Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-10 / 80. szám
A szövetkezetpolitika időszerű kérdései A megyei tanács vb napirendjén Az állam és a szövetkez tek A SZOCIALISTA ÁLLAM a szövetkezeteket a szocialista tulajdon egyik formájának tekinti és támogatja fejlődésüket. Számít arra, hogy eredményesen és hasznosan működnek a mezőgazdasági és az ipari termelés, a szolgáltatások, a kereskedelem és az ellátás bővítésében, minőségi fejlesztésében. Az állam és a szövetkezetek viszonyának alapja a szövetkezetek önkormányzatának, továbbá az állami vállalatok és szövetkezetek egymás közötti kapcsolatának az egyenjogúságnak az elismerése és alkalmazása. Az állam hathatós segítséget ad a tagok és a szövetkezet, továbbá a szövetkezet és a népgazdaság érdekeinek összehangolásában. Az állam álláspontja az, hogy a szövetkezet a tagok vagyoni és személyi társulása. Szocialista üzem, mely az önkormányzat elvei szerint működik, s önálló, szövetkezeti vállalatszerű gazdálkodást folytat. Szocialista szellemben neveli a tagjait. Az állami szervek a szövetkezet társadalom- és gazdaságpolitikai céljainak megfelelően gazdaságpolitikai eszközökkel befolyásolják a szövetkezet tevékenységét, s felügyelettel segítik törvényes működésüket A szövetkezetek érdekvédelmi szervei — területi szövetségek, országos tanácsok — egyrészt képviselik a szövetkezetek egy-egy csoportjának érdekeit az állami szervek előtt, másrészt előmozdítják a szövetkezetekben az önkormányzat és az önálló vállalatszerű gazdálkodás fejlődését A szövetkezetek, területi szövetségeik, országos tanácsaik és az állam viszonyának az új helyzetnek megfelelő rendezése folyamatban van. A mezőgazdasági szövetkezetekről már korábban törvényt alkotott az országgyűlés, a kisipari, fogyasztási, takarék- és lakásszövetkezetek jogi helyzetének rendezésére pedig a kormány az idén hozott határozatot A mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény és az egyéb szövetkezetek helyzetének jogi rendezéséről szóló kormányhatározat új helyzetet teremt az állam, a szövetkezetek, területi szövetségeik és országos tanácsaik viszonyában, kedvező helyzetet teremt a szövetkezetekben az önkormányzat és a vállalatszerű gazdálkodás fejlődéséhez. Egyértelműen meghatározza az állami szervek és az érdekvédelmi szervek feladatait, egymáshoz fűződő kapcsolatait. A mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozóan már rendezett, az egyéb szövetkezetekre pedig fokozatosan alkalmazásra kerülő főbb elvek a következők: A szövetkezetek társadalom- és gazdaságpolitikai célját, tulajdonviszonyait, szervezeti, működési és gazdálkodási elveit, tevékenységi körét, az állami és az érdekvédelmi szervek feladatait magas szintű jogszabályokban — törvényben, törvényerejű rendeletben — célszerű megfogalmazni. A TÖRVÉNYSZINTÜ RENDEZÉS hathatós segítséget ad abban, hogy a szövetkezet valóban a tagok önkéntes vagyoni és személyi társulása legyen, ügyeiben a tagok dönthessenek és élvezhessék a szövetkezés előnyeit, a munkát és a vezetést tagsági viszonyuk alapján a tagok végezzék. Anyagi érdekeltségük az önkormányzat és a vállalatszerű gazdálkodás fejlesztésére, az egyéni, a szövetkezeti és a népgazdasági érdek összehangolására ösztönözzön. A szövetkezet gazdálkodási rendszere a tulajdoni sajátosságok szerint alakuljon. A tagság maga rendelkezzék szövetkezetével, kapcsolatait a maga nevében önállóan létesítse, alapjait a maga számára képezze. Más szövetkezetekkel és vállalatokkal társulhasson. Szakszerű gazdálkodás esetén bevételei lehetővé tegyék a társadalom- és gazdaságpolitikai céljainak megfelelő fejlesztést. Az önkormányzatot, önállóságot és vállalatszerű gazdálkodást nagymértékben segíti, ha a törvényszintű jogszabály a közgyűlés hatáskörébe utalja a szövetkezet alapvető kérdéseinek eldöntését, körvonalazza a tagok jogait és kötelességeit, a szervezeti és gazdálkodási elveket. És legalább ilyen fontos a törvényszintű jogszabály állásfoglalása abban is, hogy a szövetkezetekre csak miniszteri rendelet és annál magasabb jogszabályok — továbbá meghatározott körben tanácsi határozatok — állapíthatnak meg kötelezettséget, s az ágazati miniszter gondoskodik arról, hogy az ágazatához tartozó szövetkezetek társadalmi és gazdasági jelentőségüknek megfelelően fejlődjenek. Lényeges biztosíték a törvényszintű előírások gyakorlati megvalósításában, hogy az állam a szövetkezetek működésének, a működés törvényességének felügyeletét az ágazatai miniszter feladatává teszi és előírja, hogy azt a tanácsok végrehajtó bizottságai és azok szakigazgatási szervei útján gyakorolja. A szövetkezetek önkormányzatának és vállalatszerű gazdálkodásának fejlődését szolgálja az érdekképviseleti szerveik helyzetével, feladataival kapcsolatos állásfoglalás is. A szövetkezetekre határozatokat nem hozhatnak, a szövetkezetekkel versenyben álló vállalatokat nem tarthatnak fenn. Ugyanakkor a szövetkezetek, szövetkezeti társulások és szövetségek működését, gazdálkodását és szervezetét általánosan, alapvetően érintő miniszteri és államtitkári rendelkezések csak az országos érdekvédelmi szerv egyetértésével adhatók ki, s a tanácsok végrehajtó bizottságának szakigazgatási szervei és más területi állam- igazgatási szervek is kötelesek a szövetkezetekkel kapcsolatos általános érvényű intézkedéseiket a szövetkezetek illetékes területi szövetségével egyeztetni. A MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZETEK a múlt évben elkészítették új alapszabályukat, az egyszerűbb mezőgazdasági, továbbá a kisipari és fogyasztási szövetkezetek ebben az évben készítik el. A tanácsok a mezőgazdasági szövetkezetek törvényes működése fölött a felügyeletet a szövetkezeti törvény szerint látják el, az egyéb szövetkezetekkel kapcsolatos feladataikra most készülnek föl. A mezőgazdasági szövetkezetek területi szövetségei és országos tanácsuk' már az új helyzetnek megfelelően működnek, az egyéb szövetkezetek területi szövetségeinek és országos szerveinek munkája átalakulóban van. Helyzetüknek törvényszintű rendezése 1970-re várható, az eddig kialakult elvek és megjelent jogszabályok azonban számukra is lehetővé teszik, hogy korszerűsítik tevékenységüket, munkamódszerüket, szervezetüket és gazdálkodásukat M. J. Ünnep a laktanyában A csípős, hűvös tavaszi vasárnapon százak és százak siettek a laktanyába. Szülők, testvérek, feleségek, menyasz- szonyok és jó barátok jöttek el, hogy részesei legyenek egy bensőséges ünnepségnek, és öt-hat hét után láthassák az eskütételre felkészült kiskato- nákat Az ünnepséget megelőzte a »szülői értekezlet«. Vaiameny- nyi egységnél, körletenként az ifjúsági klubokban, társalgókban került sor a parancsnokok és a szülők találkozójára, amelyeken jelen voltak a katonák is. A műanyag lapos asztalokat szülök, katonák vették körül. A beszélgetést Varga Sándor őrnagy hangja szakította félbe. — Szeretettel köszöntőm a parancsnokság nevében a kedves szülőket. Az a gondolat vezetett bennünket, hogy — a már eddig is jól bevált módszer alapján — a szülőkkel közösen adjunk segítséget ifjú katonáinknak feladataik végrehajtásához. Kérem önöket, ösztönözzék fiaikat a becsületes helytállásra. A parancsnokok után szót kértek a szülők is. Majsa Imre és felesége Sopronból érkezett. — Mielőtt Imre fiam bevonult volna katonának — mondja az édesapa —, elmondtam neki élményeimet. azt, hogy a mi korunkban milyen is volt a katonaélet. Látom, hogy ég és fold a kettő közötti különbség. Arra kértem, legyen szófogadó és példamutató, éppen úgy, mint munkahelyén, a GELKÁ-nál volt Majsáné örömmel tapasztalta, hogy fia jól néz ki, hízott és jókedve a laktanyában sem hagyta eL Kovács Gyula kiskatona ugyancsak számlálgatta a napokat, és alig várta az eskütételt. ö ugyanis nős (már majdnem másfél éve), és bevonulása óta nem találkozott még feleségével. Az asszonyka most Budapestről utazott ide. Á másik asztalnál Scherer Péter beszélgetett édesanyjával és húgával, ök Ecsenyből jöttek az ünnepi alkalomra. — Édességet is hoztunk a fiunknak — mondta a fejkendős mama —, de ő jobban örül az 1969. évi rádiótechnikai évkönyvnek. — Érthető is — mondja Péter —, autóvillamossági műszerész vagyok, itt is hasonló szakmában dolgozom, tehát állandóan képezhetem magam. Egy másik alakulat klubjába mentünk át Itt Borii András százados kalauzolt bennünket. Egy olyan asztalhoz vezetett, ahol Darbas János barcsi 19-es vöröskatona beszélt élményeiről a kisk3tonákkal. A hallgatóság között volt az unokája is, aki ugyancsak akkor készült esküt tenni. Kint, a zászlókkal díszített téren fúvószenekar fogadta az érkezőket. A zenekar a Rá- kóczi-indulót játszotta, a helyőrség parancsnoka megszemlélte, majd üdvözölte az eskütételre felsorakozott egységeket Felhangzott a Himnusz. Ezután a politikai helyettes lépett mikrofonhoz. — Ünnepélyes alkalomra jöttünk össze Fiatal katonáink eskütételre sorakoztak föl, hogy hazánk fegyveres védelmére esküt tegyenek. A mai naptól kezdve ifjú katonáink a szocialista tábor hivatott védőivé válnak. Vigyázz! Fogadás jobbról! Eskütétel — hangzottak a kemény, katonás szavak. És zúg a hangáradat: »Én... a dolgozó nép fia, esküszöm, hogy a Magyar Népköztársaságnak hűséges katonája leszek ...« Az eskü után a helyőrség parancsnoka köszöntötte az esküt tett katonákat és arra kérte őket. hogy az eskü szellemében éljenek, a hazaszeretet, emberség és becsület jellemezze minden cselekedetüket. Dr. Padi lAszló az egyik állami gazdaság nevében csapat- zászlót ajándékozott az egységnek. Kiskó Ferenc az esküt tett katonák szülei neve ben köszöntötte fiaikat: — Férfiasán teljesítsétek kötelességeteket. Parancsnokaitoktól pedig azt kérjük, hogy becsületes, hazáját és a dolgozó népet szerető polgárokat neveljenek belőletek. Mi, szüaz útépítő vállalat munkája A megyei tanács végrehaj- tó bizottsága napirenden tartja a tanácsi vállalatok munkájának értékelését, vizsgálatát. A Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat után a Somogy megyei Útépítő Vállalat vezetői adtak számot a végrehajtó bizottság előtt munkájuk eredményéről. Az írásos beszámoló megemlítette, hogy az 1956—1960 között még vegyes profilú vállalat útfenntartó és parképítő munkát is végzett Évek során azitán az útkarbantartó részleg fejlődött jobban, és 1959-ben már a vállalati össztermelés 80 százalékát adta. A fenntartási munkákról fokozatosan átálltak az útépítésre. A profiivál- tozást a megyei igények diktálták, és a vállalat később már ehhez az igényhez igazította gépparkjának fejlesztését, az új technológiai eljárások bevezetését. Részben ennek is köszönhető, hogy a termelékenység fokozatosan emelkedett. Javult a munka- körülmény és a dolgozók szociális ellátása. Járda- és útépítés, korszerű útburkolatai:, hidak jelzik az előző évek munkáját. Különösen nagy fontosságot tulajdonított a vállalat a bekötő utak építésének. Az eldugott, a külvilágtól elzárt településeket bekapcsolták a megye, az ország nagy vérkeringésébe. Küldetésük vélt több kultúrát, emberibb, kényelmesebb életkörülményeket biztosítani az apró somogyi falvaknak. Az elmúlt években már olyan szántét ért el a munkák szervezettsége, a minőségre való törekvés, hogy a Somogy megyei Ütépítő Vállalat méltán mondhatta magát a minisztériumi vállalat versenytársának. A termelékenység az 1968-as évben már elkerülte az országos szintet. A jó ütemű gépesítés, a megfelelő munkaszervezés tette lehetővé, hogy a vállalat a gazdasági reform megváltozott körülményei között is jó eredményeket érjen el. Pozitívumként említhető, hogy az eredményesség mellett a megyében elvégzett útépítési munkák ára jóval az országos árszínvonal alatt van. Az idei évre hirdetett versenytárgyaláson a MEZ Ó- BER-nél három vállalattal szemben ők tették a legkedvezőbb árajánlatot. Természetesen náluk rendelték meg a versenytárgyaláson meghirdetett munkál A feladatok elvégzésében különösen a kialakuló, egyre erősödő törzsgárdára számítanak, azokra a dolgozókra, akik hosszú évek óta, esztendőiről esztendőre s legjobb teljesítményt nyújtják. A váilalat rendszeresen kiveszi részét a megyei fejlesztési program megvalósításából. A város gáz- és vízellátásáért végzett tevékenységéért ugyancsak , elismerés illeti. 1967-ben a Tegyünk többet Somogyért! mozgalomban elért eredményeikért oklevelet és jelvényt kaptak. A végrehajtó bizottság ülésén is a megyéért, Somogy fejlesztéséért végzett munkát emelték ki. Erről szólt elismerő szavakban Sugár Imre vb- elnökhelyettes és Műdig István, a pénzügyi osztály veze- zetője is. Ugyanakkor felhívták a vállalat vezetőinek figyelmét, hogy az eddiginél nagyobb körültekintéssel kell ellátni a pénzügyi, számviteli munkát. A háromszor él üzem címmel, valamint kiváló vállalat címmel kitüntetett útépítő vállalatnál fennállása óiá nem volt halálos vagy súlyos üzemi baleset. A szociális körülmények évről évre jobbak. Annak érdekében, hogy a megye fejlesztési feladataiból ezután is a lehető legtöbbet vállalhassák, hogy a közmű ve- sitési programban rájuk váró munkákban ezután is helytállhassanak, elért, eredményeik tartására kell törekedniük. Nagy József Ihletőjüh a Kapoavíilgye EGYÜTT INDULTAK Két jóbarát találkozott a Latinka Művelődési Ház Klubjában március 21-ón, a Tanácsköztársaság 50. évfordulójára rendezett művészeti pályázat eredményhirdetésén. A barátság a Kapós mentén, Nagyberkiben kezdődött r-s a legerősebb kapocs a művészet szeretető volt. Mindkettőjük ihletője a Kapos menü táj, a Kapos menti emberek. Kertész Sándor a főiskoláról kerül Nagyberkibe rajzszakos tanárnak. — Somogyi születésű vagyok. és nemcsak a pedagógusi pályám kezdődött itt, hanem a másik is, amelynek ez a nap és ez a második helyezés mindenkeppen fontos állomá sa. Először az elvontabb kifejezésmóddal kísérleteztem, de rájöttem, hogy a festő fejlődésének az alapja — ha a vázla tok vagy rajzgyakorlatok szintjén is — a természet realista tükrözése. Az olajfestés- től eltávolodtam, mondanivalómat, a táj harmóniáját, a falusi emberek életét szeretném kifejezni grafikáimban. — Milyen lehetőségei vannak a fejlődésre? — Nyáron, részt vettem a fonyódi művésztelep mun kálók állandóan figyelemmel kísérjük előrehaladásotokat és segítünk parancsnokaitoknak. A választ Balázs Gyula esküt tett katona mondta el: — Mindnyájunk nevében fogadom, hogy a követelményeknek megfelelően élünk és dolgozunk... Ismét megszólalt a zenekar, s hangjaira elvonultak a zászlóvivők és az egységek. Ünnep volt a laktanyában. Emlékezetes lesz e nap minden esküt tett katonának, és élmény marad valamennyi "észv" nlékezetében is. Dorcsi Sándor jábau. Boglárra is hívtak, s bejárok a kaposvári szakkörbe is. Most Mezőcsokomyán tanítok, cs mind forma, mind mondanivaló tekintetében szeretném továbbfej lesz terű azt, amit Nagyberkiben Jóskával együtt kezdtünk... Volt már egy tárlatom is. Százötvenen tekintették meg Csokonyán. Úgy érzem, megértettek az ottani emberek. — A pályázatra mit küldött be? — Négy »tenyérnyi nagyságú« grafikát; tustechnikával. A Tanácsköztársaság napjait idéztein. Frech József ma is Nagyberkiben él, a község párttitkára. Vezeti a KISZ irodalmi színpadát, ily módon közvetlen kapcsolatban van az irodalommal. — Engem a Kapos völgyében élő emberek élete ragadott meg Írásaim az új élet problémáival foglalkoznak, írhatnék az örömökről, írok is, de fontosabbnak tartom a mai falu gondjainak megjelenítését. — Eddigi sikerei? — Kassák Lajostól kaptam egy levelet, verseket és elbeszélést küldtem neki. Biztatott. Ez minden. A pályázatra nem tanácsköztársasági témát dolgoztam fel közvetlenül. Külöindíjat kaptam, s minek tagadni, nagyon jólesett ez az első elismerés. — Tervei? — A munkám mellett elég kevés idő jut az írásra. Viszont minden nap új témát hoz; minden ember, amikor fölkeres valamilyen problémával. szinte egy új novella születését is jelenthetné. Lassan tizenöt éve írogatok, huszonhét éves vagyok. Azt hiszem, a kifejezésmódomon még van mit csiszolni, hiszen a lényeg megjelenítését minél egyszerűbben. tömör ebben kell megoldanom. Erre taru't példaképem, Hemingway egész életműve is. — És a barátság? — Együtt festetettünk, raj- zolgattunk Sanyival a Kata- hegyen és Szálacskán. Ügy érzem, hogy ha van is köztünk pár kilométer ha én hűtlen lettem is az ecsethez az írás kedvéért, ez a kapcsolat csak szorosabbá válik majd ... Tröszt Tibor SOMOGYI NÉPLAP CrttartMr UMia. torOi* 10.