Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-02 / 51. szám
A II múzsák nem hallgatnak fame»« kfl®mondását: inter af’- ma silent Musae — a fegyverek közt hallgatnak a múzsáik 8— évezredeken át idézték. Fe- «fig sohasem volt igaz, semmilyen korban. Nagyon friss pél- tokban? Vannak, akik így is telesét, ha tágas1 és széles a szembenézést az adott nehéz mista köztük, hányán menedákkal is lehetne ezt bizonyí- fogalmazzák meg a problémát, fór, ahol mozoghat, kutathat helyzetekkel, a viharfelhőikkel, külnek érthetetlen absztraktam, azokkal a tragikusan kicsit radikálisabban: egyélta- ®s Amiből — visz- ha úgy tetszik. Csak az a mű- ciókba, szellemi homályok barfrfcs sirhantokkal, amelyek.. „ ___. ..... szaterve a fentiekre — logiku- veszet segíthet a küzdőknek, lanpi.,iha m.rt t,.rln.,k a latt vietnami katonaköltők 1311 megengedhetjuk-e ma- san következik: ha olyan a mi amely behatol ezekbe a go- lanSJama, mert nem tudnak fekszenek, akiknek zsebében gunknak az alkotás szabadsá- korunk, amelyben — jelenleg molygó felhőkbe, amely meg- megbirkózni a rajuk zudulo verseket találtak; az öldöklő gának ezt a »-luxus«-át? Vagy legalábbis — gyors iramban ismeri az áramokat, melyek problémákkal! Hogyan is volna háborúban írt verseket — a meddie engedheti ük mee? Az éJez5dnek alapvető folyamatok bennük gyűlnek, megismeri szabad úgyszólván erre a folyaszabadságról, a hazáról, a ked- .... . . . , (és ennek nyomán új és új je- mozgásuk irányait, ideértve a matra hagyatkozni és — mind vesről. A kérdés, amelyről itt utóbl, honapak eseményeinek lenségek tűnnek fel és le, süni- v'Uamok törvényeit is. össze- .................s zót szeretnék ejteni, összefügg sodró iramában különöskép- södnefc össze, alakulnak át), hasonlíthatatlanul többet és velük is, de nem róluk szól- pen érdemes errőd beszélni. akkor ez csak újabb o(k arra, tanulságosabbat tud majd élnék, hanem rólunk. Arról, T . ... . ___, , hogy biztosítsuk ezt a bízó- mondani az embereknek, mint h ogy olyan viszonyok között, ,Isaz> mindjárt a kezdeten nyos mozgásteret: a szocialista azok a derék »optimisták«, amilyenek között ma élünJk, részre kell bontani a prob- igazságot csak így tailáüíhatja akik azzal vigasztalnak ben- hogyan is vagyunk a múzsák- lémét; Egyfelől a kulturális meg a szocialista realizmus, nünket, hogy a vihar után jön kai és a múzsák szabadságé- gyakorlatéra, az alkotók^ mai hivatását csak ez esetben tölt- majd a napsütés és hasonló — val? e jelek láttán — nem valamiféle megálljt kiáltani? kérdést szándékosan éleztem így ki és nem azért, mert a benne foglalt aggályt egyszerűen el akarA __ tevékenységére. Másfelől a heti be. Hadd demonstráljam falvédőről való — igazságok- nám utasítani, mint pánikot P ersze, ha a -viszonyok« fo- kulturális politikáéra, a párt ezt a kissé elvont képletet egy vagy türelmetlenséget Nem: gadmát szűkebben fogjuk fel, * “ 1ÓJilam P* valamivel konkrétabb példán. M a példa is csak Ennek az aggálynak van alapja. >_____n_ i__i i ~ -,, anna Knnnvphh swivvp _ _ . . ................. . ... -----_______ h a csak hazánk belső állapo- 3111131 könnyebb szívvel tehe- tára gondolunk, akkor a kér- tem. nu^®1 hizonyos va désre magától adódik a vá- pok benne, hogy végül l3 ki lasz: békésen és hosszú ideje íog t*zem:, 3 ke“0, k°zott kiegyensúlyozott feltételek kö- f^ros kapcsolat és kolcsonha- zött élünk, a művészet, a kul- 32 utóbbit tóra fejlődése számára a fesz- üleb’ köztudott, hogy V a komának, akik a szó- szimpla jelkép, de egy dolgot Csakhogy ez mit sem változtat cialista kulturális talán érzékeltet: az az elkép- a megoldáson. E veszélyek látpolitákótól azt vár- zelés, amely nem talál magá- tán defenzívába vonulni, azaz ják: igényelje a ban kurázsit arra, hogy bo- tiltófákat és tabulákat felállíszocialista művé- nyolult vagy éppen súlyosbodó tani, elrángatni a művészeket a széktől az optimizmust. Így, helyzetekben arra buzdítsa a valóság zavaros kavargásától, általában. S ha olyan a nem- művészetet, keresse bátran a nehogy beleszédüljenek, derűs, a kutatás, az újjal való pró- .. , . bálkozás tág lehetőségei adva togalmaban összegezhetmimkte nárt lo-o-főhh tarölrinó o un ujyaii a nem- művészétéi, Keresse Datran a ua télén mozgás, a kiserletezés és ^t a J zetközi helyzet, ahogy az előbb való szituációinak megfelelő, lankás tájakra vinni őket, hogy a kutatás az. óitól való nró- WIL a niuveszetoen a reanz- ismertettük) abban újabb ér. összetett válaszokat, elemez- legyen szép élményük, amelyvet látnak erre a buzdításra, zen bátran — amely tehát a ről szépeket is a szályekben a kor valóságos képe n.á!unk’. ak3r. ? ^közelünkben, sával felel a nehézségekre, az jukat — nagyon nagy hiba lenjelenik meg, abban az értelem»6 ,^«A>c6=‘ anva rövidfin «tóivá nlvnn ni. vcl iaulaK erre a ouzauasra. zen bátrán — amely tenat a szepesi is dalolhatnak, vannak. Azért azonban itt be- kotások támogatásában, ame- Bonyolódnak a viszonyok, aikár kutatási lehetőségek korlátozá- vagy egyszerűen befogni lül is akad súlyos kérdés. De bővítsük a kört akár csak Európára, Ázsiára, Afrikára; kor valóságos képe ' ’ a »cozeiunKoen, ' abban az értelem- akár távolabb? Ám rajta, le- éppen annak állja útját, amit ne. Tiltani csak azt kell, ami hen Dersze hosv bennük a gyen 3 művészet ilyenkor el- el szeretne érni: a nehézségek ellenséges politikum és aminek ke^s^ere' nMln^bbnaWohh0la7 valóság legmélyebb tendenciád lensúIy> sugározzon hitet erőt, leküzdését, amelynek feltétele, tiltása egy fiatal társadalom híven tükröződnek. A mi kul- ^f23 3 «««PN?, ke- hogy felrázzuk az embereket, rendjének teljesen indokolt önlesz- mélvséceserf^nvégfalán* tót-politikai gyakorlatunk — a t^ket es_ aggályokat! De megmozgassuk lelkiismeretű- vedelme. Egyébként éppen elkiélezett eftoftm^dá^kkal tó ’ gondolat éppúgy, mint a for- ,V3J0n ez, 5i?X.?ytezlk'e 3rea" két, és végső soron helyes tét- lenkezo szellemben kell eljár- U SLm émnrarn^lvef ht' ma számára - a lehető leg- űzmus elvéből? Az optimiz- tekre is bírjuk őket. Más szó- nunk: nem eltávolítani kell az borúk8és nolvárháborúik az tágabb mozgásteret igyekszik ,musaak ez 32 altalános sugal- val éppen annak a szocialista írókat és művészeket a szélvész eeész Viláeot mrcrrneetn ’ vál biztosítani. Ennek sokféle oka lasa. Korántsem, Ez az értél- művészetnek a lehetőségeit forgatagából, hanem arra kell sá=ok a történelmet megható- van: a művészértelmiség pszi- mez“.. nern 3 valpsag mely nyirbálná meg, amelyre ilyen- rábírni őket, hogy a centrumáról erők vörrsös ewmásnnk ohológiájával való számolástól összefüggéseit^ feltáró eszkiözt kor a legnagyobb szükség len- ba hatoljanak. »-Aki dudás akar feszülése iellemez — minden egészen a szocialista demokrá- !at 3 művészetben es az iroda- ne. Nyilvánvaló, hogy ez nem lenni — írta József Attila — fronton és vonalon s: „uu„‘ cia elvéig. De a legfontosabb, Jómban; csupán a pillanatnyi lehet helyes alternatíva; biz- pokolra kell annak menni. (Ott zzá kell tenni- nem- 3 mindenekelőtt való indok er- hangulatra ható, az éppen ki- tosítani kell ilyenkor is az ön- kell annak megtanulni,) hogyan Sík tó-lezűdiúó viharoké- Fe 32 elöbb említett cél: a reá- minden szükséges kell a dudát fújni«. A sz^iavariák a léskört a7 emhprpk lizmus. A szocialista müve- írj®neneK teKimi, ko- feltetelet. lista realizmusnak ez, es csakis belső atmoszféráját az is fel- "zet...nem valhat - semmilyen reÍéf mintóameMvr? he-edT És 1111111 már elöljáróban je- ez az ars poeticája W *?**$*■■ úí?bb, és SUMetSvé°Zha a^tLTdal Ä SÄ vS leztem, a problémának csak újabb viharfelhők gyűlnek a fag 113 taKveve, ha a tarsada ... rnnvö^zot-nok e‘gyik oldala ez, a kulturális láthatáron. Nem vagyunk hát í®1?1 resz<;1'0l nen} az 3 1®ffobb amelyeknek lehetőségei néni Poétikáé. A másik az alkotásé, valami önasaló illúziók rabja, lgeny szemben, hogy fe- sokkal széiesebbek íés rájuk 32 alkotóké, akiknek élni is kell-rgetünk-e befelé for- űezze fal, tegye láthatóvá a fel- . ___ i,, tudniuk ezekkel a lehetőségekn em kergetünk-e befelé for- oezze rei, tegye láthatóvá a rel- jT™ -k "á = wjf tudniuk ezekkel a lehetőségekdúlva, a magunk »magyar gló- nyegesebb mTnemek hivatl" k^b . Amiből kiindultunk - kotók túlságosan busza« felé — holmi délibábo- k/t Haar°oHá+oi°t t-, ennél sokkal több és összetet- vagyis a mai világunk a maga a o a a »-po tebb. egymásra halmozódó bonyoAz a fajta pesszimizmus, amelyből a modern művészet oly nagy része szenved, nem onnan van, hogy azok az al- is mélyre pokolba« (hogy a költő képét folytassam), hanem hogy valami olyan álka t, nem engedjük-e át ma- alkotás elé — és'bizonyos" kor- tebb- egymásra guhkat önfeledt játékoknak a Iátokat kénytelenek vagyunk Teljesen jogos kívánság, hogy halmaival, az emberiség leg- iaspont0t foglaltak el, ahonművészetben, az irodalomban, felállítani —, elsősorban azért a szociaíldsta realista művészet nagyobb történelmi sorsfordu- nan a pokoi lángjait ugyan a szellemi alkotásban ezeken kel1 oly gondos körültekintés- keresse a kiutat s legyen opti- lójának végtelenül komplikált látni, de nem látni, mi ég el a különösen érzékeny tereken ®1.jarTli’ ,1Tlert €?t 3 valóban mista úgy> ahogy a marxizmus konfliktusaival —, nem zavar- tüzűkben és mi edződik meg a különösen erzekeny tereken, alkotó tevékenységét: az uj az amely számba veszi az em- ja-e majd szükségszerűen össze benne, születik ujja benne, amikor nem szembesítjük nap- feltárását akadályozhatjuk a művészek viláekéoét’ Vaion Goethe szavát is lehetne itt ról napra a kultúrát ezzel az meg. illetve jelentékenyen gá- berreg felszabadulásának rop- a művészek ^lágkepet. V^on fényt51 megbűvölten összhelvzettel amely - a köz- tolhatjuk- pant feladatait, s ezek megöl- nem merő na vsag, vagy egye- a lángokba ,4áuó pillangóról, vetlen iövőt illelően annsk A haladó gondolat, amely a dasaert 'kitartóan harcol, mert nesen veszedelmes eszmei sem- a tűzből megelevenedő életveuen jovot illetően — annak óinamikusan alakulót, a fej- bizonyítani tudja, hogy ez be legesseg abban bízni, hogy eb- nek errói az örök jelképéről, is sok aggalyra ad okot, aki lődőt, az újat kíséri nyomon, fog következni! De ez nem ben eligazodnak a művészek? amelynek tanulságát így vonja nem vesztette el hitét a távla- csak akkor töltheti be rendei- zárja ki, hanem feltételezi a Mennyi már most is a pesszi- le a vers: »S míg ez nem hírogat, f a halálból-öet, }% más vendége vagy / sárnak és sötétnek«. Igen, ez a »-halál- ból-élet«-éLmény, ez hiányzik nem utolsósorban ebből a művészetből. Csak leskelő- dik a lángok körül, de nem mer rajtuk keresztül hatolni. Világért sem vetné bele magát, még háromszáz vagy háromezer soros verset is ír róla! Fedig nincs más út: napjaink költészete, irodalma, művészete sem emelkedhet fel a kor magasába, ha nem vállalja e kor egészét, és lamentá- lással vagy jajveszékeléssel éri be. S ha optimista vagyok ezt illetően is, akkor azért is, mert látom — s ki ne látná? —, hogy az embereknek mindinkább elegük van a csömör és a rettegés esztétikai termékeiből. Nem azért, mert ez a művészet semmit sern produkált. Vannak nagy rész- felfedezései: ki tagadná? Csakhogy a szorítás, amellyel az idő marka nyomorgat bennünket, annál sokkal erősebb, semmint hogy hosszú időre kiegyezhetnénk egy művészettel, amely — bocsánat a vulgari- rizáló gúnyért — csak bömbölni tud és nincs a mélybe világító szava arról, hogy milyenek is azok az erők, amelyeknek fogása roppant bennünket, amely nem érti, mivé is formálja az embereket, a társadalmakat, a világot ez az erő. Ezek kikerülhetetlen szükségszerűségek, amelyeknek ereje ezerszerte nagyobb a mai művészet sündisznó-állá- sainál, s amelyek elől ideig- óráig el lehet bújni, tíz, húsz, talán harminc évig is, de aztán utolérnek mindenkit. A zzal kezdtem, hogy hamis a latin közmondás — az, hogy fegyverek közt hal- gatnak a múzsák. Nem is igaz. Arra se áll, hogy az osztályharcok csatazaja elnyomhatná a hangjukat. S arra sem, hogy a mi évtizedeink iszonyatos birkózásai elnémíthatnák őket. Az ellenkezője áll: a történelem nem őrli porrá a művészetet, és csak azt veti majd félre, ami arra megérett. A művészet maga pedig meg fog újhodni, fénye erősebben ragyog majd, mint valaha. S ha a beteljesedés még messze is van, a megújhodás már meg is kezdődött. Aki figyelő szemmel olvas, néz, hall észre fogja venni. Rényi Péter Párizs után itthon Szolnokon, a Damjanich Múzeumban nyílt kiállítása annak az öt alföldi festőnek, akik a Francia Képzőművészeti Szövetség meghívására nemrégiben Párizsban mutatták be műveiket. A két debreceni művész, a Kossuth-díjas Holló László és Félegyházi László, valamint a szolnoki BaranyO Sándor, Serényi Ferenc és Bényi László közös kiállítása Párizsban, a montreuil-i városi galériában szerepelt nagy sikerrel, viszonzásul a tíztagú francia művész- csoport magyarországi bemutatkozásának. A magyar Alföld szépségét, villogó fehér tanyáit, színes timpanonú házait, kukoricahalmait, gémeskútjait, kazlait, dolgozó emberét sokan megörökítették. Nemzeti festészetünknek ugyancsak ma is élő eleven hagyománya. Az alföldi festők az erős kifejezések, kontrasz- tos hangsúlyok, a drámai konfliktusok, éles színek művészetét képviselik. A legfontosabb művészi alapállás fűzi össze ezt az öt festőt is, mint alföldieket; a humánum szolgálata, örökségük az a kutató szenvedély, amely az embert és a tájat mai szemmel fedezi fel és közvetíti. Bényi László: Tanya. Holló László ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely négy-öt évtizede remekművekkel figyelmeztetett az alföldi szegénység sorsára. Elmúlt már nyolcvanéves, de most is fáradhatatlanul járja a Tiszántúlt, a szabolcsi homokdombokat, s téesői tanyáján imponáló termékenységgel festi a mai falut. Baranyó Sándor nagyarányú képeit túlfűtött hangulat, szertelen nyugtalanság, az alföldi festők komorabb felfogása jellemzi. Bényi László képeit pedig mindenekelőtt a színek ritmusa. Akár tájat fest, akár embert. Intenzív színélményt kapunk: a párás hirtelen tarmszo- két, a szüretekét, a kavargó vásárokét, búcsújárásokét, ünnepekét és hétköznapokét. Berényi Ferenc festményei sugározzák alkotójuk emberi és műveséi tartását: félreérthetetlenül tömören közli az igazságot. Leegyszerűsített formák, szilárd konstruálás e festmények fő ismérve. Finom hangulatú pasztell sorozattal képviselteti magát Félegyházi László e sok szólamú együttesben. Kislányportréi, csendéletei a festői szépség, a költői ábránd megtestesítői. A párizsi kiállítás látogatói elismerően nyilatkoztak a magyar festők alkotásairól. Az egyik látogató ezt írta a vendégkönyvbe: »A képek szépsége bámulatba ejtett«, a másik: »Ritkán látunk ilyen szenvedélyes festészetet Franciaországban. Nagyon jó ez a művészeti csere.* A francia festők és szakemberek körében is elismerést keltettek a magyar alkotások. Jean Milhau, a Francia Képzőművészeti Szövetség elnöke így vélekedett: »öt festő tesz tanúságot hazájáról, művészetéről, gazdag hagyományairól, miközben mai szemmel nézi a mai Magyarországot.,« Hosszasan méltatta az öt művész kiállítását a tekintélyes Les Lettres Francoises — és több művészeti lap. A sikert bizonyítja, hogy az öt magyar művészt újabb franciaországi kiállításokra is meghívták. A Párizsból hazaérkezett anyagot most Szolnokon láthatja a közönség, s később még néhány vidéki városban. Kádár Márta 10671 SÍPLAP n
