Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-12 / 35. szám
Szerda, 1969, február 12, 3 SOMOGYI NÉPLAP A felkészülés időszaka ^ag'iobb választékot gyárban tavaly több százezer lalat minden dolgozójára, el~ forint kárt okozott a selejt. Választók és tanácstagok A múlt napokban választat- j ta újjá szakszervezeti bizottságát a Somogy—Zala megyei! Tégla- és Cserépipari Vállalat. Ezután elkészült a két évre szóló kollektív szerződés is. A vállalati alkotmány aláírása után került sor Fonyódon a Tungöra m-üdülöben a műszaki konferenciára. Mint minden évben, az idén is a vállalat munkájának javítása érdekében találkoztak a két megye gyárvezetői a műszaki vezetéssel. Az előző évek tapasztalatainak értékelése mellett a konferencia középpontjában az új mechanizmus követelményednek megfelelő gazdálkodás témaköre állt. A Tégla- és Cserépipari Vállalat vezetői arról adtak számot, hogyan alakult a termelés, milyen volt a termékek piaci fogadtatása, és nem utolsósorban: milyen gazdasági eredményeket értek el. Kevesebb selejteí A szakvezetőik véleményébe] kiderült, hogy a tégla- és cserépipar harmincegy somogyi és zalai gyára jól élt az új gazdaságirányítási rendszerben biztosított lehetőségekkel. A gyárak eredményeit kedvezően befolyásolta a nagyobb önállóság. A téglaiparban általában elkerülhetetlen selejt azonban még a múlt évben is tetemes értékű volt. Ennek csökkentése több millió forintos nyereséget eredményezne. Az idén minden munkafolyamatnál nagyobb gondot kell fordítani a jó minőségre, s a dolgozók ne csak a minél nagyobb meny- nyiség elérésére törekedjenek. A minőség javításában különösen a tabi és a nagykanizsai hármas számú gyár vezetőinek és dolgozóinak kell sokat tenniük. Ebben a két Sok minőségi hiba oka volt a rosszul végzett égetés. Ahol nem- tartatták be az ellőírt technológiát, nagy károk keletkeztek. A profil és a piac A két fogalom körül 1968 második felében megsokasodtak a gondok az iparágban, ezen belül a vállalatnál is. A június végén még hiánycikknek számító téglából július elején már kisebb-nagyobb készletek halmozódtak fel. Decemberben még negyvenmillió tégla volt raktáron, az év végére ezt 17 millióra sikerült csökkenteni. Nyers téglából így is négymillióval nagyobb volt a készlet, mint egy évvel korábban. A műszaki konferencia sürgős feladatként jelölte meg új piac felkutatását, bár nem valószínű, hogy ez egymagában megoldja a vállalat értékesítési problémáit Elengedhetetlen a profil szélesítése, új termékek gyártásának előkészítése. Bár a más méretű, a piacom kelendőbb tégla gyártására való átállás a dnunkafolyamatok megváltoztatásával is jár, a nyereséges gazdálkodás érdekében mégis vállalni kell a többlet munkát. Ha sikerül a választék bővítése, elérhetik, hogy minden terméküket igényli majd a piac. Rovidebb munkahét Az előző évihez képest nőttek a ie’jadatbk. Ezt tetézi még, hogy' január 1 tői csökkent a munkaidő a vállalatnál. A negyvennégy órás munkahétre való átállásra már a múlt évben készülteik. A végrehajtás az eddiginél nagyobb felelősséget ró a válsőscxrban a vezetőkre. A gyárakban az egyes munkafolyamatok teljes gépesítése, az anyagmozgatás »körpályá- sítása« könnyíti majd a termelési terv megvalósítását. A gépesítésnél a termelékenység növelésén kívül fontos szempont a megerőltető, nehéz fizikai munkák megkönnyítése. Az épülő új gyáraik, a balatonszentgyörgyi és a Zala megyei gutorföldi üzem korszerű berendezéseikkel már megfelelnek a magasabb szintű műszaki követelményeknek. Takarékosság A költségek csökkentéséhez, a gazdaságosabb termeléshez hozzájárulhat az eddiginél jobb energiabeszerzés és felhasználás is. A tégla- és cserép-; par ugyanis óriási memy- nyiségű tüzelőt használ fel az égetéshez, a kemencék üzemben tartásához. Bármilyen furcsán hangzik is, az agyag ésszerű felhasználása is kínál lehetőségeket a nagyobb takarékosságra annak ellenére, hogy a laikus szemében szinte ingyen van. Jobban igénybe vehetnék e gyárak a fél éve dolgozó műszaki és gyártmányfejlesztést csoport munkáját is. Kísérletező tevékenységüket — sajnos — nem fogadják a vállalatnál mindenütt megértéssel, pedig igen nagy költségmegtakarítási lehetőségek rejtőznek a munkafolyamatok egyszerűsítésében, gépesítésében. A kísérleti időt, amely néha kétségkívül kisebb-nagyobb — esetleg egy- vagy félnapos — termeléskieséssel jár, az új, ésszerűbb technológiák többszörösen pótolnák. Nagy József A kormány 2007/1967. (I. 31.) számú határozata rögzíti, hogy a tanácstagok évenként egy alkalommal kötelesek beszámolni választóiknak a tanács munkájáról és természetesen saját tevékenységükről is. Általánosan bevett szokás, hogy a tanácsok késő ősszel rendezik meg a tanácstagok beszámolóját. A tavalyi tapasztalatokról érdeklődtünk dr. Gelencsér Imrénél, a megyei tanács főelőadójánál. — A községi tanácstagok 82,2, a járásiak 78.5, a városi tanácstagok 99 százaléka tartott beszámolót kerületében. Ez az év is bebizonyította, hogy a választópolgárok igénylik a tájékoztatást, sőt a jelölő gyűléseken néhány tanácstagnak a szemére is vetették, hogy ritkán látták, alig-alig találkoztak. Ezek a bírálatok jogosak is voltak. Az alsóbb szintű tanácsoktól beérkezett jelentések mind-mind nagy teret szentelnek a beszámolók értékelésének. A Fonyódi Járási Tanács V. B. például így fogalmaz: »Községi szinten még nem alakult ki a megfelelő módszer sem a községi tanácstagoknak a lakosságon, sem a lakosságnak a tanácstagokon keresztül történő tájékoztatására. Az a gyakorlat, hogy a magán- és a közérdekeket érintő bejelentéseket a vb- vezetőknek tolmácsolják és nem a tanácstagnak«. Ez egyedi jelenségnek mondható, mert akár a fogadóórákon, akár a család-, üzemlátogatásokon .részletesen és alaposan tájékozódhatnak mind a tanácstagok, mind a választók. — Milyen kérdések kerültek napirendre a beszámolók alatt? — Érdekes megfigyelni, hogy egyedi panasz sokkal kevesebb volt, mint az elmúlt időszakban, a kérelmek inkább a keiiununális és a kereskedelmi ellátottságot érintették. A tanácstagok összegyűjtötték ezeket az észrevételeket, a tanács nyilvántartásba vette és a legközelebbi végrehajtó bizottsági vagy tanácsülésen megtárgyalta, az eredményről pedig értesítette a bejelentőt. Ilyenkor azt is közölték, ha fedezethiány vagy más okok miatt megvalósíthatatlan a kérés, illetve, hogy milyen formában nyer elintézést Siófokon például Baller Ferenc tanácstag fogadóóráján a töreki külterület nyilvános telefont kért. A Pécsi Postaigazgatóságnak bejelentették az igényt. Az igazgatóság vállalta a fölszerelést, ha a költségeket a tanács fedezi. Ez meg is történt, a telefon működik. — Kik és hogyan segítik a beszámolók elökészíté- sét és megszervezését '— A tanácsok írásos beszámolókat állítottak össze a tanácstagok részére. Ezeket aztán az illető községre részletesen kivetítve, saját tevékenységének ismertetésével terjesztett a részvevők elé. A községi, a járási, a városi népfrontbizottságok és a választókerületi elnökségek, bizottságok szervezték a beszámolókat. Ez utóbbiak azonban néhány helyen nem elég aktívak egyrészt azért, mert nem vonják be őket ebbe a munkába, másrészt pedig azért, mert felfogásuk szerint munkájuk a tanácstagi választások előkészítésével bev fejeződött. (Tudósítónktól.) A marcali fogyasztási szövetkezet minden üzemága nyereséges — a vendéglátás kivételével. A szövetkezet vezetői éltek a gazdaságirányítás ú,1 rendszerének lehetőségeivel. A dolgozók részesedési alapja nyereségfelosztás szerint 550 000 forint. Ez egyben azt jelenti, hogy 19 napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést osztanak. Az is megnyugtató, hogy több mint félmillió forint került a tagság érdekeltségi alapjára, amelyből fizethetik a részjegyek utáni 7 százalék kamatot, a vásárlási és értékesítési visszatérítést stb. A tanács cs a tanácstag munkájának ismertetése mellett milyen lehetőségekét adnak még a beszámólók? — Talán a barcsi példával kezdeném. A Virágos barcsi járásért!-verseny kiszélesítésére nagyszerű alkalom a beszámoló. De segíti a társadalmi munkák szervezését, vagy az önkéntes véradók mozgósítását is. — A lakosság tájékoztatásáról már beszéltünk, most arról érdeklődnék, hogy a tanácstagok miként álltak ki a lakosság érdekeiért? — Ezt legjobban az interpellációk számának alakulásából lehet megállapítani. 1967-ben a járásoknál 65, a községeknél 1101, a városnál 12 interpelláció hangzott el. Ez a szám hatvannyolcban a következőképpen alakult. Járások 73, községek 1301, vá- ( ros 33. A legtöbb interpelláció a járdaépítésekkel, út— hídépítésekkel. szennyvíz-elvezetésekkel foglalkozott. de kereskedelmi, mezőgazdasági és ipari téma is »terítékre« került — fejezte be nyilatkozatát dr. Gelencsér Imre. S. G. A somogyi fogyasztási szövetkezetek legnagyobb beruházása 1968-ban Marcali ben volt: a Baglas vendéglátó kombinátot, Kéthelyen egy kisvendéglőt építettek. A kiskereskedelem dolgozói bátrabbak is lehettek volna a beszerzéseknél. A kt„zletössze- tétel, a választék javítása nagyobb figyelmet követel. A felvásárlás eredményét, növelné, ha a háztáji gazdaságokban me^évö +epmelósi'orőt: az eddiginél jobban kihasználnák, örvendetes viszont, hogy javult a vagyonvédelem. A 112 üzlet, ben és felvásárlóhelyem kevesebb leltárhiány volt, mint az előző években. Eredményes évet zártak A Somogy megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat cso- konyavisontai állomása viszonylag sokáig megtartotta gépállomás jellegét a megyében. Még akkor is így működött, amikor csaknem valamennyi egység már gépjavítást végzett. A vállalat megalakulásakor ez az állomás külön feladatot kapott: a T—28-as traktorok és a növényvédő gépek javítására jelölték ki. Mostani tevékenységüknek — mint azt Filipovics Pál igazgatótól megtudtuk — mintegy 80 százalékát a mezőgazdasági jellegű, vagyis a MÉM felügyelete alá tartozó üzemeknek végzendő munka teszi ki. Ezekben a napokban a mező- gazdasági erő- és munkagépek felkészítésére fordítják a legnagyobb 'gondot. Növényvédő — permetező és porozó — gépet húszat-huszon- ötöt hoznak rendbe tavaszig, ebből tíznél több máris üzemkész állapotban várja a munkakezdést. (Első képünk). Kilencven szakember és segédmunkás, valamint csaknem negyven ipari tanuló dolgozik a műhelyben. Van az állomásnak egy traktorosokból álló, tizenöt tagú úgynevezett biztonsági brigádja. Ezekre az emberekre azért van szükség, hogy alkalomadtán segítsenek a termelőszövetkezeteknek. A javításnál fokozott gonddal ügyelnek azoknak a gazdaságoknak a gépeire amelyeknél nincs meg a javításhoz szükséges műszaki feltétel. így támogatják például a somogy- aracsiakat. Az idén közösen kezdi az évet a komiósdi. a drávaszentesi és a péterhidai tsz, s az egyesült gazdaságnak ugyancsak megkülönböztetett segítséget adnak a javításnál. Hogy szükség van az állomás munkájára, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a jól fölszerelt műhellyel rendelkező homokszentgyörgyíek is visznek olykor az állomásra javításra váró gépet, így idejében használhatják a munkaeszközöket. Sorra a szerelők elé kerülnek a meghibásodott traktorok, és mire a tavaszi munkák elkezdődne}?:, »meggyógyulnak« (második képünk.) Ezzel egy időben folyik az alkatrészgyártás is (harmadik képünk). Hogy a gazdaságokban at munkakezdés zökkenőmentes legyen, az állomás csávázó- és növényvédő gépet vásárolt. S kisebb növényvédő brigádot alakít az esetleges igények kielégítésére. Külön is érdemes fölhívni a figyelmet, a termelőszövetkezeti kombájnok javításánál? fontosságára. A csokonyavi- sontai állomásnak ugyanis egyetlen arató-cséplője sincs, tehát nem adhat nyáron, ha a gabonabetakarításnál szükség lenne rá. De nincs kombájn egyelőre Bélaváron sem, s valószínű kevésnek bizonyul a közelmúltban egyesült patos - fai és ladi tsz-nek az a két kombájn, amellyel eddig csak a patosfaiak rendelkeztek. Mindez arra ösztönözte az állomás vezetőit, hogy végigjár Ják a körzet közös gazdaságait te figyelmeztessenek ezekre a körülményekre. A gabonabetakarítás csak akkor lehet sikeres, ha jól — és idejében —' felkészítik a gépeket: err« gondoltak az állomás vezetői, amikor a kombájnjavitást sürgették. Az aratás előtti hónapok nem elegendők arra, hogy egyszerre elvégezzék azt a munkát, amelyet télen folyamatosan elvégezhetnek. Ezért kellene mielőbb műhelybe vinni ezeket a gépeket. a v. \
