Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-20 / 42. szám
ftWftók, 1969. február 20. 3 SOMOGYINBPLAP A KERTÉSZKOCSIS A szem bevágó hópihék el- vakitanak. A téli csöndben messzire hallatszik a száncsengő hangja. Tabtól egy kilométerre ■fekszik Üjpusz- ta. Borbély József, a tsz kocsisa itt lakik. — Most már nem vagyunk messze — szálai meg. — Amott az a cserepes ház az enyém. Frissen pattan le az ülésről. Hatvanki- lenc éves. — Józsi bácsival érdemes megisrnerked- nie — mondták a tsz-irodán. — ötszáz munkaegységet szerzett. A fiatalabb kocsisok csak háromszázötvenet. — Én világéletemben dolgoztam — vall Borbély József. — Kém tudnék ölbe tett kézzel ülni. Tizennégy éve van a kertészetben. Ahogy mondja, kertészkocsis minőségben. Trágyát hord, földet szállít, árut visz Tabra és a környező falvakba. — Ketten vagyunk kocsisok a társammal — mondja. — Egyik héten az egyikünk, a következő héten a másikunk ül a bakra. Amikor nem vagyok soros, akkor kapálok, ekézek, mikor mi kell. Volt tavaly olyan nap is, hogy két és fél munkaegységet kerestem, így télidőben jobban ráér. Vastag, de fürge ujjaival kosarakat köt. — Kipróbáltam én már sokféle foglalkozást — hunyorít rám. — Voltam gulyás, csikós, még zsoké is. Akkor, ha negyvenöt kiló lehettem, sokat mondok. Ugyanazt az ételt kaptuk, mint a katonák. Csak kevesebbet. Most nyolcvan kiló vagyok, nem kell megvonnom a számtól a falatot. Valamikor Sütvényben kezdtem csikósként. A cselédember olyan volt, mint a bogáncs, vitte a szél erre, arra. Az egy évet mindenhol le kellett szolgálni, ha tetszett, ha nem. Pedig de kutya élet volt egyik-másik uraságnál. Egy dolog azért végigkísért egész életemen: mindig szerettem a lovakat. A mostani, a Vera is úgy hozzám nőtt, mintha ember lenne. Még azt is megbocsátottam nekik, hogy kétszer majdnem meghaltam miattuk. Először 1916-ban esett rám az egyik csikó. A törések miatt nem soroztak be. Így úsztam meg az első világháborút. Pár éve megint megtörtént a baj: újabb törések, de végül kihevertem ezeket is. Egyébként nekem betegségem, nyavalyám az életben nem volt. Három lányom és nyolc unokám van. Ezermesternek nevezték a tsz-irodán. Még most nemrég is volt olyan nap, hogy három disznót vágott le. A zsákot egyenes derékkal viszi. — Villany nincs a pusztán — feleli kérdésemre. — Kekem nem is hányzik. Van egy tranzisztoros rádiónk, azon hallgatom a híreket. Újságokat is járatok. A lányom gyakran hív, hogy menjek televíziót nézni. Most télen is barna az arca a levegőtől. Fürge járású szeme csak akkor párásodik be, amikor az unokákról beszél. Az egyik éppen kinn áll a csaknem térdig érő hóban. — Ez nagy huncut — mind- ja az öregember. — Éppen olyan, mint én voltam. Még kisbabáiban is kimegy szánkózni. Amikor ekkora gyerek voltam, egyszer az anyám eldugta a cipőmet, hogy ne mehessek ki a hóba. Elszöktem mezítláb, Semmi bajom nem lett. A régi emlék még most is megmosolyogtatja. Aztán mennek befelé. A kemény tartású öregember fogja a kisfiúi kezét. Leskó László ==k-REJTÓ' SEMÓ' VISSZAÜT Alkonyodott A Jardin Public árnyas fái közé értek és mikor elbúcsúztak egymástól, a lány hirtelen hozzáhajolt és megcsókolta a katonai. Hm... Talán mégis beválik majd az elmélete: öngyilkosság ellen legjobb szer az idő. No és a szerelem ... A kormányzóság bálján egy rokonszenves angol főúrral, Lord Flatherryvel találkozott az őrnagy. Lord Fla- therry, ha csak tehette, Aíri- kábán tartózkodott. Szenvedélyes oroszlánvadász volt Marokkói tartózkodása alatt a szultán látta vendégül. Az őrnagy is jó viszonyban volt a lorddal és örömmel ragadták meg az alkalmat, hogy a bálterem egy csendesebb sarkában elbeszélgessenek. — Értesültem róla, hogy milyen nagyszerű eredményt ért el csapatával a kabilok leverésénél — mondta a lord. Az őrnagynak nyomban a 9-es közlegényre kellett gondolnia. — Ige,n, — felelte elkomolyodva, — kissé rám mosolygott Mars istennő. Mert hiába, a háború annyiban hasonlít a kártyához, hogy szerencse nélkül, kárba vész minden erőfeszítés.-4 Ahhoz kell a legkülönb katonai képesség, hogy az ember felismerje és kihasználja a szerencsés alkalmat. Az őrnagy viszonozni akarta az udvariasságot — No és angolok is kellenek hozzá. Egy angol legénynek döntő szerepe volt a győzelemben. A lord tekintete felvillant — Á! egy angol?... — Igen. A 9-es közlegény, Bradley Tamás. Mi ez? A lord arca jéghideg kifejezésbe dermedt Azután mintha kísértetet látna, suttogta: — Bradley Tamás? — Igen... — Hogy néz ki az az ember? ... — Görög orrú, zöldes tekintetű, jóvágású férfi. Nagy szünet. — Talán ismeri, sir? A lord habozott De képtelen volt arra, hogy hazudjon. — Igen ... Az ... az egy szörnyű tettet követelt el. — Rabolt? — kérdezte hök- kenten a tiszt — Még Baőntfebbet.^J Eredményes munka Somogyszobon (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága a napokban Somogyszobon tartott ülésén megtárgyalta a községi tanács munkájáról készített beszámolót Ezt megelőzően 1966-ban szerepelt a járási tanács vb előtt a község munkája. Somogyszob lakóinak a száma a múlt évben ötvenne] növekedett. A lakosság foglalkoztatottsága általában biztosított, a női munkaerő fel- használása azonban gondot okoz a község vezetőinek. A munkaképes lakosság többsége a tsz-ben dolgozik. Tavaly a somogyszobi és a bolhási tsz egyesült. Azóta a közös gazdaság erőteljes fejlődésnek indult. Az egyesülést megelőző években egy munkaegység 25—27 forint körül mozgott, az idén egy munkaegység értéke már csaknem 40 forint Fejlődött a kereskedelmi hálózat is. Még a külterületi településeken, Nagybarátiban és Kaszópusztán is új vegyesboltokat nyitottak. Az anyagi erők összpontosítása és a lakosság hozzájárulása tette lehetővé, hogy megépüljön a törpe vízmű, amely kitűnő ivóvízzel látja el a lakosságot. Az elmúlt években több mint nyolc kilométer szilárd burkolatú járdát építettek és megjavították a közutakat is. Az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke 214 forintot tett ki 1967-ben, a múlt évben pedig már 260 forintot A tanács vezetői új feladataik között tartják számon egy új művelődési ház létesítését, valamint a szennyvízhálózat kiépítését. A járási tanács vb összességében jónak értékelte a so- mogyszobi tanács vezetőinek múlt évi munkáját, és elismerését fejezte ki eredményeikért. Sikeres évet zárt a fonyódi járási TÖVÁLL A «apóikban tartotta meg a múlt év munkáját értékelő tanácskozását a fonyódi járás tsz-eimek önálló építőipari vállalkozása. A balatonlellei Vörös Csillagban megtartott aár- számadáson a megye és a járás pért- és gazdasági vezetői is részt vettek. Soproni Géza igazgató elmondta, hogy az egy éve alakult vállalkozás sikeresen fejezte be a hatvan- nyolcas évet Tervteljesítésük 102, termelékenységnövekedésük 36, bérnövekedésük 6 százalékos volt, és az egy főre jutó termelés értéke elérte a száznyolcvanezer forintot. A jelenleg százhetvenöt fővel dolgozó TÖVALL a járás termelőszövetkezeteinek összes megrendelését elvállalta és el is végezte. A tavalyi nyolc és fél milliós termelési értékkel szemben az idén huszonnégy- mjlliós nagyságrendre szerződtek. Legnagyobb munkáik kosé tartozott a Somogy babod! termelőszövetkezet háromszáz férőhelyes sertéstelepe, valamint Balatonkeresztúron és Lengyeltótiban egy 114, illetve 96 férőhelyes tehónistálló fölépítése. Az épi tóipari tevékenység mellett gépészeti és szakipari munkákkal is szélesítik tevékenységi körüket, ennek megfelelően a jelenlegi létszámot 200—240 főre kívánják növelni. A TÖVÁLL rendelkezik terv- csoporttal, így a termelőszövetkezetek részére a tervezést is elvégzi. Típustervek felhasználásával alaposan csökkentik az átfutási időt. Jó kapcsolataiknak köszönhető, hogy anyaghiány miatt soha nem •álltak az emberek. A nyolc alapító termelőszövetkezet »-fejenként« hatvanezer forinttal segítette a TÖVÁLL létrehozását, ez az ösz- szeg egyetlen év alatt négyszázezer forintot hozott az alapítóknak. Üj beruházásaik (tehergépkocsi, betonkeverő gép, parkettcsiszoló) megkönnyítik a csaknem háromszorosára növekedett megrendelések teljesítését Remélik, hogy a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa által meghirdetett TÖVÁLL-ok közötti versenyben előkelő helyen végeznek majd. — Gyilkolt? — Kérem... Tegye meg nekem: ne beszéljünk erről az emberről. Csak annyit mondok: vigyázzon rá! Attól minden kitelik. — Ugyan, — mosolygott az őrnagy — mintaszerű katona, csendes és szolgálatkész. — Nono... azért csak vigyázzon. Utóbb kiderüt, hogy a lordnak igaza volt Ki sejthette volna, hogy miféle rejtett tűz lappang a hűvös, fényes tekintet mögött? Marokkó főterén a »Ciaque« nek nevezett légionista zenekar játszik délutánomként és a helybeli polgárok itt sétálnak, üldögélnek, a kellemes alkonyi órákban. Lehet, hogy a katonák néha odaszóltak tréfásan a sétáló leányokhoz és ezek valószínűleg kedvezően fogadták, mert néhány epés polgár panaszt emelt a légionisták ellen és egy még epésebb francia gyarmati főfelügyelő úgy intézkedett, hogy ezentúl csak civilek mehessenek be hat órától kilencig a parkba. Kivéve a zenekar tagjait. Alkonyaikor a díszbe öltözött légionárusok megrökönyödve álltak a Jardin Public bejáratánál. Négy arab csendőr, a rendeletre hivatkozva nem eresztette be őket. Néhány an morogtak. Ekkor ért oda Bradley. — Légiondstak nem léphetnek a parkba. — mondta nyersen a goummiere, — Micsoda?... — Ahogy hallotta. Bradley szeme furcsa fénynyel villant meg. — Én bemegyek. — mondta «endcsen cs c&St lépett, — mi ültettük a virágokat, a mi1 zenekarunk játszik, mi védjük a várost. Az arab csendőr megfogta a zubbonyát: — Hallja... Bradley pillantása a goummiere nyakáról lelógó szép zöld zsinórra tapadt. A következő pillanatban az a zsinór a kezében volt és egyet csavart rajta. A goummiere fuldokolva lógott a kezén, amíg el niem lökte. A másik egyenesen feléje döfött a saúronnyal, de Bradley elkapta a puskát, nagyot rántott rajta, hogy a támadója elvágódott, aztán hátrafordult és harsányan kiáltotta a karéje sereglő katonáknak: — Bajtársak! Bemegyünk a térre!... A rmon commaude- mant... Én avant... Marche! A feltápászkodó csendőrök meglapuva nézték a térre benyomuló katonákat. A civilek riadtan futottak szét A katonák senkit sem bántottak. Megálltak a zenekar előtt átkarolták egymás vállát és Clique kísérete mellett elénekelték a »La Carmagsno- lát«. A park kerítésén kívül álló szpáhi és szenegáli katonák megéljenezték őket. ... A gyarmati főfelügyelő rémülten telefonált a helyőrség parancsnokának: — Ezredes úr!... A légionisták a tilalom ellenére bevonultak a parkba!... — Ügy :.. — jegyezte meg hűvösen az ezredes. — És mit csinálnak? — Énekelnek. Csend. — Igen?... Amelyik takarodom nem lesz itt, azt meg- hrrnfrfteny Kötélverő üzem Gálosfán Üj üzemmel gazdagodott a gálosfai—hajmási egyesített tsz. Äz új mechanizmusban kihasználnak minden lehetőséget a szövetkezetben. Gálosfár, a tsz-iroda helyiségében kender és len finamkártoló és sza- lagosító üzemet rendeztek be decemberben. Most már huszonötén dolgoznak három műszakba a A finamkártoJó gépet a Szegedi Kenderfonótól vették, a szalagosítót a Budaörsi Vegyesipari Ktsz-től bérelik. Az alapanyagot a Kender és Len Tröszt gyáraiból kapják. Az ország minden kötélgyártó üzeme leap innen feldolgozott anyagot. Naponta 8—10 mázsa előfonatot készítenek. A finomkártoló egy műszak alatt hat mázsa gazdasági fonatot készít. Ha a dolgozók teljesen elsajátítják a gépek kezelését, tovább nő a termelés. Traktorostanfolyam Dénesmajorban A mezőgazdaság gyors ütemű gépesítése megköveteli, hogy a nagyüzemi gazdaságok olyan fiatalokat ültessenek a traktorok kormánykerekei mögé, akik megfelelő képzettséggel rendelkeznek, ismerik a legújabb típusú gépek működését, kezelését, s azokkal gonddal és nagy szakértelemmel dolgoznak. Ennek érdekében ’ indított tanfolyarnot a Kaposvári Állami Gazdaság a dénes- majori kerületében. Ezen a gazdaság dolgozóin kívül részt vesznek a Bárdibükki Állami Gazdaság és a toponári—zi- # mányi Egyesült Erő Tsz trak- De takarodóra valamennyi-# torosjelöltjei is. A tanfolyam en a kaszárnyában voltak. A# hallgatóit a Felsőfokú Me- főfelügyclő feljelentésére# zőgazdasági Technikum tanáBradleyt haditörvényszék elé#rai és a gazdaság szakembe- állították és megbüntették. Azfrei oktatják. Az alapfokú is ezredes letépte melléről a Be-#mereteken túl elsajátítják a csületrendet # legújabb MTZ erőgépek kezeÉpp olyan közömbösen állt# lését, szakszerű karbantartá- ofct, mint mikor feltűzték. Rá-#sát Ugyanakkor megismerik a román gyártmányú kukoricavető gép és a műtrágyázó kultivátor kezelését adásul egy hónap kaszárnya- áristomot kapott. Az őrnagy most már sejtette, hogy ez az ember yáaszál-T magasabb szintű trak- a^°^T} de nagyon is érző,? torosképzésre különösen a sőt fájó és felsebzetit hús van af Kaposvári Állami Gazdaságlátszólagos nyugalma mögött.\nak van szüksége: január 1A két hónap elteltével ismét? töl fokozatosan áttérnek a maga elé hívatta Bradleyt: f csökkentett munkaidőre. Ez- Nos? még mindig meg' kezdetben nagyobb megterheakarsz halm? V,. ^ ... . , . — Oui, man commandant —#lest Jelent a gazdaságnak, felelte udvariasan, nyugodtan# ezért jobb munkaszervezésre, és fegyelmezetten... # a munkaidő jobb kihasználására és a munkagépek gaz_ ., _ . . J daságosabb Bradley Tamas sem hittem ... volna valaha, hogy egyszerivan szükség. üzemeltetésére még a francia idegenlégióban t fog szolgálni. Komoly, csendes, A tanfolyam hallgatói a vizsgák után nemcsak a vélném a meghibásodott gépet józan ember volt, olyasféle,} ^t^hez értenek majd, ha- akitől elvárják, hogy fiatalon^ nősüljön, hamar kapaszkodjék,^ sok gyermeket neveljen és vá-^is maguk javítják. lasztásokon a szavazatszedő #---------------------------b izottság elnöke legyen. Hogy# mégsem így történt, az nem» rajta múlt. ? Miután a főiskolát elvégezte, ^ a Daltan Művekhez került > mint vegyészmérnök. A Dalton 1 baronettek igen szerény és igen előkelő nemesek voltak, míg végül egy élelmes nagyapa ráadta magát a textilgyártásra és néhány év alatt a »Dalton Művek« Anglia egyik leghatalmasabb iparvállalata lett. ^Folytatjuk) i AUTÓ ÉS MOTORKERÉKPÁR HENGEREK FÚRÁSÁT hónolását, dugattyúzását és főtengelyek görgőzését SPECIÁLIS HENGERFÚRÓN garanciáés hónolóval val vállalom, Gróf autó és motor szerelő. Nagykanizsa Eötvös tér 8. Telefon: 11-785. (1874)
