Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-08 / 56. szám

Közlemény az MSZMP KB és a kormány együttes üléséről (Folytatás a 1■ oldalról.) A Központi Bizotság és a Mi­nisztertanács határozatot ho­zott a további munkákra és megállapította: 1. Nagyra értékeli a Köl­csönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa 20 éves tevékeny­ségét, eredményeit. A KGST keretében megvalósult együtt­működés jelentős mértékben hozzájárult a tagországok, kö­zöttük a Magyar Népköztársa­ság lendületes fejlődéséhez. A kialakult együttműködést folytatva kívánatos a további előrehaladás feltételeinek sok­oldalú áttekintése és a megfe­lelő megoldások kidolgozása. A szocialista országok nem­zetgazdaságának továbbfej­lesztése, a népjólét további emelése, a tudományos-techni­kai forradalom, a két rend­szer közötti szélesedő világver­seny új követelményeket tá­maszt a KGST-országok gaz­dasági együttműködésével szemben. 2. A KGST keretében az eddig kialakult együttműkö­dés bevált módszereit meg­tartva kell új, hatékonyabb formákat keresni és alkalmaz­ni. A gazdasági együttműkö­dés előttünk álló szakaszában a KGST-országok közötti együttműködés előttünk álló szakaszában a KGST-országok közötti együttműködés elmé­lyítését legjobban a szocialis­ta gazdasági integráció külön­böző formáinak kibontakozta­tása szolgálja. 3. A KGST-országok gaz­dasági integrációjának célja a gazdasági növekedés új forrásainak feltárása és kiak­názása, a műszaki haladás gyorsítása, a szocialista válla­latok versenyképességének nö­velése, a nemzetközi piac lehe­tőségeinek jobb kihasználása. A szocialista gazdasági integ­ráció kibontakoztatása feltéte­lezi a tervezés és a tudományos kutatásai fejlesztésének jobb nemzet1 koordinálását, va­lamint áru- és pénzviszo­nyok f< ottabb érvényre jut­tatása, . , nemzetközi együtt­működésben. 4. Az egyenjogú, szuverén KGST-országok önálló nem­zetgazdaságaira épülő, fej­lett nemzetközi együttműkö­dés, a szocialista integráció jól szolgálja a nemzeti célokat és a szocializmus, a társadalmi haladás, a béke általános ügyét. 5. A Magyar Népköztársa­ság a KGST-országokkal szoros együttműködésben áll­hatatosan törekszik az együtt­működés fokozására a szerve- zet keretein kívül áldó többi szocialista országgal. Szorgal­mazza a gazdasági kapcsolatok fejlesztését a fejlődő országok­kal a fejlett tőkésarszágokkal pedig a kereskedelmi és mű­szaki-tudományos kapcsolatok fenntartására és azok haszno­sítására törekszik. 6. A Magyar Népköztársa­ság meggyőződése, hogy az együttműködés módszerei­nek továbbfejlesztése reálisabb lehetőséget biztosít más orszá­gok számára is, hogy különféle formában együttműködhesse­nek a KGST-vel vagy bekap­csolódhassanak munkájába. III. A Központi Bizottság és a Minisztertanács államéletünk, a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztésével kapcsolat­ban hangsúlyozza: A szocializmus építésének so­ron levő feladatai az államel­mélet, a szocialista demokrácia továbbfejlesztését igénylik an­nak érdekében, hogy állam­rendszerünk szolgaija még ha­tékonyabban a szocialista tár­sadalmat, a munkásosztály tör­ténelmi céljait. Ezért szüksé­ges társadalmunk és állam­szervezetünk néhány alkotmá­nyos kérdésének elemzése, a jogrend és a törvényesség to­vábbi erősítése, választási rendszerünk fejlesztése. Nö­velni kell a tanácsok társadal­mi, politikai szerepét, önkor­mányzati jellegét, hatáskörét és a felelősségét a helyi fel­adatok megoldásában. A szocialista építés jelen szakaszában szükséges a párt eszmei-politikai vezető szere­pének fejlesztése, a tömegszer­vezetek és a Hazafias Nép­front közreműködésének foko­zása társadalmi életünkben oly módon, hogy egyidejűleg az állami szervek önálló hatáskö­re és felelőssége is növekedjék. A Központi Bizottság és a Minisztertanács úgy véli, hogy az államélet, a szocialista de­mokrácia fejlesztése során fi­gyelembe kell venni a tapasz­talatokat, az eredményeket és fogyatékosságokat, fel kel1 használni a tudományos kuta­tás következtetéseit és a nem­zetközi tapasztalatokat. IV. A Központi Bizottság dönté­seket hozott személyi kérdé­sekben: Szirmai István elvtársat, a Politikai Bizottság tagját sa­ját kérdésére, tekintettel egészségi állapotára, felmen­tette az agitációs és propagan- dabizottság tagsága és elnöki tisztége alól. Aczél György elvtársat, a Központi Bizottság titkárát megválasztotta az agitációs és propagandabizottság elnöké nek. Ajtai Miklós elvtársat, a Po litikai Bizottság póttagját meg­választotta az agitációs és pro pamgandabizottság tagjává. (MTI) Tüntetés n moszkvai kínai nag*« O' előtt Képünk a moszkvai kínai nagykövetség épülete előtt készült a tüntetők menetéről. . (TASZSZ — Képtávírón érkezett) Hável József, az MTI moszk­vai tudósítója jelenti: Pénteken a kora délutáni órákban több mint 10 000 Rajk László emlékére HATVAN ÉVVEL EZELŐTT született Rajk László, a székelyudvarhelyi tizenhárom gyer­mekes, nehéz sorsú csizmadia fiei, akinek pá­lyafutása és sorsa fényes hullócsillagként vo­nult át a magyar munkásmozgalmon. Nagy küzdelmek árán, nélkülözések közepette sze­rezte meg a tudást Egyetemista korában az Eötvös Kollégiumban gyermekkori tapasztala­tai, olvasmányélménye, a környezet és kutató kíváncsisága jóvoltából megismerkedett a marxizmus—leninizmussal, s egy forradalmi diákcsoport tagjaként átesett a forradalmi tűzkeresztségen. A harmincas évek közepén Rajk László a forradalmi munkásmozgalom egyik központi alakja lett Magyarországon. A rendőrség ül­dözése elől egy időre illegalitásba vonult. A spanyol nép szabadságharcának megsegítésére önkéntesnek ment Spanyolországba. Hazatér­te után intárnálták, börtönbe vetették. Harminchat éves volt, amikor a nagybuda­pesti pártbizottság titkára lett, majd a párt főtitkárhelyettese, a Politikai Bizottság tagja, a Magyar Függetlenségi Népfront főtitkára. A felszabadulást követő években hatalmas, sokirányú tevékenységet folytatott. A párt őt állította a Belügyminisztérium élére, ahol harcedzett keménységével, megingathatatlan igazságszeretetével küzdött a népi hatalom biztonságáért. Tragikus veszteség érte pártunkat, a ma­gyar munkásosztályt és egész népünket, ami­kor húsz évvel ezelőtt, 1949 tavaszán Rajk Lászlót, az önfeláldozó forradalmárt, a kon­cepciós perek során bíróság elé állították és kivégezték. Csak évekkel később kerekedhet­tek felül a pártban azok az egészséges erők, melyek végjét vetettek a törvénytelenségek­nek és rehabilitálták őt. , RAJK LÁSZLÓ ELVTARSRA, születése hatvanadik évfordulóján, a nép tiszta szívű hőseinek kijáró tisztelettel és megbecsüléssel gondolunk. T. E. moszkvai dolgozó tüntetett a Kínai Népköztársaság nagykö­vetségének épülete előtt. A végeláthatatlan sorokban áramló tömeg öklét rázva, üte­mesen kiáltotta: »Gyalázat a Mao Ce-tung-klikk politikájá­ra!, Vesszenek a pekingi pro­vokátorok!« Transzparensek hirdették, hogy »A Mao-klikk politikája az imperializmust szolgálja-«. Számos felirat hangsúlyozta, hogy »A szovjet határok szentek és sérthetet­lenek-«. A kínai nagykövetség előtt még soha nem látott méretű tiltakozó tüntetés részvevői ez­zel a harcos demonstrációval, válaszoltak a szovjet határ­őrök életét kioltó kínai határ­provokációra és azokra a ki­hívó tüntetésekre, amelyek a kínai fővárosban már napok óta tartanak a szovjet nagy- követség épülete körül. A kínai nagykövetség épü­lete körül megerősített rendőr- osztagok csak nagy erőfeszítés­sel tudták visszatartani a fel­háborodott szovjet dolgozók tömegeit attól, hogy behatol­janak a nagykövetség terüle­tére. A nagykövetség melletti kínai lakóépület ablakaiban megjelenő beosztottak provo­katív magatartására válasz­képpen a tüntetők tintásüve­gekkel dobálták meg az épü­letet, aminek következteben ablakok törtek be. A három óra hosszat tartó tüntetés részvevői elítélték és meg­bélyegezték a Mao Ce- tung-likk nagyhatalmi, so­viniszta, szovjetellenes, kalan­dor politikáját, s követelték, hogy a Mao-klikk arcátlan provokációinak haladéktala­nul vessenek véget. (MTI) Sajtóértekezletet tartottak tegnap délután Moszkvában a külföldi tudósí­tók részére. A külügyminisz­térium illetékes osztályvezető­je ismertette a szovjet—kínai határon elkövetett kínai pro­vokáció tényeit és körülmé­nyeit, majd kérdésekre vála­szolt. Kipróbálták a holdkompot Sikerrel folyt le az Apollo— 9 küldetésének legnehezebb feladata, a holdkomp kipró­bálása. A holdkomp és az űr­hajó összesen 179 kilométeres távolságra távolodott el egy­mástól A UPI 19.35 órakor jelen­tette, hogy az Apollo—9 űrhajó és a holdkomp összekapcso­lása megtörtént (MTI) Xuan Thuy nyilatkozata Xu;>n Thuy, a VDK d le^őció :ának vezetője, a párizsi Viet­nam-! on"cre»cia 7. iilé-e után újságíróknak ki jelentette, hogy a tárgyalások h lakásának egyetlen akadálya az ame­rikaiak agresszív magatartása. __ , ( Telefotó: AP—MTI—KS) B. SZOPELNYAK: Guderian pisztolya 0 Az egység szerencsésen el­jutott az erdőig s egyesült egy másik partizánalakulat­tal, amelynek rádióösszeköt- tebése volt a Nagy Földdel. Szobko lett az egyesített par­tizánegység törzstisztje. Azonnal összeköttetésbe lé­pett a 6. hadsereg parancs­nokságával, ahol azt a rejt­jeles felvilágosítást kapta, hogy Hermann Kreiss főhad­nagy valóban a hadsereg kö­telékébe tartozott, de 1941 szeptemberében eltűnt. Szobkót ez sem nyugtatta meg véglegesen. Kreissnefc visszaadták a fegyverét, de továbbra is figyelték... 1943 szeptemberében a szovjet csapatok Kijev felé nyomultak előre. Nehéz fel­adat várt rájuk: az átkelés a Dnyeperen. A német parancs­nokság lehetetlennek minősí­tette a vállalkozást. Éppen itt, a dnyeperi partoknál ké­szültek a németek az ellentá­madásra, amelyhez igen nagy reményeket fűztek. A magas jobb partot alaposan megerő­sítették, a hidakat aláaknáz­ták. A lapos bal part minden centiméterét tíécélozták. Szeptember elején a Vörös Hadsereg egyik nagy páncé­losegysége áttörte az ellenség védelmi vonalát és az így ke­letkező résben gyors ütemben nyomult előre. A szovjet pa­rancsnokság tisztán látta, hogy a németek minden hidat felrobbantanak, s ezzel jó időre késleltetik az átkelést. Az egyetlen lehetőség: a visz- szavonuló ellenség csapatai­nak közvetlen nyomában kell átérni a jobb partra, A »Kotovszkij« partizán- alakulat azt a parancsot kap­ta, hogy Kanyev körzetében derítse fel a híd megközelíté­sének lehetőségeit... A fel­derítők este indultak el. Reg­gel rejtjeles rádiójelentést ad­tak a Nagy Földre: »A hidat aláaknázták. A feljárót ágyúk és légvédelmi ütegek tömege őrzi. A jobb partot rendkívü­li mértékben megerősítették-«. A válasz rövid volt: »-A hid felrobbantását meg kell aka­dályozni. Páncélosaink 14 óra 00 perckor érkeznek.« A híd felrobbantását megakadá­lyozni ... Nem partizánfel­adat. Felrobbantani köoiy- nyebb. Ezt már megszokták. Kislétszámú partizánalakulat azonban nem foglalhatja el tűzharcban a hidat, hogy biz­tosítsa a páncélosok áthaladá­sát — Kétszáz emberünk van. A hídon pedig egy egész né­met hadsereg vonul vissza, tankokkal, ágyúkkal. Nem tudjuk tőlük elvenni a hidat — jelentette ki Szobko és sea- vaival mindenki egyetértett. Ekkor Kreiss kért szót: — Az egység gyenge ahhoz, hogy elfoglalja a hidat. Két század egy egész hadsereg el­len — ez nevetséges. De két ember... Van egy tervem. — Halljuk. — Tegnap egy német ve­zérkari gépkocsit zsákmá­nyoltunk, a benne ülő ezre­dest foglyul ejtettük. Azt ál­lítja, hogy a Führer főhadi­szállásáról érkezett és Hitler személyes megbízatását tel­jesíti. Sajnos nem találtunk nála ilyen jellegű iratokat. Ez bonyolítja a dolgot. Abban bízhatunk csak, hogy a visz- szavanulás zűrzavarában ele­gendő lesz rangjelzésének puszta látványa is. Javaslom tehát azt... ... A fényesre lakkozott Opel-Kapitän a beköt» útra fordult és hamarosan utolér­te a visszavonuló német egy­séget. Szolidan és tartózko­dóan dudálva az Opel meg­előzte a katonákkal zsúfolt, hosszú ágyúkat vontató teher­autókat. A felfuvalkodott Oberst alig fordított figyel­met az őt köszöntő tisztekre, a volánnál ülő komor sofőr pedig ügyesen lavírozott a tankok és tehergépkocsik kö­zött. A partizánok csak azért fo­gadták el Kreiss indítványát, mert más lehetőségük nem volt. De Szobko egy feltétel­lel egyezett bele az akcióba: ha őt küldik Kreiss-szel. A parancsnok teljes ékesszólá­sát latha vetette, hogy lebe­szélje elgondolásáról, de Szobko bizonygatta: senki sem ismeri nála jobban Kreisset, ő a lehető legjobb partner az akcióhoz, azonkí­vül pedig nem árt, ha saját szemével látja a német vissza­vonulás »térképét«. Magában pedig azt gondolta: senki sem ellenőrizhetné jobban Kreis- set, s nyilván ez az akció teszi fel a pontot az »i« betűre. ígv tehát Szobko magára öltötte a Wachmeister egyen­ruháját. »legrosszabb eset­ben végzek vele is, magam­mal is« — gondolta, miközben az ülés alá rejtett gránátokat tapogatta. Az Opel-Kapitän merede­ken a hídra fordult és élesen fékezett. Az Oberst kiszállt, egy pillantásra sem méltatva az őrszemet, elkiáltotta ma­gát: — Hol a parancsnak? Ide­hívná! A parancsnok futva érke­zett, piszkosan, borotválatla- nul. A zubbonyáról is lesza­kadt egy gomb. — Ezredes úr... — Elég! — sipította Kreiss. — Hogy néz ki? Hogy fest, Oberleutnant? ön a Führer dicső hadseregének tisztje vagy egy koszos disznó?! — Elnézést, ezredes úr... Visszavonulunk ... Három napja nem aludtam. — Ez nem magyarázat! Egy német tisztnek minden hely­zetben mintaszerűem kell ki­néznie! Nem azért adta önnek a Führer az egyenruhát, hogy szégyent hozzon rá!! — Igenis, ezredes úr! De én... — Hallgasson! Tegnap pa­rancsot kaptam a Führertől, hogy öntsek új lelket a visz- szavonuló csapatokba, s én ezt megteszem, ha törik, ha szakad! Megértette, Oberleut­nant? Teljesítem a Führer pa­rancsát! Mindenekelőtt meg­állítom ezt a szégyenletes menekülést! Ki engedte meg, hogy átengedjék a hídon a csapatokat? ... Nem tudja, ugye? Sejtettem! Árulók! Kö­rös-körül árulók!! — Az ezre­des szemmel láthatóan ma­gánkívül volt a dühtől. — Azonnal leállítani a forgal­mat! Visszarendelni a jobb partról a hátráló egységeket! A Führer parancsára innen indítjuk meg a győzelmes el­lentámadást! (Folytatjuk.) 2 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1969. március 8.

Next

/
Thumbnails
Contents