Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-21 / 43. szám

Péntek, 1969. február 21, 3 SOMOGTINÉPLAP A SZAKMUNKÁSTANULÓKRÓL ot emeleten Kaposvár egyik legszebb, legmodernebb épületét (kapták meg. Úriás üvegablakaival a Beloiannisz utcára néz. Ügy is hívják a városban: »luxusho­tel«. A bejárat fölött pedig ez áll: 503-as Ipari Szakmunkás­képző Intézet. A fölszinti folyosó második ajtaján Arató Árpád nevelési igazgatóhelyetteshez kopogta­tunk be. A világos bútorokkal berendezett, közepes méretű szoba falain szinte érződik még a friss mészszag. — Ha (kívülről ránéz az em­ber erre az épületre, azt hihet­ne, csak itt-ott lézeng valaki benne. A látszat azonban csal. Eddig két épületiben, a Tanács­ház és az Irányi Dániel utcá­ban, s a Táncsics Gimnázium­ban tanultak diákjaink. A múlt hetekben beköltöztünk a Virág utcai épületbe, az öt­emeletes »luxushotelba« és ki­derült, hogy a Tanácsház utcai iskola termei is tele lesznek diákokkal. Sőt az Irányi utcai épületre is nagy szükségünk lesz a tatarozás után — kezdi beszélgetésünket Arató Árpád. A KISZ központi bizottsága 1968 februárjában foglalkozott a szakmunkástanulók problé­máival. A helyzetüket feltér­képező anyagban olvashattuk, hogy a szakmunkásképző inté­zeteket eddig elhanyagolták. A középiskolákra fordított be­ruházások összege 1960 és 1965 között országosan 75 százalék­kal emelkedett, ugyanakkor a szakmunkásképzőké mindössze 13 százalékkal. Pedig itt a ta­nulók létszáma jóval gyorsab­ban növekedett, mint a közép­iskolákban. Kaposváron az új intézet átadásával egy lépés­sel előbbre jutott a szakmun­kásképzés. — Hány forintot kapott áz intézet az előző években be­ruházásra, és mennyibe ke­rült az új székház? — 1967-ben például 40 000 forintot költöttünk bútorokra és egyéb berendezésre, 200 000 forintot pedig tankönyvekre és munkaruhákra. A bútorvásár­lás 1968-ban mintegy 800 000 forintot tett ki, a tankönyvek és a ruhák ára pedig 400 000-et. Az új épület beruházási költ­sége körülbelül 38 millió fo­rint. 1963-ben további kétmil­liót kapunk gépek vásárlására, az Irányi utcai épület felújítá­sára pedig 770 000-et fordí­tunk. — Óriási összegekről esett itt szó. Az előbb viszont azt kezdte fejtegetni, hogy a látszat csal, s a mutatós számadatok ellenére is szű­kösen férnek el az intézet­ben. Milyen az épület be­osztása? — A földszint igazgatási szint tanári szobákkal. Áz el­ső, második és harmadik eme­leten tantermek vannak), a negyedik, ötödiken pedig diák­otthon. — Előadók, laboratóriu­mok, szertárak? — Vannak, de ennyi gye­reknek és osztálynak bizony még mindig kevés. Egy kémiai és egy rajzi előadóink van, s minden két tanterem között egy szertár. Ezek viszont elég kicsik. A tizenhat tanteremre meg a két előadóra jut a het­venkilenc nappali tagozatú osztályunk, ezek közül van amelyik három, van amelyik kettő és van olyan is, amelyik egy napot tartózkodik az is­kola épületében egy héten. A tizenegy emelt szintű osztá­lyunk viszont heti három na­pot tanul, s a következő 'tan­évben már a harmadik évfo­lyamosok is emelt szintű okta­tást kapnak. Így nem olyan biztató a kép. Ezért szüksé­günk van a Tanácsház utcai is­kola kilenc tantermére is. Haidd mondjam el, hogy úgy­nevezett tumusos képzést is tartunk, amely öt osztályt érint. Ók januártól márciusig mindennap iskolába járnak. Ezenkívül nyilvántartunk 76 levelező és beszámoló csopor­tot. Elég nehéz rendszerezni az adatokat. Aki nem ismeri az intézet »mechanizmusát«, első hallásra talán meg sem érti. Mindenesetre Kaposvár, a me­gyei és a városi KISZ-vezetők, az üzemek, a gyárak vezetői és mindazok, akik foglalkoznak a szakmunkástanuló kérdéssel, ettől az épülettől, illetve a megváltozott körülményektől várják az intézet nevelési és mozigalmá munkájának fellen­dülését. Hiszen sok a teendő a szakmunkásképzésben. Je­lenleg az ország szakmunkás­tanulóinak a száma mintegy négyszerese az 1950—56-os évek átlagának. Megyénkben az iparosodás következtében évről évre nő a szakmunkás- tanulók száma. Az 503-as Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet­ben az 1968—69-es tanévben 2147 szakmunkásjelölt sajátít­ja el a különböző szakanyagot. Közöttük egyre több az érett­ségizett. Száznegyvennyolcan érettségi után jelentkeztek szakmunkásképzésre. A főbb mint kétezer diákot harminc­két tanár, negyvenkét főhiva­tású szakoktató és tizenhat óraadó szakoktató tanítja. Az 1968—69-es tanévben hét új tanerőt kapott az intézet. — Mi a helyzet a tanmű­helyeket illetően? — Tizenhárom tanműhe­lyünk van a városban. 526 ta­nuló üzemi tanműhelyben sa­játítja el szakmáját, csoporto­san 219 tanuló. Ök nem tan­műhelyekben, hanem egy-egy iskolai szakoktató mellett dol­goznak. Az is köztudott, hogy a szak­munkástanulóknak jobb kultu­rális, sportolási és üdülési le­hetőségre lenne szükségük. — Az intézet mennyit költ ilyen és hasonló célokra egy- egy évben? — Nagy lehetőségeink nin­csenek. Évente 250 fiatalt üdültetünk napi 10 forintért a MÜM-üdülőkben a Balaton - parton, Miskolcon és Szege­den. Százhúszan a balaton- íenyvesi nyári táborban vészi­nek részt. A Szakma kiváló ta­nulója országos verseny helye­zettjei is jutalomüdülést kap­nak az intézettől, Egy-egy ta­nulót évenként külföldre kül­dünk. A tanulmányi kirándu­lásokra öt-hatszáz diákot vi­szünk minden évben. Színház­ra, mozira, szociális segélyek­re, utazásra 1967-ben csaknem 80 000 forintot költött az in­tézet, 1968-ban pedig mintegy 130 000 forintot. Ennyit a számokból, ennyit az 503-as ipari ta nuló-in tóze .. »gazdasági ügyeiről«. Ez azon­ban — bár nem létezhetne nél­küle egy intézet sem — kevés. Az eredmény az intézetet irá­nyító pedagógusoktól, az inté­zetben tanuló diákok lelkes munkájától, ügyszeretetétől függ. Bán Zsuzsa (Folytatjuk.) Nyolcvanezer belépő Nem mehetünk el szó nél­kül az első hallásra sem hét­köznapi hír mellett: a múlt esztendőben nyolcvanezer tag­gal — csaknem 10 százalék­kal — gyarapodott a terme­lőszövetkezeti mozgalom. Minden diadalérzet nélkül bár, de eszébe jutnak most az embernek azok a minden já­rásban található »büszke pa­rasztok«, akik tiz esztendővel ezelőtt azt mondták, nekem akkor szóljanak majd, ha a parasztok kopogtatnak a tsz ajtaján, fölvételért kilincsel­ve. Hát ez a korszakos válto­zás bekövetkezett. Mielőtt azonban ennek kö­vetkezményeit elemezget­nénk, az igazsághoz hűen kell megállapítani, hogy az új tü­net nem az egész tsz-mozga- lomra jellemző. A jelentős hányadot alkotó, gazdaságilag gyenge, mostoha viszonyok között gazdálkodó tsz-eket érthetően nem ostromolják a jelentkezők. Ezekben a gazda­ságokban még egy előző ten­nivaló vár a vezetőkre: meg­erősíteni a szövetkezetét. Ez ma már nem lehetetlen, hi­szen az eleve biztosított ál­lami támogatások felhaszná­lásával, a gazdálkodási szer­kezet okos megváltoztatásá­val, szükség esetén szellemi beruházással — azaz jó szak­emberek alkalmazásával — vagy melléküzemágak indítá­sával ezek a tsz-ek is talpra állíthatók, vonzóvá tehetők. A nagyobb részt kitevő kö­zepes és jó ^szövetkezetekben azonban a fordulat már be­következett. Nem egy helyen tucatjával sorakoznak a belé­pési nyilatkozatok a vezetőség asztalán. Sőt, sok helyen szin­te válogatnak a kérelmezők papírjai között. Tagjelöltsé­get kötnek ki, vagy a belé­pést vagyoni hozzájáruláshoz kötik, hogy az »ostromot« fé­kezzék. Ezt bizonyítja egyéb­ként, hogy már tavaly száz­ezer kérelmező volt, de csak nyolcvanezer kérést teljesí­tettek. A tapasztalatok szerint azonban az elutasítottak kö­zött számosán vannak, akik­kel a szövetkezet — ma vagv holnap — erősödhetne. Nap­jainkban ugyanis két olyan körülmény alakítja ki ezt a helyzetet, amely néhány évig még párhuzamos lesz, de az­után nem bizonyos, hogy ál­landósul. Óránként háromezer baromfit KalÄHnaHüsko az átszerelt bontópályán a Kaposvári Húskombinátban. A horgok számát növelték, a pályát kétfelé osztották, így a műveleti idő az eredeti sebesség felére csök­kent, a termelés azonban mégis több lesz az előzőnél. Képünkön: Szabályozzák a sűrí­tett pályát. Ebben az esztendőben kez­dődik ugyanis a tömeges nyugdíjbavonulás. Most telik le először a tíz esztendejük azoknak, akik már elmúltak 65, illetve 60 évesek, de ed­dig nem volt meg a jogcímük a nyugdíjra. Az idén és még egy-két évig a tagok ezrei és tízezrei válnak ki az aktív munkából. Vagyis fiatalítani kell. Ezt könnyíti, hogy az úgynevezett demográfiai hul­lám csúcsán vagyunk, éppen ezekben az években ugyan­csak tömegesen keresnek munkát, élethivatást az álta­lános iskolákból kilépő gyere­kek. Néha azért is jelentkez­nek a tsz-be, mert az iparban nem jut számukra hely. De ez a helyzet is változhat. Miközben tehát itt állunk a nagy tagfelvételi konjunktúra előtt, a tsz-ek megkapták e tekintetben a teljes önállósá­got is. Korábban többé-ke- vésbé jogszabályok is megkö­vetelték, hogy a közös gazda­ság gondoskodjék az egész fa­lu foglalkoztatásáról, vegye föl a jelentkezőket akkor is, ha nincs munkahely. Erre a tanácsok gyakorlatilag köte­lezni is tudták a közgyűlést Most viszont, amikor a gaz­daságok többsége konszolidá- dik, az ottani lehetőség von­zó; fölvételi kötelezettség köz­vetetten sincs. Pontosabban jogilag nincs. Erkölcsileg azért van. Nem dicséretes dolog ugyan, ha valaki tíz esztendővel ez­előtt sértegette a szövetkezeti mozgalmat, de ez nem lehet ok arra, hogy elutasítsák, ha kopogtat a szövetkezet aj táján. Az pedig, ha olyan fiatalok fölvételi kérelmét utasítják el, akiknek a szülei megbecsült szövetkezeti gazdák, és akik most nőttek munkaképes ko­rúvá, már olyan »újgazdag­dolog, ami aligha találkozik a falu egyetértő ítéletével. Az a közösség, amely csupán a ke­resett szakembereket, divatos szakmák művelőit akarja so­rai közé fogadni, de elutasítja a gazdaságilag és erkölcsileg egyébként indokolt felvételi kérelmeket, helytelenül jár el akkor is, ha közben semmifé­le jogszabályt nem sért meg. F. B. Sir James Dalian bizonyára azt sem tudta, hogy üzemeihez egy vegyészmérnök is tartozik. Olykor, a tisztviselőknek va­lami jubileumán, esetleg kezet fogott egy pillanatra ezzel a sasorrú, zöldszemű, magas fi­atalemberrel, de igazán nem lepte volna meg az sem, lia utólag kiderül, hogy az illető raktárnak, vagy kiküldött tu­dósító. Az öreg Dalton leánya, Mary- míg ebben a futólagos fonná -■ an sem érintkezett a gyár alkalmazottaival. Mary autót vezetett, bridzselt, zon­gorázott, öltözködött, vagy Earl of Teddyved teniszezett. Earl of Teddy kifejezetten aranyifjú volt. Ahogy az elő­kelő »Earl« címet a kereszt­neve mellé biggyesztették, ez körülbelül híven jellemezte felületes, rangjához nem mél­tó, léha természetét Ugyanez oknál fogva, nagybátyja, Lord Flatherry gyámsága alatt ál­lott. De ez nem jelentett kor­látozást Earl of Teddy számá­ra, mert a lord nagyon sze­rette unokaöccsót, és nem bírt tőle semmit sem megtagadni. Earl of Cunningham Ma- ckabeo Theodor hatalmas va­gyonin kívül, Lord Flatherry- nek is egyetlen örököse volt, miután az öreg lord azt az időt amelyet más ember családala­pításra fordít, az oroszlánok­nak szentelte Afrikában. Ha­zatérve a Szaharából, csodál­kozva konstatálta, hogy .nemes passziója közben lassan betöl­tötte ötvenedik életévét és okos ember hacsak teheti, ilyenkor már nem nősül. Milliomosok érthetetlen szo­kásai közé tartozik, hogy le­ányaikat még náluk is gazda­gabb emberhez szeretik hoz­záadni. Az öreg Dalton báró is azon fáradozott, hogy Mary Dal tont Earl of Teddy nőül vegye. Fáradozása sikerrel járt, bár nem valami nagy szenve­dély kötötte egymáshoz a je­Fakitertuelés — szakszerűeo A kaposvári járás termelő­szövetkezeted megkezdték az évi fakitermelési terv megva­lósítását Az idén csaknem 35 ezer köbméter fa kitermelését irányozták elő. A nagy fizikai erőit igénylő, korábban kézzel végzett munkát a járás majd­nem minden közös gazdaságá- I ban gépesítették. A fürészgá- I pékét megfelelő szakképzettsé- gű emberek kezelik, erre rend- $ szeres képzéssel készítik fel őket. Jelenleg is folyik a fr. ­gyeseiket Mary keveset tartott Long számára nem csalt, belőle is az igazi férfi, és meg- f vágok szakmai oktatása, a vidám, felületes Teddyről és Thomas Long igen hires he- erősödne. Sajnos Teddy erről \ Teddy, bár tetszett neki a szép gedűművész volt és Relling úgy vélekedett hogy nagyba-^ Az erdőgazdálkodás a ter­es kedves Dalton baronesse, fénykorában nagyban udva­riam volt szerelmes belé. Vég- rolt a tőzsdés Viktoria nevű re is azonban a két vidám paj- leányának, aki szépen zongo- tás Mary és Teddy lassanként rázott és játékával valóság- megbarátkoztak a gondolattal, gal elbűvölte a nagyembert. hogy házastársak legyenek. Mary, Earl of Teddyvel te­niszezett, midőn először életé­ben megpillantotta Bradley Tamást. A teniszpályától nem messze néhány öreg vadgesz­Lehet, hogy véletlen volt, mi­nak engedékenységére, meg- ’ ígérte a lordnak, hogy elmegy J vele az oroszlánvadászatra. ért kételkednénk egy művész Afrikába. Ezért látogatott el! idealizmusában? Annyi tény, hogy miután Relling tönkre­ment, a kiváló hegedűművész érdeklődése Viktoria zongora­tenye fá állt és az egyik mö- játéka iránt nagyon megcsap- gül előtűnt a sasorrú, komoly pant és rövidesen egy Clayton fej, nagy zöldes tekintetű nevű tekintélyes gazdag ügy­szemekkel. A leány el is hi- véd lányának zenei intellígen- bázott néhány labdát, mert ciája tűnt fel neki. Művész- érezte, hogy ez a férfi őt né- lelkének minden rajongásával zi. Azután nem látta többé vonzódott Elly Claytonhoz, Bradleyt, csak a botrányos akit szülei gordonkázni tanít- eset alkalmával, amely annyi tatnak. Adósságai dacára Tho­csijának különös bogarai van--' melószövetkezetekben is nap­nak. Miután azonban állan- ' tárt ev szierint folyik, így az dóan szüksége volt gyámja-'időjárás esetleg kedvezőtlen 3 alakulása sem okoz lemara­dást. Most például a hó sok helyütt akadályozza a kiter­melést és feldolgozást, de min­dezt a tavaszi jó idő beálltá­val pótolni lehet. A gépesítés­sel egy időben a legtöbb ter­melőszövetkezetben megala­kították a brigádokat, melyek csak a kitermelést végzik. ember életét egycsapásra. változtatta meg mas Long mégiscsak világ­hírű művész volt. Így érthető, hogy a dúsgazdag ügyvéd jó szemmel nézte Elly leányának szépen fejlődő vonzalmát a művész iránt aki Elly gordon­kajátékáról elragadtatással nyilatkozott Bradley Tamás húga gép­írólány volt a »Relling Corpo­ration« néven működő utazási irodánál. A vállalat vezérigaz­gatója, Mr.- Fred Relling va­lamikor vezető szerepet ját­szott a City bankköreiben, de egy hatalmas afrikai telek- spekuláció jóformán teljesen tönkretette. Évek óta állandó gondok között élt és a válla- lat szerény jövedelméből úgy, sága miatt. Meggyőződése ahogy fenntartotta némi lát- volt, ha Teddy egyszer bele- szatát, egykori úri életének. Ez kerülne a veszélyes kaland a látszat azonban Thomas izgalmába, akkor kiütközne Az egész bajt Lord Flather­ry indította el. Mint régi oroszlánvadász, állandóan ag­gódott unokaöccse elpuhult­Rellinghez, aki újabban szak­ember lett ilyen afrikai osto­baságok tekintetében. A külső irodában csinos, szőke nőre, lett figyelmes. i — örülök kedves Mr. Rel­ling, hogy láthatom, — köszön­tötte az ex pénzfejedelmet. — Űjabban nagyon is visszavonul a társasélettől, Relling keserű ember volt. Jól tudta, hogy Earl of Ted­dy ismeri visszavonultságának magyarázatát. — Mivel szolgálhatok sir? — kérdezte kitérően. — Szeretném, ha valami ter­vet ajánlana, egy afrikai útra, oroszlánvadászat a Szahará­ban ... vagy ilyesmi. — Azt hiszem minden igé­nyét kielégíthetjük e tekintet­ben. Forduljon kérem Miss Bradleyhez, ő az útiprogra­mok elsőrangú szakembere. — Csakugyan?... Az a csi­nos szőke lány itt a külső iro­dában? — Igen. — Férjnél van? Jelenleg a járásban 18 szö­vetkezeti erdész szakember, köztük egy erdőmémök irá­nyítja a favágást és feldolgo­zást. Egy-egy szakvezető több tsz-ben is ellátja ezt a fel­adatot. Tevékenységük ered­ménye a múlt évben a terve­zési és gyakorlati munkákban már egyaránt érezhető volt: majdnem kétmillió forint ér­tékű erdőtelepítést és felújí­tást végeztek. A kivágott fa nagyobb részét üzemükben félkész vagy készáruvá dol­gozzák fel, s saját célra hasz­nálják, illetőleg értékesítik. ^folytatjuk.) Ezekhez a munkákhoz meg­vannak a személyi és techni­kai föltételek; megfelelő léte­sítmények és gépek állnak ren­delkezésre. Az értékesítés nem } jelent gondot a közös gazda­4 Ságoknak.

Next

/
Thumbnails
Contents