Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-08 / 56. szám
Szaktanácsadók a mezőgazdaságban Amit tegnap tudtunk, ma már nem elég, és holnap még több ismeretre lesz szükségünk ahhoz, hogy a mezőgazdaság egyenletes fejlődése ne szenvedjen törést. A mezőgazdasági üzemek vezetői és dolgozói fogékonyak az új iránt: megcsodálják egy-egy kiállítás vagy bemutató munkaeszközeit, előadásokat hallgatnak és könyveket olvasnak a korszerűbb termelési módszerekről, ismeretlen vegyszerekkel ismerkednek meg. Hogy miként kell bánni az újjal, ezt hivatott megmagyarázni, népszerűsíteni az az országos szaktanácsadói hálózat, amelyhez számos somogyi mezőgazdasági üzem, termeltető vállalat, intézmény és agrárszakember is tartozik. Somogyiak a címjegyzékben A múlt év márciusában új rendelet lépett egy korábbi helyébe, ez meghatározza a szervezett mezőgazdasági szaktanácsadás fogalmát és formáit, s egyebek között kimondja, hogy: »A szaktanácsadás olyan szolgáltatás, amely az állami (népgazdasági) és üzemi (állami gazdasági, mezőgazdasági termelőszövetkezetei stb.) érdekek szoros kapcsolatát, az üzemek jövedelmezőbb és korszerűbb termelését hivatott elősegíteni.-x Nos, hogyan veszik ki a részüket a somogyiak ebből az országos feladatból? A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium dönti el, mely szerveket veszi föl a központi szaktanácsadói címjegyzékbe. Alapfeltétel, hogy az országos irányelvekben meghatározott témakörökben vagy ágazatban megalapozott eredményekkel, gyakorlati tapasztalatokkal és személyi föltételekkel rendelkezzen a felvételét kérő szerv. A szak- tanácsadói hálózatban találni például a megyénkből a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazda- sági Technikumot, a Somogy megyei Növényvédő Állomást, a Kaposvári Közúti Építő Vállalatot, az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet kaposvári talajtani osztályát, a Somogy megyei Állat- tenyésztési felügyelőségét az Országos Talajjavító és Talaj- védelmi Vállalat balatonbog- lári kirendeltségét Hosszú a somogyiak sora, a múlt év végén is vettek föl mezőgazdasági üzemet a címjegyzékbe. Ezúttal a sok közül csupán egyetlen szaktanácsadó szerv munkáját mutatjuk be köze- 'ebbről. Megnézzük miből is áll a tulajdonképpeni szaktanácsadói tevékenység az Országos Vetőmag-felügyelőség megyei szervénél. „Ezt a munkát ingyen végezzük“ Váradi Gyula, a megyei vetőmag-felügyelőség vezetője mondja: — Tavaly óta vagyunk tagjai az országos hálózatnak, s ezt a munkát ingyen végezzük a mezőgazdasági üzemeknek. A díjtalan szaktanácsadás haszna kimutatható egy-egy termelőszövetkezet, állami gazdaság termelési eredményeiben. Szakemberekkel dolgozunk, mezőgazdasági mérnökök járják a gazdaságokat, s hogy a legfrissebb eredményeket is átadhassák, időnként speciális tanfolyárriokon vesznek részt — Hogyan folyik a szaktanácsadás? — A vetőmagtermesztés során gyakran találkozunk a gazdaságok szakvezetőivel. Segítünk a megfelelő terület, elővetemény kiválasztásánál, felhívjuk a figyelmet a gyom- és rovarkártevőkre. A vetőburgonyát termesztő szövetkezetekben például a szemlék alkalmával, tehát évente háromszor is adhatunk szakmai tanácsokat a főagronómusok- nak. Figyelembe vették javaslatainkat, amikor a korábbi 1400—1500-ról 2100—2300-ra növelték holdanként a tőszámot a vetőmagszaporító bur- gonyatábl ákon. Hasznos, eredményt hozó munkát végeznek mindazok, akik szaktanácsokkal látják el a gazdaságokat. Mért jó ta nácsra, okos javaslatra mindenütt szükség van, ennek segítségével oldhatják meg eredményesen az egyre növekvő feladatokat a megye mezőgazdasági üzemei is. (Hernesz) €£-25, Frédi es a brigád Gópóriásak, hatalmas keverőtartályok szétszerelve várakoznak a Kaposvári Közúti Építő Vállalat géptelepén. Felújítási, karbantartási munka folyik, gyors és alapos készülődés; néhány hét múlva kezdődik az útépítés és elindulnak az aszfaltkeverő gépeik. — Mi dolgoztunk rajtuk egész nyáron, mi is javítjuk ezeket Németh József főgépész és brigádvezető büszke a másfél millió forintos C—25-ösre. — Ez a legmodernebb konstrukció, de már készül »kisöcs- CS9-, a C—15. Nagyon várja az egész brigád. A prototípust én próbáltam ki a ceglédi telepen, reméljük hamarosan kapunk is belőle. Szeretjük azonban a régi gépeket is — mutat az Al- ferder típusú aszfaltkeverő felé, melyet ők csak Frédinek neveznek. — Nem engedjük kiselejtezni a két »háromszáz kilóst-“ sem. A brigád vállalta, ha új gépeket kapunk, átalakítjuk ezeket betonkeverőkké. Ez is jelent néhány százezret. A felújítás óriási anyagtaka- rékosságot jelent A munkát ugyanis a ceglédi gépszerelőknek kellene végezniük, de Józsi bácsi miatt rájuk bízták, ök a téli fagyszabadság helyett inkább dolgoznak, és négy gépet javítanak meg annyiért, amennyiért a ceglédiek egyet csináltak volna. A brigád dolgozói szerelik a C—25 irányí‘ó részét. Asszonyok a szövetkezetben TanácskSzfársaságl emlékszám Megjelent az Útközben A dicsőséges TanácsköztárLakásán beszélgettem Vul- czer Ferencnével, a kaposvári Latinka Termeiöszö vetkezet állatgondozójával. Már az itthoni teendők egy részét is ellátta, konyhájában példás háziasszonyra valló rend és tisztaság. Mimikájáról faggatom. — Három éve kerültem a szövetkezet tehenészetébe, és most már nem is cserélném föl mással ezt a beosztást. Nagyon szeretem az állatokat, régóta foglalkozom velük. — Hogyan telik el egy napja? — Hajnali három órakor kelek. Ez ilyenkor télen különösen korainak tűnik. Sietek az istállóba. Első teendőm az al- molás, utána lemosom az állatokat, majd ezt követi az etetés és a fejés. Tizenhat tehén gondozását bízták rám, ezektől naponta körülbelül százhetven liter tejet fejek. Vulczer Ferencné három gyerek édesanyja, közülük kettő még kisiskolás. Háziasszonyi munkái mellett sok időt szentel a velük való foglalkozásra. Az öttagú család sok feladatot ad, s mindig akad munka a ház körül is. Közben megérkezik a férj és a legnagyobb fiú. ök is a tehenészetben dolgoznak. Ketten huszonhárom szarvasmarhát gondoznak. Vulczerék szorgalmára jellemző, hogy a szülők keresete együttvéve havonta az öt és fél ezer forintot is meghaladja. Szorgalmuk eredménye a szép berendezés, a rádió, a televízió. A korábban vett motort most készülnek újabbra kicserélni. — Este ismét az istállóba megyünk, és megismétlődik a reggeli munka — folytatja az asszony. — Pihenésre nem sok időnk jut, állandó lekötöttséggel jár az állatok gondozása. Ünnepnapokon is helyt kell állnunk, de már megszoktuk és szívesen végezzük ezt a munkát ... A termelőszövetkezet kertészetében nyolc asszony, Herceg Istvánné, Kiss Gyuláné, Kuti Istvánné, Lukács Jánosné, Németh Józsefné, Rumpf Miklósáé, Kiss Vendelné és Kustos Jánosné szorgoskodik. Kezüket pirosra csípte a hideg, de dacolnak a téllel, az újra megeredő esővel. Lankadatlan munkakedvvel dolgoznak. A védőszalmával burkolt káposztát bontják ki, tisztogatták és ládákba csomagolják, hogy mielőbb a fogyasztókhoz kerüljön. Tréfálkoznak. megbeszélik gondjaikat, s jó tanácsot adnak egymásnak. Biztatják Kiss Gyulánét, meséljen harkányi üdüléséről. Nevetve hárítja el a kérést. — Most is tiltakozik, ugyanúgy. mint az utazás előtt — mondja Hercegné. — Pedig nagyon jól érezhette ott magát, hisz már a jövő évi programot tervezgeti... A melegágyakban már növekednek a palánták, s mihelyt kitavaszodik, szorgos kezek ültetik ki azokat. Tavaly másfél millió forintos bevételük volt, ezt ebben az évben kétmillióra szeretnék növelni. A kertészetben dolgozó asz- szonyok zárszámadáskor egyhónapi keresetüknek megfelelő összeget 'kaptak jövedelemkiegészítésként múlt évi jó munkájukért. saságra emlékezik az Útköz- ben idei első száma. A gazdagon illusztrált, tartalmas megyei krónika előszavában Böhm József, a megyei tanács elnöke méltán utal rá, hogy mi boldog utódai a hajdani hősi küzdelmek vértanúinak, meghatódottan hatjuk meg az emlékezés vörös zászlaját sírjaik felett Az ünnepi számban Tóth Ilona a forradalmi események élcsapatáról emlékezik meg, Suri Károly pedig a munkástanácsokról. Varga Teréz cikke a proletárhatalomért küzdő fiataloknak állít emléket. A La- tinca-század történetét Gellért Tibor adja közre. Az első szabad május elsejéről Gelencsér István, a mezőgazdasági nagyüzemekről dr. Tóth Tibor írt cikket. Kelemen Elemér a megye művelődésügyének néhány kérdését elemzi. Az első magyar szocialista termelőszövetkezetről, Répáspusztáról átfogó tanulmányt közöl az Ütközben. Kanyar Józser a Kaposvári Vasöntöde és Gépgyár szocializálásáról számol be, és közreadja a szocializált üzemek adattárát. A somogyi események krónikáját 1919. március 25-től augusztus 3-ig eleveníti föl a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának kiadványa. A kort érdekesen és színesen idézik fel az ünnepi számban megjelent riportok és portrék. Dr. Bánhidi Tibor a piros gépmadár pilótájáról, Szajko- vics Edéről, Németh Sándor a földosztó Ambrus Mihályról, S a cselekvés emberéről Latinca Sándorról írt Ezenkívül a Belg- rádban élő dr. Deák Andrásra, a somogyi tanácshatalom egészségügyi népbiztosára; a Moszkvában élő Gazda Jenőre, a Latinca-század egykori parancsnokára; Tóth Lajosra, a direktórium tagjára, Farkas Jánosra, az igali járás politikai megbízottjára, s Petrás Dezsőre, két ország forradalmára emlékezik még az ünnepi szám. Klémens Béla, a Kommunisták Magyarországi Pártjának alapító tagja tizenki- lences emlékeinek csokrát nyújtja át az Útközben olvasóinak. Az ünnepi szám a pártveze- tőség-választás tapasztalatairól, a barcsi járás fejlesztésének tanácsi feladatairól és megyénk második városáról, Siófokról írott cikkekkel idézi a közelmúlt eseményeit Tanai Imre, dr. Papp Ferenc és Kovács Istvánné tollából. And- rássy Antal a somogyi kommunisták felszabadulás utáni harcáról szóló sorozatában az 1947-es országgyűlési választás és a harmadik megyei párt- értekezlet közötti időszakot tárja fel. A kiadvány lrányjel- z.ő című rovata a Tanácsköztársasággal foglalkozó műveket ajánlja az olvasóknak. Megjelent a megye 1968. évi fejlődését tükröző statisztika is. Az Útközben 1969. évi első számát a jubileumra készülők nagy élvezette! és haszonnal forgathatják. Fehér Éva Az építők szakszervezeti küldöttértekezletén A jó együttműködés záloga A decemberi bizalmiválasztás után került sor a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál a szakszervezeti tanácsot választó küldöttértekezletre. Két év eredményes munkájáról adott számot Ti- bold József szakszervezeti titkár. Elmondta, hogy januárban megválasztották az egyes önálló munkahelyeken a műhelybizottságokat is. Az elmúlt két év értékelése során különös hangsúlyt kaptak azok a feladatok, amelyek az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével vártak a szakszervezetekre. Mivel ez a vállalat gazdasági szervezeti felépítésében változásokat hozott a szakszervezeti bizottság életre keltette a műhelybizottságok mellett működő főbizalmi-hálózatot. Ez azonban a munkaNémeth József (balról) a telep dolgozóival beszélget. A pontosság kedvéért el kell mondanunk azt is, hogy nemcsak felújítást, hanem újítást is végez a brigád. Erről nagyon szerényen beszél Németh József: — A magunk érdekéiben tesszük, hogy könnyebben én minél jobban, balesetmentesen tudjunk dolgozni. Hogy újításként beadjuk-e? Még nem biztos, bár sokat dolgoztunk rajta a művezetőkkel, de nem az újítási díj kedvéért Sokat és szívesen beszél a C—25-ösről. Lerajzolja a vázát, hosszan magyarázza működését. öt ember dolgozott rajta a nyáron napi tizenhat órát — Ennek már vége. Napi nyolc órát dolgozhatunk, és ez jelenthet bércsökkenést is. Nem nagyon tetszett a munkásaknak, viszont a gyári munkások is nyolc órát dolgoznak. Úgy érzem azonban, fogunk megfelelő megoldást találni, erről sokat beszélgetünk a szakszervezeti vezetőkkel, talán bővül majd a túlórakeret. A vállalat vezetői elismerik munkánkat, ünnepkor még sosem maradtunk ki a jutalmadéból. Hugó János, Bodrogi Imre, Parrag János a brigád legjobbjai, olyan munkások, akik kivették részüket a dolog nehezéből mindenkor. A brigádtagok gondjait, problémáit is jól ismeri Németh József. — Ha elkezdődik az útépítés, elindul mind a négy gép különböző irányba, a Balatontól Dél-Somogyig vagy Baranyáig mindenütt dolgosunk. Én vagyok az »összekötő kapocs« közöttük. őszinték hozzám, hiszen mindenkivel jó barátságban vagyok és igyekszem a panaszaikat is orvosolni. Nem mindenütt megfelelőek a szociális körülmények. A fürdési lehetőségekről, mellékhelyiségekről nem minden telepvezető gondoskodik. Bár az illetékesek megígérték, hogy ebben az évben nem lesz ilyen problémánk. Véget ért az ebédszünet munkára indul a Németh-brigád. Tröszt Tibor helyi gondok, problémák megoldásából nem mindig vette ki úgy a részét, ahogy kellett volna. Nem szerzett magának kellő tekintélyt, nem élt megfelelően a jogaival. A szakszervezeti bizottság ezért év közben gyakran se- gíségükre sietett, hogy jobban kiismerjék magukat a tennivalók között, hogy döntéseikben határozottabbak legyenek. Számos kezdeményezés, ötlet és javaslat szülője volt a kétéves időszak alatt a vállalati szakszervezeti bizottság, és ezek a termelést segítő javaslatok megfelelő fogadtatásban részesültek a gazdasági vezetőknél. Nem csoda, ha a szakszervezeti titkár beszámolója együtt említi a gazdasági eredményeket a dolgozók érdekvédelmében végzett munkával, a szakszervezet közösségformáló tevékenységével. A kollektív szerződés, a vállalati munkavédelmi szabályzat elemző vitái jól szolgálták a vélemények egyeztetését A munkáskollektívákat képviselő szakszervezet és a gazdasági vezetők párbeszédei az együttműködéshez, a jó gazdálkodáshoz adták meg a nélkülözhetetlen alapokat. Az Állami Építőipari Vállalat szakszervezeti bizottsága felnőtt a rá váró feladatokhoz. Ezt tükrözte a szakszervezeti tanácsot választó értekezlet is, amelyen 117 küldött vett részt A beszámoló és a hozzászólások nem az elért eredmények fölötti elégedettséget fejezték ki, inkább a kritikus vizsgálódás, a gondok fórumra bocsátásának szándéka volt a jellemző. Ez a kritikai szemlélet elsősorban a szakszervezeti vezetők munkáját vette mikroszkóp alá, és az előrelépés szándékával bírálta azt, ami javításra vár. Felvetődött a balesetek s az ezekből származó kiesett munkanapok számának növekedése és ennek kihatása is. Itt a szakszervezet felvilágosító munkájának fogyatékosságát tették szóvá. Mivel a balese- t k az újonnan fölvett dolgozóknál fordultak elő gyakrabban, a munkavédelmi oktatás megjavítását vetették föl. Kitért a beszámoló arra is, hogy a fegyelmi büntetések kiszabásánál nem mindig jutott szóhoz kellő súllyal a szakszervezet. Differenciáltabb mérlegelést, nagyobb megfontolást érdemelt volna egyik-» lásik fegyelmi ügy a vállalt,,ál. A szakszervezeti tanács egyhangú helyeslésével találkozott, hogy a nyereségrészesedés elosztásánál anyagi elismerésben részesülnek a törzsgárda tagjai, a legjobb dolgozók. A küldöttértekezleten részt vett Juhász Ottó, az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Szak- szervezet központi vezetőségének titkára is. Hozzászólásában a vállalat fontos szerepét méltatta Somogy iparfejlesztésében és hangsúlyozta, hogy közvetve a kulturális élet fejlődése is függvénye az építő- kapacitásnak, hiszen az elmúlt években számos középülettel gyarapodott a megye az állami építőipar munkája nyomán. Kiemelte, hogy a beruházások negyven százalékát határidő előtt adták át, holott az állami építőipart ugyanúgy szorította az anyaghiány, sőt az időszakos munkaerő- hiány is, mint a hasonló profilú vállalatokat, ktsz-eket. Elismeréssel szólt arról, mennyit változott a dolgozók élet- és munkakörülményei. Dr. Fonal János, az építők megyebizottsági titkára a fluktuáció okait elemezte és megjegyezte, hogy ez nemcsak a bérkérdéssel magyarázható, hanem a munkásszállások helyzetével, a dolgozók megbecsülésével is. Egyértelműen csendült ki az építők országos szakszervezetének véleményeként, hogy a Somogy megyei Állami Építőipar húszéves fennállása óta a legereményesebb évet zárta, s ebben a gazdasági vezetés mellett nagy érdemei vannak a dolgozók érdekeit védő szakszervezeti bizottságnak is. A küldöttértekezlet két évre megválasztotta a negyvenöt tagú szakszervezeti tanácsot, majd a tizenhárom tagú szak- szervezett bizottságot, amelynek elnöke ismét Horváth István, titkára Tibolt József lett. Ugyancsak a küldöttértekezlet választotta meg a társadalmi bíróságot, a kereskedelmi, társadalmi ellenőrző bizottságot, valamint a társadalombiztosítási tanács tagjait is. N. J. SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 196\ március 8. 3 3
