Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-20 / 113. szám

Sikeres volt az atlétikai CSB nyitánya A somogyi csapatok erejéből nem futotta bravúrra Kovács G. legyőzte Mohácsit és Hontit a 800-on Londonba vezet ez az út? Kovács Géza igen szorgal­masan készült fel az idei bajnoki évre. A fiatal Dó- zsa-atléta most már a fel­nőttek között versenyez, s igen jó edzéshírck előzték meg bajnoki rajtját. A csa­patbajnoki bemutatkozás ki­tűnően sikerült. A fő szám­verseny, s a győztes képvise­li majd hazánk színeit Lon­donban az angol bajnokságon. Nos, emiatt taktikai verseny alakult ki, s bebizonyosodott, hogy Kovács Géza ma már taktikai téren is fölveszi a versenyt a legj óbbakkal. Az időeredmény a körülményeket figyelembe véve nem rossz. A 3000 m-es akadályon a várakozásnak megfelelően ket­tős somogyi siker született. Pamuki csak győzelemre ment, hisz hátra volt neki az 5000. Hogy Pamuki jó formában van, azt bizonyította azzal, hogy legyőzte a válogatott Du­dást a hosszú távon. Még egy somogyi bravúr­ról adhatunk számot. Végre 11 mp alá került a 100 m-es megyei csúcs. Korona, a so­mogyiak vágtázó ja igazi sprin­ter. Ez a fiú (rövid távon lép­het Pamukiék nyomába. Női versenyzőink kitettek magukért, csúcsbeállítások, új serdülő csúcsok jelzik a fejlő­dést. A sokkal felkészültebb MTK és Baranya ellen mind­ez persze kevésnek bizonyult. Férfiak MTK—Baranya 112:100 MTK—Somogy 126:88 Baranya—Somogy 132:80 A verseny somogyi vonatkozású eredményei: 100 m: 2. Korona 10.9 (megyei csúcs), 6. Együd 12. Súlylökés: 4. Tóth 12,17, 6. Far­kas 10,70. 110 gát: 5. Hecz 17.4, 5. Lippai 4xloo m váltó: 3. Somogy 46. Kalapács: 4. Tóth 41,74, 5. Hor­váth J. 39,64. Rúdugrás: 5. Takács 250, 6. Fe- nyősi 250. 1500 m: 2. Kovács G. 3:48, 6. Vermes 4:09.6. 400 m: 5. Erdős 32.1, 6. Varga 52.2. Távolugrás: 4. Kovács E. 618, 5. Hecz 601. 10 km gyaloglás: 2. Bodó 54:46.6, 4. Nagy L. 56:39.4. 800 m: 1. Kovács 1:50.8, 6. Erdős 2:11.7. Hármasugrás: 4. Faludi 12,52, 6. Hecz 12,35. Diszkoszvetés: 3. Földi 42,92, 6. Farkas J. 33,52. 200 m: 5. Korona 22.8, 6. Együd 23.3. Magasugrás: 5. Naményi 165, 6. Liopai 160. Gerely: 3. Horváth J. 57,30 (me­gyei csúcs), 4. Farkas J. 52.04. 40o m gát: 5. Végvári 59.6, 6. Vermes 61.9. 5000 m; 1. Pamuki 14:34.8, 5. Acs 14:59.4. 4x400 m váltó: 3. Somogy 3:38.8. Nők Baranya—MTK 80:36 Baranya—Somogy 83:34 MTK—Somogy 65:31 Diszkosz: 5. Horváth 30,50, 6. Mogyorósi 21,80. 10o m: 5. Cziffra 13, 6. Széles 15.2. Távolugrás: 4. Bánó 485, 5. Szé­les 480. 400 m: 2. Cziffra 61.6, 5. Bojtor 63.9., Gerely: 5. Horváth 30, 6. Mogyo­rósi 29.12. Magasugrás; 4. Bánó 144, 6. Pe- resa 135. Súlylökés: 5. Horváth 9,64, 6. Me- ződi 7,90. 100 m gát: 3. Horváth 17.2 (me­gyei csúcs), 5. Kern 20.2. 4x100 m váltó: 2. Somogy 52.7. 200 m: 3. Cziffra 27.3, 5.^ Bojtor 3000 m akadály: 1. Pamuki 800 m: 2. Ácsné 2:23.1, 5. Bánhe­8:55.8, 2. Acs 9:15.4. gyi 2:31.2. ban, a 800 m-en maga mö­gé utasította Mohácsit és az olimpián járt Hontit is. MEGYEI BAJNOKSÁG A Pécsi VSK sporttelepe két napion át volt otthona az atlé­tikai csapatbajnokság NB I B osztályú három együttesének, Baranya, Somogy és az MTK férfi és női csapatának. A CSB-nyitány minden te­kintetben sikeres volt Bebi­zonyosodott, hogy a hosszú te­let nem töltötték tétlenül a második vonalbeli atlétacsa­patok. Mindegyik jód felké­szült a rajtra. A meglepetés sem maradt el. Annak szá­mít hogy az MTK férfi atlé­tái legyőzték Baranya tavaly még I. osztályú együttesét. So­mogy férfi és női gárdája ezen a hármas találkozón nem szá­míthatott sikerre. Nem is fu­totta bravúrra csapataink ere­jéből. Egyénileg azonban igen. Kezdjük a nagy érdeklődéssel várt 800-zal. Ezen a pillanat­nyilag három lgejobbnafk tar­tott magyar középtávfutó állt rajthoz. A szakvezetők is kí­váncsian várták, hogy az olimpiát járt Hanti, a tapasz­taltabb Mohács;, vagy a most miár felnőtt sorba tartozó Ko­vács Géza nyeri-e a versenyt. A szövetségnél azt hangoztat­ták. hogy ez amolyan válogató (Folytatás a 4, oldalról) Sándor (4), Morvái (2), Miikrám (2), Szurcsik, Kövi, Gál. Jó az egész marcali csapat, de különö­sen Kövi, Morvái és Sándor, ill. Hamrics, Szubotics. Kisborsó Imre KADARKOT—CSURGÓ 1.1 (0:1) Kadarkút, 200 néző. V.: Horváth L. Egyenlő erők küzdelmét hozta a találkozó. Az első félidőben sze­rencsés gólt értek el a vendégek, szünet. után döntő fölénybe került a hazai csapat, csatárai erejéből azonban csak az egyenlítésre fu­totta. G.: Simon, ill. Kovács. Jók: Simon. Mihóka, Horányi, ill. Ko­vács, Németh Nagy. Németh Lajos N. SOMOGYI B. SE— K. VASUTAS 4:0 (0:0) Nagyatád, 150 néző. V.: Varga J. Az első félidőben egyenlő erők küzdöttek. Szünet után hatalmas fölénybe került a hazai csapat, amelynek győzelme ilyen arány­ban is megérdemelt. A Somogyi B. SE még egy 11-est is kiha­gyott. G.: Segovics (2), Csák, Gyergyák. Jók: Gál, Segovics, Be­ne, Prievara. A kapösvári együt­tesből senki nem nyújtott átla­gon felülit. Varga Tibor TAB—BALATONBOGLÄR 5:1 (0:0) Tab, 300 néző. V.: Tóth Gy. Az első félidőben igen barátsá­gos jellegű volt a találkozó. Szü­net után megváltozott a játék ké­pe, nagy fölénybe kerültek a ha­zaiak, s győzelmük a látottak alapján teljesen megérdemelt. G.: Mázi (3), Johann, Puha III., ill. Pordán. Jók: Szabó, Puha I., Ko­vács I., Mázi, ill. Kékesi, Szilágyi, Zics. Dietzel Ede NAGYATÁDI KONZERV— K. DÓZSA 41 (11) Kaposvár, íoo néző. V.: Fenyve­si. Az első félidőben a kaposvári együttes játszott fölényben és szerzett vezetést is. Szünet után teljesen megváltozott a kép, s a végén játszi könnyedséggel nyert a jobb erőnlétű vendégcsapat. G^ Bazsó (3), Balogh, ill. Halvax. Jók: Bazsó, Horváth, Deák, ill. Halvax, Vásáros. Tamás János A megyéi labdarúgó-bajnokság állása: 1. Tab 9 7 _ 2 19:8 14 2. K. V. Lobog. 9 7­2 16:7 14 3. Latinka SE 9 6 1 2 28:6 13 4. Fonyód 9 6 1 2 16:5 13 5. Kadarkút 9 4 3 2 11:4 11 6. N. Konzerv 9 4 3 2 11:6 11 7. K. Vasutas 9 5 1 3 7:7 11 8. Kapoly 9 3 2 4 13:8 8 9. Somogyi B. SE 9 2 4 3 1113 8 10. Lengyeltóti 9 3 1 5 11:15 7 11. Balatonboglár 9 3 2 4 9:13 7 12. Csurgó 9 2 3 4 8:12 7 13. H.-szentgyörgy 9 2 2 5 R:?f) 6 14. Zamárdi 9 2 1 6 4:12 5 15. S.-tarnóca 9 1 3 5 5:17 5 16. K. Dózsa 9 1 2 6 5:19 4 EVA SALZER: Csobogó víz mámoránál, •• Tudják önök, hol énekel­nek az emberek a legszeb­ben? Bizonyára azt gondol­ják, hogy Olaszországban. Persze, korábban én is így vélekedtem, de most már tu­dom: a fürdőkádban. Talán rájöttek már önök is, hogy a csobogó víz jobban hízeleg a hangnak, mint a zengő hege­dűkíséret, jobban lelkesít, mint önfeledten tapsoló kö­zönség. Még a legnehezebb áriákat is könnyedén énekli az ember, mert a fürdőkád nem ismer határokat. Talán ebből adódik, hogy az ango­lok ott majd mindig fran­cául énekelnek, a franciák spanyolul és az olaszok — persze, hiszen éppen az ola­szokról akartam valamit me­sélni. Ügy történt, hogy nekünk, mármint Georgnak és nekem eleinte nem volt otthon für­dőszobánk, és ezért szomba­ton esténként eljártunk a vá­rosi közfürdőbe. Együtt men­tünk be a nagycsarnokba, amikor megpillantottam Öt. — Néz oda, milyen csodá­latos, klasszikus profil! —­suttogtam izgatottan Georg­nak. Ö ásított. — Elmegy — felel némi vizsgálódás után. — Mit gon­dolsz, hamar ránk kerül a sor? — Reméljük. Mondd, sze­rinted olasz lehet? Oh, mi­lyen kár, már éppen bemegy. Mélyet sóhajtottam és visszahajtottam a fejem Georg vállára. A várakozás elálmosílja az embert. — Nők negyvenhetes szá­mig,' férfiak hatvanhármasig! — kiáltott a fürdőmester. Fel­pattantunk. A férfiak fürdő­helyiségei jobbra, a nőké bal­ra sorakoztak, karéj alakban, s hátulsó közfalnál találkoz­tak. — Ne maradj sokáig, Luisl! — kiabált utánam Georg. Mintha az olyan könnyű lenne a forró fürdőben, ön­feledten, az idő múlásával mit sem törődve paskoltam a vízben, amikor felcsendült egy hang a fal túlsó oldalán: »O sole mio ...« «Az olasz!« — futott át az agyamon. Elzártam a csa­pot, felálltam « iádban, ét fülemet a falhoz tapasztot­tam. Egek, micsoda hang! Mi­lyen tiszta, milyen bársonyos! Egyszerre nekem is énekelni támadt kedvem. A nagy bó­dulatban oda se figyeltem, mit csavargatok, s hirtelen megeredt a hideg zuhany, ép­pen a fejem tetejére. Georg már régen várt a kijáratnál. »Na, végre!« — szólt rám szemrehányóan, de én csak szórakozottan nevet­géltem. A következő szombat este is ott találtuk az olaszt, és a rákövetkező szombaton me­gint csak. És mindig felcsen­dült a hangja a falon túl, a csobogó víz mámorában. Né­ha német dalokat is énekelt, de többnyire a csodálatos »O sole mio«-t. Vajon sejtette-e, hogy én ott vagyok a túlsó oldalon, és csendesen vele dúdolok? Ezekben a külföldiekben ott él a romantikus titokza­tosság, amely engem oly vég­telenül vonz. Egy olasz éne­kes — ah! Georg nem tud olaszul énekelni, sem beszél­ni. Jól végzi a munkáját, 9ayes villanyszerelő, kedves A városi és a megyei feladatokról Interjú a Laiinka Művelődési Ház igazgatójával Dr. Várlconyi Imre, a me­gyei tanács vb-elnökhelyettese 1966-ban nyilatkozott a Somo­gyi Néplapnak. Idézünk ebből: “ .. .A jó működéshez bizonyos átmeneti időre feltétlenül szükség volt. A mi megyei művelődési házunk 1966. ja­nuár 1-én alakult, s az eltelt időt mi átmeneti időnek ne­vezzük. Azonban ennek az át­meneti időnek vége van, a jó munka feltételeit eddig már ki lehet alakítani. Most már meg kell kezdeni a funkciónak megfelelő munkát...« (Somo­gyi Néplap, 1966. november 3.) Ez az átmeneti időszak — ismert okokból — hosszúra nyúlt. A művelődési háznak több mint két évig nem volt kinevezett igazgatója. Illés János 1958 novemberében állt erre a posztra. Az eltelt idő­szakot mi is átmeneti időszak­nak tekintettük, s a napok­ban fölkerestük Illés elvtársat azzal a kéréssel, hogy ismer­tesse: miként alakult féléves igazgatása alatt a Latinka Sándor Megyei Művelődési Híz működése; miben sikerült előbbre jutniuk, miben nem; mennyire és miben számíthat­nak megyénk különböző hiva­tásos és tiszteletdíjas népmű­velői Somogy legfontosabb kulturális központjára? — Milyen funkciókat teljesít a I.atinka Művelődési Ház? Mi­lyen erőkkel rendelkezik; sike- riilt-e és ho.áyan sikerült a sze­mélyi állomány, a belső appa­rátus megerősítése? — Változatlanul három te­rületen; városi, járási és me­gyei funkciókat teljesít a mű­velődési ház. A belső appará­tus: nyolc főhivatású és négy technikai munkatárs mellett kilenc mellékfoglalkozású klub-, illetve szakkörvezető. Fontos szerepet tölt be a ter­vezésben és az irányításban az újjászervezett 18 tagú társa­dalmi vezetőség. Megalakultak a szakbizottságok, és megítélé­sem szerint működésükkel jó kézben vannak a népművelés legfontosabb területei. A járási művelődési házaknál ugyanez még nincs meg; egy-két aktív népművelő kivételével ott a társadalmi bizottságok és — ami nagyon fontos lenne — a szakbizottságok, sajnos, csak papíron léteznek. Van rendsze­resen működő instruktori há­lózatunk is. Valamennyi bel­ső munkatársunk egy-egy já­és hűséges, ez igaz. De egyéb­ként? Nincsen semmi különös tehetsége, a derék, jó Georg­nak. Egész héten át álomvilág­ban éltem, reggelenként sót tettem a teába és este cuk­rot a káposztába. S álmom­ban olaszul énekeltem ... Tavasszal új lakásba köl­töztünk. A sok munka egy kissé elterelte a figyelme­met. De aztán szombat este, amikor Georg bevonult az új fürdőszobába, én meg lehe- veredtem a pamlagra, fájdal­mas sóvárgás fogott el a má­sik után, akit sohsem fogok többé viszontlátni. Talán so­ha az életben! A gondolat szörnyűnek tűnt. Ó, hogy sze­rettem azt a meleg, bárso­nyos hangot!... Sose leszek boldog az életben? ... Ugyan már, mi ez? Hirte­len felszökkentem, s talpra- ugrottam. Talán a képzelet játszik velem? Lehetetlen: a fürdőszobaajtó felől felcsen­dült az ismerős hang, erőtel­jesen és mégis hajlékonyán: »Ooo sooole miiooo!« Ah, olaszok úristene! Hi­szen a saját férjem volt az...! Később, sokkal később kö­zelebbről is megismerked­tünk az én olaszommal. Knuschkenek hívták és szi­vart árult. Olaszul egy szót sem tudott — talán még a fürdőkádban sem. Fordítottat Zilahi Judit rásért felelős. Átlag havonta kétszer jutnak el a járásokba. Ez persze nagyon kevés. Azt hiszem, semmilyen vonatko­zásban nincs értelme a »lak­kozásnak«: a kiszállásokat gyarapítanunk kell. Egyik leg­fontosabb feladatunk éppen az igények felmérése és a se­gítségnyújtás ott, helyben. Egyébként mind a belső appa­rátusra, mind a szakbizottsági tagokra — úgy érzem — le­het támaszkodni, s megfelelő­nek tartom a fenntartó szer­vekkel való kapcsolatunkat és az együttműködést is. — Miben áll a megyei műve­lődési ház közös fenntartása, vagyis milyen anyagi támoga­tást adnak a fenntartó szervek? —• A Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa évente 660 000, a megyei tanács 550 000, a já­rási tanács 40 000 forintot utal át a ház közös fenntartására. Ezenkívül a városi tanács 75 ezer forintot ad a Kaposvári Szimfonikus Zenekar működ­tetéséhez, illetve 15 000 forin­tot a Munkáskórus fenntartá­sára. Jó a kapcsolat a városi tanács művelődésügyi osztá­lyával is. — Milyen művelődési és szó­rakozási lehetőségeket nyújta­nak Kaposváron; milyen klu­bok, szakkörök, művészeti együttesek működnek a Latin­ka Művelődési Házban és ho­gyan értékeli munkájukat? — Egyfelől a szakszervezeti kulturális munka segítése a feladatunk. Segítséget nyújtani a tervezésben, az üzemkróni- ka-írás megszervezésében, a munkásszállások műsorellátá­sában. (Mintegy 8—10 alka­lommal jártunk kinn ismeret- terjesztő, film- és kiszenekari műsorral.) Sikeresnek tartom a hét tagozatos szabadegyete­mi előadássorozatot is. Az ál­talános klubok közt az ifjú­sági és a háziasszonyoké ered­ményes. A nyugdíjasoké saj­nos csak kártya-találkozóhely. A szakmai klubok közt ; mo­dellezőké, valamint a foto- és lilmklub végez tartalmas, ér­tékes munkát. A könyvter­jesztők klubját szeretnénk fo­kozatosan könyvbarátklubbá fejleszteni. Eredményes volt a mezőgazdasági szakemberek klubjában a tsz-elnökök és a számviteli szakemberek cso­portjának működése; az agrár- szakembereké viszont inkább csak »vegetál«... Az újítók klubját műszaki klubbá szer­vezzük. Itt szemléletváltozásra van szükség, ugyanis a nép- gazdaságilag kétségtelenül fon­tos újítások témaköre nem le­het az egyedüli cél, ez csak ré­sze a klub életének. A szakmai műveltség emelése a cél.. . Ezenkívül működik honisme­reti és csillagászati szakkör is. Ez utóbbi kissé egyoldalú: az egyetemi fölvételre való fölkészítést tekinti kizárólagos feladatának. Itt is változásra van szükség... s — Említette az ifjúsági klu­bot. Ügy hírlik, ez a klub »•Művelt, Intelligens Fiatalok Klubja-« néven szerepel. Mi a véleméns^e erről, igazgató elv­társ? Mi a műveltség és az intelligencia fokmérője annál a mintegy kétszázhatvan fiatal­nál, akiket ide — válogatással — fölvettek? Egyáltalán mi az, hogy »művelt-« és mi az, hogy »intelligens-« — vagyok (!) ... Más, hogy — nemcsak ennek, valamennyi klubnak — ez cél­kitűzése kell legyen. — Ezt meglepetéssel hallom, és elítélem, ha tényleg meg­történt, bár nem tudok ilyen­ről. De rögtön tisztázzuk. Sze- recz József a klubszakreferen- sünk, talán őt kérdezzük meg. Szerhez József: — Valóban szó esett erről a vezetőség ülésén. Egy emblémát szeret­etünk volna késateni ennek jelzésére. Valóban: a célt lát­tuk, azonban nem gondoltunk arra, miért nem helyes így. Elismerem, nem volt szeren­csés elgondolás... — Ezt tehát idejében tisztáz­tuk. Talán arról hallhatnánk még bővebben, hogy sikerült-e a művelődési háznak megfele­lő kapcsolatokat kiépítenie az üzemekkel és a szocialista bri­gádokkal? — Ami a szocialista brigá­dokat illeti: a legeredménye­sebb kapcsolatunk velük egy szellemi vetélkedőn alakult ki, a jubileumi ünnepségek ide­jén. Ez sikeres volt, több mint 100 brigád részvételével. A döntőn 14 brigád vetélke­dett. A vidékieket sajnos nem sikerült megmozgatni erre sem ... Pedig ismeretes, hogy a kulturális vállalások meg­tervezésében és teljesítésében általában problémák vannak. S ebben sok a tennivalója még a megyei művelődési háznak is. A üzemekkel való kapcsolatainkkal sem dicseked­hetünk — a textilművek ki­vételével. Munkatársaink a tél elején meglátogatták a ka­posvári üzemeket. Jobbára kulturális terveik sem voltak... Ehhez segítséget nyújtottak, de hogy milyen eredménnyel, arról még nincs képünk. Ál­talában szívesen fogadták a közeledést, bár olyan eset is volt, hogy az szb-titkár sza­bályosan elküldte a munka­társunkat: »ilyesmire nekik nincs idejük ...« — A népművelők többsége vidéken él. Ok milyen támo­gatásra számíthatnak; hogyan látja el megyei feladatait a Latinka Művelődési Ház? — Mindenekelőtt a rendsze­res és tervszerű továbbképzés­sel évközben és nyáron, a nép­művelés valamennyi ágában. Sajnos, az eddigi tapasztala­taim nem a legjobbak. A to­vábbképzési napokon a behí­vott pedagógusoknak csupán mintegy a fele jött be Kapos­várra. Nem használják ki meg­felelően ezt a lehetőséget... Közvetlen segítséget adunk az instruktorok, illetve az ő jel­zéseik nyomán egy-egy szakág megyei referense útján. Mint említettem, ezek a kiszállások, a művészeti csoportok, szak­körök, klubok stb. segítése a helyszínen még nem kielégí­tő, kevés. Két autóbuszunk van — egy sofőrrel... Olykor kiutaznak vonattal is, de ezek a kiszállások még nem rend­szeresek. Az a célunk, hogy a munkatársak n.*nél többször eljussanak esti időpontban a községekbe. A közvetlen segítségnyújtás egy másik formája az, ami­kor a népművelők személye­sen megkeresik a megyei mű­velődési hazat. Szinte napon­ta jönnek a legkülönbözőbb ügyekben: tanácsért, szakmai, rendezési kérdésekben, vagy éppen kellékekért — közvet­lenül az illetékes munkatárs­hoz. — Egy népművelőtől hallot­tam : sok segítséget kapott a Latinka több munkatársától is. Egyedül néptánc-ügyben vá­rakozott hiába . . . — Nagyon sajnálom, hogy ez előfordulhatott. Megvizsgál­tam: az illetékes előadó csak később érkezett vissza. De volna egy kérésünk a népmű­velőkhöz: feltétlenül szóljanak előre, levélben vagy telefonon, ho bármilyen segítségre van szükségük. Vagy jelentkezze­nek az igényeikkel, és munka­társunk fel fogja keresni őket a községben próba vagy foglal­kozás közben. Végtére nem az a feladatunk, hogy az íróasztal mellett üljünk . .. Ezt a szem­léletet valamennyi munkatár­sam a magáénak vallja, de még ez is kevés: a Latinka Művelődési Háznak ezt a jövő­ben bizonyítania is kell. W. E. IOMOGYI NÉPLAP |8G9. máin» 29.

Next

/
Thumbnails
Contents