Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-18 / 112. szám
Somogy tnövelődésugye a Tanácsköztársaság idején Oktatás és továbbképzés Júniusra — legalább is művelődésügyi vonatkozásokban — nagy vonalakban tisztázódott a megyei vezető szervek hatásköre. Május végétől ritkán található más hivatali szervek nyilvántartásában, iratanyagában művelődési kérdésekkel kapcsolatos anyag, a más címre küldöttek nagy része is, a bejegyzések szerint, illetékességből a megyei művelődési osztályhoz került át. A művelődés-igazgatás gyakorlatában bekövetkezett változásokat, az ügyviteli rend kialakulását jelzi, hogy a megyei művelődési osztály rendeletéinek és utasításainak címzettjei között egyre nagyobb számban találkozunk a járási és községi művelődési osztályokkal, illetve intézőbizottságokkal. Az iktatókönyvekben a tartalmi változások is tükröződnek. A hivatali nyilvántartások azonban csupán egyik területét dokumentálják a megyei művelődési osztály, a művelődési megbízottak és a művelődési hivatal tevékenységének. A megyei művelődési apparátus kiépítése, irányítása, hivatali teendőik mellett a megbízottak, az osztály vezetői, tagjai és a hivatali beosztottak személyesen is jelentős részt vállaltak a legfontosabb feladatok megoldásából. A járási művelődési osztályok megalakulása után közvetlenül is rendszeresen segítették a járása vezetők munkáját. Részt vettek a járási osztályok és a Magyar Tanítók Szakszervezete helyi csoportjai által szervezett járási tanítógyűléseken, ahol élőszóban is ismertették a megyei művelődési osztály álláspontját a különböző intézkedésekkel, aktuális kérdésekkel kapcsolatban. Közreműködtek az iskolák államosítására, az egyházi vagyon likvidálására alakult megyei és járási bizottságok munkájában. Fontos szerepük volt a június második felében és júliusban megyeszerte megszervezett propaganda-előadások, a Kaposvárott megindított felnőtt-szabadoktatás előkészítésében és lebonyolításában. A tanítók, részére rendezett nyári átképző tanfolyamok szervezői és előadói között is ott voltak a megye művelődési vezetői. Az 1918-19-es tanév zavartalan befejezésének biztosítására hozott rendelkezések után az iskolák helyzetének, tárgyi, személyi feltételeinek körültekintő felmérésével a megyei művelődési osztály már július elején megtette az első lépéseket a nyolcosztályos népiskola bevezetésének előkészítésére, és a játékiskolák, valamint a napközi otthonok számának növelésére. Az iskola- reformot készítette elő a tanítók fizetésrendezéséhez szükséges nyilvántartások összeállítására felszólító megyei rendelet is. A megyei művelődési osztály, illetve a művelődési hivatal június-júliusi intézkedései közül — sokrétű tevékenységének illusztrálásaképpen — megemlíthetjük a felnőtt analfabéták oktatására, a járási székhelyeken felállítandó propagandatanfolyamok megindítására, a balatoni fürdők gyermeküdültetés céljára történő lefoglalására, a július-augusztusra tervezett tanító-átképző tanfolyamok megtartására vonatkozó rendelkezéseket vagy a kaposvári állandó színtársulat létrehozásával kapcsolatos intézkedéseket Ezek a példák bizonyítják, hogy alig háromhónapos működése alatt is több tudott lenni tanügyigaz- gatási szervnél: az iskolai és az iskolán kívüli művelődés összehangolására törekedett; alapvető tényezője volt a megye művelődési forradalmánakA megnövekedett feladatokra való felkészülés jegyében ült össze június 21-én a megyei művelődési osztály. Az alakuló ülés óta eltelt egy hónap munkájáról, eredményeiről Hudra László művelődési megbízott számolt be. Jelentésében hangsúlyozta, hogy »-az osztály az egész megyére kiterjedően megkezdte működését«, munkája rendkívüli mértékben megnövekedett, s éppen ezért szükségesnek tartja különböző alosztályainak megalakítását. Részletesen foglalkozott az oktatásügy terén elért eredményekkel. Bejelentette, hogy Somogybán az összes iskolák államosítása megtörtént. Tájékoztatta az osztályt arról, hogy a megyebeli kastélyok — főképp iskolai célokra történő — átvételét és leltározását két bizottság végzi, s hogy a topo- nári kastélyban pl. rövidesen megnyílik a beteg gyermekek részére tervezett, a Kaposvári Munkástanács által támogatott erdei iskola. Az iskolák javítására, új iskolák költségeire szükségesnek tartotta a Köz- oktatásügyi Népbizottság támogatását kérni. Ismertette a tanítók átképzésére szolgáló, a korábban tervezett kettőről három hetesre emelt propagandatanfolyamok tervét, a szervezéssel megbízott pedagógusok névsorát. Javasolta, hogy ezeken a járási tanfolyamokon a tanítók mellett legalább egy- egy földműves és ipari munkás is vegyen részt Az ülés legfontosabb eseménye az osztály kibővült feladatkörének megfelelő szervezeti változtatások végrehajtása: az alosztályok megalakítása volt. A népművelés egyes területeinek szakszerű irányítására a következő alosztályok szervezését határozták el: 1. Színügyi alosztály vezetői: Kertész Sándor színész, a Kaposvári Munkásotthon öntevékeny színjátszóinak vezetője és Vajthó Jenő. 2. Képzőművészeti alosztály Szentes Béla gimnáziumi tanár és Rónai Ödön, Rippl-Ró- nai József testvére). 3. Zeneügyi alosztály Szent- irmay Gyula zenetanár és Szentes Béláné tanárnő.) 4. Testnevelési alosztály (Gesz- ty Ágoston testnevelő tanár és Szentirmay Gyula). Fonyódon, az állomással szemben megnyílt a 4fyöngyfoalász étterem Gyors étkezési lehetőség — különösen csoportos étkezés esetén —, választékos ételek és italok. Várjuk kedves vendégeinket. Somogy megyei Vendéglátó Vállalat (8461) 5. Szabadoktatási alosztály Tóth József polgári iskolai és Alleram Dezső gimnáziumi tanár). Ugyanezen a napon ülésezett a művelődési osztály intéző bizottsága is. A megbeszélésnek egyetlen határozata ismert: az intézőbizottság kérte a Közoktatásügyi Népbiztosságot, hogy »-személyeket mindig csak rendelkezésére bocsásson«. Ezt a határozatot az a meglehetősen elterjedt helytelen gyakorlat indokolhatta, hogy a megyei művelődési osztályt megkerülő, sokszor ellentmondó utasításokkal érkező kiküldöttek gyakran zavarták, hátráltatták a tervszerű, egyöntetű munkát Július 3-án a megyei művelődési megbízottak és az alosztályok vezetői együttes ülést tartottak. Bár az értekezlet programja nem ismert, nyilvánvaló, hogy a művelődési osztály tényleges ügyintézőinek tanácskozása a testület operatív szervének kialakítását készítette elő. Az intézőbizottság mellett működő, de annak feladatkörénél körülhatároltabb. személyes hatáskörön és felelősségen alapuló ügyintéző szerv létrehozása a tanácsi művelődés-igazgatás fejlődéséből, e fejlődés lényegéből szükségképpen következik. Július 4-én került sor az első alosztály-ülésre: a színügyi albizottság tartotta meg alakuló értekezletét. A közoktatásügyi népbiztosnak a Forradalmi Kormányzó- tanács LIV. sz. rendeletét kiegészítő, július 2-án kelt utasítása — a tanácsok művelődési osztályai és a művelődési intézmények igazgatási hatáskörének megállapításáról — Somogybán már kialakult szervezetet és kibontakozó gyakorlatot talált. A megyei művelődési osztály júliusi ülése a művelődési megbízottak és az osztály pedagógus tagjainak a tanítóátképző tanfolyamokon való közreműködése miatt elmaradt. A megyei művelődési osztály utolsó intézkedéseire a Tanácsköztársaság megdöntése után került sor: augusztus 5-én Hudra távirati értesítést küldött a balatonberényi átképző tanfolyam beszüntetésére, augusztus 7-én az öreglakon és Máriatelepen nyaraló somogyi gyermekek hazahozatala ügyében intézkedett. A helyi művelődés-igazgatásnak — mint általában a helyi tanácsoknak kezdettől egyik legfőbb problémája volt a testületi ügyintézés és az egyszemélyi felelős vezetés összehangolásának kérdése. A helyi vezetésben mindvégig figyelemmel kísérhetjük a társadalmi önigazgatás elvére épülő törekvések — és a forradalmi helyzetből következő, s ezáltal indokolt diktatórikus vezetési elvek és módszerek összefonódását és küzdelmét. Az optimális arányok kialakításához, a helyes gyakorlat kikristályosodásához nyilvánvalóan nem voltak meg a feltételek. A megyei művelődés-igazgatás fejlődése azonban azt bizonyítja, hogy a megye vezetői felismerték a kollegális vezetésben és ügyintézésben rejlő buktatókat A megyei művelődési osztály tevékenységében, szervezeti felépítésében — a gyors és radikális változások sürgős és határozott ügyintézést követelő időszakának megfelelően .— ezzel ellentétes tendenciák fedezhetők fel. A huszonkilenc tagú megyei művelődési osztály szerepe elsősorban az elvégzett munka jóváhagyására, tanácsadó és ellenőrző feladatokra szorítko zott. Hasonlóan körülhatárolt volt tizenegy tagú intézőbi zottságának tevékenysége is. Néhány, főleg az osztály munkájának, a művelődési hivatal tevékenységének ügyrendjére vonatkozó határozatán túl operatív szerepére nincsen adatunk. Ezt a feladatot a megyei művelődési megbízottak és a hivatal beosztottjai — június végétől az alosztályok vezetőinek bekapcsolásával — látták el, biztosítva az ügyintézés folyamatosságát és szakszerűségét. Kelemen Elemér SOMOGYI NÉPLAP 3MB. Az 1919 K özép- és Kelet-Európa országaiban, összefüggésben az agrárnépesség számbeli hegemóniájával, a történeti sorsfordulók eldőlte mindenkor a korszerűtlen agrárviszonyok rendezésére irányuló törekvésekhez kapcsolódott. Pregnánsan bizonyította ezt a tételt az 1864-es lengyel felkelés alakulása, de a Magyar Tanácsköztársaság története is bőséges tapasztalatokkal szolgált e téren. Közismert, hogy a Forradalmi Kormányzótanács rendeletileg is megfogalmazódó állásfoglalása 1919 áprilisában a nagyüzemek együtt tartása mellett döntött. Ismert az is, hogy e döntés perspektívájában hova vezetett Az alábbiakban nem is erre fordítanánk a figyelmünket, hanem ehelyett megpróbáljuk nyomon követni a nagyüzemi gondolat alakulását a XXXVIII. rz. rendeletben történő megvalósulásig. A z 1918. októberétől 1919 áprilisáig tartó időszak egyik legnyomasztóbb gondja a mezőgazdaságilag és iparilag is egyaránt fontos területektől az antant megszállás miatt megfosztott ország közellátásának megszervezése és biztosítása volt. A lezáruló hadi- gazdálkodás mind a termelőerőkben, mind pedig a korábban meglévő tartalékokban olyan nagyarányú pusztítást végzett, hogy — bár az ország területe hadszíntér nem volt — a termelés megindítása szinte a teljes »újjáépítést« igényelte. Kérdéses volt természetesen, hogy az »újjáépítéshez« szükséges tőke honnan teremthető elő, vagy egyáltalán előteremthető-e? Pusztán gazdasági szempontot tekintve, tehát célszerűnek látszott a korábbi termelési szerkezet és üzemtípusok érintefenül hagyása — mindvégig a mezőgazdaságról van szó! — legalább a lecsökkent termelés folyamtosságának a biztosítása miatt. Adót ; esetben, tehát a nagybirtokrendszer viszonylagos érintetlensége kapcsán az OMGE nagyhatalmú uraitól a baloldali szociáldemokratákig egy sajátos nézetazonosság jött létre. Az előbbi nem szorul különösebb indoklásra, az utóbbi álláspontot általában a kisárutermelésről, esetünkben a paraszti gazdálkodásról vallott reális felfogás — nap nap után újratermeli a kapitalizmust — eredményezte. Ez utóbbi nézetektől nem álltak messze a Szovjet-Oroszország- ból hazérkező hadifoglyok sem, hiszen odakint, elsősorban a »Kommunyiszt« c. folyóirat körében gyakran találkozhattak ezekkel a gondolatokkal. Amíg tehát 1919 elején a falvakban egyre hangosabban követelték a földosztást, a földkérdés rendezését célzó XVIII. néptörvényben szociáldemokrata kezdeményezésként bekerült a 61. paragrafus, amely utat nyitott a termelőszövetkezetek ideiglenes szervezése előtt A mezőgazdasági termelés helyzete Somogybán sem volt kedvezőbb az országos átlagnál. Nem kétséges, hogy ebben szerepe volt a nagybirtokosok szabotálásár.ak is — Latinca januári nyílt levelében éles hangon írt erről — de az is kétségtelen, hogy az adott üzemi lehetőségek között 75—80 százaléknál nagyobb munkavégzésre a leromlott gazdaságok nem is voltak képesek. A nagyüzemek fenntartása vagy feloszlatása tehát éppen olyan lényeges kérdés volt megyénkben is, mint másutt. A két érintett alapérv — a nagyüzemek fenntartásának általános és konkrét szükségessége a kisárutermeléssel kapcsolatos elutasítás — szerepelt a Somogy megyei pártvezetés 1919 tavaszán megjelent bizalmas Útmutatójában is. Bár az is kétségtelen, hogy az Útmutató, amelyet a párt vidéki agitátorainak a kezébe adtak, elsősorban az uradalmak cselédségét kívánta megnyerni a nagyüzemi gondolatnak. es szövetkezeti tervek A szövetkezetek megszervezésének azonban jelentkezett egy gyakorlati, módszertani nehézsége. Bár megyénknek is volt szövetkezeti múltja, a korábban működő társulások azonban nerr léptek túl a fogyasztás és az értékesítés szervezésén, termelői csoportosulások ezideig még nem létesültek. A vagyonjogi bizonytalanság — a 61. paragrafus csak ideiglenes birtokbavételt engedélyezett — és jövedelemelosztás megszervezése gyakorlatilag még homályban hagyta a szövetkezetek egész belső struktúráját. Mindössze az .volt világos a szövetkezetek azonos tulajdonjogú tagok társulása lesz, a nagyüzemi termelés fenntartására. Ami a belső organizmust és a résztvevők viszonyait illeti, február és március folyamán több elméleti variáns alakult ki. Az első változat tulajdonképpen még nem is szövetkezeti termelés lett volna. Módot adtak ugyanis arra, hogy a tavasz folyamán megemelt cselédbérek változatlanul hagyása mellett a nagybirtok a gazdasági év végéig korábbi tulajdonosa kezében maradjon, aki gazdaságát a mellé állított cselédbizalmiak ellenőrzése mellett vezette volna. A tulajdonviszonyokat ez esetben tehát egyelőre nem kívánták bolygatni, legalábbis a gazdasági év végéig. Így pl. a Sör- nyepusztán március 17-én felvett jegyzőkönyv szerint a cselédség vállalta, hogy a »collektív szerződés alapján biztosítják a birtokrendező eljárás szabályszerű lef oly tatásáig az idei termelést.« A nagyüzemi termelés másik variánsa az egyéni földtulajdon közös művelésén alapult. Egy korabeli tájékoztató brosúra így ír az első változatról: »A tagoknak a szövetgok, akiknek a földreform törvény szerint járó földből 3, 4, 5, 6, 8 vagy akár az egész 10 hold a szövetkezeti birtokban fekszik és közösen művel tetik. fia egy hold föld értéke 2000 K-ban van megállapítva, akkor az illető szövetkezeti tagnak, 6. 8, 10, stb, ezer korona alaptőkéje van a szövetkezetnél; azok, akik a szövetkezet fizetett alkalmazottai, mind a 10 hold földjüket benthagyják a szövetkezeti birtokba, míg másnak pedig 2, 3, 4 vagy 5 holdat maguk művelnek meg, a többit pedig a szövetkezettel közösen.« Ilyen vegyes művelés esetén az illető tag a közösben művelt föld után igényt tarthatott a föld járadékra, a részjegy utáni osztalékra, illetve a végzett munkáját a mindenkori napibér szerint fizették volna. Ezzel a köztes megoldással próbálták lekötni a földreform után még mindig megmaradó munkaerő-túlkínálatot is. A földmagántulajdon elvét tiszteletben tartó, pusztán munkaközösségszerű társulás mellett felvetődött a szövetkezeti termelésnek egy olyan fajtája is, »amelyiknél a földigényre jogosultak valameny- nyien benthagyják földjüket a szövetkezeti birtokban s ezt közös erővel, valamennyien megmunkálják. A közös munkával elért haszonból pedig ki-ki aszerint részesül, hogy hány munkanapot töltött el a szövetkezeti birtokon.« Ez a változat — mely alapelvként a közös tulajdont, az együttes munkát és a munka szerinti elosztást foglalta magába — jött létre tulajdonképpen a március 21-ét megelőző hetedben. A közös birtokok mellett a gazdaság vezetését a már másutt jelzett önigazgatás alapján óhajtották megoldani. Ennek a helyét foglalta el később a májustól kialakuló, állami gazdaság-szerű szerkezet. P usztán a teljessé* kedvéért még egy negyedik variációról is szót kell ejtenünk. Ez, föltételezve az állami föld- tulajdon monopóliumot, un. örökbérlő szövetkezetek létesítését vetette fel. A továbbiakban most már az a kérdés, hogy a sokféle elméleti variáció — a korábbi uradalmi forma fenntartásától az örökbérlő szövetkezetekig — mellett milyen elvek szerint zajlott le ténylegesen a szocializálás. A már fentebb is hivatkozott bizalmas Útmutató egyik mellékleteként egy jegyzőkönyvi sémát közölt, amelyik a parcellázás lassúságára való hivatkozással az illető nagybirtok szövetkezeti birtokbaadásáról dönt A nyomtatott űrlapként terjesztett és használt jegyzőkönyv tehát a parcellázásra való hivatkozásával és a »tulajdon« fogalom megkerülésével bizonyos ideiglenességet sugallt Nyilván ezzel függött össze, hogy ez a minta szerint szocializált csurgói Meller-féle bérgazdaság esetében záradékként rögzítették az eddigi tulajdonos változatlan igényjogosultságát Az természetesen egy percig sem lehet kétséges, hogy az óvatos megfogalmazás inkább taktikai okokra, mint stratégiai bizonytalanságokra volt visszavezethető. E mellett a nyomtatott jegyzőkönyvi minta mellett forgalomban volt a megyében egy lényegesen kategórikusabb címet viselő — »Határozati javaslat« — gépelt űrlap is. Rendkívül tanulságos lenne megállapítani ennek forrását és meghatározni terjesztőit, erre azonban forrásnehézségek miatt egyelőre nem lehet vállalkozni. Anélkül, hogy indokolatlan feltevésekbe bocsátkoznánk, egy dolgot nyugodtan megállapíthatunk: ezen űrlapok megfogalmazása és szelleme több ponton radiká- lisabbnak látszik a megyei pártközpont által terjesztett, fent részletezett jegyzőkönyvnél. Minden különösebb indokolás nélkül közli a szöveg a szövetkezetté válás tényét, a kényszerhelyzet tudomásulvételének biztosítására pedig a teljes munkabeszüntetést helyezte kilátásba. A levéltár iratanyagából megállapíthatóan e két forma alapján történt meg a korábbi uradalmak zömének szövetkezetté szerveződése. Maga a folyamat megyénkben április elejére nagyjából le is záródott. Ennek során tehát létrejöttek azok a társulások, amelyek a közös tulajdon, a munka szerinti elosztás és a teljes önigazgatás alapján állottak. A megjelenő XXXVIII. sz. rendelet után megindult fejlődés a részleges állami földtulajdon monopólium bevezetésével azonban ezt a formát rövidesen megszüntette, és helyébe a sokféle kényszerítő körülmény miatt hamarosan a centralizált állami gazdasági termelést állította. Dr. Tóth Tibor Felvételre keresünk gyakorlott karbantartó lakatost, hegesztő-szerelőket, általános műszerészeket, karbantartó kőművest és segédmunkásokat. Kéthetenként szabad szombat és utazási térítés. ÁFOR karbantartó műhely, Kaposvár, Jutái út. Telefon 14-578. (8428)
