Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-16 / 110. szám

f Nehéz év után A simoncrátikacsafarmon A MÜLT ÉVBEN erején fe­lül vállalt a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, s ez nemcsak határidő-csúszáso­kat jelentett, de megkezdetlen beruházásokat is. Nem ez volt az egyetlen oka, hogy válla­lásait nem tudta maradéktala­nul teljesíteni a tanácsi építő­ipar. Alapos elemző munkára volt szükség, a tavalyi tapasztala­tok pontos értékelésére, hogy megtalálják az előbbre lépés módját. Az idei tervet szemlél­ve szembetűnő, hogy a vállalat egészen minimális termelési íefutást irányzott elő. Az óva­tosságot nyilvánvalóan a ta­valyi túlvállalás okdkta. A belső szervezeti változások után a nagyobb munkák szo­rosabb programozására került sor. Jól gondolkodtak a vál­lalat vezetői, amikor 'arra ala­poztak, hogy a feladatok pon­tos felmérése, a kapacitással való helyes gazdálkodás meg­védi őket az elmúlt évihez hasonló gondoktól. Intézkedések születtek ugyanakkor az önköltségcsök­kentés különféle módozatainak kidolgozására. A Somogy me­gyei Tanácsi Építőipari Válla­lat gépesítési színvonala rosz- szabb, mint amilyen a többi, tanácsi építővállalat gépi el­látottsága. A munka intenzitását több formában igyekeztek előmoz­dítani. Közbejött azonban egy számításon kívüli tényező, a munkaerők tavaszi elvándor­lása. Bér nem ismeretlen je­lenség ez az építőiparban, ott, ahol a környéken a mezőgaz­dasági profil dominál. Az idén azonban a szokottnál na­gyobb volt az elvándorlás. A vállalat egyébként ezt az évet a munkásgárda stabilizálására is szánta. A tavaszba nyúló tél akadályozta az építési munkákat, késtek az átadási határidők és bizony sokan kerestek maguknak másutt megélhetést a vékonyabb bo­ríték miatt A vállalat veze­tni ezt nem nézték tétlenül, fizetéskiegészítéssel próbálták a rossz idő okozta keresetki­eséseket pótolni. Ezeket az összegeket természetesen nem kell visszafizetni, mindössze lelkiismeretesebb munkát kér érte a vállalat. A jövő tél már nem állítja ilyen gondok elé a vezetőket: döntöttek arról is, hogy a téli időszakban ak­kor is biztosítják az átlagos bér 90 százalékát, ha az épí­tőmunkások a rossz idő miátt teljesítményükkel nem érnék el ezt a keresetet. A SZOCIÁLIS és munka- körülmények erősen befolyá­solják a munkásgárda stabili­tását, ezért az idén tervpályá­zatot írt ki a vállalat köny- nyen mozgatható, »összkom­fortos*' felvonulási épületek tervezésére. Most az értékelés után elmondhatjuk, a kezde­ményezés meghozta a várt eredményt. Az első három kí­sérleti épületet még az idén felhúzzák. Ezekben az étkez­tetést is meg lehet oldani, a tisztálkodáshoz állandóan me­leg víz áll rendelkezésre. Elő­re gyártott elemekből készül így könnyen összeállítható és tíz költöztetést is kibír"’ Ha ezeket évenként egy-egy fon­tosabb beruházáshoz helyezik el, tíz évig is használhatók. A szakemberek szerint olyan ideális ez a felvonulási épü­let, hogy bizonyos mértékben a kulturális igények kielégíté­sére is alkalmas. A jobb szociális és munka- körülmények megteremtését elengedhetetlennek tartják a vállalat vezetői, és alapvetően igaz, hogy csak akkor számol­hatnak a munkásgárda meg­tartásával, ha olyan, de leg­alább hasonló körülményeket biztosítanak, mint a többi nagyüzemben Kaposváron. A gazdálkodás megtervezé­sénél nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényezőt, hogy milyen a szakember utánpótlása a vállalatnak. Je­lenleg 230 ipari tanulójuk van, és ez a szám lényegesen na­gyobb a nyugdíjba vonulóké­nál. Mégsem biztató a mun­kaerőhelyzet: a kész szákem­bereket magasabb fizetéssel más vállalatok viszik el. Ma­rad a technológia korszerűsí­tése, a jobb gépesítés. Sajnos, a fejlesztést viszont'eléggé be­határolja az adott összegű alap, ami erre a célra fordít­ható, Amit tehetnek: az idén még több előre gyártott ele­met használnák fel az építke­zéseken. És lehetőségeiken belül igyekeznek korszerűsíte­ni a gépparkot is. Mindezeket nagy értékű beruházások sür­getik. A Balaton partján az év végéig 70 millió forintos munkát végeznek, és az át­adások egy része a szezon ide­jére esik. Komoly feladatok várnak a tanácsi építőiparra a megye Iparfejlesztési tervének megva­lósításából is. A Budapesti Finommechanikai Vállalat kaposvári* üzemének felépíté­se is rájuk vár. Ezenkívül a Mechanikai Művek marcali telepén, a Horizont tabi üze­ménél végeznek bővítési mun­kákat. Ezekhez szükség sze­rint más vállalatoktól is bé­relnek építőgépeket. AZ IDÉN az ígért határ­idők tartására törekszik a megye legnagyobb tanácsi vál­lalata, s ha az eddigi eredmé­nyek nem is túlságosan biz­tatóak — néhány határidő el­csúszásával máris számolniuk kell —, később a kapacitás koncentrálásával még tartani tudják eredeti tervüket. Se­gít ebben az is, hogy az idén a tavalyinál jóval kevesebb munkahelyen dolgoznak, s ez a készletek gyorsabb mozga­tását, a szállítási költségek csökkentését is jelenti. Annak érdekében, hogy ne aprózzák fel erejüket, nem kezdenek új beruházásokba addig, amíg a megkezdett építkezéseket át nem adják. Nagy József Naponta 2300—2500 darab tojást ad az Alsó-somogyi Halgazdaság simongáti kacsa to­jóállománya. A tojásokat a gazdaság saját keltetőjében kelteti ki és a kacsákat előne­velés után a halastavakra szállítják. Nyolchetes korban pecsenyekacsaként értékesítik őket. NÖVÉNYVÉDELMI TÁJÉKOZTATÓ Védekezés a gyümölcsösökben A barackmoly rajzása meg­kezdődött. A rajzáscsúcs a hé­ten volt. A barackmoly által károsított gyümölcs nem ex­portálható, ezért- a védekezé­seket — előrejelzések alapján — a szedésig folytatni kell. Az alma-, körte- és szilva­darázs elleni védekezés ideje közvetlenül sziromhullás után van. Az eddigi felmérések sze­rint a megyében mindenhol közepes vagy erős a fertőző^. A megye több helyén rajspk a cseresznyelégy. A védekezé­seket a korai érésű fajtáknál a várakozási idő szigorú figye­lembevételével kell elvégezni! A répa kelésével egy időben megjelent a répabarkó. Eddigi megfigyelések szerint a veszé­lyességi küszöbérték fellett van a fertő2és a Kaposvölgyé- ben és a siófoki járás kötöt- tebb területein, de a répatáb­lákat minden gazdaságban meg kell vizsgálni, és az ered­ménytől függően fL védekezést Wofatox Sp. 30. 0,4 százalékos oldatával vagy Wofatox poro­zó (10—12 kg/kh) felhasználá­sával lehet elvégezni. A répabarkó-vizsgálattal egy időben fel kell mérni a levél­tetű-fér tőzöttséget is. Védeke­zésre a barkónál ismertetett Wofatox szerek használhatók. A gyümölcsfa takácsatkák fejlődése a meleg időjárás ha­tására rendkívül meggyorsult. Sziromhullás után a védeke­zéseket sürgősen el kell végez­ni a fertőzött gyümölcsösök­ben. A szerek használatánál az előírásokat a legszigorúbban be kell tartani! A kezeléseket a községi tanácsnak, a körzeti orvosnak be kell jelenteni; a méhekre mérgező hatású szer­rel virágzás idején védekezni nem szabad. Ugyanez érvé­nyes akkor is, ha virágzó alj­növényzet van a területen. ÍTÉLET A SZÁNTÓD1 TRAGÉDIA ÜGYÉBEN „Csak egyszer kockáztattam“ yCvrenciir Jhiklót mmifb i — Hova mész, Illés! — Szerzek egy vadászpus­kát. Lelövöldözöm pörköltnek a fácánokat, mert igenis, ra­gaszkodom az ebédhez! Egyelőre puska helyett az ajtó dörrent: a szokottnál erő­sebben hajtottam be magam mögött. Tántoríthatatlanul ro­hantam keresztül az udvaron. Elszántságomban Kató néni rokoni hangja akasztott meg: — Gyere be hozzám, pici Il­lés. Főztem egy kis kelká­posztafőzeléket, marhapörkölt­tel. Hadd kínáljalak meg be­lőle. Ravasz ajánlat volt. Legér­zékenyebb pontomat vette cél­ba, ingatag jellemem nem áll­hatott ellent a csábításnak. Ám én még ravaszabb voltam. Hajlandóságomat nem tekin­tettem erkölcsi gyengeségnek: könnyű szívvel elfogadtam a kelkáposzta-főzeléket, tudtam ugyanis, hogy a fácánokat úgysem lövöldözhetem le — vadásztilalom idején! 1 VI. A gyanakvó Hiába óhajtottam, hogy semmivel se legyek kiváltsá- gosabb, mint a többi talpig becsületes ember, végzetem másképp rendelkezett. Még a kisujjamat se nyújtó*'un ki alaptalan vágyak felé, mégis ’ szakadatlanul üldözött a szerencse. Itt volt mindjárt a taxizás. Munkám egyértel­műnek számított az örökös kéjutazással. Jóravaló része­gek fogadtak egyetlen, holtig tartó barátjukká, híres főnö­kök — nagyrabecsülésük bi­zonyítékául — tegeztek le fi­zetés helyett n fuvar végén, s makulát’m hírű asszonyok­tól kaptam dupla tarifát, ne­hogy rosszat gondoljak róluk. Elfoglaltságom ily módon sok­oldalú tapasztalatok birtoká­ba juttatott. És ha néha túl­zottan ítéltem meg magán­életem apró viszontagságait, ""orsan felülkerekedett ben­nem az örömérzet, hiszen em­bertársaim szomorú sorsa láttán újra és újra arról kel­lett meggyőződnöm; engem aztán valóban elszánt csökö­nyösséggel üldöz a szerencse. Kellett-e ékesebb példa er­re, minthogy taxisofőri sar- zsim alig harmadik hónapjá­ban mindjárt megjutalmazott a TEFU? Röstellkedtem ti­tokban a prémium miatt, hi­szen kellemes kötelességem teljesítését önmagában is ki­tüntetésnek tekintettem, de azért ott akartam lenni a pi­ros hasú Kossuth-bankók át- nyújtásánál. Nem egészen ön­magam miatt. Boruljon bár árnyék szerény jellememre, mégis az az igazság, hogy föl szerettem volna vágni Karola előtt, mivel nem árt időkö­zönként megtámogatni a csa­ládfői tekintélyt a társadalom kitüntetésével. Így tehát, ha már egyszer újfent kesz­tyűt dobott orrom elé a sze­rencse, udvariatlanság lett volna visszautasítani kihívá­sát. Karolát láthatóan büszkévé tette az erkölcsi siker. — Na és mennyit kapsz? — érdeklődött önzetlenül. — Gondolom, úgy ötszáz forintot. — Akkor még ötöt hozzá­teszek és csináltatok magam­nak egy cipőt a Gyóninál, krokodilbőrből. Azonnal rájöttem, hogy ki­zárólag miattam sóvárog a krokodilcipő után. Tetszeni vágyik, kivívott pozícióját állandósítani akarja mellett- tem, ezért iparkodik mindent elkövetni, hogy szakadatlanul rám sugározhassa hódító őstehetségét Szerelmes észjá­rása csillapítóan hatott rám, nagy hála ébredt bennem iránta és nem tudtam róla levenni a szemem, amíg ké­szülődött a prémiumosztó népünnepélyre. Tudom, van­nak szennyes beállítottságú férfiak — amilyen magam is voltam valaha, igaz, hogy rö­vid ideig —, akik a nők vet- kőzísére esküsznek, de az igazi öröm, a gyönyörű él­mény mégiscsak az, amikor egy hű feleség meghitt öltöz­ködését nézheti végig az em­ber. Annyira elmerültem eb­be az ártatlan erotikában, hogy a magam készülődéséről egé­szen megfeledkeztem. — Zene is lesz? — kérdez­te Karola. — Méghozzá vérforraló. — Akokr ugye, megtáncol­tatsz? — Egész az ájulásig. Karola már a szemöldökét nyálazta. Ütött az órám, ne­kem is öltözködni kellett. Be idegzett mozdulattal nyúlok a ----­s zekrénybe, de az egyetlené élettel, ünneplő öltönyömet nem ta-f lálom sehol. f étJ ti i>s __ , • -ii.il ■. A 26771. J É ppen most kellett tisz-f l vinni a ruhámat? f ' títóba — Olyan unalmas volt már — vallotta be véleményét utó­----- v anuua Cb UIU- , . . , «-ír l ag Karola. — Eladtam a Bi-?Tobb mint százezer kilómé A szerencsétlenséget köve­tő nap már beszámoltunk ol­vasóinknak róla: március 6-án három ember a jeges Bala­tonba fulladt A tragédiát hosszú italozás előzte meg . . . „Nem a börtön a büntetésem*' Nehéz kérdezni, kínlódik a szavakkal. Amikor a részle­tekhez érünk, elcsuklik a hangja. Őszintén szólva, ilyen­nek is képzeltem. Nem lehet más, aki három ember halá­lát okozta. — Az az éjszaka végigkísé­ri az egész életemet. Most el­ítéltek, évek múlva kitelik a büntetésem. De nem érdekel a hivatalos eljárás. Nem a bör­tön a büntetésem, hanem a lelkiismeretem. Kiveszett be­lőlem az erő, az időt gon­dolkodással töltöm Mindig ugyanarra gondolok, s min­dig ugyanarra a következte­tésre jutok... Nincs helyem az emberek között, senkinek sem tudok elszámolni három A felelősségről nem kérde­zem. Minden mondata tanús­i — Gyakran ivott? j — Vezetés közben soha. zományiban. E^t csináltattam] az árából! — pördült meg] hamvas bérmálkozólányként] álomszép selyemruhájában. Hitvány, zsugori szatócs! lettem volna, ha ilyesmiért] megharagszom. De azért] majdnem -hatalmába kerített ( a konvenció: eddigi felfogá-, som szerint viszonylag jól öl-( tözött férfi illett volna egy i elegáns feleség mellé. Rajtam* pedig a taxisofőrök posztó uniformisa lötyögött. Már-már, feldúlta hagyományos szép- ( érzékemet a disszonancia, amikor mentőötletként eszem­be jutott, hrfgy tulajdonkép­pen a munkámat dicsérik a prémiummal, tehát senki sem ütközhet meg azon, ha ugyan­abban a ruházan veszem át a jutalmat, amelyben kiérde­meltem. A gondolat büszkévé tett, hiszen nem keserített el a váratlan zavar. Sőt — a hitvesem ártatlan kis hibájá­ból — mindkettőnk közös erénye lett. Ily módon, a leg­nagyobb egyetértésben indul­hattunk el önmagunkat ün­nepelni. lfo lytatjuk) B tért vezettem baleset nélkül — és alkohol nélküL Csak egyszer kockáztattam meg, a következményét tudja ... Utolsó mondata tanmeséinek hathat: de a történetet az élet szolgáltatta. — Én nem kockázatnak ne­vezném ezt... — Mindegy, hogy minek nevezem: gyenge akarat, fele­lőtlenség, könnyelműség — egyre megy ... Nyolcvan kilométerrel Hideg télutói délután volt. Fekete István egész nap a za- márdi Magyar Tenger Tsz-nek fuvarozott egy tehergépkocsi­val. A munika végeztével nem vitte vissza a kocsit a telep­re, társaival italozni ment. A Paprika Csárdában a záróráig ott ült vele együtt Félix Ist­ván, Gerván Gyula, Rózsa Já­nos és Parragi János, ö hat üveg sört ivott. Még akkor sem tértek ha­za, Fekete a volán mellé ült és barátait Kőröshegyre, majd a lellei Becsali Csárdába vit­te Mindenütt ittak. Hajnali kettő lehetett, amikor vissza­indultak Zaimárdiba. Ütközően egyikük megemlí­tette, hogy jó lenne lemenni a vízhez, csukázni. Fekete bó- ílintott, »jó lesz«. Szántódon befordult a né**- hez vezető útra, nyolcvan kilo­métert mutatott a sebességmé­rő. Későn lépett a fékre, a tehergépkocsi belezuhant a Balatonba. aztán csönd lett* — Egy jégtábla betörte a szélvédő üvegét, ömlött a víz a kocsiba. Letekertem az ab­lakot, azon keresztül mász­tam ki a fülkéből. Én érteim először a partra, nagy ne­hezen fel vonszoltam magam a mólóra. Majd Parragit is ki­segítettem a vízből. Semmit sem éreztem, mintha nem is velem történtek volna a dol­gok. Egy pillanatra egy test bukkant föl a part közelében, de mikorra odaértem, eltűnt. Segélykiáltásokat is hallottam, aztán csönd lett. Félix Istvánt sikerült kihúzni, de pár pere múlva meghalt, ötvenkét éves volt Gerván Gyulát és Rózsa Jánost holtan találták meg a vízben. Gerván negyvenkilenc éves volt, Rózsa huszonnégy. Annyi idős a gyereke, mint az enyém... Hat évre ítélték Hallgatunk. Látom, ismét át­éli azokat a perceket arca meg-megrándul. Az én gon­dolataimra pedig a döbbenet köt béklyót. Nem először la­poztam végig a jegyzőkönyvet, s mégis ... Képtelenség szabadulni a gondolattól, hogy mindez azért történt, mert egy ember nem tudott nemet mondani, amikor poharat tettek eléje. Az újságcikkekre, előadások­ra gondolok, amelyek az alko­hol hatásáról szólnak. Sok gépjárművezető ónja a »szö­veget«, legyint, ha a veszé­lyekről esik szó. Szeretném, ha most beszélhetnének Feke­te Istvánnal, hallgatnák a tár­gyalást. A bűnügyben a Kaposvári Járásbíróság dr. Pap Tamás tanácsa hozott ítéletet. Fekete Istvánt foglalkozás körében el­követett halált okozó gondat­lan veszélyeztetés és társa­dalmi tulajdont károsító gon­datlan rongálás miatt halma­zati büntetésül hatévi szabad­ságvesztésre ítélték és mellék- büntetésül további hat évre el­tiltották a gépjármű-vezetés­től. Fekete huszonhat éves, fe­lesége, kisgyermeke van. Há­rom otthon családfő nólikül maradt Pintér Dezső SOMOGYINÉPLAi Péntek, 1969. május 16.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents