Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-20 / 89. szám

Vikár Béla emlékére •• Ünnepi tudományos ülések Kaposváron Vikár Bélára emlékezik a magyar tudományos élet. A kaposvári Palmniro Togliatti Bélával kapcsolatos személyes amiékeit idézte meg. Egyebek közt hangsúlyozta: Vikár egy­maga megközelítően 5000 sző veget gyűjtött Jelentős ré­szét még életében közkincc é tette; hagyatéka, életművének újbóli felméretése, nemzetkö i rangjához méltó értékelés, azonban az utókorra vár. Kaukonen professzor hazá­ja népének elismerését, meg­becsülését tolmácsolta. Vikár Béla a finn művelődéstörténet­ben is kimagasló nevet szer­zett kutatásaival, munkásságé val és a két nép kapcsolatai­nak kiszélesítésével. Az első referátumot dr. Var- gyas Lajos, a népzenetudomé- nyok doktora tartotta meg Vikár Béla népdalgyűjtése és a mai magyar népzenekutatás című előadásában kiemelte a nagy tudós forradalmi jelentő­ségét az európai folklórkuta­tásban. A fonográf alkalmazá­sával ő oldotta meg először a szöveg és a dallam pontos megörökítését az eredeti stí­lusbeli árnyalatok, sajátossá­gok csorbítatlan megőrzésével Értett a nép nyelvén; gyűjtő útjain sokhelyütt megfordult így lehetősége nyílt összeveté­sekre is. Ö irányította rá a kortársak és a követők figyel­mét a népdal, a népköltésze variánsainak jelentőségére. A Dr. Ortutay Gyula akadémikus gyűjtőmunka eszmei és mód­elnöki expozéját mondja. Megyei Könyvtár előadóter­mében a hazai néprajztudo­mány élő reprezentánsai, me­gyénk párt- és állami vezetői, valamint számos érdeklődő je­lenlétében tegnap délelőtt 9 órakor kezdődött meg az a kétnapos emélkünnepség-soro - zat, amelyet megyénk szülöt­tének, a tudományosan meg­alapozott népzen ei -népraj zd gyűjtőmunka úttörőjének, Vi­kár Bélának, születése 110 évfordulója tiszteletére ren­deztek meg. Az ünnepség ven­dégeit — köztük Ala-Könn. Erkkit, a tamperei és Vüinö Kaukonent, a helsinki egye­tem professzorát, a Finn—Ma­gyar Kulturális Vegyes Bi­zottság finn albizottságának el­nökét — a megyei, a járási é’ városi tanács nevében dr. Vár- konyi Imre, a megyei taná t vb-eLnökhelyettese köszöntöt­te. Beszédében röviden mél­tatta a gyűjtő és műfordító Vikár Béla életművét. Majd megnyitójában dr. Ortutay Gyula akadémikus, a kétna­pos emlékülés elnöke Vikár szerbeli örökét még szemé­K ocsiváros, amely mel­lett elrohan a vonat, amely csak egy szem- villanásra tűnik fel az abla­kon kitekintőnek. De ennyi idő kevés még a külső felis­meréshez is! Nappal a mellet­te elsuhanó vonatablakból egyetlen zöld szalaggá mosó­dik össze. Este pedig csak fénysávot lát a fülkéből ki­tekintő. S nem tudja, hogy emberek élnek itt, pályamun­kások ... Kocsiváros, amely sínekre épül, s amely kétszáz­tíz lakójával még falunak is kicsi lenne. De a sínek szigo­rát követve, fegyelmezett egy- másmellett'ségben, városnak hatnak a lakókocsik. Város, amely máról holnapra száz kilométerrel messzebbre gör­dül. — Tavasszal már hosszabb a délután, később kell villanyt gyújtani és fele annyit se fű­tünk, mint januárban — mondja Mikes Lajos telepveze­tő, aki szívesen vállalkozott teszünk a meghívásnak. Nincs sok időnk, máshol is várnak, így csak a légi •nyeges-'bv kérdésekre futja. S a vála­szokból kirajzolódik egy lia- tal munkáscsalád életritmusa. Mágocsról származnak mind­ketten, már hat éve dolgoznak a vasútnál, a férfi pályamun­kás, ezerhatszáz forintos ke­resettel, az asszonya vízhordó, ezerszáz forinttal. A fülke szemmel láthatóan kényelmet len, kicsi. Panaszkodnak a - emeletes ágyakra. A fent le­vő megfullad a melgtől, lent meg három pokróc is kevés a hideg ellen. Egyetlen gyere­kük gyógypedagógiára szorul. Mondják, hogy alig tesznek íélre pénzt, majdnem mind el­megy a kosztra, a gyerekre Tervként számolnak azza1 hogy néhány év múlva elmen­nek és más munkahelyet ke­resnek. A szomszéd családnál egé­szen más kép áll össze. Kő­tár Rudolf és felesége tizen­lyesen adta át az akkor pálya kezdő Kodály Zoltánnak és Bartók Bélának. Ennek az örökségnek az eredményekép­pen ma mintegy százezer ösz- izegyűj tött népdalunkat tart­ja számon a tudomány. Mint­egy 60 százalékát lemezre vet­ték és lejegyezték már, továb­bi feldolgozásuk folyamatba.' van. Napjainkban új kutat" s ágak, területek és módszerek teszik egyre gazdagabbá és szí­nesebbé népművészetünket és a tudományos felismerések le hetőségeit. Ezekről a felismerés okról nevezetesen a somogyi és a dél-dunántúli népzenei terülc teken végzett kutatások ered­ményeiről, feladatairól Olsva Imre, az Akadémia tudomá­nyos munkatársa mondott kor- referátumot A délutáni programban Alá Könni Erkki professzor, a tam­perei nóphagyomány-kuta ó intézet vezetője szóit a mai finnországi népzenei gyűjtő- é: kutatórnunka néhány érdekes ségéről. Ezt követően hangzott el a nap legizgalmasabb té­mája: Kazimir Károly, a Thá lia Színház rendezőjének elő adása A Kalevala színpadra ál­lításának problémái címm 1 Ebit dr. Istvánovits Mártor kandidátus korreferátuma kö vette, majd az első nap prop -amját ünnepi emlékműso zárta be. rá, hogy kalauzoljon, elvigyen | nyolc éve dolgozik itt és sze­retik ezt a vándor életet. A férfi előmunkásként kétezer- hétszáz forintot kap kézhez havonta. A felesége szintér vízhordó. összjövedelmük négyezer körül mozog S bár ők sem veszik igénybe a ked­vezményes vacsorát; szeretik a gyomrukat, mégis szépen marad pénz a kezükben. Bősz kén sorolják a bizonyítékokat Házat építettek, bebútoroztá^ mert hozománynak csak egy szalmazsák jutott. És titokza­tos arccal beszélnek arról hogy azért »van valami a ta­karékban is«. Tizenhét éve- lányuk gépíróiskolába iár, jó’ tanul, büszkék rá. De ők sem akarnak elmaradni, »szégyent hozni rá«, rendszeresen ol­vasnak. tévét néznek, szabad­ságukat külföldön fölük oi hogy világot is láthassanak. a kocsik lakóihoz, bemutassa a »►kocsivárost«. Ezt a találó, eredeti kifejezést Is tőle hal­lottam. A legelső szava volt... Három, egymással párhuza­mosan lefektetett sínpáron állnak keréklábbal a sok tíz­ezer kilométertől elfáradt ko­csik a szántódi állomáson. Ahogy végigmegyünk közöt­tük, az esti vacsora illatai váltják egymást, kocsinként mások. Beülünk a közös étkezőko- rsiba. Valamikor olasz vona­lon teljesített szolgálatot. Mos* asztalok, székek sorakoznak benne, a végében Sztár tv büszkélkedik. Vagy nyolcvan ember vacsoráz most. bable­vest, kakaós kalácsot. És min­dennap meleg vacsorát kap­nak, 3,70-ért! Mert ebédre csak hideget esznek, kinn a pályán nem lehet meleget ebédelni. Ezért kapják vacso­rára a főtt ételt... Szívélye­sen invitálnak, látogassam meg őket, nézzem meg, hol élnek, beszélgessünk egy ki­csit. L egszívesebben mind a kétszáztíz embert meg­hallgattam volna. De hogy a szövsAsen kífnohmk típusok sorsán keresztül pró­bálom sejtetni az egészet — a nagy közösséget. Rohász Istvánt és feleségét főzés közben találjuk. Hellye1 kínálnak, Vacsorával. Egy lek­A következő 1-r.-qi h-■ Kovács Irénnel beszél­getünk. önálló, jól ke- -eső lány, aki szereti ezt a helyet és nevetve mondja hogy nem akar férjhez menrr nedíg akadna sok kérője. El­hiszem, ahogv csillogó barna szemébe nézek, igazat adok neki. Szobatársával közösen főznek, mert — úgymond — több a hazai. A tűzhelyen nörkölt rotyog, a rend és tisz­taság szorgos kézről árulko dik. ' Egö*v^n Fiatal házasok Pa­sa Pálék. Kettőjük életkora 'em haladja meg az ötvenet város palacsinta erejéig eleget Két és fél éves fiúk a felesé' szüleinél nevelkedik, Kapos cA ketteszmernökná Kaposvári vállalat az alkalmazásában álló fiatal mérnök házaspár részére bútorozatlan albérleti szobát keres konyha-, fürdőszoba- használattal. Ajánlatokat »Május 1«. jeligére a hirdetőbe kér. (42184) Fürgén leugrott a kerékpárról, helyére tet­te. Lekefélte a fekete pantallót, és levetette a sötétkék dzsekit. — Vége ennek a hétnek is — mondta köny- nyű sóhajjal. Órájára villantott. Az autóbusz indulásáig van még fél óra... — Legalább kifújom magam addig, úgyis nagyon siettem. Porcsa Istvánná januárban szerezte meg a kertészmérnöki diplomáját Budapesten, feb­ruárban már a berzencei Jobb Elet Termelő- szövetkezetben dolgozott. — Miért éppen Berzencén? — kérdem. — Ide jöttem férjhez — hangzik a tömör válasz. — Férjemmel együtt végeztük az egye­temet, ő is a közelben, a somogyudvarhelyi tsz-ben dolgozik. Kicsit furcsa volt megszok­ni itt. Gyöngyösi lány vagyok. De olyan ked­vesen fogadtak a szövetkezet vezetői, és annyi segítséget kaptam, hogy az eltelt rövid idő ellenére is elmondhatom: nem választot­tam rosszul. Sokan panaszkodnak, hogy nem értékelik kellőképpen a női szakembereket, én ezt nem tapasztalom. — Sőt, jobban örülünk, hogy a kertészmér­nökünk nő — szól közbe Varga János tsz- elnök —, mert a keretészetben túlnyomórészt asszonyok dolgoznak. Nem véletlenül esett Nórára a választásunk. Nagy igyekezettel Látott munkához, eddigi tevékenységével na­gyon elégedettek vagyunk. Nóra pirulva hallgatja a dicséretet, és egy­re sűrűbben nézi az óráját. — Nekem sajnos mennem kell. Ez az egyet­len, ami néha a munkámat is akadályozza Az utazás. Reggel egyenesen jön a busz Por- rogszentkirályról, de délután át kell szállnov Csurgón és várok még fél órát. Igaz, közbe bevásárolok, és ha van más elintéznivaló a járási székhelyen, arra is jut idő. Nóra elköszön, az elnökkel folytatjuk a beszélgetést. — Tud az asszonyokkal bánni, hallgatnak rá. Kezdettől fogva önálló feladatokat kapott, és ez önbizalmat adott Nórának. Kéri az idő­sebbek tanácsát, és ha valami problémája van. bátran fordul hozzánk. Én mondom magá­nak, kevés nő lenne képes arra, hogy hideg, sós időben is felüljön a kerékvárra, és meg­nézze a kertészetet, hogy haladnak a mun- nval, mint ahogy a mi Nóránk tette... Porcsa Isvánnét nemcsak a vezetőség, de a tagság is megszerette, és ha 'gle i < yjk rét verne közöttük — a tsz-elnök mondta —, la­kást is építenének neki. Fehér Éva mérőn. Itt szeretnének ők is házat venni, amihez legalábf három év kell, de a házat .be is kell bútorozni, s ez is elvis két évet. Számolnak ezzel az 5t évvel és addig inkább távo’ dolgoznak falujuktól. Amikor arról beszélgetünk velük, hogy miért nem próbálnak vala hogyan elhelyezkedni ott helyben, Kaposmérőn, ők se tudnak — mint ahogyan so­kan az itt élők közül — vá laszt adni. Szociológus szarná ra elgondolkodtató téma!... És a legfontosabbat se halk* gathatom el, sek szakmás »ipa- .os« is dolgozik itt, távol a családtól, okosan élve, jó pénzt keresve, természetesen itt is a »ki-ki a munkája után!« elv érvényesül. Egy ilyen »iparos« — kocsi­ban fejezem be látogatásomat Négyen vannak. A festő, aki negyven éve van a vasúinál, s nemsokára nyugdíjba megy, a neve helyett ezt mondja: — Szép munka az enyém. Emberek biztonsága függ tő­lem. Figyelmeztető eszközöket, jelzőket festek, s ha fölsze­reltem őket, bárhova megyek !s dolgozni az országban, sose felejtem el, hova szereltem fel a munkámat! És nagyon >ó érzés, ha néha-néha ünnep- lősen ülve a vonatban meglá­tok egy-egy táblát. Mert azt, amíg élék, megismerem. Egymás szavába vágva hevül- nek beszélgetésbe. Á lakatos, aki a súlyos sínszállító kocsi- hat emelőbakokat orvosolja, büszkén meséli, milyen fon­tos a jó, állandó karbantartás és milyen jó, hogy a munká­sokat kinn a pályán még nem hagyta cserben egy kocsi sem, amit ő vesz gondozásba. Az asztalos is elfelejt be­mutatkozni, neki is a munká­ja fontos. Tőle megtudom, hogy a lakókocsik minden karbantartása az övé, hogy az összes átalakítást 6 végzi, s elsősorban ő harcol a tágasabb 'érőhelyekért, ő. az asztalos. De nem tudja befejezni szakmai előadásnak is beillő mondókáját, máris közbevág a hegesztő: — Szeretem a kék lángot Erősnek érzem magam. És igazam van. Csak látná, mi­lyen könnyen elbánunk mi ketten, én és a láng. azzal a behemót sínnel! Mert sok munkánk van nekünk is. Miogy lefektetik az új síneket 'eltétíen találkozniuk kell a regivel. A vonat viszont nem várhat. Nosza bemérni a régi 's az új sín találkozási pont­ját aztán levágni a régiből a 'elesleget. de úgy ám. hogy az új centire pontosan illeszked­jék a régihez!... — Nincs lehetőség a tél hl- ',Qge ellen védekezni, és a oálva nyáron nem ad árnyé­kot! De a munkások birkóz­nak a természettel, segítik rgvmást. különösen a briffád- hriíek Mert itt ez a fogalom: brigád, nem csupán hangzatos '-.-rőt jelent. Sokkal töbt>et: ösz- 'zetartást — mondja kísérőm, -íjközhen egvre messzebb hagviuk a nálvamunkásokat hadd pihenjenek, szórakoz­zanak. igvúioak a lámoák, a kocsik hunyorognak. Ott á 'nak a fényben, . egymáshoz kapcsolva, ösz- szetartoznak. Vaskapocs fog­ja őket egybe, egészet alkotva, megértik egymást, akár a bennük élő kemény, lolgos emberek. Közösen ad­nak példát. A kocsiknak az ember és az embernek a vas- kapcsú kocsiváros. Mészáros István A Budapesti Knolarípari Gépgyár azonnal fölvesz A KÖZPONTI TELEPHELYRE: esztergályos, marós, lakatos, fv-lánghegesztő, komipresz- szorkezelő, villanyszerelő szakmunkásokat és férfi segéd­munkásokat. A központi telephelyen 44 órás munkahét, minden második szombat szabad. KÜLSZOLGÁLATOS MUNKÁRA: kardoskúti, algyői, százhalombattai és szónyi műszer- és technológiai szerelési munkahelyeinkre felveszünk csőszerelő, központifütés-szerelő, lakatos, hegesztő, vil­lanyszerelő szakmunkásokat és férfi segédmunkákat. A vidéki munkahelyeken is 44 órás a munkahét, minden szombat szabad. Alföldi munkahelyeinken dekádmunkarend szerint dol­goznak. Munkásszálló, üzemi konyha van. A szállás in­gyenes. Bér: megegyezés szerint. A béren felül 500 Ft ülszolgalati átalányt, az alföldi munkahelyeken még külön területi pótlékot is fizetünk. Fölvétel esetén az itikoltséget térítjük, de a próbaidő alatt történő kilépés »setéin ezt visszavonjuk. Segédmunkások részére hegesztőképző tanfolyamot szer­vezünk. JELENTKEZÉS a vállalat munkaügyi osztályán (Budapest, XVIII., Gyömrői út 79—83.), vidéken a munkahelyek vezetőinél. ____________________________________________ (5346) S OMOGYINÉPLAr Vasárnap, 1969. április Zé. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents