Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-18 / 87. szám
Egy portréhoz Vidám gyermekhad a törőcskci játszótéren. MHSZ-vetélkedő április 30 — május I. Vezess kiválóan! Útirány Zalaegerszeg, Győrvár, Balatonújhely Tesztvizsga programozó gépen — Négy megye versenyez Elsőnek rendez az MHSZ Somogy megyei szervezete a Dunántúlon Vezess kiválóan! néven vetélkedőt. Április 30-án és május 1-én négy megye — Vas, Veszprém, Zala és Somogy — MHSZ gépjárművezetői tanfolyamainak hallgatói mérik össze tudásukat. A kétnapos versenyen minden megyéből a legjobb hallgatók vesznek részt. A vetélkedő Zalaegerszegen kezdődik. Az első erőpróba a Zalaegerszeg és Keszthely között megrendezendő vezetési gyakorlat. A négy megye gépjárművezető hallgatói április 30-án délután érkeznek Siófokra, ríiegkoszorúzzák a szovjet hősi emlékművet. A versen}' legizgalmasabb szakasza a- május 1-i egész napos vetélkedő lesz. amelyet az MHSZ a Balatonújhely! Állami Gazdaságban bonyolít le A KRESZ Ismeretéből Kapaváron szerkesztett és készített programozó készülékek vizsgáztatják majd a hallgatókat. Először alkalmazzák # megyénkben az új vizsgáztatási módszert a tesztlapok felhasználásával. A helyes választ a kigyulladó lámpák jelzik. Lövészettel, műszaki vetélkedővel folytatódik a nagyszabású verseny. Izgalmas percek következnek ezután: egy Moszkvics személygépkocsi hibáját hárítják el a fiatalok, majd bekötik a szemüket, különféle alkatrészeket adnak a kezükbe, s föl kell ismerni azokat. A verseny politikai tesztvizsgával és tréfás feladatokkal fejeződik be. A legjobb egyéni és csapatversenyzőket ezután értékes díjakkal tüntetik ki. I L. G. Hozzászólás a megfelelő Országos visszhangot váltottak ki egy somogyi munkáslány kritikai gondolatai, melyeket a szocialista brigádvezetők harmadik találkozóján a küldöttek, valamint 'a rádió és a televízió nyilvánossága előtt mondott el. Hozzászólásához gratuláltak a párt Központi Bizottságának, a SZOT elnökségének és a KISZ központi bizottságának vezetői is. A szünetben az országos és szakmai újságok munkatársai várták Czekmeister Máriát Két beszámolóval a birtokában végül is kötetlen szavakban mondta el brigádjuk és a kaposvári gyár gondjait Beszédét sokszor szakította meg a küldöttek felcsattanó tapsa, amellyel egyetértésükről biztosították a kaposvári gyár fiatal brigádvezetőjét. Ruháján, haján vékony gya- potpihe-réteg. Határozott a kézfogása, ahogy bemutatkozik. Czekmeister Mária szorgos munkásdinasztiát képvisel a kaposvári gyárban. Apja, nővére, húga is itt dolgozik. Neki ez az első munkahelye. A keresztorsózó első brigádját, amelynek azóta vezetője lett, évekkel ezelőtt maga szervezte. Az szb-titkár szerint az üzemrész legjobb dolgozója, amit ő vállal, azt még senki sem csinálta utána. Ezzel a teljesítménnyel 2800 forintot is megkeres. Hát ennyi alapja volt Czekmeister Máriának, hogy a többiek nevében is bátran beszéljen gondjaikról a szocialista brigádvezetők országos fórumán. — Amikor szót kaptam, már tudtam, hogy nem a jegyzeteimre kell bíznom magam, sőt az a legjobb, ha minden szépítés nélkül mondom el azt, ami nálunk a legnagyobb gondot okozza. Hangsúlyoztam, hogy a szocialista kollektívák a termelés növeléséért mindent megtesznek, de a gyárunkból hiányzó ötszáz munkaerőt képtelenek pótolni. A mi három műszakunkkal szemben a többi nagyüzemek negyvennégy órás munkahetet, a mienknél magasabb nyereségrészesedést biztosítanak. Fölvetettem azt is, hogy miért 70 forint az éjszakai pótlék nálunk, amikor az országos vállalat többi gyárában mindenütt 100 forintot számolnak el. Vállalati szinten hozzájárultunk mi is a magunk módján ahhoz, hogy a munkaidőt csökkenteni lehessen, aztán mégis a mi gyárunk kimaradt ebből. Huszonöt új gyűrűsgép beállításával évi 740 tonnával több fonalat adunk és ránk mégsem gondoltak a munkaidő-csökkentésnél. Czekmeister Mária azt is szóvá tette, hogy minden gyárban több nyereséget fizetett az országos vállalat, mint Kaposváron. A VBKM Kaposvári Villamossági Gyárában, a Kefe- és Műanyagipari Vállalatnál és a megye többi üzemében is szívesen fogadják a textilművek dolgozóit, mert munkájukat mindenütt lelkiismeretesen elvégzik. — A mi brigádunk is foglalkozik fiatalok tanításával. A szakmai ismeretek elsajátítása mellett igyekszünk megszerettetni velük a gyárat. Nem rajtunk múlik, hogy ennek ellenére többen oda mennék, ahol kedvezőbb körülmények várják őket. Nyomban hozzá is tettem panaszainkhoz ■ a tanácskozáson, hogy a hibát nem azokban a lehetőségekben látom, amelyek módot adnak arra, hogy ki-ki belátása szerint keresse boldogulását különböző vállalatoknál. Hangsúlyoztam, hogy mondanivalómat a tanácskozáson részt vevő vállalati vezetőknek címzem, még olyan áron is, ha ezért hazatérve "kikapok". Ekkor történt, hogy Kádár elvtárs közel hajolt a mikrofonhoz, és . azt mondta biztatásképpen : — Arra nem kerülhet sor. Üjra meg újra felcsattant a taps. — Már attól féltem, hogy nem mondhatok el mindent. Márpedig fontosnak tartottam, hogy egyszer a legmegfelelőbb helyen kapjon hangot a mi dolgozóink legégetőbb gondja. A közvéleményt az fogta meg Czekmeister Mária szavaiból, amit maga is legfontosabbnak tartott: miért a megkülönböztetés egy gyár kollektívájával szemben, amelynek dolgozói sem szorgalomban, sem szakértelemben nem maradnak el a többi gyár dolgozóitól. Erre kerestek választ azok a riportok, glosszák, amelyek a rádióban, a tévében és az országos lapokban láttak napvilágot Czekmeister Mária hozzászólása alapján. A kaposvári fonólány a legmegfelelőbb fórumon mondta el a kaposvári gyár legégetőbb gondjait. A válasz, amely a megoldást jelentené, remélhetőleg nem várat magára sokáig Nagy József Kaposvártól alig hat kilométerre, festői környezetben terül el a kis falu, Töröcs- ke. A látóhatárt erdők szegélyezik, a lankákat a tavasz egyik első virága, az aranyeső sárga szirmai borítják. A faluból huszonöt—harminc ember jár naponta Kaposvárra dolgozni, s a felső tagozatos diákokat autóbusz viszi a kaposvári II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolába. A szórakozni vágyó emberek színházba, moziba a városba járnak, s gyakran kellemes sétaként gyalog teszik meg az utat. A Töröcskére vezető út dombok között halad. Kíváncsian figyeljük, vajon hol lehet a község központja. Torony azonban nem vezérel bennünket mert, nincs templom. A faluhoz 4100 hold terület tartozik, ebből 2900 hold az erdőgazdaságé, a többi a tsz-é. Töröcskén négyszázhatvanhat ember él, mind magyar, noha az írások arra utalnak, hogy a falu török eredetű. Régi neve Törö- köcske volt, majd Tőröcske lett, s ebből kapta a mai nevét, Töröcskét. Azt mondják, még ma is előfordul, hogy a régi nevek egyikén érkezik levél a faluba. Először a községi tanácsra kopogtattunk be, ahol Kovács Gyula vb-elnök és Kocsis József vb-titkár fogadott bennünket Az íróasztalokon vaskos dossziék, kiterített tervrajzok. — Négy éve épült az új tűzoltószertár, két éve adták át a művelődési termet, amelyet a tsz és az fmsz épített közösen. A falun végigvezető járda tavaly készült el. — A községüket szerető emberek sok társadalmi mun kát végeznek. Tavaly egy lakóra számítva kétszázhetvennégy forint volt az értéke. Az emberek szívesen dolgoznak, és örülnek, mint a gyerekek, ha valami elkészül. A tanács épületében van a körzeti orvosi rendelő és a könyvtár. Az orvosi rendelőt a falu rendezte be. Ebben modern vizsgálóasztal, műszerszekrény. .. szóval, minden megvan. — A falu orvosi ellátása jó. A körzet Kaposvárhoz tartó- iák, négy év óta azonban hetenként egyszer helyben is van rendelés. A rendelőből a könyvtárba mentünk. Szemünk a könyvsorokat járja: Jókai, Krúdy, Solohov, Irwin, Shaw, Raffai Sarolta... és még sorolhatnánk. — Szabad idejüket szívesen töltik olvasással az emberek. Nem egy olyan olvasó van, aki naponta jön új könyvért. Néha egy-egy új könyvet megbeszélnek, s egész parázs vita alakul ki — mondja Kovács Gyula. — Mivel foglalkoznak a tö- röcskeiek? — A lakosság java része a mezőgazdaságban dolgozik. Sajnbs, a fiatalok mind elmentek a faluból, azt mondják, hogy jobb a városban. Egv-két fiatalasszony ugyan dolgozik a tsz-ben, azért maradtak csak itt, mert köti őket a családjuk. A tsz-ben csak egy harminc éven aluli férfi dolgozik és három ipari tanuló. A tsz udvarán a tizenhat éves Kása János szerel, első tavaszi útjukra készíti elő a gépéket. Jancsi ipari tanuló, s a szövetkezet önálló szerelőbrigádjában dolgozik. —< Én nagyon szeretem a falunkat. Ha elvégzem! az ipariskolát, géplakatos leszek, s továbbra is a szövetkezet-’ ben szeretnék dolgozni. Nem követem barátaim példáját, akik szinte menekülnek a városba. Azt mondják, itt nincs szórakozási lehetőség. Pedig higgyék el. hogy van. Hetenként filmet vetítenek, lehet tévét nézni, van könyvtár, néha még bált is rendeznek a faluban — mondja Jancsi. A tsz irodában Palkó János elnök elmondta, hogy a szövetkezet elsősorban állat- tenyésztéssel foglalkozik. — Hogyan zárta az évet a szövetkezet? — Zárszámadáskor egy munkaegységre harmincegy forint húsz fillért fizettünk. Az emberek meg voltak elégedve ... Szövetkezetünk nagy tervek megvalósítása előtt áll, az ősszel egyesül a kaposvári Latinka Tsz-szel. — Nyolc asszonyt foglalkoztatunk a melléküzemünkben. Annyi a megrendelés, hogy asszonyaink még túlórával sem tudnak elegendő búr- gonyacsomagoló neccet készíteni. Budapestről most rendeltek hétszáz mázsát, sajnos még egy kilót sem tudtunk küldeni. Elköszöntünk a tsz-ben, s folytattuk »falujáfó* utunkat Hirtelen gyermekkacagásra lettünk figyelmesek. Töröcskén a gyerekek szórakozásáról sem feledkeztek meg. Öt évvel ezelőtt játszóteret építettek, ami az olyan kis faluban valóban ritkaság. — Ahogy beköszönt a tavasz, ezek az apróságok álig várják a reggelt, hogy ide jöhessenek. Este pedig alig tudjuk hazacsalogátni őket — mondja egy asszonyka. A játszótérről egy domb felé vettük utunkat, hogy megnézzük a töröcskei cigánytelepet. Nem akartam hinni a szememnek, amikor megláttam a fehérre meszelt, takaros kis házakat. Orsós Istvánokhoz mentünk be. A faluban úgy beszélnek Istvánról, a »falu Gergőjéről;, hogy az ő portája a legszebb, öten élnek a kis házban. A férfiak nem voltak otthon, csak Mariskát, Gergő feleségét találtuk a kislányával. — Jöjjenek beljebb — hangzott a barátságos hívás, s már mutatja is kis lakásukat A falak vakítóan fehérek, rajtuk néhány kép. Az asztalon virág. Közben Mariska a tűzhelyen rotyogó ételt keveri, s magyarázón teszi hozzá: — Sokat kell főzni az embereknek, mert bizony, az egész napi munkában nagyon megéheznek. Gergő Kaposváron a vízműveknél dolgozik. Hosszú utat tettünk meg, amíg elértünk a házhoz, ahol Kiskbank István népművész lakik. Sok munka van a ház körül Mariska.- mondja A hatvannégy éves Pista bácsi á kilencvenéves rokkával. A dombon, egy dűlőút szomszédságában van Pista bácsi háza. Előtte virágoskert, körülötte jácintillat. Anyám még lány volt, amikor ezt a rokkát csináltatta. Vagy kilencvenéves lehet ez a jószág, de még megteszi — mutat a konyha sarkában álló rokkára. — Szokott-e még fonni meg szőni? — Hát már csak nagyon ritkán fogok hozzá, nem bírja a szemem. Pedig szívesen csinálnám. Olyan szép szőttesabroszok, konyharuhák kerültek ki a kezem alól, hogy még most is meg lehet nézni őket — s máris nyitja a nagy szekrény ajtaját. A polcokon rengeteg szőttes szórakozik. Kiterítjük a kendervászon asztalterítőket, s csodáljuk a szép mintákat. — Mind dupla veréssel készültek. A piros csikókat acélbordával vertük az anyagba ... Édesapám még iparként,t űzte a szövést, én csak téli estéken szőttem, amikor más munka nem volt. Lehetne azokról az estékről mesélni... összejöttek az asszonyok fonni és közben olyan szépen daloltak, hogy akár reggélig is elhallgattam volna őket. Szürkült, amikor hazaindultunk, a falu azonban sokkal élénkebb volt, mint nappal. Akkor tértek haza a földekről az emberek. Horváth Mária FALU A VÁROS TÖVÉBEN 9 / « SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969. április 18. 3
