Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-11 / 81. szám

fl szovjet javaslat jelenti a járható utat A TASZSZ varsói, szófiai, budapesti, berlini, ulanbatori, párizsi és római jelentéseket közöl a NATO 20 éves fenn­állásával kapcsolatban szerdán kiadott szovjet kormánynyilat­kozat külföldi fogadtatásáról. Az említett fővárosok lapjai vagy teljes szövegben vagy bőséges kivonatban közölték a nyilatkozatot és címekben, al­címekben külön is kidomborí­tották a nyilatkozat fő meg­állapításait A lengyel Trybu- na Ludu, a bolgár Rabotni- cseszko Delo, a berlini Neues Deutschland, a párizsi Huma- nité, a római Unitá egyönte­tűen kihangsúlyozza a szov­jet kormánynyilatkozatnak azt a megállapítását, hogy a NATO a háborús veszély fő forrása, a NATO gátolja- a nemzetközi problémák békés megoldását. Ugyanakkor az idézett lapok közleményei felhívják olva­sóik figyelmét a szovjet kor­mánynyilatkozatnak arra a kitételére, hogy a budapesti felhívásban javasolt általános európai értekezlet összehívása jelenti a járható utat a tartós európai biztonsági rendszer megteremtése felé. (MTI) Kiállítás Moszkvában az űrhajózásról Az űrhajózás közelgő napja alkalmából a szovjet főváros­ban könyvkiállítás nyílt a koz­mosz meghódításáról. Nyikolaj Mihajlovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő állami sajtó­bizottság elnökének megnyitó szavai után számosán szólal­tak fel. Leonov űrhajós ezre­des, aki első ízben lépett ki űrhajóból a világűrbe, Ciol- kovszkijnak, az űrhajózás aty­jának Írásait méltatja. Saját ta­pasztalatai alapján erősítette meg, hogy Ciolkovszkij A Föl­dön kívül című művében nagyszerű előrelátással és kép­zelőerővel rajzolta meg annak az embernek a lelkiállapotát, aki »űrsétát« tesz a kozmikus térségben. A Lenin-dijas Tyihonravov, az első szovjet rakéta alkotó­ja javasolta, hogy a Szovjet­unióban hozzanak létre külön könyvkiadó vállalatot, amely­nek gondozásában kizárólag a világűrkutatással foglalkozó tudományos művek, valamint szépirodalmi jellegű tudomá­nyos-fantasztikus munkák je­lennének meg. Indítványozta azt is, hogy minden évben rendezzék meg az »űrköny­vek« seregszemléjét. (MTI) Külpolilikai napi összefoglaló 8ROSIO A BUDAPESTI FELHÍVÁSRÓL — ÚJABB HALÁLOS RENDŐRSORTÖZ DÉL-OLASZORSZÁGBAN - JA HJA KHAN SAJTÓÉRTEKEZLETE A világ most is bővelkedik fontos eseményekben: Wa­shingtonban megkezdődött a jubileumi NATO-tanácskozás, Párizsban tegnap a négyes tár­gyalások újabb ülésére került sor. a Közel-Kelet újabb tűz- párbaj színhelye volt, Dél- Olaszországban halálos áldo­zata van a rendőrsortűznek és Pakisztán katonai vezetője megtartotta első sajótértekez- letét. Az amerikai fővárosban zárt ajtók mögött' láttak hoz­zá a NATO miniszteri taná­csának részvevői ahhoz, hogy megvitassák — a budapesti felhívás fényében — a kelet— nyugati kapcsolatokat. Manlio Brosio. a szövetség olasz fő­titkára korábban kijelentette: Az ülés egyszerűen »nem vá­laszolhat negatívan« a buda­pesti dokumentumra. Brosio nem indokolta meg kijelenté­sét, de erre nem is volt szük­ség: a főtitkár nyilvánvalóan arra gondolt, hogy a javaslat egyszerű elvetése széles körű visszatetszést váltana ki a nyu­gati közvéleményben is. Bár a konferencia az amerikai ke­reskedelmi minisztérium nagy­termében ült össze — ugyan­ott, ahol 1949-ben megalakí­tották a szervezetet — Bro­sio kijelentéseiből is kitűnt, ha az agresszív tömői ülés cél­ja nem is változott az elmúlt húsz év alatt, helyzete annál inkább ... Párizsban immár tizenket­tedszer jöttek össze teljes ülés­re ä Vietnammal kapcsolatos négyhatalmi konferencia rész­vevői. A washingtoni—saigoni magatartás miatt azonban egy­előre komoly haladásnak sem­mi jele sincsen. Változatlan a helyzet a Közel-Keleten is, ahol folytatódnak a fegyveres incidensek: Ammanból, a jor- dániai fővárosból azt jelentet­ték, hogy ismét 35 perces tűz- párbaj zajlott le jordániai és izraeli erők között A jordá­niai katonai szóvivőre hivat­kozó jelentés szerint először az Izraeli fél nyitott tüzet. A ka­tonai mellett a diplomáciai tevékenység is élénk a Közel- Keleten, illetve a térséggel kapcsolatban. Heath, a brit konzervatív ellenzék vezére elutazott Kairóból, ahol mind Nasszer elnök, mind Riad kül­ügyminiszter fogadta, ugyan­akkor Favzi, Nasszer külpoli­tikai tanácsadója, New York­ból Washingtonba indult, ahol Rogers amerikai külügymi­niszterrel tárgyal. Dél-Olaszor szagban ismét gyilkolt a rendőrség: a Saler- nótól mintegy 20 kilométerre levő Battipagliában eldördül­tek a sztrájkoló dolgozók el­len kivezényelt rohamrend­őrök karabélyai és megöltek egy 19 éves egyetemi hallga­tót, valamint egy fiatal taní­tónőt. Itáliát szolidaritási sztrájkok és tüntetések hullá­ma árasztotta el és Pajetta, az Olasz KP vezetőségének tagja, az Unita főszerkesztője, az egész közvélemény álláspontját fogalmazta meg: a battipagliai gyilkosságra azért kerülhetett sor, jnert nem vonták felelős­ségre a legutóbbi hasonló ese­tek felelőseit Jahja Khan, Pakisztán új »erős embere« megtartotta ha­talomátvétele óta első sajtó- konferenciáját. Senkit nem le­pett meg mondanivalójának lényege: a pakisztáni hadse­reg főparancsnoka érzékeltet­te, hogy a katonai uralom tar­tós lesz, polgári közigazgatás­ra még hosszú ideig nem le­het számítani. De Gaulle nyilatkozata De Gaulle tábornok, francia köztársasági elnök csütörtökön televíziós nyilatkozatában ele­mezte a szenátus reformjára és a terület rendezésére vo­natkozó kormányjavaslatokat. Bejelentette: ha az április 27-i népszavazás — amelynek so­rán Franciaország választó- polgárai elé bocsátiák a két ’avaslatot — negatív ered­ménnyel zárul, akkor lemond a hatalomról. Jarring teljesíti küldetését U Thant ENSZ-főtitkár csü­törtökön New Yorkban kije­lentette, hogy nem felelnek meg a valóságnak azok az ál­lítások miszerint Gumiár Jar­ring. a főtitkár közel-keleti különmegbízottja, akár időle­gesen is lemondott volna er­ről a tisztéről. U Thant el­mondotta, hogy Jarringgal ál­landó kapcsolatot tart fenn és tájékoztatja a svéd diplomatát a Közel-Kelettel kapcsolatos négyhatalmi tárgyalásokról. Ezeknek a tárgyalásoknak — tette hozzá az ENSZ főtitkára — az a céljuk, hogy megerő­sítsék Jarring küldetését, nem pedig az, hogy akadályozzák vagy meggyengítsék. (MTI) Husszein befejezte washingtoni látogatását Husszein jordániai király csütörtökön befejezte wa­shingtoni látogatását. Az ural­kodó, aki kedden kétszer is találkozott Nixon elnökkel, el­utazása előtt még egy látoga­tást tett az amerikai elnöknél, miután előzőleg Agnew alel­nökiéi is megbeszélést tar­tott. Husszein több ízben tár­gyalt Rogers külügyminiszter­rel és Laird hadügyminiszter­rel — utóbbival az amerikai katonai szállítások kérdéséről. Husszein washingtoni tár­gyalásainak központjában az ENSZ keretei között folyó négyhatalmi tanácskozások kérdése állott. A jordániai uralkodó sürgette az amerikai kormányt, hogy segítse elő a tárgyalások gyors és érdemi előrehaladását, érvényesítse befolyását Izraelben annak ér­dekében, hogy az utolsó pilla­natban megakadályozzák újabb közel-keleti háború kirobba­nását. Husszein ugyanakkor kérte, hogy az USA teljesítse korábbam vállalt fegyverszál­lítási kötelezettségeit, beleért­ve az F—104 típusú harci re­pülőgépek leszállítását Washingtonban elsősorban arra igyekeztek felhasználni a látogatást, hogy Husszeint rá­bírják egyes izraeli követelé­sek elfogadására egy »kompro­misszumos rendezés« érdeké­ben. Nixon elnök mindeneset­re hangsúlyozott udvariasság­gal fogadta a jordániai ural­kodót és hangoztatta, hogy az USA tisztában van vele, mi­lyen súlyos veszélyekkel ter­hes a helyzet A NATO négy vezető országának külügyminisz­terei derűsen mosolyognak a fotókamerába a NATO-ta- nács huszadik, jubileumi ülésszakának megkezdése előtt. A képen; (balról jobbra) Willy Brandt nyugatnémet, Stewart brit Rogers ameri­kai és Debré francia kül­ügyminiszter. (Telefotó; AP— MTI—KS) Angol mérleghiány A legfrissebb angol kincs­tári adatok szerint 1968-ban a fizetési mérleghiány 419 millió font sterling volt, vi­szont a brit beruházók az év folyamán 621 millió font ster­ling értékű tökét exportáltak. Ha a tőkekivitelt a kormány nem engedélyezte volna, a fi­zetési mérleghiány helyett 202 milliós felesleget érhettek vol­na el. A brit kormány kül­földi katonai kiadásai 271 mil­lió fontra rúgtakha ezt az összeget is megtakarítják, a mérlegfelesleg elérhette volna a 473 milliót Nem fogadta el Nixon elnök öccsét, Edwar- dot, aki korábban részt vett bátyja elnökválasztási kampá­nyában, az amerikai kereske­delemügyi minisztérium a hét elején egy évi 30 ezer dollá­ros jövedelmet biztosító állás­ba nevezte ki. Edward Nixon az alaskai területi fejlesztési bizottság élére került volna. Az ifjabb Nixon azonban kö­zölte, hogy nem fogadja el az Állást, amely a jelek szerint élénk tiltakozást váltott volna ki a demokrata politikusok körében. Edward Nixon arra hivat­kozott. hogy elsősorban fele­sége ellenzése miatt nem vál­lalta az állást. Az újságírók azonban megkérdezték felesé­gét, aki azt mondta, hogy fér­je vele egyáltalán nem be­szélt, mivel napok óta Alas- kában tartózkodik... (MTI) A „vörös napocska” felhői Már jónéhány napja ülésezik a Kínai Kommn- nisía Párt IX. kongresszusa. A kínai helyzetről, a kongresszus előzményeiről szól az APN szovjet sajtóügynökségnek itt közölt cikke. A maoisták fegyveres határ­sértő provokációi közvetlenül összefüggnek Mao csoportjának azzal az igyekezetével, hogy erősítsék Kínában katonai­bürokratikus rezsimjüket. A szovjetellenesség zavaros hul­lámára azért van szükségük, hogy elvonják a kínai nép fi­gyelmét a »kulturális forrada­lom« jelszava alatt elkövetett törvénytelenségekről, elnyom­ják a »legvörösebb napocska« — azaz, a Mao személye — elleni bírálatokat a bajok és nélkülözések miatt, amelyek .a kínai népre szakadtak. A szov­jetellenes hisztériát és a so­viniszta fellángolást természe­tesen az ország további mili- tarizálására használják ki. Az ellenfeleikkel történő le­számolás módszerének neve­zett »kulturális forradalom« megrázkódtatta az országot, és kellemetlen következményei jelentkeztek nemzetközi téren is. A jelenlegi kínai vezető -söpört a kiutat a maga mód­ián keresi most, felrúgva a Kínai Kommunista Párt VIII. kongresszusának alapvető ha­tározatait. Revidiálták a párthatározatot A KKP 1956-ban megtartott VIII. kongresszusa kijelentet­te: a kínai nép vezető ereie a Kínai Kommunista Párt, amely a marxizmus—leniniz- mus elv® alapján tevékeny­kedik. A kongresszus a párt feladataként jelölte meg a népgazdaság tervszerű fejlesz­tését az anyagi és szellemi szükségletek maximális kielé­gítése érdekében. Határozatba foglalta a kongresszus: meg­engedhetetlen, hogy bármely személyt a párt fölé helyez­zenek. A Vili. kongresszus kijelentette: a párt, a szocia­lista országok testvéri együtt­működésével, tovább folytatja a szocializmus építését, s ve­lük egységben lép fel az im­perializmus agresszív politiká­ja ellen. A maoisták revidiálták a VIII. kongresszus határozatait, s a marxizmus—leninizmust Mao eszméivel, mint a »leg­felsőbb vezetési elv«-vel vál­tották feL A maoisták szerint ugyanis annyi »marxista—le­ninista könyv van, hogy azt elolvasni úgysem lehet«, ezért az elméleti felkészülés szá­mukra Mao Ce-tung művei­nek olvasásából áll. A marxi —lenini eszmékhez hű embe­reket »burzsoá vonalvezetés­sel«, revizionizmussal vádol­ják, éppúgy, mint azokat, akik az életszínvonal emelkedése mellett szállnak síkra. A szo­cialista országokkal történő együttműködés helyett az el­lenük vívott harcot hirdetik, s a szovjetellenesség hivatalos -angra emelkedett. Az új „törzskoru A közel három évig tartó »kulturális forradalom« er­kölcsi és fizikai terrorja meg­bénította a Kínai Kommunista Fárt tevékenységét, szétker­gette a járások, városok, tar­tományok, vállalatok, népi kommunák és hivatalok párt- bizottságait és pártszervezeteit. A VIII. kongresszuson meg­választott 174 kb-tag közül, mintegy llíO-an a represszió áldozatai lettek, diszkreditál- ták őket. A központi bizottság helyét »Mao törzskara« foglal­ta el, amely nem más, mint a »nagy kormányos« baráti köre. A maoisták szétzilálták a népi hatalom alkotmányos szerveit, a szakszervezeteket, a kommunista ifjúsági szövet­séget, a társadalmi szerveket. A »kulturális forradalom« de- zorganizálta az ország gazda­sági tevékenységének korábbi irányítási rendszerét. A Mao-csoport a »forradal­mi bizottságokon« át gyako­rolja a hatalmat. Ezek veze­tőivé elsősorban megbízható katona-kádereiket nevezik ki. Arra a kérdésre, hogy mi a demokrácia, Mao Ce-tung egy alkalommal így válaszolt: »Én általában nem vagyok híve a választásoknak.« Mao Ce-tung már a múlt­ban is többször durván meg­sértette a kommunista párt határozatait és szabályzatát. Cejanszki tartomány végrehaj­tó bizottsága még 1930-ban rámutatott hogy Mao »ural­kodó« akar lenni a pártban. Mao Ce-tung a pártfegyelem megsértéséért többször kapott nártbüntetést, sőt a központi bizottságból is ki akarták zár­ni. A maoisták azt követelik, hogy minden ember feltétel nélkül teljesítse Mao Ce-tung utasításait. »Megértetted — halts' végre, ha ma még nem értetted meg, akkor is hajtsd végre...« Logikájuk szerint, ha a kisebbség aláveti magát a többség akaratának, az »rab­szolga pszichológia«. Viszont, ha mindenki egy embernek engedelmeskedik, az a »leg­nagyszerűbb forradalmiság«. Prémium helyett rakéta A maoisták azt állítják, hogy a »kulturális forrada­lom« rendkívül kedvező fel­tételeket teremtett Kína gaz­dasági élete számára. A té­nyek azonban mást mutatnak. Az ipari termelés 1967-ben 15—20 százalékkal csökkent. Az ország energiaellátását szolgáló szén termelése 40 szá­zalékkal esett. Az acélterme­lés 13 millióról 9—10 millióra csökkent, a gépkocsigyártás 55 ezer helyett csak 45 ezer da­rab volt. A népgazdaság minden ne­hézsége ellenére a maoisták a rakéta- és nukleáris potenciál növelését szolgáló ipar fejlesz­tésére fordítják elsősorban figyelmüket. A mezőgazdaság­ban, a rendkívül kedvező idő­járás mellett 1967-ben mint­egy 190 millió tonna gabonát takarítottak be, de a tavalyi gabonatermelés alig érte el az 1957-es szintet, amikor még senki sem hallott a »nagy ug­rásról« és a »népi kommunák­ról«. Ugyanakkor az elmúlt évtizedben Kína lakossága mintegy százmillióval nőtt. így az egy főre jutó gabona- mennyiség sokkal kevesebb mint 1957-ben. A munkások és alkalmazot­tak jövedelme 20 százalékkal csökkent. A korábbi prémiu­mokat elvonták ezt a maois­ták »ökonomizmusnak«, a »re- vizionizmüs mérgének« bé­lyegzik. Romlott a_ lakosság élelmiszer- és iparcikk-ellátá­sa is. Rajok és szakaszok a gyárban A maoista csoport igyekszik kikeveredni ebből a gazdasá­gi válságból, s most a »nagy ugrás« Korszakára jellemző gazdasági irányítási módsze­rekhez folyamodik. Az ipari vállalatoknál kaszárnyarend­szert vezetnek be. A vállalati forradalmi bizottságok élén katonák állnak. A munkáso­kat és alkalmazottakat rajok­ba, szakaszokba szervezik. A Cianoi Ribao újság így ír er­ről: »A munkások oszlopban vonulnak a gyárba, munkaidő után oszlopokban hagyják el a műhelyeket. Az egyik mű­helyben 380 emberre 100 po­litika! munkás jut« A maoisták — hatalmuk védelmében — mind több ki­rohanást intéznek a Szovjet­unió ellen, revizionizmussal, az imperializmussal kötött szövetséggel vádolják. Már 1965-ben »északról fenyegeti veszélyt« émlegettek, hogjf szovjetellenes hangulatot szí»' sanak. Most pedig katonai­bürokratikus rendszerük vé­lelmében terrorcselekményre vetemedtek a Szovjetunió el­len. A véráldozatot követelő orovokációk arról tanúskod­nak, hogy a Mao-csoport he­gemóniája érdekében kész fel- ládozni a kínai nép alapvető érdekeit. V. Tanán 2 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969. április 11.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents