Somogyi Néplap, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-12 / 9. szám
t lOMOUTI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1969. január IL A messzeségben gőzölgő tanyáik. Vertfalú ház, keresztben pajta, akól. Akácfa- árnyak, sötétlő nyárfatornyok. A meszelt tűzfalak és a nyárfák jól látszottak az útról. A téli alkonyat palaszürke eget vont föléjük. Elmosódtak, aztán újabbak tűntek elő a fagyott mezőségek mélyén ... Az újság kiesett a kezemből. A papír zizzenő neszére összerezzentem. A sofőr rámpillantott, aztán figyelme visszatért a keskeny úthoz, mely egyre bizonytalanabbá vált a szürkületben. Előhúztam a meghívómat és beleolvastam: »... Orgovány Alsó járás .. .« — keringett bennem a szó A sofőrhöz fordultam: — Mondja, ez az Orgovány Alsójárás... Ez az az Orgovány? — Egy Orgovány van — mondta és mereven nézte az utat. összehajtottam a levelet, s néhány pillanatig a könyvekre gondoltam, szépségükre és hasznosságukra, mintha máris előttem üldögélnének a tanyai emberek, s várnák, hogy mit mondok a betűről, az olvasás szükségéről.. Emlékezetemben könyvcímek után kutattam, mintha egyetlen cím varázslatán múlna minden, a mutatvány gyorsaságán és nem a tartalmán. Cím helyett egy név jutott eszembe. Halkan ismételgettem: »Jas zna ja Poljana.. Jasznaja Poljana ...« Talán a tanyák ablakán kialvó fények és a dértől fehérlő akácfaárnyak idézték Lev Tolsztoj szellemét, szakálláí, de csak a szellemét és a szakál- lát... Néma árny maradt, gyorsan tovatűnt. Elnyelte a kunsági este. A kukoricások szélén magyar árnyak ólálkodtak, arc nélkül, test nélkül ... Bámultam az árnyakat, aztán tűnődve megszólaltam: — Ezt a Francia Kiss Mihályt, ezt mostanában végezték ki... Nem...? — Mostanában ... 1957ben, vagy 58-ban ... — mondta a sofőr. — Azt a másikat, a tisztet, azt... — Héjjas Ivánt? ... Nem tudom. Öt éve kerültem Kecskemétre. Akkor szereltem le... Azt mondják az valami földbirtokos volt... Tartalékos főhadnagy... A Prónay-különítménytől kapta a parancsokat, ha igaz ... — És ez a Francia Kiss Mihály ez... ? — Szabadszállás határában rejtezkedett, álnéven. Diny- nyés lett... Ismeri ezt nem ? Dinnyét termelt, és kint lakott egy csőszkunyhóban. Néha még a piacokra is elmerészkedett .. . Aztán egy este elgyütt Orgoványra.. Talán kiváncsi lehetett, vagy mi...? Ez okozta a vesztét. . Ügy mesélik, hogy benézett az egyik ablakon. Késő este volt, a szobában égett a villany. Az asszony összerezzent, és odakapta a fejét az ablakra. Látta az arcát. Mindjárt szólt is a férjének: »Te, a Francia Kiss Mihály benézett az ablakon ... Tisztán megismertem ...« Az ember nem akarta hinni, de a beszéd megindult róla. Elég hamar elfogták ... Mondom, ott lakott egy csőszkunyhóban a dinnyeíődek között... Kivégezték ... — Azok, itt vannak eltemetve? — Van a határban egy emlékmű ... Hogy aztán hol mennyi van belőlük? Azt beszélik, hogy a kecskeméti fogházból harminchat embert hurcoltak el, és kocsikon vitték a tanyákra. De van aki hatvankettőt mond, mások meg százhúszat... A tanyavilágból is szedtek hozzájuk, meg a faluból is... Olyan is volt, hogy nem ásták el elég mélyen ükét, és a kutyák feldúlták a sírt... Nem lehet pontosain tudni, az emberek nem szeretnek róla beszélni... Némán bámultam, az út mentén vastagodó sötétséget Arra gondoltaim, hogy a tanyák messze esnek egymástól, nagyon messze ... A faluiban égtek a villanyok. Felpillantottam a házakra. Sok volt az új ház, de úgy tűnt, hogy nem laknak mindben. Az egyik utcatáblán zamáncha öntött név csillogott: »Hajma József utca-«. — Öt is? — kérdeztem a sofőrt — Igen. direktóriumi tag volt. A fiai itt élnek a közelben. A párttitkár barátságosan fogadott — Megszerveztük kérem. Én ugyan nem tudok elmenni, mart éppen a beszámolómat írom. Az ünnepi taggyűlésre készülünk, a párt megalakulásának ötvenéves jubileumát ünnepeljük itt is. Elővettem a megyei újságot és így apróhirdetése; . ...a ddas szőlőbe kisegítő munkaerőt keresek . ..« —• Azt hittem itt mindenki tez-tag .. . — Ez. . . A csoportba lépett be. nem a tsz-be. Van ilyen . . . Nézze, ez a kilenc hold itt nem olyan nagy dolog. A Duna és a Tisza között vagyunk. Ha magas a talajvíz szintje, mindent kilúgoz, ha alacsony, a napfény égeti el a termést. Akinek terem, az éjjel-nappal dolgozik. Ez pedig, éppen egy vöröskatona ... Makacs ember ... Együtt volt lefogva a Francia Kiss Mihállyal... — Mindegyik másért, nem? — Igen, a Francia Kiss Mihály akkor vizsgálati fogságban volt, de kérvényt irt a Horthynak és kiengedték. — Mondja, nem. lehetne megnézni a helyszínt, ahol ezek történtek? Egy pajtát, vagy tanyát ahol? ... A párttitkár elkomorult: — Nagy a sár — mondta —, még a szekér is megsüllyedne ... És hát nem is szeretik a népek ... Nem szeretik, ha ezt bolygatják ... Rossz emlék, ma már Orgoványra nem ez a jellemző... Van itt egy özvegyasszony a faluban, akinek az urát elevenen ásták el, oda elmehet- nénk, de ... Gondolja meg ... Mit mondanánk neki, miért jöttünk? A tanyák meg, ahol ezek történtek, mind nagygazdáké voltak ... Éppen azon gondolkodom, hogy ezeket az ünnepi taggyűlésen nem hozom föl.. . Nem szeretik az embereik . . . Borzalmas volt... Gondolja . . . Megásatták a gödröt és a szélén fejszével verték agyon az embereket... A Francia Kiss Mihály neve itt... És élt.. . Gondolja csak meg, azok után, amik itt 1919. november 19-ről 20-ra virradóra történtek, azok után itt az emberek 1945-ben ki merték osztani a földet... Gondolja meg . .. Az alsójárási iskola, ahol a tanyai emberekkel az olvasás hasznosságát kellett megvitatnunk, tele volt árnyakkal. Hosszú terem, három sor pad, Ferkó-olaj, alma- és bakancsszag. Közvetlenül az utolsó ablak mellett dobogó, a dobogón asztal, az asztalon petróleumlámpa. A kályha mellett öten-hatan ültek. — Még gyülekeznek ... Addig talán átmehetnénk a Vadászcsárdába ... Nincs messze — mondta a tanácselnök. A tanya világban a távolságnak más a fogalmi értéke, mint a városokban. A vadászcsárda olyanszerű volt. mint a földművesszövetkezeti italboltok szerte az országban. Egy nagyobb terem söntéssel, egy kisebb a rendezvények számára. A kisebb teremben ezen a napon mindössze néhány szék volt, más nem. — Itt csinálják a vadász- vacsorákat — mondta az elnök, majd a sarokba pillantott és újra' megszólalt: — Később biztosan beállítják a kályhát... Visszamentünk a söntésbe. Hirtelen úgy éreztem, mintha leejtettem volna valamit. A padlóra pillantottam, de semmit sem láttam. A sön- téspult mögött idős, barázdált arcú férfi állt, a söntés előtt egy vadászkutya hevert. — Sándor bácsi, bemutatom az elvtársat... A könyBERTHA BULCSU: A CSÜTÖRTÖKRE VIRRADÓ HAJNAL ______ I v ekről tart előadást — mondta az elnök, s közben valamennyien a söntéspultra támaszkodtunk. A sofőr, a helyi vezetők, s talán még valaki... Kezet nyújtottam a kocsmárosnak és bemutatkoztam. Kérges, elnézően szorító keze volt: — Hajma Sándor — mond, la. / — Hajma ...? — kérdeztem és néztem az arcát. — Mit kór? — nézett rám vissza. — Pálinkát... Hajma ...? — Cseresznye, szilva, vegyes gyümölcs ... Vegyes gyümölcsöt kértem. Az elnök cseresznyét. Valaki sört. Hajma Sándor azt mondta, hogy a vegyes gyümölcs a legjobb. Leültünk a söntés élőt., az első asztal mellé, s a kutya közelebb jött hozzánk. — Az öné? — kérdeztem, aztán lehajtottam a pálinkámat — Igen, nagyon jó kutya. — Maga is vadászik? — Szenvedélyesen — mondta és megtöltötte a poharamat, melyet közben átnyújtottam neki. A háttérben megjelent egy alacsony öregasszony. Hajma Sándor felesége. A söntéspult túlsó sarkán állt, és engem nézett ... Talán egy ajtó lehetett mögötte. Ügy tűnik ... Tévedhetek is... Rokonszenves asszonynak látszott, és félt valamitől. Hajma Sándor is félt valamitől, és a tanácselnök is... Mindenki. Attól féltek, hogy megkérdem Hajma Sándortól, mint már annyian, annyiszor, hogy miként történt az apjával az a szörnyűség 1919 novemberében ... — Sándor bácsi nagy vadász ... Halász, Vadász, madarász ... És az fmsz kocs- márosa — mondta az elnök. — Én is halászom... A halak az iglen... — mondtam. — Van itt valami tó? — Két jó nagy tó van itt. Főleg ponty, compó, csuka. Kárász is akad. — Compó az igazi... Az adja az Ízt... Voltak nekem kisszerszámos barátaim a Dráván... — mondtam, s ekkor már tudtam, hogy nem kérdem meg. Semmit sem kérdezek. Csak ülök, beszélgetek vele a halászatról, és megiszom a pálinkámat. Azt hiszem, Hajma Sándor iis tudta már, hogy nem kérdezősködöm. Megittam a második pálinkámat is, aztán felálltam. Kint utolért bennünket az öregasszony: — Át akarna menni a Sándor, csak átőtőzik — mondta. — Megvárjuk? — Nem köll várni, odaér a Sándor — mondta az öregasszony. Nem mentem föl a dobogóra. Megálltam az al>- lak mellett, így a lámpa éppen mígvilágította az arcomat. Az iskolában ekkor már legalább tizennyolcán ültek. A 'könyvekről beszéltem. Arról, hogy a betű, a szó út embertől emberig, sok mindent megtudhatunk a világról és egymásról is. Arról, hogy a szép emberséget adó gondolatoknak olvasással elébe mehetünk. Néha nyílt az ajtó, de a gyér lámpavilágnál a terem végéig nem láttam el. Így azt sem tudtam, hogy az ajtó nyikordulása érkező vagy távozó embereket jelzett. Jobb arcomra hűvös levegő párállott a sötét ablakokról. Kint a kunsági éjszaka dermedt árnyai jártak. Az arcom, s a bent ülőiké, talán két-három- száz méterre is látszott... » A könyv nemcsak szórakoztat, nemcsak a szépség felé kalauzunk, de a munkánkban is segít« — mondtam és néztem a tanyai emberek arcát. Azok meg az én arcomat nézték. »A szakkönyvekből megtudja az ember, hogy melyik talajra milyen alany való, vagy megtudja, hogy bizonyos évben ez vagy az a dátum milyen napra esett. Például megtudható, hogy 1919. november 19-ről 20-xa milyen nap virradt?« Az alma- és bakancsszagú iskola utolsó padjaiban megszólalt egy mély férfihang: — Csütörtök... Nagy csend maradt a nyomában. Az emberek mozdulatlanul ültek a helyükön. Megborzongott a hátam. Ügy éreztem, hogy Francia Kiss Mihály kint áll a fák alatt és benéz az ablakon. Aztán váratlanul nevek jutottak eszembe, Vértse Gábor, Kosa László, Nemes Gusztáv, majd egy tanya neve: »Belsőnyír 138« ... Aztán a dinnyék... A dinnyék i is szép pirosak belülről, miht a vér ... Meghajtottam magamat, és tétován odább léptem. Közelebb a félhomályban üldögélő tanyai emberekhez. A Központi Sajtószolgálat 1%8-as pályázatán első díjat nyert elbeszélés. GR! CSILLAGOK özönségsikere vitathatatlan. Sőt a vártnál is nagyobb és teljesebb. Az egri vár ostrom jelenetei sok szempontból monumentálisak. Főképp életszerűségük és elhitető erejük szembetűnő. Egy mellettem ülő középkorú ismeretlen néző — aki talán nem olvasta a regényt, vagy nem emlékezett a végső megoldásra — a film vége felé türelmetlenül nézegette az óráját, és mondogatta: »Borzasztó sok a török. És nem akarnak fogyni. Csak vége ne legyen, mielőtt győznek a mieink/« Kritikusaink sok mindent kifogásoltak. A bíráló megjegyzések némelyikével egyet is lehet érteni. (Például azzal, hogy Gergely alakja a kelleténél jobban háttérbe szorul!) Regények filmváltozatairól beszélve azonban soha nem helyeselhetjük azt a kifogást, amelyik 'az egész regényt, annak hangulatát, epikusán hömpölygő folyamának nagyszerűségét kéri számon a forgatókönyvírótól és a rendezőtől. Ugyanis regény és film viszonylatában a legkiválóbb megfilmesítés sem lehet más, mint a regény illusztrációja. Mivel így van, a regényfilmnek millió variációja lehetséges. Ügy érzem, hogy az elmúlt hetekben bemutatott filmváltozat a jobb megoldások közül való. Szerencsés kézzel tömöríti helysükért drámaian kihegyezi a szerteágazó cselekménysort. Kivéve a konstantinápolyi utazást és az ezzel kapcsolatos cselekménysort. (A regényben jóval izgalmasabb, jobb!) S okat olvasott és köz- megbecsülésnek örvendő regény megfilmesítése esetén két olyan szempont van, amelyek az újabb feldolgozást indokolhatják. Az egyik a mű társadalmi hatásának, nevelő értékeinek képekben történő modernizálása, művészi szépségeinek újrafogalmazása, a másik pedig bizonyos időszerű okulások, következtetések hang- súlyozása, mai értelmezése. A két szempont a kész filmalkotásban természetesen összefonódik, de értékmérő jegyeit külön-külön és együttesen is számon kérhetjük a film alkotóitól. Jelen esetben a Gárdonyi- regény úgy él irodalmi tudatunkban, mint a hazaszeretet regénye és mint olyan mű, amelyet fiatal, sőt gyermek- olvasóink szinte tízéves kortól igen, szívesen (egyes gyerekek többször is) elolvasnak. Nem mindegy tehát, hogy figyalnezve ifjúságunk nevelésének feladataira, a filmesítés erősíti vagy gyöngíti a korszerű hazafiságnak a regényben meglévő tendenciáit. Elsősorban arra gondolunk, ami az Egri csillagok megjelenésekor a századforduló éveiben egyértelműen haladó tettként sorakozott fel irodalmi hagyományaink közé. Az, hogy a milleniumi ünnepségek harsonái után, amikor inkább a magyar nemesség ezeréves nemzetfenntartó erejének hirdetésétől visszhangzott az ország — * Jökai-regények nagy részé is ezt sugalmazta —, akkor egy magyar író az egyszerű dolgozó nép fiainak mesébe illő hősi cselekedeteiről írt eposzi hangvételű regényt. A filmből hiányzik ennek a ténynek méltó hangsúlyozása. Cecey egyetlen egyszer említi ugyan, amikor Gergely még gyerek, hogy jobbágy családból való. Azonban a regény esküvői jelenetében is szemére veti, hogy nem lehet a veje, mert »jobbágy kutya«. A film sok más vonatkozásban is mellőzi azt a vékony szálat, melyet a regény a korabeli társadalom rendjéről érzékeltet. Bóka László emlékezetes tanulmányában mejegyezte, hogy az Egri csillagok »társadalomlátása nem eléggé tagolt«. Mert az országra szakadt bajban létrejött nemzeti egységet idillizálta. A film ezt a nemzeti egységet még elvon- tabbá teszi, osztály szerkezetét elszínteleníti. Azt a társadalmi tagoltságot, amelyet a regény halványan, de mégis megrajzolt. Ezzel nem erősítette a regénynek nemzeti múltunk helyes szemléletét és a korszerű hazafiság fogalmát erősítő értékeit. S zerencsésebben nyúltak hozzá a film alkotói a XVI. századbeli magyar társadalom vallásosságának ábrázolásához. A helyes arányok itt jól érvényesülnek, sőt elrejtik a regény gyenge pontjait. (Például az áruló Hegedűs világnézetének rajzát stb.) Azonban ami Gárdonyinál rendkívül haladó és oktató jellegű is, a törők mohamedánok esztelen vallási fanatizmusának markáns rajza az isztambuli körmenet leírásakor, azt a film másodperces elfutó képben mutatja meg anélkül, hogy a nézők érthetnék, miről is van szó. A török megszállók ábrázolásával sem lehetünk teljesen elégedettek. Igaz ugyan, hogy Gárdonyi jó adag elfogultsággal jellemezte a hazánkba betolakodó ellenséget. A film ezt észrevehetően helyesbíteni akarta. Ez a törekvés feltétlenül helyes. Azonban mégis az a benyomásunk, hogy Gárdonyi a maga naivitásával századunk elején mintha reálisabban látta volna a történelem rugóit, mint némely vonatkozásban a film alkotói. Ugyanis a törököket tudatosan úgy mutatta be, mint a feudalizmus primitívebb fői- kán élő társadalom tagjait, akik nem tudták megállni a helyüket (óriási számbeli fölényük ellenére sem az egri várnál!) a feudalizmus fejlettebb fakán álló, a polgárosodás leheletétől megérintett magyarokkal szemben. Ez bőségesen bizonyítható. Itt csupán egyetlen, de döntő tényezőre utalunk. A filmben van ugyan a török társadalom elmaradottságára emlékeztető jelenet, azonban a török hadvezetés és szervezettség meglepően fejlettnek és jól irányítottnak tűnik. Ha ezt el is fogadjuk, az azonban vitatható, hagy a törökök ugyanolyan hősiesen harcolnák, mint az egriek. Pedig az otthonukat védők és a betolakodó hódítók közötti harcról van szó. Gárdonyi meg is mondja, hogy a két tábor közötti kiPönbség oka a tudat minőségében keNéhány gondolat Várkonyi Zoltán új filmjéről resendő. A regényben újból és újból megjelennek a »ja- szaulok«, ezek az elit török tábori csendőrök, akik »szöges ostorral« verik a hátráló harcosokat. A filmben nyomuk sincsen. A török hadsereg oszlopai úgy nyomulnak előre, mint a legfejlettebb tudattól egységbe kovácsol' hadi gépezet. Pedig a törököket inkább emberi álnokságukban, hitszegésükben, mint hadi erejükben lebecsülő regényt a korszerű hazafiság nevelésében igen jól felhasználhatjuk, ha rámutatunk olvasó gyermekeink előtt arra, hogy a »jaszaulok« szöges ostorai által összetartott hadsereg pusztulásra van ítélve, ha semmi egyéb nem tartja össze tagjait, mint a nyers katonai erőszak és a szabad rablás. A regény nagyon is megindokolja, hogy a maroknyi védősereg erkölcsi fölényével győzött a rettentő erejű hadsereg fölött. Aztán ebből önmagától morzsolódik a gondolatsor, hogy hazánk mai szeretetéhez, honvédelmünk erősödéséhez országunk, népünk ismerete, történelmünk sokrétű elemzése, kultúránk megbecsülése és társadalmi fejlődésünk eredményeinek továbbfejlesztéséért vá'lalt felelősség adja meg a korszerű erkölcsi alapot. Ehhez kellett volna a filmnek — a törökök elvileg he1veselhető rehnbilPálásá- val együtt — jóval több indítékot adni. E lismerés illeti a film alkotóit a várostrom eseményeinek drámai tömörítéséért. A csatajelenetek kiválóak. Ifjúságunk értékes segítséget kap belőlük a történelmi múlt és főképpen a magyar függetlenségi harcok megismeréséhez. megértéséhez. Kellő hangsúly helyeződik a veszélyes helyzetben a »haza nem eladó« jelszóra is. Bornemissza Gergely kedvelt alakja is közelebb kerül hozzánk az ostrom folyamán. Ehhez azonban hozzá kell még tennünk, hogy a regény főszereplőjének háttérbe szorítása azért sajnálatos, mert hiszen éppen Gergely alakja teszi a regényt magyar Odisszeává. Mert miként Odisszeusz a görögöknél a haza egy fejlettebb korszakának mondai-történelmi hősét testesíti meg, akként Gergely is az író szavai szerint »az észnek és a vitézségnek a mestere«. Amit például a film nem említ: a regényben a konstantinápolyi kaland során is Gergely nyelvtudása, leleményességé, bátorsága volt a váValkozás arany fedezete. Gárdonyi olyan hőst alkotott benne, aki a »többet ésszel, mint erővel« elvet testesíti meg. Mindennek az ábrázolása jóval nagyobb tért igényelt volna a filmváltozatban. Mert navjainkban egy közkedvelt Hiúsági regénynek nevezhető irodalmi mű megfilmesítésekor nem elhanyagolható szempont, hogy a film a kalandosság kiemelése és a helyes történelmi arányok helyretételén kívül ifjúságunk mai neveléséhez — o rendkívüli arányú népszerűsítésen kívül — korszerű szemlélet1 erősítést, segítséget is njv'lí'nor> Bellyei László
