Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-27 / 71. szám

A budapesti felhívás fogadtatásáról Az európai biztonság és az NDK elismerése összefügg egymással A Neues Deutschland szer­dai száma az NDK elismerésé­nek problémáját középpontba állítva foglalkozik a nyugat­német politikai élet egyes je­lenségeivel és a Varsói Szer­ződés országai budapesti fel­hívásának visszhangjával. A lap megállapítja, hogy Nyu- gat-Németországban gyors ütemben fejlődik az a mozga­lom, amely szorgalmazza a kapcsolatok normalizálását a Német Demokratikus Köztár­sasággal. Hangsúlyozza, hogy a budapesti felhívás nyomán az egész nemzetközi politikai életben »mind erősebbé válik a felismerés, hogy az európai biztonság és az NDK elisme­rése széttéphetetlen kapcsola­tot alkot egymással-«. A továbbiakban felhívja a figyelmet arra, hogy a nyu­gatnémet kormányzó pártok vezetői a sajtót felhasználva egységes frontot alakítottak ki az NDK elismerésére irányuló mozgalom ellen. Ezzel össze­függésben megemlíti az In­diára gyakorolt nyugatnémet nyomást valamint Brandtnak a Holland Munkapárt címére intézett bírálatát, miután a holland szocialisták kongresz- szusukon az NDK elismerése mellett foglaltak állást A Frankfurter Rundschau szerdai számának vezércikke bírálja a budapesti felhívás bonni fogadtatását, mert az a felhívásban foglalt és az euró­pai biztonság előfeltételeként, megjelölt pontokat az európai biztonsági konferencia meg­tartásának előfeltételévé ér­tékelte át. A lap ezzel össze­függésben sorra veszi a buda­pesti felhívás egyes pontjait és megállapítja, hogy a fel­hívás négy pontja — figye­lembe véve a bonni hivatalos álláspontokat is — egyáltalán nem elfogadhatatlan. 1. Az Szovjet-iraki közlemény SeiJthali iraki külügyminisz­ter, aki a szovjet kormány vendégeként március 20-a és 25-e között Moszkvában tar­tózkodott, megbeszéléseket folytatott Podgornijjal, Koszi­amnál és találkozott szovjet kollégájával, Gromikóval. A látogatásról kiadott közös közleményben a Szovjetunió leszögezte, hogy továbbra is változatlanul támogatja az arab népek igazságos harcát. Az iraki tárgyaló fél nagyra értékelte a Szovjetunió szün­telen erőfeszítéseit, hogy szi­lárdítsa a világ békéjét A Szovjetunió igen nagyra érté­kelte az Iraki Köztársaság an­tiimperialista és gyarmatosí­tás-ellenes állásfoglalását A felek kijelentették, hogy hala­déktalanul ki kell vonni az izraeli megszálló csapatokat az arab területekről. A felek szo­lidaritásukról biztosították a vietnami népet elítélték a re- vansista és a neonáci erőket. Az Iraki Köztársaság •— hangzik a közlemény — támo­gatja az európai szocialista or­szágok erőfeszítéseit, hogy szi­lárdítsák a békét és a bizton­ságot Európában. Andrej Gramdko külügymi­niszter elfogadta az Iraki Köz-, társaságba szóló hivatalos meghívást (MTI) európai határok sérthetetlensé­gének problémájával kapcso­latban a lap megállapítja, hogy Bonn többször »meges­küdött«: Egyetlen határt sem akar erőszakkal megváltoztat­ni. 2. Az NDK és az NSZK létezése elismerésének kérdé­séhez a lap megjegyzi, hogy ez a helyzet húsz esztendeje válságos tény. 3. A kizáróla­gos képviseleti igény felszámo­lásának követelésével össze­függésben a lap hangoztatja hogy az NSZK már amúgy is lemondott a Hallstein-doktri- na következetes alkalmazásá­ról. Miért ragaszkodik tehát egy olyan kötelezettséghez, amelyet nemcsak az NDK ve­zetése, hanem az NDK pol­gárai is elutasítanak.« 4. Az atomfegyver birtoklásáról való lemondás kérdésében a lap rámutat, hogy Bonn több íz­ben kinyilvánította: nem akar atomfegyvereket. (MTI) Amerikai páncélosok Dél-Vietnam ban Dél-Vietnamban folytatódik az amerikaiak ellenoffenzívája, amely eddig semmiféle ered­ménnyel nem járt. Képünkön: a 11. páncélosezred gyülekezik a híres Micheli ültetvény szélén, Saigontól mintegy 70 km-rel északnyugatra. (AP — Képtávírón érkezett.) A DNFF harcoló alakulatai — kora tavaszi általános of- fenzívájuk 33. napján — 25 amerikai és dél-vietnami ka­tonai objektumot lőttek raké­tákkal és gránátokkal. Mint az AFF hírügynökség jelenti, az ország északi részében az utób­bi 24 órában a katonai kezde­ményezést felváltva az ame­rikai és partizán alakulatok ragadták kezükbe. A saigoni amerikai hadvezetőség Khe Sanh övezetében folytatja a »■stratégiai ell en of tenzíva« ke­retében elindított Maine-szirt­Pakisztáni helyzet]elentés Statáríális kormányzókat neveztek ki Jahja Khán, Pakisztán új »erős embere« szerdán, 16 órával azután, hogy a lemon­dott Ajub Khántól átvette a hatalmat, rádióbeszédet mon­dott A hadsereg főparancsno­ka kijelentette, hogy a fegy­veres erőknek nincsenek poli­tikai céljaik, s azért vették át a hatalmat, hogy — idézzük — »megmentsék az országot a ka­tasztrófától«, Jahja Khan kije­lentette: »A fegyveres erők a néphez tartoznak, nincsenek politikai ambícióik, nem segí­tenek egyetlen személyt vágy- pártot sem«. »Fő feladatom, mint a statárium fő felügyelő­jéé, biztosítani, hogy helyre- álljanak az egészséges viszo­nyok«. Jahja Khan nem közölte, meddig szándékozik érvény­ben tartani a statáriumot, csupán annyit mondott, hogy a biztonságos és a normális fel­tételeket »haladék nélkül hely­re kell állítania«. Körülbelül a beszéddel egy időben közzétették a katonai vezetők drákói rendszabályait, amelyek a statárium keretében szigorú büntetéseket irányoz­nak elő az előírások megsér­tőire, az akasztástól a korbá­csolásig. Nyugat-Pakisztán sta- táriális kormányzójává Moha­med Attikur Rahman tábor­nokot, Kelet-Pakisztán statá- riális kormányzójává Muzaf- far Vd-Din tábornokot nevez­ték ki. (MTI) fok fedőnevet viselő hadműve­leteket — a francia hírszolgá­lati iroda szerint — kevés si­kerrel. William Westmoereland tá­bornok, az Egyesült Államok szárazföldi fegyveres erőinek ..vezérkari főnöke, a Dél-Viet- namban állomásozó expedíciós hadtest volt főparancsnoka a vietnami háború esélyeiről nyilatkozott az amerikai sze­nátus hadügyi bizottságában. A dél-vietnami hadszíntere­ken levitézlett amerikai kato­nái vezető, a katonai költség- vetést vizsgáló bizottságnak! arról beszélt, hogy »a kommu­nistáknak nincs győzelmi esé­lyük Vietnamban, hacsak a kínaiak be nem avatkoznak«. Szerinte A »katonai egyen­súlyban semmiféle változást nem idézett elő« a DNFF leg­újabb általános offenzívája. Annyit azonban hajlandó volt elismerni, hogy — szavaival élve — »a kommunisták a ka­tonai lehetőségek széles skálá­jával rendelkeznek, és bebizo­nyították, hogy ha a győzelem r>incs is a kezükben, a közel­jövőben nem lehet őket le­győzni«. (MTI) csak néhány óráig maradt hercegsége területén. Ezalatt elnökölt a Völgyek Tanácsának ünnepi ülésén, ahol ötperces beszédet mon­dott. Ebben ígért egy iskolát és Andorrát Franciaországgal össze!-» tő alagutat. (Azt mondják, hogy ez utóbbit úti élményének hatása alatt tet­te, ugyanis ő is kocsival ér­kezett a korlát nélküli szer­pentinen.) S ígéretétől szem­mel láthatóan mindenki na­gyon boldog volt. A kereskedők nem őrültek a társherceg látogatásának, mert ennek ideje alatt zárva kellett tartani üzleteiket. Ez ellentétben volt minden ha­gyománnyal, hiszen Andorra 5000 lakosú fővárosában az üzletek minden nap nyitva tartanak. Biztonsági okokból csukva kellett tartani a la­kások ablakait is, így a la­kosság a fővárosnak a völgy vonulatát követő egyetlen fő­utcáján tolongott. A főleg turizmusból és csempészésből élő város csak a társherceg elutazása után kapta vissza szokásos arcát. A turisták elözömlötték az üz­leteket, mert Andorrában a csempészáruk és a minimális adók miatt általában olcsób­ban lehet vásárolni, mint a két szomszédban, Franciaor­szágban és Spanyolország­ban. Bizonyságként magam is próbát tetteim: 2,80-ért vet­tem egy bőr kulcstartót, amiért Párizsban 3,50-et is elkérnek. íme a bizonyság! Tényleg érdemes vásárolni Andorrá­ban. Igaz, hogy ezért a »jó vásárért« oda-vissza kis hí­ján 2000 km-et autóztam Pá­rizsból. De Gaulle társherceg ígé­rete az alagút építésére külö­nösen a kereskedők és a mo­dem Andorra hívei között keltett lelkesedést. Egy alag­út ugyanis könnyebben elér­hetővé tenné az andorrai sí­paradicsomot a francia tu­risták számára rossz idő ese­tén is. Andorrát 1930-ig egyetlen hegyi, öszvér járta út kötötte A »társherceg« a Völgyek Tanácsának épülete előtt üdvözli népét. össze Franciaországgal. 1886- ban tettek először kísérletet ennek az elszigeteltségnek a megszüntetésére. Két francia mérnök érkezett, hogy kije­löljék a Franciaországot és Andorrát összekötő útvona­lat, de a katalán parasztok és hegyi pásztorok elűzték őket. Szabad átjárás az ösvénye­ken csak a csempészeknek és a hegyi pásztoroknak volt. Ez utóbbiak télen a hegyi lege­lőkről mindig levonultak a szomszédos francia vagy spa­nyol síkságokra. A lassú változás, amely végül is a modernizálódás út­jára térítette Andorrát, a két világháborúhoz és a harmincas évek elején még­iscsak megépített — az első riportban említett — úthoz fűződik. A két világháború között épült fel az első vízi erőmű, néhány turistaszálló és két rádió adóállomás, amelyek a második világháború alatt a hitleristák számára folyta­tott modern kémkedés iskola­példájával világhírnévre emelték Andorrát a kémke­déssel foglalkozók népes tá­borában. Guy Lóridon KÖVETKEZIK: HALLO, ITT RADIO ANDORRA... SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. március 21 A főváros rendőrségének fele — két rendőr — szolgálati he­lyén. De Gaulle érkezése óriási, nyugodtan mondhatom, tör­ténelmi jelentőségű esemény volt Andorra életében, hi­szen először fordult elő 1278 óta, hogy a francia társher­ceg látogatást tett itt. A nagy eseményhez illően mozgósították a 15 443 főt ki­tevő lakosságot. De Gaulle tá­bornok társherceg látogatása idején azonban — becslések szerint — megduplázódott Andorra lakossága az odase- reglett turistáktól, akiknek mintegy fele egyébként tit­kosrendőr volt. Ez utóbbiakat több francia csendőrszázad egészítette ki, hogy a társ­herceg teljes biztonságban lehessen. Ezzel viszont a je­lenlevő fegyveres erők lét­száma haladta meg sokszoro­san Andorra fegyveres «ne­jének létszámát, amely mind­össze 16 rendőrből áll. Ezek közül kettő-kettő jut a hat parókiára, amely a járási megosztásnak felel meg és négy a főváros, Andorra la Vella közlekedési rendjének fenntartására. A 16 főnyi fegyveres testü­let hosszú időn át és lelke­sen késállt a nagy esemény­re. Előszedték a régi írásokat, tanulmányozták a társherce- nek előírás szerint kijáró ce­remóniát, a díszelgést és a sortűz lövését. Az andorrai főtanács, azaz a társharcegek távol lé lében hatalmat gyakorló parlament rendkívüli ülésre jött össze, amelyen megszavaztak 365 peseta póthadikiadást (kb. ugyanennyi forint) a díszsor- túzhöz szükséges lőszerekre. Az utolsó pillanatban azon­ban minden fáradozás kárba veszett: a francia illetékes hatóságok biztonsági okokból nem engedélyezték a sortüzet, így a hadikiadásra fordított pótösszeg felhasználatlan ma­Solden. a síelők paradicsoma. radt, és haszontalannak bi­zonyult az összeg megszava­zásakor folytatott ádáz vita. De Gaulle érkezésére zász­lódíszbe öltözött a főváros, a Völgyek Tanácsának 24 kép­viselője ünnepi szürke-kék egyenruhát öltött fekete ka­lappal. ősi hagyományoknak megfelelően tiszteletadásként a Völgyek Tanácsának erké­lyére kirakták a társheroeg évszázadok óta gondosain őr­zött tárgyait, köztük a csip­kés lepedőiket, hímzett asztal­terítőket, szőnyegeket, az ágyait. Ez utóbbival napokig nagy gondban voltak, mert az ágy rövid, De Gaulle társ- herceg viszont meglehetősen hosszú. A költségvetés nehe­zen tudta volna elviselni egy új ágy vásárlását is. Egyes honatyák már valamelyik külföldi országhoz akartak fordulni a szükséges pénzért vagy ágyért Végül is minden probléma megoldódott, mert De Gaulle AyPORRAI JEGYZETEK (II.) De Gaulle „társherceg” a Völgyek Tanácsában i

Next

/
Thumbnails
Contents