Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-18 / 112. szám
A somog asszonyok nevében Azt hallottuk, hogy hozzászólását a Magyar Nők Országos Tanácsának legutóbbi ülésén I szokatlanul nagy tapssal fogadták. Voltak, akik felsó- hajtottak: no, végre, csakhogy elmondta valaki mindnyájunk panaszát. Széli András- né, a Balaton- boglári Állami p: Gazdaság nőtanács áriak elnöke lakásán fogadott bennünket Magas termetű, megfontolt asszony. Magabiztosság, határozottság tükröződik járásában, mozgásában is. Nem sejtette, hogy a hozzászólásával kapcsolatban kerestük föl. Mert bár sokan gratuláltak neki, sok hálás szempár kísérte az emelvénytől a székéig, szavai eddig nem keltettek különösebb visszhangot. — Nem is azért tettem, amit tettem. A több évtizedes mozgalmi munka megtanította: nem a dicsőségért, hanem az ügyért, az igazságért cselekszünk. Nyomta a szívemet, hát elmondtam. Ügy mondta, több évtizedes mozgalmi munka. Igen. Széli Andrásné 1945-től a nőmozgalomban tevékenykedik. Egy kis pusztán, Igar-Vámpusztán szervezte 1945-ben az MNDSZ-t. Jó szóval, érvekkel, az egyszerű asszonyok között. Itt kapta az első feladatot: megnyerni a nőmozgalomnak a becsületes, törekvő, a társadalmi munkától azonban még idegenkedő, félő asz- szonyokat. A pusztáról Tárcáira került. 1946-ban fölvették a pártba, háromhónapos pártiskolára küldték. 1948-ban Szentendrén az MNDSZ agi- tációs és propaganda tanfolyamán vett részt. Sátoraljaújhely után Balatonaligán dolgozott, majd 1955-ben Baía- tonboglárra költözött a Széli család. Férjével együtt azóta az állami gazdaságban töltenek be felelősségteljes funkciót. Huszonkilenc éve gyűjti és adja át tapasztalatait. Sokoldalú nő. 1957 óta népi ülnök. 1967-től községi tanácstag. a községi tanács pártvezetőségének szintén tagja. Azok, akik tíz percig hallották beszélni, nem tudhatták, hogy csaknem három évtized tanulsága segítette formába önteni a gondolatokat, csak azt érezték, igaza van. — Mikor döntötte el, hogy felszólal? — Hadd kezdjem ott, hogy 1965-ben az állami gazdaság küldötteként részt vettem az országos .nőkongresszuson, ekkor választottak meg az Országos Nőtanács tagjának. Azóta nagyobb felelősséggel szemléltem mindent. Azóta éreztem, egyszer jó lenne elmondani ezt a harminc évet. Nem történeteket egymás után. hanem a fejlődést visz- szap’llantó-tükömek használni, hogy megmutathassam a ma eredményeit. így gondoltam. Most az ülésen módomban állt elmondani, hogyan készülnek a somogyi asszonyok a nők világkonresszu- sára. Adatokkal bizonyítottam, hogy a nők világképe napról napra szélesedik, a családközpontúság mellett az interna- c’onalista érzés, a béke óhajtásé ís naofól nanra erősödi’'- a nőVhen. Nem akarnak töbu háborút, de ezt n.em lehet csak félrehúzódva, félénken ismétel get"’. hanem tenni kel! ért«. Tettek is. Több száz előadáson vettek részt, ahol útmutatást kaptak, hogyan tovább. A vietnami néppel, a gyerekekkel együttéreznek. Legutóbb is száztíz takarót készítettek eL Eddig száztízezer forintot postáztunk Vietnamba. A Balatonboglári Állami Gazdaságban sikeres véradó akciót szerveztek. Négyszázöten jelentkeztek, náromszázhatvanhárman 114 liter vért adtak. Ebben az akcióban is élen jártak a nők, az édesanyák. — Ezekről valamennyi felszólaló említést tett. De úgy tudjuk, egy izgalmasabb kérdést is érintett felszólalásában. — Igen. Hozzászólásom közvetlen kiváltó oka tulajdonképpen ez az »izgalmas« téma volt. Még most is háborog a lelkem, ha a Nők Lapjának egyik cikkére gondolok. A tsz- asszonyok helyzetéről indítottak sorozatot, amelyhez többek között Sell Imre üzemgazdász is véleményt fűzött. Az volt a cikk lényege, hogy mindenhova való nő, csak a vezetésbe nem. A nők sehol sem állják meg a helyüket. No hát, ez volt, ami nyomta a szívemet. Megdöbbentett 1989- ben ez a nézet: a munka a nőé, a parancs a férfié. Először felháborodni sem tudtam. mert olyan fájdalmat éreztem, hogy minden erőm elveszett, aztán összeszedtem magam és elhatároztam, vitába szállók ezzel a helytelen szemlélettel. Elmondtam, hogy egy bizonyos férfitípus véleményét közölték le Sell Imre cikkében. Sajnos, a hasonló nézetet valló férfiak száma nagy még az országban. A szocializmus építésében eltelt huszonnégy év nem volt rrjég elég ahhoz, hogy meggyőzze a férfiakat, s még a kommunista, vezető állást betöltő férfiak között is akadjon olyan, aki képtelen objektiven megítélni a nő helyét, szerepét a társadalomban. Somogybán is »divat« ez, sőt a cikk nyomán bizonyára sokan lovat éreznek masuk alatt. A tsz-ek egyesülése után kétségbeejtően csökkent a vezető tisztet betöltő nők .száma. Volt ahol korábban kilencen tevékenykedtek a vezetőségben, ma ugyanott még hírmondóban sincs nő. Lehet, egy kicsit túlzók, de a tapasztalatok sok helyen a^t bizonyítják, hogy bármilyen magas iskolai végzettséget szerzett, bármennyire rendelkezik is a vezetéshez szükséges emberi tulajdonságokkal egy nő, szántszándékkal, sőt rosszindulattal olyan magasra emelik előtte a mércét, ha a munka betöltésére jelentkezik, hogy képtelen megbirkózni vele. Vannak férfiak, de nők is, akik a vezető beosztású nőben mindig és elsősorban csak a nőt és nem a vezetőt, a munkatársat látják. Ha a munkájával kapcsolatban nem tudják »kikezdeni«, akkor ráfogják, hogy erkölcstelen, mert azt nehezen vagy egyáltalán nem lehet bizonyítani. így olyan légkört teremtenek a női vezető köré, hogy kénytelen, lemondani, megválni vezetői beosztásától. Amíg a férfiak a Sell Imrék nézetét vallják, addig a közéletben, az egész társadalom életében lassan valósul meg a női egyenjogúság. Hiszek és bízom abban, hogy pártunk és kormányunk a jövőben is sokat tesz azért, hogy a nők élet- és munka- körülménvei pozitívan alakuljanak. Állami gazdaságunkban nagyon jó a közösségi szellem. A férfiak tisztelik a nőket. Ha csak annyit mondok, hogy kilenc fiatal ker- tészmémöknő dolgozik nálunk, s azoknak szavuk és tekintélyük van, akkor már bizonyítottam állításomat. A fiatal lányok és a kismamák a legmesszebbmenőkig támogatást kapnak. Az viszont igaz, a nők tekintélye attól is függ, hogy az a néhány vezető beosztású nő, aki képviseli ügyüket, hogyan harcol, mennyire következetes és szilárd elhatáro- zású egyéniség. Szeme izgatott, arca ugyanígy lángolhatott akkor is, amikor a nagy nyilvánosság előtt mondta el véleményét. A végén még azt is hozzátette: van, amit nem elég egyszer, tízszer elmondani, nem elég harminc éve kérni, követelni. Van, amiért egy egész élet- utat kell szentelni, és még akkor sem elég. Ezért nem akarja otthagyni a nőmozgalmat, amíg jártányi ereje lesz, amíg szólásra tudja nyitni ajkát Bán Zsuzsa Befejeződtek Budapesten a somogyi napok Négynapos eseménysorozat végére tett pontot a Somogy népművészetéről és néprajzáról szóló pénteken délután megtartott előadás, majd este a Fonómunkás Kisszínpad bemutatója az Eötvös Klubban. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának honismereti bizottsága, a Somogy megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya és a Budapesten tanuló somogyi diákok, valamint az Eötvös Klub kezdeményező rendezvényével, a somogyi napokkal ismét sikerült megyénk felé fordítani egyetemistáink figyelmét. A végzős hallgatók tájékoztatásával biztosítani, hogy minél többen jöjjenek vissza megyénkbe. Eljöttek ezekre a rendezvényekre Dunántúl más megyéinek vezetői is, a Hazafias Népfront Országos Tanácsától, a egyetemi, kollégiumi vezetők, s a különböző szakszervezeteket is meghívták, hogy a somogyi napok tapasztalatai alapján, a Somogyi Diákklub formájában más megyék is vegyék föl a kapcsolatot a Budapesten tanuló fiataljaikkal Május 9-én a Somogy népművészete kiállítással együtt dr. Várkonyi Imre, a megyei tanács vb-elnökhelyettese nyitotta meg a Somogyi napok rendezvénysorozatát, amelyben jelentős helyet kapott megyénk népművészete, a régi emlékek bemutatása, a ma élő népművészek szerepeltetése is. Műsoros estet tartottak népművészeink, majd helyszíni bemutatóval gyönyörködtették az érdeklődő fiatalokat. Csütörtökön tudományos ülésszakot rendeztek Harminc nemzedék vallomása Somogy- ról címmel. Az előadó dr. Kanyar József, a levéltár igazgatója volt, korreferátumot And- rássy Antal, a megyei pártarchívum vezetője mondott Diákmozgalmak Kaposváron 1918—1919-ben címmel. A néprajzi kutatások jelenlegi helyzete Somogybán címmel dr. Morvay Péter, a Néprajzi Múzeum osztályvezetőhelyettese számolt be fölméréséről pénteken délután. Részletesen elemezte, hogy milyen feladatokat oldott meg eddig a megye és miket kell még a jövőben végrehajtania. Kevés szakember dolgozott az utóbbi években Somogybán, mégis szép eredményeket értek el — summázta megállapításában. Ügy tűnik, most az önkéntes néprajzi gyűjtőmunka megszervezésével ismét föllendül a folklorgyűjtés a megyében. Morvay Péter ezután felhívta a gyűjtők figyelmét, hogy milyen területekre kell most különösképpen gondot fordítaniuk. össze kell gyűjteni Somogybán az állatgazdálkodáshoz, a gyümölcstermesztéshez, a szőlőműveléshez kapcsolódó néprajzi emlékeket, a népi próza területén is lehet még munkát találni, és a somogyi cselédség életének feldolgozása is még várat magára. Csokonai, Pálóczi Horváth Ádám, Berzsenyi emléke még sok lehetőséget kínál a megye gyűjtőinek, és gondolni kell a táncokra is. A népi építészetben gazdag Somogynak törődni kell artisztikus épületeinek megóvásával. Dr. Boros Marietta, a Néprajzi Múzeum munkatársa a témához kapcsolódó korreferátumában a szántódpusztai tárgyi emlékek mielőbbi megmentéséről beszélt. Továbbá javasolta, hogy rendezzenek be egy alkotóházat megyénkben a fafaragóknak, akik ma is hírnevet szereznek Somogynak. A somogyi napok rendezvénysorozata ezzel tulajdonképpen be is fejeződött azzal a tanulsággal, hogy korábbi időpontot kellett volna választani erre, mivel az egyetemi hallgatók nagy része már vizsgáikra készül. Ennek következménye volt a kevés látogató. Másrészt pedig a helyi rendezőknek is többet kell a jövőben tenniük, hogy a kezdeményezés sikeresebb legyen. Hisz máris vannak tervek: ősszel a Somogyból elszármazott művészekkel, írókkal, költőkkel találkoznak az Eötvös Klubban a somogyi egyetemisták. A klub vezetősége szintén örömmel nézi a somogyi diákok összefogását, szabad össze- jöveteli lehetőséget kaptak mindenkorra a klubban. Nem nagy létszámú, de lelkes közönség előtt mutatta be a Fonómunkás Kisszínpad a Hat év című dokumentum- és József Aítila-emlékműsorát a péntek esti búcsúesten, melyen a tátompusztai beatzenekar szolgáltatta a zenét az Eötvös Klub vendégeinek. Horányi Barna JÁTÉK A PARKBAN Urbanizáció és természetvédelem A Hazafias Népfront Vas megyei Bizottsága tizenegy szervvel közösen rendezte meg május 11-e és 18-a között a Vas megyei természetvédelmi napokat. Megyénket Zátonyi László, a Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatársa képviselte a tanácskozásokon. Tőle kértünk felvilágosítást, mit látott, mit tapasztalt Szombathelyen. — Gazdag programot állítottak össze a rendezők az ország minden megyéjéből összegyűlt, körülbelül nyolcvan részvevőnek. Május 11-én, vasárnap a városnézés után a Ság-hegyen kráterhangversenyt rendeztek, s másnap megkezdődtek az előadások, korreferátumok. Valamennyi előadó a honismeret és a természetvédelem kapcsolatáról beszélt hangsúlyozva, hogy a természetvédelem, sajnos, gyakran csak ösztönös. Az egyre fokozódó építkezés, az urbanizáció egyúttal a természet pusztítását is magában hordozza, éppen ezért fontos, hogy a még meglevőt védjük,, óvjuk. Amikor Szombathelyen az Isis Szállót építették, nagy harcot kellett vívni az épit- tetőkkel, hogy a kijelölt területen álló ötszáz éves platán tovább élhessen. Nemcsak az előadók, hanem már évek óta valamennyi sajtóorgánum hangsúlyozza, hogy a városi ember a természetben keresi a kikapcsolódást, a pihenést, a szépet. Hogy ez a városok közvetlen közelében — tehát nemcsak a közkedvelt kirándulóhelyeken — is megoldható, arra a székesfehérváriak mutattak követendő példát. A város határá- oan levő szeméttelepet földdel borították be, s ma már csodálatos rózsaliget virágzik a helyén. — Hogyan kapcsolódott a természetvédelem a honismerethez? — A honismeret és a haza- szeretet nem ismer közigazgatási határokat. Azt, amit, a vasiak vagy a borsodiak jól ismernek, szeretnek és becsülnek, arról nekünk is tudnunk kell, ha nem is olyan részletesen, mint az ottaniaknak. Az egész országban — megyénként is — mozgalom indult a virágos község, virágos járás címért. Ez a jelszó legyen ösztönző a többi tU - pülés számára, s legyen például Somogybán is sok-só.; Somogytarnóca. Az előadók és a hozzászólók hangsúlyozták, hogy a honismereti munkában nem kap megfelelő szerepet a természetvédelem. Ezen változtatni keik — Hozott-e olyan döntést a tanácskozó testület, amely bennünket is érint? — Igen. Nálunk már megszületett a felhívás, hogy fel- szabadulásunk negvedszázados jubileumára emlékparkokat, ligeteket alakítanak ki a városok, községek. Reméljük, hogy mi. somogyiak sem vallunk szégyent. S. G. Siófok és Balatonkilíti összevonásáv több hasonló nevű utca keletkezett. A végrehajtó bizottság határozatot hozot az azonos nevű utcák megváltoztatására Ennek alapján a siófoki Rákóczi u. Bezerédy u. Vörösmarty u. Kórház u. Malom u. Babits Mihály utcára Tanácsköztársaság utcárr Münnich Ferenc utcára Semmelweis utcára ’edlik Ányos utcára a régi Malom u. mellett nyíló új lak> telephez vezető út pedig Puskás Tivadar útra változott Siófoki Városi Tanács V. B. (3426? SOMOGYI NÉPLAP
