Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-11 / 81. szám
JUBILEUMI MUNKAVERSENY Huszonheten Tannak Bemutatjuk a TU-154-et A LEGUTOLSÓ BEJEGYZÉS március végén került a brigádnaplóba. Megörökíti, hogy a ráksi Oj Élet Termelőszövetkezet vezetősége és a versenybizottság értékelte a Rákóczi-brigád múlt évi munkáját, és harmadszor javasolta a szocialista címre. Az indoklásban szerepel, hogy tervüket százharminchét százalékra teljesítették, s csökkent az egy normálholdra eső önköltség is egy forinttal. — Három éve alakult meg a brigád — tájékoztat Farkas Lajos elnök. — Akkor még párttitkárként segítettem nekik. Huszonheten vannak. Két kovács, hat szerelő, a többi traktoros. Lehet rájuk számítani, ha szorít a cipő. Többségükben fiatal emberek. Volt egy nagy problémánk addig, amíg ez a brigád meg nem alakult. Az elvetett területekre nem vigyáztunk eléggé. Mióta traktorosaink a kollektívához tartoznak, más a helyzet. Óvják ezeket a földeket, vigyáznak a fordulással, hogy le ne tapossák a gépekkel a szárba még nem szökkent növényeket. Egymást mindenben segítik. Még sok évi tapasztalat után sem lehet a dolgozó biztos abban, hogy a szakmája minden csínját-bínját tökéletesen érti. A másiktól mindig lehet tanulni. Ezt tartják szem előtt. Ezek a szerelők, ha elromlik a gép, és sürgősen meg kell javítani, nem késlekednek. A nyári időszakban még arra is vállalkoztak, hogy műszakjukat meghosszabbítva, ha kell, éjjel elvégezzék a javítást. Ezt I a nagy segítséget érezte szövetkezetünk. örültem, amikor bekopogtattak hozzám, hogy szeretnék továbbképezni magukat. Részt vettek a helyi pártszervezet téli politikai oktatásán, látogatták a szakmai tánfolyamot is. Jó együttdolgozni a közös célért velük. Ketten ballagunk Biczó Lajos brigádvezetővel a kanyargós utcákon. Benézünk a kovácsműhelybe is. Két fiatalember, Tóth József és Udvari János áll a fujtatóke- inencénél. A lángok játékát figyelik, hogy azok végigtáncolnak a fel-felizzó széndarabokon. — Ez már villanyfúvó — mondják. — A lábhajtású megszűnt. Tóth József magas, bajuszos fiatalember. Határozottnak látszik. Kezében nehéz kalapács. — A munkánkkal érdemeltük ki a szocialista címet — válaszolja kérdésemre. — A helyi pártszervezet a KISZ patronálásával bízott meg. Segítem a munkájukat. A tsz vezetőségében is benne vagyok. Ügy érzem, a két funkciónak közös a célja: mindig a többség érdekét szem előtt tartani. Udvari János nemrég jött vissza a szövetkezetbe. — Szeretek itt dolgozni, azért jöttem vissza, amikor hívtak — mondja. Biczó Lajos a szerelőműhelyhez kalauzol. Útközben beszélgetünk. — A munkánk 1967-ben például nyolcvanegyezer forint megtakarítást eredményezett — meséli. — Ezzel egy forinttal nőtt a munkaegység értéke. Természetesen célunk az anyagi javak növelése is, ezért jobban, pontosabban dolgozunk. A régi szerelőműhely már kezd szűk és korszerűtlen lenni. Most épül az új. Szeretnénk még májusban vagy júniusban beköltözni. Jelenleg tizennégy traktorunk van, ezenkívül két kombájn és egy gépkocsi tartozik hozzánk. Amióta a brigád összeverődött, jobban megy a munka, a magánéletben is kevesebb a probléma. Brigádtagjainkkal nem lehet italos állapotban találkozni az utcán. Minden szempontból fegyelmezik magukat. Van a tsz-nek néhány színházbérlete, s már többször ért bennünket az a megbecsülés, hogv a mi kollektívánk tagjai mehettek vele egy-egy előadásra. Arról is beszél, hogy ő is 1965-ben jött haza a szövetkezetbe. — Csak annyi a különbség, hogy a nyakkendőt és a vasalt nadrágot vasárnaptól vasárnapig sutba kellett tenni — mondja mosolyogva. Koponyás Sándor traktoros a gépéről beszél: — Ha kijavítják, szántani megyek vele. Minden perc drága. Az ekét saját magunk alakítottuk át hidraulikussá. Az ország traktorosainak is figyelmébe ajánlom. Nem hagy barázdát a táblán, munkája tökéletesebb a réginél. — Mit tart a legnagyobb eredménynek? — kérdezem Nagy Jenő szerelőtől. NÉMI GONDOLKODÁS UTÁN VÁLASZOL; — Azt, hogy mi huszonheten már nem úgy mondjuk, hogy »én«, hanem úgy, hogy »-mi«... Leskó László A szovjet Aeroflot a világ legnagyobb légitársasága, amely a Föld légi szállításainak csaknem egynegyedét bonyolítja. Gépei sok tucatnyi európai, ázsiai, afrikai és amerikai ország repülőterén szállnak le. Az utóbbi két és fél év alatt például 130 millió utast szállítottak. A polgári légiforgalom több mint 2500 járata több mint Horváth László többszörösen büntetett előéletű, különböző lopások és más bűncselekmények miatt nemegyszer került a rács mögé. A Kaposvári Járásbíróság legutóbbi lopása miatt húsz- százalékos bércsökkentés mellett hathónapi javító-nevelő munkára ítélte. Enyhítő körülményként értékelték megbánást tanúsító beismerő vallomását, családos állapotát, valamint azt, hogy a kártönként megtérítette, viszont súlyosbító a büntetett előélet. Olvasom... ... hogy kerestetik »főhivatású diákotthoni nevelőtanár.« Elmerengek. Hogy változnak az idők! Az én régi szép diákkoromban ezeknek az épületeknek csak egyetlen hivatásuk volt. Mégpedig az, hogy tanulótársaimnak otthonuk helyett otthont nyújtsanak. És ma már hol tartunk! Van főhivatású diákotthon — ami gondolom olyan lehet, mint a főállás meg a másodállás. A fő hivatása az az épületnek, hogy diákotthon, de emellett lehet, hogy hivatása még az is, hogy vasbolt vagy tolls eprűkötözö üzem vagy teszem azt, grafológiai intézet legyen. 3500 várost és nagy települést köt össze. Több mint 250 tudományos intézmény veszi igénybe a polgári légiforgalom szolgálatait, a 198 egészségügyi mentőállomás gépei évente több mint százezer esetben nyújtanak segítséget a lakosságnak. Az Aeroflot vonalain első osztályú, biztonságos utasszállító gépek repülnek. Ma már jórészt az újabb típusok, az JL—62- esek és a TU—134-esek viszik az utasokat és a nem távoli jövőben rendszeres járatként indul majd a TU—144-es szuperszónikus utasgép. A jól ismert IL—18, a TU—104, az AN—10 típusokat új távolsági utasgépek váltják fel, a TU—154-esek. Ezt a gépet Tupoljev akadémikus vezette tervező iroTovább játszok a gondolattal. Ezek szerint kell lenni alhivatású diákotthonnak is, itt aztán sok mindennel foglalkozhatnak fő állásban; gyárthatnak cukfilkát, készítFRICSKÁK hetnek futball-labdába való levegőt és még mit tudom én mit nem — és mellékesen a diákotthon is itt van. Hiába, napjainkban bámulatra méltó változások mennek végbe. Olyanok, hogy az kus, a Szocialista munka kétszeres hőse, Lenin-díjas repülőgép-konstruktőr tavaly töltötte be 80. életévét, ö a szovjet fémrepülőgép-építés atyja, a nagy befogadóképességű utasgépek megalkotója. A TU—154-es utasgép első változatán a három hő- légsugaras hajtóművet a géptest farokrészén helyezték el. A repülőgép 160 utast vesz fel, de módosított változata a tervek szerint már 220 férőhelyes lesz. A TU— 154 bármilyen időjárási viszonyok között is repülhet, gyors és gazdaságos. A farokrészen levő hajtóművekkel csökkentik az utastérben a zajt és a vibrációt. A gép legnagyobb repülési magassága 11 ezer méter, óránkénti sebessége 850—920 km. Leszállás előtt az automatikus robotpilóta-berendezés- sel 30—40 méter magasságig ereszkedhet le. embernek egyszerűen leesik az álla. Ne mondjak mást, maholnap a Holdon leszünk. És íme itt a földön is születnek olyan furcsaságok,, mint a főhivatású diákotthon — Te — szólal meg egy belső hang bennem —, nem diákotthoni főhivatású nevelőtanár akart ez lenni?! Elbámulok. Igen. Lehetséges. És ismét elmerengek. Milyen sajátságos, hogy manapság a jelzők úgy ugrálnak ide, oda önkényesen, mint ama bizonyos nikkelbolha. És nincs ember, aki megfogja őket. Ez régen nem így volt. Az én régi szép diákkoromban ... (És most e témában kezdődik az egész elölről.) Hallom __ H ogy az órám? * A feledékeny fürdőző Sokadszor a vádlottak padján Mindenképpen ritka eset, hogy valaki a saját óráját kétszer megvásárolja. Márpedig egy kaposvári férfi ezt cselekedte — nyilvánvalóan kényszerűségből. A szóban forgó férfi idén februárban a kaposvári termál kádfürdőjében tartózkodott. Mivel ilyenkor nem szokás órát hordani, lecsatolta és egy heverőre tette. Aztán ott is felejtette. A feledékeny férfi után a kádat Horváth László harminchét éves kaposvári segédmunkás vette igénybe, aki szó nélkül zsebrevágta a ma- | gára hagyott karórát. Horváth — italozó ember lévén — a fürdőből a Diófa vendéglőbe ment, s megkérte egyik ismerősét, adja el az órát. A károsult kis idő múlva észrevette, hogy eltűnt az órája. Mivel tudta, hogy a kádban Horváth követte, s arról is hallott, hogy hol szokott tartózkodni, nekiállt végigjárni a kocsmákat. Szerencséje volt, megtalálta. Nemcsak Horváthot, hanem az óráját is. Horváth ismerőse éppen neki ajánlotta fel először. Sóhajtott, a zsebébe nyúlt, s 140 forintért visz- szavásárolta a saját óráját. Innen a rendőrségre ment, ahol Horváth ellen megtette a följelentést. A szórakozott férfi egyébként három napon belül visszakapta a 140 forintját. P. D. da fejlesztette ki. Andrej Tupoljev akadémimim* REJTŐ 3EMÓ'.^ 43. Ahogy a szorítás kissé erősödött, még látta, a felszoruló vértől lassan duzzadó szem- golyó: előtt a bírót, a tárgyaló- termet, a gyalázatosán mo- so'ygó ügy/Met, azután elhomályosodott a tekintete, mert Bili nagyon lassan, de fokozatosan szorította a torkát és az apró pontok függönnyé sűrűsödtek előtte, az arca feszült, a vér zúgva tódult az agyába és duzzadt nyelvén már érezte o ízét... ...A földre zuhant és saját börgését hallotta, amellyel a felszabadult gégén keresztül levegő tódult a tüdejébe. Nyomban utána szétfoszlott a függöny szeme elől, zúgva száguldott le a vér az agyából... Mi történt? A bilincstörőt két erőtlen kar főbe sújtotta hátulról egy kővel. Bill megtántorodott, elengedte Bradleyt és a támadója felé fordult. A clngár, gyerekképű Teddy állt előtte. Ha más üti meg, akkor a bilincstörő feje szétmállik, mint a fáról lehullott, eltaposott férges szilva. De így köny- nyedén kapta el Teddyt a karjánál és már le is sújtott volna rá, de tudj Isten, milyen sugallat, vagy milyen ősi verekedő vére tört ki Earl of Cunninghamból, villámgyorsan lehúzta a fejét és neki- ugrott a bilincstörő gyomrának. Ez hanyatt esett. Közben rácsapott Teddy hátára és magával rántotta a földre, aztán felugrott, de ekkor bal szemére hatalmas ütést kapott. Bradley Tamás állt vele szemben. A biüncstörő felordított és megragadta Bradley karját — Kutya... Most... Teddvnek már nem volt ideje felugrani a földről. Különben is elkábult. Fél arcát bezúzta egy szikladarab, és ahol az óriás hozzáért, ott bénult volt. De most minden erejével és kétségbeesésével megragadta Bili lábát, hogy mint valami veszett eb, hörögve vágta bele fogát az óriás bokájába™ ...A bíborvörös ég alatt, a vulkánból szétterülő füst sebesen vonult, szinte befödve a látóhatárt, mint mesebeli dzsinn, amely kiszabadulva egy üveg nyakából, egyre hatalmasabbá növekszik... Bili- nagyot kiáltott fájdalmában és le akarta rázni Teddyt, de a földre zuhant. Többié nem kelt fel. Mert most Tamás kezéből repült ki a szikladarab és a férges szilva sorsa beteljesedett. A bilincstörő szétmállott fejjel maradt fekve... ...A barlangban csak ültek, hallgatva, némán rágták az ajkukat. Kísérteties csend volt lent Csak a föld mélyéből szüremlett fel valami távoli dobpergés, mintha a pokol légiói vonulnának mélyen alattuk és a bíborszínű északi fény sugárzott ijesztően a barlang bejáratára... ...Most egy tántorgó alak cafatokra tépett ruhában, lassan, imbolyogva jött, összecsukott vékony férfitestet tartott a kariában, száia szelén keskeny vércsík alvadt meg, azért csak cipelte a karján az ájultat, mint valami csecsemőt, vagy bibliai mártírt. Bradley volt és Earl of Cun- ninghamet hozta. Mikor Bili szétlapított fejjel, mozdulatlanul feküdt, Teddy nagy nehezen feltápászkodott. Ott álltak egymással szemben: Earl of Cunningham és Bradley Tamás. Ott álltak valaki mellett, aki elhullott egy harcban, amelyben voltaképpen ők voltak az ellenfelek. Most Teddy előtt úgy rémlett, hogy össze fognak csapni. T — Megsebesült? — kérdezte a légionista. — Bradley Tamás..: én... tönkretettem magát... a húga becsületét... holnapra ez már mind... elmúlik. — Azt kérdeztem, megsebesült-e? — Nézze... ott jön — és a távolról hömpölygő lusta, forró sárfolyamra mutatott. — Mindegy, hogy mi történt. De akarom, hogy tudja: én már régen mindent megbántam... Még Londonban... Én igazán szerettem a maga húgát... És most is osak őt szeretem... És ha nem esik nehezére, miután úgyis mindegy... bocsásson... Már nem fejezte be. Eldőlt. Bradley kénytelen volt átölelni a zuhanó testet és ott ter- totta a karjában azt az embert, aki az egész szörnyűséges tragédia okozója... > Jobb karját a térdhajlása t alá tette, bal karjával átfogta^ a hátát, nagy erőfeszítéssel t felemelte és botorkáló léptek-1 kel megindult vele a barlang ^ felé. — Menjetek le — mondta! Mortonnak és Krakauernek. —I Nézzetek utána a sebesetek-1 nek. \ — Sebesülteknek... sebesül-\ teknek... most már szanitéc? lettem... Hála istennek. Adja-j tok valamit, amivel kötözni ‘ lehet. Kjörgson magához tért. 3 Csak’ zúzódásai voltak, két lé-! gionista Bili emberei közül! haldoklott, Malpaga is köny-j nyebben sebesült, a többi ha-J lőtt volt. Halott és halott! A J lávának alig hagytak valamit. I Közben Teddy is magához \ tért, lemosták magukat. Egyik ( sem szenvedett komolyabb sérülést. Mary a barlang sár-J kában ülve, Bradleyt figyelte.! Edna történetesen éppen mel-J lette ült. Ó Teddyt nézte. A férfiak mind lementek, j Hiaba közeltett a láva, hiábai volt megoe,’.s°te1ve a sorsuk, aj sebesülteket pokrócokra fektették és bekötözték Pedig f müven nevetséges... lön aj halál, h^tl^ilOT'H/^töT’RS sű. tinrói áncos. ropoant sár- kocsiián Morton irnád'rozott a ( sír felett éj valamennyien kö-1 rülállták (Folytatjuk) B .OMOGYI NÉPLAP Péntek, 1M9. «prills 11. ... egy kedves ismerős házaspártól, hogy a téli üdülés mennyi kellemes, szép perccel jár. — Fáztam tőle — lelkendezik az asszonyka —, de most azt vallom, hogy ezután inkább télen megyünk üdülni, mint nyáron! Azt hiszem, ezzel megmondtam mindent. — Hát mindent azért nem — szól közbe a férj —, mert minimum azt az emlékezetes borvásárlást el kell mesélni. Egymásra néznek. Nevetnek. Én pislogok egyikről a másikra. — Az úgy volt — próbálja megfegyelmezni nevetésre ránduló arcizmait a férj —, hogy mondom a nejemnek, ha már itt vagyunk Sopronban, keressünk valami jó kékfrankost. Érdeklődés, mászkálás, végül megkerül a megadott dm. Testes, középkorú, szigorú hölgy nyit kaput. Kérem, valami jó kis bort szt* retnéuk kapni — mondom éti. Erre ő homlokráncolva: Az « kérdés, hogy fehéret-e vagy vöröset. Hát — szerénye- dek —, ha lehet, akkor inkább vöröset. Mintegy varázsütésre felderül az arca, kitárja a kaput: Akkor jöjjenek be. Mert fehér bor, az nincs! V. M.
