Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-27 / 95. szám
Hajdú Tibor: Inkától—Csurgóig A Magyarországi A Tanácsköztársaság 50. évfordulójára jelent meg Hajdú Tibor könyve, a Magyarországi Tanácsköztársaság. A mű kiemelkedik a szép számú jubileumi kiadvány közül: a Tanácsköztársaság történetének első, tudományos, átfogó monográfiája. Hajdú Tibor neve nemcsak történészek, de a történelem iránt érdeklődők körében is jól ismert. Korábban megjelent műveinek (Tanácsok Magyarországon 1918—1919- ben; Március huszonegyediké; Adatok a Magyar Tanácsköztársaság történetéhez; Az őszirózsás forradalom; az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalom) széles olvasótábora nagy érdeklődéssel és némi türelmetlenséggel várta új művének megjelenését. Az érdeklődés elsősorban a magyar történelem dicső 133 napja marxista feldolgozásának, felszabadulás utáni történetírásunk kiemelkedő eseményének szólt. A türelmetlenségben a megkésett adósság törlesztésének várása feszült. Fél évszázad múlt el, amíg a körülmények lehetővé tették hogy történetírásunk vállalkozhatott a Tanács- köztársaság hiteles történelmének tudományos összefoglalására, »amely — írja Hajdú Tibor — most már marxista történetírásunk tovább nem prolongálható adósságává vált.'» Hajdú Tibor könyve a Tanácsköztársaság történetéről megjelent írások kritikai szintézise, de számos kérdésben új adatokkal bővíti a korszak ismerettárát A kötet első része a két forradalom közötti időszak történetét idézi. Röviden áttekinti a két forradalom történelmi összefüggéseit, majd részletesen elemzi 1919 márciusának embert és történelmet formáló napjait. Nehéz felidézni a történelmi sorsfordulókat megelőző napok hangulatát, pattanásig feszülő légkörét. Hajdú Tibor könyve nagyszerű képet fest a »-nagy órát« megelőző napokról. A »-száraz« történelmi leírást drámai feszültség szövi át. Az események rohanó sodrása, a történelmi pillanat nagysága fél évszázad távlatából is magával ragadja az olvasót. Hajdú Tibor minden lényeges momentumra kiterjedő figyelemmel rekonstruálja a március 21-ét megelőző napok kül- és belpolitikai eseményeit, az ellentétek szenvedélyes összecsapását, a polgári demokratikus forradalom utolsó napjait. Bemutatja a tömegek magasra csapó forraMalmi aktivitásának forrásait, összetevőit annak a történelmileg szinte példátlan fejleménynek, hogy a kommunista mozgalom néhány hónap leforgása alatt meghódította a magyar proletariátust és a dolgozók rétegek jelentős részét. A szerző belpolitikai elemzése választ ad több sokat vitatott kérdésre; az antantjegyzék szerepére, a baloldali szociáldemokraták szerepére, a proletárdiktatúra kikiáltásának időszerűségére, a két munkáspárt egyesülésének problémájára. A történelmi tények elemzése azt igazolja, hogy az an tant jegyzéknek korántsem volt olyan jelentősége a proletárdiktatúra kikiáltásában, mint azt korábban állították. A jegyzék átadása nem váratlan fordulat volt (lényege már hetekkel korábban kiszivárgott), hanem egy hosszú okozati sor utolsó láncszeme, »amelytől a pohár kicsordult«. A magyar belpolitikai helyzet elemzése azt mutatja, hogy a polgári demokrácia légkörét elsöpörte az új tavasz szele. A forradalmi változás, a proletárdiktatúra proklamálása napirenden volt A csepeli munkásság március 18-án, a Párizsi Kommün évfordulóján mondta ki a Magyar Kornmün kikiáltását A jegyzék akkor érkezett, amikor az új forradalom már csak napok kérdése volt. Hajdú Tibor hangsúlyozza, hogy a proletárforradalom szükségszerűsége a magyar társadalom belső fejlődéséből fakadt: » .. ui nemzeti múltból jött, a nemzet jövőjének alapjait rakta le«. Figyelemre méltó a jegyzék külpolitikai háttere. Hajdú Tibor kiemeli, hogy a győztes imperialista hatalmak jegyzéke elsősorban a bolsevizmus ellen irányult A proletárdiktatúra egyik leglényegesebb sajátossága volt a hatalom békés úton való átvétele. így nem véletlen, hogy Hajdú Tibor a hatalomátvétel kérdését sokoldalúan vizsgálja. Többek között megállapítja, hogy a Vyx-jegyzék elősegítette a forradalom békés úton való győzelmét mert megbénította a hatalmon levők ellenállását Az elképzelések és a mögöttük húzódó igazi indítékok hű rajza választ ad arra a történelmi paradoxonra is, hogy a burzsoázia miért mondott le önként hatalmi pozíciójáról: »A szociáldemokrata kormányt... olyannak képzelték, amilyen akkor és azóta nemegyszer mentette meg Nyugat-Európában a válságba jutott kapitalista rendet: tehát nem gondolt a proletárdiktatúrára, vagy a termelési eszközök kisajátítására.« Hajdú Tibor kiemeli a hatalomátvétel békés útjának nemzetközi jelentőségét is. A szociáldemokrata párt szerepének vizsgálatánál korrigálja a korábbi képet a KMP és a baloldali szociáldemokraták közötti viszony kérdésében. Megállapítja, hogy a baloldali szociáldemokraták helyesen értékelték a munkásmozgalom fejlődését, s tisztában voltak azzal, hogy a munkásság már határozott ég a vezetők csak arról dönthetnek, hogy élére állnak-e a forradalmi mozgalomnak, vagy félreállnak. Hajdú Tibor Idézi a két párt fúziójával kapcsolatos visszaemlékezéseket és ismerteti a történeti irodalom ezzel kapcsolatos álláspontjait Az értékelésnél kiemeli Kun Béla megállapítását: »...a hatalom átvételét visszautasítani a Kommunista Pártnak soha jóvá nem tehető történelmi hibája lett volna...« A két párt egyesülése a forradalom fejlődésének, a proletárforradalom győzelmének szükség- szerű következménye volt. A szerző elemzi a proletárdiktatúra nemzeti jellegét és internacionalista küldetését. Hangsúlyozza a két tér nyező összefüggését. Kiemeli a Magyar Tanácsköztársaság jelentőségét a proletariátus nemzetközi osztályharcában, de aláhúzza nemzeti jellegét is. Bemutatja a magyar proletariátus hősiességét, hogy a háborútól elgyengített, az éhség, az ellenforradalom, az imperialista intervenció erőitől fojtogatott országban sem tért ki a hatalom felelőssége elől. Vállalta történelmi feladatát: az Oroszországból indult forradalom hullámának közvetítését, bebizonyítva, hogy a proletárdiktatúra nem »orosz sajátosság«, hanem a szocialista és a nemzeti célkitűzések találkozásának szükségszerű következménye. A kötet föleleveníti azokat a hősies erőfeszítéseket, amelyeket a fiatal Tanácsköztársaság az új társadalom felépítéséért tett. A szerző részletesen ismerteti a Forradalmi Kormányzótanács külpolitikai tevékenységet, majd SOMOGYINÍPIAP Vasárnap, 1969. ásziüs 25. Mártírok, névtelen hősök nyomában »Nincs alapom ahhoz, hogy szépítsem, ami akkor igazságtalan és kegyetlen tettekben előfordult..« (Nicolaus vön Horthy: Ein lében für Ungarn. Bonn, 1952. 127. o.) Az »igazságtalan és kegyetlen tettek« méreteit felbecsüljük, újra és újra. De a kör még nem zárult be. Oj és új adatok gyűlnek, bár hitelesítésük nem könnyű feladat. »Akkor« csöndben és lehetőleg tanúk nélkül »dolgoztak« a fővezér pribékjei. S ha mégis fény derült a tömegmészárlásokra, tagadták, később pedig a »rend«, a konszolidáció »szükségszerű« eszközeinek vallották mindazt, amit emlékirataiban Horthy Miklós nem sokkal halála előtt beismert Kevés, egyre kevesebb az élő tanúk száma. Mégis fény derül sok eddig ismeretlen körülményre, s ezért sokat tettek és tesznek ma is országszerte a helytörténeti kutatók. Ilyen csoport működik Csurgón is. A csoport egyik tagte Ghiczy Tamás, a járási művelődési ház igazgatója. Tőle megtudom: munkásságuk fő iránya felkutatni, hogy kiket, azaz hány embert gyilkolt le az ellenforradalom 1919 kora őszén a járásban. Vagy's összegyűjteni minden föllelhető adatot és dokumentumot, hogy legalább a hozzávetőleges kép kialakuljon erről. Három vezető... Az írott forrás igen gyér. Prónay hírhedt naplójában fontos adatot közöl a »Somogy—Csurgó« című fejezetben: Három csurgói kommunistát Tharosberénvben a fölheccelt tömeg szemeláttára kivégeznek. Ezt igazolja a csurgói főszolgabíró 1919. szeptember 3-i telefonjelentésének szövege is a három elhurcolt ember nevével. Ennyi és nem több. Milyen eredményre jutottak ezen túl a csurgóiak? Ezzel a kérdéssel Papp Imrét, a kutatócsoport egyik vezetőjét az I. számú általános iskola igazgatóhelyettesét kerestem meg. Van már néhány értékes új adatunk is. Mindenekelőtt a három munkástanácsi vezetővel kapcsolatban, akiknek a neve ott áll a községi tanács emléktábláján. Farkas János MÁV-gyakor- nok a járás párttitkára volt és a munkástanács elnöke özvegyétől pontos életrajza is helyet kapott a kutatókgyűj- teményében: 1919. augusztus 5-én tartóztatták le és szeptember 3-ig tartották fogva társaival együtt. Ezen a napon a Próray utasítására megjelenő Rantzenberger százados különítményesei — miután a főszolgabíró arra hivatkozva. hogy polgári egyénekről van szó, kiadatásukat megtagadta — erőszakkal magukkal vitték dr. Dohány Jenő ügyvéd és Ádám János munkástanácsi vezetőkkel együtt, Iharosberénybe Itt az öregek emlékezete szerint a községházán és báró Inkey kastélyparkjában kínozták, verték, miközben mozgalmi dalok éneklésére kényszerítették, majd felakasztották őket. Valamennyi adat egyezik Prónay visszaemlékezéseivel, aki eközben báró Inkeynél vendégeskedett. Farkas János halotti anya- könyvében ez áll: »A halál oka ismeretlen...« ... és a többiek sorsa A többi hét munkástanácstag neve ismert. Kilétükről és szerepükről — hiteles források hiányában — visszaemlékezéseket gyűjtenek a csurgói helytörténeti kutatók. Jobbára áttételes adatok ezek, ma már elhalt szülők, nagyszülők elbeszéléséből. Ezért sok oldalról szükséges összevetni a az intervenció kezdetét és a kialakult katonapolitikai helyzetet. Átfogó képet rajzol a belpolitika alakulásáról, a forradalom ellentmondásos helyzetéről. Ismerteti a forradalmi honvédelem megvalósítását, a győzelmes északi hadjáratot, majd a végzetessé váló tiszai offenzívát Külön fejezet ismerteti a párt- és tanácskongresszust. Az utolsó fejezetben pedig számot ad a proletárdiktatúra gazdasági, szociális és kulturális törekvéseiről, eredményeiről. Az események sodrában feltárulnak a magyar társadalom arculatának átformálásáért folytatott küzdelem gondjai. A kötetet értékes szemle zárja a felhasznált forrásokról. Hajdú Tibor, a marxista történész tárgyilagos, valósághű szemléletével vizsgálja a Magyar Kommün fő elvi- politikai kérdéseit Pártos objektivitással elemzi a részleteket de az egész megértését, a lényeg feltárását tekinti fő céljának. Hajdú Tibor könyve hasznos olvasmány mindazoknak, akik a Tanácsköztársaság története iránt érdeklődnek. Tóth Ilona Ott feküdtek sorban, agyonverve, megcsonkítva... visszaemlékezéseket, hogy végül a megközelítően hiteles vagy valószínű kép összeállhasson, Van a kivégzettek közt munkás, földműves, hivatalnok és ügyvéd is. Reményi Béla üvegkereskedő volt Márvány síremlékén ez áll: »Meghalt 1919. IX. 4. rémes éjszakáján.-« Sugár Ármin villanyszerelő halálának körülményeit az egybevágó visszaemlékezések derítették fel. Provokáció áldozata lehetett A menekülés reményével kecsegtették elszállítása közben: »Felső-Csurgón szökjön meg.« A Basakúti-köznél meg is kísérelte. Lelőtték. Sugár Ármin még három napig élt utána... Papp Imre igazgatóhelyettes: — A Csurgó—Iharos közötti úton, a csekei erdőszélen mészárolták le azt az 5—6 embert. Visszaemlékezések szerint az áldozatok jajgatása behallatszott a közeli majorba, Személyes emlékem: 1943- fcan többször jártam arra gyalog. Volt ott egy kő sírhely, egyszerű fakereszttel, s azon élő mezeivirág-koszorúval... Hz inkei erdő szélén Az inkei erdő szélén a kanyarban egy emlékkő húzódik meg szerényen, alig észrevehetően. Két éve állították ezzel a felirattal: »1919. Mártírjaink emlékére. A marcali honvédség alakulatai, a marcali és a csurgói járás ifjúsága.« Miért éppen Itt, ezen a helyen áll ez a kő? Es vajon kinek, általában a tizenkilences mártíroknak emlékére? Es egyáltalán mi a fontos ilyenkor? Akik emléket állítanak, vagy akiknek ...? Erre egyedül Herzsenyák László ny. iskolaigazgató vállalkozott, aki hosszabb ideig Inkén működött és akit Bala- tonújlakon találtam meg. — Első éves tanítóképzős voltam. Inkén laktunk 1919- ben. Szeptember első napjaiban történt »vargánya szezonban«, hogy apámmal az erdőben gombáztunk. Már kifelé haladva találtunk rá a legyilkolt emberekre. Iszonyatos látvány volt Ott feküdtek sorban a helyszínen, agyonverve, megcsonkítva. Egy-egy ruhadarabjuk az ágakra akasztva. Az egyik zakóban üres levéltárca. névjeggyel: Szundra Gyula, Visszatettem... Mi történhetett nem sokkal előtte? Benn a faluban még senki nem tudta. Azután előkerült egy ^ asszony, Horváthnénak hívták, aki véletlenül éppen a darutollasok érkezése után jött az útkanyarban a malomból, kisgyerekkel. Ahogy mesélte, ott sírva fakadt. »Talán sajnálja őket?« — formedt rá az egyik tiszt és megfenyegette. Horváthné azt suttogta sokáig, ha nincs vele a kicsi, őt is elnémítják ... Másnap a kanász hajtott arra, s alig bírta az állatokat elterelni, mert megérezték a hullákat Néhány nappal később egy Mittelmann (Markos) nevű inkei boltos intézte el a hullák elhantolását, a helyszínen. — Megítélése szerint kik lehettek? — Lefogott áldozatok, Két- hely-Marcali környékéről. A Prónay különítménye hozta és — Csurgóra menet — útközben legyilkolták őket Megfelelő hely volt erre az erdősarok, mert a műútkanyarból Inkének és Vése felé is belátták a terepet — a szemtanúk távoltartására. A véletlen hozta, hogy valaki mégis látta, s élve megúszta ... — Felismerte a helyet később is? — Igen, a felszabadulás trión is én mutattam meg. A mostani emlékmű vonalában, kb. 100 méter mélységben az erdőben, gödörszerü lapályos részen. Annak idején két cö- veket vertem le ott, de tudtommal még ma sincs megjelölve az a hely ... A teljes névsor Mi a véleménye minderről a szakembernek, a tudományos kutatónak — kárdeztem Andrássy Antaltól, a megyei pártarchívum vezetőjétől. Ezeket mondta: — Lényegbevágó tévedés ninos az összegyűjtött adatok, visszaemlékezések között Megfelelnek a történelmi tényeknek. Mindössze néhány körülmény kisebb kiigazítása, pontosítása, illetve a kivégzettek névsorának kiegészítése szükséges még. Ehhez az ismert irodalom és a rendelkezésemre álló hiteles adatok szerint mindenekelőtt annyit hogy Prónay különítménye egy részével nem szeptember elején, hanem 1919. augusztus 31-én indult Marcaliból Csurgóra. Magukkal hurcolták a marcali kórházban fekvő Gold Vilmos 61 éves bádogosmestert és a marcali fogházból Tóth János 21 éves budapesti gépészt; Mayer István 24 éves jogszigorlót; Horváth-Szundra Gyula 19 éves szabósegédet kéthelyi lakost; Ladi János 41 éves mesztegnyői tanítót és egy Kismika nevezetű 17 éves vörösőrt Lemészárolták őket az inkei erdőben. Ennek a helymeghatározása, földrajzi megjelölése pontos, hiteles. —■ Itt még érdemes egy szemtanút is megidéznünk. Böröcz István marcali cipész- mester ma is élő személy. A marcali tragikus események idején mintegy három hétig őt is fogva tartották a marcali fogházban, de augusztus 31-én szabadon engedték. Idézem Böröcz István tíz évvel ezelőtt adott visszaemlékezéséből: »Augusztus 31-én fél egy volt, amikor a Fő utca sarkára értem, ahol megláttam Gold Mártont (Goid Vilmos túszként lefogott, de már elengedett 15 éves fiát — a szerk.) és mondom neki: Szerencsésen megszabadultunk, Marci!... Könnyes szemmel, szomorúan nézett rám: Igen, de édesapámat most vitték el, nem tudom, hova ... Másnap tudtuk meg, hogy 6 embert vittek el Marcaliból, ezek Gold. Ladi, Mayer, Szundra Gyula, Kismika és egy kis alacsony fiatalember, a nevét nem tudom, iparossegédnek nézett ki. Később tudtuk meg, hogy az inkei erdőben kivégezték őket Ezzel a marcali kivégzettek száma 25-re emelkedett.« — Később Goldék családja értesült az eseményekről és a kivégzés helyéről. A főszolgabíró engedélyével október 21-én az anyakönyvezés is megtörtént Gold Vilmos és Mayer István holttestét kihan- tolták és a marcali izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra. Birtokunkban van még Horváth Szundra Gyula és Tóth János halotti anyakönyvi kivonata is. A többi mártír eltemetéséről nincsenek hiteles adataink. Feltételezhető, hogy csontjaik ma is kivégzésük közelében porladnak... Az inkei erdőszélén, az emléktábla szövegéből még hiányzik valami... Walllnger Endre
