Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-18 / 87. szám
K f S £ R LETEK hallhatatlan hangokkal •• Az ultrahangok segítségével végzett kutatások világszerte az érdeklődés középpontjában állnak. A fizikai és kémiai reakciók a» ultrahangtérben a szokásostól eltérően zajlanak ki a képen látható kisméretű ultrahang-koncentrátort, melynek fókuszában négyzetcentiméterenként 20—80 kilowattos teljesítményt lehet létrehozni A kutatások tapasztalata: le, a szilárd testek érdekes változásokat szenvednek, a halmazállapot-változások meglepő eltéréseket mutatnak. E kísérletekhez az ultrahangenergia nagyfokú összpontosí- ^tására, koncentrálására van szükség. Szovjet tudósok fejlesztették gyorsan közkinccsé válnak, részben ennek köszönhető, hogy pl. a távközlés, a finom- mechanika, a metallurgia, a vegyipar területén egyre újabb technológiai tökéletesítéseket hajtanak végre a szakemberek az ultrahangok • alkalmazásával:FUS TEL ŐSZ TO Havonta 25 millió cigaretta — Vidéken a Kossuth, a Munkás és a pipadohány a legkelendőbb Széchenyi tér 1. Dohány elosztó. Már az utcáról is átható a dohányillat. — Mi inkább így mondjuk, füstelosztó — nevet Somogyi Mihályné. — Hat éve vagyok itt, sokat elképzeltem már, mennyi pénzt elfüstölünk a levegőbé. — Dohányzik? — Ki nem állhatom a ci- garéttát. Van két nagy fiam, de azok sem kedvelik. A szagát még csak megszoktam valahogy. Ma már nem érzem, milyen erős itt /a dohányillat, csak akkor -veszem észre, hogy valóban az, amikor jön valaki és mondja. És tudja, még miért nem dohányzóm? Sajnálom elfüstölni a pénzt csak úgy a levegőbe. — Mennyi cigaretta fogy el havonta a raktárból? — Huszonötmillió. Ugye sok? — Minden fajtából tudnak adni? — A Fecske kivételével, igen. — Honnan kapják az árut? — Debrecenből pipadohányt, Egerből Csongor szivart, Pécsről Munkást, Fecskét, Kossuthot kapunk. Bálint Jánosné Symphoniá- val kínál. Ö tizenhárom éve állítja össze a csomagokat, kinek-kinek az igénylése szerint. , — Erős dohányos? — Naponta egy dobozzal elszívok. El sem hiszi, menynyi érdekességet rejt az én munkám. Ahány vidék, any- nyiféle megrendelés. Lassan már fejből tudom, hova mit adjak. — Tizenkétmillió darab cigaretta. Kell is, mert ilyenkor tavasszal mégnő a dohányzási kedv. Helyben hetente, vidékre havonta kétszer szállítunk. | — Van valami különbség a helyi és a vidéki »fogyasztás« között? I — Természetesen van. Vidékre inkább Kossuth, Munkás és pipadohány kell. Bár az újabb szivarkát, a Corvinát mindenütt egyformán keresik. — Hogyan győzi ezt a sok csomagolást? — Elviszek én egyszerre kétezer cigarettát is a kezemben. S már megy is a raktárt^ várják a 'megrendelőlapok. ' Németh Istvánná három eve dolgozik itt: — Tudja, mire gondolok munka közben? — kérdezi. — Azon töröm a fejem, vajon ki szívja el ezt vagy azt a csomagot. Mikor, milyen fajta van a kezemben. Különben a kislányom haragszik, ha látja, hogy rágyújtok. Talán igaza van, de tudja, hogy van ez... Kétezer cigarettát emel fel egyszerre Bálint Jánosné. — Ezerhármat, ezerriégyszá- zat. Nyereségrészesedésként ezerkétszáz forintot kaptam kézhez. Január óta vagyok itt, jelenleg helyettesítek, de szívesen maradnék. Füstelosztó. Az erős dohányillatban négy nő dolgozik, hogy holnap se fogyjanak ki az üzletek, ne legyen gátja »füstös« szenvedélyünknek. Mészáros István A könyvet szerető, emberek javára döntöttek Tudósítónk, Dévai Zoltán Barcsról értékes jelentést adott. A barcsi fogyasztási szövetkezet járási könyvesboltja nehéz körülmények között dolgozott az elmúlt években. Egy 1. "ny üzlethelyiségben 300—iu ezer forint értékű könyvet kellett összezsúfolni. Ennek ellenére évről évre nőtt a bolt forgalma. 1968-ban pl. megközelítette az egymillió forintot Az elmúlt évben az ABC- áruház megnyitása után felszabadult egy élelmiszerbolt s nyomban megindult a harc a helyiségekért. Több igénylő is akadt, pecsenyesütőt akartak itt berendezni, italboltot, borkóstolót. A tanácsi szervek végül is úgy döntöttek, hogy legyen a ■ felszabadult üzlet a kultúrát szerető emberek otthona. Elfo- 1 gadták a fogyasztási szövetkezet vezetőinek javaslatát és február óta már tágas, önki- szolgáló könyvesbolt áll az olvasók rendelkezésére. Mint tudósítónk írja: örvendetes, hogy a járási és a községi vezetők a tanulni, olvasni vágyó, könyvet szerető emberek javára döntöttek. Érthetően elégedettek Barcson és a járás könyvbarátainak körében is. Ltptt taxival a „szabad világba“ GOLYÓSTOLL FEGYVER GYANÁNT — A 1 ETÖRT RENDSZÁMTÁBLA — AZ OSZTRÁK SAJTÓ FELTŰNŐ ÉRDEKLŐDÉSE Több mint két éve tö'rtént Urbán István huszonöt eves komlói segédmunkás és barátja, a huszonhét éves sáséi Schäffer Henrik egy taxival áttörte a rábafüzesi határátkelőhely soromoóját és Ausztriába szökött. Így szólt a rövid hír. Ma azonban már többet tudunk a körülményekről, 'arról, mi is történt valójában 1967. február 21-én. Banditamódszerrel A két fiatalember 20-án este a kaposvári Béke Étteremben szórakozott. Bort ittak, nem is keveset. Gátlástalan megjegyzéseket tettek az étterem hölgyvendégedre, kihívóin viselkedtek. Pezsgővel akarták zárni az estét, a pincér azonban már nem szolgálta ki őket. Lementek a vasútállomásra, hogy Sásdra utazzanak, a vonat azonban az orruk előtt kihúzott. Taxit kerítettek, de a vonatot a közvágóhídi állomásnál sem érték be. Erre visszavitették magukat a Béke elé. Pár óra múlva ismét megkeresték a taxist. Megkérték, vigye el őket Memyére. A közeli községben kifizették a számlát, de nem búcsúztak »jó éjszakát«-tal. Urbán előkapott a zsebéből egy tárgyat, amit a sofőr homlokához szorított azzal, hogy adja át a vezetést Schaff érnék. Mit tehetett volna a halálra rémített ember... A taxi Balatonlelle felé indult. A gépkocsivezetőnek Látrányban egy sállal bekötötték a szemét és a hátsó ülésre ültették. Urbán az oldalához szorította a »fegyvert«, amiről később kiderült, hogy golyóstoll. Miután Lellén üzemanyagot vettek fel, Nagykanizsa felé kormányozták a Warsza- wát. Zalaszentbalázson Schäffer letörte a rendszámtáblát; majd elvette a sofőr pénzét. Ekkor közölték vele azt is, hogy külföldre kívánnak szökni, s őt is magukkal viszik. A szerencsétlen gépkocsivezető tiltakozott. Ekkor már elég közel jártak a határhoz, egy esetben állj! jelzést is kaptak. Schäffer azonban nem a fékre, hanem a gázra lépett. Pár perc múlva kiszállítoterenerir Ulíkléf.* nwnsiin i I. A mentősofőr Szég’^niem magam? Mindegy. gnondom. protekció.-. mentősofőr. Mert az ig. a 'kor sem takarna- tom el, ha rossz megvilágításba helyezi egyébként tűrhető jellememet. Apám barátja volt egy nagy embernek. Amikor haldoklóit szeg íny öregem, sokat aggódott értem.' mivelhogy élhetetlennek tartott. Könyörgött a barátjának, hogy re bízzon engem a kóbor kutyák irgalmára, hanem igazítson útba a jó emberek társasága “elé. Szegény öregem haor" t a ba-atia pedig ke- ?é!” v-'*e a sorsomat. Rct- tjegí ■ * í -- szór találkoz “in kg fennhangon Sz' —* <V'tm • lom írt. Aztán - •> n»sclt. hogy má'pe 1 g jel "n ‘ k nzzem szolgálatra a mentőállomás lóorvosánál, mert ha nem tudnám, már t'‘bb napja mentősofőr vagyok. Hát így leli belőlem úriember. Komoly tanfolyamokat kelleti elvégeznem, hogy végszükség esetén kirántsam a halál karjaiból a szenvedőket. Műveltségem szemlátomást gyarapodott. Szabadnapjaimon nagy szavakkal dobálóztam az Arany Körtében. Agónia, krízis, toxin, aszepszis, központi idegrendszer meg ilyenekkel. Főbérlőm, a “olt csendőr gonosz felesége doktor úrnak szólított szerelmes órá;ban. Tetszett neki a tányérsapkám. i ogiobban mégis öwí1+'v~->. ho<*v T^.rz^in mellett én lettem a gyerekek példaképe. Ha összebalhéztak, ezzel fenyegették egymást: úgy megverlek, hogv bevisz az Illés. Ekkora tekintélyért minden körülmények között helyt kellett állni. Tudom, nem éppen beosületes dolog, de direkt vártam az alkalmat, amikor kipróbálhatom orvostudományomat egy szerencsétlenen. Az alkalom nem késett sokáig. Egyszer ugyanis — este 11 felé — «adóztattak, hogy irány az ikrényi úti bakter- ház, súlyos baleset történt a sorompónál. Szárnyakat kaptam. Eddig csak unalmas fekvőbetegeket meg szülőanyákat szállítottam kórházba. De most! Hét kilométer az ikrényi sorompó. Egyetlen merész lendület után már az áldozat roncsainál tapostam a féket. Szörnyű látvány volt. ösz- szegyűrődött a sorompó szakálla, a karambolozó motorból mintha csomót kötöttek volna. A tragédia kárvallottja úgy hevert a makadámút porában, mint valami vérbefagyott rongykupac. Mindjárt láttam, hogy eszméletlen, sőt azt sem tartottam kizártnak, hogy máris kiszenvedett a szegény gyorshajtó! A jelek, bizony, éppen erre vallottak. Egyik lába — ha jól emlékszem, a bal — kétrét volt, haj- tű módjára hajolva. Nyílt törés. semmi k°tség. Szédítem a rémülettől, de az ember ilyenkor nem lehet érzelgős. Cselekedni kezdtem, hogyha még él az illető, mentőalkalmazott lévén meg is mentsem. A törést magát nem látQ tam, hiszen nadrág volt a boldogtalanon. Megfogtam a sérült lábát, s úgy recsegett, hogy majdnem elájultam. Ám a szakszerűség ott lebegett a szemem előtt. Sürgős esetben nincs idő a finom ko dásra, így hát nadrágostul pólyáztam sínre a törött lábat. A beteg persze nem nyerte vissza az- eszméletét a beavatkozásomtól. De fő, hogy élt!... Még akkor is a szörnyű álom rabja volt, amikor hordágyon bevittük a műtőbe. Éjszaka volt, végignézhettem volna a sebész munkáját, ha éppen akarom, de irtózom a vértől. Inkább szerényen várakoztam kint a folyosón. Különleges lelki élvezet éj idején egy kórházi folyosón várakozni. Csend, kék homály, költői áhitat, mindez egy kicsit bölcs, egy kicsit szomorú. És ott a tudat, hogy megmentettem egy ember életéit! Sínbe tettem a lábát. Pedig nyílt törés. Komplikált eset, ilyen még nem fordult elő a prakszisomban. Nem tagadom, hallani akartam az orvos elismerését Ahhoz képest hogy komplikált műtétre számítottam, elég hamar kijött az orvos a műtőből. Remegett és szürke volt az arca. Megrémültem, ahogy rámnézett. Mindjárt tudtam' nemcsak nyílt törés, de súlyos belső vérzés is — tehát meghalt a beteg. — Illés, azon se csodálkoznék, ha maga nyalta volna hegyesre a piramist — szól a sebész és ez nem hatott dicséretnek. S még hozzá is tette: — Mondja, hogy tud maga éjnek idején ekkora ökör lenni? Most rendültem meg igazán — Miért, doktor úr?.„ Talán nem csináltam Szakszerűen? ... — Dehogynem. Éppen olyan szakszerűen csinálta, mint a tanfolyamon. Kifogástalanul sínbe rakta a törött műlábat Ráadásul ez a pasas olyan részeg, mint öt kocsis együttvéve az Arany Körtében. Azóta, ha valaki bakot lő r városban, ezt mondják rá: sínbe tette, mint Illés a mű lábat Arról viszont, hogy részeg volt az ikrényi páciens, egy másik villámtörténet jut eszembe. Major Pista bácsinak volt egy lenszövő műhelye meg egy nagy sérve. Nekem viszont bűntudatom volt Major Pista, bácsival szemben Még abban az időben, amikor az utcaseprő guruló ládáia nem falevelekkel, hanem bankó- milliókkal volt tele. megbízott az én lenszövő, atyai barátom, hogy menjek el Sopronba. van ott egy kis Ope’ Kadett, eladó, vegyem meg. Aztán, ha sikerül a vásár, én leszek a sofőrje. (Folytatjuk.) ták az idegileg teljesen kikészült sofőrt- Háromnegyed hét után érkeztek a rábafüzesi közúti átkelő első sorompójához. Schäffer teljes sebességre kapcsolt és nekihajtott a korlátnak. Fegyverrel próbálták útjukat állni, de a Warszawa áttörte a második sorompót is. A két fiatalember ?p bőrrel úszta meg a kalandot. Fogadtatásuk nem volt valami fényes, hosszú időre rács mögé dugták őket. Kilóg a lóláb Az osztrák sajtó rendkívül nagy teret szentelt az esetnek. Az Arbeiter Zeitung, a Die Presse, a Volksblatt, a Wiener Zeitung és több más újság hangzatos címek alatt hozta Schäffer és Urbán szökésének részleteit, az-első kihallgatások eredményét. Egyértelműen bátor és példás cselekedetnek állították be a történteket. Hogy kényszerítették a taxisofőrt és lopott '-oos'val törték át a határt, arról egyelőre egy szót sem írtak ... Aztán alig másfél év múlva ismét reflektorfénybe, áhította az osztrák sajtó a két fiatal- £ embert. 1968. június 13 -án az ♦ eisenstadti tartományi bíróság zsarolás és szándékos dolog- rongálás miatt mindkettőjüket tízhavi szigorított elzárásra ítélte és kiutasította az orI szágból. MindkettőHiknek biz- | tosították a választást: melyik | országban kívánnak leteieped- 1 ni. Schäffer Na Német Stövet- t ségi Köztársaságot, Urbán pe- | dig Ausztráliát jelölte meg ... I A Volksblatt ez alkalomból 1 vezető helyen háromhasábos | tudósítást és fényképet közölt | ezzel a címmel: »Bátor szö- I kés után elítélték a két ma- . gyárt, de a befejezés S2eren- I esés.« Még ennél is árulko- j dóbb az egyik alcím: »Az or- t szágból való kiutasítás hátsó | kiskapuval«. Tehát egy percig I sem tagad’ák . . . i Jellemző a Volksblatt tudó- xsításának befejező részt is: »A ; bíró mindkettőjüknek minden j tói kívánt a jövőre és biztosí- I otta őket, hogy nem kell töb- I bé aggódniuk..« Hogy ezen pon- | tosan mit értett a tekintetes | bíróság, árról egy szó sincs. X Mindenesetre meglehetősen X furcsának moadható a tárgya- X lás, ahol a bíró ilyen hang- | nemben beszél a vádlottakkal. ♦ S hogy »nem kell többé ag- X gódniuk«? Az majd kiderül | az itthon nAhány évvel ezelőtt ♦ ■ iüönf'Me bűncselekmények el- X '-övotése miatt már megbün- X tet“tt fiatalemberekről. X Sk-häffer és Urbán bűnügyét ♦ a közeljövőben tárgyalja a | Kaposvári Járásbíróság. ♦ Pintér Dezső SOMOGTT VC PT IP Péntek, 1969. április 18.
