Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-16 / 110. szám

I Nixon rádió- és tv-beszéde1 pionírok a vörös téren Nixon elnök »kölcsönös el­lenőrzött visszavonulást« java­sol a vietnami háborúban. Az elnök szerda esti rádió- és tv- beszédében azt mondotta, hogy az Egyesült Államok a párizsi tárgyalásokon javasol­ni fogja »a nem dél-vietnami csapatok kölcsönös kivonását Dél-Vietnamból« és annak biztosítását, hogy »Dél-Viet- nam népe szabadon dönthes­sen«. »Azt hiszem, a béke hosszú távú érdekei megkí­vánják. hogy legalább ehhez ragaszkodjunk, viszont a reá­lis helyzet azt követeli, hogy ne kívánjunk ennél többet« — mondotta az elnök. Nixon megismételte, nem lehet szó az amerikai csapa­tok egyoldalú kivonásáról vagy olyan feltételek elfoga­dásáról Párizsban, amelyek »álcázott vereséget jelentené­nek az Egyesült Államok szempontjából. Ugyanakkor az ÚSA nem számít arra. hogy »tisztán katonai megoldást ér­jen el a harcmezőn«. Az elnök által előterjesztett javaslatok a következők: O Minden nem dél-vietna­mi erőnek • meg kell kezdenie a kivonulást Dél- Vietnamból, amint az erről szóló megállapodás létrejön. © Tizenkét hónapos idő­szakban, előre meghatá­rozott fokozatok szerint Dél- Vietnamból ki kell vonni az amerikai és szövetséges, vala­mint más nem dél-vietnami fegyveres erők nagyobbik ré­szét A tizenkét hónapos idő­szak elteltével a visszamara­dó amerikai és más, nem dél­vietnami erők kijelölt támasz­pontokra vonulnak vissza és nem bocsátkoznak hadműve­letekbe. O A visszamaradó ameri­kai és, velük szövetsé­ges erők akkor fejezik be a kivonulást az országból, ami­kor a visszamaradó észak­vietnami erőket is kivonják és azok visszatérnek Észak- Vietnamba. O Mindkét fél számára el­fogadható nemzetközi ellenőrző testületet kell lét­rehozni, amely ellenőrzi a kivonást és minden más olyan kérdést, amiben a két fél előzetesen megállapodott. © Ez a nemzetközi testü­let a két fél megálla­podása alapján, meghatáro­zott időben kezdi meg mű­ködését és közreműködik el­lenőrzött tűzszünetek létreho­zásában. O A nemzetközi testület működésének megkez­dése után a legrövidebb időn belül kölcsönös megállapodás alapján választ'sokat kell tar­tani, s ezeket szintén ellen­őrzi a nemzetközi testület O Meg kell állapodni a hadifoglyok mielőbbi szabadon bocsátásáról mind­két oldalon. O Minden érdekelt félnek meg kell egyeznie arról, hogy tiszteletben tartja a Vietnamra és Kambodzsára vonatkozó 1954. évi és a Laoszra vonatkozó 1962. évi genfi megállapodásokat. Nixon azt mondotta, hogy megítélése szerint a javaslat reális és minden érdekelt fél érdekét figyelembe veszt »Ez a javaslat megfelelhet a má­sik fél által előterjesztett kü­lönböző terveknek« — jelen­tette ki az elnök hangoztatva, hogy a dél-vietnami kor­mánnyal együtt kész minden más javaslat érdemi megvita­tására is, így a Felszabadítási Front 10 pontos tervének megvitatására. Feltételként hozzáfűzte azonban, hogy ezeknek »összhangban kell lenniük az általam előterjesz­tett néhány alapelvvel.« »Üdvözöljük azt a tényt, hogy a Front előterjesztette első átfogó programját, bár nem értünk egyet annak né­hány pontjával« — mondotta az elnök. »Továbbra is tanul­mányozzuk azt, de nem hagy­hatjuk figyelmen kívül, hogy közvetlenül a javaslat előter­jesztése után az ellenség tá­madásainak Szama megnöve­kedett és emelkedett az ame­rikai veszteségek száma is«. »Ha az ellenség békét akar az Egyesült Államokkal, nem ilyen módon kell eljárnia. Ezt teljes világossággal le kell szögeznem« — mondotta. »Teljes határozottsággal mondhatom: harcoló kato­náink nem fognak kimerülni, delegátusaink nem fáradnak bele a vitába és szövetség'- seinket nem hagyjuk cserben« — hangoztatta Nixon. Külön aláhúzta, hogy »a rugalmas­ságot nem lehet összekeverni a gyengeséggel és az ésszerű­séget az elszántság hiányá­val«. »Teljes világossággal ki kell jelentenem, hogy ameny- nyiben tovább folytatódik az értelmetlen szenvedés, akkor ez befolyásolni fogja további döntéseinket« — mondotta. Nixon szerint a kölcsönös kivonulás a feltétele annak, hogy Dél-Vietnam népe sza­badon dönthessen sorsáról és ezért tette meg javaslatát. Azt mondotta, hogy az Egye­sült Államok kész elfogadni a dél-vietnami nép döntéséta jövőről, bármi lesz is az, de biztosítani akarja, hogy az amerikai katonák harca ne maradjon értelmetlen. A »kölcsönös« kivonással kapcsolatban Nixon azt han­goztatta, hogy »az észak-viet­nami csapatoknak Dél-Viet­namból, Laoszból és Kam­bodzsából vissza kell vonul­niuk Észak-Vietnamba«. »Azért vettük be Kambodzsát és Laoszt is, mert biztosítani akarjuk, hogy ezek az orszá­gok ne lehessenek a háború megújulására szolgáló támasz­pontok« — mondotta. »Ha Észak-Vietnam továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy nin­csenek csapatai Dél-Vietnam­ban, nem fogjuk ezt vitatni, feltéve, ha ezek a csapatok valóban nem lesznek ott és megfelelő biztosítékot kapunk arra, hogy nem térnek visz- sza«. Nixon szerint a dél-vietna­mi kormány lépéseket tett a politikai rendezés érdekében, s árrendezésben minden poli­tika! csoport részt vehet, ha lemond a fegyveres erő al­kalmazásáról. Az elnök sze­rint a létrejövő megállapodást Valamilyen formában garan­tálni s a garanciáknak »min­den nagyobb dél-vietnami csoport érdekeit biztosítaniuk kell«. (MTI) A szegények érdekében Két és fél milliard dollá­ros azonnali programot köve­tel a nyomorgó amerikaiak sorsának enyhítésére Ralph Abernathy lelkész, az ameri­Erősödő mozgalom Latin-Amerika harcol — ez­zel a címmel jelent meg a Pravda csütörtöki számának vezércikke, amely hangsúlyoz­za: a latin-amerikai kontinens az imperializmus elleni harc tevékeny frontjává változik át Rámutat: a latin-amerikai földrész népei harcra keinek létfontosságú jogaik védelmé­ben, amelyeket lábbal tipor­nak az Egyesült Államok mo­nopolistái. A latin-amerikai kontinens kizsákmányolt és leigázott népeire mind na­gyobb vonzerőt gyakorolnak a szocializmus eszémi. A kubai forradalom győzelme a legfé­nyesebben példázza, hogyan tükröződik latin-amerikai vi­szonylatban az erőviszonyok­nak a világporondon bekö­vetkezett megváltozása a szo­cializmus, a demokrácia és a béke javára. A továbbiakban a Pravda vezércikke kiemeli: a harc él­vonalában a munkásosztály, az összenemzeti érdekek leg­következetesebb és legrendít­hetetlenebb védelmezője ha­lad. A küzdelembe mind tevé­kenyebben kapcsolódnak bele a parasztság széles tömegei. Erősödik az a mozgalom is, amely síkraszáll azért, hogy a latin-amerikg* országok füg­getlen külpolitikát folytassa­nak, bővítsék az együttműkö­dést a szocialista országokkal, álljanak ki a vietnami hábo­rú beszüntetéséért, a béke megőrzéséért. Erősödik a la­tin-amerikai népek szolidari­tása más kontinensek népeivel, amelyek ugyancsak küzdenek gazdasági és politikai függet­lenségükért Ez az imperialis­taellenes mozgalom mind har­cosabb, * mind szervezettebb jelleget ölt A kommunisták a munkás- osztály igazi élcsapataként lépnek fel és a marxi—lenini elmélettel felvértezetten képe­sek a kontinens dolgozói fel­szabadító mozgalmának törté­nelmi tisztázására és arra, hogy távlatot nyújtsanak a mozgalomnak. A latin-amerikai kontinen­sen lejátszódó események je­lenlegi fordulata nem titkolt nyugtalanságot kelt az ame­rikai monopolistákban és la­tin-amerikai osztalyszövetsé- geseikben. Az imperialisták igyekeznek vasököllel rákény­szeríteni akaratukat a latin­amerikai népekre. Az észak­amerikai imperialisták mind gyakrabban dobják félre a »szö­vetség a haladásért« új gyar­matosító programjában foglalt »reform«-ígéreteiket és tém­át a nyílt fegyveres beavat­kozásra. és a katonai diktatú­ra rendszereinek meghonosítá­sára. zésül leszögezi: a szovjet em­berek. internacionalista köte­lességükhöz híven, a latin­amerikai hazafiak oldalán ál­lottak és a jövőben is ott fog­nak állni. (MTI) kai szegények mozgalmának vezetője. Abernathy • egy szenátusi különbizottság ülésén sürget­te, hogy ebből az összegből biztosítsanak ingyen élelmi­szert az . éhezőknek, emeljék fel a szociális segélyeket, biz­tosítsák a tanulás és a szak­képzés lehetőségét és számol­ják fel a legsötétebb nyomor­tanyákat Az ülésen Abernathy kije­lentette, hogy a Nixon-kor- mány még az eddigi ígérete­ket is megkurtította és a leg­kisebb lépésre is két évet kel­lene várniuk a szegényeknek. A néger lelkész azt követően mondotta el véleményét hogy — közlése szerint — »kiáb­rándító« megbeszélést folyta­tott Nixon elnökkel. (MTI) Szovjet gyermekek egy csoportja sorakozik fel a Vörös téren ünnepélyes fogadalomlé- telre. Nagy nap ez az életükben: felveszik őket a szovjet úttörők, a pionírok soraiba. (Telefoí#: AP—MTI—KS) KÖZEL-KELET Újabb arab csúcs Rudnyánszky István, az MTI tudósítója jelenti: Az A1 Gumhurijá értesülé­sei szerint ismét előtérbe ke­rült egy újabb arab csúcsér­tekezlet lehetősége. A lap csü­törtöki számában azt írja, hogy több arab államfő üzene­tet váltott a csúcstalálkozó összehívása ügyében, mert szá­mos olyan kérdés merült fel az utóbbi időben, amely a legmagasabb szintű döntést igényli. A csúcsértekezlet esetleges összehívásáról egyes arab kor­mányok diplomáciai úton is konzultációt folytatnak. A kairói lapok már több ízben rámutattak a közel-ke­leti négyhatalmi tárgyalások eddigi eredménytelenségére és sürgették a megbeszélések részvevőit, tegyenek hathatós intézkedéseket a Biztonsági Tanács határozatának érvé­nyesítésére. Most az Al Gum- hurija hivatalos egyiptomi ál­láspontot ismertet erről a kérdésről. A lap szerint Mah­mud Riad külügyminiszter az EAK nemzetgyűlésének kül­ügyi bizottsága elé jelentést terjesztett a négy nagyhatalom közel-keleti tárgyalásainak ál­lásáról. A jelentés szerint az Egyesült Államok magatartá­sában nem tapasztalható sem­milyen fejlődés. Amerika még nem változtatta meg Izrael egyoldalú támogatásán alapu­ló közel-keleti politikáját. Emiatt a négyhatalmi tárgya­lásokon nem értek el semmi­lyen lényeges eredményt. Az Ahram Vezércikke sze­rint az arabok első számú prob­lémája Palesztina: biztosítani akarják Palesztina arab né­pének önrendelkezési jogát. Huszonegy év telt el Izrael állam megalakítása óta, de az Deífere kísérlete Gaston Defterre, a Szocia­lista Párt elnökjelöltje csü­törtök reggeli sajtóértekezle­tén bejelentette: ha megvá­lasztják köztársasági elnök­nek, miniszterelnöknek Pier­re Mendes-France-t fogja ki­nevezni. Mendes-France maga is részt vett Gaston Defferre sajtóértekezletén. Párizsi politikai megfigye­lők rámutatnak: Gaston Def­ferre bejelentése kísérlet ar­ra, hogy megmentse a »ve­szett fejsze nyelét«. A balol­dal egységjelölését önjelö­lésével megakadályozó Gaston Defferre ugyanis annyira át­látszóan Alain Poher megvá­lasztása érdekében működik, hogv az a veszély fenyegeti, hogy szavazóinak egy része már az első fordulóban a centrista elnökjelöltre adja szavazatát, Defferre viszont csak a fnásodik fordulóban szeretné Pohert támogatni, mivel az első fordulóban a Szocialista Pártnak, amely őt jelölte, súlyos presztizsérde- kei fűződnek ahhoz, hogy je­löltje több szavazatot kapjon, mint Jacques Duclos, a Fran­cia Kommunista Párt jelöltje. Pierre Mendes-France "csata­sorba állításával ezt a célt szeretnék elérni. Nem lehetetlen azonban, hogy Gaston Defferre példá­ját más jelöltek is követni fogják. Pompidou és Poher programja ugyanis annyira azqnos, hogy sok kommentá­tor szerint ahhoz, hogy a vá­lasztók különbséget tudjanak tenni köztük, mindkettőnek meg kellene jelölnie, hogy megválasztása esetén kit ne­vez ki miniszterelnöknek. (MTI) arabok most jobban érdeklőd­nek a palesztinai kérdés iránt, mint eddig bármikor. Az Akh- bar vezércikke rámutat arra, hogy a cionista állam, amelyet Amerika támogat, sok keserű­séget okozott az arab nemzet­nek. Az arabok Palesztina fel­osztásának évfordulóján meg­szilárdítják elszántságukat: bármi is történjen, felszaba­dítják a megszállt arab terü­leteket a cionisták igája alól. Kairóban Szajed Nofal, az Arab Liga főtitkár-helyettese ismertette a liga üzenetét. amely többek között hangoz­tatja: az arab nemzet tánto­ríthatatlan akarata a Palesz­tinái arab nép önrendelkezési jogának biztosítása, törvényes jogainak védelme. Az üzenet elismeréssel adózik a palesz­tinai ellenállási mozgalom­nak. A liga felhívja az ENSZ-t, tegyen hatékony lépéseket az agresszor ellen, amely fenye­geti nemcsak a KözelKelet, hanem az egész világ békéjét is. Nagyobb zavargások nélkül Az. arab ellenállási szerveze­tek felhívást intéztek az Izrael által megszállt területek arab lakosságához, hogy sztrájkok­kal és tüntetésekkel jutassa kifejezésre tiltakozását Izrael állam megalapításának 21. év­fordulóján. Május 14-én, Izrael ünnepén a megszállt városokban: Jeru­zsálem arab részében, Nablus- ban, Ramallahban és Tul- karmban teljesen vagy részben zárva maradtak az üzletek, üresen tátongtak az iskolák. Nagyszabású incidensekre nem került sor — feltehetően azért, mert az izraeli hatóságok azonnal megtorló intézkedése­ket helyeztek kilátásba. Az izraeli ünnepre készen­létbe helyezték a libanoni biz­tonsági erőket. A hatóságok attól tartottak, hogy a palesz­tinai menekültek nagyszabású tüntető megmozdulásokat kez­denek, s ez csak növelni fog­ja a zavargások nyomán kiala­kult belpolitikai válságot. Ez­zel egyidejűleg a libanóni had­sereg nyilatkozatot tett közzé, amelyben cáfolja azokat a híreszteléseket, amelyek sze­rint izraeli és libanoni megbí­zottak a fegyverszüneti vona­lon találkoztak és megbeszélé­seket folytattak. Hasonlóan a libanoni közle­ményhez, a jordániai hadsereg is cáfolta, hogy izraeliek és iordániaiak között »tájékozódó jellegű« találkozókra került sor. Mind Bejrútban, mind pedig Ammanban leszögezték, hogy a közvetlen megbeszélé­sekről szóló hírek téliesen alaptalanok, és Izrael célzato­san terjeszt ilyen értesülése­ket. Tűzpárbaj, berepülés A Szuezi-csatoma keleti partját megszállva tartó izraeli alakulatok és az egyiptomi erők legutóbb négyórás tűz- párbajt vívtak Kantara, El Kap és El Tina térségében. Nyugati távirati irodák szemtanúkra hivatkozó jelen­téséből kitűnik, hogy az izraeli tüzérség a lövöldözés során is­mét Port Said városát tá­madta, az egyetlen olyan na­gyobb egyiptomi lakott tele­pülést, amely — mint az AP írja — a kéthónapos izraeli— egyiptomi tüzérségi háború során eddig még nem szenve­dett károkat. A tűzpárbajjal egyidejűleg megélénkült’az izraeli légierő tevékenysége is. A fent idézett szemtanúk közlése szerint né­hány repülőgép megkísérelte, hogy átkeljen a csatorna fö­lött és Port Saidot támadja, de az egyiptomi légierő gé­pei visszafordulásra kénysze­rítették őket. A másik tűzszüneti vonalon, a Jordán folyó felett is iz­raeli repülőgépek keltek át. Célpontjaik az arab ellenállók feltételezett támaszpontjai vol­tak. A tizenöt perces táma­dásnak — ammani hivatalos bejelentés szerint — hat ha­lálos áldozata volt: mindany- nyign polgári személyek. Arab ellenállási szervezetek értesü­lése szerint Izrael komoly erő­ket von össze a Szuezi-csator- na térségében, valamint a jordániai és Szíriái tűzszüne­ti vonalon. Az Al A':hbar és az Al Gumhurijá »a közeli jö­vőre« jósolja az izraeli ag- resszorok újabb támadását. A közel-keleti hírügynökség jelentése szerint Hasszunának, az Arab Liga főtitkárának bej­rúti tárgyalásait siker koro­názta. Hasszunának sikerült megállapodnia Hélou elnök­kel és Karami lemondott — de egyben az új kormány meg­alakítására leginkább esélyes — miniszterelnökkel abban, hogy a palesztinai ellenállási szervezetek és a libanoni ha­tóságok között jelenleg folyó párbeszédet az úi libanoni ka­binet megalakulásáig felfüg­gesztik. Hélou és Karami meg­ismételték azt a korábbi ja­vaslatukat, hogy a palesztinai ellenállási szervezetekkel szemben követendő arab ma­gatartás megvitatására hívják össze az Arab Liga különta- nácskozását. (MTI) ív. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969. május 16. %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents