Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-11 / 81. szám
A KISZ megyei bizottsága tárgyalta; Tartalmasabb agitációs és propagandamunkát A tömegagitációs és propagandamunka időszerű kérdéseit vitatták meg tegnap a KISZ Somogy megyei bizottságának ülésén. Fontos és szükségszerű volt e téma napirendre tűzése a nemzetközi helyzet miatt, de azért is, mert Somogy megyében 1965-től a gazdasági fejlődés üteme gyorsabb lett az ideológiai, szellemi fejlődésnél. A KISZ-bizattságok alapvető feladatuknak tartják az ifjúság szocialista, kommunista szellemben történő nevelését. Közvetítő szerepet töltenek be a párt és a fiatalok között. Képviselik megyénk ifjúságát az állami és társadalmi szervek előtt, védik a fiatalok törvényekben és rendeletekben biztosított jogait, és föllépnek a jogtalan követelésekkel szemben. E feladatok végrehajtása adná tulajdonképpen a KISZ agitációs és propagandamunkáját. A két, egymással szorosan összefüggő területet azonban sokan helyetlenül értelmezték tulajdonképpen nem is értették a kettő közötti kapcsolatot, illetve különbséget Ezeket a KISZ kb 1968. április 22-i ülésén elfogadott irányelvek tisztázták, tették egyértelművé, így vált világossá, hogy az agtiációs munka lényege: fölkelteni a KISZ-fiatalak érdeklődését a hazai és a nemzet- köri élet eseményei iránt A propaganda feladata, hogy az események közötti mélyebb összefüggéseket magyarázza, a jelenségek okait vizsgálva eljuttassa a fiatalokat a gazdasági és a társadalmi törvény- szerűségek felismeréséihez, a marxizmus—leninizmus alapjainak megértéséhez, a szocializmus építésének tudatos vállalásához^ A KISZ-saervezetek bizonyos százaléka azonban nem tudott ebben a szellemben dolgozni. Sokszor a jelszavak mögött elsikkadt a tartalom. Egy- egy rendezvényre százával mozgósították a fiatalokat, de azt már nem minden esetben vizsgálták meg a demonstrációk után, hogy az elérte-e, vagy mennyiben érte ed a célját- A rendezvények előkészítésén javítani kell. Minden fiatalnak tudnia kell, hová és milyen céllal vonul a lobogók és transzparensek alatt. A marxizmus—leninizmus eszméjét az eddiginél alkotóbb módon kell megvalósítani, és semmiképpen nem szabad a jelszavakba burkolózva, azok hangzása szerint megítélni rendezvényeik sikerét. Elemezni kell a történteket, elvetni a hibás gyakorlatot, s bátran vállalni a nehezebb, fáradságosabb új utat. Így példát mutatva biztatjuk őszinte és bátor bírálatra, kiállásra, politizálásra a fiatalokat. A KISZ Somogy megyei bizottságának műit é\i agitációs és propagandamunkája ezzel a tegnapi értekezlettel mondható teljesnek és jónak. Hiszen önkritikusan, egészséges szellemben szóltak az eredményekről és az elkövetett, orvoslásra váró hibákról is. A fiatalok körében nőtt a vitakészség az előző években, szívesén és szenvedélyesen vitatkoznak a társadalmi kérdésekről Is. csak rá kell vezetni őket, ki kell pat- tiintatnd a szikrát. A jövő »-politizáló« nemzedéke érdekében vállalni kell az új keresését. Ez az egyetlen módja annak, hogy 1970-ben már ne mondhassuk azt: a legnagyobb gond a közömbösség. B. Zs. AZ ÉPÍTŐK SZAKSZERVEZETE MEGTÁRGYALTA a szakszervezeti választás tapasztalatait A szakszervezeti választások tapasztalatait összegezte tegnapi ülésén az Építők Szak- szervezetének megyei bizottsága. Megállapította, hogy a jelölő bizottságok körültekintően végezték a munkájukat, messzemenően figyelembe vették a szakszervezeti tagok véleményét, s így olyanokat jelöltek a szakszervezeti tanácsokba, szakszervezeti bizottságokba, akik alkalmasak a megnövekedett feladatok ellátására. A megyei bizottság, amelynek ülésére meghívták a szak- szervezeti titkárokat is, úgy értékelte, hogy minden üzemben nagy érdeklődés kísérte a választásokat. Például a bizalmiválasztásokon a hozzászólók többsége a szakszervezetek jogaival, kötelességeivel foglalkozott. Többen kérték, hogy még nagyobb legyen a bizalmiak jogköre. Ezenkívül a munkaverseny értékeléséről, a brigádmozgalomról szóltak a legtöbben. A műhelybizottságok tisztújító gyűlésein rendszeres tájékoztatást kértek a hozzászólók, s azt, hogy a szakszervezeti bizottságok tartsák tiszteletben a műhelybizottságok hatás- és jogkörét. A vitában sokan foglalkoztak a gazdaságirányítási rendszerrel, a negyvennégy órás munkahét bevezetése utáni nehézségekkel, a vidéki dolgozók szállításával. A javaslatok közül érdemes kiemelni a következőt: a szakszervezeti bizottság tagjai többet járjanak a munkahelyekre, beszélgessenek a dolgozókkal. A szakszervezeti tanácsok és szakszervezeti bizottságok választásakor a kétéves munkáról számot adó beszámolókban híven tükröződött, hogy javult a vezetés és az irányítás. A nagyvállalatoknál előre kiadták írásban a beszámolókat, s ennek haszna a vitában is megmutatkozott. A bizalmiak és a műhelybizottságok tisztújító gyűlésein elhangzott javaslatokat, bírálatokat szintén beépítették a beszámolókba, amelyek a megyei bizottság megállapítása szerint igen tartalmasak voltak. A határozati javaslatok — néhány alapszervezet kivételével — kifejezték a tanács és a bizottság előtt álló legfontosabb feladatokat. Ezeken a fórumokon a hozzászólók többsége a szakszervezet megnövekedett feladataival foglalkozott. Sok hasznos tanácsot kaptak az újonnan megválasztott tisztségviselők a szakszervezeti bizottságok munkájának tartalmasabbá tételéhez. Dr. Rétsági Béla, az SZMT szervezési bizottságának vezetője azt kérte a megyei bizottságtól, hogy hívja össze a íelölő bizottságok elnökeit, s hallgassa meg a véleményüket, a javaslataikat. Ezenkívül a tisztségviselők oktatását szorgalmazta, s a tájékoztatás további javítását. Dr. Fonal János, a megyei bizottság titkára, elismerését és köszönetét tolmácsolta mindazoknak, akik hozzájárultak a választás sikeres lebonyolításához. L. G. Összetett verseny a piacon »A gazdasági verseny — a nemrégen megjelent Közgazdasági Kislexikon szerint — a vállalatok, a szervezetek erőfeszítése; a nagyobb nyereség, jövedelem megszerzése, a piaci részeáedés növelése jobb termelési és értékesítési feltételek megteremtése utján.« A reform nyomán a versenyt, a versenyképességet következetesen komplex gazdasági fogalomnak tekintjük és szakítottunk a korábbi egyoldalú műszaki értelmezéssel. A világszínvonal értelmezéséről folytatott elméletieskedő vitáknak egy új kérdés feltevése vetett véget. Ki tud nagyobb haszonnal termelni és exportálni? Igaz, a gazdaságosság mint követelmény azelőtt sem volt ismeretlen. De éppen a legkritikusabb külföldi piacokon, ahol pedig az áralakulás mérhetővé teszi a gazdaságosságot, az ország tényleges devizabevételeitől független, fix árat fizettünk az exportcikkek termelőinek. S így végül is a versenyképesség fokozásán a piaci hatékonyságtól független műszaki fejlesztést értettünk. Azzal, hogy a termelővállalatok ma már lényegében azt az árat kapiák exportcikkeikért, amelyet a népgazdaság külföldi devizában kap értük, a különböző iparágak, vállalatok és szövetkezetek, sőt a termékek egyenként is rangsorolhatók. S a rangsor élén azok a cikkek, vállalatok és szövetkezetek állnak, amelyek ' nem igényelnek állami támogatást. Bizony nemegyszer éppen a világszínvonalúnak tartott termékek igen kedvezőtlen helyezést kappak ebben a reálisabb versenyben. Miért? Mert aránytalanul sokba került a fejlesztés, vagy éppen a gyártás bizonyult gazdaságtalannak. És olyan fejlesztésre is volt precedens, amelyet a vevő nem igényelt, és így vételárban sem fizetett meg. Szó sincs arról, hogy a műszaki fejlesztés most már másod- vagy harmadrendű feladat a versenyben. Változatlanul a termékek korszerűtlensége a külföldi értékesítés legfőbb akadálya. Tehát a korszerűsítés ma is alapkövetelmény, de az ésszerűség határain belül, a gazdasági hatékonyság figyelembevételével Már a fejlesztési és kutatási témák megválasztásánál számolnunk kell az értékesítési lehetőségekkel, a fejlesztési és gyártási költségek megtérülésével. így a vállalatok többségében például nem tűzhetik ki célul a minden szempontból világszínvonalon álló termékek gyártását önerőből. Ez a hagyományok,- a szükséges műszaki kultúra hiányában többnyire irreálisnak vagy rendkívül drágának bizonyulna. Nem igénytelenségre és középszerűségre akarunk ezzel buzdítani, hanem a realitások figyelembevételére. Adott esetben olcsóbb, gazdaságosabb az élmezőnyben elhelyezkedő külföldi licenc vásárlása, mint a nagy időt és költséget igénylő saját fejlesztés. És számba kell venni a piac tényleges igényeit. Ezek az igények pedig mindig konkrétak, országonként és szállító cégenként változnak. Egyáltalán nem biztos például, hogy magyar vállalatoktól is megveszik ugyanazt a terméket, amelyik a Siemens vagy más nyugati márkajelzéssel esetleg kapós. Az eddigiekből kitűnik, hogy a versenyképesség ismérvei között előkelő helye van a piaci munkának, az ország, a vállalat, a márka tekintélyének. Nem lehet versenyképességről beszélni anélkül, hogy be ne neveznénk, részt ne ve»- a versenyben. Sőt, a oé -—senyképességhez má’- elé- imények, serlegek és tr" szükségesek. Ahhoz, he.y ,1 külföldi vevő éppen magyar terméket vásároljon és ne bármilyen mást, a cikkeknek olyanoknak kell lenniük, árban, műszaki teljesítményben, kivitelben, mint amilyet ő keres. És ezenkívül még bizalom is szükséges a vásárláshoz. A bizalom elnyeréséhez pedig kitartó munka, állandó, megbízható minőség, a szüntelen piaci jelenlét, a vevők elismerő véleménye (referenciái aj szükséges. Mindez, znvagi áldozatot, kockázatvállalást Is követel. A piaci verseny annyiban feltétlenül különbözik a sport- vetélkedőktől, hogy nem ab- smlút eredmények, hanem a ’-"gi és az új vevők óhatatlanul sok szubjektív elemet is tartalmazó pontszámai döntik el a rangsort. Másrészt a piacon többszörösen is összetett versenyről van szó. A tényleges eladási ár jelenti az ösz- szesített pontszámokat, kifejezve a termék korszerűségével, műszaki paramétereivel, minőségével, üzembiztonságával, gazdaságos {elhasználásával, csomagolásával, piaci hírnevével stb. kapcsolatos véleményeket. És ezek az összesített pontszámok az eladó vállalatokat nemcsak aszerint rangsorolják, hogy melyikük terméke kelendőbb, ér többet, hanem a vállalkozással elért nyereség, jövedelmezőség mértéke szerint is. Ügy kell tehát a vevő kedvébe járni, hogy közben az eladó is megtalálja számítását. Más szavakkal: a műszaki fejlesztés nem egyszerűen mérnöki, technikusi, hanem legalább annyira közgazdasági, kereskedelmi munka is. A vevő megnyerésére irányuló ke- re kedelmi módszerek között pedig aligha lebecsülhető!: a formai részletek, az ízlésbeli nüanszok, a tömegpszichológiai tapasztalatokra épített reklám, a tájékoztatás, az árubemutató. A kereskedelmi aprómunkát sokáig lebecsültük, sőt néha még szocialista rendszerünkkel is összeférhetetlennek minősítettük. Holott hatékonysága (a befektetett költségek megtérülése) igen előnyös, a legkorszerűbb termék is csak így értékesíthető jó áron. s a piaci munka révén válnak végül is kifizetődővé a nagy összegű műszaki és gazdasági ráfordítások is. Kovács József balatonendFöldbe rakják a csíráztatott burgonyát rcdi Zöldmező Tsz-ben. Harminc holdon kisvárdai termelnek. és gülbaba fajtákat Burg anya ■ elölnijtuíási bemutató Kadarkátóli A Somogy megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya, a Szövetkezetek Somogy megyei Értékesítő Központja, valamint a Magyar Agrártudományi Egyesület Somogy megyei szervezete a kadarkút] Szabadság Tsz-ben fóliasátras burganya-előhajtatá- si bemutatót tartott. A termelőszövetkezet nevében Kadar- i kúti Sándor főagranómus köszöntötte a inegjelent szakembereket. Elmondta, hogy ez az első próbálkozásuk az új burgonya-előhajtatási módszerrel. Egy hónapja Szécsémy- ben láttak hasonló jellegű bemutatót. A földek szélén állították fel a négy fóliasátrat. A vázat egymásra rakott ládák alkották Ezekben a ládákban helyezték el a burgonyát. Dr. Réthy Béla, a Keszthelyi Agrá tudományi Főiskola vetőmagszaporító csoportjának vezetője tartott előadást. — Nem lényegtelen annak isanerete, hogy kétszáznegyven holdon folyik a burgonyatermesztés a szövetkezetben — mondta. — A vetőanyagot a Nyírségből hozattuk, mert it is van homokos terület. Ez pedig nagy szerepet játszik a vetőanyag fajtájának kiválasztásában. Dicséretes, hogy a tsz az új módszer első követői között van. A fóliasátras előhaj- tatás legnagyobb előnye az, hogy jóval előbbre kerül a gu- móképzödés és a beérés. így a növény és kártevője elkerülik a találkozást. Az új eljárás olcsóbb is a hagyományos haj tatásnál. Amikor kísérletezni kezdtünk, NDK-beli tapasztalatokat is figyelembe vettünk. Be kell vallanom, hogy még mi sem számítto- tunk ilyen jó eredményre, fi további kísérletek arra ösztönöztek bennünket, hogy hazai viszonyokra is alkalmazzuk. A költség egy mázsa burgonya előhajtatásakor mindössze négy-hat forint. Jó, ha a sátrak anyagát vázra húzzák. Ügy nagyobb fényt lehet biztosítani. A ládasorok között fónyfolyosókat kell hagyni. A fóliasátor a mínusz tíz-ti zenöt fokot is bírja. A korai burgo- j nyafajták előhajtatási ideje az időjárástól függően 16—30 nap. Kersák Jenő, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának csoportvezetője arról beszélt, hogy a burgonya vetésterülete egyre inkább csökken. Tavaly 3,6 százalékkal kevesebb területre ültettek burgonyát, mint az előző évben. Somogy megyében az 1968-as termésátlag egy holdon ötvenhat mázsa volt. A probléma országos, leginkább mégis Somogy és Szabolcs, a két legtöbb burgonyát termesztő megye érdekelt. Talán vannak, akik azt mondják, hegy a bemutató jelentősége kicsi. A gazdálkodás azonban ’’yen »-kicsi« dolgokon múlik. Sok problémánk van a megyében a burgonyatermesztéssel. Ha ez a módszer elterjed, egy közülük meg fog oldódni. Én ezt nagy eredménynek tartom. Earner Zoltán, a megyei párt- bizottság mezőgazdasági osztályának munkatársa elmondta. hogy részletesen elemezték az eddigi eljárásokat, s a fólia- látras el óhaj tatást találták a legmegfelelőbbnek. Alii ezt nem alkalmazza, az elmarad a burgonyatermesztés technológiájában. A bemutató — kár, hogy az érdekelt tsz-ek közül sokan nem képviseltették masukat — tanulságos volt a megjelentek számára. L. L. Mérlegen Lad múltja és jövője A barcsi járás északi csücskében fekvő község alig több mint ezer lakójával szép eredményeket tud felmutatni a falu szépítése, csinosítása terén, és a kommunális ellátottság' is kielégítő. Az elmúlt évek munkájáról és eredményeiről számolt be a járási tanács végrehajtó bizottsága előtt Andik József, a községi tanács vb-elnöke. A fel- szabadulás előtti volt uradalmi birtok jóformán villany nélkül. kétszáz méteres téglajárdájával és három tantermes iskolájával még az aránylag kulturált települések közé tartozott. Ehhez képest óriási a fejlődés. Háromszázezer forintba került a villamosítás, enn-k egyharmadát a lakosság vállalta. Majd félmilliót fordítottak az óvoda építésére, am pl*-1--" ötven apróságot helyezhetnek el. Hét kilométer hosszú a szilárd burkolatú járda. Van orvoslakás és rendelő, kilépi "t két buszváró. A jelenlegi legnagyobb feladat a község közművesítése, a törpe vízmű megépítése. Mint oly sok faluban, az ivóvíz minősége itt is kritikán aluli, ezen fognak a ' öz Ijövő- ben változtatni. Sí '- sitt még a védett parkról >s. a híres arborétumról. amely majd külön témaként szerepel, ha a járás parkosításáról tárgya’ a járási tanács vb. Ez év nyarán Lad »kezet fog« Patosfával, közös községi tanács igyekszik a kezdeményezéseket felkarolni, s a 1 kosság segítségét a még gvt sabb ütemű fejleszt-4» álK*---' o iUOeVI NÉPLAP SaaAjűfc. lflfiiJ. április 11. /
