Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-20 / 42. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1969. február 20. Szovjet—perui kereskedelmi egyezmény Limában, Peru fővárosában aláírták Peru és a Szovjet­unió első ke­reskedelmi egyezményét. A szerződést szovjet részről Nyikolaj ' Zi- novjev külke­reskedelmi igazgató, perui részről Edgar- do Mercado tábornok, kül­kereskedelmi miniszter és Javier Perez de Cuellar külügyi állam­titkár írták alá. (Rádió- telefotó — AP—MTI—KS) A zürichi támadás fejleményei A tettesek megadták magukat A Palesztinái Népi Felsza­badítás! Front közleményt adott ki, amelyben »teljes fe­lelősséget vállal« az » El-Al izraeli repülőtársaság Boeing —720 típusú utasszállító gépe ellen kedden Zürichben elkö­vetett támadásért. A közle­mény megtorlásnak nevezi a támadást »a vérfürdőkért, amelyeket az izraeliek Jeru­zsálemben, Gazában, Ramal- lahbam. Rafahban, Nablusban és Hebron ban rendeztek, ahol megtámadtak arab asszonyo­kat és gyermekeket és megtor­lás az arab lakosság elleni na­ponta ismétlődő légitámadáso­kért«. A közlemény sajnálatát fe­jezi ki, hogy ezzel a támadás­sal megsértették Svájc semle­gességét és felszólította a svájci hatóságokat, hogy a tetteseket kezeljék becsületes szabadságharcosokként, akik utasítást kaptak arra, hogy mihelyt végrehajtják felada­tukat, tegyék le a fegyvert ér adják át magukat ellenállá* nélkül a svájci hatóságoknak. Mint a közlemény hangsú­lyozza, technikai meggondolá­sokból választották ki a táma­dásra a zürichi repülőteret A közlemény megnevezi a táma­dást végrehajtó három férfit Ibrahim Tavfik, Abu el Haia és Abdel Moszin Hasszán. A támadásban negyedikként részt vevő nőről a közlemény megjegyzi, hogy a műveletben való részvétele »tükrözi az arab asszonyok növekvő rész­vételét a cionista megszállás­sal szembeni ellenállásban«. Mit szállítanak ezek a gépek? Hírügynökségi jelentések szerint az arab ellenállók az El-Al-gép megtámadásának a színhelyén, a zürichi repülőté­ren röplapokat szórtak szét, amelyeknek tartalmát a nyu­gati sajtó részletesen ismerte­ti. Jelentőséget tulajdonítanak a röplapok szövegéből annak a résznek, amely szerint az arab ellenállók »álcázott katonai szervezetnek« tekintik az iz­raeli El-Al repülőtársaságot, mert az El-Al-gépek minde­nekelőtt hadinyag-szállítással foglalkoznak. A pilóták vala­mennyien repülőtisztek, akik részt vettek az 1967. júniusi agressziós háborúban. »Gondo­san ügyelünk arra — hangzik a szöveg —, hogy a megtorló támadások során ártatlan iz- | Keni romlottak meg kapcsolataik Kiesinger nyugatnémet kan­cellár farsangi szabadságai megrövidítve visszatért a fő­városba, hogy politikai ta­nácsadóival és Brandt kül­ügyminiszterrel megvitassa a Nyugat-európai Unió francia bojkottja nyomán előállt vál­sághelyzetet. A megbeszélések eredményéről a kormány tá­jékoztatási hivatala hivatalos közleményt tett közzé, majd Kiesinger magához kérette Franciaország bonni nagykö­vetét és hetvenöt perces esz­mecserét folytatott vele. A közlemény megállapítja, hogy az NSZK részt vett a Nyugat-európai Unió február 14-i londoni tanácsülésén, mert egyetért azzal az elgon­dolással, hogy erősíteni kell a hatok és Nagy-Britannia együttműködését. A bonni kormány ugyanakkor csatla­kozik ahhoz a francia állás­ponthoz, hogy valamennyi tagállam egyhangú kívánságá­ra lehet csak összehívni az unió tanácsülését, a rendkí­vüli eseteket kivéve. Bonni diplomáciai megfi­gyelők a kompromisszumra törekvő kormánynyilatkozat­ból azt a következtetést von­ják le> hogy a francia—nyu­gatnémet kapcsolatok nem romlottak meg komolyan a Nyugat-európai Unió válsága folytán. Kiesinger állásfogla­lásából az világlik ki, hogy a nyugatnémet kormányfő nem kívánja a Közös Piaccal egyenlő sorba állítani a Nyu­gat-európai Uniót Veszedelmes játék A Krasznaia Zvezda szer­dai számában C. Pavlov meg­állapítja, a tények arról ta­núskodnak, hogy Hollandia uralkodó körei veszedelmes játékba bocsátkoztak: bővítik az együttműködést a nyugat­német militarista és revan- sista erőkkel. A gázcentrifugás uránium- dúsításról kötött angol—hol­land—nyugatnémet megálla­podást érintve a cikkíró le­szögezi: Hágát úgy látszik nem hozza zavarba az a kö­rülmény, hogy az uránium­dúsításnak ez a módszere — nyugatnémet tudósok szerint -i- könnyen alkalmazható ka­tonai rendeltetésű nukleáris üzemanyag előállítására. A bonni militaristák épp erre törekednek, abban remény­kednek, hogy a hármas egyez­mény leple alatt könnyen el­juthatnak az atombombáig. De ez még nem elég — fi­gyelmeztet a Krasznaja Zvez­da —, létrehoztak egy külön­bizottságot, amelynek az a feladata, hogy, a holland és a nyugatnémet hadsereg in­tegrálódásának lehetőségeit tanulmányozza. — Kétes dicsőség a nyu­gatnémet revansisták cinko­sául szegődni az új európai agresszió terveinek előkészí­tésében — állapítja meg a Krasznaja Zvezda. — A hol­land uralkodó körök, amelyek úgy látszik már elfelejtették, hogy a német hadigépezet nemcsak keletre, hanem nyu­gatra is tudja az utat, pon­tosan ennek a szerepnek az eljátszására készülnek. (MTI) raeliak vére ne folyjon. A pi­lótákat azonban most is kato­nai célokra használják fel és ugyanígy az El-Al utasjáratok repülőgépeit is, amelyek ejtő­ernyősöket szállítanak katonai műveletek végrehajtására«. Az UPI jelentése szerint az El-Al izraeU légitársaság frankfurti képviselője szerdán délelőtt kijelentette, hogy a zürichi támadás következté­ben csupán a pilóták és a sze­mélyzet tagjai sebesültek meg. Az AFP jeleníti Zürichből hogy Perez 25 éves segédpiló­ta sebesülése a legsúlyosabb, aki három golyót kapott a gyomrába. A parancsnokpilóta, a 27 éves Hechal a kezén se­besült meg és rövidesen el­hagyhatja a zürichi kórházat. A gép utasai közt 8 izraeli, 2 amerikai és 1—1 ausztrál, ja­pán, brazil, nyugatnémet, chi­lei, mexikói és holland állam­polgár volt Szerdán délelőtt valamennyien egy másik El-A’ géppel Zürichből Izraelbe re pültek. U Thant elítéli az akciót V Thant ENSZ-főtitkár ked­den este a zürichi támadás után közleményt adott ki, amelyben elítélően nyilatko­zott erről az akcióról. Kifejez­te reményét hogy ezt az ak­ciót nem követi megtorlás amihez az izraeli légierő fo- lvamodott a bejrúti nemzetkö­zi repülőtér megtámadásával, amelyet a Biztonság Tanács 1968. december 31-d határoza­tában elítélt • • » Robert McCXoskey, a wa­shingtoni külügyminisztérium szóvivője szintén nyilatkozott a zürichi repülőgép-támadás ról, amelyet »mélységesen saj­nálatosnak és elítélendőnek* nyilvánított. Mint mondotta ez a támadás újból és sürge­tően felveti a polgári légijára tok biztonságára irányuló erő­feszítések időszerűségét Izrael fenyegetőzik Mint a Reuter jelenti, a Maariv című izraeli lap közli Mose Karmel izraeli közleke­désügyi miniszter nyilatkoza­tát a zürichi támadással kap­csolatban. Eszerint Karmel fi­gyelmeztette az arab országo­kat: »Vessenek véget azonnal az izraeli repülőgépek elleni terrorista tevékenységüknek, vagy pedig szembe kell néz­niük a közel-keleti polgári légijáratok elkerülhetetlen megsemmisítésével«. A Maa­riv szerint a közlekedésügyi miniszter hozzátette, hogy »a zürichi támadás az El-Al gép ellen nagyobb méretekben veszélyezteti az arab polgári repülést, mint az izraeli légi­járatokat«. VAJÚDÓ ECVHÁZ AMIKOR XXIII. JÁNOS PAP AT újságírók a prog­ramjáról iagaattaiíí, így vála­szolt: »Friss levegőt az egy­háziba « — és kinyitoua az ablakot. Ezt a jelképes ab­laknyitást a katolikus egyház történetében a II. vatikáni zsinat volt hivatva meg is valósítani. XXIII. János fel­ismerte: az egyház számára létkérdés, hogy megújhodása révén kapcsolatba kerüljön a világgal, korunk emberével. Egyszerre a figyelem közép­pontjába kerültek Teilhard- nak, a sokáig hallgatásra ítélt tudós jezsuita páternek taní­tásai: »A keresztényeknek a fejlődés támaszaivá kell vál­niuk ... A mindenség előre­halad és emberi feladatunk, hogy előre is vigyük«. A mo­dern teológiai irányzatok olyan neves képviselődnek, mint Congar és Rahner — akik addig az egyház pere­mére szorultak — tanulmá­nyai szerepet kaptak, hogy a dogmák teológiája után meg­alkossák az egyháznak az em­beri kapcsolatokkal foglalko­zó teológiáját. Trónralépése után János pápa nem uralko­dói mivoltát vagy csalhatat- lanságát hangoztatta: »Em­ber vagyok, mint mindenki más« — ezek voltak szinte első szavai a trónon. A IL vatikáni zsinat drá­mai párbeszédként indult a haladók, a mérsékeltek és a konzervatívok között János halála után az új pápa, VI. Pál két témát levétetett a zsinat napirendjéről és a dön­tést magának tartottá fenn ezekben a kérdésekben: a születésszabályozás és a papi nőtlenség dolgában. Majd a zsinat munkájának elsekélye- sedése után, még mielőtt be­fejezte volna a rá háruló nagy feladatot, berekesztetett Kormányzása kezdetén úgy látszott, hogy az autokrata XII. pius egykori kedvence nem konzervatív, hanem előd­je haladó politikáját követi. Erre vallott utazássorozata, amelynek állomásai India, Je­ruzsálem, az ENSZ székhelye, Portugália és Kolumbia fő­városa, Bogota voltak. A né­pek haladásáról szóló encikli- kájában az egyház részéről először vette számba rendsze­rezetten a legfontosabb tár­sadalmi kérdéseket, bírálta a kapitalizmus legszembetű­nőbb kártevéseit Bár a for­radalmakat elítélte — első­sorban a latin-amerikai viszo­nyokra utalva —, »nyilvánva­ló és hosszan tartó zsarnok­ság esetén« jogosságukat el­ismerte. Ezt az okmányt Eu­rópában nem sokat emlege­tik, kivált a Vatikánban ej­tenek kevés szót róla, de a harmadik világ haladó egy­házi köreiben hivatkoznak és támaszkodnak is rá. VI. Pál legutóbbi, a szüle­tésszabályozást tiltó encikli- kája azonban nagy vihart ka­vart az egyházon1 belül és alá­ásta a pápa tekintélyét. A felháborodás alkalmat szol­gáltatott arra, hogy áttekint­sék az új pápa eddigi, több mint ötéves kormányzását. A vizsgálódás arról tanúskodik, hogy az utóbbi időben enged­ményt tett a konzervatívok­nak és megpróbálja gyengí­teni az egyház haladó szár­nyát. A reformok csak litur­giára terjednek ki, holott a haladásért küzdő egyes egy­házi vezetők komoly teológiai kérdéseket is feszegetnek. RÓMÁBAN TITOKBAN »eretnekség gyanújával« töb­beket perbe fogtak, így pél­dául Schillebeeck atyát, a holland haladó katolicizmus egyik teoretikusát és Hans Küng svájci teológust, aki azt vallja: »Egy ember ön­kényuralma kormányzásának semmi alapja sincs az újtes­tamentumban, s azt az egy­ház kollegális kormányzásá­nak kell felváltania«. Esze­rint felül kell vizsgálni a pá­pai csalhatatlanság 100 éve kihirdetett dogmáját A pápa tavaly nyáron egyik beszédében így szólt a hely­zetről: »Az egyház misztikus bárkájának kormányánál érezzük a vihart amely ben­nünket körülvesz és ostro­mol«. Ebben a viharban — amelynek lényege az egyhá­zon belül az, hogy a pápa 1 / v A holdújév alkalmiból sok ünnepséget rendeztek a VDK ban. Felvételünk az egyik ilyen ünnepségről készült, Ho Si Minh szeretettel játszott a gyermekekkel. (AP — Képtávírón érkezett) Hazudott a tanú? A Robert Kennedy-gyilkos­ság ügyében folytatott tár­gyaláson a Reuter szerint a védelem és a vádhatóság »fokról-fokra oszlatja el« a szenátor meggyilkolására szőtt összeesküvés lehetőségét. Mint imeretes, a tavaly jú­nius 5-én történt gyilkosság után a tanúk azt vallották, hogy Sirhant két nővel látták beszélni és feltételezhető, hogy ezek Sirhan segítőtársai vol­tak. Az első nő — a pöttyös ru­hába öltözött titokzatos lány — kedden jelent meg a Los Angeles-i bíróság előtt. Elő­zőleg Vincent di Pierro, az Ambassador szálló pincére ki­jelentette, hogy Sirhant köz­vetlenül a gyilkosság előtt a pöttyös ruhás lánnyal be­szélgetett és az többször is kedvesen Sirhanra mosolygott Az azóta azonosított nő, Va­leria Schulte viszont a keddi tárgyaláson azt mondotta, hogy jóllehet tényleg a szálló konyhatermében tartózkodott, ahol a gyilkosság történt, de Sirhannal egy szót sem vál­tott és nem is ismeri őt. Egy másik tanú, Evereti Buckner korábban azt mon­dotta, hogy Sirhant a gyil­kosságot megelőző reggel a Los Angeles lövészegyletá- ben egy nővel látta együtt. Buckner szerint a nő a kö­vetkezőket mondotta Sir- hannak: »Az isten szerelmé­re, menj innen, mert még va­laki felismer bennünket«. A keddi tárgyaláson Buck­ner megváltoztatta eredeti ta­núvallomását, azt állította, hogy korábbi tanúskodása ha­zugság, mert mindössze az történt, hogy Sirhan a követ­kezőket mondotta a mellette gyakorló nőnek: »Majd én megmutatom, hogy kell azt a fegyvert kezelni«. (MTI) szembeszáll az új moderniz­mussal — VI. Pál csak a konzervatívokra támaszkod­hat. Pál pápa pálfordulása azo­kat a katolikusakat, akik a haladásért küzdöttek, nem tántorította el céljaitól. Spa­nyolországban, ahol törvény tilalmazza a marxistákkal való párbeszédet, sok katoli­kus úgy tekint a marxisták­kal való szövetségre, mint a fasiszta rendszerrel való le­számolás egyetlen olyan út­jára, amely elháríthatja a második véres polgárháborút. A diktatúra ellen harcoló munkásak megmozdulásai­ban, a letartóztatottak név­sorában elsősorban baszk föl­dön papokat is találunk. A spanyolországi katolikus munkásifjúság lapjában a na­pi akcióegységen túlmutatva Vonzalev Ruiz páter a követ­kezőket írta: »A szocializmus a világnak több igazságot hoz, mint a régi társadalmi struktúrák«. A LATIN-AMERIKAI NAGY BEFOLYASÜ EGY­HAZAK egy nemzedékkel ezelőtt a íennálló einyo.nó rendszerek kiszolgálói voltak. Ma a társadalmi és osztály- harcokban a katolikus hí­vőkkel együtt sok esetben részt vesznek a klérus tagjai, különösképp az alsópapság. Helder Camara, aki a 30 milliós Észak-Brazília érse­ke — és a klérus azon szár­nyához tartozik, amely XXIIL János reform-eszméit vallja — azért küzd, hogy híveit ön­tudatra ébressze. Azt hirdeti: a rossz nem a kommuniz­mus, hanem az elmaradott­ság. A nyomorban élő töme­gek a kiváltságokat élvező hatalmasok kis csoportja erő­szakának áldozatai. Az érsek országa és a földrész problé­máit vizsgálva arra a követ­keztetésre jut, hogy Latin- Amerika problémáinak meg­oldására egyáltalán nincs re­mény a kapitalista vagy neo- kapitalista rendszerben. Ehe­lyett a megoldást a szocia­lizmus vonalán kell keresni. A változást Helder Camara »morális nyomással, a jog és az igazság eszmei és demok­ratikus módszerei révén« vé­li elérhetőnek. A harmadik világ püspö­keinek 1967 augusztusában kiadott közös dokumentumá­ból idézzük: »Nem, Isten nem akarja, hogy legyenek gazda­gok, akik a szegényeket ki­zsákmányolva élvezik e világ javait«. A legmesszebb, a forradal­mi harc hirdetéséig és válla­lásáig Camillo Torres ko­lumbiai pap jutott el, aki megtalálta útját a kolumbiai partizánokhoz. 1966. február 15-én fegyveres harcban öl­ték meg a rendőrök. »Forra­dalmár vagyak, mint kolum­biai, mint szocialógus, mint keresztény, mint pap — val­lottá. — A forradalom nem csupán megengedett, hanem kötelező a keresztények szá­mára, akik ebben látják az egyetlen hatásos módszert a mindenki iránt való szeretet megvalósítására«. Torres hí­veit a földrészen szövetség fogja össze. Haladó hetilap­juk El Puma címmel jelenik meg. Nézeteikre fényt vet a következő megfogalmazás: »A katolikusok és a marxisták nézetei az ember és a világ viszonyának megítélésében eltérnek. De ettől eltekintve elismerjük, hogy a marxiz­mus nyújtja az imperializ­mus- legpontosabb tudomá­nyos analízisét, és ezért eb­ből a tanításból fakadnak a tömegek forradalmi harcá­nak leghatékonyabb ösztön­zői ... A katolikusoknak és a marxistáknak a barikádnak ugyanazon az oldalán van a helyük a harcban«. A KONZERVATÍVOK EL- LENTÄMADÄSAI csapáso­kat mérnek a haladu Katoli­kus mozgalmakra, s ezek itt- ott ideiglenes vereséget is szenvednek. Ebben a küzde­lemben a haladás hívei tá­maszkodnak XXIII. János tekintélyére, progresszív in­tézkedéseire és. nem utolsó­sorban a haladó erőkre, ame­lyek sokkal szélesebb és kidol­gozottabb koncepció alapján akarják megújítani a társa­dalmat Máté Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents