Somogyi Néplap, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-19 / 15. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1369. Január 13. A gyári „vakságról“ Látogatás Nagykanizsán: Évi 70 millió üveg sör Az idén még több „folyékony kenyeret” készítenek — Kanizsán volt, megyénkben gyakran hiányzott a sör tfeaa tranzisztoros rádiókészüléket, hanem újfajta, különleges áramforrást tart kezében a képen látható férfi. Szovjet kutatók készítették az izotópok felhasználásának 20 éves jubileuma tiszteletére. A kis fémdobozban lévő plu- tónium-238 izotóp-energiaforrás utántöltés és bármilyen külső beavatkozás nélkül 5—10 évig üzemben tart egy hordozható rádiót vagy mérőkészüléKisfiú jön az utcán. Ugrándozik hátán a táska, néha megrántja szorosra kötött salját. A zöld vaskerítés mellett megáll egy percre. Nagy fghér kutya cammog elő; üd- oözlik egymást, aztán a kisfiú siet tovább — az iskolába. Minden reggel találkozom ezzel a kisfiúval, minden reggel megismétlődik ugyanez a kép. Régi ismerősnek érezzük egymást. Ha jó kedve van, rám mosolyog. Ha nagy szürke szemével szomorúan néz maga elé és a kutyát is csak egy fintorral üdvözli, akkor feltehetően valami baj van az aznapi lecke körül. Kora délután, s ez nemcsak a szokatlan időpont miatt volt meglepő mindkettőnk számára ismét összetalálkoztunk. A kisfiú sírt. Amikor összetalálkoztunk, félrefordította fejét. Ügy éreztem, ez az alkalmas pillanat, hogy a néma ismeretség meghittebbé váljon. — Miért sírsz? Lassított léptein, aztán tétován megállt. Minden dac nélkül, fejét lehajtva mondta: — Csak. — Megvertek? Fejrázás. — Elégtelen a suliban? Ismét fejrázás. Észrevettem, hogy szorongat valamit a kezében. — Mi az? — Ceruzahegyezö.,. És erre a szóra újult erővel ömlött szeméből a könny. — Elromlott? két. Teljesítménye ugyan kicsi, mindössze 1 watt, hatásfoka is csak 5 százalékos, gyakorlati haszna azonban még így is óriási. Az izotóp generátorok működési ideje a kiválasztott radioaktív izotóptól függ, mely bomlása közben hőt fejleszt. Ezt a hőt sziliéi um-germánium félvezetők segítségével közvetlenül elektromos energiává alakítják át. TETT — Nem. Viszem... vissza... — Hova vissza? — Papp Ferkónak... az övé. Elővette nagylzockás zsebkendőjét és megtörölte az orrát, de a szeme továbbra is nedves maradt. — Elvettem tőle. . . a suliban. .. Elefántos.. .de nem merem megtartani, nem tudom megtartani. — Barátod Papp Ferkó? — Eddig az volt... — És magadtól viszed vissza? Nem anyuka mondta? — Anyáék dolgoznak még... — Az igaz. Te bátor fiú vagy, van merszed visszavinni. .. — Csak nagyon szégyellem magam... — Majd azt mondod Ferkónak, hogy véletlenül maradt nálad. — Igen, én is erre gondoltam. .. de olyan rossz. Én nem loptam még soha. — Én úgy gondolom, ez így talán nem is lopás. Hiszen tudod, hogy nem tarthatod meg. és vagy olyan bátor, hogy visszaviszed... — Igen... És most megyek. — De ne sírj... Hiába a vigasztalás, egyre csak szipogott és alig hallhatóan mondta: — Ügy szégyellem magam. . . Zseb retette a ceruzahegye- zőt és lehajtott fejjel ballagott Papp Ferkóék felé. Egy-egy üzemben, egy-egy munkahelyen az emberek éppúgy megszoknak, természetesnek, környezetükbe, életükbe illőnek éreznek mindent, mint, mondjuk, az otthonukban. A fent említett »»vakság« tulajdonképpen ebből a megszokásból, a sok-sok beidegződésből adódik. Az »»így van« megállapításhoz azután köny- nyen kapcsolódik még valami: «így van jól«. Múlnak a hetek. hónapok, esztendők; az idő valahogy megkövesíti a dolgokat, igen, így van jól. nem is lenne jó másként. Pszichológiai tény: például az emberek, vezetők olykor nem veszik észre egy műhelyben a közvetlen baleseti veszélyt, napról napra elsiklik fölötte a tekintetük. Csodálkoznak, mikor a jövevény rámutat: oda védőrács kellene, sürgősen, amíg baj nem történik. Persze, nemcsak a munkásvédelemben találkozhatunk ilyenféle «vaksággal«. Ott kísért mindenütt a hétköznapok során, a megszokottság, s párban jár vele a «nem látja a fától az erdőt«-féle mentalitás. Sdk összetevője van az effajta látásgyengülésnek; a nagyfokú dekoncentráltság, a specializálódás éppúgy, mint a kényelmesség, a pillanatnyi praktikusság keresése, a járt úthoz való ragaszkodás. Ami a legdöntőbb az egészben: a változtatás, a jobbítás igényének hiánya. Ez pedig a meglévő állapot gondolkodás nélküli elfogadásában, tudomásulvételében, az állandóság túlzott tiszteletében gyökerezik. Gyakran a friss szemekre, a változtató szándékokra, a fiatal — vagy fiatalos gondolkodású — kezdeményezőkre is rá akarják tukmálni a «helyi látásmódot«. így van ez jól, mit akartok? — mondják. A legbosszantóbb az, amikor sokra képes, tudás és rátermettség alapján nagyra hivatott, jó kritikai érzékkel megáldott szakemberek Is sa- labakter módjára viselkednek. Természetesen gyára, közössége, embere válogatja, hol, milyen a reagálás a gyári, munkahelyi vakság előfordulásaira. A beszűkülés, a szem- ellenzősség, a «nem lát tovább az orránál«-féle rövidlátás kétségtelenül még mindig elég gyakori. Nem véletlenül szólun« mostanában sokat és egyre többet az üzemi demokráciáról. Ez ugyanis a meglátás és észrevétetés igényét is jelenti, a maga helyén — éppen a «több szem többet lát« igazságánál fogva — kitűnő fegyver a gyári vakság ellen. Kitűnő, de mégsem eléggé hasznosított. A töprengés láncreakciója messzire visz ebben a témában. Sokféle megnyilvánulását tapasztalhatjuk még. Van, A kohóban izzik az anyag, de az öntőformák között egyetlen ember sincs. A vasöntök egy teremmel beljebb vitatkoznak Törekes Lászlóval, a Kaposvári Villamossági Gyár szakszervezeti bizottságának titkárával. A parázs vitát a negyvennégy órás munkahétre való áttérés váltotta ki. Néhány intézkedést nem értenek ■7, emberek. Az egyiket Vargek János művezető így magyarázza: — Kellett a 9,1 százalékos termelékenységnövekedés, mert csak így tudtuk bevezetni a negyvennégy órás munkahetet. A vállalat vezetői nem nadrágszíjhúzással akarták ezt megoldani, hanem technológiai változtatásokat terveztek. Ezt még nem sikerült megoldani, hát ezért kellett a normarendezés. Kemény arcú, nagy termetű ■mber vág közbe: — És mi lesz, ha bevezetik a korszerűsítést? Újabb normarendezés? Akkor kénytelen lesz a normás újra lejönni, mert megugrik a termelékenység. Azt akkor megértjük, de most...? Szomszédja veszi át a szót: — Azt mindenki tudja, hogy itt «fogd meg munka« folyik A múltkor két emberünket írt aiki a forintnál nem lát tovább, vannak vezetők, akik túzokot áldoznának fel egy soványka verébért. Mások azon vitatkoznak, hasznosnak mondható-e az az újítás^ amelyik a dolgozók egészségvédelmét, balesetvédelmét szolgálja, s nem fiadzik közvetlenül nyereséget. Némelyek az anyagi ösztönzésben nem differenciálnak kellőképp. Egyesek a gyárkapun túlra, a piacra nem figyelnek eléggé, görcsösen erőltetik a már nem rentábilis termékek előállítását. Mások a tanulástól, a tapasztalatgyűjtéstől sajnálják az időt, fáradságot, aztán szívják a fogukat, ha túl sok lesz a «tanulópénz«. Sok esetben a munkás alig, vagy csak igen keveset tud arról, hogy az általa végzett műveletek előtt és azt követően mi is történik. Nem érzékeli a termelési folyamatot, saját munkájának helyét az egészben, ami szintén gátja lehet ötletnek, kezdeményezésnek. Egy-egy dologba beleszokni, az ismeretlentől idegenkedni emberi dolog. Emberi gyönge- ségekből táplálkozik a gyári, hivatali, munkahelyi vakság is, de ezek a gyöngeségek nem legyőzhetetlenek. A recept: a demokratizmus, a kritikai szellem élesztőse és szüntelen táplálása. Mert több szem többet lát, több koponyában több neuron munkálkodhat a közös célért; együtt kell megnézni, megvilágítani és jobbítani a dolgokat. S.M. Emberségből jeles Január- 13-án a Kaposvár—Igái közötti, 17.20 órakor induló autóbuszjárat valamilyen ok miatt kimaradt. Az utasok így csaknem egyórás várakozás után utazhattak haza. Közöttük körülbelül tizenöt patalomi utas is, akik szintén ezzel a járattal utaztak. Magyaratádtól még hároim kilométeres gyaloglás várt rájuk, menetrend szerint ugyanis csak az előző autóbusz megy be Patalomba. Szikra József gépkocsi- vezető Magyaratádra érve közölte az utasokkal, hogy amiért az előző járat nem közlekedett, 6 majd beszállítja őket Patalomba. Napkőris diákok, munkások egyaránt jóleső érzéssel vették tudomásul a gépkocsivezető emberséges segítőkészségét. ki az orvos, mert nem birta a tempót a karjuk. És hogyha megvalósítják a változtatásokat, nem emelik a normát? Azt mondják, hogy nem lesz olyan nagy a termelékenységnövekedés? Akkor minek csinálják a korszerűsítést? Ha én lennék az állam, egy fillért sem adnék. Oda pénzt tenni, ahonnan nem lehet kivenni? — De értsék meg, a gépsorok — amelyeket hozunk — elsősorban a nehéz fizikai munkát könnyítik. Hogy ne kelljen a sok emelés miatt kiírni az orvosnak senkit. Ha meglesz a szállító gépsor, nem megy gyorsabban a formák szállítása, csak éppen könnyebb lesz. Hát erről van szó. Értik? — Ezt értjük — szól közbe egy karmos arcú munkás. Néhány pillanatra megenyhülnek az arcok. A művezető később nekem azt is elmondja, hogy a normarendezésse' együtt bérfejlesztést is végrehajtottak, s a szorosabb norma a nehezebb munka mindenképpen csak átmeneti időszakra szól. A többletmunka azért kellett, hogy január elsejéié’ bevezethessék a csökkenteti munkahetet, s ezt a munkások akkor megadták. Most is vállaljál^, csak éppen tisztázni A sörösöket — főleg a nyári kánikulában — gyakorta emlegetik a szomjas emberek, elsősorban olyankor, amikor hiáha kérnek a vendéglőkben vagy a presszókban sört. — Sajnos a gyár nem győzi a rendelést, illetve a szállítást, s mi kénytelenek vagyunk ezt tudomásuL venni — hallatszott nem is egyszer- a reklamációkra adott magyarázkodás. Milyen ellátási gondok voltak a múlt évben, s mire számíthat idén megyénk — ennek megtudakolásara jártunk a Magyar- Országos Söripar nagy- kanizsai gyárában, ahol Vára- di Zoltán kereskedelmi osztályvezető tájékoztatott bennünket. Ezt a háború alatti lebombázott gyárat 1956-han építetté« újjá Kezdetben évi 250 000, tavaly pedig már 530 000 hektoliter sört főztek. Nem sole ez a mennyiség, ha azt vesszük figyelembe, hogy Zala, Somogy Veszprém megyét és Vas »négyének egy részét innen látják el. Az igények jobb kielégítése érdekében ez év bear tovább fejlesztik, korszerűsítik a gyárat, s ha ezzel elkészülnek, akkor a mostaninál 70 000-rel többet, tehát évi 600 000 hektoliter sört tudnak majd készíteni A gyár újjáépítése után először csak két fajtával, a Kinizsivel és a Balatoni világossal jelentkeztek a piacon. Nemsokára két újabb terméküket kedvelték meg a sörivók, a Sirályt és az Aszóikat. A múlt évben a Göcseji barna és s Kanizsa elnevezésű sörre’ arattak sikert. Különösen a 1? maligánfokos Kanizsa let' gyorsan népszerű kellemeset» kesernyés ízével, no meg erejével. Ilyen erősségű sört egyedül itt készítenek az országA kaposvári járási KISZ- bizottságon a napokban értékelték a zselicsógi KISZ- szorvezetek múlt évi munkáját, és ennek alapján döntöttek a vándorzászló odaítéléséről is. Az eredmények alapján «otthon« maradt a vándorzászló, a zselickisíaludi fiatalok újabb egy évig őrizhetik. 1968-ban hatezer társadalmi munkaórában segítettek a községnek és a termelőszövetkezetnek, ez utóbbival szocialista szerződést is köakartak néhány félreértést. Fél füllel hallottak ezt is azt is, amit senki sem magyarázott meg. Felteszik a másik kérdést is: legtöbbjüknek kevesebb szabadságot írtak ki, mint ameny- nyi az eltöltött idő után jár. Megint a műyezető próbál magyarázni, végül belekeveredik, s ezzel vágja ki magát: — Nekem is két nappal kevesebbet írtak, mint tavaly. De azt mondják rendelet van rá. — Rendelet? — vág közbe valaki. Mutassák meg a rendeletet. — Mindenki a szakszervezeti titkárt figyeli. — Fent van a központban — mondja. És biztos, hogy a munkaügy jól számolta ki. De lehozom ide, ha kell, és megmutatom. — Mert ha rendelet van rá, akkor megértjük, de így nem tudjuk, miért. Ebben maradnak, s a vitr véget ér. A szabadság miatf azonban tovább folyik a be szélgetés kisebb csoportokban Valaki nekem szegezi a kérdést: ismerem ezt a szabadságproblémát? Mondom, hogy igen. — Hát akkor magyarázza meg. ban. A jelenlegi választókat egyelőre nem bővítik, inkább a minőséget kívánják javítani. »Csak egy pohár sört« — olvasom a kereskedelmi vezető irodájában lévő színes reklám feliratát, s azt kísérlem meg kiszámítani, hogy ebből az évi 530 000 hektoliterből vajon, hány pohárral telne ki? A számolás nem túl erős oldalam, de azért azt sikerült megtudni, hogy a kanizsai gyár és a hozzája tartozó kirendeltségek — köztük a kaposvári, a balatonboglári és a siófoki — összesen 350 000 hektoliter sört palackoznak évente, s ez 70 millió üvegnek felel meg. A többit hordókban szállítják a vendéglátóiparnak. A palackozást további gépesítéssel gyorsítják, mert a hordós sört ma már nem szívesen veszik tőlük. Megyénk — elsősorban a Balaton miatt — megkülönböztetett ellátásban részesül. Tavaly a nagykanizsai gyárból 197 000 hektolitert szántak Somogynak, a vendéglátóipar és a kereskedelem azonban csak 188 000 hektót igényelt. Kanizsán tehát volt sör, de a megye sok községében mégis gyakorta nem lehetett kapni. Idén — mánt a kereskedelmi osztályvezető ígérte — a tavalyihoz hasonló mennyiséget biztosítanak Somogynak. Kérik, hogy ezt vegyék is igénybe, s ne csak a kánikulában, hanem máskor is. A Magyar Országos Söripar nagykanizsai gyárában tavaly júliusban vezették be a 44 órás munkahetet, s jó munkaszervezéssel sikerült a korábbi termelési szintet tartani. Bíznak benne, hogy a söripar — úgy mint 1967-ben — ismét elnyeri a SZOT és a Minisztertanács vándorzászlaját. Sz. L. töttek. Harminc tartalmas klubdélutánt tartottak és húsz sportrendezvényre mozgósították a környékbeli fiatalokat. Megkezdték a Zse- lícség történetének feldolgozását és ennek keretében négy helytörténeti előadást tartottak. Gratulálunk az elért eredményekhez és biztosak vagyunk abban, hogy ebben az esztendőben is nagy lesz a versengés a zselici KISZ- szervezetek között a vándorzászló elnyeréséért. — Véleményem szerint azért írtak ki egy, illetve két nap szabadsággal kevesebbet az embereknek, mert a szabad- szombatra nem jár szabadság. Az egy hónapot tesz ki, tehát egy nappal kevesebb jár. A szabadságra viszont nem jár szabadszombat, s a pótszabadság miatt le kell vonni ebből is egy napot. — Na látja — mondja egy csoportvezető —, ha ezt nekem megmagyarázzák, akkor egy szót sem szólok. De addig még én sem értettem, hát hogyan mondtam volna meg a csoportomban? — Ezt magyarázta a szak- szervezeti titkár is. — Az igaz, de olyan bonyolultan és annyian közbekiáltottak, hogy nem lehetett megérteni. A szomszédja veszi át a szót: — Nem kiabálunk mi, hiszen tudjuk, hogy mindazt, amit csinálnak ezzel a negyvennégy órás munkahéttel, értünk csinálják De szeretnénk, ha megmagyaráznák, hogy mit miért tesznek. Az összefüggéseket is látni akarjuk^ mert itt az öntők szeretnek ári kombinálni meg számolni. Kercza Imre Tröszt Tibor V _____________________________________> É rtesítjük* a t. utazóközönséget hogy f. hó 20-tól az l-ess, 2-es és 10-es helyi járatok a régi útvonalukon közlekednek. Ennek kapcsán az 1-es és 2-es járatok Széchenyi téri megállója a Berzsenyi utcai oldalon van. (1554) 13. sz. AKÖV Kérdeznek a munkások Zselickisfaludon maradt a vándorzászló
