Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-16 / 110. szám

A KISZ-lakások építéséről ÁJUSI Sofeat hallottunk, beszéltünk már a KISZ-lakásépítő akciók­ról. Ahogy nő az igénylők szá­ma, úgy nő a panaszok, rek­lamációk száma is. A fiatalok többbsége nincs tisztában a KISZ-lakásépítés »mechaniz­musával«, türelmetlenek, né- hányan igazságtalansággal vá­dolják az illetékeseket. Napon­ta kopogtatnak a városi KISZ- bizottság ajtaján, s .kérnek fel­világosítást, magyarázatot kér­déseikre. Megpróbáljuk most elmondani a lakásépítésről azt, amit tudni kell a lakásra vá­róknak. Fölkerestük a városi KISZ-bizottságot, ahol Hor­váth András, a bizottság mun­katársa tájékoztatott bennün­ket Elmondta, hogy 1965-ben a KISZ VI. kongresszusán ha­tározták el, hogy tízezer KISZ- lakást kell az országban a kö­zeljövőben fölépíteni. Kapos­váron a városi KISZ-bizottság szervezésében már a kongresz- szus előtt megindult a KlSZ- fiatalok lakásépítő akciója. A Komárom utcában fölépítettek huszonnégy lakást. A sokol­dalú szervező munka a kong­resszus után kezdődött el. 1905-től a mai napig kilencven lakást adtak át a Losoncz közben. Ezekben a hónapok­ban foglalhatják el a fiatalok egy új, huszonnégy lakásos tömb szobáit A városi KISZ- bizottság a városi tanácstól kérte a Buzsáki, az Arany és a Kisfaludy utca belső terüle­teit Itt 181 lakás fölépítését tervezik. A száznyolcvanegy bő] nyolcvanegy alapozó munká­latait már elkezdte az Állami Épílőipári .Vállalat A többi elkészítésére a Kaposvári Épí­tőipari Ktsz vállalkozott. Nemsokára a száz lakás épí­tése is megkezdődik. Ezekre a lakásokra a városi KISZ-bizottság 1968 tavaszán kezdte meg az igények fölmé­rését. Körlevelet küldtek a város valamennyi KlSZ-titká- rának, kérve, hogy tájékoztas­sák a városi bizottságot. Két­százötven jelentkezőt számlál­tak akkor, de amint a fel­tételeket is ismertették a fia­tal kérelmezőkkel, számuk száznegyvenre csökkent Kö­zöttük is csak nyolcvannégy lakást tudtak elosztani. 1'968 őszétől még harminc lakás­igénylő neve került a listára, ezzel együtt tehát kilencven fiatalnak nem tudtak meg­nyugtató »választ« adni. Az Állami Építőipari Vállalat ál­B arabásné félholtra ver­te a férjét. Az egész utca csodálkozott, miként le­het az, hogy a nyugodt asz- szony, akinek a hangját is alig lehet hallani, ennyire kijött a sodrából. Határozott fellépésű, nagy darab, de még arányos testű nő volt. Barabást senki sem szerette, mindenben ellenté­te volt feleségének, nagy­hangú, izgága és az utóbbi időben egyre többet ivott. Barabásné nem szólt, azt hit­te, afféle rövid ideig tartó kiruccanások ezek, mint ré­gebben, ha rossz barátokkal keveredett össze férje az ut­cán. Most egy vörös hajú se­gédmunkással és egy Sörös nevűvel haverkodott. Járták a kocsmákat, politizáltak nagy hangon, szidták a ma­szekokat, a vállalatokat, a szövetségi kapitányt; mind­egyik guzstusa szerint. Ha szóltak a szomszédok, Bara­básné csak ennyit mondott: — Majd elhagyja ... volt így máskor is. De Barabás nem hagyta abba. Suttogták, hogy nője is van, emlegettek elvonókú­rát is. Az asszonyhoz nem volt goromba; amíg reggeli­zett vagy ebédelt, sunyin hallgatott, néha a gyerekről kérdezett valamit. Utána ki­nyújtotta a lábát, végigdőlt a széken, hasát kidulleszUfe elővett egy újságot és ká­romkodott csúnyán. Az asszony egyszer megun- fe­tal épített nyolcvanegy lakás átadása a jövő év első negye­dében, a ktsz vállalta száz la­kás átadása pedig a jövő év végére várható. Meg kell azonban érteni az igénylőknek, hogy amíg a hi­vatalos utat végigjárják a KISZ-bizottság »ügyintézői«, amíg az OTP eladja nekik a telkeket, addig másfél-két év is eltelik. Több tervmódosítás, adminisztrációs huzavona után kezdhetik csak el a lakások építését. A városban számos olyan egészséges kezdeményezéssel találkozunk, amely minden­képpen eredményesebb, hasz­nosabb, mint az eddigiek. A költségvetési üzem KISZ-álap szervezete önállóan intézi a fiatalok lakásigényeit. 1969- ben a Vasvári utcában tizen­két lakás fölépítését tervezik. A fiatalok társadalmi munkát vállalnak, így az anyagi ki­adások .jelentős részét megta­karítják. Természetesen a vál­lalatok gazdasági vezetői is támogatják a KlSZ-szerveze- tek ilyen jellegű kéréseit, minden segítséget megadnak terveik valóra váltásához. Ha­sonló kezdeményezésről adtak hírt a húskombinát KISZ-esei, valamint a Híradástechnikai Vállalat KISZ-szervezete is. A jövőben ez lesz a járható út. A lakáselosztjással kapcsolato­san beérkező panaszok is ezt bizonyítják. A városi KISZ- bizottság, a KISZ-titkárok és a KISZ-szervezetek véleménye alapján próbálta elosztani a lakásokat. A tulajdonosok végleges névsoráról a városi KISZ-vb döntött. Elsősorban a mozgalmi munkát, a politi­kai helytállást vették figyelem­be, majd a szociális körülmé­nyeket. Sajnos, így is előfor­dult, hogy kitűnő munkát végző, becsületes fiatalok nem juthattak lakáshoz, mert nem volt elég pénzük. Ha a fiatalok munkahelyü­kön próbálják megkeresni a megoldást, olcsóbban és gyor­sabban lakáshoz jutnak. A vá­rosi KISZ-bizottság erejéhez mérten ezentúl is szervez KISZ-lakásépítő akciókat, de ezzel az évről évre növekvő igényeket nem tudja teljesen kielégíteni, épperi ezért a KISZ-szervezeteknek lelemé­nyesebbnek, ötletesebbnek kell lenniük — »segíts magadon« — Hülye vagy te a politi­kához — mondta nagyon csöndesen, és rá sem nézve férjére szedte le az edényt. — Hülye?! — Igen. Már elittad a ma­radék eszed... de nem is ez a fontos. — Hát mi a fontos? Mi a fontos, nagyságos asszony? — Azt beszélik, nőd van. Figyelj rám, Barabás. Csalá­dod van; maholnap nagy- fiad. feleséged, akinek nem vethetsz a szemére semmit. Ne akard, hogy sajnálkozza­nak rajtam, azt se, hogy uj­jal mutogassanak rám. Több­ször nem szólok neked. Ha jobb nálam, ha szebb, ak­kor menj, szedd a sátorfád. Pénzt úgyse adsz haza. — Azt hiszed, megijesztet­tél? Mi az, hogy szedd a sá­torfád? Mi az, hogy nőd van? Ki mondta? Állítsd ide, mondja a pofámba! Hiszen én hülye vagyok. Egy hülyé­nek hogy legyen nője? — összezagyválsz min­dent. Megmondtam, amit akartam, ehhez tartsd ma­gad. Leszedte az asztalt, nyu­godt mozdulatokkal mosoga­tott, helyére állította a ki­súrolt vizespoharat. Barabás kiabált még, de látva, hogy az asszony nem ■figyel rá. nagy mérgesen el­rohant. Csak hajnalban jött Hagyományos előadóestjét zsúfolt nézőtér előtt tartotta meg hétfőn a BM Somogy megyei Táncegyüttese. Ez a ha­gyomány már másfél évtize­des. Több száz műsor, szerep­lés, önálló est áll mögötte és több emlékezetes országos eredmény, külföldi bemutatko­zás. Méltán rangos helyen áll a BM-együttes a megye nép­táncmozgalmában csakúgy, mint vidékünk és a nyári épí­tőtáborok műsorellátásában. E hely megtartása fegyelmezett munkát követel az év vala­mennyi szakában és ennek bizonyítása is évente az együt­tes önálló előadóestje, amely ezúttal is sikeres volt, bár korántsem mentes bizonyos hibáktól. A műsor szerkesztői engedé­kenyek voltak. Szembetűnően különböző értékű, színvonalú műsorszámok váltották egy­mást, és bizony legalább há­rom-négy tánc nyugodtan el­maradhatott volna. Azok, amelyek nem ütötték meg a műsor egészének színvonalát, csak mennyiségét gyarapítot­ták. így alaposan megnyúlt a műsoridő is. Szerencsére a második részben az együttes, valamint a két népdalénekes gondoskodott néhány nagyon szép és emlékezetes élmény­ről. Ezek közé tartozik a lány­kar felszabadult és kifejező Tyukodi lánytánca, az est ki­magaslóan legjobb és kifeje­zőerőben leggazdagabb műsor­száma. Itt említhetjük meg Mózner—Dómján Sarkantyús verbunkját is. Ennek a két számnak az oldottsága és len­dületes vidámsága viszont nem jelentkezett kellően a páros kompozíciók egy jészében (Náfrádi—Petrovics Lassan, haza, büdös volt a pálinkától és halálosan fáradt. Egy nap megint szólt Ba­rabásné barátnője: — A Csillagba szokott jár­ni... tudod, afféle lebuj... — Odamegyünk — mondta nyugodtan az asszony. Este felöltöztek, csöpp rúzst tettek az ajkukra. Barátnője azt tanácsolta, hogy csinál­tasson új ruhát, járjon gyak­rabban fodrászhoz. Az asszony lehajtotta a fe­jét. — Nincs kedvem cirkuszt csinálni. Nem kell ide sem­miféle taktika. Én udvaroltas- sak magamnak? Én hódítgas- sam vissza? Nem! Megnézem azt a nőt, aztán válasszon. Leültek a Csillagban egy külön asztalhoz, sört kértek és elküldték a fenébe egy to­lakodó férfit, aki kétszáz fo­rintot emlegetett nekik. Barabásné szomorú volt. Mióta nem járt színházba, moziba? Étteremben? Für­készni kezdte a többieket. Egy bordó kabátos nő ci­garettázott a másik asztalnál. Belépett a férje. Ránézett az öregebb nőre; az egy kézmoz­dulattal jelezte, hogy foglalt. Barabás már ivott. Nem vet­te észre a feleségét, ingadozó léptekkel a bordó kabátos­hoz ment, az elmosolyodott, nyitott szájából látszott, hogy komótosan; Mózner—Dómján Szatmári képek). A hangulati elemek kifejezése főleg a má­sodik részben határozta meg a produkciók művészi erejét. A hosszabb lélegzetű tánc­szviteknél, a Cigánytánc és a Szatmári képek esetében, ter- jengősségük miatt maga a kompozíció is erőtlennek ha-' tott. A Cigánytánc előadása pedig stílusában is távol állt ennek a nagyon sajátos moz­gásnak és ritmikának a pontos kifejezésétől. Megérdemelt sikert aratott az együttes régi, emlékezetes tánca, a Pántlikázó, bár tem­póvételében ezt kissé túlhaj­totta a tánckar. Itt említeném a Nemzedékek című összeállí­Egy épületre lehet, hogy nem a legtalá'óbb kifejezés a kombinát. Mégis öröm leír­ni: Szóládon egyemeletes, új központi épületet emelt, köz­ségi kombinátot épített a fa­lu a maga erejéből, a maga tehetségéből, a maga szorgal­mából. Itt kapott helyet a községi tanács, a pártszerve­zet, a pártklub; földszintjén a korszerű körzeti orvosi ren­delő, váróval és csecsemővizs­gáló helyiséggel, másik szár­nyában pedig a postahivatal és a két szolgálati lakás. Jó­szerével a posta hozzájárulá­sa — a költségek nem egé­szen egyharmada — csupán az, ami nem saját erejű be­ruházás ebben az épületben, a járási pártbizottság 50 000 forintos támogatása mellett. három foga hiányzik elöl. Ba­rabásné érezte, hogy félelme­tes nyugalom szállta meg. Végignézett magán: egyszerű ruháján, kezén, jegygyűrűjén. Aztán a bodró kabátoson. Maga elé mondta: — Szóval, ilyenek kelle­nek neki?! Ezektől hódítsam én vissza? Ezektől?! Felállt és odalépett a fér­jéhez. A bordó kabátos riad­tan nézett körül. — Siess haza! — s elin­dult a barátnőjével a kijá­rat felé. Barabás hajnalra ment haza, nem tudott inni, mászkált az utcán. Az asz- szony ébren várta. — Szedd a holmid és menj!!! Barabás dac nélkül vála­szolta: — Ez az én házam is. Hátratántorodott az első ütéstől. Az asszony ökle a szeme alá csapott. Barabás nemsokára a föl­dön feküdt, az orra vérzett. Átfogta az asszony térdét. — Bocsáss meg. Barabásné félholtra verte a férjét. Az egész utca csodál­kozott, hogy a nyugodt asz- szony, akinek a hangját is alig lehetett hallani, ennyire kijött a sodrából. Barabás sebei nyolc na­pon túl gyógyultak, de nem tett följelentést. Válópert sem akart, csak pihenni. Fé­lig lehunyt szemmel nézte a konyhaasztalon a vizespoha­rat és élvezte a borogatások húsét. Tröszt Tibor tást is. Kedves gondolat és nagyszerű ötlet volt megem­lékezni a somogyi néptánc­mozgalom mintegy húszeszten­dős munkájáról. A BM-együt­tes alapító tagjai — a somogyi öregfiúk, a megye táncmoz­galmának megalapozói is fel­léptek ebben a műsorban. A díszes, zsinóros atilla itt-ott bizony nemigen akart már a termetre simulni és néha jól jött egy-egy »most húzd meg!« buzdító kurjantás, Molnár Hu- szárverbunkját mégis fiatalos tűzzel teremtették újjá a so­mogyi néptánckultúra örökif­jú veteránjai. Meghatóan szép volt — és a tánc belső ihle- tettségére a mai táncosoknak örök példa lehet — a menyecs­Másfél milliós építkezés. A falu maga alig ezer lelkes. Tervek, építőanyagok, szak­munkások, beszerzés, kilin­cselés ... A kombinát épüle­te nedig a maga egyszerű szépségében ott magasodik a falu közepén — nem egészen ötnegyed év alatt. Magam is csakúgy, mint sokan mások, elismerő—hitetlenkedő fejcsó- válással fogadtam a hírt első hallásra. Pedig nincs benne semmi hihetetlen, még csak különlegessége sincs a szóládi esetnek. Egész egyszerűen: egy kis faluban a vezetők és a lakosság már korábban ösz- szekováesolódott szocialista közösségi érzése szerencsésen ötvöződik a korszerű gondol­kodással. Szólódra nem először ■ fi­gyelhetünk hasonló akciókkal kapcsolatban. Szegényparasz­tok, zsellére lakták, főutcáján szalmatetős parasztházak so­rakoztak még nem is olyan régen. Üj életüket — a köz­ségfejlesztési alapokkal és a két kezükkel — módszeresen, fontossági sorrendben ■ építik már több mint két évtizede. Villamosítottak, új házakat építettek és betonjárdákat minden utcában. 1950-ben itt avatták fel a járás egyik el­ső új művelődési otthonát; nemrégen telefont kapott a falu külső területe és sorjá­ban eljutottak a közintéz­mény-hálózat fejlesztéséhez. Hozzátenném: jelentősebb Anglia 1971. február 15-én véglegesen áttér a tizedes rendszerre. A változás, ame­lyet először 1824-ben javasol­tak: az angol alsóházban, s amely végre most megvalósul, az élet minden területére ki­hat. Az automataipar soha nem látott konjunktúra elé néz: az új pénzérmék forgalomba ho­zatala miatt legalább 5 millió automatát. taxamétert, re­giszterkasszát kell átalakíta­ni vagy kicserélni. Nagy könnyebbséget jelent a számtanoktatásban a tizedes rendszerű pénzegységekre való áttérés. A bonyolult pénzrend­szer — 1 fontban 20 shilling, egy shillingben 12 penny, 21 shilling egyenlő egy guineá- vai — két éven keresztül heti egy óra pluszt követelt a számtanoktatásban. A bonyo­kék lánytánca. A BM-együttes egykori lányai — ma tisztes családanyák — Gulyas—Rábai Háromugrósát mutatták be harmonikus, szép mozgással és fiatalos lendülettel. Ezt követ­te páros tánccal az utánpót­lás csoport. Közülük is ígérke­zik néhány tehetséges fiatal a következő évekre. Az est mű­sora szép és kifejező előadás­ban Lévay—Dómján Duna menti szivárvány című tánc­képével fejeződött be. A műsor színvonalát és folk­lór jellegét gazdagította Bojtot Imre ég Gál Gabriella egy- egy hangulatos, színes nép- dalosokra. A zenekart Darvas Károly vezette. anyagi bázis nélkül kezdtek hozzá. Hogyan? A tanácsi testület vállalta, a falu kommunistái irányítot­ták a szervező munkát, és példájukkal mindig az első sorban haladtak. Az emberek pedig zokszó nélkü' megsza­vazták a. legmagasabb össze­gű fejlesztési hozzájárulást. És gazdaságirányítási rend­szerünk új tapasztalatai pél­dázzák. hogy ahol a helyi kezdeményezés, az emberek társadalmi áldozatvállalása fi­gyelmet érdemel, oda a tár­sadalom segítőkészsége — és ha szükséges, az állam anya­gi támogatása is — megta- látja az utat: a szóládi vál­lalkozáshoz a Somogy megyei Tervezőiroda igazgatója, Szi­getvári György és kollektívá­ba társadalmi munkában ké­szítette el az épület terveit. És széliünk a lakosságról is: 300 000 forint értékben az építési költség mintegy 20 százalékát vállalták és telje­sítették társadalmi munká­val. Ez í. községi kombinátépü­let a szocialista közösségi gondolkodás és a társadalmi összefogás szép példájaként állhat megyénk jó egy né­hány, talán módosabb nagy- és kisközsége előtt is. Olya­nok előtt elsősorban, ahol a nagyobb önállóság a b,a lehe­tőségek fölismerése igen ne­hézle es és kényszeredett. - (Wallinger) lult pénzrendszer a külföldi turistáiénak is állandó bosszú­sága volt. Az átállás óriási összegek­be kerül: 9 milliárd érme és papírpénz nyomása, új árlis­ták és más belső üzemi válto­zások még vitatott összegeket emésztenek fel, s ezt az ál­lam nem akarja vállalni, ha­nem a gazdasági életre hárít­ja át. Éppen ezért a gazdasá­gi életben nem nagy ujjon- gással fogadták az átállás ter­vét, bár a külkere=fedelem­ben keletkezett nehézségek miatt a tizedes rendszerre va­ló áttérést sokáig halasztani már semmiképpen sem lehe­tett volna. A pénz "tizedesítése« csak az első lépés: egy külön bi­zottság dolgozik a különféle mértékek dzsungelónek a meg­szüntetésén. alapon. Bán Zsuzsa BARABÁSNÉ \V. E. A szóládi épületkombinát Az iskolásoknak kevesebbet kell majd tanulniuk / SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969. május 16. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents