Somogyi Néplap, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-19 / 15. szám

Vasárnap, 1969. január 19. 5 SOMOGYI NEPtAP Betekinteni a költészet kapuján Sikerek és gondok — A vers csaknem tökélete­sen kifejezi azt, amit én már nem tudok elmondani. A vers gyönyörűen leírja azt, amit én sem szavakkal, sem ecsettel, sem agyaggal nem tudnék visszaadni. Nekem a vers a lámpásom. Szeretem a verse­ket. Egy tanár és két diáklány társaságában ülünk a siófoki Perczel Mór Gimnázium egyik termében. A költészetről, az irodalomról, a művészetekről beszélgetünk. Az előbb idézett gondolatokat Csizmadia Éva mondta el. Második osztályos tanuló, második éve tagja a gimnázium irodalmi szakköré­nek. — Mi vonz téged a szakkör­be? — Egy nagy cél. Betekinteni a költészet kapuján. Minél több verssel megismerkedni, többet foglalkozni a szavak mestereivel, mint ahogyan azt a tankönyvek lehetővé teszik. S ezenkívül egy-egy vers szép elmondása, a helyes magyar beszéd elsajátítása is. — Betölti ezt a szerepét a szakkör? — Igen — válaszol kérdé­semre Pintér Piroska, aki már negyedik osztályos tanuló, s negyedik éve szakköri tag. — A szakkörben verselemzéssel is foglalkozunk. Ezenkívül mű­fajelmélettel és a különböző, modem irodalmi irányzatok megismerésével, esetleg bon­colgatásával. Mivel azonban a szakkör tagjai számtalan önál­ló műsor és verseny szereplői is, így a szép magyar beszéd elsajátítása az egyik fő felada­tunk. — Milyen, számodra emlé­kezetes műsorokon vettél részt a három év alatt? Színdarabok, könyvek, fil­mek készültek róluk, a bestsel­ler irodalom központi alakjai még ma is. Elegánsan, fris­sen és csinosan uralkodnak az igazgatói előszobákban az írógép és a telefon társaságá­ban. Ki az ideális titkárnő? — végeztek közvélemény-kuta­tást az Egyesült Államokban, s minden külső követelmény! meghatároztak. Derékbőség, csipőbőség, hajszín, testsúly és az ördög tudja még hányféle adat alakította ki a legideáli­sabb típust. Szeretni kell az embereket! A Tanácsi Tervező Iroda íz­léses, tágas igazgatói előszobá­jában vörös kontyos lány gé­pel. — Somogyi Anna — fog ke­zet, s egy kicsit elcsodálkozik, hogy most az egyszer nem a főnökéhez jöttek. — Mit gépelt, remélem nem zavarom? — A napi postát. Átnézem, iktatom, válaszolok a levelek­re, ugyanis tizenegyig ezt kell elvégeznem. Azután jönnek a szerződések, kimutatások és persze a telefonok. — Mi az igazság abból, hogy maguk a kávégéppel, telefon­nal ébrednek és alszanak? — Túlzás. Nálam legalábbis az. Feketét naponta — persze, ha nincs vendég — csak két­szer főzök, a telefon pedig bent csörög az igazgatómnál. A hatalmas íróasztal sarkán hangosan beszélő. Ha értekez­letre hívják össze az osztály­vezetőket, nem kell futkározni utánuk, csak egy gombnyomás és Anci közli velük, hány órá­ra jöjjenek. — Mióta titkárnő? — Tizenkettedik éve dolgo­zom ebben a munkakörben. Amikor a gyors- és gépíró is­kola elvégzése után ide kerül­tem és közölték, hogy ez az Irodavezetőség szándéka ve­lem, féltem ettől a beosztástól — Sok ügyfele van naponta? — Amíg a magánénítkezése’< terveit is mi vizsgáltuk felül, voltak jócskán, de most már főleg csak a koúégák járkál­nak ide a szobába. Somoevi Anna szabad idejé­ben a megyei könyvtár irodal­mi színpadának tagja, vers­mondó. Hetenként kétszer próbátn»k — ez a szórakozása. — Véleménye szerint ho­gyan -rt-.ufóén!mazni a titkárnő "O’"! r*v>HkA1át« — ha egyáltalán van ilyen? — Szeretni kell az embere­A TIT anketia Nagyatádon Látogatás a Kaposvári Agyagipari Htsz-nél Balra: Supricz István fürge ujjai alatt formálódik a köcsögváza. Balra lent: Sárközi mintával díszíti a zománccal bevont tányérokat Bog­nár Károly. Lent: Habán és sárközi anyag válo­gatása szállítás előtt. az új gazdasági mechanizmus tapasztalatairól Űjszerű kezdeményezésnél lehettünk tanúi pénteken este Nagyatádon a Fegyveres Erők Klubjában. A TIT megyei ér járási elnöksége az MSZMP já­rási bizottságával közösen az új gazdasági mechanizmus ta­pasztalatairól rendezett anké- .ot. A gazdasági fórumon a TIT negyei szervezetének képvise­letében részt vett Príevara Pál a megyei pártbizottság munka­társa, a TIT közgazdaság szakosztályának titkára. Ben- cze József, a Kaposvári Váró si Tanács vb-elnökhe!yettes? a TIT megyei alelnöke, Tiha- lyi Zoltán, a Magyar Nemzeti 3ank megyei igazgatója. Ta­más József, a megyei tanács kereskedelmi osztályának cso­portvezetője és Tárnoki Le­vente, a TIT megyei szakti' kára. Ott voltak a járás polii;- kai, társadalmi és gazdaság­életének vezetői is, többek kö zott Gémesi Sándor, a jóra pártbizottság titkára. Kovác Ferenc, a járási tanács vb-ei- nöke, valamint az ipari és < mezőgazdasági üzemek igazsa.- *01 és közgazdásza4 Az ankét részvevőd dr. Ro* Pál, a TIT járási elnöke kö­szöntötte. Bevezető sza.aiban elmondta, hogy a gazdasági fórum célja megvitatni az egy­éves iacr szia la tokát, közvet­len, baráti eszmecserét foly- .aini az lSöb-as év gazdálkodá­si eredményeiről, hiányossá­gairól. Ezt követően Prievara Pál mondott vitaindítót, mely­ben hangoztatta, hogy megyei szinten (is sikerrel vézették be az új gazdasági mechaniz­must, jelentősen nőtt a fog­lalkoztatottság, nőttek a kere- -etek és emelkedett az élet­színvonal. Tovább foly, mi gyénk iparosítása, újabb ipar­telepek létesültek 1968-bai» Ezt követően szólt az 1969-e» »v gazdasági tennivalóiról is. A vitaindítót nagy aktivitás ••övette. a részvevők számta- an kérdést tettek‘föl a megyei d egeknek. m ' elmondták vé’em'ryr': !. ‘-’oaszta- -t. A gazdasági fórum '-égéről Bencze József : )11 ppf;étzáró összefoglaló­iában. é.s ígéretet tett arra, hogv egy év múlva hasonló ónké ton találkoznak a TIT me- ;yei képviselői a nagyatádi já­rás vezetői”-’ D. S. — A nagy nemzeti és nem­zetközi ünnepeken jelentke­zünk irodalmi színpadi össze­állítással a községi, illetve most már a városi rendezvé­nyeken. Tavaly április 4-re újszerű irodalmi műsor elő­adására vállalkoztunk. A mű­vészi értékű, a gondolkodtató, nemcsak az érzelemre ható. nagy hatást kiváltó irodalmi műveket mutatunk be. Mi áhí­tattal. a költészet alázatával készültünk, a közönség azon­ban nem fogadta el, nem ér­tette meg. Lehet, hogy azért, mert nem figyeltek eléggé oda, mert a megszokott stró­fákat várták, amelyek évek óta ismétlődnek már. Mégis ez az est volt a legemlékezete­sebb számomra. Egy Szabó Lőrinc-verset mondtam itt. Szabó Lőrinc kedves költőm. A sikertelenség letört egy ki­csit, de a könny hamar felszá rád .. . — Sajnos — kapcsolódik a beszélgetésbe Iby András ta­nár, az irodalmi szakkör veze­tője — nem találunk egyfor­mán megértésre. Amit a IIéli korion értékelnek, azt Siófok községe legtöbbször nem érti. meg. A Helikonon szép sike­rekkel szerepelt mindig a~ irodalmi színpadunk ... — Megtudhatnánk valamit a szakkör történetéből? — 1961-től írjuk az irodal­mat szerető diákok összejöve­teleinek történetét a siófoki Perczel Mór Gimnáziumban. Kezdetben mint diákszínját­szók tevékenykedtünk, aztán 1963- ban alakultunk irodalmi szakkörré, színpaddá. S már 1964- ben a meavei kulturális szemlén harmadik helyet sze­reztünk a Két arcú Németor­szág című műsorunkkal. Azóta is törette» lelkesedéssel dol­gozunk, s minden évben vala­mi újjal szeretünk kirukkolni. Adottságaink azonban szegé­nyesek. Nincs művelődési ház Siófokon, az iskolában is egy kicsi termet »bérelünk«. En­nek ellenére szeretik a gyere­kek az összejöveteleket. 1968. októberében az őszirózsás for­radalom emlékére adtunk mű­sort. Jelen pillanatban egy nagy műsoron dolgozunk. Nagy, mert egy jelentős kor­szakot ölel föl: 1848-tól a Ta­nácsköztársaság napjain á: 1945-ig, a felszabadulás évéig A magyar nép forradalmi út­ját próbáljuk szavalókórussal, versekkel, magnós kísérőzené­vel bemutatni. A Helikon ün­nepségeken három szavaló kis­lány versenyez a szakkör kép­viseletében. — A távolabbi tervekről még mit hallgatnánk? — Célunk, és törekvésünk a modern irodalom megismerte­tése, megszeretie-ése a siófo­kiakkal. Hogy figyeljenek oda igy-egy újszerű megoldásra, vállalkozásra, sőt igényeljél: n■ újat, a változatosat. Az ízlés formáló, nevelő szerepét is vállalni akarjuk városunk­ban. Nagyon szeretnénk, ha ezentúl is meghívnának ben­nünket a város rangosabb ese­ményeire. A most kialakuló, tőként második osztályos ta­nulókból ó.lló gárda képes lesz kielégíteni az egyre nagyobb •'gényeket, mert a gyerekek te hetségesek és nagy az akara­tuk, a szorgalmuk is. Sokkal több, mint amennyit a szabad idejük lehetővé tesz. Nekem is ez ad erőt minden évben az újrakezdéshez, az újjászületés hez. Bán Zsuzsa Titkárnők két. Tudom, közhely amit mondok, de így érzem. Alkal­mazkodóképesség, udvariasság, kedvesség, és nem arra gon­dolni, hogy én vagyok a »Tit­kárnő«. Halló, itt OTP! A nyitott ablakon benyúl egy kéz: — Manyika. Legyen olyan kedves, fizesse be ezt a tör­lesztést, tudja ki küldte? — Persze. Mondja meg, hogy elintézem! Az asztalon hatalmas paksa- méta, mind a mai postával ér­kezett Az igazgatói előszobá­ba percenként állítanak be ügyfelek, vagy Nádor Gézát keresik, vagy valamilyen vitás ügyben kémek segítséget. Hangyái Mihályné tizennégy éve dolgozik az OTP-nél tit­kárnőként. — Akkor tudok dolgozni, ha izgalmas-mozgalmas a szoba, nagy a jövés-menés. Itt van mellettem a telefonközpont, egyik hívás a másikat éri, má­sok már biztosan megszöktek volna innen. Kézbesítőkönyvet hoznak, kiveszi a borítékot, aláír. — Tudja, amióta itt vagyok, már annyi mindent megtanul­om, megismertem, hogy amit lehet, elintézek én is. — Sokféle ember megfordul itt naponta, hogyan találja meg velük szemben a megfe- ’elő hangot? — Igyekszem udvariasan, türelmesen beszélni, ha néha nehezemre esik is, mert van­nak még akadékoskodó embe­rek. De miután a türelem ró­zsát terem, ha megkapják a kielévitő választ, már minden rendben van. Beszélgetés a Vikár Béla Kórus karnagyával »Do-ti-la-mi-Ia...« Bach 117 motettája most még szolmizálva emeleti csarnokában, a Vikár Béla Kórus üsrzíjrófcáján. zsong a Tanítóképző Legutóbb lengyelországi hangversenykörútjuk után ad­tunk hírt róluk. Azóta két év múlt el sikerek és gondok kö­zepette. Ezekről kértünk be­számolót Zákányt Zsolttól, a kórus vezetőjétől. Jelenleg 75 --bejegyző'!« tagja van a kórusnak. Lét­számban is tíz fiatal dalossal erősödött. így vannak tizen­éves és vannak hatvanon fe­lüli tagjai is. Szerepeltek ün­nepségeken; a bogiári hagyo­mányos KlSZÖV-dalrstaláJÍko- zókon és meghívással Sopron­ban, Székesfehérváron, a ven­déglátókkal közös műsorban. A 66-ban megszerzett orszá­gos minősítést, az »aranyko­szorús-" fokozatot tavaly meg­újították. Tehát a kaposvári Vikár Béla Kórus továbbra is — aranykoszorús fokozattal — ott van az ország kétszáz legjobb kórusa között. Egy másik elismerés: az ősszel a Fölberreg a telefon, beszél ­getésünk alatt már vagy ti­zedszer: — Halló? Itt a kaposvári OTP. Nem kérem, tévedés, nem az AGROKBR. Bevallom, hogy a beszélge­ssek előtt több érdekesség-, vártam riportalanyaimtól. D már Somogyi Anna is lehű- ötte várakozásomat, a takarék- pénztárban pedig végleg el is űn-t. Ugyanolyan dolgozó nők mint a többiek a rajzasztal mellett vagy a kémcsövek fö­lött, csupán a kabaré emelte ki őket a hétköznapok asszo­nyai, lányai közül. Saly Géza budapesti Fészek Klubban ün­nepélyesen átnyújtottál; — so­mogyi kórusnak először — a Kiváló együttes kitüntető cí­met. — Mit jelent a kórusnak ez a kitüntetés? — A cím két évre szól. S hogy a kitüntetésen, az elis­merésen túl ez mit jelent, azt egy öreg kórustagunk fogal­mazta meg. »Kötelezettséget jelent: bizonyítani, hogy nem méltatlanul kapta meg a kó­rus ...« — Mit terveznek, mivel sze­retnének bizonyítani? Több új feladat előtt állunk. Március 11- én a forradalmi dalok kaposvári kórushangverse­nyén Lendvai Kamillo Dal a Tanácsköztársaságról és Lantos Rezső Zsong a folyó című kórusmű vével szerepe­lünk. Ezt a pécsi városi kó­russal közös hangversenyünk követi, ugyancsak itthon. Mű« sarunkat praeklasszikus. ro­mantikus szerzőktől, valamint Bartók- és Kodálv-művv 1- oöl válogattuk. Szentjorébon is­meretterjesztő célú kishang- versenyt adunk: »őszt ve­szünk a Vi-kár-emlék ün­nepség műsorában: a Fil­harmónia fölkérés ' ápri­lisban Bach-motett ének­lünk a szimfonikus hangver­seny keretében, mr nyá­ron egy bolgár ha: verseny- kőrúttal zárul az idei prog­ram. Mai amatőr 'órusmoz- galmunk arculatát szeret­nénk bemutatni B «áriában. — Ilyen szép es mozgal­mas kórusélet bizor.yára ösz­tönző hatású. De nyilván ez sem problémamentes. Mi je­lenleg a legnagyobb gondja a kórusnak, illetve karnagyé nak? — Tervünk éveken át fo­lyamatosan feltölteni fiata­lokkal az énekkar állomá­nyát. Tagjai jelenleg mint­egy hatvan százalékban kot­taolvasók. Vannak azonban művek, melyeket nem lehet csak hallás után megtanulni. S az sem mindegy, mennyi idő alatt, mennyi energiá­val . .. Ezért jó néhány fia­tal tagunknak folyamatosan a szölmizációt és a kottaol- vasást is meg kellene taníta­nunk. Azonban ezt a belső nevelő munkát és a tanulást, sőt az egész próbatervünket is sokszor keresztülhúzzák a hirtelen változások. Tehát az, ha nem szólnak Idejében egy- egy feladatról. Például a na­pokban tudtam meg, hogy szerepelni fogunk a Vikár- ünnepségeken március végén. De hogy mivel, hol és pon­tosan mikor lesz ez a fellé­pés — még ma sem tudom ... Az lenne egyedül helyes és elfogadható, ha ősszel, évad kezdetén pontosan közölnék:1 hol és milyen alkalommal1 számítanak a kórus szereplé­sére. Ez a műkedvelő munka, az emberek megbecsülését is jelentené. — Hallottuk, hogy voltak tervek egy zenekarral közös oratórium előadására. — Erről is szó esett. Ám egy oratórium megtanulására csak kottaolvasó kórustagok vállalkozhatnak. Kétségtele­nül rangot jelent a filharmó­niai koncerten való szerep­lés. De csak azért, hogy kö­zösen a zenekarral nem sok értelmét látom. Ragyogó aca- pella kórusirodalmunk. Ko­dály Zoltánunk és Ba tók Bélánk van. Őket kell nép­szerűsítenünk elsősorban. Wallinger Endre

Next

/
Thumbnails
Contents