Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-20 / 89. szám

A nélkülözhetetlen ócskavas SOKFELE JÓSLAT EL­BÁN GZOTT MÁK arra vo­natkozóan, hogy az acél roha- hamosan ed fogja veszíteni az iparban betöltött vezető szere­pét, könnyűfémek, műanyagok lépnek a helyébe. Nos, a jö­vendölés eddig nem vált be. Vannak persze olyan terüle­teik, ahol a helyettesítés siker­rel járt, de értékes tulajdon­ságai és egyetemes alkalmaz­hatósága folytán az acél to­vábbra is tartja kulcshedyzetét és termelése évről évre foko­zódik A figyelmes újságolvasó időnként elgondolkoztató hí- rökkal találkozhat, melyek ar­ról tudósítanak, hogy egyes or­szágokban az ócskavashiány veszélyezteti az acéltermelést. Ami külön érdekesség, rend­szerint iparilag fejlett, vasér­cekben gazdag országokról van szó, amelyekről aligha feltéte­leznénk, hogy ilyen »hétköz­napi*! gondokkal küzdenek. Ennek folytán nem is ritka­ság, hogy egyes, acélexport­jukról nevezetes államok ócs­kavas importálására kénysze­rülnek. Pedig az acélgyártás technológiájának ismeretében nagyon is természetes ez. A nagyolvasztókból nyert nyersvas nagyobbik részét acéllá dolgozzák fel. Ehhez elsősorban csökkenteni kell a nyersvas nagy széntartalmát, és el kell távolítani az egyéb, minőségrontó szennyeződése­ket. 1856-ban az angol Bassemer- nek az a gondolata támadt hogy a nyersvas nemkívánatos •kísérőit- levegő bevezetésével kellene eltávolítani a megöm- leszrtett fémből. A kísérletek sikerrel jártak, a vasban lévő idegen anyagok oxidálódtak és eltávoztak. Később Bessemer- körte néven vált ismertté ez az acélgyártó berendezés, melynek egyik hibája az volt, iiogy a foszfort és a ként egy­általán nem, vagy csak kis mértékben lehetett eltávolítani a vasból; a másik hiányossága abban mutatkozott meg, hogy a konverter viszonylag kis be­fogadóképességű volt. Az első­nek említett hátrányt kiküszö­bölték ugyan az úgynevezett Thomas-körte létrehozásával, de a második hiányossá '. ez­zel sem sikerült megs;: ’ ital. Teljesség kedvéért azt i-j meg kell jegyeznünk, hogy egyik tí­pus sem alkalmas hulladékok íeldolgozására. EGY ÜJ ACÉLGYÁRTÁS! MOD fejlődött ki időközben, amelynél a »frissítés« — az oxidálódás — a Siemens-Mar­tin lángkemencében történik. Ezekben a kemencékben elein­te csak az acéleLöállításnál ke­letkező hulladékokat olvasztot­ták meg, amihez kevés nyers­vasat is adagoltak. Am az el­járás az idők folyamán hatal­mas fejlődésein ment át, mesz- sze túlszárnyalta a Bessemer - és a Thomas-módszert, és ma­napság a világ acéltermelésé­nek több mint 90 százalékát Siemens-Martin kemencékben állítják elő. A gázzal fűtött, nagy befo­gadóképességű, lapos medence alakú Siemens-Martin kemen­cébe nyersvasat, ócskavasat. I és acélhulladékot adagolnak, az utóbbi kettőből akár 50—70 százaléiknyit is. Minél több nyersvas kerül a kemencébe, annál több szilíciumot, man­gánt és szenet kell az olva­dékból eltávolítani; e kemen­cetípusnál ezt a feladatot a vasoxid végzi el, mely a rozs­dás ócskavassal kerül a ke­mencébe! A vasat pusztító rozsdát általában károsnak tartjuk, ahogy lehet védeke­zünk is ellene, itt viszont ki­fejezetten hasznosnak kell mi­nősítenünk. A Siemens-Martin-eljárás is­meretében belátható, hogy több jó minőségű acél előállí­tásához egyre több ócskavas szükséges. Ügy is mondhat­nánk, hogy a módszerben rej­lő hatalmas előnyök kicsit visszájára fordították a hely­zetet, az ócskavas »rabszolgá­jává« tettók az acélkohászatot. Űjabban az egyre inkább mu­tatkozó ócskavashiányon úgy igyekeznek segíteni, hogy oxi­gént fúvatnak át az acélolva­dékon, így ugyanis csökken az ócskavas- (a vasoxid-) igény. A »ROZSDATEMETŐK«, a hulladékvas begyűjtésére és előkészítésére létrehozott ha­talmas telepek ma már min­den iparilag fejlett ország ar­culatához hozzátartoznak. A »kincset érő« ócskavasat ré­szint az iparvállalatoktól sze­dik össze, részint a lakosság­tól, a háztartásokból gyűjtik be. Gyakorlott szakemberek már a begyűjtés különböző fá­zisaiban válogatják, osztályoz­zák, darabolják az egyes vas­es acélfajtákat. A többféle fémből álló szerkezeteket szét­bontják, úgy különítik el egy­mástól a különnemű alkatré­szeket. A hulladókhalmaz laza összevisszaságából azután a hatalmas prések kis, tömör »csomagokat«, bálákat formál­nak, hogy a rakodóteret job­ban kihasználva utazhassanak céljuk felé, távoli országok vagy hazai feldolgozóüzemel- kohóiba. (Hazánkban évente mintegy egymillió tonna hul­ladék acélanyagot készítenek elő a telepeken kohászati fel- használásra.) A HULLADÉK GYŰJTÉS­NEK és előkészítésnek ez a felelősségteljes munkája egy láncszem abban a folyamat­ban, amely lehetővé teszi, hogy a gépgyártás, az építő­ipar, a vegyipar és sok más felhasználási ág el legyen lát­va jó minőségű alapanyaggal, acéllal. Angol gyártmányú ócskav sbálázó prés, amely óránként 20—30 tonna hulladékot készít elő szállításra. — Jól bedugják az üveget, a szesz nem párologhat el be­lőle ... — De nem ám, Bandikám! — vigasztaltam. — Két évvel többet kapok — rimánkodott még gyáváb­ban. — Fel a fejjel, Bandi. Nagy rábeszélő a barátom és J* olyankor is élesen fog az agya, ha részeg. Nem tudtam Ebéd után mégis beszálli- keltsek. Pista bácsit egyenesen neki ellenállni. Az asszisz­tálom a kórházba. Szirénáz- a 1°- -nítóba vitték, az ideg- tensnö akarata viszont velem osztály alagsorába. Engem is szemben volt gyenge. Egyszo­thsílés> WMíh va mentem, nehogy feltűnést ettfogtak. val Bandi helyett a józan­életű Illéstől vettek vért Ha kegyetlenül elutasítom a ba­rátom kérését egy életre meg­gyűlöl, és olyasmiket híresz- tel el rólam, ami befelhőzi a tekintélyemet Lehet, hogy nem minden stimmelt ebben az ügyben, de akinek legalább egy igaz barátja van, az nem fog rajtam csodálkozni. Engem is beidéztek tanúnak a rendőrségre, amikor megér­kezett Pestről a laboratóriumi jelentés. Együtt hallgattak ki Bandival. Az őrnagy jött-ment a szobában, golyóstollával ját­szogatott, majd ugyanazt a go­lyóstollat a barátom felé bök­te. — Mondja. Simacsek: van magának szőlője? — Honnan lenne, őrnagy úr kérem? ... Megint baleset. Nem borzo­lom az idegeket a drámai rész­letekkel, lényeg az, hogy em­beri épségben kár nem esett. A karambolozó kocsi viszont annál jobban összetörött. Mindegy, a mentőket azért ki­hívják, a sofőrt be kell szál­lítani, megvizsgálni, hátha belső zúzódásokat szenvedett. Mit tesz isten, a karambolozó egyén nem volt más. mint Si- macsek Bandi, az én gyerek­kori fejtes tvérem. Az idők — Hát akkor ide figyeljen, múlásával azonban az egykori Simacsek: maga nagyobb cso- tejtestvér inkább csak szeszt da, mint Jack London éneklő fogyasztott és most is mérget kutyája A vegyészek szerint vettem volna rá: Bandi illu- annyira telített a vére, hogy minált állapotban fedezte fel, rég meg kellett volna halnia hogy rossz helyre ültették a alkoholmérgezésben, cseresznyefát Abda és Ötté- Lesütöttem a szemem. Ma­vény között. gyaráztam volna el annak ide­De a baj kijózanította. Igen. jén Simacseknek, hogy nézd. lehangolt volt, amikor vér- teitestvérem, én is szesztest- v ételre kísértem a kórház ud- vér vagyok, másképp nem varán keresztül. bírja a gyomrom az állandó — Fölküldik Pestre a vére- kórházszagot? Nem vezetett met — panaszkodott gyáván, volna jóra Én leadtam a vért, B SOMOGYI NÉPI A P Vasárnap, 1969. április 20. A PÉNZTÁROSN Hosszú sor á*l az áruház­ban a pénztár előtt, lehetnek vagy félszázan. Munkából ha­za igyekvő há­ziasszonyok, gyerekek, meg­lett férfiak vá­rakoznak arra, hogy sorra’ ke­rüljenek. Ke­zükben kosár, s némelyik bi­zony alaposan megrakva: ke­nyér, cukor, fel­vágott,, ciga­retta, ital. ház­tartási cikk. gyelmes kiszolgálás. Az án*- ház szocialista brigádja, amelynek Huberné is tagja, legfontosabb feladatának te­kinti: úgy bánni a vásárlók­kal, hogy azok máskor is szí­vesen visszatérjenek. A forgalom emelkedése, a vevők számának növekedése igazolja e törekvés sikerét A tavaly megnyitott áruház be­vétele — a régi üzlet havi fél­millió forintos forgalmával szemben — már a megnyitás első hónapjában egymillió fo­rintra rúgott. Céljuk most — a választék növelése, új árusítási formák bevezetésével, a kereskedelem kulturáltságának emelésével —, hogy ez az összeg hamaro­san elérje a másfél millió fo­rintot éve dolgozik a kereskedő­szakmában, előbb évekig el­adó volt, később lett pénztá­ros. Ezt a feladatot látja el a barcsi új szövetkezeti ABC- áruházban is. Főleg fizetési napokon, de más alkalmakkor is sok a vevő, mert nemcsak a barcsiak, hanem a környék­beliek is szívesen járnak az új áruházba vásárolni. Elsősorban a szinte minden igényt kielégítő áruválaszték csábítja őket, no meg a fi­Naponta ezer, szombaton vagy ünnpp előtt másfél ezer vevőt is kiszolgálnak. S bi- zouiy sok ezerszer végigko­pogtatja a pénztárgép billen­tyűit Huberné, amíg a vá­sárlók eltávoznak. Előttük vizsgázik társaival együtt naponta a pénztárosnő is szakmai hozzáértésből. Ed­dig sikeres volt a vizsga. De nemcsak a barcsi ABC-áru- házban, hanem a megyei és az országos pénztáros versenyen is jól szerepelt Huberné. Jó kereskedő, szereti, érti szak­máját Ezt az is jellemzi, hogy a tizenöt év alatt négyszer kapott kiválódolgozó-jelvényt és oklevelet Sz. L. Van dolga a pénztárosnak, Huber János- nénak. Szinte nem is néz a kosárból kivett árura, tapin­tással megérzi, hogy mi az, s nyomban tud­ja, mennyit kell gépbe ütnie. A vásárló tekintetével is alig tudja követni az áru útját, már hallja a fizetendő össze­get — Nem boszorkányság, gya­korlat dolga Az szükséges, hozzá, hogy aki csinálja, sze­resse a szakmáját — mondja mosolyogva, miközben újabb kosárral végez, s emellett ar­ra is van ideje, hogy kedve­sen elköszöniön a vevőtől. Huber Jánosné tizenötödik A Jelestől a börtönig „Kihasználta* az idegenforgalmat — Útbaigazítás és hozzá egy mrgnetofon — Új név, új év, új ruha Jelesre érettségizett, képes­ségei alapján szép jövőt jó­soltak neki. Nem sokra rá fölvételizett a Pécsi Orvostu­dományi Egyetemen. Sikerült. Egy évig úgy-ahogy élte az ogyetemi hallgatók tisztessé­ges életét, aztán 1966 nyarától 1968 szeptemberéig ötvenkét (!) bűncselekményt követett el. Lopott amerre járt, a kár összege több tízezer forint Miért volt erre szüksége, ami­kor amúgy is rendezett anya­gi körülmények között élt? Mindig többet és többet akart kitűnni a környezetéből, nagy­világi módon szórakozni, öl­tözködni. Hamis örömó Kert. nagyon is múlandó élvezete­kért eldobta a becsületét, egy­szer s mindenkorra elvágta az utat, melyet pedig akalma lett volna végigjárni. Rádió és reprodukció Király József először egy f kaposvári bőrdíszművest lo- ! pott meg. Fölíeszítette az üz­let kirakatát és onnan sport­szatyrokat, retikült emelt el. Augusztusban kisegítő pin­cérként a balatonlellei Be- csali csárdában dolgozott. A fizetését nem tartotta elegen­dőnek, ezért úgy döntött, hogy »kihasználja« az idegenforgal­mat Az Aranyhíd kemping egyik sátrából tranzisztoros táskarádiót lopott, amin 1500 forintért pár nap múlva túl­adott. Ebben az évben még két­szer adott mimikát a nyomo­zóknak: augusztusban az SZMT székházéból festmény- reprodukciókat akasztott le a falról, decemberben pedig Pé­csen az egyik étteremből ér­tékes télikabátot lopott. Ci­nizmusára jellemző, hogy a kabátot — a leleplezéstől mit sem félve — az utcán is vi­selte. 1967 nyarán ismét »meglá­togatta« a kaposvári bőrdísz­műves egyszer már kirabolt üzletét. Ez alkalommal egy fe­kete retikül nyerte meg külö­nösen a tetszését. A külföldiek vámszedője Nyáron ismét Balatonlellér dolgozott, s emlékezett még az előző évi »sikeres« akcióra Tucatnyi sporttáskát, ruhane­műt, cipőket, fényképezőgépet, fénymérőt, villanyborotvát filmfelvevőt, aranyórát emelt el az üdülőkből, kempingek bői. Ludvig Liebernech, Eber­hard Schnetter, Hemza Lubo- mir és a többi idegen állam polgár, akit Király számos ér­tékes holmijától »szabadított meg«, nyilván kellemetlen emlékekkel távozott a Bala­ton mellől. Pécsen is rendkívüli érdek­lődést tanúsított a kirakatok iránt Egy kisiparos vitrinjé­ből pulóvert, kardigánt, gar­bót lopott. Megunta huszonegy évig használt keresztnevét, bement a pécsi tanácsra, hogy megér­deklődje, miként vehetne fel egy másik keresztnevet. A ta­nácstól nemcsak útbaigazítás­sal, hanem egy magnetofon­nal is távozott. Benyitott a házasságkötő terembe, meglát­ta az asztalon, levette róla a szalagot és minden különösebb izgalom nélkül elemelte. Hozzálopta a párját Üj név, új év, új ruha — jut eszembe, amikor egy má­sik bűnoselekményéről olva­sok. 1968 januárjában az egyik pécsi kirakatból több mint nat méter ruhaanyagot lopott, ab­ból két öltönyt és egy nadrá­got készíttetett magának. Ezután már rendszeresen fi- íyelte a kirakatokat. Egy kis- paros kirakatából elemelte a irakott egyetlen lábbelit. Ké­sőbb, amikor kirakták a pár­iát, azt is ellopta, hogy kile­gyen a pár. Nincs az újságban arra he­lyünk, hogy mind az ötven­két lopásról beszámoljunk. 1968 nyarán ismét »látogatást tett« a Balaton partián, ami­nek következtében sokan bú­csút mondhattak fölszerelési ‘árgyaiknak. Megesett az is, hogy egy Pannónia motorke- -ékpárró] leszerelte a kipufo­gócsöveket, s azokat a saját­iára erősítette föl. Az összelopkodott holmi te­kintélyes részét szülei lakásá­ra vitte Mindenesetre csodál­kozunk, hogy a szülőknek nem tűnt föl a sok kétes ere­detű csomag ... Király a női "uhanemiSVből sokat a meny­asszonyának aiánd“knzott. furcsa -nődön a lánvnak sem ’ütött eszébe megkérdezni, begy egv egyetemistának mi- telik a rengeteg ajándék- -a ... A fiatalember fölött hama­rosan ítéletet mond a Pécsi Járásbíróság. Pintér Dezső Eandi pedig beismerte, hogy mámorosán vezetett. Már rég i kijött a börtönből. Semmi ha-} rag közöttünk. Ahogy barát-! Ságunk nagy múltra tekintheti vissza, úgy nagy jövő előtt ist áll. Hiaoa, egyik történet jön a másikból, nem tudom abba-1 hagyni. Mert ugyanez a Si-1 maosek, akit szőlősgazdának j nézett a rendőrőnagy, híres < élet- és vagyonmentő lett azt 1954-es szigetközi árvíznél. Elő-! szőr a gáterősítő anyagokat * fuvarozta heteken át, alig t evett, alig aludt valamit Az-1 tán gyerekeket kapkodott ki ! az árból az ásványrárói gát- * szakadásnál, öregeket szedett t le a tetőlécekről és egy egész! karám tehenet terelt szárazra.! Utána kitüntették és törölték * a priuszát. Hozzá képest naplopás volt] az én munkám, noha bevall-j hatom, hogy nem lazsáltam, j Mint mentősofőmek a betege­ket és más gyámoltalanokat j kellett befuvaroznom a kór­házba, ahol gondoskodtak ró­luk a vész idején. így szállí­tottam be egy némát Győr- j zámolyról. Sok boldogtalanságot oko- i zott nekünk ez a boldogtalan} néma. Alacsony emberke volt,! méghozzá sánta is, de erős, j mint az akáctuskó. Alig bice­gett ki a mentőkocsiból, elém] állt és fájdalmas pofával j nyomkodta tenyere élét a má- j jához. Beszélt, beszélt szegény a maga fura nyelvén, nagy ] bánatosan forgatta szemeit, de] én nem értek eszperantóul Vittem az ügyeletes belgyó­gyászhoz. — Doktor úr, ennek az em-i bemak komoly baja van, le-1 gyen szíves megvizsgálni. (Folytatjuk.) |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents