Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-11 / 81. szám

A költészet napja — a költészet hete Ünnepi műsorok a rádióban és megyénkben Ma: egész napos ünnepségek Nagyatádon Lancsek Erzsébet — Ki a legjobb munkatársa a tanulók kö­zül? — Lancsek Erzsébet. Ö már másodéves, igen jól megértjük egymást. Segít a tanulás­ban és a munkában. — Mi, lányok igen jól megértjük egymást — mondta Erzsi. — Szeretem a kertészetet, a munkát, a kollektívát. Sajnos, az én ré­szemről egy kicsit nehéz beilleszkedni a tár­saságba. Hencsén lakom, minden reggel ötkor kelek és este hét órakor érek haza. Nagyon fárasztó, nincs időm pihenésre és szórako­zásra. Ha nem tudom megoldani ezt, akkor elmegyek más munkahelyre. — Sajnos, ezzel nagyon sok lány foglalko­zik — mondta Pintér János, a Kertészeti és Parképítő Vállalat kaposvári telepvezetője. — A szakma iránti szeretet nem pótolja a pi­henést és a szórakozást. Reméljük, hogy a vállalatnál nemsokára megalakuló KISZ-szervezet gondoskodik a fiatalok művelődéséről és szórakozásáról. Gyertyás László Lantos Zsuzsanna Immár hatodik esztendeje rendezik meg országosan áp rilis 11-én, József Attila szü letésnapján a költészet nap­ját. Az idei évben az ünnep­ségek időpontja arra utal — s ezt tükrözi a Magyar Rá­dió műsora is —, hogy a köl­tészet napja április 5-e és 13-a között a költészet hetévé szélesül. Sokfelé tartanak rendezvényeket ezen a héten szerte az országban és — fő­leg a hét végén — megyénk­ben is. Ennek jegyében zaj­lott le a napokban a székes- fehérvári országos pódium­fesztivál (amelyen a József Attila-emlékműsort somogyi együttes mutatta be nagy si­Magyarország Aki úgy ismeri hazánkat, mint a tenyerét, azzal is elő­fordul, hogy a már megláto­gatott helyet más alkalommal másképpen látja. Akárhány­szor is járhatjuk hazánk leg­szebb vidékeit, mindig rabja leszünk a tájnak, a Dunántúl lágy hajlatú dombjainak, a Balaton szépségének, az Alföld nyugalmának. Nagyszerű él­mény kézbe venni a Corvina Könyvkiadó Magyarország címmel megjelent albumát, amelyben a fölfedezés élmé­nyével láthatjuk viszont ha­zánk festői tájait, történelmi nevezetességű helyeit, építésze­ti remekeit. Űjra és újra meg­csodálhatjuk a fertődi Eszter- házy-kastély gazdagon díszített homlokzatát, az egri megyehá­za Fazola Henrik kovácsolta csodálatos kapuját, láthatunk népviseletbe öltözött sokác pa­rasztasszonyokat, a mohácsi búsójárás félelmes-vidám figu­ráit, maszkjait. A művészi felvételeket — mintegy 165 fekete-fehéret és színeset — olyan neves fotó­művészek készítették, mint Bállá Demeter, Gink Károly, Járay Rudolf, Lőrincz György, Vadas Ernő és Zaránd Gyula. A kiadó nemcsak a hazánk szépsége hódolóinak, de a fo­tózás szerelmeseinek is ked­veskedett e nagyszerű kötettel, amelyhez Csák Gyula írt ér­zékletes előszót. A könyvet Lengyel Lajos tervezte a tőle megszokott műgonddal és rendkívüli ízléssel. Külön fi­gyelmet érdemel a remek kö­tés és a csodálatosan szép szí­nes borító. kerrel), és irodalmi, főleg mai lírákat népszerűsítő es­teken találkoznak ezekben a napokban az ifjúsági klubok, irodalmi szakkörök tagjai megyeszerte. Az iskolákban a tavaszi szünetet követően az iroda­lom- és az osztályfőnöki órá­kon emlékeznek meg József Attiláról, a költészet napjá­ról. Somogybán a központi ün­nepséget az idén Nagyatádon rendezik meg, a mai napon. Délelőtt ünnepélyesen meg­koszorúzzák József Attila szobrát; a diákotthonban le­bonyolítják a tanulóifjúság járási szavalóversenyét, majd kiállítást nyitnak meg, ugyancsak itt, a diákotthon­ban. Délután a Fegyveres Erők Klubjában költők és olvasók találkozója lesz Fo­dor András, Horgas Béla és Sipos Gyula költők részvéte­lével. (Mindhárman Somogy­bán kezdték el költői pályá­jukat.) Mint járási tudósítónk jelezte: a három költő mű­veiből eddig több mint 150 kötet talált gazdára az ifjú­ság körében. A program Nagyatádon a kaposvári Fo­nómunkás Kisszí npad József Attila-emlékműsorával zárul. Holnap, szombaton este névadó ünnepség lesz a so­mogyaszalói klubkönyvtárban. Az intézmény József Attila nevét veszi föl. Az ünnepsé­gen — ahol Horgas Béla is részt vesz — Kellner Bernát, a kaposvári Palmiro Togliat­ti Megyei Könyvtár igazgató­ja mond ünnepi beszédet. Ez­után átadják a helyi ifjúsági klub első tagsági könyveit. Ugyanebben az időpontban Marcaliban Fodor András és Sipos Gyula költők részvéte­lével tartanak költészet napi megemlékezést a járási könyv­tár rendezésében; délután pedig a tanulóifjúsággal ta­lálkozik a két költő. Somogybabodon április 16- án rendezik meg az új klub­könyvtárban az ünnepi meg­emlékezést. Ezen a megyei könyvtár irodalmi színpada ad műsort és a könyvtár igazgatóhelyettese, Szita Fe­renc tart előadást József At­tiláról. A költészet hetében a Ma­gyar Rádió összesen kilenc verses műsort sugároz. A 15— 20 perces összeállítások szinte tájegységenként ölelik át a hazai költészet múltját és je­lenét. Ma este az Írószövetség és az MRT közös. 6-os súdió- beli nyilvános, ünnepi repre­zentatív műsorát 19.15 órakor a televízió is közvetíti. Nem űrhajósok .. Nem kozmonauták, hanem speciális védőruhába öltözött kőműve­sek láthatók a képen, akik/ acélolvasztó kemence falazatának javí­tására vállalkoznak 160—180 C fokos hőségben. Az azbesztből készült védőöltözet külső felületét alumíniumpigment borítja, mely a hősu­garak nagy részét visszaveri, távol tartja. A sisakban különleges vé­dőszemüveget építettek, melynek anyaga elnyeli a szemre káros su­garakat. Akik a virágot szeretik Ha a szem végigtekint a hatalmas helyisé­gen, szinte felfrissül a rengeteg virág láttán. Piros és fehér szegfűk tarkasága, az üvegház langyos, kissé páradús levegője kellemes, hó­dító hatással van az emberre. A helyiség vé­gében lányok dolgoznak, virágot ültetnek cserepekbe; mások szegfűt szednek, s nem­sokára indul a szállítmány az üzletekbe. Ezt a munkát nem lehet szomorúan végezni, a sok tarka virág láttán az ember minden ba­ját, bánatát feledi. De vajon így gondolkodnak és éreznek-e azok c, lányok, akik a kertészetben dolgoz­nak? Évről évre egyre több lány tanulja ki a szakmát, azonban a munkakörülmények és az anyagi helyzet miatt más munkaterületen helyezkedik el. Szegfűszedés közben találkoztam Varga Magdolnával, a kertészet egyik legfiatalabb szakmunkásával. — Szeretem a virágokat, s rajtuk keresz­tül az egész természetet. Ahhoz, hogy valaki ilyen szakmát elkezdjen, nagyfokú szeretet­te és ambícióra van szüksége. Régi vágyam teljesült, amikor beiratkoztam Tatán a mező- gazdasági szakmunkásképző iskolába. Jelen­leg mint szakmunkás dolgozom. Otthon saját kertészetem na«. Gyűjtöm a ritka virágokat q — Melyik a legkedvesebb? — Talán mind. Szeretem a virágokat, hisz velük csak örömet lehet szerezni. Hat fajta sansaveria virágom van. Mindegyik nagyon szép példány. Távolabb egy szőke copfos lány szorgosko­dott. Lakatos Zsuzsa elsőéves tanuló. — Mit csinál? — kérdeztem Zsuzsát. — A kifejlett palántákat cserepekbe ülte­tem, s ezekben fog tovább fejlődni. Nem ne­héz ez a munka, csak szeretni kell, s aki sze­reti, az szépnek is találja. — S miíc a tervei? — Ha elvégeztem az iskolát, Ittmaradok a kertészetben és dolgozni fogok. A későbbiek folyamán szeretném megszerezni az érettsé­git, s vele együtt a technikusi képzettséget. Varga Magdolna I<AI<ASI<ALEVES mikor először ráadta a kék matrózruhát és elvitte az iskolába, még nem sejtette. Olyan ha­mar feltalálta magát az új­donsült barátok között, ha­mar megszokta a padokat, esténként pedig mesélt, me­sélt. A Hóhercegnőről meg a Jégkirálynőről. Színes ce­ruzáival is őket rajzolgatta a papírlapokra. A fia tőle örökölte a hógalléros gyü­mölcsfák csodálatát. De ezen a télen, bármennyire kapasz­kodik is az emlékekbe, nem tud örülni a hónak, a fehér­ségnek. Naphosszat ül az ablak előtt, és a lelkére ne­hezedő szürkeség súlyát mé­regeti. Percenként tör fel belőle a sóhaj, Zoltánka, drágám, kicsim. Azon veszi magát észre, hogy a levegő­ben kalimpál a keze, Zol­tánka tejét, haját simogat­ja. Attól retteg, hogy meg- tavarodik. Ha sírhatna, ha 'Jajgathatna, ha maga sem tudja mit csinálhatna, akkor talán nem De a színpadias fájdalmakat mindig megve­tett" itj ven Sára és Ka- tyi. tanulniuk, felejteniük JCf?U 'Pirdórnrt'Y) -»fijaTV.i Nem csinálhatja az anyjuk a »cirk'!szt* mint ennyi he­lyen Csöndben ül hát, s nagy mencléned éssel, szinte kéjArze*t"l nézi az ablak előtt meredező barackja gyöt­rődő ágát, ahogy a pusztulás­sal viaskodik. A benne élős­ködő szadizmust ennek a korhadt gallynak a halódása táplálja. Legszívesebben a gyógyszeres kazettát rakos­gatná megint, de fél, hogy teljesen nevetségessé válik családja előtt. József, amikor a munkából hazajön, az az első, hogy nyugtázza, rend­ben van-e minden, és egy aprócska villanással a szemé­ben tudtára adja: örülök, hogy gyógyulsz, kedvesem. De akkor bújik elő belőle valami, ami dacosra szorítja ajkát. Ilyenkor üvölteni sze­retné, nem gyógyultam, nos, mi a véleményetek, és arról, hogy soha nem akarok ki­gyógyulni ebből, soha, és azok lesznek a legszebb per­ceim egész életemben, ami­kor a játékokat és a gyógy­szeres dobozt rendezgetem majd. Azután mégsem így történik, hanem átöleli Jó­zsef nyakát csöndben: — Igen. igyekszem össze­szedni magam. József csodálatos férj és apa. Bizonyára előbb tudta meg a bajt is mint ő, de nem szólt, róla, nem rémítet­te a családot. Amikor Zol­tánka nyaka napokig duzzadt volt, ő vitte el, ő akarta el­vinni az orvoshoz. Azt mond­ták neki. mumsza van a gyereknek, rendbe jön ha­marosan, Két héttel ezután József beutalót húzott elő tárcájából. Budapestre szólt, a Szabadság-hegyre. — Felülvizsgálják, ma­radt-e vissza valami. Biz­tos, ami biztos. — Ennyit fűzött hozzá. Két hónap kórház. Zoltán­ka sírt, fájt neki a sok in­jekció, a sok vérvétel, hiány­zott az édesanyja. Hazaen­gedték. Hetenként kétszer kellett vinni Budapestre vizs­gálatra. Gyógyszerek; svéd, ■svájci, amerikai és rengeteg, rengeteg pénz. Azt hitték, ezt már egy percig sem le­het tovább bírni. A gyermek kimaradt az iskolából. Fo­gyott a pénz is, az erejük is. Mi lehet a baja? Senki sem válaszolt erre a kérdésükre. Aztán egyszer a főorvos, mi­előtt közölte, — nem kell többet Budapestre hozniuk, megmondta: — Asszonyom, legyen erős, okos és intelligens, a kisfiá­nak rákja van. Vérrákja. Többet úgysem értene meg, hiába mondanám. Kap még gyógyszert, de ezt a városi kórházban is beadják már neki. Nézze asszonyom, saj­nos nem ön az egyetlen bá­natos édesanya... Azt hitte, megsemmisül. Azt hitte, itt a vén. hogy ebbe előbb belepusztul, mint a kicsi fia. Hazavitték. A kínzása per­sze nem szűnt meg Zoltán- kának. Minden második nap vért vettek a karjából, már nem tudták hova szúrni a tűt, a fenekébe pedig injek­ciót adtak. Nagyon sokat. Sok bort kellett innia, s vi­gyázni, nehogy valahol nyílt seb keletkezzen rajta. A fő­orvos azt is megmondta: — Asszonyom, látom ön erős ... Talán decemberig... Erős, erős, még hízeleg. Nem erős ő, semmi ereje sincs, de nem halhat meg előbb, mint a fia. Erős, erős, hazugság! Meghalni nem olyan könnyű! Ez az ártatlan, drága csöppség is szenvedni fog, mielőtt... Csak legalább ne kellene végignéznie. Csak meg ne zavarodjon. Egy bizonyos gyógyszertől aztán borzalmas étvágya lett. — Anyu, éhes vagyok és a vonatom is éhes, és te nem adsz nekem soha enni. És bort is többet adj. Hallottam az ápolőnénitöl. hogy abból lesz nekem sok vörösvérsej- tem. Állandóan ezt mondogatta, ö meg már szinte félt a ne­gyedik csirkecomb után, hogy attól még betegebb lesz Zol­tánka. Egyik vasárnap pedig azzal állt elé: — Édesanya, tudod mit en­nék? — Nem. kicsim. — Találd ki, te okos anyu­ka vagy. — Inkább áruld el nekem. Hiszen te még okosabb vagy. ■— No jó, engedek. Kakas- kalevest. Olyat, mint amilyen a meséskönyvekben párolog a képen. A következő vasarnap ka- kaskalevest evett mindenki, és az. utána következő vasár­napon is, és még azután is, egészen december 12-ig. Micsoda szörnyű volt néz­ni, hogy virgonckodilc, hogy hintázik, hogy szalad a tova hátán. Ránézésre senki sem mondta volna ... November 25-ét, Katalin napját már az ágyban töltöt­te. Bágyadt volt és szemlá­tomást fogyott. November 26-án kórházba szállították. Egy kedves doktornő fel­ügyelete alá került, ő tudta, csak nem mondta soha a családnak, hogy a gyermek milyen kínokat fog kiállni. Egy hét múlva, amikor be­mentek hozzá, már csak csont és bőr volt. Kis fejét fölve­tette, ajkát szorosan zárta, és nézett előre. Talán órák múl­tán lehelte halkan. — Hogy te müven finom kakaskalevest főztél mindig, anyuka. Ennyit, aztán ismét elhall­gatott. A doktornő állandóan csodálkozó arcot vágott, csak azt nem tudta megfejteni, vajon min tűnődik. Az idő­sebbek gyermekükként ápol­ták a kék szemű, keskenye- dő arcú Zoltánt. Sírni min­dig a folyosóra mentek ki, benn vidám mesékkel csal­tak apró mosolyokat a leso­ványodott arcocskára. De­cember elején már nem tud­ta megenni a krumplipürét sem. Akkor mondta ki sut­togva először. — Én olyan beteg va­gyok ... Ezután a mondat után az­tán végképp elhallgatott. Okos, szinte felnőtté érett tekintetével a fákat bámul­ta és várta, hogy a télapó csak benevet rá. Tollat és papírt kért. Véz­na ujjaival szorította az író- szerszámot és formálta a be­tűket. "Édesanyának. Ha meglop­tad a levelet, anyuka, hozd be nekem a Gazdálkodj oko- san-t. Ügy szerenék játszani, és a fehér jaguár kocsimat is, ott van a társasjátékok között. De hozd be! Jó?« December 9-e volt. Homá­lyosan látta a sorokat. A láz amúgy is elgörbítette, reme­gőssé tette kisfia betűit. Föl­pakolt, rohant. Az ajtóban megállították. — Nem tenne jót most neki, anyuka! A kör bezárult. Három napig, ahol csak lehetett, vérzett... S ő már annak is örült, hogy csak három napig tartott. Mikor az első rög leperdült és fület bántó hangot adott, akkor vált kővé anyaszíve. A hó sűrűn hullott, a fekete emberkígyót, a Hóhercegnő és a Jégkirálynó vezette. Bán Zsuzsa SOMOGYI NÉPLAP Péntek. 1969. április 11. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents