Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-22 / 115. szám
A napok szaladnak.Mind_--------—--------------------- egyik t artogat valami örömet, bánatot, beteljesülést vagy kudarcot. A mai munkát holnap újabb feladat váltja fel, a mai gond helyébe holnap újabb gond lép. Aztán egy idő után a mindennapok apró eseményei feledésbe merülnek. Csak az egész, az általános marad meg, az, amiért történik minden a hétköznapökon. Mikor házat építünk és elkészül a ház, már nem emlékezünk rá, hogy melyik nap ástuk az alapot és mikor szerelték be a villanyt. Csak azt tudjuk, hogy sokat fáradtunk — és jó, hogy elkészült a ház. A napok szaladnak. Évekké kovácsolódva maradnak el mögöttünk. És van olyan alkalom, hogy magunk is hitetlenkedő csodálkozással kérdezzük: lehetséges, hogy ekkora utat tettünk meg, hogy ennyi minden történt?! Pedig csak egy pillanatra tekintettünk vissza és csak a nagy általánosra emlékezünk... A múlt... A rnezőgazdaság--------------— nak van egy minden más termelőágtól eltérő sajátossága: ugyanazt az eredményt az egyik üzem köny- nyedén, a másik csak igen nagy megerőltetéssel tudja elérni. Attól függ ez, hogy milyenek az adottságok, milyen viszonyok között gazdálkodnak. Az eredményt jegyzik, az erőfeszítést már kevésbé. Pedig a kettő együvé tartozik. N ézem a Bárdibükki Állami Gazdaság térképét, járok az üzemegységekben, kutatom a múltat, vizsgálom a jelent és ismerkedek a holnap lehetőségeivel, És a legelső, amit feljegyzik, az, hogy amit itt elértek, azt nagyon nehéz körülmények között, az átlagosnál Húsz év történetét nyomon követni nehéz, a krónikás kötetnyit jegyezhetne róla. A kezdeti éveket jól jellemzik Kalamász Ferenc gyümölester- mesztési brigádvezető szavai: — Ma az ember alig hiszi el — hiszen annyit fejlődött a mezőgazdaság —, hogy milyen nagyon nehéz volt a megindulás. Nem volt akkor se fogat, se gép. Igen sokat dolgoztunk mi is. Ha jól emlékszem, Ötvenegyben kaptunk egy K— 25-ös és egy G—35-ös traktort, aztán ötvenkettőtől fokozatosan gépesítettek. De azért különösen ötvenhatig nehéz volt A rengeteg kézi aratással mindig megjött a baj. Voltak ugyan már kévekötő gépek, de vagy az aratással Véleményem szerint jelenleg vagy a csépléssel mindig gond olyan szinten áll ez a gazdavolt. Nem tudom, de ipinthaság, hogy már egyre kiíejezet- még az időjárás is rosszabb Gébben megmutatkozik több lett volna akkor... év kitartó, céltudatos munkáMost van fejlődőben a gazdaság juhászata. Kalamász Ferenc. sokszorta nagyobb törődéssel, fáradtsággal érhették el. A 6082 holdas gazdaságnak mindössze 4606 hold a szántója, de ez két járás területén, 70 kilométeres hosszúságban, tizenegy község halárában van elszórtan. Húsz évvel ezelőtt még csak harmad ekkora volt a gazdaság, de az évek során különböző vállalatoktól csatoltak ide területeket, telepeket, s így alakult ki ez a mai meglehetősen széttagolt, a nagyüzemi gazdálkodásban legtöbb gondot okozó üzemi forma. »•Hiányzott« — ez a szó minduntalan elhangzik a múltat idéző gondolatokban. Hiányzott a gép, hiányzott az épület, kevés volt a szakember, s bár kezdettől fogva a gyümölcstermelés melleit az állattenyésztés a gazdálkodás fő iránya, hiányzott a céltudatos tenyésztői munka. Egy-két év kivételével egészen 1963-ig mindig veszteséggel zárták gazdálkodásukat. És a sok >hiányzott«-at tetézte a mindig jelenlevő nagyfokú szétszórtság ... A leien Második éve látja-----i_____— el a főagronpmus i teendőket Józsa Béla: — Mikor idekerültem, a múltról sok riasztót hallottam. 1964-ben kezdték el a jersey év óta háromezer liter fölött —magyartarka keresztezésű állomány kialakítását, van a tehenenkénti tejhozam. Három jának gyümölcse. A jubileumi évnek talán az a legméltóbb megünneplése, hogy 17 000 forint híján ötmilliós nyereséggel zárták az 1968-as évet Több mint harminchét és fél millió forint értékű árut adtak a népgazdaságnak, csaknem ötvenmillió forint értékű halmozott termelési értélcet állítottak elő. Nehéz lenne felmérni, leírni mindazt a változást, ami a kezdeti évek és a jubileumi esztendő között történt. Sorolhatnám a számokat, növényenként hogyan emelkedtek az átlagok, hogyan gyarapodott, erősödött a gazdaság, de talán elég beszédes az is, ha a sok közül néhány példát ragadok ki. 1958-ban például 10,72 mázsa volt a kenyérgabona átlagtermése, 1968-ban 18,81 mázsa; 2772 liter tejet fejtek akkor tehenenként, tavaly 3340 litert. Egy anyakoca után átlagosan 1642 kiló sertéshúst értékesítettek, a 202 hízott marhának 83 százalékát külföldre szállították. A második ötéves terv átlagában még csak 42,8, a tavalyi aszályos év ellenére is már 56.9 mázsa almát termeltek holdanként. Nem rendkívüli és nem különleges eredmények ezek. Mégis érdemes lenne piros betűkkel jegyezni őket, mert annyi sok fáradtság, céltudatos és kitartó törekvés van bennük. Az emberek... három . ■ felső szintű irányítót — Kiss János igazgató, Józsa Bála főagro- nómust. Puskás Imre főállattenyésztőt — napközben az irodában megtalálni nemigen lehet. Mindenütt ott vannak, mindenütt azonnal és fáradhatatlanul segítenek. Aki kívülről felületesen ítél, az mondhatja azt is: megszállottak. És másképp mondanám: szeretik a szakmájukat — és szeretik ezt a gazdaságot. Egyszerűen csak erről van szó. De talán ez a legtöbb, amiben benne van minden. És ezzel a »rög«-szeretettel lÍliktíl: — Különböző hivatalos forrásokból erősítették meg az azonos tényt: ringyó lettél. Végtelenül sajnálom, de máris levontam a megfelelő konzekvenciát. Hogy a legenyhébben fejezzem ki magamat, mától fogva persona non grá- tának tekintelek. Lehetetlenség olyan nővel élnem, akivel nem tudok többé dicsekedni Átmeneti csend támadt, amelyben mindketten jól hallottuk egymás szívdobogását. — Ha nem tudnád, harmadik hónapja terhes vagyok — lepett meg Karola az örömhírrel. Erre szép csendesen leültem az ágyra. Értelmem hosszas pihenőt tartott Gondolataim lassan tápászkodtak fel, mint a kimerült boxoló a ring sarkából az utolsó menet előtt. Álmatag tekintetem körbejárt a szobán, majd a fácános képbe botlott. Varászütésre elszállt az álmatagságom. — Rendben van — fogadtam illő méltósággal apaságom hírét. — Mivel az én ártatlan gyermekemet hordod a züllött szíved alatt, nem ültetlek marónátronba. Sőt magaddal viheted ezt a fácános festményt. Saját bevallásod szerint óráról órára nő az értéke. Add el másfél millióért és a kamatjaiból neveld fel a gyermekemet. De nehogy könnyelműsködj a pénzzel. Most pedig takarodj ki az életemből. Nem nagyon sietett. Három hét is eltelt, mire összepakolt. Elvégre idő kell a jó munkához: amikor egy szép napon hazatértem, összes ingóságomnak csak a földrajzi helyét találtam. Karola eladta az ágyat, a szekrényt, a biciklimet, a maradék ruhámat, az edényeket és eladta a vagyont érő fácános képet is. Alapjában véve igaza volt, hiszen tőlem egy fillért sem kapott útiköltségre. MAS BEFEJEZÉSE Lomha mozgásom ellenére mindenki tudja rólam, hogy a leggyorsabb emberek közé tartozom: rendkívül gyorsan fáradok. Nem tehetek róla. Születési hiba, ami miatt egyre aggodalomkeltőbben jelentkeznek rajtam a kifulladás tünetei. Karola viharos szerelme a tönlc szélére juttatta kedélyállapotomat, ezért a legjobb lesz, ha minden különösebb megfontolás nélkül lefekszem kifosztott otthonom csupasz padlózatára és kivárom, míg újra nyugodtan szedhetem a lélegzetet. Mindez persze nem jelentheti azt, hogy megfutamodnék az igazmondás mezejéről. Ha mások meg nem futamodnak meséim elől, én rendületlenül folytatni fogom sokoldalú, egyéniségem ugyancsak sokoldalú históriáját. Senkiben nem akarom végsőkig csi- gázni a várakozást, de any- nyit előrebocsáthatok, hogy a java csak ezután következik. Az eddigiekből például arra lehetne következtetni, hogy Karola mindörökre elúszott a Styx vizén a sötét alvilágba, hogy soha többé ne háborgassa lelki életem líraiságát. Holott sajnos éppen az ellenkezője történt. Meggyötört még egyszer, utoljára, hosszadalmasam végigüldözve Európa országútjain, hogy ismét hazatérve a gyalázat cégérévé tegye patinás nevem. De kockázatos lenne akárcsak egy percnél is tovább maradni ennél a témánál. Szívemre nyomás nehezedik, önuralmam osődöt mond, muszáj levenni Karolát egy időre a napirendről. Ám ha frissen ébredek, rögtön megkezdendő álmomból, ha újra bejárom az Arany Körtét, a Zöldkoszorút, a Kiliánt, a Fácánkakast meg a többi bájos pálinkaklubot, tovább spulnizom magamból az emlékeket, hogy aztán örökre elfelejtsem őket. Tehát aludjunk egy jót az eddigi izgalmakra. Micsoda pech lenne, ha még most is Karolával álmodnék. (Vege) Gelencsér Lajos: — ...nagyobb bennünk a lendület. (Közülük néhánynak a véle- ► ményét idézem: Szélest Erzsébet: — Nyolc [éve egyfolytában vagyok tehe- ‘nész. Megszoktam és szeretem ezt a helyet... Gyalog jár Hedrehelyről a hencsei istállóba. Három éve díszoklevelet kapott, most tapasszal Kiváló dolgozó kitüntetést. Még soha nem fordult elő, hogy hajnali fél háromkor ne érkezett volna meg pontosan ... Gelencsér Lajos: — A mostani gazdaságot nem is lehet egy napon említeni a régivel. Mások már az adottságok és mások lettek az emberek is. Valahogy öntudatosabbak. Az idén bevezettük a nyolcórás munkaidőt és éppen úgy elkészül minden, mint azelőtt Széles! Erzsébet: —...szeretem ezt a helyet. nemcsak az ő részükről találkoztam. Benne volt ez Lencse Vince főkertész szavaiban, mikor a látványnak is megka- póan szép gyümölcsösben járva ezt mondta: — Micsoda munka volt ezt eltelepíteni! És ma már terem a mi kezünk nyomán ... Az út mentén, a szociális épület előtt, mindenütt virágok. Borsos■ István kertésznek, a központi gyümölcsös vezetőjének virágai. — Legyen szép a mi kis »birodalmunk«. És ragaszkodnak a gazdasághoz a nehéz éveket átélt, a mai eredményeket megalkotó kétkezi munkások. Név szerint felsorolni őket lehetetlen, hiszen a 650 dolgozó 47 százaléka a törzsgárdába tartozik. tíz óra alatt.' Nagyobb bennünk a lendület. No de így van ez jól, nem?! Pecz János: — Egypár nehéz napot megéltem... Es talán annak örülök a legjobban, hogy három-négy éve már nyereségesen gazdálkodunk. Nem azt mondom, hogy nem lehetne még jobb, de azért már valamit tudunk tenni az »asztalra«... A jövő... A jubileumot va— -------------------— lóban méltón és d icséretes eredményekkel ünnepli a gazdaság. De az üzemegységekbe változatlanul sokat kell utazni, a térkép szétszabdalt foltokban jelzi a területet, szétszórtak az állattenyésztési telepek. Napjainknak is megvan a gondja. — Mivel önálló takarmányellátóknak kell lennünk — mondta Kiss János igazgató —, az a célunk, hogy a sertésállományunkat 320 kocára és szaporulatára csökkentsük, s ezzel együtt a jelenlegi 380—400-as Pecz János: —... .sok nehéz napot megéltem. tehenészetet 480—500-ra növeljük. Ezt a folyamatot indokolja a gyümölcsös nagy trágya - igénye is. Tiltvárypusztán kialakulóban van a korszerű sertéstelep. és kezd kibontakozni a jövő modern tehenészete Szendpusztán. Mind több szó esik arról, hogy a gyümölcs- értékesítés körüli problémákat a mai viszonyok között csak egy hűtőtárolóval tudná megoldani a gazdaság. Nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy ez sikerüljön. — Az új mechanizmus — mondta az igazgató — eddigi tapasztalataink szerint mindenképpen kedvező lehetőségeket teremt nekünk, és igyekszünk is élni velük. Az 1970-ig kitűzött célok egy részét, főként a hozamok vonatkozásában már túlszárnyalta a gazdaság. — Nem személyek, nem egyes emberek érdeme, ami itt történt. A kollektíva, valamennyi dolgozónk szívós munkájának eredménye... Igen. A mai munkát holnap új feladatok váltják fel. A napok szaladnak és évekké kovácsolódva elmaradnak mögöttünk. A hétköznapok történelmét nemigen jegyezzük, a napi örömök, bánatok feledésbe merülnek. De az egész, az általános, az, amiért történik minden a rohanó, dolgos hétköznapokon, az megmarad. S ha az ember visszapillant, csak annyit mond: érdemes volt... Vörös Márta Húszévesek az állami gazdaságok SOMOGVI NÉPLAP Csütörtök, 1969, májai U
