Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-27 / 71. szám
50 ÉVE TÖRTÉNT A földosztók A megtört arcú öregember (gaz történetbe kezd: »Két lovas jött az úton. Az egyik azt kérdezte: — Maga a Berkes bácsi? — Én — válaszoltam. — Jöjjön — mondták. — Jobban. Mozogjon. — Nem tudok. — Nem tudsz? — kiáltották, s odakötöztek a ló farkához. A Csépány-tanya felé vittek, onnan meg Üjpusztára. Ott egy cselédszobába tettek. Sokan voltunk már. Kitörték a falat, Berkes János s láttam, hogy a szomszéd szobában verik az embereket Tuskóra húztak bennünket s akácvesszővel kaptunk. Azt mondták, itt lesz a mi halálunk, mert' meg akartuk gyilkolni a gazdát. Pedig dehogy akartuk. És akkor jött az intéző fia, odaadott annak az embernek egy levelet aki engem ütött Most sem tudom, mi volt benne, de ennek köszönhetem, testvér, hogy megmenekültem a haláltól. Ezt a pribék meg is mondta. Négykézláb másztam el a keresztig, s onnan úgy vitettek haza. Nyolc hónapig nyomtam utána az ágyat. Amikor meggyógyultam, nem fogadtak fel sehová.« Az arca kemény. Hallgatunk. A csendet ó — Berkes János — töri meg. — Mindezt azért kaptam, mert bizalmi voltam tizenkilencben Balatonk Hifiben. Kemegő kézzel, de kemény hangon fűzi tovább az emlékezés fonalát a sorstárs, Berta Sándor: — Én voltam a párttitkár. Latinca Sándorral szerveztük meg a birtok szétosztását. A tsz-ben működött bizalmiként a János. Hát ezért volt. Tudod te is, Sándor, hogy mennyit kujtorogtam. A szegény ipám tartott el, mert még a gazdák se fogadtak fel soha. Ügy néztek ránk, mint a bűnösökre — mondja a nyolcvanegy éves ember. A sorstársa felel rá: — Az volt a mi bűnünk, hogy az aratómunkásoknak jobb megélhetést biztosítottunk: mert a tizedik rész helyett minden hetediket kapták meg akkor. Hát mondja meg, bűn ez? Prónayék szemében az volt. Nagy bűn. Ezt gondoljuk mindannyian, de egyikük sem mondja ki. Berkes Sándor egy gondosan összekötözött füzetből vékony lapot tesz elém: az ideiglenes párttagsági igazolvány. Rajta a dátum: 1945. április 3. Egy nappal a felszabadulás előtt töltötték ki. Ez válasz is volt az évtizedekig tartó számkivetésre. S a tizenkilencben elkezdett munkát 1945-ben folytatta a két balatonkiliti cseléd. — Üjra földet ősz* -ttunk. Először a házhelyeknek valót, aztán a veszprémi káptalan birtokát. Kettő-, három-, ötholdas parcellákat. Kinek mekkora volt a rsaládja. — Akkor is ijesztgettek bennünket. A legnagyobb paraszt Berta Sándor kérdezte meg tőlem Kilitiben, hogy ►►Sándor, megint komi- nistáskodsz?« Azt feleltem én erre, hogy: ide hallgasson, ez a rendszer nem százharminchárom napig tart ám. És igazam volt. A határ most egyben áll, s a telet idéző tavasz eleji dél- előttön traktor hasítja a barázdát. hogy talajt készítsen az újra induló életnek. Tizenkilencben a Tanácsköztársaság bukása után kínzás és számkivetés járt ezért az életindításért — Most miből élnek? — kérdem. Mind a ketten nagy szemekkel néznek rám, mint aki teljesen rosszat kérdezett — Nyugdíjat kapunk. A termés beérett. Kercza Imre Húszmilliós termelés az egyszerűbb szövetkezetekben (Tudósítónktól.) Nemrég összesítették a megye területén működő egyszerűbb szövetkezetek, szakcsoportok, társulások múlt évi eredményeit A 229 szövetkezet közül kétszáztizenhét készített zárszámadást ötezer, főleg falusi család szorgoskodik Somogybán a főmunka elvégzése után a szőlőkben, a gyümölcsösökben, a kertekben, a permetező brigádokban, a méhesekben vagy a kisállattenyésztésben. Ezek az emberek tervszerűen irányított munkát végeznek. Elsősorban saját jövedelmüket gyarapítják, mert annak a húszmilliónak, amelyet például tavaly megtermeltek, csak egy kis hányadát — 152 000 forintot — helyeztek a fel nem osztható alapba, a többit kézhez kapták. A termeléssel országos, nép- gazdasági érdeket is szolgálnak. A somogyi egyszerűbb szövetkezetek közös alapja meghaladja az 1,1 millió forintot. Eredményes tevékenységüket bizonyítja, hogy tavaly 18 vagon gyümölcsöt, 26 vagon mézet (pedig hosszú idő óta ez volt a leggyengébb esztendő), 5,3 millió tojást, 28 vagon nyulat (ezt teljes egészében nyugati országokba exportálták) értékesítettek, hogy csak a számottevőbb tételeket említsük. A fogyasztási szövetkezetek érthetően segítik a társulásokat, jó munkájuk kedvezően befolyásolhatja a fogyasztási szövetkezetek felvásárlását. Gondot fordítanak a tagcár továbbképzésére, oktatására is. A falvakban a leglátogatottabbak azok a szakmai ismeret- terjesztő előadások, amelyeket egy-egy ilyen, azonos érdeklődésű társulás tagjainak rendeznek. Néhány társulás tagjait a szakmai érdeklődés mellett az emberi kapcsolatok is összetartják, s ezek már szinte klubszerűén működnek. Elkészültek az egyszerűbb szövetkezetek idei tervei. A múlt évi húszmilliós értékesítésnél nyolcmillióval többet akarnak termelni. A többi között 37 vagon gyümölcsöt, 343 hektoliter bort, 60 vagon mézet, 33,4 vagon nyulat szándékoznak eladni. A közös bérutazás 209 000 forint lesz ebben az évben. Sok az igény, kevés a kitel Elbírálták a termelőszövetkaposvári diákok a dombóvári forradalmi eseményekben .rezetek hitelkérelmeit a Magyar Nemzeti Bank Somogy megyei Igazgatóságán. A meglevő keret lehetőségein belül az ötvenkét igénylőből tíznek tudták biztosítani a beruházásokhoz szükséges pénzmennyiséget. Az elbíráláskor azt is megállapították, hogy a beruházásokat jól előkészítették. Azóta legtöbb helyen megkezdték, vagy ezekben a napokban kezdik az építkezést. Tihanyi Zoltán bankigazgató elmondta, hogy az idén a tavalyinál jobban igyekezték a szövetkezetek a kérelmek benyújtásával s ez lehetővé tette, hogy a rendelkezésre álló kc-ctsn belül Idejében biztosítsák a kért összeget. Az idén is a megtérülés ideje szerint rangsorolták a kérelmeket, két-hárcnvives lejáratú hiteleket adtak. A megye viszonylag szerény hitellehetőségein belül azokat a beruházásokat támogatták, amelyek megfelelnek a köziponti elképzeléseknek is: a nagyobb teáepek kialakítása és árutermelés miatt indokolt is, szükséges is. Az elbírálásnál előnyben részesítették a közelmúltban egyesült gazdaságokat és azokat a hiteleket, amelyekkel szarvasmarha- és sertéstelepeket létesítenek. Az idér. megoldódott a háromfai ser- téskombinát hosszabb ideje vajúdó problémája is: március közepén — a megyei kereten felül —- megadták, a központi szervek a szükséges hitelt A jogos igény azonban több a rendelkezésre álló hitelnél. Anyagi lehetőségeit figyelembe véve nem minden tsz tudja vállalni a két-hároméves visszafizetési határidőt. Okát abban kell 'keresni, hogy kevés a közös gazdaság állóeszköze. Fejlődését viszont éppen a meg nem kaipott hitel akadályozza. A beruházás elhúzódása (kedvezőtlenül hat ezekben a gazdaságokban az árutermelés növekedésére. A gazdaságok készültek a beruházásra: ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a legtöbbet már megf elelően elő is készítették. Pénz hiányában azonban megvalósulásuk kétségessé vált. Ha a közeli hetekben felülbírálnák a jogosnak tartott, de a kérelmek versenyében alulmaradt igényeket, meg lehetne valósítani ezekben a gazdaságokban is a tervezett beruházásokat A somogyi forradalmi események országos kisugárzó erejét mutatja, hogy 1919 tavaszán a Voluntas című diáklap és a szerkesztő tanár, Hudra László körül tömörült gimnazistáknak arra is volt energiájuk, hogy kapcsolatot találjanak a szomszédos Dombóvár diákjaival. Erről a kapcsolatról vall a Dombóvári Katolikus Főgimnázium 1918—1920. évi összevont értesítője. »Március 29-én a kaposvári megyei direktóriumtól a dombóvári tanulóifjúság forradalmasítására kiküldött tanulóknak Molnár György direktóriumi elnök (a gimnázium rajztanára) megengedi, hogy az ifjúság szociális egyesülését célzó propagandájukat kifejthessék, s egyben közli a tanári testülettel, hogy szükségesnek tartja a tanuló- ifjúságnak a fegyelmi dolgokban való hatáskörének kitágítását. A kaposvári diákok megérkezésének napján mint a megbolygatott méhkas zúgott az egész intézet, alig várva a gyűlés megnyitását«. Az ülést az intézet igazgatója, Vargha Ferenc (minden szocialista gondolat halálos ellensége) nyitotta meg; de azután sietve átadta a felügyeletet dr. Pável Ágoston tanárnak. A gyűlés hatására a tanuló- ifjúság szakszervezetbe tömörült (a pedagógusoknak már 19-től volt Tanító Szakszerveztük). Az eseményekben szereplő diákok igazi vezetője, egyben a dombóvári szegénység hivatott irányítója Molnár György főgimnáziumi tanár, a dombóvári direktórium és a forradalmi törvényszék elnöke, a helyi karhatalom egyik létrehozója és parancsnoka volt. »Magas, karcsú alak. Sápadt arcán az erős akarat kemény vonásai. Nagy, okos, szürke szemeiben elszántság lobogott. Kevés szavú fiatalember« — emlékeznek rá a kortársak. A Nemzeti Tanácsban, majd a földosztás élén találkozunk először vele; személyesen vesz részt a tamási ellenforradalom leverésében. A diktatúra bukása után a fehértisztek kegyetlenül meggyilkolták. A kaposvári és a dombóvári diákok együttes forradalmi akcióját méltató írásom tisztelgés az ő emléke előtt is. Sz. I. Morzsolják a kukoricát a vízvári Vörös Csillag Tsz majorjában. Hetenként 80—100 mázsa kukoricát szállítanak a darálóba, ahol malac-, hízó- és borjútápot készítenek. Saját keverőüzemükben havonta 6—700 mázsa különféle tápot állítanak elő. r T isztul a határ, az árkokban fürgén locsog a víz. Minden barázda megtelt és a kis erek át meg átszabdalják a 'keresztúri határt A falu széléig vezető úton száraz időben már porfelhő támad a traktoraik gumikereke nyomán ... De a kövesút csak a falu széléig vezet. Ott mellékutakra ágazik. Csak az egyikem — a tanácsháza és az iskola felé vezet — van némi nyoma a kavicsnak... Üt, út és még egyszer út — erről írjon először! — kéri a bemutatkozás után minden kaposkeresztúri, kezdve a tsz- üzemegység vezetőtől a ta- karmányosig, és erről árulkodnak az iskol ás gyerekek cipői is. — A majorunkat csak egy kátyútengeren át lehet megközelíteni — mutat kifelé Mihály Dezső, a November 7. Termelőszövetkezet elnökhelyettese. Éppen reggelizés közben kopogtattam rá, csak néhány percig tudtunk beszélgetni. Autó várta, utaztak lovakat vásárolni. Kissé meglepődtem; lovakat a bővülő géppark mellé? — Igen. Jó tenyészlovakat... A múlt évben Romániába hetvenkétezierért adtuk el párját... A többit jókedvű »idegenvezetőmtől«, Balogh Vendeltől tudtam meg, ő kísért ki a majorba. — Azt hiszem, jól megnézte bejövét a falut Árok szeli ketté, így szinte két faluvá is osztotta valamikor, a Varga szerre és a Tót szerre... A falu valóiban »eredeti«. Minden lakója igazi keresztúrinak mondja magát szinte egyáltalán nem volt betelepülés. Kitelepülés annál nagyobb, de mint a tanácselnökhelyettes, Kiss György elmondta, ez már csökkenőben van. A munkásvcnatokhoz autóbusz viszi a városba járókat csak a tsz-tagok elégedetlenek a buszjárattal. Ha vásárolni utaznak Kaposvárra, akkor gyalogolni keil a déli vonatról, holott a busz Ba tóban áll. — Hát igen. Egy kissé elké- nyelmesedtünk már ... — jegyzi meg Vendel bácsi. E lég nehezen szokták meg az összevont tanácsot. Nem mintha az intézkedés elvi részivel nem értenének egyet A községet négy vb-tag *kópviseli, de sem az elnöki, sem a titkári teendőket nem idevalósi látja el. Fél napot itt kellene töltenie valamelyik illetékesnek, de mint megtudtam, a »tízessel jönnek, s a délivel mennek...« — Nem akar elmenni innen? A kérdésre először vezetőm felelt, a majorba menet — Mi már megszoktuk itt, sokat tettünk a faluért, bár ebben a sártengerben nem nem mindig van látszata. A hatvanas évek elején kezdtünk a járdák építéséhez, azóta is ez a községfejlesztési alap egyetlen befektetési területe. Ha csak saját erőnkre leszünk hagyatva, akkor még jó ideig birkózunk a sárral. Hogy miiből él a tsz? Hát bizony csak azok a földjeink a jók, melyek a kövesút felőli oldalon vannak, a dombiiátak- nak agyagos talaján nagy az erózió. De van mivel dicsekednünk is: szép az állatállományunk és jól jövedelmez az erdő. Visnyei Ferenc takarmányos fiatal ember. Megállította lovait, ügyes mozdulattal ugrott le a megrakott kocsi tetejéről. — Én az általános iskola után is mindvégig itt éltem Keresztúrom. A tsz-ben jól érzem magam, a hatvanöt forintos munkaegységből elég sok mindenre futja. A szórakozási lehetőség talán nem olyan, mint az útmenti falvakbaji, de a rádió és a tévé kárpótol engem. Már indul is vissza, várják az állatok a takarmányt... Sétálunk tovább a majorban. Amilyen csendes a falu, olyan nagy a készülődés, sürgölő- dés. Bennem egy mondatrész tér vissza mindegyre... Űt- menti falvakban... Érdekes módon az építkezések és a felújítások a falu közepét jellemzik, nem törekednek a kövesút felé. A falunak ez a része volt ugyanis az egykori felvég, a gazdag parasztok sora. ök azonban kiöregedtek, az »egyke« jellemezte a családokat. Az »egy gyerek« elköltözött a faluból, az öregek a városba követték őket Így a lakosság és a tsz-tagság gerincét a volt középparasztság alkotja. Fiatal párt láttunk a tehenészetben, a munkához készülődnek az oszlopon táskarádió szól. A sertésgondozóknál Tóka Jánosné beszél az asszonyok gondjairól. — A férfiak jól keresnek télen is. Nekünk azonban ott- han kell ülnünk, jó lenne, ha a vezetőség gondoskodna rólunk is. Ami igaz, igaz, az asszonyokat elég nehéz kimozdítani hazulról, régebben volt néhány jól sikerült tanfolyam, előadás, de ezek mintha elapadtak volna ... Olyan problémák ezek, melyeket itt a falun belül kell megoldanunk. Vizsralek György tanító 1934 óta van a községben. Feleségével együtt vezeti a művelődési otthont, a vöröskeresztes tanfolyamokat, a könyvtárat. Tőlük tudtam meg, hogy a keresztúriad — retnek olvasni, és korántsem áll az idő a falu fölött a művelődés tekintetében sem. — És a fiatalok? — Akik a tsz-ben dolgoznak, azokkal meg vagyunk elégedve. Majdnem minden vezető ezt a választ adta. A feleletet végül a község párttitkára egészítette ki. — Hát kérem, a KISZ nálunk nem nagyon megy. A Kaposvárra járó fiatalok egy része itthon nem éppen rendesen viselkedik. A művelődési otthon klubhelyiségében összetörték a berendezést, megfenyegették, sőt amint hallottam meg is verték a KISZ-titkárt. Hogy ő még a titkár vagy nem, azt én nem is tudom... Nagyon magára hagyják ezt a szervezetet a kaposvári központban is. C igánysor. Kétfajta cigánysorról kell szólnunk. Először arról, amelyik már nincs. A cigány- családok egyik része beilleszkedett a faluba, dolgoznak a tsz-ben, télen az erdőre járnak, dolgos, becsületes emberek. Róluk szívesen, büszkén beszélnek a falubeliek. Mi van a másik részen és kik azok? Kunyhók, maszatos gyerekek, nagy bajuszos »büszke« férfiak, akik magukat a vándorló vendek leszárma- zottainak tartják. »Minket úgysem fog munkára senki«, »Tisztességes szakmánk van«. A tisztességes szakma a drótozás. Járják a környéket, föl- kerekednek, viszik a családot is. Egyik falu közösségébe sem illeszkednek be, s ahogy az életmódból következtethetünk, nem is fognak egyhamar. »Vándorengedélyük van«. A kérdés csak az: meddig tartható ez így? Hiszen ott van előttük a »nem létező« cigánysor példája. Ki segít nekik, hogy azt válasszák? Tros'?* Tibor uüVI NÉPLAP <j»ütörtök, 1969. március 27.
