tüntetni. ÉN NEM TUDOK TÖBB LENNI és más, iránt író. Nemcsak korom, de természetem is megakadályozott abban, hogy valaha is megszerezzem magam kezébe a hatalom le- helletét is. Se karrier, se dicsőség nem hajtanak, csak figye­lem a világot, amelyben megszülettem és élek. Nem a percet nézem csupán, hanem a jövendőt is. Nincs bennem az intéz­kedések emberének vágya, csak fenntartom magamnak azt a dombtalan Olymposzt, amelyről többet akarok látni, mint kortársaim... Cirill és Method NEMES NAGY ÁGNES: A látvány A SZLÁV ÁBÉCÉ ÉS ÍRÁS MEGTEREMTŐI így ír: Amikor imádságomat mondom, inkább csak öt Értelmes szót szóljak, melyeket mindenki megért, mint sokezer érthetetlen mondatét. A kék. A zöld. A folyamágy. A tárgyak változását Amint a látvány bent tapasztja végig a koponyám falát, mint körmozt Es éjszaka is felzavarnak, északi fénye van a falnak, és fényes kések: bútorok — s fölránt fektémből az a páfrány, s rég-rothadt, bonyolult fonákján a spórák is vele, mint bonyolult nagyvárosok légifelvétele — Meri élesek, mert élesek, a képek mind, mert élesek, vakít ez a hangtalan zsúfolódás, amint jönnek és körbemennek az ón, a kén, a madarak, a repülések, kiterjedéstelen, elektronhéjuk-vesztett égitestek sűrűségbe összehajtva, labdába gyúrt gyökpk, amint forognak végeérhetetlen egy szüntelenül égető jelenben, ahol nincsenek térközök. Egy fában lakom. Lombja évszaktalan, az égig ér, a dadogásig, és látom zsúfolódni zárva-termö gyümölcseit. tMedgyesy Miklós rajza) drill a szláv Írásbeliség megalapítója halálának 1100 éves évfordulójáról — az UNESCO határozata alapján — az egész világ megemlékezik. Cirill és bátyja, Method szerzetesek voltak, óe a többi kö­zött Pannóniában is terjesztették a szláv nyelvű kereszténységet. Bőluk szól az alábbi írás. Cirill és Method, a szlávság első két- tanítójának és fielvi- lágosí tójának, a szláv írás megteremtőinek rendkívüli irodalmi és társadalmi tevé­kenységét, mint nagy jelentő­ségű történelmi műveit, a tu­domány magasra értékeli. A korai középkorban, amikor Bi­zánc kíméletlen harcot folyta­Az igazságnak ezeket a sza­valt — gondolatokat és remé­nyeket — tartalmazzák Cirill és Method írásai. Néha, hogy tiszteletünket fe­jezzük ki a testvérek egyike iránt, hogy elhatároljuk őket egymástól, a sápadt és bölcs Ciriilt — a filozófust — Me­tott a kulturális hegemóniáért, thöd alakja fölé emeljük. A es amikor a német expanzió is erősödött a szlávsággal szemben, valamint — a pápa­ság révén — Róma is őrzi kul­turális hegemóniáját a megúj- hodó Európában, a két testvér megjelenése nagy hatást gya­korolt az egész szláv világra. Ügy fogadják, mint az új idők előjelét. A szabadságért és kulturális megújhodásért meg­indított keresztes hadjáratuk­ban hamarosan ellenségeik és védőik támadnak. Cirill és Method műve. mintegy szelle­mi államcsíny a feudalizmus állami-politikai dogmái ellen, és mint ilyen, elsőrendű poli­tikai jelentőségű: a haladás té­nyezőjévé válik a szlávság szellemi megújhodásában. Cirill és Method nemcsak a szüáv ábécé, hanem az első írásművek megalkotói is, ame­lyek az akkori egyház szük­ségleteit szolgálták a keresz­tény vallás terjesztéséhez Pré­dikátorok és a kereszténység magyarázói, fordítók és erede­ti írásművek alkotód, felvilá­gosító tevékenységet végző misszionáriusok, a szláv né­pek között a megújhodás esz­méinek terjesztői. Munkássá­guk a hivatalosan elismert ke­resztény vallás dogmatikája ellen irányult. Első lelkes ta­nítványuk és művük tovébb- foiytatója, Climent Ohridszki dicsőíti, az első szláv “szentek­nek-x és ►tanítómestereknek« nevezi őket, akik hirdették a könyv "■értelmes igazságát«. művészek is így festik, raj­zolják őket Cirill alakja böl­csességet és ihletet sugároz, ö az, aki Method jobbján áll, s mellette Method fejezi be a közös művet Tanítványuk Cli­ment, valamint az egykori bol­gár írók . műveiben azonban arra figyelmeztetnek, hogy a két testvér egyenlő apostol. Szvetozar Conev A füst, mint értekez­letek elején általá­ban, vékony, áttet­sző csíkokban úszott a hosszú, zöld asztal fölött. Az igazgató rendezgette az előtte fekvő dosszié papírjait, majd kö­rülnézett, s ettől a' pillantás­tól olyan csend lett, mint je­lentékenyebb büntetőpereknél, az Ítélethozatal előtt. — Az értekezletet megnyi­tom — mondta, és halkan kö- hintett. Üdvözlöm a kedves kartársakat. Mai megbeszélé­sünk tárgya a Veder utca há­rom számú ház építkezése. Finom, nem túl lelkes, de érdeklődő taps csattant. vitelezésének megszervezé­séért, valamint a munkák ki­váló lebonyolításáért Gondos főmérnök, föépítésvezetönek háromezer forint. • Vad, lelkes taps. — A központi fűtési be­rendezés kiváló megtervezé­séért, valamint kivitelezésé­nek ellenőrzéséért Lepényi csoportvezető mérnöknek ket­tőezerkétszáz forint. Az ajtót most feltépték kí­vülről s szinte az értekezlet lába elé zuhant Aranka. — Reped az oromfal a Ve­der utca háromban, igazgató úr! Talabér ráemelte rezzenés­telen pillantását. ■— Kedves kartársak — folytatta az igazgató —, elő­ször történik vállalatunk éle­tében1, hogy a tervező és a kivitelező vállalat együttesen ünnepli a sikeres, eredmé­nyekben gazdag munkát, amelynek jutalmát most, a ház átadása után, a végzett munka arányában, igazságo­san felosztjuk. A taps, amely szavai nyo­mán felzúgott, most már lé­nyegesen lelkesebb volt, mint az imént. A próféták szavát hallgathatják így a megigazul- ni vágyó lelkek, ahogy most minden tekintet az igazgató száját figyelte. Folytatta: — Felkérem Paposlaky fő­mérnököt, ismertesse a hatá­rozatot. — Az igazgató előtt ■megszólalt a telefon, felemel­te. — Halló... igen. Ugyan! Értem... Majd később, ked­vesem, most ne zavarjanak! Bizalmas értekezlet! — Letet­te a telefont, udvariasan in­tett. — Nos, tehát: halljuk Paposlaky kollégát! főmérnök felállt, kis papírlapot emelt rö­vidlátó szeméhez, onnét olvasta: v —< A Veder utca három számú ház­zal kapcsolatos premizálás. — Halljuk, halljuk! «— Az épület távlati tervé­néit kidolgozásáért, valamint a városképbe való beillesztés eszmei, esztétikai és pszicho­lógiai tervének kimunkálá­sáért Dobsa főmérnöknek, az Építéstudományi Iroda mun­katársának, háromezer fo­rint. — Fantasztikus! — Ujját szájára tette, jeléül, hogy itt most fontosabb dolgokról van szó, s szemével intett Papos­laky főmérnök felé, aki már folytatta is: — A panelfödémck illesz­téséért és szereléséért, Ge- rinczes főmérnöknek kettő- ezerhatszáz forint. Aranka elhaló hangja alig hallatszott a most felzúduló tapsban: — De igazgató úr!... — s a kezét tördelte. Kint már ölik egymást. — Nyugi, Aranka! Mind­járt végzünk! — A belső munkák ellenőr­zéséért — folytatta Paposla­ky — Paposlaky főmérnök­nek háromézerhatszáz forint. A taps, amely kitört, leír­hatatlan. Alig hallották, ahogy az ajtó most megi rvt kivágódott; csak a hörgésre figyeltek oda. Egy lakó tá- molygott be, vérbenforgó szemmel, a Veder utca há­romból. — A legfölső emelet Inog! Azonnal intézkedni! — A Veder utca hármas számú ház építkezésének sta­tikai számításaiért — hang­zott a főmérnök nyugodt hangja. — Kontra csoportve­zető mérnöknek ezerötszáz forint. — A kazán— hörögte a lakó — szétment a kazán, azzal kezdődött! Az Igazgató érdeklődő pil­lantást vetett rá. — Próbafűtés? — kérdezte barátságosan. A legelső próbafűtési Addig nem volt semmi baj! Ma délután befütöttünk és félóra múlva inogni kezdett a ház. Halk, udvariassági taps. — A távlati kimunkálás közeli bemunkálása, részlet­rajzok tusozása, gyakori ra­dírhasználattal, Geller főosz­tályvezető mérnök munkája, szintén az Építéstudományi Irodától, kétezerhatszáz fo­rint. Taps. •*- Az épület szakipari, va­lamint belső szerelőmunkái- nak külső bevitelezése s ugyanakkor belső kivitelezé­se: Korall osztályvezető, Épí­téstudományi Iroda, kétezer- kétszáz forint. A gyöngéd taps még el sem. ült, amikor kinyílt az ajtó, s egy feldúlt arcú nő lépett be a tárgyalóterembe. Az igazgatóhoz hajolt. — Talabér elvtárs, az In­gatlankezelőtől vannak itt... Az igazgató felnézett rá, ar­cán a rosszallás fanyar redői. t— Értekezem, Aranka! — A Veder utca háromból is vannak itt... Az igazgató türelmetlenül intett. — Dolgom van! Paposlaky kartárs, kérlek, folytasd! Aranka az igazgató füléhez hajolt, súgott valamit. A fér­fi bólintott. — Majd bejelentik a minő­ségi kötbérigényt! Ilyenekkel most ne zaklassanak! Aranka kiment; a főmér­nök alig várta, hogy becsu­kódjék mögötte az ajtó. — Most rátérnék kivitele­ző vállalatunk dolgozóinak prémiumaira. Az épület fct­Egy másik lakó zuhant be most az ajtón. i— A földszintig leomlott a jobbszárny! — üvöltötte re­kedten. Az első lakó rámeredt. — őrület! A jobbszárnyon lakom! Az igazgató kissé feszélye­zett en körülnézett. — Kedves kartársák, az ér­tekezletet bezárom. Aranka, kedves, szóljon le a kocsi­mért, mégis csak illik kimé ír­ni a helyszíni szemlére. Bár, ez már tulajdonképpen az Ingatlankezelő gondja, hiszen az épületet átvették ... A társaság felállt, «- helödött; a vendégek ez Építéstudományi Irodától aziránt ér­deklődtek, nyitva-e még ilyenkor a vál­lalati pénztár. Az ajtón ki­lépve, Kontra csoportvezető odafordult Dobsa főmérnök­höz. Gyors pillantást vetett Az igazgatóra, s hangját lehal­kította. •— Fantasztikus, te kérlek, az öreg, hogy pikkel rám! Csak azt tudnám, miért ka­pott Lepényi hétszázzal töb­bet, amikor a statikai számí­tásokat én csináltam?! Bárány Tamás SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1968, mája« \

Next

/
Thumbnails
Contents