Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-25 / 118. szám
8ERTHA BULCSU: jajongó messzi szélzúgás ■ ■ sszetekerte készséO gét és hazaindult. Halait a karikára kötött zsinóron vitte. Nehezek voltak. A csuka nagyokat ugrott, és krokodil száját fenyegetően kitál tóttá. Gergely fü- työrészett. Az országutat gyorsan elérte, de ott megtorpant mivel a por égette a talpát. Toporgott, belépdelt a bazaltosabb részekre, majd ismét visszalábalt az útszéli porba. * Ahogy váltogatta a lábait, a karakai erdő felett megpillantotta a gépeket. Magasan úsztaik, nagy rajokban, akár a galambok. Bugásuk szűrten. finoman hömpöly- gött előre, mint valami távoli szélzúgás, vágy hullámverés. Gergely ezüstfényű szárnyúkra bámult, majd a kon- denzcsíkra, ami hirtelen megjelent a vezérgépek nyomában. Rosszat érzett. A folyóra pillantott, majd a boglyákra, amelyek a sarjúföl- dön szürkültek megaszalódva. A folyó már negyven-ötven méterre mögötte maradt, s a boglyák még messzebb voltak. Gyors elhatározással belehasalt az utat és a földeket elválasztó vizesárokba. Elég mély volt az árok, s azon a ponton, ahol belekeveredett, szederbokrok is takarták. Várt. A gépek méltóságteljes lassúsággal úsztak a magasban. Feleslegesnek látszott az óvatosság Hátára fordult, s a szederfa levelei között az eget kémlelte. »Ezek angolok« — gondolta. — »Milyen muris ... Reggel még Londonban voltak... Kávéztak az ismerőseikkel, aztán kimentek a repülőtérre... Bombákat hoztak Ledobják, aztán hazamennek és este tovább kávéznak az ismerőseikkel... Ha csak ... Ha csak valamelyik légelhárító üteg bele nem traf ál az oldalukba ... Akit eltalálnak, azt ma este már hiába várják az ismerősei... Nem is lőnek ezekre. Sétarepülés nekik Kirándulás. — A középső repülőrajból oldalra sodródott két vadász. Süvöltve lecsaptak bömbölt a föld, a levegő és az erdő. A szederfák suhogtak a Marcal- hídon dörömböltek a géppuskalövedékek Gergely látta, hogy húsz-harminc méter magasan szállnak a gépek * a lövedékek a vizet korbácsolják. Rémülten a hasára fordult. Teste alatt vergődtek a zsinórra kötött halak. A csuka elkapta az ujját és beleharapott. Gergely zokogva feküdt a hideg, sikamlós pikke- lyű halakon. Ujja nehezen szabadult a csuka állkapcsából. Amikor kitépte, erősen vérzett. A gépek a folyó felett szálltak, aztán az erdő közelében lecsaptak a mezőre. A motorok bömböltek és -elnyomták a fegyverek hangját. A vadászok aztán az ég felé húztak, és rajuk nyomába szegődtek. A bombázókötelékek sokáig vonultak. Monoton búgásuk, jajongó messzi szélzúgásra emlékeztetett. Gergely zokogott. Félt, hogy a vonuló bombázók közül újabb -vadászok csapnak a folyóra. Fülében saját zokogása visszhangzott. Fél óra is elmúlt, mire észrevette, hogy a gépek elvonultak. Felüli. Szájában saját vérének ízét érezte. Szipogva, megalázottan nyalogatta a kezét Olyan volt mint egy sebesült állat. Nyalogatta a vérét és a sebet bámulta. Mély volt, de szűk, gödör-szerű. Nem a csuka harapása fájt Gergelynek ... A sérülés valójában a fejét érte, a homlokát. Megalázták a repülők, és meggyötörték. Szűkölve remegett az árokban, és érezte, hogy ami a folyóparton történik, nem újsághír, nem politika, amiről beszélni lehet. Gergely ezen a forró déli órán döbbent rá először, hpgy a bőréről van szó. Minden új napon az élete lesz a tét Senki sem kérdi, hogy hány éves, kit szeret és kit gyűlöl? Senki, nem kérdi, hogy részt akar venni a háborúban, vagy nem? Csak lőnek rá, mint bármelyik állatra az erdő vadjai közül. Gergely, egészen addig a nyári napig azt hitte, hogy más dolog a fegyveres katona, aló maga is harcol, és más dolog egy kisfiú, aki éppen csak kijárta az elemi népiskola harmadik osztályát ... S zorongva állt az úton. Nyalogatta a vérét, és az erdő felé bámult A tagutakon emberek szaladtak. A szeme még vibrált az ijedtségtől. Visszalépett az árokba és felemelte a halait Lassan bandukolt a falu felé. Percenként zúgást vélt hallant közeledve süvöltése- ket. Lépdelt, s közben szüntelenül figyelte az eget a kék égi mélységet, ahonnan megérkeztek a gyilkos pilóták. Nagyanyja a kezét tördelte: — Csak hogy Itt vagy! Uram Jézus! Csak hogy előkerültél ... BENCZE JÓZSEF: Szerelem Tudod-e milyen a vásáron vett szerelem? Kantározom az égen, haza ..lost vezetem. Hóid arcom halovány, szivemen paszomány árad az éj... A Bál udvarán még táncolnak, de engem megláncolnak hazakísér az éj. Mellém fekhetsz szerelem, ne félj. OOBAI PÉTER: ABLAKOM FÖLEMELT ARC. Ablakom fölemelt are hajnalban fölhúzott falon arcom lobogó zászló a reggel avatott hídon: a fényre nyitom fecske nyilakra lengő nyelvű harangra zárt kapuk szárnyára síkságon fölgyorsult szélre felhőkre, melyek, mint földrengésben a városok mint Pornóéi romjai a levegőben várják a tűzhányót, a fölkelő tüzet a tetőkre nyitom magas esőkre tornyokra, melyek holnap ledőlnek órákra, melyek holnap megállnak aszfaltra ázott újságra nyitom melyet kiszív a Nap és fölkap a szél tűzfalak íratlan tábláira nyitom az ablakom és átnézek egy város fölött mely szobám köré költözött. — Hét halam van — mondta Gergely. — Hét halad és hét akkora bűnöd. Itt járt Satt Vilma, mindent elmondott... De most már ezt sem bánom. Csakhogy előkerültél... hogyan számoltam volna el az életeddel? — Nem igaz... Én csak álltam ott a MátévaL — Mise alatt, istenem, mise alatt... Szerencséd, hogy most előkerültél... — mondta, aztán a halakra pillantott. Meglepődött. — Ekkora halakat fogtál? Ezt a csukát legjobb, ha mindjárt elviszed Zsófia né- nédnek. — A legszebb halam ... — Éppen azért. Zsófia szereti a tejfölös sült csukát. Ha kaszálják a Marcalt, az ösz- szes megvágott csukát neki viszik... Indulj is ... Az lesz a legjobb. Köszönsz szépen: Dicsértessék az úr neve, és illedelmesen átadod. Lehet, hogy megajándékoz valamivel. — Múltkoriban azt mondta a nagymama, hogy böjti napon vigyek majd halat Zsófiának. Most nincs böjt — Na és?... Zsófia máskor is megeszi a böjti ételeket Szent asszony ... G ergely zsinórján egyedül a csuka lógott A nap már megszárította a bőrét, de még mindig dobálta magát, táto- gott, fenyegetően vicsorította a fogsorát Gergely arra gondolt, hogy a csuka a bűn ajándéka ... A szöcskét bekapta egy keszeg, a keszeget bekapta a csuka, a csuka pedig az 6 ujját... »A csuka harapása isteni figyelmeztetés volt«. — Gergely a krokodilpof ájú halra sandított. — »A csuka maga a bűn... Ekkora hal hogyan került volna másként a horgomra. Nagy bűn... Most majd megeszi Zsófia és 6 is bűnös lesz... Jobb is, hogy Zsófia eszi meg. Annak a bőre már át van itatva tömjénnel es szenteltvízzel .,.« Megállt a tornyos ház előtt, és a lépcsőt bámulta, melyet óriáskaktuszok és törpék őriztek. A lépcső a ház ólomüveggel díszített ajtajához vezetett. A farácsos, zöld színűre pállott rézveretes kapu nyitva volt Gergely a törpék feje felett talált egy ko- lompot. Meghúzta. A kolomp kint is szólt, bent is szólt, s Zsófia néni sötétkék selyemkendőbe bugyolált feje csakhamar előbukkant az ablakban. — Te vagy az, Gergely? — kérdezte, aztán az ajtóhoz sietett és kinyitotta. Gergely köszönt, meghajolt és maga elé tartotta a halat. — Elhoztam magának ezt a csukát — mondta. — Csukát? — A folyóban fogtam... — Zsófia néninek ajándékozod? — Igen. Mivel ez böjti éteL — O, Gergely ... Milyen illedelmes tudsz te lenni-. Milyen illedelmes... Satt Vilma pedig azt mondja, hogy iszonyú szemérmetlenséget követtél el. És éppen szentmise alatt Pont ak^cor, a nagy misztérium alatt követted el a bűnt Gergely... Gergely ... — Én nem voltam... — Nem voltál? — Nem. Satt Vilma hazudik. Én odább álltam. — Odább? — öt-hat méterrel odább. M! a csókafészek után mentünk a Mátéval, és éppen csak megálltunk ott De aztán mindjárt mentünk. Z sófia lehajolt és megtapogatta a mozaikpadlón ’ tá- togó csukát. Gergely orrát ekkor megcsapta az a furcsa illat, amit egyszer már az országúton Is érzett. Gergely gyanútlan kisfiú volt és nem tudta, hogy ami az orrába hatolt, az szent vénasszony- szag. Zsófia felegyenesedett, és Gergelyhez fordult: — És a kezeddel nem...? — Nem, Zsófi néni. — De a szemeddel vétkeztél? — A szememmel sem. — Behunytad? — Nem hunytam be. de nem vétkeztem vele. Csak álltam ott és néztem, mit csinálnak az alvégiek. Még rájuk is szóltam, hogy: »Mit csináltok, he?!« Azt mondták, megmonyásszák a menekült lányt... — Szeplőtelen Szűzanya ... Micsoda szemérmetlen bűn. Es a leányka nadrágját láttad? — Láttam. — Rajta hagyták? — Rajta... Lecsúszott egy kicsit, de máskülönben rajta hagyták... — Szeplőtelen Szűzanya ... És mit csinált az a szegény kislány... Az a kis számkivetett? — Vinnyogott... Röhécselt, később pedig vinnyogott... — Ó, mi lesz a világgal... Gyere Gergely, megnézheted Zsófia néni toronyszobáját. A szobát félhomály borította. A nagy, falhoz támasztott bútorokból, süp- pedós szőnyegekből doh és szent vénásszony- szag áradt... Gergely fintor- gatta az orrát, majd köhé- cselt... A toronyszobában világosabb volt Sok szentkép lógott a falon. Az egyik ablakmélyedésben kis házi ol tár állt a másikban a zongora. A zongorán és az oltáron egyforma karosgyertyatartók álltak, rózsaszín szenteltgyer- tyákkal. A toronyszobában a doh és a szent vénasszony- szaghoz tőmjémllat is keveredett. — Bűneid bocsánatául most elénekeljük együtt, hogy »Üd- vözlégy oltári szentség!« — mondta Zsófia és a zongorához ült. Ültében meggyújtotta a gyertyákat aztán leütött két akkordot Rákezdtek. . — Most az utolsó strófát, az rád illik — mondta Zsófia és rekedtes, finomkodó hangon rázendített: »Életünknek vég- óráján, hogy ne ejtsen meg a Sátán, Te légy erős és gyá- molom, mert csak nálad az oltalom. Udvözlégy szent Szakramentorh!« Zsófia becsukta a klaviatúra tetejét, és élfújta a gyertyákat. A házioítáron * kihúzott egy fiókot, és aprócska szentképet libbentett Gergely orra elé: — Adok neked egy képet a Szeplőtelen Szűzanyáról... A legújabb fohászt a hátára nyomtatták. Ha bajban leszel, csak ezt a fohászt mondogasd: »Most segíts meg Mária, Óh irgalmas SzűzanyaI« Csak ennyit kell mondanod ... Én megbocsátok Gergely — mondta és hüvelykujjával, amelynek ugyanolyan illata volt, mint a szobáknak, keresztet rajzolt a fiú homlokára. Gergely köszönt. Zsófiával a hátában, kibotladozott a színes, ólomüveges ajtóig, aztán levágtatott a lépcsőn. A doh, a szent vénasszonyszag, és a tömjén összekeveredett illatát még az utcán is az or- rában érezte. Riadtam lépdelt a járdán, szemét lesütötte. Csak jóval odább, az iskola és a gesztenyefák közelében emelte fel a fejét A fákra sandított, aztán hirtelen a levegőbe ugrott. Amikor a feje megközelítette az alsó ágakat, nyihogott egyet, mint a lovak. A Hangya előtt az emberek csoportosultak. Gergely azt hitte, melaszt osztanak. Sietősre fogta a lépteit, hogy idejében szólhasson öreganyjának. A tömeg azonban nem az üzlet, hanem az udvar szélesre tárt kapuja előtt várakozott Gergely a néma parasztok között beódalgott az udvarra. Nagy csend volt. A szederfa alatt három kocsmai asztal állt. Az összetólt asztalokon idős parasztember feküdt. Már nem élt A foltos parasztingen látszottak a véres szakadások, ^niány gépfegyvergolyó, annyi szakadás. fi-ergely a kéklő égboltra, majd a kuglizó mellett ácsorgó emberekre pillantott. Az ég felhőtlen volt és üres, az emberek némák és tanácstalanok. NYELVMŰVELÉS II NYELVI ESZMÉNY és az anyanyelv Az anyanyelvi hipotézis lényege úgy foglalható ösz- sze, hogy minden, a nyelvvel kapcsolatos cselekvésben eldöntő jelentősége van az anyanyelvnek. Ezen fordul meg számos feladat végrehajthatósága és valamennyi feladat megoldásának minősége. Lássunk néhány példát. Hozzám legközelebb áll az elméleti nyelvészeti kutatás, melynek során a nyelvre általánosan érvényes szabályokat próbáljuk megállapítani. Mindig magyar anyanyelvemnek keretében merülnek fel elgondolásaim; az anyanyelvi tapasztalatomnak egy vagy tcbb idegen nyelv lényeivel való összeütközéséből támadt kérdéseit próbálom megoldani. Alkalmam volt több külföldi országban is tanulmányozni az oda került magyar anyanyelvűek beszédét, mégpedig a régi, magyar és az új, idegen nyelvű beszédét egyszerre. Ügy láttam, hogy két csoportra lehet őket osztani: az első csoportban levők megőrizték hibátlan magyar beszédüket és jól megtanulták az idegen nyelvet. A második csoport tagjai viszont úgy kezdik elfelejteni anyanyelvűket, hogy közben az idegen nyelvben sem tudnak eredményeket felmutatni. Nyelvi tékintetben bizony »két szék közt a pad alá« estek. Az első csoportba leginkább azok tartoznak, akik tudatosan törekednek anyanyelvűk ápolására külföldön is. ók jól tudják — ha így nem fogalmazzák is meg —, hogy a nyelv ápolása a közlés, magatartás és a gondolkodás eszközének gondozását jelenti. A harmadik példa területe a hivatalos írásbeli közlés. Ennek sikere többé-kevésbé tárgyilagosan lemérhető. De mindenkinek bőven lehet személye? tapasztalata is róla. Gyakori tapasztalat, hogy a legvilágosabb szóbeli helyzetelemzés, értékelés és döntés is visszájára fordulhat, ha nem születik újra egyértelmű írásbeli formában. Itt bizonnyal pusztán a »gondolatokénak meghatározott sorrendben való fegyelmezett rögzítéséről van szó. De mi köze ehhez az anyanyelvnek? Csak annyi, hogy az anyanyelv különleges szabályainak ismerete — tudatos ismerete — szükséges az íráshoz. Az írás, a jó írás ugyanis egy kissé mesterségjellegű. örvendetes, hogy ez a »mesterség« egyre inkább terjed. Az első példában a nyelv általános elméletét segíti az anyanyelv; a másodikban egy másik idegen fiyelv elsajátítását; a harmadik esetben pedig voltaképpen a gondolatok sajátos, kötött formájú átadását, kifejezését. Közös bennük, hogy a feladat megoldásának elengedhetetlen feltétele az anyanyelv birtoklása: a feladat megoldásának minősége pedig valószínűleg egyenes arányban nő az anyanyelv tudatos használatával. Az anyanyelvi nevelés tehát nem csupán tantárgy. Az egyes »tantárgyak« az emberi ismeretek egy-egy szelvényét tartalmazzak. A nyelvi nevelés pedig valamennyi tantárgy tartalmának közös formájával foglalkozik; arról kíván ismereteket nyújtani és annak használatára nevelni. Ilyen szempontból minden tantárgy sikere a nyelvi nevelés sikerétől függ. Ezért folyik nyelvi nevelés minden órán, A magyar órán csupán ennek megalapozása és összehangolása történik. De ahogy ma már az ismeretek szerzése nem áll meg az iskola falainál, úgy terjed tovább a nyelvi nevelés is. Az iskolai nyelvi nevelés és az iskolán kívüli nyelvművelés meg nyelvi ismeretterjesztés egységet alkot az egész életre kiható nevelési folyamatban. Mi hát ennek az anyanyelvi nevelésnek az eszménye? Nyilván több, mint az isko Iáé (bár az sem kevés). Viszont meg kell találni a felső határt is. Nyilvánvalóan nem lehet célunk, hogy sok ember nyelvész vagy hivatásos nyelvművész legyen. Ez nem volna reális. Mégis beszélni kell az eszményekről, mert manapság már jelentkezik a közfelfogásban egy nyelvi ideál, anélkül, hogy a nyelvészek megfogalmazták volna, miben is áll ez pontosan. A nyelvi eszmény kérdése a »kényes kérdések« közé 'tartozik. Kevésbé nyelvészeti, inkább társadalmi jellegű. Ezért nem a nyelvész szava ebben a legsúlyosabb, de nekünk sem szabad hallgatni még ilyen »kényes« kérdésben sem. A régi magyar nyelvhelyességi nyelvi eszmény elterjedésének fő akadálya az, hogy az a múltban az iskolázás korlátái miatt a várost (fővárosi), magasabb iskolát végzett és jómódú emberek kiváltsága volt, így tehát az őhozzájuk való tartozást jelölte valamilyen módon. Ez az eszmény ma már nem korszerű. Nem arról van szó, hogy a kívánalmakat »lejjebb« kell engedni, bár erre is szükség lehet. Sokkal fontosabb a mai széles körű köznyelvi gyakorlat felmérése és nyelvszociológiái leírása, elemzése. Lehetetlen állapot ugyanis, ha az eszmények úgy vannak megállapítva, hogy csak »rendes« iskolázás során lehet őket megtanulni. Persze tanulni mindenképpen kell, s ha van rá mód, akor iskolában jobb tanulni. De nemcsak ott, hanem a rádióból, a televízióból, a sajtóból, a színházból, a könyvekből és a nyilvános érintkezés nyelvéből meg a saját nyelvhasználatunkból. A nyelvrr.Űvclő csupán szempontokat ad n tudatos nyelv- használat kialakításához. A nyelvi nevelés egészének folyamata lényegében irányított- önnevelés. Az embernek »biológiailag« birtokában van a beszélés képessége, a gyermeki fejlődés meghatározott szintjéig bezárólag a túlnyomó többség elsajátítja anyanyelvének minden lényeges szabályát A társadalom azon ban megkívánja, hogy ezen túl mindenki tovább finomítsa nyelvi közlésképességét. Ehhez egy ideig az iskolában kap segítséget azután magának kell végeznie. Olyan ez, mint az iskolai tanulás, az önművelés és a népművelés viszonya. A feladat eredményességét bizonyítja, hogy legfőbb feltétele, az anyanyelv tényleges használata mindnyájunkban adva van. S a tökéletesedésnek a nyelvi önmegismerés, a nyelvi tudatosodás a legjobb eszköze. Ehhez kell a nyelvészek, nyelvművelők közvetlen segítsége. Szépe György 8 SOMOGYINfFLAT Vasán«». MA májn SS.
