Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-20 / 42. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1969. február 20. Szovjet—perui kereskedelmi egyezmény Limában, Peru fővárosában aláírták Peru és a Szovjetunió első kereskedelmi egyezményét. A szerződést szovjet részről Nyikolaj ' Zi- novjev külkereskedelmi igazgató, perui részről Edgar- do Mercado tábornok, külkereskedelmi miniszter és Javier Perez de Cuellar külügyi államtitkár írták alá. (Rádió- telefotó — AP—MTI—KS) A zürichi támadás fejleményei A tettesek megadták magukat A Palesztinái Népi Felszabadítás! Front közleményt adott ki, amelyben »teljes felelősséget vállal« az » El-Al izraeli repülőtársaság Boeing —720 típusú utasszállító gépe ellen kedden Zürichben elkövetett támadásért. A közlemény megtorlásnak nevezi a támadást »a vérfürdőkért, amelyeket az izraeliek Jeruzsálemben, Gazában, Ramal- lahbam. Rafahban, Nablusban és Hebron ban rendeztek, ahol megtámadtak arab asszonyokat és gyermekeket és megtorlás az arab lakosság elleni naponta ismétlődő légitámadásokért«. A közlemény sajnálatát fejezi ki, hogy ezzel a támadással megsértették Svájc semlegességét és felszólította a svájci hatóságokat, hogy a tetteseket kezeljék becsületes szabadságharcosokként, akik utasítást kaptak arra, hogy mihelyt végrehajtják feladatukat, tegyék le a fegyvert ér adják át magukat ellenállá* nélkül a svájci hatóságoknak. Mint a közlemény hangsúlyozza, technikai meggondolásokból választották ki a támadásra a zürichi repülőteret A közlemény megnevezi a támadást végrehajtó három férfit Ibrahim Tavfik, Abu el Haia és Abdel Moszin Hasszán. A támadásban negyedikként részt vevő nőről a közlemény megjegyzi, hogy a műveletben való részvétele »tükrözi az arab asszonyok növekvő részvételét a cionista megszállással szembeni ellenállásban«. Mit szállítanak ezek a gépek? Hírügynökségi jelentések szerint az arab ellenállók az El-Al-gép megtámadásának a színhelyén, a zürichi repülőtéren röplapokat szórtak szét, amelyeknek tartalmát a nyugati sajtó részletesen ismerteti. Jelentőséget tulajdonítanak a röplapok szövegéből annak a résznek, amely szerint az arab ellenállók »álcázott katonai szervezetnek« tekintik az izraeli El-Al repülőtársaságot, mert az El-Al-gépek mindenekelőtt hadinyag-szállítással foglalkoznak. A pilóták valamennyien repülőtisztek, akik részt vettek az 1967. júniusi agressziós háborúban. »Gondosan ügyelünk arra — hangzik a szöveg —, hogy a megtorló támadások során ártatlan iz- | Keni romlottak meg kapcsolataik Kiesinger nyugatnémet kancellár farsangi szabadságai megrövidítve visszatért a fővárosba, hogy politikai tanácsadóival és Brandt külügyminiszterrel megvitassa a Nyugat-európai Unió francia bojkottja nyomán előállt válsághelyzetet. A megbeszélések eredményéről a kormány tájékoztatási hivatala hivatalos közleményt tett közzé, majd Kiesinger magához kérette Franciaország bonni nagykövetét és hetvenöt perces eszmecserét folytatott vele. A közlemény megállapítja, hogy az NSZK részt vett a Nyugat-európai Unió február 14-i londoni tanácsülésén, mert egyetért azzal az elgondolással, hogy erősíteni kell a hatok és Nagy-Britannia együttműködését. A bonni kormány ugyanakkor csatlakozik ahhoz a francia állásponthoz, hogy valamennyi tagállam egyhangú kívánságára lehet csak összehívni az unió tanácsülését, a rendkívüli eseteket kivéve. Bonni diplomáciai megfigyelők a kompromisszumra törekvő kormánynyilatkozatból azt a következtetést vonják le> hogy a francia—nyugatnémet kapcsolatok nem romlottak meg komolyan a Nyugat-európai Unió válsága folytán. Kiesinger állásfoglalásából az világlik ki, hogy a nyugatnémet kormányfő nem kívánja a Közös Piaccal egyenlő sorba állítani a Nyugat-európai Uniót Veszedelmes játék A Krasznaia Zvezda szerdai számában C. Pavlov megállapítja, a tények arról tanúskodnak, hogy Hollandia uralkodó körei veszedelmes játékba bocsátkoztak: bővítik az együttműködést a nyugatnémet militarista és revan- sista erőkkel. A gázcentrifugás uránium- dúsításról kötött angol—holland—nyugatnémet megállapodást érintve a cikkíró leszögezi: Hágát úgy látszik nem hozza zavarba az a körülmény, hogy az urániumdúsításnak ez a módszere — nyugatnémet tudósok szerint -i- könnyen alkalmazható katonai rendeltetésű nukleáris üzemanyag előállítására. A bonni militaristák épp erre törekednek, abban reménykednek, hogy a hármas egyezmény leple alatt könnyen eljuthatnak az atombombáig. De ez még nem elég — figyelmeztet a Krasznaja Zvezda —, létrehoztak egy különbizottságot, amelynek az a feladata, hogy, a holland és a nyugatnémet hadsereg integrálódásának lehetőségeit tanulmányozza. — Kétes dicsőség a nyugatnémet revansisták cinkosául szegődni az új európai agresszió terveinek előkészítésében — állapítja meg a Krasznaja Zvezda. — A holland uralkodó körök, amelyek úgy látszik már elfelejtették, hogy a német hadigépezet nemcsak keletre, hanem nyugatra is tudja az utat, pontosan ennek a szerepnek az eljátszására készülnek. (MTI) raeliak vére ne folyjon. A pilótákat azonban most is katonai célokra használják fel és ugyanígy az El-Al utasjáratok repülőgépeit is, amelyek ejtőernyősöket szállítanak katonai műveletek végrehajtására«. Az UPI jelentése szerint az El-Al izraeU légitársaság frankfurti képviselője szerdán délelőtt kijelentette, hogy a zürichi támadás következtében csupán a pilóták és a személyzet tagjai sebesültek meg. Az AFP jeleníti Zürichből hogy Perez 25 éves segédpilóta sebesülése a legsúlyosabb, aki három golyót kapott a gyomrába. A parancsnokpilóta, a 27 éves Hechal a kezén sebesült meg és rövidesen elhagyhatja a zürichi kórházat. A gép utasai közt 8 izraeli, 2 amerikai és 1—1 ausztrál, japán, brazil, nyugatnémet, chilei, mexikói és holland állampolgár volt Szerdán délelőtt valamennyien egy másik El-A’ géppel Zürichből Izraelbe re pültek. U Thant elítéli az akciót V Thant ENSZ-főtitkár kedden este a zürichi támadás után közleményt adott ki, amelyben elítélően nyilatkozott erről az akcióról. Kifejezte reményét hogy ezt az akciót nem követi megtorlás amihez az izraeli légierő fo- lvamodott a bejrúti nemzetközi repülőtér megtámadásával, amelyet a Biztonság Tanács 1968. december 31-d határozatában elítélt • • » Robert McCXoskey, a washingtoni külügyminisztérium szóvivője szintén nyilatkozott a zürichi repülőgép-támadás ról, amelyet »mélységesen sajnálatosnak és elítélendőnek* nyilvánított. Mint mondotta ez a támadás újból és sürgetően felveti a polgári légijára tok biztonságára irányuló erőfeszítések időszerűségét Izrael fenyegetőzik Mint a Reuter jelenti, a Maariv című izraeli lap közli Mose Karmel izraeli közlekedésügyi miniszter nyilatkozatát a zürichi támadással kapcsolatban. Eszerint Karmel figyelmeztette az arab országokat: »Vessenek véget azonnal az izraeli repülőgépek elleni terrorista tevékenységüknek, vagy pedig szembe kell nézniük a közel-keleti polgári légijáratok elkerülhetetlen megsemmisítésével«. A Maariv szerint a közlekedésügyi miniszter hozzátette, hogy »a zürichi támadás az El-Al gép ellen nagyobb méretekben veszélyezteti az arab polgári repülést, mint az izraeli légijáratokat«. VAJÚDÓ ECVHÁZ AMIKOR XXIII. JÁNOS PAP AT újságírók a programjáról iagaattaiíí, így válaszolt: »Friss levegőt az egyháziba « — és kinyitoua az ablakot. Ezt a jelképes ablaknyitást a katolikus egyház történetében a II. vatikáni zsinat volt hivatva meg is valósítani. XXIII. János felismerte: az egyház számára létkérdés, hogy megújhodása révén kapcsolatba kerüljön a világgal, korunk emberével. Egyszerre a figyelem középpontjába kerültek Teilhard- nak, a sokáig hallgatásra ítélt tudós jezsuita páternek tanításai: »A keresztényeknek a fejlődés támaszaivá kell válniuk ... A mindenség előrehalad és emberi feladatunk, hogy előre is vigyük«. A modern teológiai irányzatok olyan neves képviselődnek, mint Congar és Rahner — akik addig az egyház peremére szorultak — tanulmányai szerepet kaptak, hogy a dogmák teológiája után megalkossák az egyháznak az emberi kapcsolatokkal foglalkozó teológiáját. Trónralépése után János pápa nem uralkodói mivoltát vagy csalhatat- lanságát hangoztatta: »Ember vagyok, mint mindenki más« — ezek voltak szinte első szavai a trónon. A IL vatikáni zsinat drámai párbeszédként indult a haladók, a mérsékeltek és a konzervatívok között János halála után az új pápa, VI. Pál két témát levétetett a zsinat napirendjéről és a döntést magának tartottá fenn ezekben a kérdésekben: a születésszabályozás és a papi nőtlenség dolgában. Majd a zsinat munkájának elsekélye- sedése után, még mielőtt befejezte volna a rá háruló nagy feladatot, berekesztetett Kormányzása kezdetén úgy látszott, hogy az autokrata XII. pius egykori kedvence nem konzervatív, hanem elődje haladó politikáját követi. Erre vallott utazássorozata, amelynek állomásai India, Jeruzsálem, az ENSZ székhelye, Portugália és Kolumbia fővárosa, Bogota voltak. A népek haladásáról szóló encikli- kájában az egyház részéről először vette számba rendszerezetten a legfontosabb társadalmi kérdéseket, bírálta a kapitalizmus legszembetűnőbb kártevéseit Bár a forradalmakat elítélte — elsősorban a latin-amerikai viszonyokra utalva —, »nyilvánvaló és hosszan tartó zsarnokság esetén« jogosságukat elismerte. Ezt az okmányt Európában nem sokat emlegetik, kivált a Vatikánban ejtenek kevés szót róla, de a harmadik világ haladó egyházi köreiben hivatkoznak és támaszkodnak is rá. VI. Pál legutóbbi, a születésszabályozást tiltó encikli- kája azonban nagy vihart kavart az egyházon1 belül és aláásta a pápa tekintélyét. A felháborodás alkalmat szolgáltatott arra, hogy áttekintsék az új pápa eddigi, több mint ötéves kormányzását. A vizsgálódás arról tanúskodik, hogy az utóbbi időben engedményt tett a konzervatívoknak és megpróbálja gyengíteni az egyház haladó szárnyát. A reformok csak liturgiára terjednek ki, holott a haladásért küzdő egyes egyházi vezetők komoly teológiai kérdéseket is feszegetnek. RÓMÁBAN TITOKBAN »eretnekség gyanújával« többeket perbe fogtak, így például Schillebeeck atyát, a holland haladó katolicizmus egyik teoretikusát és Hans Küng svájci teológust, aki azt vallja: »Egy ember önkényuralma kormányzásának semmi alapja sincs az újtestamentumban, s azt az egyház kollegális kormányzásának kell felváltania«. Eszerint felül kell vizsgálni a pápai csalhatatlanság 100 éve kihirdetett dogmáját A pápa tavaly nyáron egyik beszédében így szólt a helyzetről: »Az egyház misztikus bárkájának kormányánál érezzük a vihart amely bennünket körülvesz és ostromol«. Ebben a viharban — amelynek lényege az egyházon belül az, hogy a pápa 1 / v A holdújév alkalmiból sok ünnepséget rendeztek a VDK ban. Felvételünk az egyik ilyen ünnepségről készült, Ho Si Minh szeretettel játszott a gyermekekkel. (AP — Képtávírón érkezett) Hazudott a tanú? A Robert Kennedy-gyilkosság ügyében folytatott tárgyaláson a Reuter szerint a védelem és a vádhatóság »fokról-fokra oszlatja el« a szenátor meggyilkolására szőtt összeesküvés lehetőségét. Mint imeretes, a tavaly június 5-én történt gyilkosság után a tanúk azt vallották, hogy Sirhant két nővel látták beszélni és feltételezhető, hogy ezek Sirhan segítőtársai voltak. Az első nő — a pöttyös ruhába öltözött titokzatos lány — kedden jelent meg a Los Angeles-i bíróság előtt. Előzőleg Vincent di Pierro, az Ambassador szálló pincére kijelentette, hogy Sirhant közvetlenül a gyilkosság előtt a pöttyös ruhás lánnyal beszélgetett és az többször is kedvesen Sirhanra mosolygott Az azóta azonosított nő, Valeria Schulte viszont a keddi tárgyaláson azt mondotta, hogy jóllehet tényleg a szálló konyhatermében tartózkodott, ahol a gyilkosság történt, de Sirhannal egy szót sem váltott és nem is ismeri őt. Egy másik tanú, Evereti Buckner korábban azt mondotta, hogy Sirhant a gyilkosságot megelőző reggel a Los Angeles lövészegyletá- ben egy nővel látta együtt. Buckner szerint a nő a következőket mondotta Sir- hannak: »Az isten szerelmére, menj innen, mert még valaki felismer bennünket«. A keddi tárgyaláson Buckner megváltoztatta eredeti tanúvallomását, azt állította, hogy korábbi tanúskodása hazugság, mert mindössze az történt, hogy Sirhan a következőket mondotta a mellette gyakorló nőnek: »Majd én megmutatom, hogy kell azt a fegyvert kezelni«. (MTI) szembeszáll az új modernizmussal — VI. Pál csak a konzervatívokra támaszkodhat. Pál pápa pálfordulása azokat a katolikusakat, akik a haladásért küzdöttek, nem tántorította el céljaitól. Spanyolországban, ahol törvény tilalmazza a marxistákkal való párbeszédet, sok katolikus úgy tekint a marxistákkal való szövetségre, mint a fasiszta rendszerrel való leszámolás egyetlen olyan útjára, amely elháríthatja a második véres polgárháborút. A diktatúra ellen harcoló munkásak megmozdulásaiban, a letartóztatottak névsorában elsősorban baszk földön papokat is találunk. A spanyolországi katolikus munkásifjúság lapjában a napi akcióegységen túlmutatva Vonzalev Ruiz páter a következőket írta: »A szocializmus a világnak több igazságot hoz, mint a régi társadalmi struktúrák«. A LATIN-AMERIKAI NAGY BEFOLYASÜ EGYHAZAK egy nemzedékkel ezelőtt a íennálló einyo.nó rendszerek kiszolgálói voltak. Ma a társadalmi és osztály- harcokban a katolikus hívőkkel együtt sok esetben részt vesznek a klérus tagjai, különösképp az alsópapság. Helder Camara, aki a 30 milliós Észak-Brazília érseke — és a klérus azon szárnyához tartozik, amely XXIIL János reform-eszméit vallja — azért küzd, hogy híveit öntudatra ébressze. Azt hirdeti: a rossz nem a kommunizmus, hanem az elmaradottság. A nyomorban élő tömegek a kiváltságokat élvező hatalmasok kis csoportja erőszakának áldozatai. Az érsek országa és a földrész problémáit vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy Latin- Amerika problémáinak megoldására egyáltalán nincs remény a kapitalista vagy neo- kapitalista rendszerben. Ehelyett a megoldást a szocializmus vonalán kell keresni. A változást Helder Camara »morális nyomással, a jog és az igazság eszmei és demokratikus módszerei révén« véli elérhetőnek. A harmadik világ püspökeinek 1967 augusztusában kiadott közös dokumentumából idézzük: »Nem, Isten nem akarja, hogy legyenek gazdagok, akik a szegényeket kizsákmányolva élvezik e világ javait«. A legmesszebb, a forradalmi harc hirdetéséig és vállalásáig Camillo Torres kolumbiai pap jutott el, aki megtalálta útját a kolumbiai partizánokhoz. 1966. február 15-én fegyveres harcban ölték meg a rendőrök. »Forradalmár vagyak, mint kolumbiai, mint szocialógus, mint keresztény, mint pap — vallottá. — A forradalom nem csupán megengedett, hanem kötelező a keresztények számára, akik ebben látják az egyetlen hatásos módszert a mindenki iránt való szeretet megvalósítására«. Torres híveit a földrészen szövetség fogja össze. Haladó hetilapjuk El Puma címmel jelenik meg. Nézeteikre fényt vet a következő megfogalmazás: »A katolikusok és a marxisták nézetei az ember és a világ viszonyának megítélésében eltérnek. De ettől eltekintve elismerjük, hogy a marxizmus nyújtja az imperializmus- legpontosabb tudományos analízisét, és ezért ebből a tanításból fakadnak a tömegek forradalmi harcának leghatékonyabb ösztönzői ... A katolikusoknak és a marxistáknak a barikádnak ugyanazon az oldalán van a helyük a harcban«. A KONZERVATÍVOK EL- LENTÄMADÄSAI csapásokat mérnek a haladu Katolikus mozgalmakra, s ezek itt- ott ideiglenes vereséget is szenvednek. Ebben a küzdelemben a haladás hívei támaszkodnak XXIII. János tekintélyére, progresszív intézkedéseire és. nem utolsósorban a haladó erőkre, amelyek sokkal szélesebb és kidolgozottabb koncepció alapján akarják megújítani a társadalmat Máté Sándor
