Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-09 / 33. szám

r XXV. évfolyam, 33. szám. Vasárnap, 1969. február 9. wÉIőtó történelemóra Hogyan jutott el az ezernyelvő, egy szí vő brigádhoz ? Késik az ellenvonat Az ócska vicinális már félórája zötykölt bennün­ket, a meleg elviselhetet­len volt, úgy éreztük, mint­ha forró gőzfürdőbe zártak volna, pedig egyszerű fa­pados fülkében ültünk; egy parkőrforma öregember és én. A kocsisor előtt kis ká­védaráló pöfögött monoton prüszköléssel. Az öregember két ujja között újságot tar­tott, azt olvasta drótszárú pápaszemén át, időnként megnyálazta mutatóujját és fordított. Meg sem próbál­tam vele beszédbe elegyed­ni, nem szeretek senkire rá­erőszakolni kelletlen dialó­gusokat. Egy jelentéktelen állomáson, nagy darab em­ber jött be a fülkénkbe. Szuszogott, fújtatott, hatal­mas kockás zsebkendőjével törölgette a homlokát. — Dög meleg van itt — mondta. — Bezzeg, kint hordja a havat a szél! Ereztem, hogy beszélgető típus, de nem szólt egészen a következő állomásig. Ott is csak akkor, amikor már tíz perce álltunk. — Ügy látszik, késik az ellenvonat! Nem egyszerűen kijelen­tette, hanem leszögezte, megfellebezhetetleniii. A kis öregember, a parkőr­forma, akihez szavait in­tézte, inkább horkantott, mint válaszolt. —* No, igen. A kövér teljes terjedel- i mével a parkőrformához I fordult; — Olvasgatunk? Olvas­gatunk? Kelletlenül visszamosoly- gott. A kövér ezt bíztatás­nak vette és máris forgott a nyelve: — En a magam részéről sohasem politizálok. Marha­ság! Ezt a luxust nem en­gedhetem meg magamnak. Csináljanak az »okosok« azt, amit akarnak! En csak avval törődök, hogy mindig legyen mit aprítani a tejbe. Háborúznak? Hát csak üs­sék, öljék egymást! Meg­úsztam én az összes grim- buszt! A fiam is megúszta. A parkőrforma kis öreg­ember letette az újságot. Arca barázdált volt, hang­ja fáradt. Felhúzta a nad­rágszárát: — Látja, én is megúsz­tam. A fiam Is megúszta, még mindig ússza valahol a Donban. Nadrágszára apró surrogó nesszel csúszott vissza a fa­ragott műlábra. Amikor az ellenvonat nagy csattogás­sal elrobogott mellettünk, a kövér már nem volt a fül­kénkben. — Nem élhetünk csak be­le a vakvilágba — mondta az öregember csöndesen. Leskó László V_____________________________________J Növekszik a tej és a tejtermék fogyasztása »Legyetek büszkék, hogy ilyen elvtársnak lehettek méltó utódai« — ezzel a be­vezetővel kezdődött a nyol­cadik osztályosok történe­lemórája a kaposvári II. Rá­kóczi Ferenc Általános Isko­lában. Bemutatom nektek Balogh Istvánt, az ezernyelvű, egy- szívű brigád, a nemzetközi antifasizmus katonáját, aki meghívásunkra eljött hozzá­tok, hogy elmondja élményeit, arról beszéljen, amit átélt, qrpiért embertársaival, elv- tarsaival együtt küzdött, mindarról, ami már történe­lem.« Az iskola vezetőségének kezdeményezése, hogy meg­szólaltatnak időnként a »nagy idők élő tanúi« közül egy- egy személyiséget, új színt jelent a történelemtanítás­ban, a hazafiasságra nevelés­ben. Ennek a sorozatnak el­ső órájára látogattunk el pénteken. Balogh István visz- szaemlékezéseiben a spanyol polgárháborút idézte föl. »Élő« történelemóra. Megidézett történelem: 1928: »Nem volt számomra talaj ebben a megyében, vá­rosban, kilátástalan jövő előtt álltunk, üldöztetés, munka­nélküliség. 1928-ban elvtársi segítséggel hagytam el az or­szágot«. 1936: »Spanyolországban fellázadtak a katonatisztek a köztársasági kormány ellen. A dél-amerikai kommunisták­kal bekapcsolódtam a spa­nyol polgárháborúba. Bor­zalom volt tudni, hogy Euró­pa egyik legsanyargatottabb népe ellen támadtak a gene­rálisok, s tűzzel, vassal irt­ják őket.« »Élő« történelemóra. Mester és tanítványok A Híradástechnikai Vállalat tanulóműhelye kicsi, de tiszta, világos és rendezett. Itt talál­koztam egy kamasz fiatalem­berrel, Harsányt Józseffel. — Elektroműszerész akarok lenni — mondta. — A Mun­kácsy Gimnáziumban tavaly érettségiztem. Elszúrtam a bi­zonyítványomat valahogy, nem vettem komolyan a tanulást. Közepest kaptam. Már akkor ide akartam jönni, de csak négyeseket vettek föl. A- Fi ­nommechanikai Vállalatnál irodagép-műszerésznek tanul­tam. Nem tetszett a szakma, tovább érdeklődtem. Átvettek. Most RaposfőrŐl vonatozom. Nem kényelmes — magyaráz buzgalommal —, de a szakmá­ért megéri! Csak tetszik tudni, már nem győzöm az otthoni munkát. — Micsodát? — kérdem — Hát az otthoni munkát. Mert minden szomszéd hozzám rohan, ha elromlik a vasalója vagy más háztartási gépe. De azért nagyon örülök, hogy itt tanulhatok, csak nem ártana, ha több szerszámot kapnánk, és kevés ez az egy konnektor is. Unjuk már a reszelést, sze­retnénk elektrotechnikával foglalkozni! Nem sértődnénk meg. ha többet járhatnánk a rádiócső-üzembe, hogy köze­lebbről láthassuk a műszerész szakmáját. Meg a sok csinos lány miatt is. Éppen elköszöntünk egymás­tól. mikor az ügyeletes leső a »lesődétől« (általuk fúrt lyuk a válaszfalon) elrikkantotta magát: — Jön a mester! Eddig csak imitt-amott dol­goztak a fiúk, most serényked­nek. Osztopáni Gyula lép be. Ma­gas, halk szavú fiatalember, de nem nehéz szóra bírnom. — Tavaly két ipari tanulónk volt, ebben a tanévben már harminchat fiú és két lány ta­nul nálunk. Tizennyolc műsze­rész, tizenhárom szerszámké­szítő és hét lakatos. A laka­tosok általános iskolából jöt­tek. Rágyújt, majd belemeleged­ve magyaráz: — Tanterv szerint oktatunk. A szakmát olyan eszközök készítése közben sajátítják el a gyerekek, amelyeket hasz­nálhat a vállalat, vagy éppen ők. A decemberben felépült új üzemcsarnok egyik kétszárnyú vasajtaját például ők önállóan készítették el, s közben meg­tanulták a szegecselést. Ennek az épületnek a kiszárításához szükséges kokszkosarak is az ő munkájukat dicsérik. Maguk gyártották az öt munkaasztalt és a raktári állványokat A tantervben ugyanis szerepel az idomvasak összeszabása is. Most komoly feladat vár rájuk az új rádiócső-üzem öltözőjé­nek berendezésénél. — És a szakmunkásképző- iskolában hogyan állják meg a helyüket? — A nálunk képzett műsze­részek tanulmányi és gyakor­lati átlaga a félévben 4—4,2 között mozog. Elmondtam Harsányi József kifogásait is. — Igaza van — hallottam a választ. — A legnagyobb ba­junk, hogy kevés a helyünk. A vállalat ígért egy másik mű helyt is: szeretnénk, ha az ígé­ret valóra válna és nem kelle­ne két műszakba járnunk. Galambos Mái Tanítás: »Élt bennünk a meggyőződés, mindig tudtuk: ami nem sikerült nekünk 1848-ban, amit 1919-ben vér­be folytottak, valamikor győz­ni fog; amikor eljött ennek is az ideje, 1945-öt írtak.« A gyermekek tágra nyílt szemekkel hallgatták az »élő« történelemórát. Balogh István visszaemlé­kezései után meghitt ünnep­ségre került sor. A tanulók tiszteletbeli úttörővé fogadták a szabadság katonáját. — Gyerekek, én úgy jöt­tem el hozzátok, hogy adok nektek valamit, s íme. ti ad­tatok nekem — nagyon so- I kát... H. B. Tavaly a termelőszövetkeze­tek és az állami gazdaságok 7 százalékkal több tejet adtak e' a Kaposvári Tejipari Vállalat­nak, mint 1967-ben. Ennek kö­vetkeztében a falvak tej- és tejtermék-ellátása 64 százalék­kal emelkedett, de javult a helyzet Kaposváron és a Ba- laton-partom is. Palackozott tejből 30, tejtermékből 25 szá­zalékkal több került az üzle­tekbe, mint korábban. Tavaly a megyében csaknem négymil­lió liter tejet fogyasztottak, a tarméjkek választéka pedig ti zeonégy fajtával bővült. Az ellátás javulását elősegítette a Kaposvári Tejipari Vállalat vezetőinek és dolgozóinak lel­kiismeretes munkája is. Higié- nikusabb az áruk kezelése, gyorsult a szállítás és a feldol­gozás. A technológia helyes al­kalmazásával elérték, hogy jobb a minőség is. Így a vál­lalat nyeresége a tervezett 7,1 millió forint helyett elérte a 9,4 milliót. Az idén az ellátás tovább ja- Vul. Terveik szerint 5—10 szá­zalékkal több tejet és tejter­méket hoznak forgalomba, mint a múlt évben. Stadion Siofokon Fiatal tervezők az ifjú városért — Harmincezer néző Sportszálló a zöldövezetben (Tudósítónktól.) A várossá alakulás eseménye olyan pezsgést indított el Sió­fokom, amely máris túllépte a város határait Azok is fel­ajánlották segítségüket, akik csupán néhány kellemesen el­töltött nyári nap emlékében őrzik a legifjabb várost A Ba­latoni Intéző Bizottság tervta nácsa a közelmúltban tárgyal­ta azt a tanulmánytervet ame­lyet a Siófoki Városi Tanács készíttetett egy sportkombmát létesítésére. A Műszaki Egye­tem végiős hallgatód társadal­mi munkában vállalták a terv elkészítését, s jó munkájukat bizonyítja, hogy a tanács di­cséretben részesítette a terve­ző kollektívát. A kombinát Siófok zöldöve­zetében, a készülő M—7-es út és a kórház közötti területen épül fel. A nagystadiom 25—30 ezer néző befogadására alkal­mas, a labdarúgópálya gyepsző­nyege körül futópályával és dobókörökkel. A kisebbik sta­dionban körülbelül 2500 ülő hely lesz, itt bonyolítják 1« a kézilabda-, röplabda- és te­niszmérkőzéseket. A focisták részére edzőpálya és fedett tornacsarnok _teszi teljessé a kombinátot. Á város vezető; még egy sportezállóval is bő­vítették az eredeti elképzelést. Az elkészült makett alapjár, — képünk — bízvást állíthat­juk, hogy a létesítmény nem­zetközi szintű találkozók lebo­nyolítására is alkalmas. Az építkezés költségeit a várié egymaga nem tudja vállalni, ezért a lakosság és a sportolók áldozatvállalása mellett szá­mítanak a megyei és az orszá gos vállalatok és intézményei támogatására. A sportkombinát építése 1970—71-ben kezdődik <0S0IC Takarítási kór Orvoshoz viszik ezután feleségüket a brit férjek, ha túl szorgalmasan taka- I rítanak, mert feltehető, hogy valaki kábítószert adott nekik. A gyógysze­részek ugyanis megálla­pították, hogy néhány gyógyszer, mint például a Preludin, olyan izgató anyagokat tartalmaz, ame­lyek egyszerűen arra ösz­tönzik a háziasszonyokat, hogy megállás nélkül si­káljanak, súroljanak. A betegségek lajstroma te­hát eggyel bővült — a ta­karítási kórral. Bűn és bűnhődés Ayukawa 30 éves japán nő Tokióban fényes nappal anya* szült meztelenül az ablakon ki­ugrott az utcára és elkesere­detten kiáltotta: — Ezt már nem bírom to­vább ! A rendőrség őrizetbe vette, de a bíróság elé a férjét állí­tották. A csinos asszony, akit a szomszédok hat hónap óta nem láttak, elmondotta, hogy fél éve kénytelen volt teljesen meztelenül élni. Meztelenül fő­zött, takarított, s hat hónapon át éjjel-nappal kénytelen volt ruhátlanul tartózkodni odaha­za. A férje ugyanis ’■►elkoboz­ta* minden öltözékét és eltávo­lította a házból. A bíróság előtt (először a büntető, majd ké­sőbb a bontóbiróság előtt) Ayukawa úr így védekezett: — Sztriptízt akartam odaha­za, ez az egész, nincs más mondanivalóm! A bíróságnak azonban volt mondanivalója: kéthavi elzárás és válás. Am a dolgon a válás nem so­kat változtatott: Ayukawa asszony egy nagy éjszakai lo­kálban szerződést kapott, ahol sztriptíz számokat ad elő. («-Ne csodálkozzanak rajta, hat hó­nap alatt nagyon megszok­tam!«) Ayukawa úr pedig, aki büntetését már letöltötte, állan­dó látogatója lett a lokálnak és továbbra is megcsodálja felesé­ge sztriptíz számait. Igaz. most már drága pénzért. . . Furcsa nászéjszaka Singh, egy csinos bom- bayi fiú feleségül vette a szőke hajú, amerikai Kitty Rice kisasszonyt. A házas­ság azonban nyomban a nászéjszaka után felbom­lott Kitty a következőket mondotta az egyik ameri­kai tudósítónak. — Nem tudtam, hogy a férjem fakir. Képzelje, azt akarta, hogy a násaéj sza­kát szögekkel kivert ágy­ban töltsük. Hozzátette, hogy majd megszokom és meglátom, hogy ez milyen jó! Kitty Singh asszony tüs­tént válópert indított. Házasság előtt A fiatal Kropacsek odaáll az apja elé és így szól:-— Papa, cn meg akarok nő­sülni. — Buta vagy még te ahhoz, majd szólj egy év múlva. A fiú egy év múlva újra je­lentkezik. — Papa, én meg akarok nő­sülni. — Buta vagy még ahhoz, majd szólj egy év múlva. Eltelik ismét egy év, és a fiú megint szól: — Papa, én meg akarok nő­sülni. — Buta vagy még ahhoz, majd szólj egy év múlva. Erre a fiatalembert elhagyja a türelme és bosszúsan kérdi: — De hát mikor fogsz végre már elég okosnak tartani? — Ha majd nem akarsz meg­Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Meghízott főszerkesztőt > f JAVOBI BÉLA ! 9 Szerkesztőség; Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon« 11-510. H-SI1 Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. Z. Telefon: 11-51Í. Felelős kiadó: Szabó Gábor, Beküldött kéziratot nem őrzúnA meg é9 nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 18 F*. Index: 2506? Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébeQi Kaposvár, Latinka S. u. «. \ Felelős vezető: Mautner Józa&L

Next

/
Thumbnails
Contents