Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-18 / 87. szám

K f S £ R LETEK hallhatatlan hangokkal •• Az ultrahangok segítségével végzett kutatások világszerte az érdeklődés középpontjában állnak. A fizikai és kémiai reakciók a» ultrahangtérben a szokásostól eltérően zajlanak ki a képen látható kisméretű ultrahang-koncentrátort, mely­nek fókuszában négyzetcenti­méterenként 20—80 kilowattos teljesítményt lehet létrehozni A kutatások tapasztalata: le, a szilárd testek érdekes változásokat szenvednek, a halmazállapot-változások meg­lepő eltéréseket mutatnak. E kísérletekhez az ultrahang­energia nagyfokú összpontosí- ^tására, koncentrálására van szükség. Szovjet tudósok fejlesztették gyorsan közkinccsé válnak, részben ennek köszönhető, hogy pl. a távközlés, a finom- mechanika, a metallurgia, a vegyipar területén egyre újabb technológiai tökéletesítéseket hajtanak végre a szakemberek az ultrahangok • alkalmazásá­val:­FUS TEL ŐSZ TO Havonta 25 millió cigaretta — Vidéken a Kossuth, a Munkás és a pipadohány a legkelendőbb Széchenyi tér 1. Dohány el­osztó. Már az utcáról is átható a dohányillat. — Mi inkább így mondjuk, füstelosztó — nevet Somogyi Mihályné. — Hat éve vagyok itt, sokat elképzeltem már, mennyi pénzt elfüstölünk a levegőbé. — Dohányzik? — Ki nem állhatom a ci- garéttát. Van két nagy fiam, de azok sem kedvelik. A sza­gát még csak megszoktam valahogy. Ma már nem ér­zem, milyen erős itt /a do­hányillat, csak akkor -veszem észre, hogy valóban az, ami­kor jön valaki és mondja. És tudja, még miért nem do­hányzóm? Sajnálom elfüstöl­ni a pénzt csak úgy a leve­gőbe. — Mennyi cigaretta fogy el havonta a raktárból? — Huszonötmillió. Ugye sok? — Minden fajtából tudnak adni? — A Fecske kivételével, igen. — Honnan kapják az árut? — Debrecenből pipado­hányt, Egerből Csongor szi­vart, Pécsről Munkást, Fecs­két, Kossuthot kapunk. Bálint Jánosné Symphoniá- val kínál. Ö tizenhárom éve állítja össze a csomagokat, kinek-kinek az igénylése sze­rint. , — Erős dohányos? — Naponta egy dobozzal elszívok. El sem hiszi, meny­nyi érdekességet rejt az én munkám. Ahány vidék, any- nyiféle megrendelés. Lassan már fejből tudom, hova mit adjak. — Tizenkétmillió darab ci­garetta. Kell is, mert ilyenkor tavasszal mégnő a dohányzá­si kedv. Helyben hetente, vi­dékre havonta kétszer szállí­tunk. | — Van valami különbség a helyi és a vidéki »fogyasz­tás« között? I — Természetesen van. Vi­dékre inkább Kossuth, Mun­kás és pipadohány kell. Bár az újabb szivarkát, a Corvi­nát mindenütt egyformán ke­resik. — Hogyan győzi ezt a sok csomagolást? — Elviszek én egyszerre kétezer cigarettát is a kezem­ben. S már megy is a raktárt^ várják a 'megrendelőlapok. ' Németh Istvánná három eve dolgozik itt: — Tudja, mire gondolok munka közben? — kérdezi. — Azon töröm a fe­jem, vajon ki szívja el ezt vagy azt a csomagot. Mikor, milyen fajta van a kezemben. Különben a kislányom harag­szik, ha látja, hogy rágyúj­tok. Talán igaza van, de tud­ja, hogy van ez... Kétezer cigarettát emel fel egyszerre Bálint Jánosné. — Ezerhármat, ezerriégyszá- zat. Nyereségrészesedésként ezerkétszáz forintot kaptam kézhez. Január óta vagyok itt, jelenleg helyettesítek, de szívesen maradnék. Füstelosztó. Az erős dohány­illatban négy nő dolgozik, hogy holnap se fogyjanak ki az üzletek, ne legyen gátja »füstös« szenvedélyünknek. Mészáros István A könyvet szerető, emberek javára döntöttek Tudósítónk, Dévai Zoltán Barcsról értékes jelentést adott. A barcsi fogyasztási szö­vetkezet járási könyvesboltja nehéz körülmények között dolgozott az elmúlt években. Egy 1. "ny üzlethelyiségben 300—iu ezer forint értékű könyvet kellett összezsúfolni. Ennek ellenére évről évre nőtt a bolt forgalma. 1968-ban pl. megközelítette az egymillió forintot Az elmúlt évben az ABC- áruház megnyitása után fel­szabadult egy élelmiszerbolt s nyomban megindult a harc a helyiségekért. Több igénylő is akadt, pecsenyesütőt akartak itt berendezni, italboltot, bor­kóstolót. A tanácsi szervek végül is úgy döntöttek, hogy legyen a ■ felszabadult üzlet a kultúrát szerető emberek otthona. Elfo- 1 gadták a fogyasztási szövetke­zet vezetőinek javaslatát és február óta már tágas, önki- szolgáló könyvesbolt áll az ol­vasók rendelkezésére. Mint tudósítónk írja: örven­detes, hogy a járási és a köz­ségi vezetők a tanulni, olvasni vágyó, könyvet szerető embe­rek javára döntöttek. Érthe­tően elégedettek Barcson és a járás könyvbarátainak köré­ben is. Ltptt taxival a „szabad világba“ GOLYÓSTOLL FEGYVER GYANÁNT — A 1 ETÖRT RENDSZÁMTÁBLA — AZ OSZTRÁK SAJTÓ FELTŰNŐ ÉRDEKLŐDÉSE Több mint két éve tö'rtént Urbán István huszonöt eves komlói segédmunkás és ba­rátja, a huszonhét éves sáséi Schäffer Henrik egy taxival áttörte a rábafüzesi határát­kelőhely soromoóját és Auszt­riába szökött. Így szólt a rövid hír. Ma azonban már töb­bet tudunk a körülmények­ről, 'arról, mi is történt való­jában 1967. február 21-én. Banditamódszerrel A két fiatalember 20-án este a kaposvári Béke Étte­remben szórakozott. Bort it­tak, nem is keveset. Gátlás­talan megjegyzéseket tettek az étterem hölgyvendégedre, kihívóin viselkedtek. Pezsgő­vel akarták zárni az estét, a pincér azonban már nem szol­gálta ki őket. Lementek a vasútállomásra, hogy Sásdra utazzanak, a vo­nat azonban az orruk előtt ki­húzott. Taxit kerítettek, de a vonatot a közvágóhídi állo­másnál sem érték be. Erre visszavitették magukat a Bé­ke elé. Pár óra múlva ismét meg­keresték a taxist. Megkérték, vigye el őket Memyére. A kö­zeli községben kifizették a számlát, de nem búcsúztak »jó éjszakát«-tal. Urbán elő­kapott a zsebéből egy tárgyat, amit a sofőr homlokához szo­rított azzal, hogy adja át a vezetést Schaff érnék. Mit tehe­tett volna a halálra rémített ember... A taxi Balatonlelle felé indult. A gépkocsivezetőnek Látrányban egy sállal bekö­tötték a szemét és a hátsó ülésre ültették. Urbán az ol­dalához szorította a »fegy­vert«, amiről később kiderült, hogy golyóstoll. Miután Lellén üzemanya­got vettek fel, Nagykanizsa felé kormányozták a Warsza- wát. Zalaszentbalázson Schäf­fer letörte a rendszámtáblát; majd elvette a sofőr pénzét. Ekkor közölték vele azt is, hogy külföldre kívánnak szök­ni, s őt is magukkal viszik. A szerencsétlen gépkocsiveze­tő tiltakozott. Ekkor már elég közel jár­tak a határhoz, egy esetben állj! jelzést is kaptak. Schäf­fer azonban nem a fékre, ha­nem a gázra lépett. Pár perc múlva kiszállítot­erenerir Ulíkléf.* nwnsiin i I. A mentősofőr Szég’^niem magam? Mind­egy. gnondom. protek­ció.-. mentősofőr. Mert az ig. a 'kor sem takarna- tom el, ha rossz megvilágí­tásba helyezi egyébként tűr­hető jellememet. Apám barátja volt egy nagy embernek. Ami­kor haldoklóit szeg íny öre­gem, sokat aggódott értem.' mi­velhogy élhetetlennek tartott. Könyörgött a barátjának, hogy re bízzon engem a kóbor ku­tyák irgalmára, hanem igazít­son útba a jó emberek társa­sága “elé. Szegény öregem haor" t a ba-atia pedig ke- ?é!” v-'*e a sorsomat. Rct- tjegí ■ * í -- szór talál­koz “in kg fennhangon Sz' —* <V'tm • lom írt. Aztán - •> n»sclt. hogy má'pe 1 g jel "n ‘ k nzzem szol­gálatra a mentőállomás lóor­vosánál, mert ha nem tudnám, már t'‘bb napja mentősofőr vagyok. Hát így leli belőlem úriember. Komoly tanfolyamokat kel­leti elvégeznem, hogy végszük­ség esetén kirántsam a halál karjaiból a szenvedőket. Mű­veltségem szemlátomást gya­rapodott. Szabadnapjaimon nagy szavakkal dobálóztam az Arany Körtében. Agónia, krízis, toxin, aszepszis, köz­ponti idegrendszer meg ilye­nekkel. Főbérlőm, a “olt csendőr gonosz felesége dok­tor úrnak szólított szerelmes órá;ban. Tetszett neki a tá­nyérsapkám. i ogiobban mégis öwí1+'v~->. ho<*v T^.rz^in mellett én lettem a gyerekek példaképe. Ha összebalhéztak, ezzel fenyegették egymást: úgy megverlek, hogv bevisz az Illés. Ekkora tekintélyért minden körülmények között helyt kel­lett állni. Tudom, nem éppen beosületes dolog, de direkt vár­tam az alkalmat, amikor ki­próbálhatom orvostudományo­mat egy szerencsétlenen. Az alkalom nem késett sokáig. Egyszer ugyanis — este 11 felé — «adóztattak, hogy irány az ikrényi úti bakter- ház, súlyos baleset történt a sorompónál. Szárnyakat kap­tam. Eddig csak unalmas fek­vőbetegeket meg szülőanyákat szállítottam kórházba. De most! Hét kilométer az ikrényi sorompó. Egyetlen merész len­dület után már az áldozat roncsainál tapostam a féket. Szörnyű látvány volt. ösz- szegyűrődött a sorompó sza­kálla, a karambolozó motorból mintha csomót kötöttek vol­na. A tragédia kárvallottja úgy hevert a makadámút po­rában, mint valami vérbefa­gyott rongykupac. Mindjárt láttam, hogy eszméletlen, sőt azt sem tartottam kizártnak, hogy máris kiszenvedett a szegény gyorshajtó! A jelek, bizony, éppen erre vallottak. Egyik lába — ha jól emlék­szem, a bal — kétrét volt, haj- tű módjára hajolva. Nyílt tö­rés. semmi k°tség. Szédítem a rémülettől, de az ember ilyenkor nem lehet érzelgős. Cselekedni kezdtem, hogyha még él az illető, mentőalkal­mazott lévén meg is ment­sem. A törést magát nem lát­Q tam, hiszen nadrág volt a bol­dogtalanon. Megfogtam a sé­rült lábát, s úgy recsegett, hogy majdnem elájultam. Ám a szakszerűség ott lebegett a szemem előtt. Sürgős esetben nincs idő a finom ko dásra, így hát nadrágostul pólyáztam sín­re a törött lábat. A beteg persze nem nyerte vissza az- eszméletét a beavat­kozásomtól. De fő, hogy élt!... Még akkor is a szörnyű álom rabja volt, amikor hordágyon bevittük a műtőbe. Éjszaka volt, végignézhettem volna a sebész munkáját, ha éppen akarom, de irtózom a vértől. Inkább szerényen várakoztam kint a folyosón. Különleges lelki élvezet éj idején egy kórházi folyosón várakozni. Csend, kék homály, költői áhitat, mindez egy ki­csit bölcs, egy kicsit szomorú. És ott a tudat, hogy meg­mentettem egy ember életéit! Sínbe tettem a lábát. Pedig nyílt törés. Komplikált eset, ilyen még nem fordult elő a prakszisomban. Nem tagadom, hallani akartam az orvos el­ismerését Ahhoz képest hogy kompli­kált műtétre számítottam, elég hamar kijött az orvos a mű­tőből. Remegett és szürke volt az arca. Megrémültem, ahogy rámnézett. Mindjárt tudtam' nemcsak nyílt törés, de súlyos belső vérzés is — tehát meg­halt a beteg. — Illés, azon se csodálkoz­nék, ha maga nyalta volna hegyesre a piramist — szól a sebész és ez nem hatott dicsé­retnek. S még hozzá is tette: — Mondja, hogy tud maga éj­nek idején ekkora ökör lenni? Most rendültem meg igazán — Miért, doktor úr?.„ Ta­lán nem csináltam Szaksze­rűen? ... — Dehogynem. Éppen olyan szakszerűen csinálta, mint a tanfolyamon. Kifogástalanul sínbe rakta a törött műlábat Ráadásul ez a pasas olyan részeg, mint öt kocsis együtt­véve az Arany Körtében. Azóta, ha valaki bakot lő r városban, ezt mondják rá: sínbe tette, mint Illés a mű lábat Arról viszont, hogy részeg volt az ikrényi páciens, egy másik villámtörténet jut eszembe. Major Pista bácsi­nak volt egy lenszövő műhe­lye meg egy nagy sérve. Ne­kem viszont bűntudatom volt Major Pista, bácsival szemben Még abban az időben, amikor az utcaseprő guruló ládáia nem falevelekkel, hanem bankó- milliókkal volt tele. megbí­zott az én lenszövő, atyai ba­rátom, hogy menjek el Sop­ronba. van ott egy kis Ope’ Kadett, eladó, vegyem meg. Aztán, ha sikerül a vásár, én leszek a sofőrje. (Folytatjuk.) ták az idegileg teljesen kiké­szült sofőrt- Háromnegyed hét után érkeztek a rábafüzesi közúti átkelő első sorompójá­hoz. Schäffer teljes sebesség­re kapcsolt és nekihajtott a korlátnak. Fegyverrel próbál­ták útjukat állni, de a War­szawa áttörte a második so­rompót is. A két fiatalember ?p bőrrel úszta meg a ka­landot. Fogadtatásuk nem volt valami fényes, hosszú időre rács mögé dugták őket. Kilóg a lóláb Az osztrák sajtó rendkívül nagy teret szentelt az esetnek. Az Arbeiter Zeitung, a Die Presse, a Volksblatt, a Wie­ner Zeitung és több más újság hangzatos címek alatt hozta Schäffer és Urbán szökésé­nek részleteit, az-első kihall­gatások eredményét. Egyér­telműen bátor és példás cse­lekedetnek állították be a történteket. Hogy kényszerí­tették a taxisofőrt és lopott '-oos'val törték át a határt, arról egyelőre egy szót sem ír­tak ... Aztán alig másfél év múlva ismét reflektorfénybe, áhította az osztrák sajtó a két fiatal- £ embert. 1968. június 13 -án az ♦ eisenstadti tartományi bíróság zsarolás és szándékos dolog- rongálás miatt mindkettőjüket tízhavi szigorított elzárásra ítélte és kiutasította az or­I szágból. MindkettőHiknek biz- | tosították a választást: melyik | országban kívánnak leteieped- 1 ni. Schäffer Na Német Stövet- t ségi Köztársaságot, Urbán pe- | dig Ausztráliát jelölte meg ... I A Volksblatt ez alkalomból 1 vezető helyen háromhasábos | tudósítást és fényképet közölt | ezzel a címmel: »Bátor szö- I kés után elítélték a két ma- . gyárt, de a befejezés S2eren- I esés.« Még ennél is árulko- j dóbb az egyik alcím: »Az or- t szágból való kiutasítás hátsó | kiskapuval«. Tehát egy percig I sem tagad’ák . . . i Jellemző a Volksblatt tudó- xsításának befejező részt is: »A ; bíró mindkettőjüknek minden j tói kívánt a jövőre és biztosí- I otta őket, hogy nem kell töb- I bé aggódniuk..« Hogy ezen pon- | tosan mit értett a tekintetes | bíróság, árról egy szó sincs. X Mindenesetre meglehetősen X furcsának moadható a tárgya- X lás, ahol a bíró ilyen hang- | nemben beszél a vádlottakkal. ♦ S hogy »nem kell többé ag- X gódniuk«? Az majd kiderül | az itthon nAhány évvel ezelőtt ♦ ■ iüönf'Me bűncselekmények el- X '-övotése miatt már megbün- X tet“tt fiatalemberekről. X Sk-häffer és Urbán bűnügyét ♦ a közeljövőben tárgyalja a | Kaposvári Járásbíróság. ♦ Pintér Dezső SOMOGTT VC PT IP Péntek, 1969. április 18.

Next

/
Thumbnails
Contents