Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-22 / 115. szám

A napok szaladnak.Mind_--------—--------------------- egyik t artogat valami örömet, bána­tot, beteljesülést vagy kudar­cot. A mai munkát holnap újabb feladat váltja fel, a mai gond helyébe holnap újabb gond lép. Aztán egy idő után a mindennapok apró esemé­nyei feledésbe merülnek. Csak az egész, az általános marad meg, az, amiért történik min­den a hétköznapökon. Mikor házat építünk és el­készül a ház, már nem em­lékezünk rá, hogy melyik nap ástuk az alapot és mikor sze­relték be a villanyt. Csak azt tudjuk, hogy sokat fáradtunk — és jó, hogy elkészült a ház. A napok szaladnak. Évekké kovácsolódva maradnak el mögöttünk. És van olyan al­kalom, hogy magunk is hitet­lenkedő csodálkozással kér­dezzük: lehetséges, hogy ekko­ra utat tettünk meg, hogy ennyi minden történt?! Pedig csak egy pillanatra tekintet­tünk vissza és csak a nagy ál­talánosra emlékezünk... A múlt... A rnezőgazdaság­--------------— nak van egy min­den más termelőágtól eltérő sajátossága: ugyanazt az ered­ményt az egyik üzem köny- nyedén, a másik csak igen nagy megerőltetéssel tudja el­érni. Attól függ ez, hogy mi­lyenek az adottságok, milyen viszonyok között gazdálkod­nak. Az eredményt jegyzik, az erőfeszítést már kevésbé. Pe­dig a kettő együvé tartozik. N ézem a Bárdibükki Állami Gazdaság térképét, járok az üzemegységekben, kutatom a múltat, vizsgálom a jelent és ismerkedek a holnap lehető­ségeivel, És a legelső, amit fel­jegyzik, az, hogy amit itt el­értek, azt nagyon nehéz körül­mények között, az átlagosnál Húsz év történetét nyomon követni nehéz, a krónikás kö­tetnyit jegyezhetne róla. A kezdeti éveket jól jellemzik Kalamász Ferenc gyümölester- mesztési brigádvezető szavai: — Ma az ember alig hiszi el — hiszen annyit fejlődött a mezőgazdaság —, hogy mi­lyen nagyon nehéz volt a meg­indulás. Nem volt akkor se fo­gat, se gép. Igen sokat dolgoz­tunk mi is. Ha jól emlékszem, Ötvenegyben kaptunk egy K— 25-ös és egy G—35-ös trak­tort, aztán ötvenkettőtől fo­kozatosan gépesítettek. De azért különösen ötvenhatig ne­héz volt A rengeteg kézi ara­tással mindig megjött a baj. Voltak ugyan már kévekötő gépek, de vagy az aratással Véleményem szerint jelenleg vagy a csépléssel mindig gond olyan szinten áll ez a gazda­volt. Nem tudom, de ipinthaság, hogy már egyre kiíejezet- még az időjárás is rosszabb Gébben megmutatkozik több lett volna akkor... év kitartó, céltudatos munká­Most van fejlődőben a gazdaság juhászata. Kalamász Ferenc. sokszorta nagyobb törődéssel, fáradtsággal érhették el. A 6082 holdas gazdaságnak mindössze 4606 hold a szán­tója, de ez két járás terüle­tén, 70 kilométeres hosszúság­ban, tizenegy község halárá­ban van elszórtan. Húsz évvel ezelőtt még csak harmad ek­kora volt a gazdaság, de az évek során különböző vállala­toktól csatoltak ide területe­ket, telepeket, s így alakult ki ez a mai meglehetősen szét­tagolt, a nagyüzemi gazdálko­dásban legtöbb gondot okozó üzemi forma. »•Hiányzott« — ez a szó minduntalan elhangzik a múl­tat idéző gondolatokban. Hiányzott a gép, hiányzott az épület, kevés volt a szakem­ber, s bár kezdettől fogva a gyümölcstermelés melleit az állattenyésztés a gazdálkodás fő iránya, hiányzott a céltuda­tos tenyésztői munka. Egy-két év kivételével egészen 1963-ig mindig veszteséggel zárták gazdálkodásukat. És a sok >hiányzott«-at tetézte a min­dig jelenlevő nagyfokú szét­szórtság ... A leien Második éve látja-----i_____— el a főagronpmu­s i teendőket Józsa Béla: — Mikor idekerültem, a múltról sok riasztót hallottam. 1964-ben kezdték el a jersey év óta háromezer liter fölött —magyartarka keresztezésű állomány kialakítását, van a tehenenkénti tejhozam. Három jának gyümölcse. A jubileumi évnek talán az a legméltóbb megünneplése, hogy 17 000 forint híján ötmil­liós nyereséggel zárták az 1968-as évet Több mint har­minchét és fél millió forint értékű árut adtak a népgazda­ságnak, csaknem ötvenmillió forint értékű halmozott ter­melési értélcet állítottak elő. Nehéz lenne felmérni, leírni mindazt a változást, ami a kezdeti évek és a jubileumi esztendő között történt. Sorol­hatnám a számokat, növényen­ként hogyan emelkedtek az átlagok, hogyan gyarapodott, erősödött a gazdaság, de talán elég beszédes az is, ha a sok közül néhány példát ragadok ki. 1958-ban például 10,72 má­zsa volt a kenyérgabona átlag­termése, 1968-ban 18,81 mázsa; 2772 liter tejet fejtek akkor tehenenként, tavaly 3340 litert. Egy anyakoca után átlagosan 1642 kiló sertéshúst értékesí­tettek, a 202 hízott marhának 83 százalékát külföldre szállí­tották. A második ötéves terv átlagában még csak 42,8, a ta­valyi aszályos év ellenére is már 56.9 mázsa almát termel­tek holdanként. Nem rendkívüli és nem kü­lönleges eredmények ezek. Mégis érdemes lenne piros be­tűkkel jegyezni őket, mert annyi sok fáradtság, céltuda­tos és kitartó törekvés van bennük. Az emberek... három . ■ felső szin­tű irányítót — Kiss János igazgató, Józsa Bála főagro- nómust. Puskás Imre főállat­tenyésztőt — napközben az irodában megtalálni nemigen lehet. Mindenütt ott vannak, mindenütt azonnal és fáradha­tatlanul segítenek. Aki kívül­ről felületesen ítél, az mond­hatja azt is: megszállottak. És másképp mondanám: szeretik a szakmájukat — és szeretik ezt a gazdaságot. Egyszerűen csak erről van szó. De talán ez a legtöbb, amiben benne van minden. És ezzel a »rög«-szeretettel lÍliktíl: — Különböző hivatalos for­rásokból erősítették meg az azonos tényt: ringyó lettél. Végtelenül sajnálom, de már­is levontam a megfelelő kon­zekvenciát. Hogy a legenyhéb­ben fejezzem ki magamat, mától fogva persona non grá- tának tekintelek. Lehetetlen­ség olyan nővel élnem, aki­vel nem tudok többé dicseked­ni Átmeneti csend támadt, amelyben mindketten jól hal­lottuk egymás szívdobogását. — Ha nem tudnád, harma­dik hónapja terhes vagyok — lepett meg Karola az öröm­hírrel. Erre szép csendesen leültem az ágyra. Értelmem hosszas pihenőt tartott Gondolataim lassan tápászkodtak fel, mint a kimerült boxoló a ring sar­kából az utolsó menet előtt. Álmatag tekintetem körbejárt a szobán, majd a fácános kép­be botlott. Varászütésre el­szállt az álmatagságom. — Rendben van — fogad­tam illő méltósággal apasá­gom hírét. — Mivel az én ár­tatlan gyermekemet hordod a züllött szíved alatt, nem ül­tetlek marónátronba. Sőt ma­gaddal viheted ezt a fácános festményt. Saját bevallásod szerint óráról órára nő az ér­téke. Add el másfél millióért és a kamatjaiból neveld fel a gyermekemet. De nehogy könnyelműsködj a pénzzel. Most pedig takarodj ki az életemből. Nem nagyon sietett. Három hét is eltelt, mire összepakolt. Elvégre idő kell a jó munká­hoz: amikor egy szép napon hazatértem, összes ingóságom­nak csak a földrajzi helyét találtam. Karola eladta az ágyat, a szekrényt, a bicikli­met, a maradék ruhámat, az edényeket és eladta a vagyont érő fácános képet is. Alapjában véve igaza volt, hiszen tőlem egy fillért sem kapott útiköltségre. MAS BEFEJEZÉSE Lomha mozgásom ellenére mindenki tudja rólam, hogy a leggyorsabb emberek közé tartozom: rendkívül gyorsan fáradok. Nem tehetek róla. Születési hiba, ami miatt egy­re aggodalomkeltőbben jelent­keznek rajtam a kifulladás tünetei. Karola viharos sze­relme a tönlc szélére juttatta kedélyállapotomat, ezért a leg­jobb lesz, ha minden különö­sebb megfontolás nélkül le­fekszem kifosztott otthonom csupasz padlózatára és kivá­rom, míg újra nyugodtan szedhetem a lélegzetet. Mindez persze nem jelent­heti azt, hogy megfutamod­nék az igazmondás mezejéről. Ha mások meg nem futamod­nak meséim elől, én rendület­lenül folytatni fogom sokol­dalú, egyéniségem ugyancsak sokoldalú históriáját. Senki­ben nem akarom végsőkig csi- gázni a várakozást, de any- nyit előrebocsáthatok, hogy a java csak ezután következik. Az eddigiekből például arra lehetne következtetni, hogy Karola mindörökre elúszott a Styx vizén a sötét alvilágba, hogy soha többé ne hábor­gassa lelki életem líraiságát. Holott sajnos éppen az ellen­kezője történt. Meggyötört még egyszer, utoljára, hossza­dalmasam végigüldözve Eu­rópa országútjain, hogy ismét hazatérve a gyalázat cégérévé tegye patinás nevem. De kockázatos lenne akár­csak egy percnél is tovább maradni ennél a témánál. Szí­vemre nyomás nehezedik, ön­uralmam osődöt mond, muszáj levenni Karolát egy időre a napirendről. Ám ha frissen ébredek, rögtön megkezdendő álmomból, ha újra bejárom az Arany Körtét, a Zöldkoszorút, a Kiliánt, a Fácánkakast meg a többi bájos pálinkaklubot, tovább spulnizom magamból az emlékeket, hogy aztán örökre elfelejtsem őket. Tehát aludjunk egy jót az eddigi izgalmakra. Micsoda pech lenne, ha még most is Karolával álmodnék. (Vege) Gelencsér Lajos: — ...na­gyobb bennünk a lendület. (Közülük néhánynak a véle- ► ményét idézem: Szélest Erzsébet: — Nyolc [éve egyfolytában vagyok tehe- ‘nész. Megszoktam és szeretem ezt a helyet... Gyalog jár Hedrehelyről a hencsei istállóba. Három éve díszoklevelet kapott, most ta­passzal Kiváló dolgozó kitün­tetést. Még soha nem fordult elő, hogy hajnali fél háromkor ne érkezett volna meg ponto­san ... Gelencsér Lajos: — A mos­tani gazdaságot nem is lehet egy napon említeni a régivel. Mások már az adottságok és mások lettek az emberek is. Valahogy öntudatosabbak. Az idén bevezettük a nyolcórás munkaidőt és éppen úgy el­készül minden, mint azelőtt Széles! Erzsébet: —...sze­retem ezt a helyet. nemcsak az ő részükről talál­koztam. Benne volt ez Lencse Vince főkertész szavaiban, mi­kor a látványnak is megka- póan szép gyümölcsösben jár­va ezt mondta: — Micsoda munka volt ezt eltelepíteni! És ma már terem a mi kezünk nyomán ... Az út mentén, a szociális épület előtt, mindenütt virá­gok. Borsos■ István kertésznek, a központi gyümölcsös veze­tőjének virágai. — Legyen szép a mi kis »bi­rodalmunk«. És ragaszkodnak a gazda­sághoz a nehéz éveket átélt, a mai eredményeket megalkotó kétkezi munkások. Név szerint felsorolni őket lehetetlen, hi­szen a 650 dolgozó 47 száza­léka a törzsgárdába tartozik. tíz óra alatt.' Nagyobb bennünk a lendület. No de így van ez jól, nem?! Pecz János: — Egypár ne­héz napot megéltem... Es ta­lán annak örülök a legjob­ban, hogy három-négy éve már nyereségesen gazdálko­dunk. Nem azt mondom, hogy nem lehetne még jobb, de azért már valamit tudunk tenni az »asztalra«... A jövő... A jubileumot va­— -------------------— lóban méltón és d icséretes eredményekkel ün­nepli a gazdaság. De az üzem­egységekbe változatlanul so­kat kell utazni, a térkép szét­szabdalt foltokban jelzi a te­rületet, szétszórtak az állatte­nyésztési telepek. Napjainknak is megvan a gondja. — Mivel önálló takarmány­ellátóknak kell lennünk — mondta Kiss János igazgató —, az a célunk, hogy a sertésállo­mányunkat 320 kocára és sza­porulatára csökkentsük, s ezzel együtt a jelenlegi 380—400-as Pecz János: —... .sok ne­héz napot megéltem. tehenészetet 480—500-ra növel­jük. Ezt a folyamatot indokol­ja a gyümölcsös nagy trágya - igénye is. Tiltvárypusztán kialakuló­ban van a korszerű sertéste­lep. és kezd kibontakozni a jövő modern tehenészete Szendpusztán. Mind több szó esik arról, hogy a gyümölcs- értékesítés körüli problémá­kat a mai viszonyok között csak egy hűtőtárolóval tudná megoldani a gazdaság. Nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy ez sikerüljön. — Az új mechanizmus — mondta az igazgató — eddigi tapasztalataink szerint min­denképpen kedvező lehetősége­ket teremt nekünk, és igyek­szünk is élni velük. Az 1970-ig kitűzött célok egy részét, főként a hozamok vonatkozásában már túlszár­nyalta a gazdaság. — Nem személyek, nem egyes emberek érdeme, ami itt történt. A kollektíva, vala­mennyi dolgozónk szívós mun­kájának eredménye... Igen. A mai munkát holnap új feladatok váltják fel. A napok szaladnak és évekké kovácsolódva elmaradnak mö­göttünk. A hétköznapok tör­ténelmét nemigen jegyezzük, a napi örömök, bánatok fele­désbe merülnek. De az egész, az általános, az, amiért törté­nik minden a rohanó, dolgos hétköznapokon, az megmarad. S ha az ember visszapillant, csak annyit mond: érdemes volt... Vörös Márta Húszévesek az állami gazdaságok SOMOGVI NÉPLAP Csütörtök, 1969, májai U

Next

/
Thumbnails
Contents